A formalis kiscsoport fejlődése: kvazi csoport, működő csoport, érett csoport. Az egyén és a csoport viszonya.

A formális kiscsoport fejlődése: kvázi csoport, működő csoport, érett csoport. Az egyén és a csoport viszonya.

A formális kiscsoport fejlődése

A csoportfejlődés kezdeti szakasza meglehetősen kritikus, hiszen a csoporton belüli viszonyok kialakulatlanak, bizonytalanok, rendkívül sok a súrlódási felület, a konfliktusforrás. Az életkori, nembeli, végzettségbeli, státuszbeli különbségek, valamin 444c24e t az eltérő érdekek ambíciók, értékrendek gyakori nézeteltéréseket válthatnak ki a csoporttagok között, olykor komolyabb összeütközésekhez is vezethetnek, ami jelentősen lelassíthatja, időről időre vissza is vetheti a fejlődésben való előrelépést. A kezdeti kritikus szakaszon való viszonylag zökkenőmentes túljutás azonban azt az érzetet keltheti a tagokban, hogy minden rendben van. Ez az állapot különösen veszélyes lehet akkor, ha sok probléma elkendőződik, a véleménykülönbségek tisztázatlanok maradnak, melyek későbbi felmerülésük kiábrándítólag hat a kollektíva tagjaira. Visszaordíthatja a folyamatot, a megindult kapcsolatképzést, a csoportösszetartó erő megszilárdulását, klikkesedés következhet be, ami pedig a csoportfejlődés gátjává válhat. A formális kiscsoport az intézményes szervezet kialakításával, a közös célok és feladatok meghatározásával jön létre. Az újonnan szervezett csoport azonban az induláskor még csak formálisan létező együttes, ún. kvázicsoport. A fejlődés a felszínes ismerkedéssel veszi kezdetét. A kapcsolattartás legelőször még kényszer a tagok számára. A személyes érintkezések nap nap után egyre rendszeresebbé válnak, a kommunikálással pedig lehetőség nyílik a fokozatos közeledésre. A csoportcélok viszonylag rövid időn belül tudatosulnak a tagokban, a mi-tudat kialakulásához azonban bizonyos fokú összeszokottságra is szükség van, amit a kedvező csoportösszetétel, az érdekes és szívesen végzett csoporttevékenység nagymértékben segíthet. A tagok között létrejön egy felszínes ismeretség. A folyamatos és egyre mélyülő kommunikálás az ismeretek, vélemények, egyéni értékek, szokások megismerésére és kicserélésére ad lehetőséget. Az együttes tevékenység feltételezi a tagok együttműködését, ami együttes élményekhez vezet. Az élmények pedig az érzelmi közeledésnek, a szimpátián alapuló kapcsolatok kialakulásának és megszilárdulásának fontos mozgatórugói. Az együttműködők között létrejön az igazi interakció, aminek következményeként az egyéni szemléletmódok, erkölcsi normák, viselkedésminták fokozatosan közelítenek egymáshoz. A csoport már ténylegesen működő csoporttá válik. A csoporton belüli különböző hatások egy idő után egy irányba állnak be. Kialakulnak az objektivációknak nevezett képződmények (a normák, az értékek, a légkör) és egyre jobban funkcionálnak az ún. csoportjelenségek is. Ezzel együtt a kollektíván belüli kapcsolatok szükségletté válnak, a kapcsolattartást a csoport tagjai már belső késztetésként élik át, nem érzik azt többé kötelezőnek. Ezzel egy újabb, még magasabb fejlettségi szintre jut, érett (kiteljesedett) csoporttá, közösséggé válik. A közösségé szerveződött csoport a szemléletmód, a gondolkodás, a viselkedés tekintetében is nagyfokú egyöntetűséget mutat. A tagok ugyanazt tartják értékesnek, és értéktelennek, jónak és rossznak, meghatározott helyzetekben pedig nagyjából azonos elvek szerint és hasonló módon járnak el. E közös szemlélet- és értékelésmódot saját értékrendjük részeként, legbensőbb meggyőződésként élik át és fogadják el. A közösségen belül a legerősebb a kohézió, legegységesebb és legkiegyensúlyozottabb a légkör, legszilárdabbak a normák, legélőbbek és legbensőségesebbek a társas kapcsolatok. Az ilyen kollektívát a cselekvési egység, a közösségi és az egyéni érdekek összhangja, a demokratizmus, a más közösségekkel tartott jó (élő) kapcsolat és nyíltság jellemzi. Az ilyen csoport a legzártabb, attól senki sem szívesen válik meg, és az újtagoknak is nehezebb az ilyen csoportba való beilleszkedés. Az érett csoportban is előfordulhatnak azért konfliktusok, amelyek azonban már csak ritkán személyes jellegűek, sokkal inkább a munkával, a munkavégzéssel összefüggő ellentétekből fakadnak, s éppen ezért előrevivők, konstruktív jellegűek. Stabilitását csak alapvető változások zavarhatják meg (pl: törzstagok kiválása, új tagok belépése, vezetőváltozás, stb.). általában ezeket a problémákat is sikerrel oldja meg, kivéve az olyan eseteket, amikor a nehézségek halmozottan jelentkeznek, és már nemcsak a működést, hanem a kapcsolatokat is veszélyeztetik. Az időben való felismerés még ilyen esetben is segíthet. Ha azonban a problémák eluralkodnak, az egyensúly már csak komolyabb beavatkozással hozható helyre. Pl: szerkezeti átalakításokkal, átszervezéssel stb.)

Egyén és csoport viszonya

Egyén és csoport egymást feltételező fogalmak, közöttük kölcsönösség, egymást meghatározó viszony áll fenn. Csoport nem jöhet létre társulásra hajló egyének nélkül, és az egyén sem élhet társadalmi életet csoportok nélkül. Az egyén személyes tulajdonságai (képességei, szokásai, magatartás- és viselkedésmintái, szakértelme) által hat a kollektívára, vagyis cselekvő részese a csoporton belüli viszonyok, állapotok alakításának. Aktív közreműködése nélkül a csoport nem lenne fejlődőképes. Ez a hatás akkor igazán jelentős, ha az egyénben erős az adhézió, ha érzi és tudja, hogy a csoport elfogadja őt, nincsenek vele szemben fenntartásai. A pozitív érzelmi beállítódás következtében könnyebben aktivizálódik, nagyobb megértést tanúsít a közös problémák iránt, kapcsolatteremtő készsége felerősödik és tevékenysége is hatékonyabbá válik. A csoporttag mindezzel kedvező befolyást gyakorol a kollektíva légkörének, normarendszerének, együttműködési elveinek és formáinak, teljesítményének alakulására.  A másik oldalról érvényesülő determináció is nyilvánvaló. A csoport határozza meg ugyanis azokat a funkciókat, amelyeket az egyénnek be kell töltenie, és azokat a feladatokat, amelyeket el kell látnia. A csoport teremti meg azokat a feltételeket, körülményeket, amelyekben az egyén fejlődhet, kibontakozhat, és az a szociális életteret is, amelyben lehetősége nyílik az egyénnek életcéljai megvalósítására, személyes igényeinek kielégítésére. A pozitív orientáltságú csoport minden egyes tagja számára azonos közösségi helyzetet teremt, megvédi tagjait minden negatívhatással szemben. Úját állja azoknak a személyes ambícióknak, amelyek a kollektív érdekeket sértik, amelyek csak mások kárára realizálhatók. A pozitív irányba fejlődő csoport nem nyomja el, nem semmisíti meg, nem is uniformizálja az egyént. A csoporttagság az ilyen kötelékekben nem jelenti az egyéniség, az autonómia feladását, hanem épp ellenkezőleg: az ilyen csoport biztosítja a valódi szabadságot és biztonságot az egyén számára.