A bankok passzív ügyletei, a modern pénz teremtésének mechanizmusa

A forgalomban lévö pénz 2 formában bonyolítja le a fizetési forgalmat, készpénz formájában és számlapénz formájában.

Készpénzforgalom

Kik között?:Gazdálkodó egység-lakosság, gazd.egys- gazdegys., lakosság egymás között

A készpénz kezelésére banki szempontból akkor kerül sor, amikor a bankszámlára készpénzt befizetnek, illetve onnan készpénzt felvesznek.

Készpénz befizetés: számlavezetö bank pénztáránál, postahivatalban. Esetleg megállapodás alapján más banknál is.

Készpénz kifizetések a bankszámláröl két csoportot alkotnak, lehetn 424c28e ek készpénzfelvételek és készpénzkiutalások

Kp felvét:

készpénzfelvételi utalvánnyal, esetenkénti átutalás/ kis egység kp ellátása/, felvásárlási kp utalvány /mezögazdasági termékek felvásárlására/

készpénz kiutalások: hitelintézeti postautalvány / posta útján fizessen a bank 3. személynek a számlámról/, távirati postautalvány /mint elözö min1000 max 50000b ft/, pénzforgalmi betétkönyv / nem kamatozó betétkönyv amit a postahivatal vezet a betétkönyvre hitelintézeti és távirati postautalvánnyal lehet utalni/.

Passzív bankmüveletek

E bankmüveletek elsödleges célja olyan mértékü és szerkezetü források biztosítása az üzleti bankok számára, amelyek alapján képesek kielégíteni - mind nagyságát, mind szerkezetét illetöen - ügyfeleik hitel- vagy pénzigényét. Általában véve a bankok forrásaikat betétek gyüjtése, hitelek igénybe vétele, értékpapír-müveletek, valamint tökeemelés és tartaléknövelés útján bövíthetik.

1. Számlanyitás, betétgyüjtés; pénzalapok és alapítványok kezelése A forrásszerzés leginkább elterjedt és méreteiben is legjelentösebb módja a számlák nyitása és vezetése az ügyfelek részére, valamint betétek elfogadása azoktól. A gazdasági alanyok ui. tevékenységük során bevételekre tesznek szert, illetve kiadásokat teljesítenek, bevételeik egy részét pedig hosszabb-rövidebb ideig pénz formában tartják. Az elöbbi két funkciót, vagyis a pénzforgalmat a bankszámlákon keresztül bonyolítják le, míg megtakarításaikat betétekben (betétszámlákon) tartják. Funkciójuk szerint a bankszámlák a következö föbb csoportokba oszthatók: pénzforgalmi, folyó-, betét-, letéti számlák.

A pénzforgalmi és a folyószámlák között az a különbség, hogy míg elöbbi az ügyfelek és a bank közvetlen kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, utóbbinál a gazdasági alanyok egymás közötti jogviszonya az elsödleges. A betétszámlák pénzbeli megtakarításokat tartalmaznak, a letéti számlák pedig föként (dematerizált) értékpapírokat tartanak nyilván. Az ügyfelek szempontjából a számlák lehetnek: közületi - vállalatok, vállalkozások, intézmények, önkormányzatok, stb., magán - lakosság, külföldiek, stb. A lekötés módját tekintve a betétek látra szólóak - a betéttulajdonos azonnal hozzájuthat pénzéhez, határidösek - a rendelkezés korlátozott, lekötési, illetve felmondási idöhöz, vagy kamatkonzekvenciákhoz kötött.  A lekötés idejének szempontjából megkülönböztetünk rövid lejáratú (1 éven belüli lejáratú), középlejáratú (1-5 éves idöre szóló), hosszú lejáratú (5 évre, vagy annál hosszabb idöre szóló) lekötött betéteket. Az ügyfelek nyithatnak számlát vagy elhelyezhetnek betétet hazai, vagy külföldi pénznemben. Az ügyfelek számlái és betétei vezetésének következményeként egyrészt megteremtödnek a modern, bankszerü fizetési forgalom lebonyolításának lehetöségei, másrészt egyenlegeik hosszabb-rövidebb ideig tartó pénzfelhalmozást vagy pénzkészletet fejeznek ki, amelyek az üzleti bankok számára forrásként figyelembe vehetök.

Bár funkcióik eltéröek, mégis a betétekéhez hasonló a szerepük az üzleti bankoknál elhelyezett pénzalapoknak és alapítványoknak. Mivel ezek általában hosszabb idöszakra vonatkozó pénzkezelést igényelnek, a bankok igyekeznek forrásként való megszerzésükre. E "betétek" rendszerint tartósak, így kihelyezésre különösen alkalmasak.

2. Értékpapír-kibocsátás A forrásgyüjtés egyre terjedö módját jelenti az üzleti bankok saját értékpapírjainak kibocsátása. Míg a számlavezetés és a betétgyüjtés nélkülözhetetlenné teszi az üzleti bankok és az ügyfelek közvetlen kapcsolatát, addig az értékpapírok kibocsátásával a bankok ügyfélkörén kívül esö pénzforrásokat is meg lehet célozni. A bankok forrásszerzés céljából általában részvények (alaptöke-emelés), kötvények és záloglevelek formájában bocsátanak ki értékpapírokat. (Az értékpapírok részletes tárgyalását lásd késöbb.)

3. Jegybanki refinanszírozási hitel igénybe vétele

Az üzleti bankok - forrásaik alakulásának függvényében - hitelezési tevékenységük fenntartása vagy bövítése érdekében, esetleg kihelyezéseik miatt keletkezett forráshiányaik esetén hitelt vehetnek igénybe a bankrendszertöl. Ha ezt a jegybanknál kezdeményezik, akkor jegybanki refinanszírozásnak nevezik, ha pedig a bankrendszer egyéb tagjaitól, akkor bankközi hitelfelvételnek. A jegybanknál elérhetö refinanszírozási hitel formái: Forráskiegészítö hitel: a kihelyezések következtében fellépö tökehiány pótlására. Tevékenységbövítö hitel: az üzleti bankok hitelkihelyezéseinek növelése érdekében. A jegybank rendszerint meghatározott mértékben teljesíti egy-egy üzleti bank ilyen igényét, az átfogó mennyiségi hitelszabályozás keretében. Nemzetközi forrásokat közvetítö hitel: a szelektív refinanszírozás sajátos formája. A külföldi hitelezök egy része kevésbé tartja kockázatosnak a jegybanknak történö hitelnyújtást, mintha az üzleti bankok számára közvetlenül tenné azt. E hitelek közvetítésével a jegybank erös szelekciót érvényesíthet, mivel elöírja azokat a feltételeket, amelyeket az igénylöknek teljesítenie kell.

4. Váltók viszontleszámítolása Az üzleti bankok kezdeményezhetik a náluk levö, leszámítolt váltók újbóli leszámítolását a jegybank által. A váltók viszontleszámítolása a monetáris szabályozás egyik fontos eszköze, de a bankok egymás között is kezdeményezhetik a viszontleszámítolást. E tekintetben az üzleti bankok között is kialakulhat bizonyos hierarchia a kisebb, közepes és jelentösebb bankok között.

5. Értékpapír fedezetü hitelek A jegybanktól értékpapír-fedezet mellett is kérhetö hitel. Az értékpapír ebben az esetben tulajdonképpen zálog funkciót tölt be. Az értékpapír névértéke vagy árfolyama rendszerint meghaladja a nyújtott hitel összegét. Ezt a tevékenységet értékpapír-lombardhitel felvételnek nevezik, s a forrásszerzés egyik módozatát jelenti.

6. Bankközi hitelfelvétel Az üzleti bankok nemcsak a jegybankhoz fordulhatnak hitelért, de egymáshoz is. Igaz, a bankközi hitelezést kemény törvényi korlátok szorítják keretek közé, szerepe mégis egyre nö. A bankok azért veszik igénybe a bankközi piacot, hogy rövid lejáratú, átmeneti likviditási problémáikat áthidalhassák. A gyakorlatban kialakult bankközi hitelfelvétel az ún. napi pénz. Ez általában 1-3 napos likviditási nehézségek áthidalását teszi lehetövé, különösen akkor, amikor a bankok fizetési kötelezettségei egy-egy napra koncentrálódnak (pl. az ügyfelek tömeges kifizetéseinek esedékességekor.).

7. Nemzetközi közvetlen hitelfelvétel Az üzleti bankoknak - a jegybank által közvetített hiteleken túlmenöen - módjuk van közvetlenül is részt venni a nemzetközi hitelkapcsolatokban, a következö formákban: Kötvénykibocsátás: technikailag hasonló módon bonyolódik, mint hazai formája. Direkt hitelfelvétel: a bankok a kamatszínvonal függvényében hitelt helyeznek ki egymáshoz, vagy hitelt vesznek igénybe egymástól.

Betételhelyezés: föleg akkor alkalmazzák, amikor hitelezés nem vehetö igénybe (lényegében ez is hitelezés.), vagy egyéb üzleti megfontolásból (pl. akkreditív telepítése, a forgalom irányítása.).

8. Tökeemelés A banktevékenység tartós bövülésének, illetve az erre irányuló törekvésnek természetes következménye, az elöírt eladósodottsági mutató (saját és idegen töke aránya) miatt pedig esetenként kötelezö a saját töke emelése. Mivel az üzleti bankok túlnyomó hányada részvénytársasági formában müködik, a saját töke emelése általában új részvények kibocsátásával valósul meg.