A MAKROGAZDASÁGI EGYENSÚLY ELMÉLETE

Makrogazdasági egyensúly: az egyensúlyi árszínvonal mellett az aggregált kereslet = aggregált kínálat. Makroszintű Marshall kereszt - meghatározza az összkibocsátás és az árszínvonal nagyságát.

Aggergált kereslet: az összes áru azaz az aggregált kibocsátás iránti kereslet, amelyet alapvetően az árszínvonal határoz meg. Függvénye (AD, Y^D): Árszínvonal - az emberek által megvásárolni kívánt áruk aggregált mennyisége közötti kapcsolat. Monoton csökkenő, negatív hajlású.

Aggegált kínálat: az összes termelő által adott árszínvonal mellett eladásra felkínált jószágmennyiség az árszínvonal függvényében. Függvénye (AS, Y^S). Rugalmatlan munkapiac esetén a kibocsátás árszínvonala emelkedik, de a munkabér nem változik - az aggregált kínálat az árszínvonal függvényében emelkedik, pozitív meredekségű AS, rövid távon érvényesülhet. Rugalmas munkapiac esetén a kibocsátás árszínvonalának változásával a munkabérek is azonos mértékben változnak - az aggregált kínálat az árszínvonaltól függetlenül alakul, árrugalmatlan AS függvény. Eltolódását okozhatja: időjárás; az alkalmazott technológiai eljárások; a legkorszerűbb technikán alapuló beruházások; humántőke beruházások.

A gazdaság jelenségeit ex ante (előzetesen) vizsgáljuk, de ex post (utólagosan) tapasztaljuk. Ex ante egyensúly: a gazdaság szereplőinek szándékai megegyeznek, a vevők ugyanannyit szándékoznak vásárolni, mint amennyit az eladók el akarnak adni. Nem jön létre automatikusan. Ex post (utólagos) egyensúly: mindig fennáll, hiszen pontosan annyi jószágot adtak el, mint amennyit vettek.

Egyensúlyt befolyásoló hatások

● Az aggregált kereslet fokozódása megnöveli az árszínvonal, mind a kibocsátás egyensúlyi nagyságát.

● Az aggregált kínálati görbe felfelé való eltolódása növeli az egyensúlyi árszínvonalat és csökkenti a kibocsátást (ellentétes irányú vált-ok)

Neoklasszikus modell

Alapja a 1870-es évek marginalista elmélete. Say-dogma: a kínálat mindig megteremti a maga keresletét, mert minden eladás egyben vétel is. Nem létezhet tartós egyensúlytalanság, az általános egyensúlyt a piac mechanizmusa biztosítja. Csak ha nincs megtakarítás. Walras törvény: a neoklasszikus modellben matema-tikailag bizonyítható tétel: a pénzben kifejezett összkínálat mindig azonos a pénzben kifejezett összkereslettel - a Say-dogma matematikai újrafogal-mazása. A túlkeresletek pénzben kifejezett összege nulla.

A gazdaság működése stabil és a jövő kiszámítható. A passzív pénztartás indokolatlan. Az egyensúlyi árak biztosítják a gazdaság egyensúlyát. Pénz szerepe passzív, csereközvetítő. A mennyiségi pénzelmélet, mely szerint a forgalomban levő pénzmennyiség változása határozza meg az árszínvonal alkalmazását, a Fisher-féle forgalmi egyenletre (forgalomban lévő pénzmennyiség * forgási sebesség (egy adott idő alatt a pénz egy egysége hány tranzakcióban vesz részt, hányszor cserél gazdát) = árszínvonal * forgalomba kerülő reál makrokibocsátás, vagyis a tranzakciók pénzszükséglete), ill. a pénztári egyensúly egyenletére épül (a bankrendszer által kibocsátott pénztömeg = pénztartási ráta (a nomináljövedelemnek a készpénzben tartani kívánt részének a rátája, a pénz forgási sebességének a reciproka) * árszínvonal * egyének reáljövedelem-összege, vagyis a készpénzben tartalékolt jövedelem), melyek ekvivalensek. Pénzkereslet = nomináljövedelem * pénztartási ráta.

A munkapiac elmélet is a Say-dogmán alapszik. A pénz passzív szerepe miatt a munkapiac "ár-kategóriája" a reálbérszínvonal. A munkanélküliség csak önkéntes lehet: ha egyensúlyi reálbér mellett nem hajlandók munkát vállalni. A reálbérek változása révén a munkapiacon kialakul az egyensúly, megvalósul a teljes foglalkoztatás. Növekvő reálbérnél a munka iránti kereslet csökkenésével számolhatunk. A munka kínálata is a reálbér alakulásától függ. Minél nagyobb a reálbér, annál nagyobb a munka kínálata is.

Az átmeneti zavarok magyarázatai:

● A munkabérek változása a piacon a teljes foglalkoztatás kialakulását eredményezi.

● A kamatmechanizmus biztosítja, hogy a megtakarítások és a beruházások egyensúlyba kerüljenek.

Makrotermelési fgv: a makrokibocsátás parciális fgve a foglalkoztatottak szolgáltatta munkától. Mivel a racionálisan termelő vállalatok a mikrotermelési fgv Csökkenő hozadékú szakaszán termelnek, azért a ~ mindenütt alulról konkáv. A makrokínálati fv a munkapiacból és a makroökonómiai termelési fvből vezethető le. Ez a kínálat teljesen merev, csak az egyensúlyi reálbértől függ. A teljes foglalkoztatottság melletti termelés nagysága nem függ az árszínvonaltól, mert a munka ára az árszínvonallal azonos irányban és ütemben változik. Növekedésének lehetséges okai: a termelési fv. max pontja magasabbra kerül a tőkekapacitás növekedése, a hatékonyabb technológia következtében; a munkakínálati fv. Távolodik az origótól a növekvő munkakínálat miatt; nő a munkakereslet, mert egyéb inputtányezők árai emelkedtek és/vagy nő a munka határtermelékeny-sége. A makrokeresleti fv közvetlenül adódik a mennyiségi pénzelméletből.

Potenciális kibocsátás: a teljes foglalkoztatás melletti termelés.

Beruházási fv: Negatív hajlású, monoton csökkenő. Metszéspontja a megtakarítási fv-el: egyensúlyi kamatláb.

A neoklasszikus iskola makroökonómiai modellje a legegyszerűbb makromodell, amely összeköti a mikroökonómiát (ált. egyensúlyi modell) a makroökonómiával. Hagyományai A. Smith és D. Ricardo, L. Walras és A. Marshall ill. mások műveire vezethető vissza. A neoklasszikus iskola szerint a gazdaság jól működő automatizmusai megteremtik a reálszféra egyensúlyát, a teljes foglalkoztatást és az árupiac egyensúlyát - függetlenül a monetáris szféra állapotától. Az általános egyensúly részpiaci egyensúlyok összessége, s így általános egyensúly esetén bármely két részpiac egyensúlya maga után vonja a harmadikét is. A részpiacok (munkapiac, pénzpiac, árupiac) függetlenek egymástól. A megtakarítás motiváló oka az elérhető kamat (reálváltozó), így a megtakarítási fgv, akárcsak a beruházási fgv, a mindenkori piaci kamatláb függvénye, együtt alkotják az árupiaci Marshall-keresztet.

Kamatmechanizmus - automatizmus, mely révén az árupiaci egyensúly mellett létrejön a monetáris egyensúly is. A termelt és felhasznált jövedelem azonos. Feltétele, hogy minél többen akarnak beruházni, minél nagyobb a hitelkereslet, annál nagyobb legyen a megtakarítási hajlandóság. A neokl-ok szerint a kamat reálváltozó, amely a jelen elhalasztott fogyasztása jutalmaként a jövőben elérhető többletfogyasztás tömegét jelenti. A várható hozam a tőkejavak határtermelékenységétől függ egyenesen arányosan. A gazdaságosság mértékét a belső kamatláb határozza meg. A tőke határtermelékenysége éppen a mindenkori piaci kamatlábbal egyenlő.

A megtakarítás a kamat mértéke által motívált megtakarítás, amely független a jövedelem mérétkétől.

A Keynesi makroö-i egyensúlyi modell

A keynesainizmus alapjai: A valóságban nem vagy csak ritkán érvényesülnek a klasszikusok alapfeltevései, ezért kidolgozta azt a közgazdaságtant, amelyben nem oldja meg automatikusan a gazd-i problémákat a Say-dogma és a piaci ármechanizmus.

● elkülöníti a makro és a mikroö-t.

● felállít egy aggregált makroö-i modellt, melyben a reál- és monetáris tényezőket együtt ábrázolja. (aggregált kereslet elemzése is!)

● pénz szerepének bemutatása, alkalmazása

● dinamikus elemzés - az előre kiszámíthatatlan várakozások beépíté-se az elemzésbe. Az ex ante és ex post értékek állandóan eltérhetnek egymástól, a rendszer instabillá válik. A mozgásban levő közgazd-ot elemzi.

3 pszichológiai törvény (keynes axiomái +1): A gazdaság szereplői nem bíznak a jövőben, ezért:

● a fogyasztók csak jövedelem-növekményük egy részét fogyasztják el, egy részét megtakarítja. (fogyasztó lélektana)

● a termelők megtakarítási hajlama nagyobb, mint a beruházási hajlama (beruházó lélektana)

● a vagyontulajdonosok előnyben részesítik a vagyon likvidebb formáit. (a likviditás lélektana)

● a magára hagyott gazdaság működésképtelen, tehát szükséges az állam beavatkozása, ezáltal biztosítható a kibocsátás további növekményének realizálása.

A neoklasszikusokkal való ellentét

● fogyasztási fv értelmezése. K szerint stabil összefüggés van a folyó reáljövedelem és a fogyasztási kiadások között.

● módosítja a beruházási keresletre vonatkozó elemzést (tőke határhaté-konyság fogalma, várakozások szerepe)

● pénz felfogása: mennyiségi pénzelméletet iegészíti a likviditási preferenciákra vonatkozó elmélettel.

● szerinte az árak és bérek rövidtávon szinte teljesen merevek, míg a neokl-ok szerint teljesen rugalmasak.

A foglalkoztatás elmélet

Az ex ante egyensúly (a "hatékony kereslet") csak egy meghatározott jövedelemnagyság esetén biztosított. Ez az egyensúlyi jövedelem, ami egyértelműen meghatározza a foglalkoztatás nagyságát. Szerinte a gazdaság általában a teljes foglalkoztatás elérése előtt eljut az árupiaci egyensúly állapotába, ezért tartósan kialakulhat a munkanélküliség, aminek oka az elégtelen kereslet. Nem tisztán munkapiaci kérdés, hanem az aggregált kereslet által meghatározott.

Az aggregált kereslet (AD) összetevői: fogyasztási kereslet (C), beruházási kereslet (I), kormányzati kereslet (G), nettó külföldi kereslet (Ex-Im).

Az aggregált kereslet - szándékolt (ex-ante), aggregált kínálat - tényleges (ex-post).

Fogyasztás: a javak és a szolgáltatások szükséglet-kielégítésre történő közvetlen felhasználását jelenti. A fogyasztásra költött kiadások és a szükséglet kielégítése között nincs jelentős időbeli eltérés. A fogyasztás nagysága a folyó reáljövedelem függvénye. Beruházás: a javakat és szolgáltatásokat olyan termelőkapacitások létrehozására használják fel, amelyekkel az elhasznált állóeszköz-állomány pótlásra kerül és a meglévő tőkeállomány bővül. Pótló + bővítő/nettó beruházás = bruttó beruházás. A beruházásokra eszközölt ráfordítások és az eredmény megvalósulása között jelentős időbeni eltérés (lag) van, flow típusú jelenség.

Készletek - sajátos beruházások: javak felhalmozását, raktározását jelentik részben későbbi, de közvetlen fogyasztás, részben beruházás céljaira.

Kormányzati kiadások fogyasztási cikkekre és beruházási javakra történnek. Nagy része a gazdaság magánszektora által termelt áruk és szolgáltatások iránti kereslet teszi ki. A kormányzati kiadások jelentős része viszont nem tekinthető kormányzati keresletnek (transzfer kifizetések), ezek a magánszférába áramlanak (nyugdíj). Nem hagyhatók figyelmen kívül, csak nem tekintjük őket a kormányzat áruk iránti közvetlen keresletének. A kormányzati kereslet külső tényező, adottság. Nettó külföldi kereslet (nettó export): az export és az import különbsége.

Fogyasztási fgv: C(Y) = C₀ + C₁(Y)

A folyó reáljövedelem és a fogyasztási kiadások között összefüggést írja le.

C(Y) az aggregált fogyasztási kereslet a makrojövedelem függvényében.

C₀>0 egy konstans fogyasztási szint - autonóm fogyasztás (jövedelemtől független fogyasztási kiadások). Y=0 esetén hitelből, készletekből fedezik; C₁(Y) a jövedelemfüggő fogyasztás.

Y = a jövedelem. Meredeksége a fogyasztási határhajlandóság (MPC): MPC = dC/dY

Egységnyi jövedelem növekmény fogyasztásra szánt része.

Neokl. modellben: MPC=1,

Keynesi modellben: 0<MPC<1

Fedezeti pont: egyensúlyi jövedelem - a 45^o-os segédegyenessel való metszéspont. A jövedelem éppen fedezi a fogyasztási keresletet, ekkor nincs megtakarítás.

Fogyasztási hányad (RC): az adott (teljes) makrojövedelem elfogyasztani szándékozott része: RC = C(Y) / YA jövedelem függvénye.

Megtakarítási fv.: S(Y) = Y-C(Y)

S(Y) = S₀ + S₁(Y)

S₀ = -C₀ - a jövedelemtől független autonóm megtakarítás;

S₁(Y) = Y-C₁(Y) a jövedelemfüggő megtakarítás.

A folyó reáljövedelem és a megtakarítási szándék közötti összefüggést mutatja. Megtakarítás (S) a fogyasztási kiadás (C) után fennmaradó jövedelem. Lineáris esetben s=1-c, a megtakarítási határhajlandóság és értéke konstans.

Meredeksége a megtakarítási határhajlandóság (MPS): MPS = s(Y) = dS(Y)/dY = dS₁(Y)/dY, s+c = 1

Kifejezi, hogy a jövedelem egységnyi növekményének mekkora részét takarítják meg. Megtakarítási hányad (RS): Az adott jövedelem megtakarítani szándékozott része:

RS = S/Y = 1-RC.

Beruházási fv.: I=I(i, h

I = beruházás; h - profitkilátások  

Fő különbség Neokl-Keynes között: a hozamvárakozások megítélése, kétváltozós lett.

● A kamatláb és a beruházási kiadások közötti monoton csökkenő össze-függés. Kamatláb ↑ beruházás ↓. Keynes szerint a kamatláb monetáris tényező, nem köthető egy reáltényezőhöz.

● A beruházási várakozások (h) és a beruházási kiadások közötti monoton növekvő összefüggést mutatja. A várakozásokat (kétváltozós) külső tényezők, pl. az állam gazdaság-politikai lépései befolyásolják. Elméletileg helyettesíthetőek egyetlen valószínűségi változóval (h

A beruházási kereslet a tőkejavak iránti kereslet. Vizsgálata során a piaci kamatláb a ber. fv. autonóm változója. Autonóm beruházás I₀(h a kamatlábtól független, csak a várakozásoktól függő beruházási kiadásokat jelenti. A beruházás a tőkeállomány pótlása és bővítése. Flow típusú jeleség. A tőkeállomány stock típusú kategória.

Tőke határhatékonysága az a diszkonttényező, amelynél a várható hozamok jelenértéke éppen egyenlővé válik a tőke kínálati árával (ekkor a nettó jelenérték értéke nulla). Jövő bizonytalansága jut kifejezésre. A várakozást alapvető lélektani tényezőként kezeli. A várakozások figyelembe vétele a beruházási kereslet alakulásakor dinamikus jelleget ad az elemzésnek.

Beruházási határhajlandóság: a kamatláb 1 százalékpontos változása milyen változást eredményez a beruházási szándék alakulásában: a(i)

Összkereseti fv.: a makrokereslet és a folyó reáljövedelem összefüggését ábrázolja. Ex ante kategória, a szándékokat fejezi ki. Csak meghatározott feltételek esetén válik ténylegesen elköltött kiadássá. A beruházási volumen a jövedelemtől független (akárcsak a neokl modellben). A fogyasztási fv. alakját örökli. Fogyasztási fv + beruházás. Egyensúlyi összkereslet (Y_E) nagysága: az a jövedelemszint, amely éppen egyenlő az általa meghatározott kereslet szintjével.

A multiplikátor: A gazdasági bajok oka az elégelen kereslet: a tényleges jövedelem szintje magasabb az egyensúlyi összkereslet szintjénél. A makroszintű kibocsátás további növekményének a realizálása nincs biztosítva, mivel nem áll vele szemben fizetőképes kereslet. A megoldás, hogy az összkereslet vmelyik autonóm elemét növelik és ezzel az összkeresleti görbe feljebb tolódik.

Beruházási multiplikátor hatás: a pótlólagos beruházás okozta kereslet-növekedés: ∆Y = 1/1-c *∆I ahol 1/1-c a multiplikátor >1 (szorzószám). A multiplikátor hatás létrehozza a szükséges jövedelemnövekményt, kialakul a jövedelem új egyensúlyi nagysága. Tompító hatások: túlzottan nagy meglevő készletek, tőkejevak növekvő kínálati ára.

Monetáris szféra elemzése

A pénzkereslet: a lakosság készpénztartása támasztja. A monetáris egyensúly a pénzkereslet és pénzkínálat egyensúlyát jelenti.

A pénzkereslet alapjai: a  pszicho törvény; a pénzügyi szférában is érvényesül a profitcél.

3 alapvető motíváció a készpénztartásra:

● tranzakciós motíváció - napi vásárlások finanszírozására, a jövedelem monoton növekvő fv-e L₁(Y).

● óvatossági motíváció - biztosítják magukat előre nem látható kiadások esetére. Függ a makrojövedelemtől és a kamatlábtól is L₀(i.Y).

● spekulációs motíváció - előre nem látható jövedelmek motiválják. A kamatláb monoton csökkenő függvénye L₂(i), nincs összefüggésben a jövedelemmel.

Pénzkereslet egyéb befolyásoló tényezői

● pénz forgási sebessége

● tranzakciók ütemezésének változása

● pénztartás alternatív költsége

● pénzügyi szabélyozási rendszer

Vagyontartás: a megtakarításai révén az emberek vagyont halmoznak fel. A keynesi modellben két formája: készpénz; hosszú lejáratú, fix kamatozású államadóssági papír.

A kamat a készpénzben történő vagyontartás előnyeiről (a likviditás-ról) való lemondás díja. Nem reál, hanem nominális kategória. A vagyontartás formáját szabályozza.

A vagyontartás formái közötti választás motívuma Az egyén a vagyontartás optimális formáját kívánja kialakítani, döntését állandóan korrigálja (jövőre vonatkozó elképze-lések, várakozások). Spekuláló vagyontart aki tudja, hogy nem állandó a vagyon őrzésére alkalmas állami kötvények hozama, döntéseit az árfolyam nyereség megszerzése illetve az árfolyam veszteség elkerülése motiválja.

Kötvényhozam: kamatfizetéseket, bizonytalan tőkeérték-gyarapodás vagy tőkeérték-veszteség. A várható tőke- (árfolyam)nyereség általában nagyobb, mint a kamat, viszont a kockázata is nagyobb. Az értékpapír árfolyama fordítottan arányos a kamatlábbal. Kötvény árfolyama = (névérték * fix kamatláb) / banki kamatláb.

Spekuláció: a keynesi modell a tőzsdei spekulációt vizsgálja.

Baisse-spekulánsok: a tőzsdén arra spekulálnak, hogy a kötvényük árfolyama elérte a maximumot, ezért azt pénzre váltják, árfolyamesésre spekulálnak (bears). Minél kisebb a piaci kamatláb annál többen lesznek. Spekulációs pénzkeresleti fv., az L₂ monoton csökkenő.

Housse-spekulánsok: úgy gondolják, hogy az árfolyam még nőni fog, ezért újabb kötvényekre váltják pénzüket, az árfolyam emelkedésre spekulálnak (bulls). Számuk a kamatláb növekedésével nő. Egyensúlyi kamatláb: a monetáris egyensúlyt teremti meg (neokl - a reálszféra egyensúlyát). Az a kamatlábnagyság, amely mellett létrejött az állampapír piaci egyensúlya. Ennél az egyensúlynál a spekulánsok a vagyonukat optimális megoszlásban tartják, részben fix kamatozású hosszúlejáratú állami értékpapírban, részben pedig készpénzben.

Pénzkínálat (M): a központi bank szabályozza. Ezzel a kamatláb befolyásolhatósága nem korlátlan (megváltozhat közben a spekulánsok magatartása). Nem függ a kamatlábtól. A spekulációs pénzkínálat (M₂) maradék nagyság. M₂=M - M₁. A kamatlábnak addig kell változnia, amíg L₂(i)=M₂ kialakul

Likviditási csapda: az a kamatlábnagyság, ahol a pénzkereslet végtelenül kamatrugalmatlanná válik, mert bárhogy nő a pénzmennyiség, az összes növekményt felszívja a spekuláció. Ez olyan alacsony kamatláb i₀, ahol általában mindenki a kamatláb emelkedésére számít, ezért csak eladni akarnak, venni nem.

Az aggregált kereslet fv-e: az árszínvonal (P) és a megvásárolni szándékozott áruk aggregált mennyisége közötti összefüggés.

Befolyásolják:

- fogyasztói kereslet (C₀; C₁(Y))

- árszínvonal változása (kamatlábon keresztül a beruházási keresletre hat, ezáltal az összkeresletre is).

Az árszínvonal-kamatláb függvény monoton nő.

Az aggregált kínálat fv-e: Keynes szinte egyáltalán nem foglalkozik az aggregált kínálat problémájával, de alapelveiből levezethető a fv. A függvény csak a munkától, meghatározója a munkapiac. Az aggregált kínálat a makro termelési fgv alapján alakul, ami a munkapiacon - a reálbér által meghatározott - kialakuló foglalkoztatás függvénye. Rövid távon a munkapiac egyensúlyi pontjáig poz lejtésű, míg az egyensúlyi w/p- nél kisebb w/p esetén változatlan nagyságú.

Munkapiac: A keresletet alapvetően a munka határhatékonysága határozza meg (görbéje negatív lejtésű), ha a bérszínvonal csökken, a munka kereslete nő. A munka kínálata abszolúte és a reálbérek függvényében is merev. A munkanélküli segély erősíti a munkakínálat merevségét. Munkavállalói érdekképviseletek hatása a munkapiacon a reálbér alakulására. A (nominál) bérszínvonalat sok országban 1-3 évre előre meghatározzák. Rövidtávon a reálbérszínvonal csak az árszínvonal függvénye (árszínvonal ↑, a reálbér ↓). Hosszú távon a bérszínvonal követi az árszínvonalat, így a reálbérek változatlanok.

Keynesi makroö-i egyensúly modell:

Az aggregált kereslet és kínálat fv-ei alapján. A Walras-törvény nem érvé-nyes. Külső, állami beavatkozás szük-séges a makrokereslet növeléséhez.

A kibővített (3 szektoros) keynesi modell: Neoklasszikus szintézis - keynesi alapmodell beépítve a neokl. elméletbe. A vegyesgazdaság viszonyait tükrözi.

Aggregált kereslet: kibővül az alábbi tényezőkkel:

G - kormányzati kiadások: az állam-háztartás kiadásai fogyasztási cikkekre és beruházási javakra. Nagysága független az államháztartás bevételé-től. Fedezetét képezhetik az adók, az államkötvények, hitelfelvételek.

Tr - transzfer szociális juttatások

T - adó: keresletszűkítő hatás

Fogyasztói kereslet a vegyes-gazdaságban 2 tényező módosítja

- állam szociális kiadásai (Tr) bővítik

- a háztartások adói (T) szűkítik.

Nettó adó: T-Tr

A társadalom a megtermelt javakat részben a rendelkezésre álló jövedelemnek megfelelő fogyasztásra, részben az állami megrendelések kielégítésére, illetve beruházásra fordítja: Y = C(Y-T)+G+I

Fogyasztási fv: C(Y-T)=C₀+C₁(Y-T)

Megtakarítási fv S(Y-T)=S₀+S₁(Y-T)

Összkereslet: a kormányzati kiadások megnövelik. A G jövedelemnövelő hatása nagyobb, mint a T jövedelemcsökkentő hatása, mert a kormányzati kiadások 1/s * G mértékben növelik, az egyösszegű adók viszont csak c/s * T mértékben csökkentik az összkeresletet.

A Monetarista makroö-i egyensúlyi modell Chicagoi Egyetem - Milton Friedman

1970-es évektől gazdasági zavarok (infláció megjelenése). Új paradigma kialakulásának előzményei:

● technika fejlődése csökkenti az állóeszköz igényességet, felesleges állami beruházások

● nő a tartós fogyasztási cikkek szerepe, melyeket jórészt hitelekből vásárolnak

● technológiai átalakulás - strukturális munkanélküliséget szült

● piaci struktúrák módosulása, Rt-k szerepe folyamatosan nő

● infláció: monopóliumok által, újításaok miatt

● nemzetközi regionális szervezetek hatása

● áruk átalakulása (eseti árak)

● szaporodnak a nem profitorientált vállalkozók, javítják a magánszféra hatékonyságát. Beindul a költségvetési korlát felpuhulásának folyamata.

● költségvetés növekvő súlya miatt a magánszféra kisebb részt képes profitként realizálni, csökken a gazdálkodók érdekeltsége.

A gazdaság mind jobban függőségbe került az állami költségvetéstől.

1974-75-ben világazdasági válság zajlott le, de a visszaesést nem követte árszínvonalcsökkenés. Állandósult a munkanélküliség és az inláció. Túlsúlyra jutottak a monopóliumok, multik és tartósan magas árakat alkalmazhattak. Megjelent a non-profit szektor (szakszervezetek bér harca). Megszűnt az aranypénz, általánossá vált az értéknélküli hitelpénz. Megerősödött a nemzetközi pénzintézetek hatása az országok gazdálkodásában.

A monetarista ellenforradalom lényege: liberalizálni kell a gazdaságot, az államnak vissza kell vonulnia a gazdaságtól és csak a pénzforgalmat szabályozza (a hitelpénznek nincs önszabályzó mechanizmus, szabályozni kell). A pénz szerepe alapvető a gazdaság működésében. A pénzügyi szféra gondoskodik a termelés feltételeiről, mozgatóiról, de önmagában nem termel. A pénz mindaddig semleges a gazdaságra, amíg mennyisége követi a reálszféra igényeit.

Monetarista pénzelmélet

A pénz a vagyontartás egyik formája és a vagyon formaváltásának eszköze.

Vagyontartási módozatok: pénz, értékpapír (M₁ és M₂), tőkejavak, természeti erőforrás, humán tőke, tartós fogyasztási cikkek (mint főcsoportok) stb. Ezeknek hozamaik eltérőek. Optimális vagyonportólió (megoszlás): A tulajdonosok töreked-nek a vagyon optimális struktúrájának kialakítására, maximális hasznosságra törekednek. Előnykiegyenlítődés: a vagyontartási módozatok határszolgá-latának kiegyenlítődése. A mone-taristák kibővített vagyonmérlegben gondolkodnak, amelynek vagyon-tárgyai a pénzen kívül a reálvagyon formái is. A racionális gazdasági szereplők úgy alakítják ki hosszabb távon vagyonösszetételüket, hogy a vagyonformák jövedelmezőségi rátái kiegyenlítődjenek.

Pénzkereslet a mennyiségi pénzelméleten alapszik, de a pénzkeresletet szélesebben értelmezi (vagyontartás, vagyon formaváltása).

Pénzkeresleti fv változói:

. árszínvonal (P),

. permanens jövedelem (Yp) - egy hosszabb időszak átlagos jövedelme,

. pénz forgási sebessége (V) - nem technikai változó és nem bizonytalan valószínűségi változó. Számítható, a Yp-ből extraportálható.

. kamatláb (i) - értékpapír kereslet-kínálat alakulásán keresztül hat.

. inflációs ráta (αp).

Az állam feladata, hogy biztosítsa a pénzkeresletnek megfelelő pénz-mennyiséget a forgalomban. Ebben a gazdaságban az esetben a piac egyensúlyt alakít ki. Adaptív várakozások hipotézise: tanulási folyamat, az információk reakcióideje következtében a gazdaság szereplői fokozatosan zárkóznak fel a gazdaság változásaihoz.

Gordon-diagram: a Marshall-kereszt eltolódása az adaptív várakozások következtében. (homogenitási posztu-látum - egyöntetűségű követelmény)

Egyensúlyi modellek összehasonlító áttekintése:

ALAPFILOZÓFIA

neoklasszikus iskola: a piac tökéletesen önállóan képes működni, az állam beavatkozására nincs szükség, a jövő kiszámítható

keynesi-poszt keynesi iskola: a piac nem képes önállóan működni, szüksége van az állam aktív beavatkozására, a jövő nem kiszámítható

monetarista iskola: ha az állam megfelelő ütemben látja el a piacot pénzzel, akkor a piacnak egyéb beavatkozásra nincs szüksége, a gazdaságot az anticipált jövő (adaptív várakozások) alakítja

IDŐTÁV

neoklasszikus iskola: statikus modell

keynesi-poszt keynesi iskola: rövid távú dinamikus (stacionér) modell

monetarista iskola: hosszú távú dinamikus modell

PÉNZ SZEREPE

neoklasszikus iskola: a pénz csupán "furfangos csereeszköz", a döntő a reálszféra, a monetáris szférának nincs jelentősége

keynesi-poszt keynesi iskola: a pénz a likvid vagyontartás eszköze, a reálszféra és a monetáris szféra összefonódik, egyenrangúak

monetarista iskola: a pénz a vagyon formaváltásának eszköze, központi kategória, a meghatározó a monetáris szféra, a reálszféra a monetáris szféra fgve.

paradigmaváltás jellemző mozzanata

neoklasszikus keynesire: a kamatláb reálváltozóból monetáris változóvá minősül

keynesiból monetaristára: a jövedelem flow változóból (folyó jövedelem) stock változóvá (permanens jövedelem)

vizsgálódás tárgya:

neoklasszikus iskola: elsősorban a kínálat

keynesi-poszt keynesi iskola: elsősorban a kereslet

monetarista iskola: elsősorban a pénzkínálat

fő módszer:

neoklasszikus iskola: viselkedés optimalizáció (mikroö)

keynesi-poszt keynesi iskola: folyamat elemzés (differenciálegyenletek)

monetarista iskola: folyamat optimalizálás (portfólió elemzés stb.)

A makrogazdaság egyensúlyzavarai

Munkanélküliség a munkapiac egyensúlytalansága, amikor a munka kínálata nagyobb a munka keresleténél. A munka makrokeresle-tétől függ. Kg-i értelemben munkanélküli az aki munkát keres, de nem talál.

Munkaerőhiány: az a munkapiaci állapot, amikor a munka kereslete meghaladja a munka kínálatát.

A munka keresletét meghatározó tényezők: munka határhatékonysága, makrogazd aggregált keresletének alakulása. A munka kínálatát meghatározó tényezők: népesség nagysága, aktivitási ráta, munkaidő átlagos hossza, munkaképes korúak aránya. A munka kínálata rövid távon merev. Potenciális munkaerő-állomány = munkakínálat: aktív népesség (munkaképes korúak + nyugdíjaskorúak aktív része).

Népesség feloszlása: Nem munkaképes korúak, munkaképes korúak: foglalkoztathatóság alsó határa és a nyugdíjazás korhatára közötti népesség. (aktív, inaktív → továbbtanulók, eü-i okokból tartósan munkaképtelenek, eltartottak, htb-k, vállalkozók, vagyonukból élők)

Aktivitási ráta: a potenciális munkaerő-állomány relatív mértéke
Aktív népesség/Teljes népesség*100% Munkanélküliségi ráta: a munkanélküliség relatív mértéke (Aktív népesség-foglalkoztatottak száma)/Aktív népesség*100%

Munkanélküliség típusai:

Regisztrált munkanélküliek - állam elismeri. Szakszervezetek tágabban értelmezik: korlátozottan, rövidített munkaidőben foglalkoztatottak is.

Ezek egy része "fekete munkát" is végez, vagy megelégszik a segéllyel, nem vállal munkát.

Önkéntes munkanélküliség: a munkavállaló döntése alapján kialakuló állástalanság.

● Kereséses modell: a munkavállaló kilép, hogy jobb, más munkahelyet keressen magának.

● Súrlódásos (frikciós) modell: mun-kakörülmények, -feltételek hirtelen változása miatt bekövetkező munkanélküliség. Lehet kényszerű és önkéntes is.

● Hallgatólagos egyezségek modellje:

alacsony bér és állandó foglalkoztatás vagy magasabb bér és szezonális foglalkoztatottság.

Kényszerű munkanélküliség: az aktívan munkakeresők egy része nem talál semmilyen munkát.

● Konjunktúrális mn-ség: oka a gazdasági fejlődés ciklikussága. A munka keresletének elégtelensége a gazdaság általános visszaeséséből, a dekonjunktúrából fakad.

● Strukturális mn-ség: a munka-kereslet és a munkakínálat struktúrája eltér egymástól. Ez lehet szakmai és regionális.

● Technológiai mn-ség: a gyorsan fejlődő technika munkaerőt szorít ki, a tőke nagymértékben helyettesíti a munkát.

Az állami gazdaságpolitika rövid távon enyhítheti a mn-séget gazdaság egyensúlyi növekedésének elősegíté-sével, munkaerő mobilitásának foko-zását szolgáló programokkal. A csökkentett munkaidő leszorítja a béreket és a csökkenő fogyasztás elég-telen keresletet, azaz mn-séget vált ki.

INFLÁCIÓ: A reálfolyamatok és a pénzfolyamatok közötti egyensúly megbomlik. Tartós árszínvonal emelkedés, a belső értékkel nem rendelkező pénz vásárlóerejének romlása. Az infláció nem azonos az árszínvonal emelkedésével, és az áremelkedés nem azonos az inflációval. Az árszínvonal emelkedése akkor azonos inflációval, ha eltekintünk a műszaki haladástól, vagyis a javak minőség javulásának okától és nincs a gazdaságban hiány.

Vásárlóerő: az egységnyi pénzért kapható jószágtömeg.

Defláció minden olyan folyamat, amelyben az árszínvonaal tartósan süllyedés a pénz felértékelődik.

Árszínvonal: a figyelembevett javak árainak súlyozott számtani átlaga.

Árszínvonal változás meghatározása árindex segítségével. Fogyasztói árindex (CPI)

A gazdaság össszkibocsátásának árszínvonala a javak árainak súlyozott számtani átlagával közelíthető mutató. Meghatározásáshoz a kibocsátás deflátort használjuk: a nominális kibocsátás és a reál kibocsátás hányadosa.

Az árak szabályozásával, ill. az árszínvonal rögzítésével nem védhetjük ki az infláció kialakulását. Burkolt áremelés: a jószág ára változatlan, de minősége rosszabb, adagja kisebb, vagy megszerzésének ktsgei nőnek (pl. csúszópénz).

A hiány az infláció rejtett formája.

Az infláció a túlkereslet megjelenése, melynek formái:

● Anticipált (tehetetlenségi) infláció (monetaristák): a gazdasági szereplők döntéseikbe előre bekalkulálják a tartós inflációt, arra számítanak, hogy az árszínvonal a jövőben is úgy alakul mint a múltban, ezért e szerint kötik munka-, szállítás-, és hitelszerződéseiket. Az egyébként egyensúlyban levő gazdaságban is tapasztalható. A tehetetlenségi / várt inflációs ráta mindaddig jellemzi a gazdaságot, amíg valamilen sokkhatás (rendszerváltás, elhibázott döntések) ki nem billenti ebből az állapotból.

● Keresleti infláció: (Keynesi terápia következménye) A kereslet változatlan kínálat mellett nő, vagy a kereslet jobban nő, mint a kínálat. Oka lehet: nő az autonóm fogyasztás, az autonóm beruházás, az állami kiadások összege és az állam növekvő pénzkibocsátása.

● Kínálati / költség infláció: A bérek, illetve az import tőkejavak árának növekedése váltja ki. Az inflációt okozó túlkereslet azért következik be, mert a kínálat változatlan kereslet mellett csökken, vagy a kínálat jobban csökken, mint a kereslet.

Ár-bér / bér-ár spirál: az árszínvonal és a bérszínvonal emelkedésének egymást erősítő folyamata. Nem alakul ki, ha a munka termelékenysége jobban vagy legalább úgy növekszik, mint a bérszínvonal.

Az infláció társadalmi-gazdasági hatásai: befolyásolja az életszínvonal alakulását, zavarhatja a gazd-i kalkulációt, átrendezheti a jövedelem és vagyonarányokat.

● Kiszámítható / előrelátható - várt és tényleges árszínvonal emelkedés egybeesik; kiszámíthatatlan / előre nem látható - az árszínvonal-emelkedés jelentős árarányváltozással jár - a kalkuláció nehéz, jelentős hatékonyságvesztéshez vezethet, deflációs folyamatot is elindíthat. A kiszámíthatatlan inflációnak előre nem látható módon és mértékben, de jelentős jövedelem- és vagyonújra-elosztó hatása is van.

● Kiegyensúlyozott - az árarány struktúrát nem befolyásolja

kiegyensúlyozatlan - az infláció jelentős árarány-változásokon keresz-tül érvényesül, hatékonyságvesztést eredményez.

Infláció csoportosítása az árszín-vonal emelkedés mértéke szerint

● Kúszó / kézbentartott infláció: olyan lassú árszínvonal-emelkedés, ami általában nem haladja meg a 10%-ot. Kiszámítható, és árarány módosu-lásokat lényegében nem okoz. Az állami gazdaságpolitika által kézbentartható, élénkíti a gazdaságot.

● Vágtató infláció: az árszínvonal növekedése kettő- esetleg háromjegyű. Jelentős torzulásokat okozhat a gazdaságban. Pénz forgási sebessé-gének felgyorsulása. A pénzpiac fokozatosan beszűkül, a gazdaságot alááshatja, oka lehet súlyos gazd-i visszaesésnek. Nem az állami gazdaságpolitika szándéka szerint alakul, általában kiszámíthatatlan és kiegyensúlyozatlan.

● Hiperinfláció mértéke sokszámjegyű és az árszínvonal emelkedése felgyorsul. Előre nem látható és kiegyensúlyozatlan. A teljesen szétzilálódott gazdaságra jellemző, a pénzrendszer teljes összeomlásához vezet. Óriási hatékonyságvesztést, vagyon és jövedelemújraelosztást eredményez. Barterügyletek vagy külföldi valuták veszik át a pénzfunkciókat.

Az infláció és a mn-ség összfüggései

A Phillips-görbe fejezi ki, amely azt mutatja, hogy a pénzbérek növekedési üteme és a mn-ség között ellentétes mozgás (trade-off) van. A módosított Phillips-görbe (Samuelson-Solow) az inflációs ráta és a mn-ségi ráta között mutat ki egymást kiváltó ("kivásárlási"-trade off) kapcsolatot.

A munkanélküliség természetes rátája (u_N): a pénzbérek növekedési üteme megegyezik a munka termelékenységének növekedési ütemével. Az ár- és bérinfláció stabil.

A hosszútávú Phillips-görbe az adaptív várakozások miatt egy az infláció-tengellyel párhuzamos függőleges egyenes, az árszínvonal a munkanélküliség természetes rátája mellett emelkedik. Hosszú távon nincs trade-off kapcsolat.

MA:    INFLÁCIÓ + MN.

Stagfláció, trade off megszűnése. Költséginflációt kiváltó endogén tényezők: monopólista árképzés, helytelen állami antiinflációs politika, kulcsiparágak bérfelhúzó hatása.

Elemzés IS-LM görbékkel

Árupiac elemzése

IS-görbe: azon jövedelem-kamatláb kombinációk pontjainak halmaza, amely mellett a szándékolt megtakarítás (S) egyenlő a tervezett beruházási kereslettel (I) A beruházási javak paicának egyensúlyi állapotát jeleníti meg a jövedelem-kamatláb térben.

A Fv: A beruházási és a megtakarítási függvényekből vezethető le. Negatív hajlású, monoton csökkenő. A kamattengelyre nézve meredekebb, mint a beruházási görbe, ami a multiplikátor hatással magyarázható. Meredekségét a függvénye deriválásával határozhatjuk meg. Az IS-görbe eltolódik az adó (T) - balra lefelé, a kormányzati kiadások (G) - jobbra felfelé, vmint a makrokereslet autonóm tényezőinek (I0, C0) változása hatására.

Pénzpiac elemzése

LM-görbe: azon jövedelem-kamatláb kombinációk pontjainak halmaza, amely mellett a pénzkínálat egyenlő a pénzkereslettel. A pénzpiaci egyensúlyok mértani helye.

A Fv: A tranzakciós és a spekulációs pénzkeresleti függvényekből vezethető le. A likviditási csapdától indul, pozitív hajlású, jobbra felfelé hajló. Az LM-görbe elmozdul, ha megváltozik a forgalomba lévő pénzmennyiség (M) - jobbra lefelé elfordul, ha változik az árszínvonal (P) - lefelé párhuzamosan mozdul el, és az inflációs ráta (αp) - balra felfelé fordul el.

Áru és pénzpiac szimultán egyensúlya: az a jövedelem-kamatláb kombináció, ahol IS=LM, Feltételezzük, hogy az árszínvonal nem változik. A neoklasszikusok és a monetaristák szerint a megbomlott egyensúlyt a piac önautomatizmusa (a kamatláb mechanizmusa) helyreállítja. A szimultán egyensúly (stabil - bármely piac egyensúlya magától helyreáll a másik piac egyensúlyának vonzása miatt) minőségileg különbözik a részpiaci egyensúlytól (instabil - a másik piac kis változása esetén is felborulhat).

A koordinátarendszer poz negyedét 4 részre bontja:

A (fent) mindkét piacon túlkínálat,

B (jobbra) arupiacon túlkínálat, a pénzpiacon túlkereslet,

C (lent) mindkét piacon túlkereslet,

D (balra) árupiacon túlkereslet, pénzpiacon túlkínálat.

Ha az árupiacon túlkereslet van, akkor az aggregált jövedelem nőni fog, és ellenkezőleg. Ha a pénzpiacon túlkereslet van, a kamatláb csökkenni kezd és fordítva.

Az aggregált keresleti fv (IS-LM)

A szimultán egyensúlyi pont elmoz-dulása az IS-görbe mentén árszínvonal változás hatására alapján megalkot-ható a YD(P) keresleti fv, és a P(i) fv.

Budget indentitás (költségvetési kényszer) a költségvetés kiadásait vagy adóval (∆T), vagy kötvénnyel (∆B), vagy pénzkibocsátással (∆M) fedezni kell.

● adókból fedezett korm-i kiadások

keynesisták: hatásos, mert a kiadási multiplikátor erősebb, mint az adómultiplikátor.

monetaristák: hatástalan, mert a keresletnövelő hatást ellensúlíozza az adó keresletcsökkentő hatása.

neokeynesiánusok: bizonytalan a végső hatása.

● kötvénykibocsátással fedezett korm-i kiadások

keynesisták: ugyanaz a hatás, mintha adókból tette volna.

monetaristák: rövid távon kiszorító hatás (crowding out effect - a kötvénnyel fedezett kormányzati kiadások növekedése a magánberuházások csökkenését váltja ki) érvényesül, ami rontja az összhatást. A kamatláb emelkedése együtt járhat az összjövedelem bármilyen változásával.

neokeynesiánusok: sok esetben nem érvényesül a kiszorító hatás, pl. ha a kötvényeket más vagyonformák átváltásából vásárolják.

● Pótlólagos pénzkibocsátással fedezett korm-i kiadások:

keynesisták: csak akkor lehet pozitív a hatás, ha jók a profitkilátások.

monetaristák: nem a kiadások, hanem a pótlólagos pénz hatása az erős, így mindig pozitív a hatás.

Neokeynesiánusok: a beruházások kamatrugalmatlansága és a likviditási csapda korlátozhatja ezt a hatást.