A tarsadalmak fejlődési szakaszai

A társadalmak fejlődési szakaszai

Társadalmi kihívások, máig ható társadalmi problémák

Az emberek mindennapi élete a naponta felmerülő problémák megoldása körül forog. A társadalom élete, a társadalmi lét is a fejlődés adott szakszán jelentkező problémák megoldására szerveződik, az adott kor kihívásaira adandó válasz megtalálására irányul. A társadalmi fejlődés különböző szakaszaiban a mindennapi problémákra, pl. a megélhetésre, a védelemre, az időjárás szélsőséges jelenségeihez való alkalmazkodásra, a járványok leküzdésére, hogy csak néhányat említsünk, a különböző korok emberei más-más megoldásokat kerestek és találtak társadalmi berendezkedésüknek (termelési módjuknak, társadalmi szerkezetüknek) megfelelően. A fejlődést mindig az vitte előre, hogy az emberek nem voltak elégedettek a kialakult megoldási módokkal, a társadalmi intézményekkel, társadalmuk berendezkedésével. Mint ahogy jelenlegi egészségi állapotunk nem független a gyermekkorban vagy később kiállt betegségektől, az éveken át folytatott életmódunktól, mindennapi életünk a múltban történtektől, tudatunk az átélt élményektől, hasonlóan a társadalmi fejlődés korábbi szakaszaiban kialakult társadalmi viszonyok, kultúrák, intézmények egyes elemei ma is hatnak, a korábbi történelmi fejlődésnek a mára is kiható következményei vannak. A társadalmi fejlődés egyes szakaszaiban jelentkező kihívásokat, megoldási módokat, máig ható következményeket az alábbiakban mutatjuk be.

Európában a társadalom fejlődésének történeti sémáját tekintve négy fő szakaszt különíthetünk el:

a kereskedelmi kapitalizmus jegyeivel átszőtt rurális társadalom, (1500-1800-as évek végéig)

az ipari társadalom (1900-1950)

a gondoskodó (jóléti) társadalom (állam), a posztindusztriális társadalom (1950-1980-as évek, egyes elemeiben ma is)

a globalizáció korának társadalma (1970-től napjainkig)

1. A rurális (falusi) társadalmak jellemzői

1.1. A rurális társadalom kialakulása

A rabszolga-tartó társadalmat a feudális társadalom követte, ahol az erős felügyelet alatt végzett rabszolgamunkát a jobbágyok szabadon, de feudális terhekkel nehezített termelő tevékenysége (dézsma, robot, röghöz-kötöttség) váltotta fel.

A több száz évet felölelő korszakban a gazdasági-társadalmi fejlődés lassú volt, mégis a kereskedelem, valamint a mezőgazdaság fejlődése, a kézműipar fellendülése, a mezőgazdasági termékek feldolgozása, az élelmiszeripar (malomipar, szeszipar, bőripar, gyapjúfeldolgozás, stb.) megalapozta az ipari kapitalizmust, ami a világon először Európában fejlődött ki.

1.2 E társadalmi fejlődési szakasz jellemzői:

A jövedelem és a gazdaság a mezőgazdaságon és a földtulajdonon alapult.

A civilizációs vívmányokat illetően Európát a középkorban gyakran megelőző Ázsiával (pl. Kínával) szemben a föld használata, megművelése egyre nagyobb mértékben egyénileg történt, míg Ázsiában vagy Afrikában kollektív földhasználat volt a gyakorlat. Az egyéni földhasználat Európában megteremtette az egyéni érdekeltséget, növelte a mezőgazdaság teljesítményét.

A munkaképes korú lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságban dolgozott.

Jóval csekélyebb részét foglalkoztatta a lakosságnak a kézműipar, a kereskedelem és a szolgáltatás.

A kevés kézműipari terméket is főleg a mezőgazdasági üzemekben állították elő.

A mezőgazdasági termelés hozama kevés, 949g69j a termékfelesleg csekély volt.

A kézműipar iránti kereslet csekély, bár stabil volt.

Hiányzott az új termékek iránti kereslet és kínálat.

Az emberek szoros közösségi kapcsolatok között éltek.

Főleg önellátásra termeltek, a piac csekély szerepet játszott.

A népességnek csak kis hányada volt városi lakos, a városi életforma inkább kivételes volt, mint általános.

A nyugat-európai városok az uralkodó adománya folytán nagyfokú autonómiával rendelkeztek, területükön jogi, társadalmi és gazdasági önállóságot élveztek.

A társadalmi-politikai berendezkedés a feudális birtokon, a földesúri járadékokon alapult. A földbirtoklás egyben politikai hatalmat is jelentett, személyi függések rendszere jött létre, amelynek csúcsán az uralkodó, alján a jobbágyság volt.

A hatalom Max Weber szerint lehet tradicionális, karizmatikus, vagy racionális. A megnevezések a hatalmi típusok társadalmi elfogadtatásának (legitimálásának) a módjára utalnak, arra, hogy miként igazolták a hatalom gyakorlásának a jogosultságát. A rurális társadalomban tradicionális jellegű hatalomgyakorlás volt, a megszokás vagy a mindennapos gyakorlat alapján ítélték meg a hatalmat, amit szentnek és sérthetetlennek tartottak.

Karizmatikus hatalommal háborúk, katasztrófák, éhínség idején kiválasztódott vezetők rendelkeztek, személyüknek rendkívüli képességeket tulajdonítottak, hatalmuk idővel tradicionálissá válhatott.

Racionális hatalom: a társadalom és az uralkodó viszonya szerződéseken és megállapodásokon alapul. Ezt az alkotmány rögzítette. Az ilyen jellegű hatalom kialakulása már a polgárosodás viszonyaira utal, általánossá az ipari társadalomban vált.

Nagyon kevés ember tudott írni, olvasni.

1.3 Máig ható társadalmi következmények

A parasztság, mint a természeti tényezőktől nagymértékben függő (naturális) termelést folytató, nagy létszámú társadalmi csoport fennmaradása Kelet-Közép-Európában a XX. sz. végéig, Nyugat-Európában nyomokban, mint életforma, főleg a falusi turizmus révén konzerválva jelent napjainkban is társadalmi problémát.

A kereskedelem és az ipar fejlődése által nem érintett, elmaradott rurális területek valamennyi európai országban megtalálhatók (határmenti térségek, hegyvidéki területek, közlekedési utaktól távol eső, u.n. közlekedési árnyékban levő térségek, sarkkörön túli területek, stb.). Ezeknek a hátrányos helyzetű térségeknek a felzárkóztatása ma is napirenden levő feladat szerte Európában.

2. Az ipari társadalom jellemzői

2.1 Az ipari társadalom létrejötte

A polgári forradalmak elsöpörték a születési előjogokon alapuló feudális rendszert, a polgárságot tették a társadalom uralkodó osztályává, létrejöttek a nemzetállamok, megszülettek a polgári demokráciák. A társadalmi viszonyok megváltozása kedvező feltételeket teremtett a gazdaság fejlődése számára is. A kisipar helyett a gyáripar lett a gazdaság meghatározó ága, csökkent a mezőgazdaság jelentősége, a falvakból nagy számban költöztek városokba az emberek, amely a lakosságot, a gazdaságot, a tudást, az információt, a hatalmat egyre nagyobb mértékben koncentrálta.

2.2 Az ipari társadalom jellemző vonásai

Az ipari társadalomban, a XX. sz. elején a munkaképes lakosság többségét a kézművesség és az ipar foglalkoztatta, ezek mellett a tercier szektor, a kereskedelem, a gazdasági és a társadalmi szolgáltatásokban dolgozók száma is növekedésnek indult.

A gazdasági növekedés motorja a kitermelő iparágak, a nehézipar mellett az ipari tömegtermelés, a szalagrendszer lett, ami a történelemben addig ismeretlen termelékenységet produkált. Ez az alapja a tőke nagymértékű felhalmozásának, de jutott ebből a forrásból az ipari munkásság életszínvonalának emelésére, a munkásmozgalom által megfogalmazott követelések kielégítésére is.

Az ipari társadalomban a gazdasági szervező elvet, a szalagrendszerű tömegtermelést Fordizmusnak is szokták emlegetni.

Henry Ford

A Ford Művek által gyártott T-modell: a Ford nevét megörökítő kiváló termék gyártása a világ első futószalag menti munkamegosztásaként az ipari kultúra modellje lett. Ezek az eljárások az ipari társadalom fontos alkotóelemeivé váltak és hozzájárultak a rendszerezett gondolkodás általános elterjedéséhez, új lendületet adva a kutatásnak és a technológiafejlesztésnek. Hatásaként a fejlődés az ipari társadalomban rendkívüli mértékben felgyorsult.

Az ipari tömegtermelés sok nyersanyagot dolgozott fel sok energia feldolgozásával. Az ipari fejlődés hatalmas méretű környezet-szennyezést eredményezett.

Nagy létszámú termelő szervezetek jöttek létre. A "nagy az szép" jelszava érvényesült. Az egyén csak egy csavar a nagy gépezetben. A munkavállalónak ezt a "csavar" szerepet kell játszania. Csak a saját feladatodat kell maximálisan megoldanod, nem kell tudnod és átlátnod, hogy az egész hogy működik. Nem kell gondolkodnod, csak habozás nélkül végrehajtanod, amire főnökeidtől utasítást kapsz. Ők helyetted is gondolkodnak. A képzés is egyre specializáltabb lesz, az "erős csavar egy nagy gépezetben" szerepre készít fel, "szakembereket" nevel. Szakember az, aki egyre kevesebb dologról tud egyre többet. Az egyén univerzális, elviselhetetlen számára az olyan munkamegosztás, amely nem a teljes személyiségére, csupán néhány képességére, esetleg a teljes munkaidejében a szalagon csak néhány mozdulatára tart igényt. Az egyén elidegenülése a munkától mindinkább súlyos zavarok forrásává válik.

A mezőgazdaság termelékenysége gyorsan nőtt, kevesebb ember is el tudta látni mezőgazdasági termékekkel a lakosságot, a népesség egy része feleslegessé vált a falvakban a termelés számára, ezért elvándorolni kényszerültek a városokba.

Csökkent a mezőgazdaságban élők száma, növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya.

A lakosság városba áramlásával a városodás erőteljes. A népesség nagy tömegben koncentrálódott a városokban, a várok népessége "robbanás-szerűen" növekedett.

A falvak népessége csökkent az elvándorlás következtében.

A hagyományos közösségek felbomlottak, lazábbá váltak a korábban a szoros közösségi kapcsolatok.

Egyre növekedett az új termékek száma, köszönhetően a technikai-technológiai fejlődésnek. A tudományos-technikai fejlődés felgyorsult.

Általánossá vált az autó használata, a városok környezeti állapota egyre romlott.

Az iparosodás, a városállamok piacainak egységesülése megteremti a nemzeti piacot. A polgárság háttérbe szorítja a korábbi uralkodó osztályt, az arisztokráciát. Kialakul a nemzet, a nemzeti, irodalmi nyelv és kultúra. Létrejönnek a nemzetállamok. A politikai berendezkedés alapja a nép, mint egész szuverenitása, az alapelv az állampolgárok törvény előtti egyenlősége.

Racionális a hatalomgyakorlás, bürokratikus (a politikával hivatásszerűen foglalkozó, képzett, de érdekeit a társadalommal szemben is érvényesíteni akaró hivatalnokokra építő) kormányzás valósul meg.

A nemzetállamok közötti verseny a nyersanyagforrásokért háborús konfliktusokat szül.

Általánossá válik a közoktatásban való részvétel, az írni-olvasni tudás. Az oktatás próbál lépést tartani a felhalmozódott ismeretanyaggal. Mennyiségi szemlélet érvényesül az oktatásban. A taxatív (lexikon-szerű) tudás átadása jellemzőbb, mint az életben való helytálláshoz szükséges képességek fejlesztése.

Az újságolvasás, a rádió-hallgatás, a televízió-nézés általánossá válik. A tömegkommunikáció, a tömegkultúra terjesztése a gazdaság egyre jövedelmezőbb ágazatává válik.

Hajléktalan Hamburgban

Az ipari társadalom fejlődésének első szakaszában érvényesülő széleskörű, tömeges szegénységet a csekély mértékű állami gondoskodás alig enyhíti, ami súlyos társadalmi konfliktusokhoz vezet. Az ipari társadalom fejlődésének második szakaszában (a II. világháború után) nem kis mértékben a szocialista országok propagandájának ellensúlyozására, a tömegtermelés, a termelékenység növekedése biztosította gazdasági forrásokra támaszkodva növekedett az állami gondoskodás, kiépült a jóléti állam intézményrendszere. A gondoskodó állam jelentősen csökkentette a szegénység mértékét, de felszámolni nem tudta még az iparilag fejlett országokban sem.

2.3 Máig ható társadalmi következmények

Erőteljes területi egyenlőtlenségek keletkeznek az iparilag fejlett és az ipari fejlődés által nem, vagy kevésbé érintett területek, régiók, országok között.

A zsúfolt, ipari és közlekedési szennyezéssel, társadalmi problémákkal (szegények, bevándorlók, munkanélküliek nagy száma, dezintegráció, elidegenedés, deviancia, stb.) terhelt nagyvárosok instabil társadalmi állapotot jelentenek.

A fejlett ipari-kapitalista társadalom, a gondoskodó állam, a posztindusztriális társadalom

Az ipari társadalom az 1960-as években érte el fejlődésének tetőpontját. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején az iparilag fejlett országokban megkezdődött a gazdaság szerkezeti átalakulása. A fejlett országok lesodródtak az ipari növekedési pályáról, és rákényszerültek egy újra, amit posztindusztriálisnak lehet nevezni. Az így kialakuló társadalmi berendezkedést nevezik még információs társadalomnak, sőt szolgáltatói társadalomnak is, mert a gazdaságban a nehézipar leértékelődésével párhuzamosan a szolgáltatások, az informatika, a tudás-alapú termelés jelentősége nőtt meg. Mivel a gazdaság és nyomában a társadalmi fejlődés kilépett a nemzetállami keretek közül és meghatározó váltak a világpiacon kialakuló viszonyok, a gazdaság után a tudományos-technikai fejlődés, a közlekedés is egyre inkább Föld-méretekben szerveződik, szokás ezt a fejlődési szakaszt a globalizáció korának is nevezni. Az ipari társadalom a fejlett országokban hatalmas gazdaságot halmozott fel, de egyben magában hordozta a ciklikus válságokat is. Az állam a 20. században növekvő mértékben avatkozott be a gazdasági életbe, keresletet teremtett a vállalatok számára, a tőlük adók révén elvont jövedelemből fejlesztette a szociális ellátó rendszert, növelte jóléti funkcióját. Ezért gondoskodó, jóléti államról is szoktak beszélni.

Az ipari-növekedési pályáról való lesodródás okai összetettek. Szerepet játszik ebben a technikai fejlődés is. A termékek értékét egyre kevésbé a felhasznált nyersanyag és energia, és egyre inkább a benne felhalmozott tudás határozta meg. A kitermelő iparágak, a bányászat, a nehézipar, az energia-termelés veszített jelentőségéből. Ezzel párhuzamosan a volt gyarmati országok egyre erőteljesebben próbálták megváltoztatni a volt gyarmattartó, fejlett gazdasággal rendelkező, nyugati országokkal folytatott egyenlőtlen cserét. Felértékelődtek a nyersanyagok, az energia-hordozók, - különösen az olaj - megdrágultak. Ezek a folyamatok vezettek az új fejlődési szakaszhoz.

3.1 A posztindusztriális társadalom jellemzői

A gazdasági fejlődés motorja már nem az ipari tömegtermelés, a kitermelő ipar, a bányászat hanyatlik, a nehézipar szerepe csökken, a gazdaság szerkezete átalakul.

A gazdasági fejlődés motorja a tudás-intenzív termelés, valamint a szolgáltatói szektor (turizmus, ingatlan forgalmazás, banki szolgáltatások, oktatás, stb.) Tudás-bázisú gazdaság épül ki.

A lakosság több mint fele gazdasági és társadalmi szolgáltatásokból él. (Oktatás, egészségügy, közigazgatás.) E szektorban az állam, a központi és a lokális kormányzat a legfőbb munkáltató.

Az iparban dolgozók aránya csökken.

A gazdasági szerkezetváltás hatására munkanélküliség mértéke megnő.

A dolgozók képzettségi szintje növekedik. A gazdasági fejlődés alapja egyre inkább a humán erőforrás fejlettsége.

Információs áradat zúdul az emberekre, az eligazodás a lényeges és a lényegtelen között egyre nehezebb nem csak az átlag ember, de még a műveltebbek számára is.

A tömegkommunikáció hatalma megnő. Tömegessé válik a sajtó olvasása, a rádió hallgatása, a televízió nézése. Ez utóbbi válik a legfontosabb szabadidő eltöltési formává. Az így közvetített kultúra a fogyaszthatóság alapján és kevésbé az értékek mentén szerveződik. (Tömegkultúra.)

.Az oktatás, a képzés ideje kitolódik. A fiatalok egyre későbben alapítanak családot. A primer társadalmi kapcsolatok felületesebbé válnak. A válások száma nő. Növekszik a házasság nélkül együtt élő párok aránya. A társadalom atomizálódik. Erőteljessé válik az individualizáció. Az önmegvalósítás, mint érték a nők számára is egyre fontosabbá válik. Az iparilag fejlett országokban csökken a nők gyermekvállalási hajlandósága. A társadalom elöregedik, az aktív keresőkre egyre nagyobb terhek hárulnak az egészségbiztosítás, a nyugdíjrendszer fenntartásában. A világ szegényebb, iparilag fejletlen részén a lakosság fiatalabb korösszetétele, a nagyobb termékenység a szegénység bővített újratermelését jelenti, és nem a gazdasági fellendülést szolgálja.

A szabadidő, mint az önmegvalósítás feltétele is egyre nagyobb értéket jelent. A szórakoztató ipar, a szabadidő-gazdaság jelentősége tovább erősödik.

A városodás (a városok számának, a városban lakók számának és arányának növekedése) megáll, de nő a városiasodás (a városias életkörülmények elterjedésének) üteme, eléri a falvakat is. Csökken a falvak infrastrukturális elmaradása a városoktól. Erőteljessé válik a szuburbanizáció, város szélére, vagy a város környéki településekre való kiköltözés, a városszéli, kevésbé intenzíven beépített területek iránti igény nő, a családi házas építési mód felértékelődik.

Megjelenik a dezurbanizáció folyamata is: a nagyvárosokban a népesség növekedése megáll, sőt nagyobb az elköltözés mértéke, mint az odavándorlás. A lakosság egy része a nagyváros környékén levő kisebb településekre költözik, vagy a nagyvárosok mellett hoznak létre családi házas szuburbán településeket, bolygó-városokat.

A szociális gondoskodás fejlett rendszere alakul ki (egészségügy, nyugellátás, szociális segélyezés fejlődése).

A környezet minősége felértékelődik, a fenntartható fejlődés eszméje kerül előtérbe.

3.2 Ma is ható következmények

A korábbi bányavárosok, nehézipari központok hanyatlása az ipari válság sújtotta területeken instabil állapot kialakulásához vezet. (Munkanélküliség magas szintje, a deviancia növekedése, a fizikai és szociális leromlás egymást erősítő spirálja.)

Új társadalmi egyenlőtlenségek keletkeznek, az információs gazdasághoz való kapcsolódás lehetősége terén, számítógéppel, Internet-kapcsolattal való rendelkezés mentén.

A gazdasági szerkezetváltás, a gyors technológiai fejlődés költségei kikezdik a jóléti állam alapjait, a szociális kiadásokra kevesebb pénz jut. A növekedés kényszere veszélyezteti a társadalmi stabilitást. Első számú társadalmi problémává a munkanélküliség válik.

4. A globalizáció társadalma

Nem külön fejlődési szakaszról van szó, mert ma is posztindusztriális fejlődési pályán haladnak a fejlett országok. A globalizáció ugyanakkor számos ponton módosítja ezt a növekedési pályát, ezért célszerű problémáit külön is tárgyalni.

4.1 A globalizáció, mint társadalmi-gazdasági jelenség

A globalizáció a világméretű integráció folyamata.

Hajtóereje a nemzetközi piac világpiaccá alakulása.

A gazdaság és a társadalom fejlődése kilép a nemzetállami határok közül. Az árukivitel mellett növekvő arányban jelenik meg a tőkekivitel. Nemzetközi tőkés társaságok (multinacionális cégek) tömegével jönnek létre, ezek tevékenységét a nemzeti kormányok már kevésbé tudják ellenőrizni. A pénztőke világméretű mozgását az információs technológia megkönnyíti. A spekulációs célú tőkemozgások elszakadnak az árualapoktól. A nemzetállamok már nem, nemzetközi szervezetek még nem tudják kontrolálni a virtuális tőkemozgást, ez időről-időre tőzsdei válságokat gerjeszt.

4.2 A globalizáció társadalmi következményei

A globalizációnak, - a Föld mértekben előrehaladó integrációnak egyelőre inkább a negatívumait érzékeljük. Kevésbé tudatosul az emberekben , hogy a technológiai fejlődés, a kereskedelem, a világpiac bővülése által nagyobb lett a világ országainak kölcsönös függése egymástól, ez nagyobb mértékű nemzetközi biztonságot jelent katonai szempontból is.

A nemzetközi biztonságot ugyanakkor nagyobb mértékben veszélyeztetik a nemzetközi terrorizmus, a nemzetközi bűnözés, az etnikai konfliktusok, a nyomukban fellépő, sokszor kezelhetetlen méretű népesség-mozgás, migráció.

A globalizáció felgyorsítja az egységesülést a gazdaságban, a mindennapi életben, a fogyasztásban, az életmódban is.

A gazdaság terén a leggyorsabban a feltörekvő piacok fejlődnek (Kína, India).

A harmadik évezred gazdasági növekedésének főbb tényezői:

o    A középosztály fogyasztási igénye növekszik.

o    Egyre nagyobb az igény a magasabb életszínvonalra.

o    Terjed a demokrácia, mint politikai rendszer, a diktatúrák visszaszorulnak, bár még korai lenne megszűnésükről beszélni.

o    Szabadon áramlik az információ, amely egyre nagyobb mértékben alakítja át a politikai rendszereket (diktatúrák sem tudják az információk megszerzését megakadályozni), nagy hatással van a gazdaságra (e-gazdaság, e-kereskedelem), a mindennapi életre, az életmódra.

o    Az információs technológia szélesebb körű alkalmazása növeli a hatékonyságot és a nyereséget.

Az új technológiák előnyeit csak akkor lehet kihasználni, ha meg vannak az alábbi feltételek:

o    fejlett infrastruktúra,

o    a lakosság magas iskolai végzettsége,

o    megfelelő szabályozás.

A globalizáció eddig nem tapasztalt méretű versenyt teremtett a társadalom minden alrendszerében, nem csupán a gazdaságban, hanem a tudományban, a kultúrában, az oktatásban is.

A globalizáció folyamata elkerülhetetlen, minden társadalomnak szembe kell néznie a kihívásaival. Ezek a következők:

a környezet pusztulása

a médiumok korlátlan hatalma,

a nemzetközi bűnözés megerősödése,

a nemzetállamok tehetetlenek a globális gazdaság negatív jelenségeivel szemben,

a demokratikus állam elveszti legitimitását,

állandósul a létbizonytalanság, amely egyre inkább a középosztálybeliek életérzése is, a lecsúszástól, az elszegényedéstől való félelem miatt.

Ha az emberek millióit fosztják meg a szociális biztonságuktól, azt követni fogja a politikai földrengés is - ez a politikai elemzők véleménye.

A fejletlen országokban a nagy létszámú népességnek lehetetlen munkát adni. A fejlett országokban is az új technológiák nem élőmunka-igényesek, egyre csökken a foglalkoztatottság, különösen az alacsonyabban képzettek szorulnak ki a munkaerő-piacról.

A munka jövőjéről tárgyaló amerikai menedzserek és szakemberek szerint az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosság 20 %-a elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. A munkavállalók 80 %-a állástalan lesz. A jövő kérdése ez lesz: "to have lunch or be lunch" azaz vagy te eszel, vagy téged esznek meg. Új társadalmi rendszer körvonalazódik: gazdag országok, említésre méltó középosztály nélkül.

Zbigniew Brzezinski (az egykori amerikai elnök, Jimmy Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója) szerint a lakosság 80 %-nak a "Tittytainment" (elkábító szórakozás + az állam emlőin való élősködés, segélyekből való élés) jut. (A kifejezést, amit Brzezinski használ, szóösszetétel. Az amerikai szlengben a "tits" cicit, női mellet jelent, itt a szoptatásra való utalással, az államtól való függést fejezi ki, az "entertainment" szórakozást, szórakoztatást jelent. "Kenyeret és cirkuszt a népnek" római szólás-mondás új változata.)

A menedzserek szerint a globális verseny nyomása alatt levő vállalatoktól nem lehet elvárni, hogy szociálisan elkötelezettek legyenek, ezért, hogy az állástalanok integrálódjanak, s életük valami értelmet kapjon, ezt a feladatot az önkéntes civil szervezeteknek, a lakóhelyi egyesületeknek, sport kluboknak kell megoldaniuk.

A globális integráció gazdaságfilozófiája a neoliberalizmus. Alaptézise: a piac jó, az állami beavatkozások rosszak. Vezető képviselője: Milton Friedmann. Állami felügyelet helyett dereguláció (minél kevesebb kötöttség) kell, a kereskedelmet és a tőkeforgalmat liberalizálni, az állami vállalatokat privatizálni kell.

A "túrbókapitalizmus" szétrombolja a jólét átcsoportosításával a működőképes államot, a társadalom egységét, sokkal gyorsabban, minthogy megszülethetne az új.

A modell az USA. De: az USA-ban a bűnözés járványszerű méreteket ölt. Fegyveres magántestőrökre az amerikai polgárok kétszer annyi pénzt adnak ki, mint amennyit az állam költ a rendőrségre. Az USA, mint modell Európában sem követhető. Az USA-ban jórészt az egyénre hárul szociális biztonságának megteremtése, miközben az állam az élet- és vagyonbiztonságot sem tudja garantálni. Európában az állam vállalja magára a szociális biztonság megteremtését, bár ennek terheit egyre nehezebben viseli. Még kevésbé vonzó az amerikai modell a fejletlen országokban, pl. az arab világban, ahol a modernizációra képtelen társadalom által kitermelt vallási fundamentalizmus és fanatizmus dühödten elutasítja a fogyasztói társadalmat, a piacgazdaságot és a demokráciát.

A nemzetközi biztonságot veszélyeztető kihívások

A globális társadalmi problémák a nemzetközi biztonságot is veszélyeztethetik. Az USA vezető politika elitje abból indul ki, hogy az USA globális nagyhatalmi szerepe miatt a nemzetközi biztonságot veszélyeztető tényezők közvetlenül érintik őket is. Ez a magyarázata annak, hogy rendszeresen készítettnek jelentéseket a kockázati tényezők alakulásáról. A Globális tendenciák 2015-re c. dokumentumot szakértők állították össze a CIA megrendelésére. E dokumentum főbb megállapításai:

Jelenleg 6,1 milliárd ember él a földön, de 2015-e a Föld népessége 7,2 milliárd lesz.

A népesség-növekedés 95%-át a fejlődő országok adják.

Elsősorban a nagyvárosok népessége nő, ez politikai instabilitáshoz vezethet.

A fejlett országokban az emberek tovább élnek, de a születések száma tovább csökken, a lakosság elöregedik.

Az egészségügyi- és nyugdíjrendszerre nagy terhek nehezednek a fejlett országokban.

A fejletlen országokban a politikai instabilitás, az egyenlőtlen elosztás miatt éhínség is várható.

A fekete-afrikai országokban 2015-re 20%-kal emelkedhet a súlyosan alultápláltak száma.

Az édesvíz-hiány 2015-re a Föld lakosságának a felét érintheti, több, mint 3 milliárd embert, főleg Közel-Keleten, Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában.

A lemaradó országokban jelentkező társadalmi problémák, veszélyek:

o    gazdasági stagnálás,

o    politikai instabilitás,

o    kulturális elidegenedés,

o    politikai, ideológiai, vallási szélsőségek előretörése,

o    az erőszak terjedése.

Világszerte csökken a kormányok szerepe:

o    Csökken ellenőrző szerepük az információk, a technológiák, a bevándorlók, a betegségek, a fegyverek, a pénzügyi műveletek szabad áramlása felett.

o    A vállalati és nem kormányzati szervezetek egyre nagyobb szerepet játszanak országos és nemzetközi szinten.

A világ vezető hatalma változatlanul az Egyesült Államok lesz, de vetélytársai lehetnek: Kína, India, Oroszország, Mexikó, Brazília, az Európai Unió. A fejlett országok közötti háborúk veszélye kizárható. Ezzel szemben növekedhet a regionális konfliktusok veszélye Ázsiában (Kína és Tajvan, India és Pakisztán között), valamint a Közel-Keleten és Afrikában.

5. Az információs társadalom

A posztindusztriális társadalmat információs társadalomként is szokták emlegetni, mondván, hogy az ipar társadalmát az információé követi. Problémáit célszerű részletesebben is tárgyalnunk.

Az információs társadalom létrejöttével kapcsolatos főbb folyamatok

Az információkezelési eszközök számának és típusainak viharos gyorsaságú növekedése.

A jó döntésekhez szükséges alapvető információkhoz való idő- és tér-független hozzáférés és hozzájutás követelménye egyre inkább túlnő a védelmi és biztonsági szféra keretein, üzleti és igazgatási szükségletté válik. (Az Internet először katonai célokat szolgált, ma már az üzleti szférában, a mindennapi életben is alapvető információ forrás.)

A digitálisan leképzett valóság elektronikus jellé alakítva a fény sebességével mozgatható, így immáron célszerűvé vált az információ írásban, képben vagy hangként dokumentált formáját digitális jellé át- és visszaalakítani, és így azt hozzáférhetővé tenni a mindenkor meghatározott személyi kör számára. A hozzáférés lehetőségének a növelése a demokrácia, az állami élet fejlődését is jelentheti, ugyanakkor új társadalmi egyenlőtlenségeket is teremthet.

Az információ terjesztése a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ága, az új lehetőségek mellett új veszélyeket is jelent a társadalomra (e-bűnözés fellendülése.)

A tudás-alapú gazdaságnak és társadalomnak új fajta veszéllyel kell szembenéznie: a digitális lemaradással. Az Internet elérhetetlensége, vagy az IKT ismeretek hiánya akadályozhatja a szociális integrációt, de visszavetheti a gazdasági növekedést is. Ezért az Európai Bizottság a 2004-2006 közötti időszak e-Learning (digitális tanulás) programjának legfontosabb prioritása a digitális lemaradás elleni küzdelem.

Informatikai és távközlési technológiák használata 2001-2003
 (a lakosság egészéhez viszonyítva)

Forrás: Eurobarometer

Az e-Európa 2002 cselekvési terv, melyet 2000-ben, a feirai uniós csúcson fogadtak el, az internet-kapcsolat kiépítésére összpontosított. Hatvanöt célkitűzésének a többsége megvalósult. Csaknem valamennyi vállalat és iskola, a háztartások jó része rendelkezik internet-hozzáféréssel, kiépült a világ legnagyobb átviteli sávszélességgel rendelkező, az uniós felsőoktatási intézményeket és kutatóközpontokat összekötő gerinchálózat. A várt munkahely-teremtő és termelékenység-növelő hatás azonban elmaradt. Az ezt követő, 2005-ig futó e-Európa 2005 cselekvési terv ezért az internet használatának az ösztönzésére és új szolgáltatások működési feltételeinek a kialakítására irányult. A cél modern online közszolgáltatások (e-kormányzat, e-egészségügy, e-oktatás) és dinamikus e-üzleti környezet kiépítése volt versenyképes árakon és biztonságos informatikai infrastruktúrán szolgáltatott szélessávú adatátvitel felhasználásával.

Az Európai Bizottság áttekintette az e-Európa 2005 eddigi végrehajtási eredményeit és több ponton módosította a cselekvési tervet. A módosítások a következő problémákat igyekeznek hatékonyabban kezelni:

a tagállamok és a regionális önkormányzatok közötti együttműködés fokozása, a kezdeményezések ugyanis nem lépik át a tagállamok határát,

a tartalomszolgáltatás jelenlegi problémáinak a megoldása (a szerzői jogok és a felhasználók védelme), ezáltal több és jobb minőségű tartalom hozzáférhetővé tétele: ez a szélessávú adatátvitel terjedésének kedvez, hiszen senki sem akar sokat várni az igényelt tartalmak letöltésére, tehát jelentős kereslet keletkezik a szélessávú hozzáférést biztosító szolgáltatásokra,

technológiailag semleges, tehát egyetlen megoldást sem előnyben részesítő politika, a különböző rendszerek kompatibilitásának a biztosítása,

az informatikai és távközlési ráfordítások megtérülésének biztosítása a termelékenység növekedése, a munkahelyteremtés és a szolgáltatások minőségének a javulása révén,

szorosabb kapcsolat kialakítása a benchmarking és a megvalósítandó intézkedések esetleges módosítása között, az e-Európa hatásának eredményesebb vizsgálata,

az e-Európa a társadalmi kohéziót erősítő jellegének az erősítése (a területi különbségek csökkentése, elsősorban a szélessávú adattovábbítási infrastruktúra a távoli vidékeken való kiépítése által).

Az információs és kommunikációs technológiák jelentősen fellendíthetik a gazdaságot és a foglalkoztatást. Az Európai Unióban a GDP növekedésének negyede és a termelékenység növekedésének 40 %-a az ICT-nek (információs és kommunikációs technológia) tulajdonítható. Az iparilag fejlett országok gazdasági teljesítménye közötti különbségeket leggyakrabban az ICT-hez kapcsolódó befektetések, kutatás és felhasználás mértékével, valamint az információs társadalomhoz és a médiához kötődő iparágak versenyképességével magyarázzák. Az ICT-szolgáltatások, tudás, médiumok és tartalom egyre jelentősebb helyet foglalnak el a gazdaságban és a társadalomban.

Információs technológiai kiadások* a GDP %-ában

*(Kiadások: hardver, szerelvények, szoftver és egyéb szolgáltatások

A táblázatból kiolvasható, hogy az EU versenytársainál alacsonyabb mértékben áldoz információs technológiai kiadásokra.

Az elmúlt években az ICT fejlődése felgyorsult, és mára elérte azt a küszöböt, amely felett az információs társadalom és a média területén már erőteljes növekedésről beszélhetünk. Mindezt a nagy sebességű, több eszközt összekötő kommunikáció elterjedtsége tette lehetővé. A hagyományos tartalmak (film, videó, zene stb.) mára digitális formában is elérhetők, és folyamatosan jelennek meg új, már eleve "digitálisnak született" szolgáltatások, mint például az interaktív szoftverek.

Az információs társadalom és a média területén működő szolgáltatások, hálózatok és eszközök digitális konvergenciája végre mindennapjaink valóságává válik: az ICT intelligensebb, kisebb, biztonságosabb, gyorsabb, mindig elérhető és könnyebben használható, a tartalom formátuma pedig egyre gyakrabban a térbeli multimédia.

A Bizottság új stratégiai keretet javasolt "i2010: európai információs társadalom 2010" címmel, amely átfogó politikai irányvonalakat fektet le. Feladata előmozdítani a nyitott és versenyképes digitális gazdaság kifejlődését, és hangsúlyozni az ICT meghatározó szerepét a társadalmi integrációban és az életminőségben. A megújított lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerségben kulcsszerepet játszó i2010 az információs társadalomra és az audio-vizuális médiára irányuló európai uniós politikák egységes kezelését célozza.

Az információs társadalom fordulóponthoz érkezett: az elmúlt időszakban hatalmas technológiai fejlődés zajlott le, és az ICT napjainkban lép a tömeges alkalmazás szakaszába, aminek eredményeképpen alapvetően megváltozhat az, ahogyan munkánkat végezzük, életünket éljük és egymással érintkezünk. A gazdag médiatartalom új, változatos formátumokban lesz hozzáférhető, és tértől és időtől függetlenül, az egyéni kívánalmak és szükségletek szerint személyre szabottan lesz eljuttatható az egyes polgárokhoz. Műszaki szempontból a távközlési hálózatok, a médiumok, a tartalom, a szolgáltatások és az eszközök digitális konvergenciájával állunk szemben. A hálózatok fejlesztése az új tömörítési eljárásokkal karöltve új, gyorsabb terjesztési csatornák kialakulását és új tartalomformátumok és szolgáltatások (hangtovábbítás IP-n keresztül, webes televízió, online zene) kifejlődését hozza magával.

Az új tartalom létrehozása, az új szolgáltatások és az új üzleti modellek gazdasági növekedést és új munkahelyeket eredményeznek. A várakozások szerint például a nyugat-európai online tartalom piaca 2008-ra megháromszorozódik (miközben a fogyasztói rész tízszeresére nő). Ezek az újdonságok várhatóan az EU GDP-jének már ma is 8 %-át kitevő ágazat teljes egészében megsokszorozódnak. A digitális konvergencia hatása azonban az egész világon érezhető lesz, és megnövekedett, világméretű verseny kialakulásához fog vezetni. Ha Európa teljes egészében ki kívánja aknázni meglévő gazdasági potenciálját, akkor proaktív politikai hozzáállás szükséges a kedvező piaci fejlemények serkentése, illetőleg a tudásalapú társadalom (például az egész életen át tartó tanulás, a kreativitás és az innováció), a fogyasztóvédelem, valamint az egészséges és biztonságos európai információs társadalom előmozdítása érdekében.