A kapcsolatok formai: formalis, informalis. A kapcsolatok fejlődése: egyoldalú észrevétel, felszínes kapcsolat, kölcsönösség. Levinger fejlődéstörténeti elmélete: megismerkedés, felépítés, megszilardulas, meggyengülés, befejezés, Specialis kapcsolatok.

A kapcsolatok formái: formális, informális. A kapcsolatok fejlődése: egyoldalú észrevétel, felszínes kapcsolat, kölcsönösség. Levinger fejlődéstörténeti elmélete: megismerkedés, felépítés, megszilárdulás, meggyengülés, befejezés, Speciális kapcsolatok.

A kapcsolatok formái: rokoni, baráti, házastársi, szerelmi, munkatársi, szomszédsági és különféle partnerkapcsolatok, amelyek a kötődés és a meghittség fokát tekintve tovább differenciálódnak tartós, szoros, felszínes, bizalmas, intim kap 242e43c csolatokra. Kapcsolat végső soron kétféle alapon jöhet létre: formális: a társadalmi munkamegosztás következményekét, vagyis szervezés útján, ill. informális: egyéni érdekből, vagyis érzelmi alapon, spontán kötődés útján.

A formális kapcsolat társadalmi kényszerhelyzet, amelyben a partnerek viszonyát (az alá-, fölé-, ill. mellérendeltségi viszonyt) az érdekekben való egyezés, a közös cél szabályozza. A formális kapcsolatban állók együttműködése éppen ezért normákhoz kötött. Kommunikálásuk tartalma is jobbára a közösen végzett tevékenységgel összefüggő témákra terjed ki, és a közlés nyíltsága (őszintesége) is csupán erre a körre korlátozottan érvényesül. Formális kapcsolat minden szervezeti és alkalomszerű kapcsolat (pl: munkatársi, orvos-beteg, ügyintéző-ügyfél).

Az informális kapcsolatok (baráti, szerelmi, házastársi) közös értékszempontokon, a normákban való egyezésen nyugvó, bizalmas (intim) kapcsolatok, amelyekben a felek viszonya kötetlen, együttműködésüknek sincsenek előírt szabályai, kommunikálásuk témái sem korlátozottak, s közléseiket is a teljes nyíltság, őszinteség jellemzi.

A kétféle formáció természetesen csak a kapcsolat kezdeti szakaszában különül el ilyen élesen egymástól. A formális kapcsolatban idővel fokozatosan feloldódhatnak, a kényszerhelyzet okozta kötöttségek és az érzelmi közeledés hatására a korábbi hivatalos kapcsolat szorosabb kötelékké alakul át. Az összeillés akkor következik be a felek között, ha egymás irányába kölcsönösen fogékonnyá, érzékennyé válnak. Ennek a szenzitizációnak nevezett jelenségnek persze nem feltétlenül kell ugyanabban a dimenzióban megnyilvánulnia, az egyik fél segítőkészségét nem csak hasonló készséggel, hanem például gyengédséggel is viszonozhatja.

A kapcsolatok további fejlődése

Minden kapcsolat a felszínes ismeretséggel és érintkezéssel indul. További alakulását azonban már meghatározott szabályszerűségek jellemzik. Az idő előrehaladtával a kötelék egyre szorosabbá válik. A partnerek egymás iránti bizalma fokozatosan nő, jelentős módosulás áll be a kölcsönös függésben és a kiszámíthatóságban is. A kapcsolat időbeli alakulásában (fejlődésében) azonban a legfontosabb meghatározó tényező az elkötelezettség, a bevonódás mértéke. Két ember viszonya voltaképpen két elméleti szélsőség: a kapcsolat hiánya és a teljes kölcsönösség között helyezkedik el. E szélső értékek közötti közbülső fázisok: az ún. egyoldalú észrevétel, a felszínes kapcsolat és a kölcsönösség.

Az egyoldalú észrevétel esetén csupán az egyik fél van tudatában a másiknak (azaz csak ő veszi észre a másikat) és egyoldalúan reagál rá. Pl: amikor az utcán egy számunkra szimpatikus ember jön velünk szemben, észrevesszük őt, majd elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk vele. Egyoldalú érintkezés történik, amely rövid és igen csekély intenzitású. Bevonódásról itt szó sem lehet, mindazonáltal ez az egyoldalú észrevétel kiindulópontja lehet egy igazi kétoldalú kapcsolat kialakulásának.

Csekély az elkötelezettség és minimális a személyes bevonódás a felszínes kapcsolatban is. A partnerek ezen a szinten szigorúan ragaszkodnak a szerepüknek megfelelő viselkedéshez, ezért viszonyuk jobbára még személytelen. Pl: bolti eladókkal, a vasúti kalauzokkal, stb. való érintkezés.

A szó igazi értelmében vett kapcsolatnak az ezt követő harmadik fázist tekinthetjük, a kölcsönösség szintjén ugyanis már tényleges bevonódásról beszélhetünk. Már bizonyos mértékű intimitás is kialakul, a partnerek többé-kevésbé ugyanazt érzik és gondolják, ugyanúgy cselekednek, mint a másik. Legfőbb mozgatója a partnerek közötti érzelmi kötődés, amely egyre szorosabbá válik. A kölcsönösség fejlődése ezért önmagában is több fokozaton megy át, amíg a kapcsolat eljut a másik elméleti szélsőség: a kiteljesedett és stabilizálódott kölcsönösség szintjére.

Levinger öt fázist különböztet meg: a megismerkedést, a felépülést, a megszilárdulást, a meggyengülést és a befejeződést, hangsúlyozva, hogy a folyamat ilyen alakulása valójában csak a szabályosan fejlődő kapcsolatra érvényes. A megismerkedés ösztönzői között nagyjából ugyanazokat a tényezőket említi, amelyekről fentebb már szóltunk. A felépülés fázisában a bevonódás és az elkötelezettség erősödéséhez egy harmadik tényező is kapcsolódik: a viszony folytatásának a szándéka. Az elkötelezettség mértéke nagymértékben függ a kapcsolatba befektetett időtől, erőfeszítésektől, a pénzbeli és egyéb források mennyiségétől és a közös tulajdontól (ideértve a közös gyereket is). Az elkötelezettség továbbá olyan nyilvános fogadalmakhoz is kötődik, mint a házasságkötési szertartás során tett fogadalom vagy a hivatali eskü. A már kialakult és megszilárdult kötelékek fejlődési pályái a továbbiakban lényegesen eltérnek egymástól. Pl: a szomszédsági, munkatársi viszonyok általában megrekednek egy bizonyos szinten, addig a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok a legmagasabb fokig fejlődhetnek. A kapcsolatok negatív irányt is követhetnek: lazulhatnak sőt teljesen fel is borulhatnak. A hanyatlás lényegében a növekedés pályáját követi, csak fordított előjellel. Ez esetben csökken az érintkezések gyakorisága, az érzelem hőfoka, a bevonódás és az elkötelezettség mértéke. A kapcsolatok természetes velejárói: a konfliktusok a hanyatlással egyre szaporodnak. A bomlási folyamat egy idő után teljes szakításhoz vezet. Ez a kapcsolat típusától függően más-más kimenetelű lehet. A megromlott munkatársi kapcsolatok a kényszerűség szintjén továbbra is fennmaradhatnak. Az elhidegülés mértéke a baráti vagy a házastársi kapcsolatoknál azonban olyan mértékű is lehet, hogy a kötelék végérvényesen megszakad. A megszakítást illetően különböző stratégiákkal találkozhatunk. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók gyakran közvetlenül konfrontálódnak partnerükkel, és viszonylag rövid úton viszik döntésre a kérdést. Az idősebbeknél a visszahúzódás, a leépítés általában hosszabb időt vesz igénybe, és többnyire fokozatosan megy végbe. Vannak olyanok, akik hosszabb-rövidebb ideig ámítják egymást, a végsőkig kerülik a megbántást, az összeütközést.

Egyes társas viszonyok speciális sajátosságai. A legbensőségesebb viszonyként említi Levinger a házastársi kapcsolatot. Közös tulajdonnal, gyermekkel rendelkeznek. Mindezek miatt nagyfokú az elkötelezettségük, de ugyanilyen lehet az elégedettségük is. A kapcsolat felbomlása ezért olyan lesújtó ebben a formációban. A barátság az előbbinél kevésbé szoros, még akkor is, ha egyébként a felek érzelmi kötődése nagyon mély. Nem élnek ugyanis általában együtt, nincs közöttük nemi kapcsolat, az együtt töltött idő is más témákra irányul, mint a házastársak esetében. Nem jellemző rá a közös munka és felelősségvállalás. Ez a viszony lényegesen könnyebben (különösebb formalitások nélkül) szüntethető meg, jóllehet a megrázkódtatás ez esetben is jelentő lehet. A rokoni kapcsolat a szűkebb családi körön kívüli kapcsolat, amelyet erős biológiai kapcsolat és a barátsághoz hasonló intimitás jellemez. Az érintkezések gyakorisága általában jóval kisebb, a közös érdeklődés, a fizikai közelség ugyancsak kisebb mértékű, ezért a kapcsolat is kisebb jelentőségű. A munkatársi kapcsolat formális, legtöbb esetben inkább csak a közös feladatokban való együttműködés jellemzi. Az azonos státus, az egyforma ösztönzés, a kölcsönös szimpátia szorosabbá teheti, sőt idővel informális kapcsolattá alakulhat. A munkatársi kapcsolat azonban még ilyen esetekben is gyengébb és sérülékenyebb, mint akár a baráti, akár a rokoni kapcsolat.