Az interakció fogalma, célja, az interakciós eszközök. A jarulékos a kifejező és az eszközjellegű kommunikació. A kontroll megoszlasanak és az affiliació szintjének szerepe a kommunikació soran.

Az interakció fogalma, célja, az interakciós eszközök. A járulékos a kifejező és az eszközjellegű kommunikáció. A kontroll megoszlásának és az affiliáció szintjének szerepe a kommunikáció során.

Két személyről akkor mondhatjuk el, 838d35i hogy kapcsolatot létesítettek, ha megvan a lehetősége annak, hogy egymás viselkedését (cselekedeteit) befolyásolni tudják. Ezt a kölcsönös egymásra hatást interakciónak nevezzük. Az interakció minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele, olyan folyamat, amelyet közösen egyeztetett jelentések szabályoznak a résztvevők mindenkori szükségleteinek megfelelően. E jelentések a szükséghez mérten változtathatók, kölcsönös alku keretében egyeztethetők. Ahhoz, hogy az interakció sikeres legyen, rendelkeznünk kell a viselkedés pontos észlelésének, értelmezésének a képességével, ismernünk kell a társas élet szabályszerűségeit, és nem utolsósorban jól kell kommunikálnunk.

Az interakció valamikor természetes folyamatnak számított, a régmúlt időkben ugyanis ismerős emberek körében zajlott. A jelenkori nagyléptékű társadalmakban a társas élet összehasonlíthatatlanul differenciáltabb körülmények között bonyolódik. A legtöbb emberrel csak időnként érintkezünk, ezért sokkal felszínesebben ismerjük őket. Ilyen körülmények között zavarba ejtő, olykor pedig egyenesen terhes a kapcsolattartás.

A korai - ún. felderítő jellegű - interakcióknak fontos szerepük van a kapcsolat további alakulásában. A szituáció, amelyben az első érintkezés létrejön, bizonyos viselkedési mintáknak kedvez, másokat viszont eleve kizárhat. A felek csak akkor fogják önként folytatni a kapcsolatot, ha a tapasztalt eredmények (ill. a várható eredmények) adekvátnak (neki megfelelő) bizonyulnak az elvárásokkal. Valamennyi szociális interakció közös vonása a személyes kielégülés keresése, amely különféle szándékból eredhet. A partnerek érdeklődési irányát megszabhatja a kognitív (a megismeréssel összefüggő) tisztánlátás elérésének az óhaja (annak megismerése, hogy a másik fél mennyire megbízható információközvetítő), a motivációs vagy értéktámogatás biztosítása (a viselkedés arra irányul, hogy fontosnak tartott nézeteink, állításaink támogatásra, megértésre találjanak a másik félben), az előnyös szociális reakciók maximálása (hogy hozzájussunk a kedvtelés, a támogatás, a tisztelet ingermintáihoz) és valamilyen külső eredmény elérése (pl: beleegyezés, engedékenység elérése).

Az interakció rendkívül szeletív folyamat, mind az azt megvalósító személyek, mind pedig annak tárgya szempontjából. Az egyénre nézve különböző kapcsolatokban különféle következményekkel járnak. A legtöbb hétköznapi interakció szabályosan visszatérő epizódok keretében zajlik. Az epizódok milyenségét a helyszín és a partnerek közötti kapcsolat jellege határozza meg. Pl: munkahelyi ebéd.

Az interakció eszközei

A partnerek kölcsönös egymásra hatása döntően a kommunikáció, az ún. társas készségek alkalmazása, valamint az együttműködés révén valósul meg. Működésük szorosan összefügg, mivel az interakcióban és a partnerkapcsolat alakulásában egymást teltételező és segítő tényezőként vannak jelen.

A kommunikáció

Festinger a kommunikációnak az interakció szempontjából három típusát különböztette meg:

Járulékos kommunikáció: az adó anélkül bocsát ki információkat mások számára, hogy ez egyáltalán szándékban állna, következésképpen ő maga nem is tudja, hogy megnyilvánulásával informálja a másik felet. A jelzések közvetítésén keresztül felfedik magukat, sok-sok információt szolgáltatva ki saját személyiségükről (érdekeikről, szükségleteikről) vagyis arról, hogy valójában kicsodák.

A kifejező kommunikáció: az egyén emocionális (érzelmi természetű), ill. motivációs állapotáról tudósít.

Az eszközjellegű (célirányos) kommunikáció pedig mindig meghatározott hatásokat igyekszik a fogadóban kiváltani. Amíg a kifejező kommunikáció esetében az információk adásra kerülnek, addig az eszközjellegűnél az üzenetek átadása valósul meg, és ez már aszerint alakul, hogy a közlő milyen konkrét hatást kíván gyakorolni a befogadóra.

A kommunikációnak, mint interakciós eszköznek két alapvető funkciója van: a kontroll megoszlása és a kapcsolatra jellemző affiliációs üzenetek szintje

A kontroll mindazon megszólításoknak a konstellációja (a dolgok egymáshoz viszonyított helyzete), amelyeket az emberek egymással szemben alkalmaznak (azáltal, amit mondanak és ahogyan strukturálják beszélgetésüket). A kommunikáció megközelítőleg kölcsönös vagy aszimmetrikus (nem részarányos). Az alkudozás metakommunikáció révén zajlik. Magát a kontrolt sok különálló viselkedési elemből építjük fel (pl: többet vagy kevesebbet beszélünk, többet kérdezünk, kitartóbban nézzük a partnert, stb.) az embereknek köztudottan kialakult véleményük van arról, hogy bizonyos helyzetekben a különféle nyelvi jeleknek milyen társas jelentésük van.

Az affiliáció a másokkal való baráti kapcsolat, együttműködés igényét, vagyis a társas szükségletet jelenti, tehát a kommunikatív viszony szeretet-gyűlölet dimenziója az intimitáshoz hasonló fogalom. A kifejezésre juttatott érzelemmel kapcsolatos, szemben az intimitással, ami viszont a másikról való ismeretekre vonatkozó fogalom, ezért személyesebb természetű, és mindig pozitív viszonyokra alkalmazzuk. Az affiliációt a fizikai közelséggel, a szemkontaktussal, az érintéssel, a nyitott testhelyzettel fejezzük ki. A partnerek az affiliáció különböző fokára vágyhatnak és ebben meg kell alkudniuk, különben be kell fejezni a viszont, (a megalkudást nem tárgyalják csak akkor, ha az válságba kerül. Az affiliációnak olyan szintre kell eljutnia, hogy az a felek számára megelégedettséget jelentsen. A nagyobb mérvű affiliációt (pl: a kéz megfogásának a gesztuság) általában nem utasítjuk vissza, hanem csupán mérsékelni próbáljuk azáltal, hogy egy másik csatornán csökkentjük az általunk kommunikált affiliációt (pl: csökkentjük a beszédtémák intimitását)