Az emberi magatartas és tarsadalmi szabalyozasa

Az emberi magatartás és társadalmi szabályozása

1. Az emberi magatartás és összetevői

A magatartás komplex jelenség, összetevőiről már a bevezető fejezetben szóltunk. Itt most csupán felsoroljuk és definiáljuk ezeket:

tevékenység (a szükségletek kielégítésére irányul.)

motiváció (az egyén szubjektív viszonya saját aktivitásához)

szükségletek (biológiai, szellemi - kulturális, társas)

érdekek (a szükségletek és a feltételek közötti objektív viszony, a kielégítés lehetősége)

beállítottság (attitűd: ismeretekre és értékekre épülő, értékelő pszichés irányultság, stabil reakció-készség.)

1.1 A tevékenység, mint a magatartás része

A magatartás legfontosabb eleme, mert végbemenetelétől függ az egyén biológiai és társadalmi létezése. Az emberi tevékenység jellemzői:

A természettel való állandó anyagcsere a szükségletek kielégítése céljából.

Tudatos, célszerű tevékenység.

Nemcsak a természet fogyasztása, hanem átalakítása: munka, a létfenntartáshoz szükséges javak előállítása, a termelés.

Nemcsak a természetet formálja át az ember, de saját, társadalmi környezetét is alakítja

Eközben az emberek között interakciók, kölcsönhatások jönnek létre, a társadalom tagjai befolyásolják egymás tevékenységét. Ezek tulajdonképpen "cserefolyamatok", tevékenységek cseréje, amit a kommunikáció közvetít.

1.2 A "cserefolyamatok", a társadalmi interakció formái

Kooperáció: emberek és csoportok együttműködése valamilyen cél érdekében.

Versengés a korlátozottan rendelkezésre álló javakért vagy olyan célért, amit csak egy vagy kevés ember érhet el,

Konfliktus: olyan, a személyek ütközésében megnyilvánuló tevékenység nyomán keletkezik, amelynek során az emberek vagy csoportok saját érdekeiket mások háttérbe szorításával vagy teljes tagadásával, megsemmisítésével akarják elérni.

Alkalmazkodás: egymással szembenálló, esetleg konfliktusban álló emberek vagy csoportok törekvése valamilyen kooperációra, esetenként a konfliktus kölcsönös engedményekkel való feloldására való törekvés, amelynek során az interakcióban részvevő emberek, csoportok vagy akár a társadalom egésze is az új helyzetnek megfelelően változik meg.

Asszimiláció: az emberek, csoportok közötti különbségek fokozatos eltűnése oly módon, hogy főleg a kisebb létszámú vagy gyengébb hatalommal rendelkezők rendelik alá érdekeiket a nagyobb létszámú, vagy nagyobb hatalommal rendelkező csoportnak, népességnek, bár az asszimilálódó fél is hatással van az asszimilációt végrehajtó csoportra vagy népességre.

2. Az emberi tevékenység objektiválódása

Az emberi tevékenység eredménye objektiválódik, azaz a létrehozóktól függetlenedik, külsővé válik. Ilyen objektivációk:

intézmények

szervezetek

státusz-pozíciók

szerepek

normák, értékek, attitűdök, eszmék.

Az objektivációk rendszerekbe szerveződhetnek, azaz az egyes elemek funkcionálisan összekapcsolódhatnak, miközben a környezettől elhatárolódnak ugyanakkor a környezet számára funkciókat látnak el.

Egyes tevékenységi formák különösen nagy átfogó rendszereket hoznak létre:

termelés, fogyasztás: gazdasági rendszer

politikai tevékenység: politikai rendszer

művelődés, tanulás: kulturális, oktatási rendszer

vallási tevékenység: vallási rendszer

3. Az emberi tevékenység folyamata: a mindennapi élet, az életmód

Az életmód a szükségletkielégítő tevékenységek rendszere. Az emberek olyan tevékenységi rendszere, amelyet több-kevesebb tudatossággal életük fenntartására, szükségleteik kielégítésére szerveznek. Az életmód a személyiség által viszonylagos autonómiával hierarchikus rendszerbe szervezett tevékenységstruktúra.

Az életmód szinonimájaként gyakran találkozhatunk az életforma, életstílus, életvitel kifejezésekkel is. Az életforma az élettevékenységet meghatározó tényezők rendszere. Az életstílus a szükségletek valamint kielégítési módok közötti választás preferenciái, hogyan, milyen értékek alapján választ az egyén.

Az életmód is kifejez társadalmi egyenlőtlenséget. A társadalmi rétegződést megnyilvánulása az, hogy az egyes társadalmi rétegek eltérő életmódot folytatnak. (Oscar Lewis: A Sanchez család: a "szegénység kultúrája": alkalmi munkából élés, ésszerűtlen háztartásvezetés, nélkülözés és pazarlás, máról-holnapra élés, rendezetlen családi kapcsolatok. )

Sokan vallják, hogy az életmód a szegénységet konzerválja, holott az életmód lehet ok is és következmény is.

Az életmód az élettevékenység területei: a munka, a közlekedés, a háztartás, az emberi kapcsolatok ápolása, a művelődés és szabadidő tevékenységek közötti arányokban érhető tetten. Az életmód milyensége a tevékenységek időráfordítás arányaiban mutatkozik meg. Az élettevékenység elemeit csoportosíthatjuk úgy, hogy azok elsősorban a létfenntartást (munka, közlekedés, háztartás stb.) vagy az önmegvalósítást (személyes kapcsolatok ápolása, kulturális, szabadidő tevékenység, társadalmi - politikai aktivitás, stb.)

Az életmód vizsgálata időmérleg felállításával történik, amikor az interjút megelőző nap 24 órájának felhasználását vizsgáljuk.

Az életmód meghatározott a társadalmi-történeti szituáció által. A termelőerők valamint a termelés fejlettsége alapvetően meghatározza a létfenntartást, ez pedig az életmódot. A technikai haladással, az iparosodással, a közlekedés fejlődésével csökken a munkaidő, nő a szabadidő és nő a fogyasztás is, kiegyenlítődés, közeledés és differenciálódás egyaránt előfordulnak az egyes társadalmi csoportok életmódjában. (Befolyásoló tényezők és folyamatok: közlekedés, a háztartás gépesítettsége, lakásviszonyok, második otthon, hétvégi telek, üdülő, turizmus, televízió, média fejlődése, multimédia, informatikai forradalom.)

4. Kitekintés: az élet minősége az Európai Unióban (olvasmány)

Az EU-ban, valamint a csatlakozó és tagjelölt országokban (összesen 28 országban) végzett felmérései adatai alapján elemzés készült az életminőség témájában. A felmérés széles körben vizsgálja a különbségeket

Az eredmények megerősítik, hogy jelentős gazdasági és társadalmi eltérés van a korábbi tizenöt tagállam (EU 15), valamint a csatlakozó és tagjelölt országok között.

Az életszínvonal az új tagállamokban jóval alacsonyabb, mint a "tizenötök" esetében. Az új tagállamok és a három tagjelölt ország polgárai általában kevésbé elégedettek életminőségükkel, mint az EU 15 polgárai. A lakáskörülmények az új tagállamokban és a három tagjelölt országban is rosszabbak, mint az EU 15-ben. Az új tagállamokban és a három tagjelölt országban a dolgozók rosszabb munkakörülményekről számoltak be. Az új tagállamok és a három tagjelölt ország polgárai kevésbé elégedettek az egészségügyi szolgáltatásokkal

A 28 ország polgárainak kétharmada derűlátó a jövőt illetően. Az összes országban a megkérdezettek döntő többsége számára a család és a barátok jelentik a fő szociális támaszt. Az új tagállamokban (71%-kal) és a három tagjelölt országban (67%-kal) a lakástulajdonlás ugyanakkor elterjedtebb, mint az EU 15-ben (60%). A középfokú végzettségűek aránya az új tagállamokban nagyobb, mint a tizenötök országaiban. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya hasonló az EU 25-ön belül. A munkához kötődő tanfolyamokon való részvétel aránya hasonló az EU 15-ben és az új tagállamokban.

Az EU 15 egy főre jutó GDP-je átlagosan háromszor magasabb az új tagállamokénál, és több mint négyszer magasabb a három tagjelölt országénál. A három tagjelölt országban a háztartások közel fele, az új tagállamokban több mint egyötöde számolt be arról, hogy nehezen tudja beosztani a fizetést. Az EU 15-ben ez az arány csak 10%.

A minimális elfogadható életszínvonalhoz szükséges háztartási felszerelések jelzőszáma alapján az új tagállamokban és a három tagjelölt országban megkérdezettek nagyobb fokú nélkülözésről számoltak be. A háztartások bevételei a nyolc új tagállamban és a három tagjelölt országban alacsonyabbak a Portugáliában (az EU 15 legszegényebb országában) regisztráltnál. Az összes új tagállamban/a három tagjelölt országban a legrászorultabbak az idősek, kivéve a Cseh Köztársaságot; a fiatalok általánosságban a legkevésbé rászorultak közé tartoznak. Az új tagállamokbeli háztartások több mint 40%-a foglalkozik növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel a háztartás élelmiszerszükségleteinek kielégítése céljából, míg ez az arány az EU 15-ben csupán 8%.

Az EU 15-ben a legalacsonyabb egy főre eső GDP-vel rendelkező országok csaknem azonos szinten vannak a legmagasabb egy főre eső GDP-vel rendelkező új tagállamokkal. Portugália polgárainak rászorultsági szintje háromszor magasabb az uniós átlagnál, magasabb Ciprusénál, a Cseh Köztársaságénál, Máltáénál és Szlovéniáénál.

Jövedelmi szempontból a leghátrányosabb helyzetben a nők, valamint a legfiatalabb és legidősebb korosztályok vannak. Az EU 15-ben a jövedelmek közötti eltérések sokkal jelentékenyebbek.

Az EU 15 polgárai elégedettebbek az életkörülményeikkel, mint az új tagállamokban és a három tagjelölt országban megkérdezettek; ez alól kivételt az egyik oldalon Portugália, a másikon Ciprus és Málta képez. Az EU 25-ben a munkanélküliség mindenütt nagyon erőteljesen rontja az elégedettségi szintet. Ugyanígy a legalacsonyabb jövedelmű csoportba tartozók sokkal kevésbé, míg a legmagasabb jövedelműek sokkal inkább elégedettek életkörülményeikkel. Az oktatás és az egészségügy szintén jelentős mértékben befolyásolják az elégedettségi szintet.

A korábbi tizenöt tagállam többségében a legkevésbé elégedett csoportok elégedettebbek, mint az új tagállamok és a három tagjelölt ország legelégedettebb polgárai. Az EU 15-ön belül megmaradt az Észak-Dél törésvonal; a legmagasabb elégedettségi szintről a skandináv országok megkérdezettjei számoltak be. Az új tagállamokban és a három tagjelölt országban a háztartások átlagos bevétele alacsonyabb, mint az átlagos EU 15 háztartások bevételének a fele. Az európai polgárok átlag 64%-a derűlátó a jövőt illetően, annak ellenére, hogy szakadékok vannak az egyes országok között. A felmérésből az a tendencia rajzolódik ki, hogy a városi körzetekben megkérdezettek optimistábbak.

Az új tagországokban és a tagjelölt országokban a lakástulajdonlás elterjedtebb, a lakások többsége tehermentes. Az EU 15-ben az összes magánlakásnak még több mint egyharmadán van jelzálog. Ugyanakkor a lakás- és környezeti körülmények általánosságban véve jobbak a tizenötök esetében. Az EU 15 és az új tagállamok közötti törés ellenére határozott átfedések is vannak. Portugália például a lakásproblémák tekintetében Cipruson, a Cseh Köztársaságon, Szlovákián és Szlovénián is túltesz. Ugyanígy a franciák és az olaszok gyakrabban panaszkodnak környezeti problémákra, mint a csehek, lengyelek, szlovákok vagy szlovének. A görögök kevésbé érzik biztonságosnak a környezetüket, mint a ciprusi vagy szlovén megkérdezettek.

A lakáskörülmények vidéken a legrosszabbak: a falun élő litvánok 45%-ának nincs WC-je a lakásán belül; Bulgáriában és Romániában ez az arány több mint 50%. Az EU 25-ben a közszervek által bérbe adott lakások aránya 15%, míg a három tagjelölt országban ez a lakhatási forma nem elterjedt. Ausztriában, Dániában és Svédországban a polgároknak csak egytizede nem érzi úgy, hogy biztonságos helyen lakna, míg Lettországban és Litvániában ez az arány 50%. Az új tagállamokban a háztartások egyötödének, a három tagjelölt országban egyharmadának kell olyan problémákkal megküzdenie, mint pl. korhadt nyílászárók, nedvesség és szivárgás, vagy hogy nincs WC-je a lakásán belül. Ez az arány az EU 15-ben kevesebb mint 10%.

Az Európai Unión belüli szociális kohézió erősítésének célkitűzése a tagállamok közti eltérések csökkentését és az egyes országokon belüli hátrányos helyzetű csoportok megsegítését jelenti. Következésképp a szociális egyenlőtlenségek csökkentése az esélyegyenlőség előmozdítása, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni harc révén előkelő helyet foglal el az EU szociális politikájának napirendjén.

Az új EU előtt álló egyik fő feladat a szociális kohézió erősítése az anyagi életkörülmények közti mély szakadékok csökkentése érdekében. A bővítés ki fogja élezni a hagyományos társadalmi egyenlőtlenségek problémáját, mivel a rossz életkörülmények és az alacsonyabb szubjektív jólét kifejezettebben jelennek meg az új tagállamokban.

A kibővült Európában a hátrányos helyzetű csoportok életkörülményeinek javítása a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni harc kontextusában nagy kihívást jelent. Jóllehet az új tagállamokban és a tagjelölt országokban elterjedt a lakástulajdonlás, a lakáskörülmények gyakran szegényesek. Következésképp az új tagállamokban, de néhány régi uniós tagállamban is szükség van a jobb lakáskörülmények és környezeti feltételek bevezetését támogató politikákra.

Minden ország-csoportban jellemző, hogy a nők alacsonyabb jövedelemről és a háztartásban nagyobb nélkülözésről számolnak be. Az EU 15-ben alacsony a nélkülözési arány, ugyanakkor 50%-kal nagyobb a nők esetében, míg az új tagállamokat és a három tagjelölt országot tekintve magasabb a nélkülözési ráta, de a nemek közti különbségek kevésbé kifejezettek.

Európa-szerte mind fontosabb kérdés a hivatás és a családi élet összeegyeztetése. Ezt úgy tekintik, mint ami közvetlen kihatással van a munkaerő-piaci részvételre, a termékenységre, a családtervezésre és az életminőségre. A munkaidő, munkakörülmények, az élethosszig tartó tanulás, az olyan közszolgáltatások, mint pl. a gyermekgondozási és nyugdíjrendszer kérdései, mind-mind szerepet játszanak azoknak az intézkedéseknek a formába öntésében, melyek az összes európai polgár számára a munka és magánélet jobb egyensúlyának megvalósítását szolgálják.

Az új tagállamokban van bizonyos lehetőség rugalmasabb munkaidő-szervezés bevezetésére. Van tartalékuk a munkaerő-piaci részvétel arányának fokozására. A munkakörülmények is rosszabbak általában a régi tagállamokéinál, ami másik lehetséges beavatkozási területet kínál.

A munka és a családi élet összeegyeztetésének elősegítése érdekében a nők számára lehetővé kellene tenni a családi és hivatástervek egyidejű kialakítását. A férfiaknak pedig ugyanúgy nagyobb lehetőséget kellene kapniuk a hivatalos munkaidő csökkentésére, hogy több családi feladatot vállalhassanak magukra. Az új tagállamokban és a három tagjelölt országban az állami szektorral való általános elégedetlenség minden jel szerint a közszolgáltatási rendszerben észlelt minőségi hiányosságokat tükrözi. A bővítés tovább fokozhatja ezt a benyomást, ami a közszolgáltatások és közügyek intézése hatékonyságának és hatásosságának javítása terén újult erőfeszítéseket tesz majd szükségessé.

Az új tagállamokban alacsonyabb fizetésért többet és rosszabb körülmények között dolgoznak.

Jóllehet az új tagállamokban alacsonyabb a foglalkoztatási arány, mint a tizenötök esetében, valamivel kevesebb (17%) a munkanélküli háztartás, mint a korábbi tagállamokban (19%). Ez azt sugallja, hogy az új tagállamokban a munkalehetőségek egyenletesebben oszlanak el a háztartások között. A felmérés eredményeiből az is kiderül, hogy a tíz új tagországban valamivel nagyobb a két- vagy többkeresős háztartások aránya (50%), mint az EU 15-ben (43%). A foglalkoztatottak csak kis hányadának van másodállása. Míg a tizenötök országaiban ez az arány 5%, addig az új tagállamokban és a három tagjelölt országban rendre 8% és 7%.

Mindemellett az új tagállamokban és a három tagjelölt országban a foglalkoztatási biztonság érzése sokkal alacsonyabb, átlagban a polgároknak csak 27-29%-a véli "nagyon valószínűtlennek", hogy az elkövetkező hat hónapban elveszti az állását. Az EU 15-ben ez az arány 59%.

Az EU 15-ben dolgozók közül kétszer annyian (43%) vélik úgy, hogy jól megfizetik Őket, mint az új tagállamokban (21%). Az új tagországokban kétszer annyi (30%) foglalkoztatott számol be egészségtelen munkakörülményekről, mint az EU 15-ben (14%), jóllehet a görög munkavállalók magas arányt jelöltek meg (31%), míg a máltaiak nagyon alacsonyat (11%). Az új tagállamokban a férfiaknak mintegy 42%-a válaszolta, hogy hetente több mint 48 órát dolgozik, míg ez az arány a korábbi EU 15-ben "csak" 29%.

Az új tagállamokban magasabb (78%) a középfokú végzettségűek aránya, mint az EU 15-ben (64%). A legtöbb új tagállamban magasabb a felsőfokú végzettségű aktív népesség aránya, mint az EU 15 déli tagállamainak szegényebb vidékein. Mindemellett az még értékelésre vár, hogy ez az oktatás mennyire készíti fel a polgárokat a globális piacon való megfelelésre: Írország, Málta és az Egyesült Királyság kivételével az angol nyelven történő olvasáskészség, valamint az Internet használat jelentik a két jelzőszámot. Ebben a tekintetben a készségszint kevésbé egyértelmű az új tagállamokban, mint az tizenötöknél, és nagyon mély a szakadék a falusi és a városi települések között.

Az EU 15-ben a népességnek az a része, amely úgy válaszolt, hogy jól tud olvasni angolul, mintegy háromszor nagyobb (34%) az új tagállamokban élőknél (13%). A rendszeres internet-használat durván kétszer nagyobb arányú a tizenötök országaiban (34%), mint az új tagállamokban (17%) és a három tagjelölt országban (15%). E téren az új tagállamok/a három tagjelölt ország fiatalabb korosztályai felzárkózást mutatnak. Az EU 15-ben a megkérdezetteknek az új tagállamokban élőkkel közel azonos százaléka vett részt az elmúlt évben valamilyen képzésben (EU 15 = 21%; új tagállamok = 19%). Az új tagállamokban a tanfolyamok több mint 50%-a volt munkával kapcsolatos, míg ez az arány az EU 15-ben csak 43%-ot tett ki.

Európa-szerte a családok és háztartások jelentik a polgárok számára a támogatás és segítségnyújtás elsődleges forrását, és az összes megkérdezett európai 42%-a felelte azt, hogy nagyon elégedett a családi életével. Mindemellett a nők kevésbé elégedettek, mint a férfiak, és a három tagjelölt ország polgárai az összes közül a legkevésbé elégedettek. Az EU 15-ben elterjedtebb az egyszemélyes háztartás. Az új tagállamokban és különösen a három tagjelölt országban a gyermekek hosszú ideig élnek a szülőkkel együtt, sőt egy jelentékeny kisebbség a házasságkötés után is a szülőknél lakik. A gyermeknevelés általában továbbra is a nők fő feladata: átlagban több mint kétszer annyi időt töltenek ezzel, mint a férfiak. Ha az anyák fizetett munkát vállalnak, ez a különbség kisebb mértékben ugyan, de megmarad.

Mind a 28 országban a nőkre nagyobb feladatok hárulnak a házimunkából és a családgondozásból, és elégedetlenebbek a családi élettel. Az anyák általában az apáknál nagyobb mértékben érzik úgy, hogy túl nagy részt vesznek ki a házimunkából: 42%-uk az EU 25-ben és 69%-uk a három tagjelölt országban. A tizenötök országaiban a nők több mint 85%-a naponta vezet háztartást. Ez az arány 90%-ra megy fel az új tagállamokban és a három tagjelölt országban. Az új tagállamokban a gyermeknevelés terén a nemek közti különbségek valamivel kisebbek. A fizetett munkát nem vállaló anyák közel kétszer annyi időt szentelnek a gyermeknevelésnek, mint a munkavállaló anyák.

A jövedelem, az iskolázottság és az életkor egyértelmű összefüggést mutat az egészséggel. Az összes európai több mint egyharmada válaszolta azt, hogy "kiváló" vagy "nagyon jó" egészségnek örvend. Ez az átlag azonban Dániában és Írországban 61%-ot, Cipruson 68%-ot fed, míg Portugáliában 18%-ra és Lettországban 9%-ra esik vissza. Az új tagállamokban/a három tagjelölt országban a megkérdezettek egészségi állapota általában rosszabb a tizenötöknél tapasztaltaknál. A magasabb jövedelműek általában jobb egészségről számoltak be, míg az alacsonyabb iskolázottságúakra jellemzőbbek az egészségügyi problémák. Az EU 15 és a három tagjelölt ország mediterrán országaiban a megkérdezettek azt válaszolták, hogy a legnagyobb nehézséget az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás jelenti, és ezen belül jelentős különbségek vannak a falusi és a városi területek között. Az idősebbek szintén arról számoltak be, hogy a fiatalabbaknál fizikailag nehezebb hozzájutniuk az egészségügyi ellátásokhoz.

A posztkommunista országokban élők gyakrabban számolnak be egészségi problémákról, mint a ciprusiak, máltaiak vagy a törökök. A 15 éves koruk előtt tanulmányaikat befejezőknek csak 21%-a számolt be kiváló vagy nagyon jó egészségről, míg a 20. évükig vagy tovább tanulók esetében ez az arány 41%. Bizonyos vidéki lakosok nagyobb hátránnyal indulnak: a török polgárok közül a falun lakók 40%-a és a városban lakók 24%-a mondta azt, hogy a távolság miatt nagyon nehéz volt orvoshoz jutniuk. A jövedelmi szintek szintén befolyásolják az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutást: a 28 ország mindegyikében a legmagasabb jövedelmi kategóriákba tartozók számára általában könnyebb a hozzáférés.

Az életkor szintén kulcsszerepet játszik: Görögországban a 65 év felettiek 20%-a nagyon nehéznek találta az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást (a távolság miatt), Magyarországon (18%), Szlovákiában (21%) és Cipruson (27%) hasonló a helyzet.

Az új tagállamokban és a három tagjelölt országban a 65 éves vagy azon felüli megkérdezetteknek több mint a fele számolt be hosszan tartó betegségről vagy fogyatékosságról. Ez alól Ciprus és Málta képez kivételt.

A hivatás és a családi élet összeegyeztetése elsőbbséget élvez az új Európában. A tizenötök polgárai arról számoltak be, hogy e téren kevesebb problémával kell megküzdeniük, mint az új tagállamok/a három tagjelölt ország polgárainak. A Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban megkérdezettek nagyobb nehézségekről adtak számot. Különösen a spanyol munkavállalók jeleztek az új tagállamok átlagánál több problémát. Elsősorban a fizetett munkát vállaló nők jelezték, hogy nehezebb megtalálniuk az egyensúlyt a munka és a családi feladatok között.

Az új tagállamok/a három tagjelölt ország munkavállalói a tizenötökéihez képest hosszabb munkaidőben dolgoznak. Az új tagállamokban/a három tagjelölt országban munkát vállaló nők többsége teljes munkaidőben dolgozik, míg az EU 15-ben több nő dolgozik részmunkaidőben.

Az új tagállamokban a munkavállalók mintegy egyharmada felelte azt, hogy gyakran túl fáradt a házimunkához, egy hatoduk pedig azt, hogy számára problémás a családi feladatok ellátása.

Az új tagállamokban/a három tagjelölt országban a közszolgáltatásokat alacsonyabbra értékelik

Az egyén életminősége nemcsak az objektív életkörülményektől és a szubjektív jóléttől, hanem a szolgáltatások és a szociális ellátás minőségétől is függ. Ebben az értelemben az új tagállamok/a három tagjelölt ország polgárai a tizenötökéinél sokkal kritikusabban viszonyulnak az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az oktatás, nyugellátás és a szociális szolgáltatások. A régi és új tagállamok közti legélesebb különbségek az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén fedezhetők fel.

A tizenötök polgárainak 42%-a, míg az új tagállamok és a három tagjelölt ország polgárainak 62%-a nem hiszi, hogy a szociális ellátási rendszer a jövőben képes lesz az elvárt ellátások nyújtására.

Az új Európában mindenütt az idősek 65%-a bízik az állami nyugdíjrendszerben, míg ez az arány a fiataloknál csupán 41%. Az új tagállamokban a gazdagok és szegények közti ellentétet intenzívebben élik meg, míg az EU 15-ben gyakrabban számolnak be faji és nemzetiségi feszültségekről. Az egyedülálló, kisgyermeket nevelő szülők, valamint a munkanélküli népesség kritizálják a legjobban annak a társadalomnak a minőségét, amelyben élnek.

5. A magatartás társadalmi meghatározottsága és kontrollja

A különböző társadalmi csoportokhoz tartozó emberek magatartását végső soron a társadalmi - kulturális viszonyok határozzák meg. Ezek a következők:

Az egyén társadalmi csoportjának a társadalmi struktúrában elfoglalt helye (pl. szellemi, vagy fizikai munkakörben dolgozik, vezető vagy beosztott, munkaadó vagy munkavállaló, városon vagy falun él, fiatal vagy idős, férfi vagy nő stb.).

A kultúra elemei: ismeretek, értékek, normák, magatartási szabályok.

Közvetlenül meghatározzák a magatartást az alábbi tényezők:

A konkrét társadalmi-történelmi szituáció.

Az egyén társadalmi helyzete és csoport státusza, foglalkozási és egyéb szerepei.

Az egyén életkörülményei illetve

e körülményekhez személyisége által meghatározott alkalmazkodása:

az egyén szocializációja során elsajátított, belsővé tett, interiorizált értékek, normák, magatartási szabályok

cselekvési minták, tanult probléma- (konfliktus) megoldási módok

5.1 A magatartás alakulásának folyamata

Az adott társadalmi - történeti szituáció, az egyéni élet adott szakasza, mint problémaszituáció jelentkezik az egyén számára. Az egyén nap, mint nap szembetalálja magát szükségletei és kielégítésük lehetősége közötti ellentmondással. A problémaszituációban az egyén

számba veszi szükségleteit és

összeveti a feltételekkel (társadalmi-történeti szituáció, életkörülmények),

rangsorolja szükségleteit ismeretei, értékei alapján,

tudatosítja érdekeit (szükségletei és a lehetőségek közötti objektív viszonyt),

megtervezi a szükséges tevékenységeket (napirend eltervezése, hosszabb távú tervek és elképzelések, a "jövőkép" fontossága),

Megvalósítja tevékenységét és feldolgozza a tapasztalatait:

a sikeres (a szükségletek kielégítést legjobban, legkisebb energiával és legkisebb kudarccal, és rossz érzéssel (normák, gátlások: tiltó parancsok, szocializáció!) járó cselekvési módokat megjegyzi, ismétli, "szokássá" változtatja, tevékenységrendszerébe beépíti,

kudarc, (frusztráció), rossz érzés esetén: a cselekvés (kielégítési mód) korrekciója történik, vagy a célokat újragondolja, a feltételek javítása céljából új tervek megfogalmaz meg, új cselekvési módokat alakít ki. Ha nem lát megvalósítható célt, vagy a szükséges erőfeszítést feleslegesnek vagy reménytelennek érzi, céltalanság, passzivitás uralkodik el rajta vagy a társadalmi feltételek elleni lázad, vagy devianciába menekül (alkoholizálás, pszichés betegségek, bűnözés).

5.2 A magatartás-irányítás eszközei

A társadalom arra törekszik, hogy biztosítsa tagjainak együttműködését, integrálja az egyéneket. Az emberi társadalomban számos olyan mechanizmus van, ami ezt a célt szolgálja. Ilyenek pl. a normák, a viselkedési szabályok.

5.2.1 A normákkal kapcsolatban a legfontosabb összefüggések az alábbiak:

A normák az emberi együttműködést teszik lehetővé, a társadalom működőképességét biztosítják

Azonos helyzetekben azonos magatartást várnak el tagjaiktól a csoportok, közösségek.

A normák betartása kiszámíthatóvá teszi a magatartást. Aki ismeri a szabályokat, az tudja, hogyan fog viselkedni a másik ember (feltételezve, hogy az a másik is ismeri  és betartja ezeket a szabályokat. L. pl. a jobbkéz-szabályt a közlekedésben).

A normák, magatartási szabályok be nem tartását a társadalom bünteti (jogi következmények vagy morális elítélés, kiközösítés, megszólás, kinevetés, stb.)

A viselkedési szabályok, normák (társadalmilag változnak, a különböző társadalmakban eltérő normák érvényesülhetnek, egy adott társadalomban is ellentmondásban lehetnek.

Nem minden norma bizonyul a társadalmi haladás szempontjából jónak. A normák az értékekre épülnek, amelyek történelmi fejlődéssel együtt változnak: az evidenciákból konvenciók, hagyományok lesznek, hogy ezek is átadják helyüket az aktuális követelményeknek. Evidenciák: amelyeket az emberek nem kérdőjeleznek meg. ("Kőtáblás" szabályok: ne ölj pl.) Konvenciók, hagyományok: az emberek többsége vagy jelentős hányada betartja, vagy fontosnak tartja, de már általános érvényében nem hisznek, inkább hagyományként követik. (Pl. húsvéti és más ünnepi szokások, a templomi esküvő, a menyasszony fehér ruhája, mint a házasság előtti érintetlenség szimbóluma, a házasságig a szüzesség megőrzésének követelménye, stb. Aktuális követelmények: a társadalmi-történeti helyzet változásával az emberek rákényszerülnek új normák, magatartási szabályok kialakítására. Pl. hogyan viselkedjenek a szülők, ha gyermekük még házasságkötésre nem vállalkozik, de együtt akar üdülni, utazni, lakni barátjával, barátnőjével. (Az ilyen személyt régebben "szeretője" kifejezéssel illették, ez negatív érzelmi töltetet kapott, ezért ma a fiatalok "barátom", "barátnőm" kifejezést alkalmazzák, jelezve, hogy még nem tekintik eldöntöttnek, hogy összeházasodnak-e vagy sem. A szülők szívesebben használják a fiam menyasszonya, a lányom vőlegénye kifejezéseket, általában zavarban vannak, hogy milyen magatartást tanúsítsanak gyermekük partnerével kapcsolatban.) A társadalom most kínlódja ki az új normákat, amelyeket az akceleráció (a testi érés felgyorsulása) és a társadalmi érés elhúzódása (a tanulási, egzisztencia teremtési időszak kitolódása) következtében előálló új helyzet követel meg.

5.2.2 Az értékek

Az értékek az emberi kultúra részei, absztrakt ideálok vagy alapelvek, amelyek megmutatják azt, hogy az emberek, a társadalom vagy egy csoport tagjai mit tartanak jónak, kívánatosnak, hasznosnak, követendőnek és mit tekintenek rossznak, károsnak és elkerülendőnek

Az értékek biztosítják az emberi szükségletek rangsorolását, mivel egyszerre valamennyi szükséglet nem elégíthető ki.

Az értékek kikristályosodásában, a kultúrába való beépülésében szerepet játszik az emberi kooperáció eredményes vagy eredménytelen volta, a pozitív és negatív tapasztalatok felhalmozódása.

Az értékek is történelmileg változnak. Pl. a feudális társadalom értékrendje a hősiességet, bátorságot, a harciasságot, az előkellő családból való származást előtérbe helyezte az ügyességgel, az alkalmazkodási képességgel, a kereskedni tudással, a vagyongyarapítási képességgel szemben, amely utóbbiak a feudalizmusban politikai hatalommal nem rendelkező polgárság által követett értékek voltak. Ma a szellemi tőke felértékelődésének időszakában az alkotó készséget, a kreativitást, az önmegvalósításra való képességet fontosabb értéknek tartják az emberek mint a hősiességet, sőt a vagyonnál is fontosabbnak értékelik.

Az értékválasztásokat a társadalmi-demográfiai tényezők befolyásolják. Magyarországon pl. a férfiak a szerzést, a sikert, a nők a család és a nyugalom értékeit preferálják. Fiatalabbak a sikert, a szerzést, a szabadságot, idősebbek a munkát, a családot, a megbecsültséget helyezik előtérbe. Magasabb iskolai végzettségűek az érdekes, kedvelt munkát, a fizikaiak a szerzést helyezik előtérbe.

5.2.3 Beállítódás (attitűd)

Az értékek, amelyeket az emberek elsajátítanak, amelyekkel azonosulnak, meghatározzák azt a módot, ahogy az egyének érzékelik környezetüket és ahogy reagálnak a környezetből érkező hatásokra. A beállítódás pszichés reakcióképesség helyzetekre, emberekre, az emberek bizonyos csoportjaira vagy tárgyakra. Aki nem szereti a komoly zenét, az elzárja a rádiót, ha ilyen zenét sugároz. Akinek fenntartásai vannak pl. a cigányokkal szemben, az gyanakvó minden cigánnyal szemben, akkor is, ha annak magatartása nem adott erre okot.

A beállítódás mint reakciókészség nagymértékben stabil, konzervatív jellegű, könnyen nem változtatható meg, mert negatív vagy pozitív tapasztalásokra, egy hosszabb folyamat eredményeképpen a tudatba beépült, megszilárdult értékekre valamint a tapasztaláshoz kötődő érzelmekre épül. (Érzelmi beágyazottság) A negatív beállítódás (mi a rossz) negatív tapasztalatokon és ezen kialakult negatív érzelmeken alapszik. Pozitívvá csak pozitív tapasztalatokkal tehető az attitűd, hosszabb időt igényel a reagálást kedvezővé tevő pozitív érzelmek kialakulása. (A bizalmat könnyű elveszíteni, de nehéz vissza szerezni. Nemzeti gyűlölködést terrorcselekményekkel könnyű kiváltani, de nemzetek közötti megbékélést nehéz elérni.)

5.2.4 Az előítélet

Negatív (vagy pozitív) egyedi tapasztalatok túláltalánosításán alapuló, (a nép, az etnikum, a csoport egészére irányuló) beállítódás. Pl. a cigányok tolvajok, a magyarok dolgosak, a németek jó katonák, a franciák jó szeretők, az angolok hidegvérűek, az oroszok mélabúsak, stb. Az előítéletes ember magatartása elutasító lehet az adott etnikum minden tagjával szemben, függetlenül a vele kapcsolatba kerülő személy konkrét tulajdonságaitól.

5.2.5 A közvélemény

A közvélemény a társadalmi tudat egy sajátos, valamilyen társadalmi jelenséget vagy problémát értékelő formája, amely a lakosság vagy egyes csoportjai véleményeként

mutatkozik meg .A közvélemény nem átlagos vélemény, hanem az adott kérdésben leginkább érintett társadalmi csoport vagy csoportok véleményében jelenik meg.

Nem közvetlenül hat a magatartásra, hanem áttételesen fejti ki befolyásoló szerepét, egyes magatartás szabályokat gyengítve vagy megerősítve. A közvélemény puszta kifejeződésével is állást foglal, igy befolyásolja a társadalom intézményeinek működését, hatással lehet döntésekre (pl. választásoknál) és befolyásolhatja a döntéshozók magatartását is. Ahol a társadalmi nyilvánosság (Habermas kategóriája) fejlett, ott a vélemények megnyilvánulhatnak és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobb döntések szülessenek. Fejletlen társadalmi nyilvánosság esetén rejtve maradhat vagy deformálódhat.