Az attitűd fogalma, összetevői, funkciói. A szocialis szerepek fogalma. A szerepkonfliktus és fajtai. Szerepkonfliktus kezelési stratégiak: kompromisszum, kibúvó keresése, moralis kibúvó keresés.

Az attitűd fogalma, összetevői, funkciói. A szociális szerepek fogalma. A szerepkonfliktus és fajtái. Szerepkonfliktus kezelési stratégiák: kompromisszum, kibúvó keresése, morális kibúvó keresés. Egyéni konfliktus kezelés: menteség keresés, elkülönítés, összeolvasztás, racionalizálás.

Az attitűd valamely személlyel, emberek csoportjával, tárgyakkal, jelenségekkel, szituációkkal kapcsolatos értékelő beállítódás, olyan viszonyítási (vonatkozási) keret, aminek alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik, értékel. Az attitűdnek három összetevője van: az affektív oldal (érzelemmel kapcsolatos), amely az értékelő viszonyulásokat (az elfogadásokat, ill. az elutasításokat) tartalmazza, a 222j95c kognitív oldal (megismeréssel összefüggő), amely az attitűdtárggyal kapcsolatos ismeretek, vélemények, elképzelések körét fogja át, és a konatív oldal (akarattal összefüggő), amelyhez a viselkedési szándékok, cselekvéstendenciák tartoznak. A három összetevő együttesen biztosítja a személyiség konzisztens (állandó, torzítatlan) viszonyulását a környezeti jelenségekhez. Pl: ha valaki nagyon megszerette szobabútorát, egészen biztos, hogy nem fogja régimódinak tartani, és ezért nem fogja kicserélni egy modernebb típusra)

Az attitűdnek a tények válogatásában is jelentős szerepe van. Az ember hajlamos arra, hogy csak a saját attitűdjeivel megegyező (azokkal összhangban levő) tényekkel foglalkozzon, másokat pedig elhanyagoljon. Az attitűdök többsége pozitív vagy negatív. Kisebb számban akadnak semleges, személytelen attitűdök is, m int amilyenek az elégedettség, a tolerancia, az elfogulatlanság, a közömbösség. A rokon attitűdök pedig értékrendszert alkotnak, ennek tipikus formája a világnézet. Az ember nem születik kész attitűdökkel, hanem közvetlen tapasztalatok révén sajátítja el azokat, ill. mások attitűdjeit veszi át. Igen mélyen rögzült és rendszerint nem tudatosult képződmény, ezért rendkívül ellenálló mindenfajta változtatási szándékkal szemben. Az érzelmi a legerősebb, megváltoztatását is erről az oldalról célszerű megkísérelni.

Négy funkciója:

Vannak attitűdök, amelyek a környezet pozitív hatásainak maximálásával, ill. a negatív hatások minimalizálásával segítik az egyént a nehézségek elkerülésében, céljai elérésében. Ezek az attitűdök eszközfunkciót (alkalmazkodási funkciót) töltenek be. Más attitűdök az egyént pozitív vonásainak erősítésével tartják távol a negatív érzésektől. Az ilyen attitűdök énvédő vagy önvédelmi funkciót látnak el. Megint mások a tényleges egyéni értékek érvényességét erősítik, azaz értékkifejező szerepet játszanak. Végül ismereti vagy tudásfunkciót töltenek be azok az attitűdök, amelyek lehetővé teszik, hogy az új élményeket a már meglevő értékelő dimenziók mentén kategorizálhassuk. Az attitűdök többféleképpen mérhetők: önregisztrálással, külső elbíráló általi regisztrálással, és ún. skálamódszerrel. Az önregisztrálás rendkívül szubjektív és őszintétlen lehet, hiszen az érdekelt saját maga előtt igyekszik előnyösebb színben feltűnni.

Szociális szerepek

A szociálpszichológia státusnak nevez minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal, ill. betölt. A státus fogalmába ennélfogva a társadalmi ranglistán elfoglalt hely éppúgy beletartozik mint a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a beosztás és a legkülönbözőbb társadalmi funkciók. Minden egyes státushoz pedig meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak. Ezeket nevezi a társadalomlélektan szociális szerepeknek. Egyazon személynek több státusa van (pl: családapa, munkahelyi vezető, bélyeggyűjtő stb.), egyidejűleg több szerepnek kell megfelelnie. Az szerep az iménti értelmezés szerint mentes a tettetés, a megjátszás morális minősítéssel terhes utalásaitól. A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága, ha a vele ellentétes szerep is létezik. Pl: beteg szerep nélkül az orvosszerepnek nincs értelme. Vannak individuális (egyedi) szerepek is, mint amilyen például az élettelen természettel foglalkozó kutatói szerep. A sokféle szerep között elvárásbeli különbségek is vannak. Egyes szerepek (pl: szülői szerep) feltétlen teljesítést követelnek, más szerepelvárásokat (pl: férfi szereppel kapcsolatos követelmények) illik betartani, megint másokat pedig nem árt teljesíteni (pl: a beosztott szerepet a vezetővel szemben)

Szerepkonfliktusok fajtái és kezelése

Ugyanannak a személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, gyakran előfordul, hogy a különböző jellegű és erősségű elvárások teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok, amelyeknek három változatát különböztethetjük meg:

- Személy-szerep konfliktus: Ha az adott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez (mentalitásához), ill. ha a szerep elvárásai ellentétesek az illető személyes meggyőződésével.

- Szerepek közötti konfliktus: A sokféle szerepelvárásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni. Pl: családanya és vezető pozíciót betöltő személy

- Szerepen belüli konfliktus: Az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki. Pl: amikor mást vár el a beosztottól a közvetlen főnöke és megint mást annak a felettese

A szerepkonfliktusokat ki-ki a maga módján igyekszik feloldani. Az emberek általában először definiálják a szituációt, majd elemzik az elvárások legitim (törvényes, jogszerű) vagy illegitim voltát, és számba veszik azokat a szankciókat, amelyeket az elvárásokkal való szembeszegülés esetén el kell szenvedniük. A szerepkonfliktusok kezelésének három jellemző stratégiája:

- Az egyikben, a legitimitást hangsúlyozva, morálisan igazodnak az elvárásokhoz, vagyis úgy igyekeznek viselkedni az adott szituációban, hogy eleget tegyenek a legitim követelményeknek, az illegitimeket pedig elutasítják. Ha az ütköző elvárások mindegyike legitim, az egyén kompromisszumra törekszik. Ha azonban az elvárások illegitimek, egyiknek sem tesz eleget, hanem valamilyen menekülő viselkedésben keres kiutat.

- A másik stratégia a kibúvó keresése. A fenyegető negatív szankciókat igyekeznek kikerülni, ill. a minimumra csökkenteni és a súlyosabb szankciókkal fenyegető elvárásokhoz alkalmazkodni. Ha valamennyi oldalon egyformán súlyos szankciók várhatók, ők is kompromisszumot keresnek.

- A harmadik stratégia jellemzője, hogy az emberek morális kibúvót keresnek, vagyis a legitimitást és a szankciók dimenzióját egyenlő mértékben veszik figyelembe és az így észlelt egyenlegnek megfelelően viselkednek.

Mérsékelheti a konfliktus erejét a szerepelvárások szituációinak idő- és térbeli elkülönítése.

Konfliktuskezelési mód lehet a szerepek összeolvasztása, amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk (pl: az oktatói és a kutatói szerepet időlegesen egy szerepként kezeljük). Erre csak egymáshoz nagyon közel álló szerepek esetében van lehetőség.

Szerepalku, amelynek lényege a kompromisszumképzés. (pl: a vezető pozíciót betöltő családanya a munkahelyi feladatok torlódása miatt kénytelen olykor kompromisszumot kötni a férjével, megkérni őt arra hogy bizonyos házi munkák elvégzésében átmenetileg működjön közre. A racionalizálás, amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására. Végleges megoldása a szerepből való kilépés, s ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó szerep elvárásainak teljesítési kötelezettsége alól (pl: valamilyen szervezeti tagság megszüntetése). A szerepkonfliktus kezelésének különös módjai: a betegségbe való menekülés, nyugtatók, kábítószerek szedése, végső esetben az öngyilkosság.