A XX. századi közgazdasági gondolkodást meghatározó irányzatok

Munkaérték elmélet

Európa nyugati részén, a klasszikus angol közgazdaságtan, Smith és Ricardo nevéhez fűződik kialakulása

Marxista közgazdaságtan alapja, ami a nyugat-európai, jóléti modellekre is hatással volt

Az árutermelés - piacgazdaság feltételei (fő kérdései)

az eredeti tőkefelhalmozás idején teljesedik ki

hogy jellemezhető az áru, mint gazdasági kategória?

a munkaérték elmélet hogy határozza meg az értéket, a gazdagság lényegét?

mi az a törvényszerűség, ami alapvetően szabályozza az árutermelő piacgazdaságot?

Marxi értéktöbblet elmélet: honnan származik a profit, kamat, földjáradék, a tőkés típusú jövedelmek?

Piacgazdaság, árugazdaság kialakulása

az árucsere előfeltételei:

munkamegosztás (elkülönült tevékenységgel más terméket, szolgáltatást állítsanak elő, ez már az ősközösségben is létezett)

magántulajdon (elkülönült érdekekkel rendelkező magántulajdonosok álljanak szemben egymással, a magántulajdoni elkülönültség egy formája a gazdasági elkülönültségnek. A magántulajdon indukálja az árutermelést, a gazdasági elkülönültség is)

az árugazdaságokat leginkább jellemző kategória az áru sajátosságai

Az áru fogalma

Hasznos tárgy, amit eladásra, cserére termelnek (nem saját szükségletre)

Egyéni használati érték (használhatóság)

Használati érték (azon hasznos tulajdonságok összessége, ami jellemző az árura)

Áru Társadalmi használati érték (elcserélhetőség, értékesíthetőség

Csere érték (az a mennyiségi viszony, amiben a használati értékek elcserélődnek)

az áruk meghatározott arányban cserélődnek el (kis sávon belül)

az árutermelő munkát kettősség jellemzi:

konkrét munka: eszközök, tárgy, mód szerint elkülöníthető

absztrakt munka: emberi agy, ideg, izomműködés

az érték tárgyiasult absztrakt munka

Az áru értékének nagyságát meghatározza

az újratermeléséhez szükséges munkamennyiség

mindenkori (fejlettségi szinttől függően) átlagosan szükséges ráfordítás

Az árutermelést alapvetően szabályozó törvényszerűségek

értéktörvény (az áruk ára és értéke között objektív összefüggés van, az érték az ár 222f56c mozgás centruma. Az áruk árát hosszútávon az értéke határozza meg

A

(ár>érték)

a termelés jövedelmező

a termelt mennyiség nő

a kínálat > kereslet

az ár csökken

B

(ár<érték)

a termelés veszteséges

termelt mennyiség csökken

a kínálat < kereslet

az ár emelkedik

Az ár az értéket követi, vonzza

Az értéktörvény funkciói (jótékony hatásai)

(a termelés, kínálat a fizetőképes keresletet kövesse, utólag a piacon derül ki az árjelzéseken keresztül)

a termelés szabályozódik (a termelés struktúrája a szükségletek struktúrájához igazodik)

differenciálja a termelőket jövedelmezőség szerint
(akinek a ráfordításai az átlagnál alacsonyabbak - nyereséget könyvelhet el

magasabbak - veszteséget könyvelhet el)

minden szereplő kényszerítve érzi magát a technikai, műszaki fejlesztésre

Modellünk jellemzői

magántulajdon van

sok kis termelő, saját munkával termel, a termelési eszközök magántulajdonban vannak

munkamegosztás van

szabadversenyes piac, kompetitív feltételek

A munka termelékenységének, intenzitásának változása, hogy hat az áru értékére

munkatermelékenység: az emberi munka termelőereje, a használati értékteremtő képesség nő, akkor az érték csökken

munkaintenzitás: a munka sűrűségi foka, mivel a befektetett munka mennyisége nem változik az érték sem változik (csak a ráfordított idő változik)

Az értéktöbblet keletkezése

csak a Marxista közgazdaságtanban létezik az értéktöbblet fogalma, mások profitról, kamatról, jövedelemről beszélnek

az értéktöbblet forgalomban nem keletkezhet, ha működik az értéktörvény

Árutermelés: A₁ - P - A₂

(áru) (pénz) (áru)

Tőke általános képlete:                      P₁ - A - P₂ P₂ > P₁ és P₂ = P₁ + m

(m = értéktöbblet (Mehrwerh))

Munkatárgy

Termelő eszközök→Munkaeszköz→konkrét munkavégzés→új használati érték

P₁ - A Termelés A' - P₂ (P₁+m)

Munkaerő (absztrakt munka)→új érték

a folyamat elején és végpontján nincs válasz:

ha az eladó rátesz hasznot, akkor azt a következő vételnél vásárlóként ki kell fizetnie

ha a munkatárgy, munkaeszköz eladói nem érvényesítik költségeiket az árban, tönkre mennek, így hosszútávon ez nem lehet az értéktöbblet forrása

a munkabér a munkaerő értékéhez igazodik, a munkaerő értékét az újrateremtéséhez szükséges javak, szolgáltatások értéke adja:

napi újratermelés (mindennapi dolgok)

szellemi újratermelés a termékek köre változó, időbeli,

generációs újratermelés (gyerekek) földrajzi tényezőktől függ

történelmi-társadalmi-erkölcsi tényezők

A P₂ tartalmazza a munkatárgy, munkaeszköz átvitt értékét (régi érték, felhasznált holtmunka értékét) és a munkaerő által teremtett új értéket.

az új érték nagyobb, mint a munkaerő értéke, a kettő különbsége az "m"

az értéktöbblet, az új érték a munkaerő elhasználás során végzett munka által alkotott új érték része

A tőkés módszerrel megtermelt áru értéke

E = C + (v + m)

C = (constans) régi érték, állandó tőkeértékrész

V = új érték, változó tőke (v+m)

A termelő tőke elemei

Határhaszon elmélet

(neoklasszikus iskola, szubjektív értékelmélet)

1870 környékén keletkezett, miután a klasszikus polgári angol közgazdaságtan nem tudott kielégítő választ adni a kérdésekre

Walras, Menger, Jevons egyszerre dolgozza ki, Marshall terjeszti el

Keynes-ig uralkodó elmélet

Jellemzői:

a hangsúlyt a fogyasztásra, szükséglet kielégítésre helyezik

a fogyasztó viselkedéséből, a fogyasztás pszichológiájából vonnak le következtetéseket

rövidtávú problémákra koncentrál, az áralakulást a fogyasztó viselkedéséből vezeti le

optimalizációs szemlélet: a problémákat adott feltételrendszerben kell megoldani

Alapelvek:

Előnykiegyenlítődés elve:

a gazdálkodó alany szűkös erőforrásokkal gazdálkodik, így döntéseinek sorozatát mérlegelés előzi meg: nyert-feláldozott előnyök: az eszközöket a nyert és feláldozott haszon mérlegelése alapján allokálja

Csökkenő élvezetek elve (Gossen I. törvénye)

ha egy jószágkészletet fokozatosan használunk fel elemeinek hasznossága csökken

a szükséglet kielégítés során a hasznosság intenzitása csökken, amíg el nem jut a telítettség állapotába

Kardinális elmélet: a hasznosság az egyén jólétérzete mérhető, számszerűsíthető, számérték rendelhető hozzá

Ordinális elmélet: preferencia rendezés

Határhaszon: pótlólagosan elfogyasztott, a jószágkészlet utolsó egységének haszna. Differenciálhányados: dU/dQ

Összhaszon: függvénye a Q-nak (a jószágkészlet mennyiségének) TU = f(Q)

Jevons-i cserearány

q r'

e

q' r

*
A rendelkezik "a" mennyiségű gabonával, B rendelkezik "b" mennyiségű marhahússal

Hogy alakul a cserearány:

q'er' görbe az A szemszögéből a gabona hasznossági függvénye

qer görbe a beszerzendő marhahús hasznossági függvénye

a cserearány kialakítása: A a-a' mennyiséget ad át, B-nek, ezért b-b' marhahús készletet kap

a a' a" m b b' * nyert hasznosság

feláldozott hasznosság

nyert hasznosság

m: a nyert és a feláldozott előnyök hasznossága egyenlő

ezt követően a nyert előny, kisebb, a feláldozott nagyobb

Keresleti függvény p

a fogyasztó kereslete x termék iránt (D_x)=f(p_x,y) D

MU_x≥p_xMU_m p_x=MU_x/MU_m

x termék haszna ≥ mint az érte adott pénz haszna

az ár és a kereslet között negatív kapcsolat van

az árból vezetik le az értéket: a pénz határhaszna D

konstans - az áru ára megegyezik a határhasznával                       Q

Marshall kereszt

p

D S

E

p_* S D

S a különböző árhoz tartozó kínálati mennyiség

E egyensúlyi pont az az ár, ami a keresleti és kínálati szándékokat egyensúlyba hozza

a piac általában nincs az egyensúly állapotában, az ár csak közelít az egyensúlyihoz

p_* egyensúlyi ár

Gossen II. törvénye

a fogyasztó többféle terméket vásárol: x, y, ., z
maximális összhasznot akar elérni: additív hasznossági függvény:

TU =U_x(q_x)+U_y(q_y)+ . +(U_z)(q_z)

korlátozó feltétel: y jövedelemkorlát:

y = p_xq_x+p_yq_y+.+p_zq_z

az összhaszon akkor maximális, ha az utolsó pénzegység elköltése bármely árura azonos hasznot eredményez, ez egyenlő a pénz határhasznával:

MU_x/p_x= MU_y/p_y=.= MU_z/p_z=MU_m

a fogyasztó összhaszna maximális, ha az utolsó pénzegységre jutó hasznosságnövekmény minden felhasználási területen kiegyenlítődik és egyenlő a pénz határhasznával

Makróökonómia alapfogalmai

A napi gazdaságpolitikát meghatározza, a döntéseket

Vizsgálódási területei:

fogyasztás

megtakarítás

foglalkoztatás

infláció

fogyasztásra, megtakarításra, foglalkoztatásra, beruházásokra fordítható jövedelem

gazdasági növekedés

gazdasági egyensúly

Kettős aggregálás jellemzi

amikor a gazdaság szereplőivel foglalkozik azokat összegzi (háztartások és vállalkozások összességéről beszél)

a gazdaság által megtermelt termékeket és szolgáltatásokat összegzi (termékcsoportokká, termékhalmazzá aggregál)

a mikroökonómiával ellentétben, ami egyes fogyasztókkal, vállalkozásokkal foglalkozik)

Fogalomrendszere

termeléshez kapcsolódik

gazdálkodás ember és természet közötti anyagcsere, meghatározott társadalmi formában megy végbe, az ember szükségletei kielégítésére a természet egy darabját átalakítja

termelés: szűken értelmezve: konkrét tevékenységsor, munkafolyamat, természeti folyamatsor, melynek eredményeképp létrejön a termék, szolgáltatás

tágan értelmezve: szűken értelmezetten kívül a termék, szolgáltatás eljuttatása a fogyasztóhoz, a termelés és szükséglet kielégítés közötti folyamatok (gazdálkodási folyamatok).

Gazdálkodási folyamatok

a termelés körfolyamata:

Termelés

Fogyasztás Elosztás

(szükséglet kielégítés)

Forgalom

Elosztás: a termelésben résztvevők tulajdoni pozíció arányában részesülnek a megtermelt termékből

Forgalom: termék eljuttatása a felhasználás helyégig a funkciója a csere, bonyolódhat:

árucsere formában:

közvetlen: Á₁-Á₂ (mai megjelenési formája: barter)

pénz közvetítésével: Á₁-P-Á₂ (modern gazdaságra jellemző)

nem áru formában (nem árutermelés céljára termelődött termék esetén, pl. családban)

A termelés szakadatlan ismétlődése az újratermelés

a gazdálkodási folyamatok állandó ismétlése az emberi társadalom fejlődésének alapja

A makrogazdasági teljesítmény mérésének mutatói

a makrogazdasági döntések kiindulópontja

feladatuk a gazdaság számbavétele, adott időszakra számszerűsíti a gazdasági teljesítményeket

A teljesítmény számbavételének problémái

a számbavétel mértékegysége: természetes, vagy naturális mértékegységet alkalmazzunk: Értékben számítjuk:

q = megtermelt termékmennyiség; p = hozzátartozó ár

q x p ki tudja fejezni az éves termelés és a szektorok összes termékének értékét à a nemzetgazdaság értékbeni mutatója: ∑q x p

a folyóáras számbavétel torzít (ha egy év alatt a termelés mennyisége nem, csak az ár változik, akkor megváltozik a megtermelt érték)

változatlan áras elszámolást kellene alkalmazni (nagyon munka és időigényes)

technikai megoldás: deflátor alkalmazása:

Reál adat = folyóáras (nominális adat) / deflátor

a deflátor az árindex (az átlagos árváltozást jelző szám)

Például:

Nominál bérindex = 108% Reálbérindex (terv) = 108/106 = 101,8%

Árindex (tervezett) = 106% Reálbérindex (tény) = 108/109 = 99,1 %

Árindex (tényleges) = 109%

halmozódás kiszűrése (ha valamely vállalat feldolgozza egy másik vállalat kibocsátását ugyanazon periódusban többször is számbavételre kerül)

anyagmentes termelési értékrészt vizsgálunk: a folyó termelő felhasználást (felhasznált anyag-energia) nem veszi figyelembe

hazai (domestic) vagy nemzeti (national) mutatót számoljunk:

hazai mutató: az ország területén létrejött teljesítményt veszi csak figyelembe

nemzeti mutató: az ország állampolgárai által kül- és belföldön végzett tevékenységből létrejött jövedelmet veszi alapul

állomány (stock) vagy folyamat (flow) típusú mutatót számítsunk:

állomány: meghatározott időponthoz tartozó mutató (pl. a nemzeti vagyon adott időpontban (természeti erőforrások, termelő berendezések, épületek, tartós fogyasztási cikkek, készletek, munkaerő)

folyamat: meghatározott időszak teljesítményét összegző mutató

A legfontosabb makrogazdasági mutatórendszerek

MPS (Material Product System)

Kelet-Európában volt használatos

azokat a tevékenységeket, ágazatokat tekinti termelőnek, ami tárgyi, anyagi közvetítéssel elégít ki szükségleteket (termelés szűken értelmezve)

a termékelőállítást, anyagi szolgáltatások a mutatók alapjai

az improduktív - nem termelő, tárgyi közvetítés nélküli ágazatok (egészségügy, oktatás, államigazgatás) nem kerülnek kimutatásra

SNA (System of National Accounts)

a termelést tágabban értelmezi: minden tevékenység, ami szükségletet elégít ki kimutatásra kerül.

MPS

TT = társadalmi termék

- egy év alatt adott ország által létrehozott anyagi javak és anyagi szolgáltatások összessége (értékösszege)

- ∑anyagfelhasználás + ∑amortizáció + ∑új érték

- Bruttó, halmozott mutató

VT = végtermék

- a végső felhasználásra alkalmas anyagi javak és anyagi szolgáltatások összessége (ezek értékösszege)

- ∑amortizáció + ∑új érték

- halmozatlan mutató

NI = nemzeti jövedelem

- adott országban 1 év alatt előállított új érték, és az e mögött meghúzódó termékmennyiség

- nettó mutató

ÖKI = összes kibocsátás

- ∑anyagköltség + ∑amortizáció + ∑új érték (a nem anyagi szolgáltatásokra is értelmezve)

SNA

GO = Bruttó kibocsátás (Gross Output

= halmozott, bruttó mutató

= az összes megtermelt termék és szolgáltatás, ennek értékösszege

∑ termelő felhasználás (te)(felhasznált anyag és energia)+ ∑amortizáció + ∑új érték

GDP = Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product

halmozatlan, hozzáadott-érték mutató

az egy év alatt létrehozott végső fogyasztásra alkalmas termékek és szolgáltatások összessége, illetve értékösszege

∑amortizáció + ∑új érték = GO - ∑te

Végtermék mutató: ∑amortizáció + ∑új érték (csak anyagi jellegű termékre és szolgáltatásra terjed ki)

NDP = Nettó hazai termék (Net Domestic Product)

újonnan létrehozott termékek és szolgáltatások összessége

∑új érték = GDP - ∑amortizáció

(GNP = Bruttó nemzeti termék (Gross National Product

egy év alatt a magyar állampolgárok által külföldön és belföldön létrehozott jövedelem

GDP + külföldről beáramló jövedelem - külföldre kiáramló jövedelem

NNP = Nettó nemzeti termék (Net National Product

GNP - ∑amortizáció = NDP + külföldről beáramló jövedelem - külföldre kiáramló jövedelem

GNP-t és NNP-t 1993 óta nem használják!)

GNI = Bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income

GDP + a hazai gazdasági szereplők külföldi elsődleges jövedelme - a külföldi gazdasági szereplők hazai elsődleges jövedelme (munka + tőke + föld jövedelme)

NNI = Nettó nemzeti jövedelem (Net National Income

GNI - ∑amortizáció vagy NDP + a hazai gazdasági szereplők külföldi elsődleges jövedelme - a külföldi gazdasági szereplők hazai elsődleges jövedelme

GNDI = Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem (Gross National Disposable Income)

GNI államközi jövedelem transzferek (másodlagos jövedelmek, segélyek, nemzetközi tagdíjak.)

NNDI = Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem (Net National Disposable Income)

NNI államközi jövedelem transzferek; GNDI - ∑amortizáció

kibocsátás (adott év alatt produkált termék) reál (termék és szolgáltatástömeg)

Y                                                                          nominál (folyóáron számba vett)

jövedelem (realizált kibocsátás) nominál (folyóáron számba vett)

reál (változatlan áron, számba vett)

fogyasztás

Jövedelem felhasználása                                    pótlás (elhasznált eszköz felújítása)

megtakarítás beruházás

(célja: későbbi fo- bővítés (új eszköz vásárlása, kapacitásnövelés)

gyasztás finanszírozása)

Beruházás másik csoportosítása:

- bruttó beruházás: pótlás és bővítés

- nettó beruházás: bővítő beruházás (bruttó - amortizáció)

Összes fogyasztás = NDP - Nettó beruházás = GDP - bruttó beruházás

Makrogazdasági körforgás

A makroszintű kibocsátás (jövedelem) keletkezése és elhasználódása

modell használatának előnyei:

nem lehet laboratóriumban vizsgálni a gazdaságot

a vizsgálatot bonyolító tényezőket kiszűri

a leglényegesebb kapcsolatokra egyszerűsíti a problémát

I. modell

két gazdasági szereplőt vizsgál (háztartás, vállalat)

eltekint az államtól, a külgazdasági kapcsolatok rendszerétől

nincs felhalmozás (a gazdaság nem képes megtakarítani) - nincs beruházás

egyszerű újratermelés

a makroszintű kibocsátás a háztartások és vállalatok tranzakcióinak eredője

a háztartások a termelési tényezők tulajdonosai, a vállalat a termelési tényezőket megvásárolja, gazdálkodik velük

C

Háztartás Vállalat

W

C háztartások fogyasztási cikkekre, szolgáltatásokra költött kiadásai (aggregált makrokiadás)

W a termelőerők eladásával képződött jövedelem (aggregált makrojövedelem)

Y = C

↑ Háztartások ↓ ↑ Vállalkozások ↓

C W W Y

II. modell

bekapcsoljuk a megtakarításokat (jelentkezik a tőkepiac, ami nem önálló gazdasági szereplő)

a háztartások már csak a munkaerővel rendelkeznek

a vállalkozások birtokolják a többi termelési tényezőt

a tőkepiac a megtakarításokat összegyűjti és befekteti, igyekszik a vállalkozási szférába visszajuttatni

C

I

Háztartás Tőkepiac Vállalat

S_H S_V

W

S_H A háztartások megtakarításai

S_V A vállalkozások megtakarításai

I Beruházás

Y = C + I

↑ Háztartások ↓ ↑ Vállalkozások ↓ ↑ Tőkepiac ↓

C W W C I S_H

S_H S_V I S_V

III. modell

megjelenik az állam (önálló gazdasági szereplő)

a termelési folyamatokat irányítja, koordinálja

bekapcsolódik az adóztatás

a makrojövedelmek továbbra is a háztartások és a vállalkozások között zajló folyamatok eredménye

Állam

T_H T_R S_Á T_V G

C

I

Háztartás Tőkepiac Vállalat

S_H S_V

W

T_H A háztartások adói

T_V A vállalkozások adói

T_R A háztartásoknak kifizetett transzferek (segély, ösztöndíj)

G Kormányzati vásárlások

Y = C+I+G I = S_H+S_V+S_Á

↑ Háztartások ↓ ↑ Vállalkozások ↓ ↑ Tőkepiac ↓

C W W C I S_H

S_H T_R S_V I S_V

T_H T_V G S_Á

↑ Állam ↓

T_R T_H

G T_V

S_Á

IV. modell

megjelenik az külföld (önálló gazdasági szereplő), ezzel a modell nyílt lesz (eddig zárt volt)

Állam

T_H T_R S_Á T_V G

C

I

Háztartás Tőkepiac Vállalat

S_H S_V

W

S_K E_X I_M

Külföld

I_M Import

E_X Export

Y = C+I+G+(E_X-I_M)

↑ Háztartások ↓ ↑ Vállalkozások ↓ ↑ Tőkepiac ↓

C W W C I S_H

S_H T_R S_V I S_V

T_H T_V G S_Á

S_K

↑ Állam ↓ ↑ Külföld ↓

T_R T_H E_X I_M

G T_V S_K

S_Á

V. modell

bekapcsolódik az áru és munkaerőpiac

hazai össztermék számla

Állam

T_H T_R S_Á G T_V

C Árupiac Y Y

I

Háztartás Tőkepiac Vállalat

S_H S_V

Munkapiac W

W S_K I_M

E_X Külföld

Y = C+I+G+(E_X-I_M)

↑ Háztartások ↓ ↑ Vállalkozások ↓ ↑ Tőkepiac ↓

C W W Y I S_H

S_H T_R S_V S_V

T_H T_V S_Á

S_K

↑ Hazai össztermék ↓ ↑ Állam ↓ ↑ Külföld ↓

Y C T_R T_H E_X I_M

I_M I G T_V S_K

G                                  S_Á

E_X

A pénz

Az eddig vizsgált reálfolyamatok kísérői a pénzmozgások, a makrogazdasági jövedelem pénzben értelmezhető.

A pénz kialakulásának története

A pénz fogalma

Különleges áru a piacgazdaságban, ami az általános egyenértékes szerepét huzamosabb ideig, széles körben tölti be.

A pénz fejlődése

Egyszerű véletlen értékforma

közvetlen csere, feltétele a felesleg kialakulása

képlete: A₁ - A₂

Teljes, kifejlett értékforma

egy termék egyre gyakrabban fejezi ki a maga értékét más termék értékében. Feltételei: termelés fejlődése, új társadalmi munkamegosztás (földművelés és állattenyésztés között)

képlete: A₁ - A₂

pl.: 1 juh = 3 véka rozs

4 zsák toll

Általános értékforma

egy adott körben általában elfogadott áru (állat, kagyló, só) kiemelkedik, ebben fejezi ki a többi áru az értékét

pl.: 3 véka rozs = 1 juh

4 zsák toll

Pénz értékforma

minden áru a maga értékét egy tőle különböző áru érékében fejezi ki, ez az áru az érték adekvát megtestesítője: általános egyenértékes, ezt a funkciót a nemesfémek töltötték be

követelmények az általános egyenértékessel szemben: tartósság, oszthatóság, egyneműség (az egyenértékes egyes darabjai azonos értéket képviseljenek), fajlagosan nagy értéket képviseljen, a gazdasági szereplők elfogadják

feltétele: új társadalmi munkamegosztás: kereskedelem önálló megjelenése

képlete: A₁ - P - A₂

pl.: 3 véka rozs = 1 gr arany

A pénz funkciói

Arany alapú pénzrendszerben

Értékmérő

minden áru a pénzben fejezi ki a maga értékét

a pénz értékarányokat is mér (két áru érték-árarányát is megmutatja)

az árszínvonal is meghatározódik a pénz által à stabil (az összes áru ára megegyezik a forgalomban lévő arany mennyiségével)

nem aranyalapú pénzrendszerekben az árszínvonal mérő funkció nem értelmezhető

Forgalmi eszköz funkció

a pénz közvetíti az áruk cseréjét (A₁ - P - A₂), így a termékcsere közvetett lesz

az árucsere folyamata az árumetamorfózis, ezek összessége az áruforgalom

a forgalomban lévő pénzmennyiség meghatározása:

M = áruk árösszege = Q.P

pénz forgási sebessége V

átalakítása a Fischer-egyenlet: P.Q = V.M (Marx-tól származik)

a pénz forgási sebessége megmutatja, hogy meghatározott időegység alatt hány kézen fordul meg

ha a forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség csökken a felesleg lecsapódik kincsként

a pénzre csak a csere lebonyolításában van szükség: ha az ország pénzhiánnyal küzd, az uralkodó a pénzrontás eszközéhez nyúlhat, mivel ebben a funkcióban a pénz belső értéke nem fontos - lehet helyettesíteni papír alapú pénzhelyettesítővel

a papírpénz: jele az értéknek, az állam kényszerforgalommal ruházza fel, a költségvetési deficit finanszírozására kerül forgalomba - hajlamos az inflációra

Kincsképző funkció

kapcsolódik a forgalmi eszköz funkcióhoz, a forgalom lebonyolításához nem szükséges pénz kincsként lerakódik

nem arany alapú pénzrendszerben a kincsképző funkció értékét veszti, de módosulva felhasználási eszköz funkcióként működik

Fizetési eszköz funkció

az áru és ellenértékének mozgása elválik, az eladó-hitelező, a vevő-adós

áru

A B

váltó

B az érték kifizetése helyett váltót állít ki: a váltó meghatározott időre szóló fizetési kötelezvény

áru

áru A B

C váltó váltó

A C-nek B váltójával fizet (váltó forgatása)

áru

áru A B

váltó váltó bankjegy

C Bank

váltó

A bank a B által kiállított lejáratlan váltót saját névre szóló váltóra konvertálja, ez a bankjegy, a bank levonja a lejáratig esedékes kamatot és kezelési költségeit (váltó leszámítolás - diszkontálás)

a leszámítolás során jön létre a bankjegy

a klasszikus bankjegy a bank saját nevére szóló váltója, lejárat nélküli, aranyra váltható (ez biztosítja az értékállóságát)

ha nem szükséges a hitel visszafizetésével kiáramlik a forgalomból:

áru

A B

váltó

váltó bankjegy váltó

Bank

a pénzhelyettesítők sorában a negyedik a bankszámlapénz (1. Klasszikus papírpénz, 2. Kereskedelmi váltó,3. Klasszikus bankjegy) a modern pénzrendszerben nagy szerepet játszik, a bankkal szemben fennálló folyószámla követelés

tartalék kihitelezhető

100

20 80

16 64

t = 20%

m = 1/t=5

kötelező tartalékráta (t): az a szám, amely megmutatja, hogy a kereskedelmi bank a nála elhelyezett hitelek hány százalékát köteles a jegybanknál elhelyezni

hitelformák:

pénzújraelosztó hitel (nem teremt pénzt, a tartósan lekötött pénzekből nyújtott hitel)

pénzteremtő hitel (a folyószámla-betéteken nem lekötött pénzt hitelezi ki a bank)

pénzmultiplikátor: az a szám, ami megmutatja, hogy a kereskedelmi bank a nála elhelyezett egységnyi betét után hány egységnyi kereskedelmi bankpénz keletkezik

1+(1-t)+(1-t)²+(1-t)³+.+(1-t)ⁿ = 1/t

kétszintű bankrendszerben a bankjegykibocsátás monopóliumával a jegybank rendelkezik, ő határozza meg a forgalomba kerülő pénz mennyiségét, monetáris eszközökkel (ezek egyike a kötelező tartalékráta meghatározása)

áru

A B

váltó

váltó bankjegy váltó

Bank

bankjegy váltó

Jegybank

a jegybank a váltók ellenében ellátja bankjegyekkel a bankot (viszontleszámítolás - rediszkontálás, az a művelet, melynek során a jegybank megvásárolja a kereskedelmi banktól a váltót, levonva a lejáratig hátralevő időre esedékes kamatot és kezelési költséget - a viszontleszámítolási kamatláb meghatározása a rediszkontláb-politika, a monetáris eszközök egyike)

ha a jegybank a viszontleszámítolási kamatlábat emeli

àa kereskedelmi bank pénzkereslete csökken

àa hitelek drágulnak

àcsökken a hitel iránti kereslet àkevesebb lesz a pénz a forgalomban

ha a jegybank a viszontleszámítolási kamatlábat növeli

àa kereskedelmi bank pénzkereslete nő

àa hitelek olcsóbbak lesznek

ànő a hitel iránti kereslet                                 àtöbb lesz a pénz a forgalomban

àa beruházási kedvet élénkíti, a gazdasági élet fellendül, konjunktúrát eredményez, a gazdasági növekedés élénkül

a viszontleszámítolási kamatláb változtatása a gazdasági élet fellendítésének-visszafogásának, az infláció kézbentartásának eszköze

Világpénz funkció

a pénz a nemzetközi fizetések területén betölti a többi funkciót (napjainkban a dollár)

Az aranypénzrendszer megszűnése

Aranyrúdrendszer

a két világháború között korlátozottan működik az aranyra válthatóság

Aranystandard rendszer

1944-ben Bretton Woods-ban létrehozták a Dollár-alapú koncepciót

1971-ig működött, az újjáépítést jól szolgálta

a FED (az USA jegybankja) vállalta a dollár aranyra beváltását valutakülföldiek számára

ennek hatására az egyes valutákat dollárban fejezik ki

valuta klasszikus konvertibilitása

a gyakorlatban ez már papír alapú pénzrendszer

később a dollár felértékelt pozíciója problémákat okozott

Az aranypénzrendszer megszűnésének okai

kevés a pénz a forgalom lebonyolításához

az aranytermelő munka termelékenysége nem tud lépést tartani más termék termelékenységének fejlődésével

az arany felértékelődik, defláció, az árszínvonal csökken

a pénztartással is nő a pénz értéke, nem ösztönöz beruházásokra

a gazdaság dinamikáját visszafogja

fináncváltó: nincs mögötte árumozgás, a fedezetlen bankjegy felhígítja a forgalmat, így nem lehetséges a tömeges beváltás aranyra

modern gazdaságban nem működtethető

az állam nem tudja pénzügyi eszközökkel befolyásolni a gazdaságot, nem tud beavatkozni

az állam aktív szerepvállalása a belső értékkel nem rendelkező papírpénz alkalmazása esetén lehetséges

Pénzszervezetek

Pénzügyi rendszer - pénzügyi szféra

Jegybank: központi bank feladatai

kézben tartja, felügyeli, kontrollálja, koordinálja, szabályozza a pénzügyi szféra tevékenységét

a pénzforgalmat szabályozza, a bankjegykibocsátás monopóliumával rendelkezik

kielégíti az állam és a költségvetés pénzigényét

egyszintű bankrendszerben a hitelezési és devizamonopóliummal is rendelkezik

Kereskedelmi banki szint

betétet gyűjt, hitelt folyósít üzleti alapon, profitorientált szervezet (a kamatrést használja ki)

Egyéb pénzintézetek

Biztosítási pénztárak, nyugdíjpénztárak, tőzsde, korlátozott banki jogosítvánnyal rendelkezik, nem gyűjthet betétet, nem nyújthat hiteleket, a határ köztük és a bankok között fokozatosan elmosódik

Egyszintű bankrendszerben nincs kereskedelmi banki hálózat, a jegybank betölti a kereskedelmi bankok funkcióit

hátrányai: a hitelezés nem megtérülési szempontok alapján történik, hanem a nemzetgazdasági terv alapján az állami pénzigényeket elégíti ki, nem üzleti alapon működik, a tőkeallokáció nem működik

az államszocializmus keretei között 1947-1987-ig volt Magyarországon, reformközgazdászok már akkor akartak kettős bankrendszert

A monetáris politika eszközei

kötelező tartalékráta szabályozása (tartalékolandó - kihitelezhető pénzmennyiséget befolyásolja)

nyílt piaci műveletek (a központi bank állami értékpapírokat ad el, vagy vásárol)

rediszkontlábpolitika

Egyensúly

Fogyasztás, megtakarítás kapcsolata; Árupiaci összkereslet a Keynes-i modell alapján

Az aggregált keresletet meghatározó tényezők

Y = C + I + G + (Ex - Im)

fogyasztási kereslet

beruházási kereslet

kormányzati kereslet

nettó külföldi kereslet

Kétszereplős modellben

Y = C + I                             Y = S Y = C + S

Fogyasztás és megtakarítás arányát meghatározó tényezők

Engel törvény: gazdasági statisztikai adatokból von le következtetéséket: a jövedelem növekedésével nő a fogyasztási kiadás, de nem olyan ütemben, mint a jövedelem

nagyobb hányad kerül megtakarításra

a fogyasztási kiadások aránya csökken

a fogyasztás szerkezete átalakul:

alapvető fogyasztási cikkekàruházati cikkekàtartós fogyasztási cikkekàszórakozás, luxuskiadások

Ha a jövedelem abszolút mértékben nő, a fogyasztás relatíve csökken

Fogyasztási és megtakarítási függvény

Samuelson Nordhouse vizsgálata alapján Fogyasztási függvény

C

Y

Rendelkezésre álló jövedelem ($)

Fedezeti pont:              C = Y S = 0 13 000-nél

Fogyasztási hajlandóság:                                 C/Y

MPC (a fogyasztási függvény meredeksége) = ΔC/ΔY MPC = 850/1000=0,85

Megtakarítási függvény

S

Y

Rendelkezésre álló jövedelem ($)

Megtakarítási hajlandóság:

S/Y

Megtakarítási határhajlandóság:

MPS = ΔS/ΔY

MPS = 150/1500 = 0,15

Y = C+S

MPC+MPS = 1

MPS = 1-MPC                   MPC = 1-MPS

A fogyasztási függvény általános formája: C(Y) = C₀ + C_Y

Y-tól függő, aggregált fogyasztás = autonóm fogyasztás (jövedelemtől független)+jövedelemtől függő fogyasztás

Fogyasztási határhajlandóság

MPC = dC/dY = ĉ a fogyasztási függvény meredeksége 0<MPC<1

A fogyasztási függvény képe, ha

MPC változó MPC állandó

(csökkenő mértékben nő) (lineáris fogyasztási függvényt eredményez)

C C

C₀ + C_Y

C₀ + C_Y

Y Y

Megtakarítási függvény:

S(Y) = Y - C(Y)

S(Y) = Y - (C₀+ ĉY)          S(Y) = (1-ĉ)Y - C₀

S(Y) = Y- C₀- ĉY

C

C(Y)

S(Y)

Y

ŝ = 1 - ĉ = MPS

Beruházási kereslet

befolyásolja: - a kamatláb (a tőke, hitel kamatlába), ha nő, a beruházási tevékenység csökken

várható hozam, jövedelmezőség, profit, várakozások az egész gazdaság jövedelmi pozícióinak alakulása

nem befolyásolja az adott időszak jövedelmi szintje

C                                                           Az egyensúlyi pont eltolódik

C(Y)+I Y_e összkereslet - összkínálat

C₀+I    C(Y)

C_{0                                  Y}

Y_e

Multiplikátor hatás

A kereslet ΔI-vel nőtt, a kibocsátás nőttà ΔI jövedelem keletkezett, annak ĉ ΔI részét elköltötték.

C

ĉ²ΔI

ĉ ΔI _ΔI ^ΔI

ΔI

Y

ΔI pótlólagos beruházás mennyivel növeli a jövedelmet:

ΔY = 1/(1 - ĉ) ΔI = 1/ŝ ΔI

Multiplikátor = 1/(1 - ĉ)

Egyensúlyi jövedelem

Tervezett jövedelem (kibocsátás) = szándékolt beruházás (fogyasztás)

Összes kínálat

Y = C₀+ ĉY + I

Y - ĉY = C₀ + I

(1 - ĉ)Y = C₀ + I

Y = 1/(1 - ĉ) (C₀ + I)

plusz kereslet

A plusz kereslet 1/(1 - ĉ) -szorosára növeli Y-t

A Keynes-i egyensúlyi modell vizsgálata

az árupiaci összkereslet az Y függvényében értelmezhető, míg a makroökonómiai összkereslet a mindenkori árszínvonal függvényében

ha a forgalomban lévő pénzmennyiség nő, az árszínvonal nő, a jövedelmek reálértéke csökken

àcsökken a lakosság megtakarítási hajlandósága à csökken a tőkekínálat

àa kamatláb nő (ha minden más tényező változatlan) à a beruházási szándék csökken

àaz árupiaci összkereslet csökken (drágább a hitel)

Aggregált kereslet Y = C + I _C+I0

Y^D I

Összes árukereslet              C+I₁ Beruházási kereslet

I₀ I₀

I₁ I₁

Y i

P p

Makrokereslet           A₁ Árszínvonal-kamat

A₀

Y₁ Y₀ Y i₀ i₁ i

Ha az árszínvonal emelkedik a makroökonómiai kereslet csökkenését vonja maga után feltéve, hogy a kínálat és a pénzkínálat változatlan.

Az összkeresleti függvényt a pénzpiac és az árupiac határozza meg.

Összkínálati függvény

az aggregált kínálat az a kibocsátási szint, amelynek előállítására a gazdálkodók adott technológiai feltételek és adott árszínvonal mellett vállalkoznak

az aggregált kínálat függ: a rendelkezésre álló termelési tényező mennyiségétől, a termelési tényezők szerkezetétől.

Makroökonómiai termelési függvény

Q = f(K;L) f(K₁;L)

Q                                 f(k,l) Q f(K;L)

L L

A termelés a ráfordított munkától és tőkétől függ. Rövidtávon csak a munkaráfordítástól függően változik. Rövid távon a tőke adottnak tekinthető

Adott tőke mellett ha növelem a munka ráfordítást gyorsulva, lassulva növeli, majd csökkenti a termelést (csökkenő eredményesség elve miatt)

Neoklasszikus munkapiaci egyensúly

W/P W/P = reálbérszínvonal

(W/P)_t+1 A B L_S A tényleges foglalkoztatási szint a rövidebbik oldalhoz kapcsolódik

(W/P)^* L_t+1^D < L_t+1^S ha a munkakereslet<munkakínálat

à munkanélküliség.

L_D ∑munkapiaci helyzet a reálbér függvénye.

L_t L^* L_t+1

Keynes-i munkaerőpiac

a fejlett országokban a munkaerő tartalékok kimerültek

csökken a népesség

a munkaképes korú népesség száma és aránya csökken

a munkaerő kínálat merev

W/P                               L_S

minimálbér L_D

L₀

Aggregált kínálati függvény

a makrotermelési függvény alapján indul ki, ami a munkapiacon - a reálbér által meghatározott - kialakuló foglalkoztatás függvénye p

P₂

P₁

P₀

W/P₀ W/P₁ W/P₂ Y₀ Y_{1 2}

L_D L₀

L_S L_1-2

a maximális kibocsátás ("potenciális" kibocsátás) a munkapiac egyensúlya mellett érhető el

Keynes egyensúly modellje

Y_D I

Árupiaci Kereslet Beruházási kereslet

C+I₀

C+I₁

I₀ I₀

I₁ I₁

Y i

P

Árszínvonal - kamat

Reálbér Y_D

L_S

W/P₀ W/P₁ Y₁ Y₀ i₀ i₁

L_D

L₀

L_S L₁

Munkapiac Termelési függvény

Az áru és pénzpiac az egyensúly állapotában van, de a munkapiac nem. Keynes szerint az államnak plusz keresletet kell pumpálni a gazdaságba.

G: A kormány plusz kereslet támasztásával eléri, hogy a munkapiac és az árupiac is megközelítse az egyensúlyt.

Munkapiac

nincs egyensúlyban, túlkínálatos állapotban van

Munkanélküliség

Magyarországon 8,5-8,7%-os, 363 Ezer embert érint

A munkanélküliség formái:

Önkéntes: adott reálbérszint mellett nem tartja érdemesnek munkát vállalni

Kényszerű: vállalna munkát, de nem talál

Globális: túlkínálatos a munkaerőpiac

konjunkturális: a növekedés megtorpanása esetén a dekonjunktúra, recesszió, válság indukálja

szezonális. szezonális foglalkozások esetében szezonon kívül (pl. borászat, mezőgazdaság, építőipar.)

Strukturális: a munkaerő kereslet és kínálat szerkezetében nem igazodik

technológiai gyorsuló technikai, műszaki fejlődés: a gazdasági munkaerő igény gyorsabban változik, mint a munkavállalók struktúrája

reziduális - marginális munkanélküliség

perifériára szorult (alacsony végzettségűek, fizikai-biológiai adottságok tekintetében hátrányban lévők nem találnak munkát)

jelentős és szinte kezelhetetlen

súrlódásos-frikciós munkanélküliség

a munkaerő információhiányos piacon nem tud elhelyezkedni

Ágazati Kapcsolatok Mérlege (ÁKM)

A mátrix

a bruttó társadalmi termék keletkezését mutatja a közbenső ráfordítások szerint

→ i ágazat j.edik szektorban megtermelt értéket ↓ i iparágban mennyi j iparági ráfordítás szük-

a_ij hol használják fel a_ij séges

Y mátrix

a végső felhasználást mutatja

→ i ágazatban megtermelt értékből mennyi ↓ j cél elérése mennyi ráfordítást igényel

y_ij jut j célra y_ij i ágazattól

H mátrix

a bruttó társadalmi terméket eredeti ráfordítások szerinti bontásban mutatja

→ i-edik eredeti ráfordítás hogy oszlik meg ↓

h_ij az ágazatok között h_ij

A gazdasági növekedés

Aktualitása

a mindenkori kormányokat, átlagpolgárokat közvetlenül érinti (az átlagpolgár érzékeli, meghatározza életlehetőségeit, életszínvonalát)

a fejlettebb országokban a magas életszínvonalat és a magas foglalkoztatást csak kiegyensúlyozott gazdasági növekedés mellett lehet biztosítani

a fejlődő országok alapvető problémáinak megoldását is a növekedés biztosítja

Kelet-Európa felzárkózásának feltétele a kiegyensúlyozott, a nyugatinál gyorsabb növekedési ütem

Magyarországon 1993-ban ez egy főre jutó GDP ugyanannyi volt, mint 1976-77-ben a 17 év alatti átlagos növekedés 0% volt

szakaszai: 1977-86 1,6% volt az évi átlagos növekedési ütem, 1987-88-ban stagnált a gazdaság, majd 1989-1993-ig negatív volt a növekedés, amíg Dél-Koreában 8,8%, Japánban 4,7%

most 5% gazdasági növekedés várható

Mutatók, fogalmak

Gazdasági növekedés: jól kvantifikálható folyamat, ha egy ország több termék és szolgáltatásmennyiséget produkál

Gazdasági növekedés üteme:

Δ J /J à

(valamelyik makrojövedelem mutató növekménye / a jövedelemmutató bázis évi értéke)

A makrojövedelem mutató a népesség egy főjére vetítve:

J / N

Gazdasági fejlődés: minőségi folyamat, a gazdaság szerkezete a gazdasági alanyok kapcsolódási módja mássá válik, szerteágazóbb, bonyolultabb lesz. Feltétele a növekedés (nem minden esetben)

Gazdasági haladás: a társadalom egyre jobban megvalósítja az emberi társadalmi értékeket, életminőség tekintetében is többet tud nyújtani a tagjainak (nem a közgazdaságtan tárgyalja)

A gazdasági növekedés tényezői

természeti tényezők

a gazdasági növekedés beindításában, kiegyensúlyozásában, növekedésében játszanak szerepet, ez a szerep a modern korban leértékelődik (pl. Japán, Svájc)

- rendszerhatások

azok a társadalmi-gazdasági keretfeltételek, amelyek között a termelés tárgyi és személyi feltételei összefonódnak.

pl.: munkaszervezési forma, ösztönzési rendszer, jövedelemelosztási rendszer (ahol keynes-i gazdaságpolitikát folytatnak kisebbek a különbségek, emiatt jobb a munkatermelékenység, mint a monetarista gazdaságpolitikát folytató országokban)

- a termelés tárgyi feltételei

a fizikai tőkeállomány mennyisége és minősége, ezt meghatározza a beruházások színvonala

beruházási ráta (%):

adott időszak bruttó beruházása

GDP

a beruházási ráta rövid távon meghatározza a növekedés ütemét, de hosszú távon, hogy a beruházás meghatározó tényező legyen korszerű technikát kell alkalmazni: ezt a korszerűsítési ráta méri: adott évben megvalósuló beruházások nyomán keletkező berendezések mennyivel növelik a termelékenységet (adott évben új beruházások eredményeként hány százalékkal nő a termelés, a termelési potenciál az előző évi termeléshez képest

a technikai-műszaki fejlődés hatása a gazdaság növekedésére:

munkatermelékenység növekedés (elevenmunka megtakarítás):

Y / L

(kibocsátás / foglalkoztatott létszám)

minőség javulás, élettartam növekedés, holtmunka megtakarítás, energia takarékos megoldás elterjedése, selejtarány csökkenése, új termék új szükségletet teremt

a munka technikai felszereltség mutatója:

K / L

Bruttó beruházás K Y

GDP L L

Nő a beruházási rátaànő az egy foglalkoztatottra jutó tőkeállományànő a munkatermelékenység

- az emberi tőke minősége és mennyisége (a termelés szubjektív tényezője)

az emberi tőke mennyiségét és minőségét befolyásoló tényezők:

népesedési folyamatok (demográfiai folyamatok, születési, halálozási arányszámok alakulása) - a gazdasági növekedés szempontjából a kiegyenlített folyamatok jók

a kifejthető elevenmunka mennyiségét meghatározó tényezők: a társadalom rendelkezésére álló munkaerő alap, függ:

aktív korú népesség (nők: 15-55, férfiak 15-60 éves korig) (folyamatosan csökken ennek okai: az iskolába járás idejének növekedése, nyugdíjkorhatár csökkenése)

az aktív korú népesség által kifejtett munkatömeg is csökken (a munkaidő csökken)

így a gazdasági növekedés fennmaradó eszköze a munkaintenzitás fokozása (bizonyos határokon belül)

az elevenmunka mennyiségi növelése oldaláról nem tartható fenn a gazdasági növekedés, egyre kevesebb a munkaerő tartalék. Az elevenmunka minőségével lehet kompenzálni a kieső munkaidő alapot:

ahhoz, hogy az új technológia növelni tudja a munkatermelékenységet a gépeket kezelni tudó, kvalifikált munkaerő kell, ennek feltétele a tudományos kutatómunka eredményessége a kutatás-fejlesztés jelentősebbé válása, ennek alakulását tükrözi a szakképzettség és a foglalkozási szerkezet

Schultz, Becker: "A gazdasági növekedés igazi hordozója a XX. Század második felében a munkaerő" (Schultz a humántőke fogalom első megfogalmazója)

a technikai haladás igazi hordozója az ember, nincs haladás, ha nincs minőségi munkaerő, ennek létrehozása hosszú távú, költséges folyamat

a munkaerő (humán tőke) létrehozásának komponensei (az emberi beruházás költségei):

képzés, szakképzés

kutatás és fejlesztés költségei

a korszerű ismeretanyag összehozásának költségei

az egészségügyi ráfordítások melyekkel a munkaerőt karban lehet tartani

migrációs költségek (a munkaerő mozgatásával, mobilitásával kapcsolatos költségek)

Jánossy Ferenc

D

A

C

B

Idő

a fejlett országok fejlődési pályáját vizsgálta, ha a csúcsértékeket összekötjük egy trendvonalat kapunk, ami a fejlődés határvonala

a fejlődési ütemet a katasztrófák megtörik, a helyreállítási periódusban nagyon gyors a növekedési ütem

régen úgy gondolták, hogy a helyreállítási szakasz addig tart, amíg a gazdaság el nem éri a katasztrófa előtti gazdasági fejlettséget (C)

Jánossy bebizonyította, hogy akkor ér véget a helyreállítási szakasz, amikor a gazdaság eléri azt a fejlettséget, amit a törés nélkül elért volna (a trendvonalat)

B-C: rendkívül gyors ütemű fejlődés; C-D a fejlődési ütem kevésbé gyors; D után belesimul a trendvonalba

Szakmastruktúra a munkaerő állomány szakmák, iskolázottság szerint strukturált rendszere

Foglalkozási struktúra a szakma struktúra és a munkahelyi struktúra által meghatározott tényleges struktúra

Munkahelyi struktúra a végezhető konkrét munkák rendszere, a fizikai tőkeállomány határozza meg

a katasztrófa következtében elválik a szakmastruktúra és a munkahelyi struktúra (a háború a fizikai erőforrást jobban érinti, mint az embervagyont, azt is elsősorban mennyiségileg csökkenti)

a szakmastruktúra és a munkahelyi struktúra között egészséges, pozitív feszültség van, így alacsony beruházási ráfordítás mellett az ember képes és kész helyreállítani a munkahelyi struktúrát

a D pontban a munkahelyi struktúra felzárkózik a szakmai struktúrához és megszűnik a pozitív feszültség

a feszültség mesterségesen fenntartható az oktatásba, a tudományos kutatásba, az egészségügyi rendszerbe való beruházással, a szakma- és munkahelyi struktúra közötti feszültség fenntartásával az átlagosnál gyorsabb növekedési ütemet lehet fenntartani, ami megtöri a trendvonalat

a második világháború után Magyarországon az 1938-as szintet (A) 1948-ban érték el (C), a C-D közötti növekedést a szocialista gazdaságpolitika eredményének tekintették, de Jánossy elmélete alapján ez a helyreállítási periódus sajátossága (most is ilyen periódusban vagyunk)

Kornai János: erőltetett és harmonikus növekedés

A növekedés osztályozása

- extenzív: a növekmény nagyobb hányada a ráfordítások növeléséből adódik. Több energiával, nyersanyaggal. érik el a többlet eredményt (pl. az 50-es évek iparosítása vagy szükségszerű az ipar, infrastruktúra teremtés idején)

Δ K/L > Δ Y/L

- intenzív: a GDP növekmény nem mennyiségi tényezők növekedésével magyarázható, hanem elevenmunka, tőkehatékonyság növekedésre vezethető vissza

Δ K/L < Δ Y/L

Kornai-féle terminológia szerinti csoportosítás

- erőltetett növekedési pálya: egy ország gazdasági fejlettségi szintjéhez képest aránytalanul sokat fordít beruházásra, ezt nem teríti szét arányosan (egy-egy ágazatba koncentrálja). Eredménye torz szerkezetű gazdaság, korlátozza a későbbi növekedési esélyeket

- harmonikus növekedési pálya: a gazdasági fejlettségi szintet nem haladja meg a beruházás, a beruházásokat arányosan, a körülményeknek megfelelően terítik szét. Arányos, kiegyensúlyozott növekedési pályát eredményez

Flow

jellegű

mutató

idő

- ha egy gazdaság az erőltetett növekedési pályát választja, három út áll előtte:

- áldozatos keveset költ a folyó fogyasztásra, az életszínvonal alacsony, de nem károsítja a fejlődési lehetőségeket

- halasztás a fogyasztó tőkeképzés rovására növelik a termelő tőkeképzést, elhanyagolják a kommunális beruházásokat, az út-, csatorna, telefonhálózatot., amit a későbbiekben ki kell építeni, ezzel a későbbi termelő tőkeképzést rontja le

- mulasztás a humántőke képzést hanyagolják el, ezt nem lehet bepótolni, a következő időszak növekedését lehetetlenné teszi

A gazdasági fejlődés periódusai

- lehet az aktív népesség foglalkozási szerkezete alapján és más alapján is periódusokra bontani (pl. az egyes gazdasági ágazatok a GDP hány százalékát adják)

- tradicionális gazdaságok, társadalmak

- a dolgozók nagy hányada a mezőgazdaságban, az agrár (primer) szektorban van foglalkoztatva (az ipar és a szolgáltatási szektor jelen van, de a népesség kis hányadát köti le)

- Ipari - Indusztriális társadalmak

- a XVII. században, az iparosodás, kapitalizálódás hatására a népesség a városokba áramlik, az ipar itt teremtett munkahelyeket

- az ipari foglalkoztatás (szekunder szektor) aránya megnő, a szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak száma is megnő, de még nem domináns

- Iparosítás utáni - posztindusztriális társadalmak

- az ipari foglalkozásúak száma eléri a maximumot, utána stagnál, majd csökken

- az agrár szektor súlya tovább csökken

- a tercier szektor válik dominánssá, ez foglalkoztatja a népesség nagy részét, az ipar csak kis hányadát, a mezőgazdaság pedig elhanyagolható részét

A magyarországi foglalkoztatottak számának megoszlása az elmúlt 50 évben

A foglalkoztatottak számának megoszlása Japánban

Ciklikus ingadozások a gazdaságban

Az országok fejlődésére a gazdasági ingadozások a jellemzők, azaz a fejlődés ciklikus, nem egyenletes.

A gazdasági ingadozások fajtái

véletlenszerű ingadozások (valamilyen katasztrófa okozza a gazdasági visszaesést, nem mutat semmilyen szabályszerűséget)

szabályszerű ingadozások, ami nem gazdasági okokkal függ össze (pl. szezonális ingadozás (mezőgazdaságban-élelmiszeriparban)

szabályos ingadozás, ami mögött gazdasági ok van: ciklikus ingadozás

Ciklus fogalma

valamely trendtől való szabályos eltérések megismétlődő egymásutánja

Konjunktúra ciklus

a gazdaság kibocsátásának periodikusan ingadozó alakulása

A konjunktúra ciklusok osztályozása hossza szerint

rövidtávú (az üzleti élet 10-40 hónapos ciklusa)

középtávú (Juglar a XIX. század közepén fedezte fel 10-11 éves periódus idővel jellemezhető, Marx is foglalkozott vele)

hosszútávú:

Kuznyets ciklus: népességváltozással kapcsolatos 18-20 év hosszú ciklus

Kondratyev ciklus: 40-60 éves periódusidejű ciklus

A Kondratyev ciklusok

a korszakos technikai újításoknak nagy szerepük van kialakulásában

a technikai újítások következménye egy erős felszálló ág, amit a csúcspont után a leszálló ág követ

az országokat elviszi a hátán az új, nagy jelentőségű találmány, ezt felezi egy válság.

A konjunktúraciklusok osztályozása okaik szerint

beruházási ciklus

túl- és alultermelési ciklus

gazdaságpolitikai ciklus (állami döntések)

monetáris - pénzügyi ciklus

politikai tényezők által kiváltott ciklusok

Klasszikus konjunktúra ciklusok

tipikus túltermelési ciklusok: abból ered a válság, hogy eladási problémákkal kell szembenézni, a termelés beleütközik a fizetőképes kereslet korlátaiba. (ilyen típusú válságból az első az 1825-ös, az utolsó az 1935-ös)

Ok: profitmotivált vállalatok érdekelt többet termelni, fejlesztésben, a piac bővítésében - így a termelés gyorsan nő; rá van kényszerítve, hogy költségekkel gazdálkodjon, a bérhányad (a fizetőképes kereslet) nem nő úgy ahogy a termelés

a válság a fogyasztási cikkek piacáról indul ki, az árak zuhanása kíséri a válságot

kialakulásában az állótőkék ciklikus újratermelődése is szerepet játszik

A ciklus fázisai Konjunktúra ciklus

I. megélénkülés

II. fellendülés konjunktúra dekonjunktúra

III. válság

IV. depresszió vagy pangás Trendvonal

t₀ t₁ t₂ t₃ t₄

I. II. III. IV.

t₀ előtti időszakban nincs beruházás, se pótló, se bővítő, a berendezések fizikailag, erkölcsileg elavultak

az I. időszakban a depresszió után lassan, egyre gyorsulva megindul a gazdasági növekedés, de a gazdaság teljesítménye nem éri el a trendvonalat, a pótló beruházások lökést adnak a gazdaságnak

akcelerátorhatás: a makroszintű jövedelem és a beruházások közötti mennyiségi összefüggést fogalmazza meg és írja le. A kapcsolata természete: ha a makrojövedelem növekedési üteme fokozódik a beruházások sokkal nagyobb mértékben bővülnek, ugyanakkor, ha a termelés azaz a jövedelem növekedési üteme csökken a beruházások erőteljesen csökkennek.

a beruházások és a jövedelem dinamikus összefüggése, a multiplikátor statikus és az indukált beruházás dinamikus jelenségeinek összekapcsolódása: a beruházások változása mindig gyorsabb, mint a jövedelmek változása.

az II. időszakban a fellendülés folytatódik, de lassabban, mint az előző időszakban, a teljesítmény a trendvonal fölött van.

a III. időszak a kritikus időszak, válság, recesszió, hanyatlás, a gazdasági teljesítmény hanyatlik de a trendvonal felett van a gazdaság.

A konjunktúra ciklusok szakaszainak jellemzői

I.-II. szakasz

- a termelés, a jövedelemtermelés megindul, de nem éri el a gazdaság a trendvonalat

- ez időszakot megelőzően 4-5 év pangás, depresszió volt a gazdaságban, ebben az időszakban se bővítő, se pótló beruházás nem volt

à hiányzik a géppark, nincs rendelkezésre álló termelő berendezés (mind fizikailag, mind erkölcsileg elavultak)

à pótló beruházással indul a konjunktúra

→ a pótló beruházás jövedelmet termel, megélénkíti a keresletet, beindul az akcelerátor hatás, az akcelerátor és a multiplikátor hatás erősíti egymást

→ a foglalkoztatás és a piaci kilátások is egyre jobbá vállnak

→ beindul a fellendülés, ami önmagát gerjesztő folyamat

- a piaci szereplők beruházási lázának eredményeképpen olyan kapacitások jönnek létre, amit nem tudnak kihasználni, vagy szándékolt készletek keletkeznek ebben a túlfűtött gazdaságban

- a fizetőképes kereslet nem tart lépést a kínálattal, a munkajövedelmek növekedésének üteme lemarad a termelés növekedési ütemétől, így a termelés beleütközik a fizetőképes kereslet korlátjába

A konjunktúra csúcspontja (t₂)

- realizálatlan árukészletek, nem tudják eladni a megtermelt árumennyiséget

à az áruk ára csökken, így az általuk realizált jövedelem is

à csökken a kereslet és a növekedés üteme, a beruházási folyamat megtoran

→ az akcelerátor hatás a jövedelemváltozást erősítve érezteti, a jövedelemcsökkenésnél nagyobb mértékben csökken a beruházás

à a jövedelem-beruházás visszaesés lefelé irányuló kumulatív folyamat, csökken a foglalkoztatás, az árak, és a kilátások

A felső fordulópont másik értelmezése

- realizálatlan készletek jelennek meg a fogyasztási cikkek piacán

- a lekötött eszközökre jutó jövedelem (jövedelmezőségi mutató):

Jövedelem(nyereség)/Lekötött eszközállomány

csökken

- a sok beruházás miatt nagy állóeszköz állomány jön létre (a nevező megnő), a konjunktúra idejében a jövedelem (a számláló) is nő

- a felső fordulópont után a lekötött eszközállomány tovább nő, de a jövedelem csökken, mert a fizetőképes kereslet stagnál, vagy korlátosan nő

III-IV. szakasz

- válság: a dekonjunktúra azon szakasza, amikor a gazdaság a trendvonal felett van

- depresszió: a dekonjunktúra azon szakasza, amikor a gazdaság a trendvonal alatt van

Az alsó fordulópont (t₄)

- a lekötött eszközállomány vészesen csökken

- a jövedelemmutató javul (a nevezője nagyon csökken), a beruházás újra elkezd javulni

- a fogyasztás nem esik vissza annyira, mint a termelés, nincsenek árukészletek, a kereslet nagyobb, mint a kínálat

- az utolsó ilyen válság az 1929-33-as gazdasági világválság

- a második világháború után is voltak ciklikus ingadozások, de a ciklusokat sikerült kézben tartani, és nem volt ilyen válság

1974-1975-ös válság sajátosságai

- alultermelési válság, 1973-ban kiderült, hogy a kőolaj és energiakészletek a gazdaság akkori pályájához nem elegendőek

- energia válsággal indult és 1982-85-ig elhúzódott

- nem az állótőkék sajátos ciklikus újratermelődése, nem a beruházási folyamatok ciklikussága magyarázza

- a nemzetközi pénzügyi rendszer válsága (a dollár-alapú pénzrendszer szétesett 1971-re és azóta nem sikerült stabil pénzrendszert létrehozni, azóta papíralapú a pénzrendszer, ahol állandó az árfolyam-ingadozás

- a kormányzat gazdaságpolitikája idézte elő a válságot:

az olajszámlák értéke egyre nagyobb lett, emiatt a külkereskedelmi mérleg passzívvá vált, ezt ellensúlyozandó a kormányok restrikciót alkalmaztak, visszafogták, korlátozták az importot - az árakat és a béreket befagyasztották (ellentétben a ciklusok dekonjunktúrájával a bért és az árat is magas szinten fagyasztották be)

az import blokkolása miatt sok termelőágazat nem tudott termelni, ez az ipari termelés és a többi ágazat mélyrepülését majd stagnálását eredményezte

a recessziót az árak emelkedése kíséri végig

Infláció

A jövedelemelosztás egyik eszköze. Pénzügyi jelenségként értelmezhető, emellett a reálszféra egyensúly zavarait is megjeleníti, így csak pénzügyi eszközökkel nem kezelhető

Fogalmak

Infláció: az árszínvonal tartós és lényeges emelkedése (az az árszínvonal emelkedés, ami abból ered, hogy az új termékek értékesebbek a réginél, nem inflációs jellegű áremelkedés), az egyszeri árszínvonal emelkedés nem inflatorikus jellegű (pl. az NSZK-NDK egyesülésekor az árrendszert keleten a nyugatihoz alakították, ez nem volt inflációs jellegű áremelkedés)

Az infláció fokozatai, fajtái

Kúszó infláció: a modern gazdaság velejárója, kísérő jelensége; együtt lehet vele élni, úgy, hogy több, értékesebb terméket állítanak elő. Egy számjegyű, 5 alatt az igazi

Vágtató infláció: két, esetleg három számjegyű; növeli a keresletet,

hatásai: fejlett pénzgazdaságban nem okoz gondot, a fogyasztók és vállalkozók gyorsabban költik a pénzt, a gazdaság motorjává válik az infláció, ennek feltétele a tartalék (tőke-, nyersanyag, munkaerő), többlet teljesítményre ösztönöz

szocialista tervgazdaságban: erőforrás-korlátos gazdaságban felvásárlási rohamokhoz vezet, eredménye zűrzavar

Hiperinfláció: a pénz rendkívül nagy mértékű elértéktelenedése, az árszínvonal drasztikus emelkedése (pl. a második világháború után az 1946-os stabilizációig), kezelhetetlen, szétzilálja a gazdaságot; kezelése más eszköztárat igényel, mint a többi fokozaté

Anticipált infláció: várt infláció. Az állandó inflációs folyamatok a gazdasági cselekedeteket befolyásolják:

vállalkozók: beépítik az árkalkulációkba a várt áremelkedést - ezzel felpörgetik az inflációt

fogyasztók: előrehozzák a vásárlást, ezzel tartóssá teszik, felpörgetik az inflációt

Inflációs ráta