KÁBÍTÓSZEREK - A KREATIVITÁS MÍTOSZA ÉS A ROMBOLÁS VALÓSÁGA

KÁBÍTÓSZEREK - A KREATIVITÁS MÍTOSZA ÉS A ROMBOLÁS VALÓSÁGA

Az ember szinte mindig, minden kultúrában alkalmazott olyan szereket, amelyek átmenetileg oldották szorongásait, serkentették teljesítöképességét, fokozták örömérzetét - és ennek nyomai maradtak müvészetében, kultúrájában is. E szereket, amennyiben ismételt fogyasztását lelki vagy testi "kényszer" váltja ki vagy segíti elö, összefoglaló jelleggel drogoknak nevezzük. Korunk legtöbbet tárgyalt és legfontosabb társadalmi kérdései közé tartozik a kábítószerezés globalizálódása, mivel a drogfogyasztás mára olyan népbetegség lett, amely elsösorban a fiatalok közül szedi áldozatait, és egyre gyakrabban lesz büncselekmények okozója. Az orvostudomány számára is izgalmas kérdés, hogy hogyan hatnak a kábítószerek, illetve miért kerülhet az ember olyan mértékben függö viszonyba tölük, hogy annak ellenére igényli fogyasztásukat, hogy tudja: tartós szedésük esetén szellemileg leépül, lelkileg elsivárul, testileg legyengül és elveszti döntésképességét.

I. A VARÁZSLÓ TÁNCÁTÓL A DISZKÓ-ŐRÜLETIG

Amióta ember él a földön, baleset sújtja, betegség, sérülés éri, kedélyállapotában gyakorta változás áll be. Ez ellen az ember természetszerüleg védekezik, bajára, bánatára orvoslást keres. A népi gyógyászat a tapasztalatra hagyatkozva ismerte fel az egyes növények gyógyító hatását. A gyógyító hatás ismerete generációról generációra öröklödött, és a varázslók, 414h79e kuruzslók, sámánok, füves asszonyok számára ez a tudás nem egyszer a törzsböl, a falu közösségéböl való kiemelkedést jelentette. A törzsek felett uralkodó személy a túlvilág segítségét megidézö táncok mellett különbözö révületet keltö varázsitalok fogyasztásával került a misztikus extázis (transz) olyan állapotába, hogy "hitelesen" tudott közvetíteni például a Napisten, a nagy Manitou és a törzs tagjai között.

A kábítószerek, drogok fogyasztása az emberiség több ezer éves problémája. Különféle kultúrák különféle drogokat részesítettek elönyben: vannak tudósok, akik történeti kutatásokra hivatkozva azt állítják, hogy egy-egy kultúrát egy-két drogféleség dominanciája jellemez. Európára például az alkohol elfogadottsága jellemzö, ami azt is jelenti, hogy az alkoholfogyasztásnak itt az évezredek folyamán kialakult bizonyos "kultúrája", egyéni és társas formái, normái, szabályozásai és kezelésmódjai - söt mitológiája és kanonizált müvészi ábrázolása is.

Az Ószövetség (Sir 31,27-28) szerint "Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétöl. A bor vidámság és öröm a szívnek." Az Újszövetségben Jézus elsö csodájakor, a kánai menyegzön a vizet borrá változtatta, amely a megjelent örömre és a földre érkezett áldásra utalt. A bibliai bor-jelkép legmagasztosabb szakralitását az utolsó vacsora jelenetében láthatjuk, amikor is Jézus átnyújtja a kelyhet apostolainak a következö szavakkal: "Igyatok ebböl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bünök bocsánatára" (Mt 26,27-28). Ezzel tulajdonképpen a bor a megváltás eszköze lesz, az Eucharisztia megvalósulása. A bor Európában a mitológia és a müvészet kedvelt témájává is vált. Mivel Mohamed próféta az igaz hivöknek megtiltotta a bor fogyasztását, iszlám területeken értelemszerüen nem fejlödhetett ki ennek kultúrája. Ehelyett itt inkább az ázsiai eredetü kender, a hasis (kannabisz) fogyasztása, illetve az ópium szívása terjedt el. De a mi alkoholunkéhoz hasonló szerepet töltött be például a dél-amerikai indiánok gyarmatosítás elötti kultúrájában a kokacserje teaillatú levelének rágcsálása is, amely kokaint tartalmaz.

Elöször ezeket a szereket kultikus szerként, söt gyógyszerként használták. A család, a törzs, a nemzetség kohéziós ereje, a helyiek évszázados kultúrája biztosíték volt, hogy felhasználásuk ne lépje túl azokat a kereteket, amely veszélyeztette volna a népesség egészségét. A hódítók megjelenése új típusú kábítószerekkel, például az alkohollal, a "tüzes vízzel" ismerteti meg a helyi lakosokat, ami mint tudjuk a történelemböl, súlyos morális és gazdasági károkat okoz. Az ópiumot Kínába is idegenek viszik be, és szívása olyan mértékben terjed el, hogy veszélyezteti a lakosság munkamorálját, söt egészségét, amit a császár felismer és betiltatja. Válaszul a britek expedíciós hadtestet küldenek Kínába. Kína elveszti az elsö ópiumháborút, és Hongkong ekkor kerül a brit korona fennhatósága alá.

Csak 1919-ben szüntetik be az angolok a Kínába irányuló és nagy anyagi hasznot hozó ópiumkereskedelmet. Európába pedig felfedezése után Amerikából és az iszlám országokból az inkvizíció megszünése után kerül csak kábítószer (kokain, ópium stb.).

A gyarmatbirodalom kialakulása, a globalizáció kezdete további kedvezö lehetöségeket biztosít az egyes kultúrák számára ismeretlen kábítószerek gyógyszerként, majd élvezeti cikként való fogyasztására.

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy Shakespeare számos drámájában tünettanilag nagyon pontosan leírja a kábítószert tartalmazó "varázsital" hatását.

Például Romeó és Júlia történetében a két egymással harcban álló család gyermekeinek tragédiájáról ír. A történet szerint Júliát a szülök Páris grófhoz akarják adni. A lány azonban az ellenséges Montague család fiát, Romeót szereti. Júlia és Páris gróf tervezett esküvöje elött a fiatalokat pártoló Lörinc barát ezen úgy akar segíteni, hogy Júliával megitat egy pohár "mérget", amelytöl majd a lány elalszik és halottnak fog látszani. A terv szerint Júlia a sírboltban felébred, elmenekül Romeóval, és boldogan élnek. De mint minden drámában, itt is valami váratlan dolog történik. (Az idézeteket Mészöly Dezsö fordításában adjuk meg.)

A tervnek megfelelöen dajkája reggel észreveszi, hogy Júlia nem akar felébredni:

"Kisasszony! Ej no! - Alszik, mint a bunda [...]

Meghalt... Örökre itt hagyott. Nagy Isten!"

Capulet, Júlia apja, amikor meglátja alvó és halottnak vélt lányát a következöket mondja:

"Mutassátok! Úr Isten! Jéghideg...

A vére meghült, teste megmeredt:

Szederjes ajka régen nem lehel."

Vajon mit adhatott Lörinc barát Júliának? Így vall erröl a barát, illetve Shakespeare, aki ismerte az ópium hatását, amit akkortájt széles körben altatóként használtak:

"Segítségül hívtam vegyész-tudásom:

Egy altatószert adtam át neki,

A fözet úgy hatott, mint számítottam -

Ő tetszhalottként szunnyadt másnap ágyán."

Shakespeare oly tökéletességgel írja le a tüneteket, hogy nyugodtan állíthatjuk, Lörinc barát ópiumot (!) adott a lánynak, amely nagyon sok alkaloida mellett morfint, kodeint és heroint is tartalmaz.

De nézzük meg a morfin hatását állatkísérletben is.

Patkánynak morfint, az ópium legfontosabb alkotórészét  adunk intravénásan és azt látjuk, hogy az állat megmerevedik, alig lélegzik, testhömérséklete lecsökken, érintésre nem reagál tetszhalottnak látszik. Amikor naloxont adunk, tehát egy morfin antagonistát, akkor a morfin hatása egyik pillanatról a másikra elmúlik és az állat teljesen jól van.

Az sem véletlen, hogy az ópium egyik életmentö és fontos fájdalomcsillapítóként mai napig is használt hatóanyagát Morpheuszról, az álom görög istenéröl nevezték el morfinnak.

A Kábítószer és Kábítószer-függöség Európai Megfigyelö Központja 2004. évi jelentése a kábítószer-kérdéssel világméretü problémaként foglalkozik.

Jelenleg a világon kb. 1 milliárdra tehetö a kábítószer-fogyasztók száma. Ez azt jelenti, hogy durván minden hatodik-hetedik ember szed valamilyen függöviszonyt okozó szert. Ezért is használja az angol szakmai irodalom a "drug abuse" kifejezést, amely kizárólag az illegális drogokra vonatkozik, nem vonatkozik tehát az alkoholra vagy az orvosi receptre felírt, tehát legális, de a kábítószerek közé sorolható gyógyszerekre. Több száz millió ember rabja az ópiumnak és az ópium származékainak (heroin, morfin és kokain). Háromszázmillió ember rágja a kokaintartalmú kokalevelet vagy az ephedrin tartalmú kat-ot (Kelet-Afrika, Etiópia, Jemen), mely egyébként jelenleg is gyógyszerkincsünk része.

A kemény drogok általában azok, amelyek tartós használata súlyosan veszélyezteti az egyén szellemi integritását, és nagyfokú pszichés és fizikális függöséget, kötödést okozva képtelenné teszi a társadalomba, családba való beilleszkedésre, illetve elvonja a tanulástól, munkától.

A 20. század második felében a kábítószer fogyasztása, terjesztése mint társadalmi probléma a nyugat-európai és a tengeren túli államokban már jóval korábban jelentkezett, mint Magyarországon. Itthon az elmúlt tíz évben került elötérbe a kérdés, a fogyasztók és terjesztök számának jelentös növekedése miatt. Elekes és Paksi (2003) vizsgálataiból azt is tudhatjuk, hogy a magyar lakosság körében nagyon nagy a kábítószer-fogyasztás elutasítása (85 %).

Magyarország immár nemcsak tranzit-, hanem célország is. A kormány és a rendörség is jelentések, programok sorát készítette el az elmúlt években. A jelentésekböl kiderül, hogy a beszerzök, szállítók, dealerek között is növekszik a fiatalok számaránya. A könnyü és aránylag gyors meggazdagodás reménye miatt egyre többen vállalják ezt a kockázatot.

A drogkereskedelmet a szervezett bünözéshez kapcsolódó személyek irányítják, akik gyakran nemzetközi bünözöi kapcsolatokkal is rendelkeznek. A kábítószer-bünözés ezért részben a szervezett bünözés része, magán viseli annak valamennyi ismertetöjegyét. Magyarországon a lefoglalt kábítószerek (kokain, marihuána, ecstasy) mennyisége 1996 és 2002 között megsokszorozódott, a hasisé lecsökkent. 2003-ra a kábítószerfogyasztás átstruktúrálódott, a lefoglalt marihuána és heroin mennyisége ismét nött, a kokainé azonban csökkent.

Az ecstasy terjedését bizonyítja, hogy 1996 és 2003 között közel 20-szorosára nött a lefoglalt mennyiség.

A "visszaélés kábítószerrel" kategóriájú büncselekmények száma 1998 óta rendkívül gyorsan emelkedett. 1997-ben még csak 943, 2002-ben viszont már 4775 eset volt, amely viszont 2003-ra 3378 esetre csökkent le. Ennek a büncselekmény-kategóriának az aránya 2002-ig folyamatos emelkedést mutat az összes bünözésen belül: 1998-ban 0,3 %, 2000-ben 0,97 %, 2002-ben már 1,134 % volt.

De ez a szám még nagyon messze van a nyugati országok adataitól. New Yorkban például két év (1990-1991) alatt 4298 gyilkosság történt, és az áldozatok 31 %-ának testében találtak kokaint.

Az anyagi kár is rendkívül nagy, 2000-ben 160 milliárd dollár volt, ebböl a büncselekményekkel összefüggésben 100 milliárd dollár kár keletkezett.

II. MIÉRT SZEDIK, MIÉRT FOGYASZTJÁK AZ EMBEREK EZEKET A SZEREKET?

A drog kellemes közérzetet, hangulatot biztosít, segít elszakadni a realitástól, a környezettöl, megszabadulni a gondoktól, hatására az egyén gondolatai csaponganak, gátlásai oldódnak, bizonyos drogok hatására látási és hallási téveszmék, hallucinációk jelentkeznek. Egyes kábítószereket fogyasztóik szeretik csoportosan élvezni, annak ellenére, hogy hatásukra az egyén visszavonul belsö világába és igyekszik elkülönülni a társaitól. A drogfogyasztóban legyözhetetlen vágy fejlödik ki, s nem egyszer - részben az elvonási tünetektöl való félelem hatására - testi és lelki kényszer hajtja, hogy ismételten kábítószert vegyen magához. Ez azt is jelenti, hogy újra és újra hozzá kell jutnia a droghoz, azaz meg kell vásárolnia, ami nem egyszer megoldhatatlan anyagi terhet is jelent, és amit nem egyszer csak büncselekmény (csalás, lopás, rablás stb.) segítségével tud megoldani. Így válik a bünözés forrásává a kábítószer beszerzése. A droggal élök nagyon gyakran különbözö bünözö bandák befolyása alá kerülhetnek, mert csak a bandákon keresztül tudják megszerezni a számukra szükséges adagokat.

Hogyan lehetséges, hogy a drogok által kiváltott "well-being"-ért, az öröm- és boldogságérzésért az emberek kockáztatják egészségüket, egzisztenciájukat, nem egyszer családi, baráti kapcsolataikat? Nagyon fontos kérdés, hogy a kábítószerek segítségével szerzett rövid ideig tartó mesterséges örömérzés vajon pótolni tudja-e a természetes úton elért, megismételhetö és tartós emléknyomokat hagyó boldogságot? Erre kérdésre az orvostudománynak, az agykutatásnak kell választ adnia.

Miért választják a fiatalok a boldogság, az elégedettségérzés megszerzésének olyan módját, amely elöbb vagy utóbb lelki és testi károsodáshoz vezet, miért akarják mesterségesen kiváltott örömérzettel pótolni az ember belsö világából fakadó boldogságot? Ezt talán Baz Luhrmann filmjéböl, a Romeó és Júlia "Verona Beach"-en játszódó modern változatából érthetjük meg, A filmben Mercutio, Romeo késöbb tragikus sorsa jutó barátja Shakespeare veretes nyelvezetét használva beszél arról, hogy mindenki saját vágyai megvalósulásáról szeret álmodni.

"Úgy van, mindez álom:

Szülöje elmélázó agyvelö,

Nemzöje fecskeröptü képzelet"

Korunk divatos kábítószere, az ecstasy az álmok hamis világába repíti az embert mentesítve a külvilág komor valóságától - így próbálva azonos nevü tablettával helyettesíteni a valódi, pl. a szerelmi szárnyalást (Shakespeare Hamletjében Polonius  is a "the very ecstasy of love" kifejezéssel illeti a királyfi bolondnak tünö viselkedését Opheliával szemben - ezt fordította Arany János "szerelmi önkívüllétnek").

III. A DOPAMIN, A BOLDOGSÁG "HORMONJA"

Az emberi agy 10¹⁰ bit kapacitással rendelkezik. A fejlödés során kialakult ideghálózatának kb. 300 milliárd idegsejtje kémiai ingerületátvivö anyagok segítségével létesít kapcsolatot, "beszélget" egymással. A külvilágból érkezö kognitív és nem kognitív ingereket, illetöleg az ember belsö énjéböl, illetöleg a testében jelenlévö jelfogókon keresztül érkezö üzeneteket ez a hatalmas ideghálózat dolgozza fel és raktározza el, nem egyszer társítva korábban elraktározott élményekkel.

Az agyban jelenlévö kémiai ingerületátvivö anyagok, köztük a glutaminsav és a gamma-aminovajsav (GABA) föleg szinaptikus és nem-szinaptikus kapcsolatokban biztosítják az ingerület átvitelét az egyik idegsejtröl a másikra. A középagy egyik területéröl, a ventrális tegmentális áreából (VTA) kiinduló dopamint termelö és felszabadító pályák eljutnak a limbikus rendszerhez (nucleus accumbens), az elülsö homloklebeny kéreghez, a bazális ganglionokhoz. A legújabb kutatások szerint a limbikus rendszerben, tehát az érzelmi életért és reakciókért felelös agyterületen a felszabaduló dopamin elégedettség-, boldogságérzetet vált ki. Ezt a központot boldogságközpontnak nevezhetjük.

Az itt felszabaduló dopamin más ideghálózatokra, az ott jelenlévö dopaminra érzékeny jelfogókra, D₂-receptorokra hatva váltja ki ezt az érzetet. Tehát ezen ideghálózatok müködését a dopamin úgy befolyásolja, hogy az ember belsö énjében az elégedettségérzés, a nyugalom, a boldogságérzet kerekedik felül. Ezért nevezhetjük a dopamint boldogsághormonnak.

Tehát a középagy egyik területéröl olyan idegpálya fut az agy érzelmi életet (pl. n. accumbens) és a megértést (pl. agykéreg) szolgáló és döntést hozó agyterületekhez, amely dopamint mint ingerületátvivö anyagot tartalmaz. Fiziológiás körülmények között idegi akciós potenciál hatására dopamin szabadul fel az ideg végkészülékéböl, ahol hólyagocskákban van tárolva. Az esetek döntö többségében a sejtek közötti térben messzire diffundálva hatást fejt ki azokon az idegsejteken, amelyek dopaminra érzékeny jelfogókkal vannak felszerelve. Ez a pálya izgalomba jön, ha

1. finom ételeket eszünk. A nyelven lévö ízérzékelö sejteken keresztül jut az inger a VTA-ba. Ahol az, ha kellö intenzitású izgalomba tudja hozni a VTA-t, akkor az inger továbbfut, és a limbikus rendszerben dopamint szabadít fel, ami örömszerzést okoz.
2. Az érzéki örömök, például a szexuális izgalom szintén izgalomba hozza ezt a "jutalmazási hálózatot", dopamint szabadít fel és valódi boldogságot érzünk.

Ez a mechanizmus azt a célt is szolgálja, hogy ismételt vágy keletkezzen a táplálkozásra és a szaporodásra. Az elöbbi a létfenntartás, az utóbbi a fajfenntartás elemi feltétele. Mily csodálatos az emberi agy, az emberi teremtmény: saját létének és fajának fenntartását egy jutalmazási rendszerrel kapcsolta össze. Ez az Élet igenlésének neurokémiai magyarázata.

Nemcsak a létfenntartást szolgáló belsö ingerek, tehát a táplálkozás, hanem a legújabb kutatási eredmények szerint is a különbözö illatok szintén a limbikus rendszerben fejtik ki hatásukat. Legutóbb munkatársaimmal bizonyítottuk, hogy az agy azon területén, ahol a nazális területröl, a szagérzékelés területéröl befutó idegpályák végzödnek, a bulbus olfactoriusban, szintén dopamin szabadul fel elektromos ingerlés és kábítószer, például az ecstasy hatására (Vizi és mtsai. 2004). Az állatvilágban kutyánál, macskánál kizárólag a szagingerek váltják ki a hím szaporodási érdeklödését a nöstény iránt. Ennek megfelelöen ez az agyterület arányaiban lényegesen nagyobb, mint az embernél, ahol visszafejlödött. Embernél a másik iránt érzett intim vágyakozás sokkal összetettebb: látási, tapintási, hormonális, intellektuális és érzelmi emléknyomok felidézése játszik benne fontos szerepet.

Külön érdekességül szolgál Gulyás Balázs és fiatal kollégáinak kísérlete a Karolinska Intézetben, Stockholmban. Kimutatták ultrarövid felezési idejü izotópok segítségével (PET, Positron Emission Tomography), hogy egy magyar emberen a Himnusz hallgatása alatt az érzelmi élet és a boldogság központja, a nucleus accumbens fokozott izgalmi állapotba került, amit izotóppal jelzett glukóz fokozott felhasználása jelez.

Ez azt is bizonyítja, hogy a múltban elraktározott, kellemes érzéssel, boldogságérzéssel összekötött emlékképek, azoknak látási vagy hallási ingerekkel történö felidézése is képes ismételten boldogságérzetet kiváltani.

Általánosítva ez azt jelenti, hogy azon emlékképeinknek felidézése, amelyek egykor kellemes érzésekkel társultak - egy szép festmény vagy táj megtekintése, a szeretett személy fényképének a látványa, kedvesünknek simogatása vagy egy kellemes illat érzékelése - az érzelmi életünkért felelös agyterületünk, a boldogságközpont ismételt izgalmát váltják ki, és emiatt örömet, boldogságot érzünk. Ezekben az esetekben is dopamin szabadul fel nagy mennyiségben a limbikus rendszerben. Tehát az egykoron elraktározott és kellemes érzéseket is tartalmazó emléknyom elöhívása az akkor észlelt boldogságérzést, igaz kisebb intenzitással, de ki tudja váltani. Hogy dopamin szükséges ehhez az érzelmi állapothoz, ezt az a nagyon jól ismert klinikai tapasztalat igazolja, hogy a dopamin jelfogóin gátlóként ható gyógyszerek, például a fenotiazin típusú nyugtatók, az élet jelenségeihez kapcsolódó reakcióinkat lecsökkentik, gátolják, az érzelmi élet elsivárosodásához vezethetnek, vagy legalábbis csökkentik az egy-egy élményhez kapcsolódó örömérzés erösségét és idötartamát.

Ezt az elképzelést támasztja alá Phillips és munkatársainak kísérlete, amelyet 2003-ban közöltek a Nature-ben.

A boldogságközpontban mérték a dopaminfelszabadulást patkányban. A patkány boldogságközpontjában a dopaminfelszabadulás megnövekedett, amikor felismert egy olyan helyzetet, melyben elözöleg ismételten megjutalmazták, illetve a helyzet olyan fénnyel volt társítva, amely jelenlétében a patkány már korábban kellemes élményhez jutott.

Általánosítva ez azt jelenti, hogy azon emlékképeinknek csupán felidézése, amelyek egykoron kellemes érzésekkel társultak, például egy szép festménynek, egy tájnak a megtekintése, az általunk szeretett személy fényképének csak a megtekintése, kedvesünknek egy simogatása, vagy egy kellemes illat érzékelése, az érzelmi életünkért felelös agyterületünk, a boldogság központ ismételt izgalmát válthatják ki és ezáltal örömet, boldogságot érzünk

Ezekben az esetekben is dopamin szabadul fel nagy mennyiségben a limbikus rendszerben. Tehát az egykoron elraktározott és kellemes érzéseket is tartalmazó emléknyom elöhívása az akkor észlelt boldogságérzést, igaz kisebb intenzitással, de ki tudja váltani. Hogy dopamin szükséges ehhez az érzelmi állapothoz, ezt az a nagyon jól ismert klinikai tapasztalat igazolja, hogy a dopamin jelfogóin gátlóként ható gyógyszerek, például a fenotiazin típusú trankvillánsok az élet jelenségeihez kapcsolódó reakcióinkat lecsökkentik, gátolják, az érzelmi élet elsivárosodásához vezethetnek, vagy legalábbis csökkentik az egy-egy élményhez kapcsolódó örömérzés erösségét és idötartamát.

IV. KÁBÍTÓSZEREK: AZ ÁLBOLDOGSÁG FORRÁSAI

A drogok többsége a mesocortico-limbicus dopaminerg rendszert aktiválja, dopamint szabadít fel a nucleus accumbensben, a limbikus rendszerben, az érzelem központjában, a boldogságközpontban, ami kellemes érzéshez vezet. Vagy úgy, hogy az idegböl direkt módon dopamint szabadítanak fel (ecstasy, nikotin, amfetamin). Vagy az idegpálya aktivitását gátló ingerületátvivö anyaggal, a GABA-val müködö idegek aktivitását gátolják (morfin, enkephalin, kannabisz), aminek eredményeképpen a gátlás alól felszabaduló, dopamint termelö idegpálya fokozottabban tud müködni. Ma már azt is tudjuk, hogy ez a boldogságközpont felelös a különbözö kábítószerekkel kapcsolatos függö viszony és hozzászokás kialakításáért is. Az egyén leküzdhetetlen vágyat érez, hogy a kábítószerrel elért kellemes érzéseket ismételten elérje, de ehhez egyre nagyobb dózis szükséges.

A szervezeten belül nagy mennyiségben jelenlevö endorfinok tartós megterhelés (hosszútávfutás, tenisz, fizikai munka stb.) hatására is elégedettségérzést, örömet okoznak, a GABA-val müködö, a dopaminfelszabadulást gátló idegpályát gátolva.

A magányos hosszútávfutó, a joggingoló futó agyában ezek az endogén, opioid peptidek (enkephalin, b-endorphin) szabadulnak fel, és az agyban jelen levö morfinra érzékeny jelfogókon (m-receptorok) fejtik ki hatásukat, amely a VTA-ban nagy mennyiségben jelen levö jelfogókon keresztül fokozza a dopamin felszabadulását, és kellemes érzést okoz a tartós edzésben lévök számára.

V. A KÁBÍTÓSZEREK MINT ÉLVEZETI CIKKEK - A DIVAT HULLÁMAI

Csak a 19. század közepén kezdtek felfigyelni arra, hogy az emberek nemcsak egészségi okokból szedik a drogokat, hanem pszichés hatásaihoz hozzá is szokhatnak. Az ópium kifejezetten kábítószerként, élvezeti szerként való használata a kontinensen nem öltött olyan méreteket, mint Angliában, ahol járványszerüen terjedt el. Amerikában az elsö jelentösebb fogyasztási-hozzászokási idöszak az amerikai polgárháború (1861-65) idejére tehetö, amikor is az ópium szinte kizárólagos gyógyszere volt a sérült katonáknak. A háború utáni idöszakban a felnött lakosság kb. 4 %-a használt rendszeresen opiátokat.

A 16-19. században néhány híres ember (pl. Ronsard vagy Richelieu), késöbb számos író (Mme de Staël - 1766-1817, Theophile Gautier - 1811-1872 stb.) nemcsak munkásságával tiltakozik kora társadalma ellen, de ópiummámorba merülésével is el akart különülni a polgári élet unalmától. Franciaországban föként Párizsban és a kikötövárosokban 1840 körül már több százra tehetö a félig-meddig titkos ópiumszívó barlangok (fumerie) száma. Gautier és társai példáját számos más neves író követte (pl. Baudelaire, Cendrars, Colette, Apollinaire, Cocteau).

Thomas de Quincey

Egy angol ópiumevö vallomásai címü könyvében így ír: "Ha az ópiumevés érzéki élvezet, s ha be kell is ismernem, hogy oly mértékben hódoltam e gyönyörnek, amilyenre nincs írásos adat (mert ahogy mondják, van egy híres kortársam, aki az ópiumadagok tekintetében engem messze felülmúl), hadd mondjam el mindjárt azt is, milyen buzgó igyekezettel küzdöttem ez ellen a büvös rabság ellen, s végül elértem, ami mind a mai napig tudomásom szerint egyetlen embernek sem sikerült - azt ugyanis, hogy az átkos köteléket, mely fogva tartott, szétszakítottam, majdnem az utolsó láncszemig." Majd így ír: "miképp is juthatott odáig egy értelmes lény, hogy fejét a nyomorúság ily rettentö igájába hajtsa".

Charles Baudelaire (1821-1867) francia k lt A mesters ges mennyorsz gok c m k nyv ben a hasis- s az piumfogyaszt s gy ny reir l s borzalmair l r. Vil gosan l tja, hogy az pium hat sa alatt nincs t bb sszef gg s az rz kszervek s a meg lt rzetek k z tt. rz kcsal d sok uralj k a gondolatainkat s d nt seinket, ami a szem lyis g elv ltoz s hoz vezet. Két olyan magyar müvet is ismerünk a századelöröl, amely kifejezetten az ópium hatását jeleníti meg: Sassy Attila (1880-1967), aki az Aiglon müvésznevet használta, Ópium-álmok címmel egy egész sorozatot szentelt a témának; és ne feledkezzünk meg Gulácsy Lajos (1882-1932) pompás festményéröl, Az ópiumevö álmáról (1913-18), amely szintén a mákgubók formai motívumával játszik, és kombinálja ezt a pompázó színek csakugyan bódító hatású kavalkádjával. Sok híres szecessziós alkotás eleveníti meg ezt a színes világot - gondoljunk például olyan bécsi mesterek, mint Gustave Klimt vagy Alphonse Mucha orgiasztikusan burjánzó, a mértani formákat zabolátlan látomásokká stilizáló formavilágára. De Csáth Géza híres, irodalmi értékü Naplója is egy megrögzött ópium-fogyasztó drámai vallomása.

Timothy Leary amerikai tudós a hatvanas években kidolgozta a tudatmódosító szerek filozófiáját vagy ideológiáját, az ún. pszichedelizmust. Úgy gondolta, hogy a hétköznapi észlelést és észjárást meghaladó "kitágított tudat" méltó igazán az emberhez, és a szabadság eufóriájától visszahökölö mindennapiság, józanság csupán az ember elidegenedettségének, a tudat eldologiasodásának jele. Akkoriban sokan vélték úgy, hogy a kábítószerek hatékony eszközei lehetnek a fogyasztói társadalom manipulációja elleni felszabadító törekvéseknek.

A m v sz azonban nem ezekt l a szerekt l lesz kreat v, de saj tos l t sm d m veivel alkalmank nt a divatnak akar kedvezni, amikor alkot saiban megjelen ti e szerek okozta torzult rz ki hat sokat.

VI. AZ EGYES KÁBÍTÓSZERFAJTÁK RÖVID JELLEMZÉSE

VI. 1. ÓPIUM, MORFIN ÉS HEROIN

Az 1868-as Gyógyszerészeti Törvény (Pharmacy Act) vetett véget az ópium- és ópiumtartalmú készítmények gyógyszertáron kívüli árusításának Európában és Magyarországon is. A század végére elöírták az ópium- és morfintartalmú gyógyszerek méregként való kezelését, így nagyon megnehezült a hozzájutás, viszont megjelent az illegális beszerzés.

Egy új drogfogyasztási járvány 1964-ben kezdödött és napjainkban is tart. Az illegális ópium rendszerint kis téglák vagy kekszek formájában kerül a feldolgozóhelyekre. Az apró ópiumdarabkákat pipában szívják el vagy alkoholos oldatban feloldva megisszák.

Az ópium és a morfin forrása ugyanaz a növény, amelynek mákszemeiböl a magyar háziasszonyok a karácsonyi mákos bejglit sütik. Amerikában viszont legfeljebb madarakat etetnek vele.

A morfin a legfontosabb fájdalomcsillapítók egyike. Egyes esetekben életmentö a stresszt kivédö hatása miatt. Hatását m-receptorokban fejti ki. Ilyen jelfogók nemcsak az agyban, hanem számos perifériás szövetben is találhatóak. Közelükben nagy mennyiségben szabadulnak fel ideg-végkészülékekböl endogén opioid peptidek is, amelyek ezekhez a jelfogókhoz kötödnek, és fájdalomcsillapító hatást fejtenek ki. Amíg nem ismertük ezeket az endogén, az agyban elöforduló peptideket, arra a kérdésre, hogy egy növényi alkaloid számára miért vannak az állati és emberi agyban sztereospecifikus receptorok, nem tudunk válaszolni. A peptideket Hughes és Kosterlitz fedezték fel 1972-ben, és mivel hatásukat ugyanazon a jelfogón fejtik ki, mint a morfin, endorfinoknak ("endogén morfin") nevezték el öket.

A legszélesebb körben használt illegális opiát a félszintetikus morfinszármazék heroin (diacetilmorfin). A heroin voltaképpen "prodrug", ugyanis belöle a szervezetben aktív metabolitként morfin képzödik. A heroin használata a 60-as években terjedt el. Ezt részben a viszonylag könnyü hozzáférhetöséggel, részben a II. világháborút követö demográfiai robbanással magyarázzák. 1971-ben a Vietnamban harcoló amerikai katonák 42 %-a élt heroinnal. A 60-as években Törökországból a nyers ópiumot a korzikaiak Marseilles-be vitték, és itt heroint készítettek belöle, majd a szert Amerikába szállították ("French connection"). 1970-re az USA-ban 750 ezret ér el a heroinfüggök száma.

A kezdö heroinisták szívással vagy injekcióval ("skin popping", belövés) kezdik, s késöbb térnek rá az intravénás adagolásra. A heroin jóval lipidoldékonyabb, mint a morfin, ezért gyorsabban jut be az agyba. Az intravénás alkalmazás a leghatékonyabb, mert a hatás gyors. Ennek a formának a népszerüsége azzal járt, hogy jelentösen megemelkedett a másodfertözések (AIDS, bakteriális endocarditis, menengitis, osteomyelitis, hepatitis B, pneumonia, szeptikus pulmonáris embolia, tetanus) veszélye. Különösen veszélyes a közös fecskendöhasználat, amely a vér útján terjedö fertözések (pl. AIDS, hepatitis B) kialakulásában jelentös tényezö. Ismeretesek olyan statisztikák, melyek szerint a nagyvárosi AIDS-es férfibetegek 34 %-a az abúzus során közösen használt fecskendötöl fertözödött meg. A nöbetegek 80 %-a esetében is az egyedüli kockázati tényezö az volt, hogy ök vagy szexpartnerük másokkal közös fecskendöt használt. Talán erre, az AIDS-töl való félelemre vezethetö vissza, hogy a heroinszippantás és -inhalálás (szívás) népszerüsége ma egyre nö. A heroin inhalálás útján is 1-2 percen belül megjelenik a vérben. Tehát a hatása nem sokkal lassúbb így, mint intravénás adása esetén.

Mivel az intravénásan adott heroin hatása mindössze néhány órát tart, a függö viszonyba került egyén már kora reggel arra ébred, hogy azonnal szüksége van a szerre, ha el akarja kerülni az elvonási tünetegyüttes kialakulását. Így nem egyszer arra kényszerül, hogy kimenjen az utcára, rendszerint pénz nélkül, fenyegetöen rossz közérzettel, és elkövessen valami törvényellenes dolgot, hogy a droghoz jusson. Ezeknek a büncselekményeknek (lopás, prostitúció, drogkereskedelm) - óriási ára van a társadalom számára. Ez akkor is igaz, ha az intravénás heroinélvezök száma még az Egyesült Államokban is viszonylag csekély: 1 200 000 heroinista közül mintegy 500 000 az intravenás abúzust folytatók száma.

A heroin és a morfin intravénás alkalmazását azért is kedvelik, mert a bolusban beadott drog magas vérszinthez vezet, és az agyban nagy lesz a koncentrációja, így azonnal fellép az általános melegérzet, a szexuális orgazmushoz hasonló állapot, a mámor, a gyönyör ("rush"; "kick"; "thrill"). Ezek a tünetek az abúzus kialakulásának közvetlen elöidézöi. Ez az állapot azonban mindössze 45 másodpercig tart, amelyet eufória, majd végtelen nyugalom, álmosság ("nod" - a fej leesése, bólintás) követ. Általában az "utcai" heroin változó tisztasága, alkohollal vagy más KIR-depresszánssal való kombinálása vezet az intoxikációhoz. Sokszor végzetes kimenetü lehet az elvonás lezajlása után a visszaesés elsö adagja is: ugyanis ilyenkor a tolerancia gyorsan, jelentösen csökken, s az addig jól türt adag toxikus légzésdepressziót okoz.

VI. 2. AMFETAMIN, ECSTASY

A kábítószerezés egy sajátos területe az amfetamin és származékainak használata. Amerikai orvosok a 2. világháború után publikálták, hogy a német Luftwaffe amfetamint használó pilótái között jelentösen megnövekedett a pszichózisok száma. Az amfetamint a pilóták repülési idejének megnövelésére használták - így próbálták az emberveszteségek miatt kiesö személyzetet pótolni.

A metamfetaminnal szerkezetileg rokon ecstasyt és rokon vegyületeit elsösorban a "rave"-nek nevezett, hajnalig tartó táncpartik résztvevöi fogyasztják. A diszkókban táncolók közül sokan nem fogyasztanak alkoholt, mivel az amfetaminszármazékok jobban oldják a gátlásokat, és jobban felerösítik a testek szavak nélküli kommunikációját. "Elönyös" az amfetaminokra jellemzö serkentö doppinghatás is, a résztvevök megállás nélkül tudják révületben végigtáncolni az éjszakát. A szexuális gerjesztés és a gátlások teljes oldódása következtében sokszor elöfordul, hogy a gyakori szeretkezések alkalmával a legelemibb elövigyázatosságokat sem veszik figyelembe, ezért az ecstasy tabletták fogyasztásának a HIV-fertözések és nem kívánt terhességek gyakori következményei. A kimerültség, a hirtelen súlyvesztés, a mértéktelenül felfokozott szívmüködés és hallucinációval járó akut pszichózisok miatt nagyon gyakran van szükség sürgös orvosi beavatkozásra, és legalább ilyen sürün szorulnak rá az ecstasy-fogyasztók az utókövetkezmények, a depresszió, a szorongásos állapotok, a paranoiás szimptómák kezelésére.

Megállapítottuk, hogy az ecstasy is fokozza a dopamin felszabadulást a boldogság központból, a nucleus accumbensböl. A nikotin és az amfetamin hasonló hatású. Tartós szedése súlyos károsodást okoz az agyban. Károsítja azt a neuronhálózatot, amely egy szerotonin nevü kémiai ingerületátvivö anyaggal müködik. Ez pedig memória zavarokhoz vezet. További káros hatásai: tág pupilla, vérnyomás emelkedés, pánikszerü szorongás állapot, diszkó közlekedési baleset.

Az álboldogságot kiváltó drogok hatásmechanizmusára tehát az a jellemzö, hogy a boldogság pályát izgalomba tudja hozni, de ennek nem lesz olyan emléknyoma, amely segítségével újra és újra az emlék felelevenítésével pozitív érzések lennének úrrá az egyénen. Újra és újra a droghoz kell nyúlnia, hogy igen rövid idöre örömérzése legyen. Ami a hozzászokás mechanizmusát illeti, egy circulus vitiosus, ördögi kör keletkezik.

Tartós használatuk súlyosan veszélyezteti az egyén szellemi integritását, és nagyfokú pszichés és fizikális függöséget és kötödést okozva képtelenné teszi a társadalomba, családba való beilleszkedésre, illetve elvonja a tanulástól, munkától. A drogfogyasztóban legyözhetetlen vágy fejlödik ki, s nem egyszer - részben az elvonási tünetektöl való félelem hatására - testi és lelki kényszer hajtja, hogy ismételten szedje a szert. Mindig, nagyobb és nagyobb mennyiség kell, amely végül lelki és testi károsodáshoz vezet.

VI. 3. KOKAIN

A kokaint többféleképpen fogyasztják. Vannak, akik csak alkalomszerüen, például összejöveteleken, koncerteken. Elöfordul, hogy a hatás fokozása érdekében egyszerre több kábítószert használnak, s a kokain csak a keverék egyik eleme. Ilyen keverék például a "speedball" (kokain és heroin), melyet intravénásan adnak be, hogy fokozzák a "rush" érzését.

VI. 4. HALLUCINOGÉN HATÁSÚ VEGYÜLETEK - MESZKALIN

Korában már szóltunk róla, hogy a hallucinációkat elöidézö drogok sok nép vallási rituáléjához hozzátartoztak. Az ösi "varázsitalok" legtöbbjéröl ma már tudjuk, hogy milyen hatású pszichoto-mimetikumokat tartalmazott.

A mexikói indiánok egy kaktusz, a meszkal gyökerének fözetét használták vallási szertartásaikban. Hernandez természettudóstól, II. Fülöp háziorvosától származik e fözet hatásának elsö leírása. A szerzö De Historia plantarum Novae Hispaniae címü, Madridban kiadott könyvében részletesen leírta a Peyotl (másképpen Peyote) kaktusz hatását. Ludwig Lewin német farmakológus amerikai utazásai során ismerkedett meg ezzel a kaktusszal (el is nevezte Anhalonium lewinii-nek), amelyböl kivont néhány alkaloidot. Késöbbi könyveiben ismertette a különös hatású növény tulajdonságait. E kaktusz fözetét 1890-ig föleg Észak-Amerikában használták. Ettöl az idötöl számítva egész Amerikában elterjedt. Az Észak-Amerikai Bennszülött Egyház tagjai a hivatalos vallási szertartásaik közé sorolták a meszkalin élvezetét.

VII. A KÁBÍTÓSZER-ŐRÜLET ÚJ HULLÁMA

A 20. század 60-as éveiben az európai és amerikai társadalom a világháború borzalmai és a holokauszt tragédiája után elkezdte élvezni a békeévek elönyeit, s gyarapítani kezdte vagyonát. Az ifjúság körében viszont elégedetlenség lett úrrá: utcára vonultak, tüntettek, egyetemeket foglaltak el; mások akartak lenni, mint öseik. A fiatalság soha nem látott tömegeit lázba hozó zenei forradalmat a Beatles átütö sikere vezette be. A fiatalok között elharapódzó droghasználatra, a sárga kapszulákban kapható amfetamin-készítményekre, amelyek ekkor nagyon divatosak voltak, utalt a híres Beatles szám a Yellow Submarine is.

E különös világról szólt A szelíd motorosok címü film, Jack Kerouac Úton címü regénye, mint ahogy Salvador Dali és Vasarely némelyik képét is értelmezhetjük úgy, hogy ezt a különös, eltorzult világot akarják ábrázolni.

Az ebben az idöben elterjedö hippi életformában a hallucinogén hatású vegyületek élvezete szinte a csoporthoz tartozás egyik legfontosabb megnyilvánulása, az öltözködésnél is fontosabb dolog volt. A hippik a marihuána-szívás, az LSD-szedés okozta sajátos színes hallucinációkkal telített világában érezték magukat a legjobban. Ez a hangulat érzödik azokon a müvészi alkotásokon is, amelyek az LSD hatását akarták ábrázolni. Az egyik leghíresebb Beatles-szám, a Lucy in the Sky with Diamonds nemcsak a kezdöbetük játékában, hanem zenéjében és szövegében is tükrözi azt az állapotot, amelyben íródott, mint ahogy Huxley írásaiban, illetöleg néhány festö festményein határozottan érzékelhetö a hallucinogén anyagok fogyasztása okozta sajátos látásmód. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy John Lennon és Paul McCartney tagadta, hogy a szám címe az LSD-re utalna, és azt állították, hogy Lennon 4 éves kisfia, Julian adta ezt a címet egy iskolai rajzának. Mindez azért érdekes, mert egy másik dalukban már nyíltan énekelnek kábítószeres élményekröl. A kábítószer-fogyasztás káros hatásait mutatja a Beatles Help címü dala: "I'm not so self assured, Now I find I've changed my mind and opened up the doors" ["Nem bízom magamban, Már meg is gondoltam magam, és kitárom a kapukat] - könnyen lehet, hogy a szöveg Aldous Huxley The Doors of Perception (1954) címü nagyhatású könyvére utal, amely bevezetöjében a meszkalin fogyasztásáról és annak hatásairól is szót ejt. Huxley így ír: "De az, aki visszajön a falon nyíló kapun át, sosem lesz már egészen ugyanaz, mint aki kiment."

Az az ember, akit tartósan megérint a kábítószerezés világa, már nem az az ember, aki elötte volt; aki egyszer az irracionális világba látogatott és így szerzett magának, még ha rövid ideig tartó boldogságot is, az már egy "másik" ember, mert ismételten abba a másik világba vágyik. Annak az embernek nehéz döntést kell hoznia, hogy a boldogságszerzés melyik útját választja. A nehezebbet, de valódi emberi értékekkel együtt járót, vagy a könnyebbet, a mesterséges úton elöidézettet, de értéktelent. Ez egy erkölcsi döntés, amit ráadásul fiatalon kell meghozni. Ezért van szükség a mi segítségünkre. Segítsünk!

VIII. E SZÖRNYŰ KÓRT MEG KELL ELŐZNI

Az ENSZ a kábítószer-problémák közös legyözésével foglalkozó különleges ülésszaka után politikai deklarációt fogalmazott meg (New York, 1998. június). A deklaráció megállapítja, hogy "A drogok életeket és közösségeket pusztítanak el, aláássák a fenntartható emberi fejlödést és elösegítik a bünözést. A drogok minden országban a társadalom minden részletét érintik; a kábítószerrel való visszaélés különösen a fiatalok szabadságát és fejlödését befolyásolja. A drogok súlyosan veszélyeztetik az emberiség egészségét és jólétét, az államok függetlenségét és demokráciáját, a nemzetek stabilitását, a társadalmak felépítését, valamint emberek és családok millióinak méltóságát és reményét."

Mi tehát a teendö? Hogyan lehet elkerülni, hogy bár az elmúlt évek során tranzitországból célország lettünk, ne eszkalálódjon a helyzet, és fiatalságunk ne legyen áldozata e szörnyü divatnak, kórnak? Hogy az örömszerzésre ne a mesterséges utakat válassza, mert az lelke elsivárosodásához, teste szétrombolásához vezet? Hogy ne a mesterséges paradicsomban érezze jól magát, hanem az ember belsö énjéböl fakadó, emléknyomokat is hagyó tartós boldogság legyen földi létének célja? Vagy ahogy Baudelaire írta: "Valóban, az embernek, elfajulás és szellemi halál büntetésének terhe alatt, tilos aláásnia létének alapvetö feltételeit és felborítania a saját képességei és az azok gyakorlására szolgáló környezet között fennálló egyensúlyt, egyszóval: aláásni egyéni sorsát abból a célból, hogy egy újfajta végzettel helyettesítse." (A Mesterséges mennyországok).

A társadalom és az állam együttes fellépésére van szükség. Az állam a maga eszközeivel kell, hogy küzdjön, elsösorban a prevenciót, a megelözést szolgálva. A civil társadalomnak pedig, azaz nekem, Önöknek, nekünk valamennyiünknek még ennél is nagyobb a felelössége. A családon belül kell (és lehet igazán!) elejét venni e szörnyü kór terjedésének, amely "csökkenteni igyekszik az emberi szabadságot és a vele járó nélkülözhetetlen fájdalmat" (Baudelaire). Nagy a felelössége az írástudóknak, az írott és elektronikus sajtónak, nekünk, tudósoknak, akik ismerjük a szörnyü kór egyénre és társadalomra kifejtett romboló hatását. A megelözés mindenkinek a feladata, aki csak egy csöppnyi felelösséget érez a másik ember iránt.