Tudat alatti erőforrasok

Tudat alatti erőforrások

Lehetőségeink teljes körű kiaknázása érdekében lényegbevágóan fontos, hogy megértsük mi a különbség a tudat, és a tudat alatti között. Könyvek ezreit írták már erről a rendkívül bonyolult témáról. Utalásokat találhatunk a tudatra, és a tudat alattira, 232g62c különösen a tudat alattira az emberiség kezdete óta. A tudat alattit gyakran nevezik létünk erőforrásának. A program előrehaladtával arról is beszélünk majd, hogyan hathatunk a tudat alattinkra.
Beszéljünk most arról, milyen a kapcsolat a tudat és a tudatalatti közt. Mit tehetünk azért, hogy irányíthassuk tudat alattinkat, és hogyan változtathatunk programján. A tudat és a tudat alatti csodálatosan megtervezett első osztályú mestermunka, h szabad így kifejeznem magam, mert bár különböző feladataik vannak, együttműködésük mégis tökéletes. A legjobban talán úgy illusztrálhatnánk, ha azt mondjuk, ha azt mondjuk ez itt a tudatos és, és ez itt a tudatalatti. Valójában a tudatos én tudatunk 10%-ért felelős, ami megfelel a gondolkodás 10%-nak. Gondolkodásunk 90%-át a tudatalatti irányítja. Amikor a szellemi képességek kiaknázásáról beszélünk, a tudatalatti erőforrások teljesítményének felszabadítását értjük ezen. Nézzük, mit csinál a tudatos ÉN. A tudatnak vannak bizonyos specifikus feladatai, először is a tudat tárgyilagos. A tudatos ÉN objektívan szemlélheti a világot. Világosan, ha úgy tetszik. Vizsgálhatja elemzően, tárgyilagosan, tehát érzelmek nélkül. Másodszor az objektív, azaz tudatos ÉN racionális, emellett pedig megkülönböztet. Ezek az alapvető jegyei. Felismeri az igazság, valótlanság, hazugság közötti különbséget. Kicsit olyan mintha az agy matematikai, vagy érzelemmentes része lenne. A tudatnak négy fő funkciója van.

Az első funkció: a tudatos ÉN azonosítja a beérkező jeleket, információkat. A beérkező információk különböző forrásokból jöhetnek. Ezek lehetnek gondolatok, vagy események amelyek kívülről érnek minket. Tételezzük föl, hogy átmegyünk az utcán. Ez itt az agyunk. Át akarunk menni és meghalljuk, egy autó búgását. Szemünkkel azonnal oda nézünk, hogy megtudjuk, mi okozza a zajt, és hogy azonosítsuk a zajforrást. Amikor megpillantjuk az autót, akkor a zajt automatikusan autóhoz kapcsoljuk. A második amit a tudatos ÉN csinál, az az hogy össze hasonlítjuk az autót az általunk látott eddigi összes mozgó autóval. Ha nagy városban élünk, mint New York, meglátunk egy autót, és azt összehasonlítjuk a többivel. Egy ilyen nagy városban vagy egy millió mozgó autót látunk már. Reflexeink igen-igen élesek. Ha vidéken élünk, ahol nem túl gyakran látunk mozgó autót, ha mégis megpillantunk egyet, reflexeink valószínűleg igen lassan fognak működni. Az összehasonlítás úgy történik, hogy egy gyors pillantást vetünk tudatalattinkra, és ellenőrizzük, minden egyes korábbi mozgó autóval kapcsolatos tapasztalatainkat. Ha ez megtörtént, ha megtettük az összehasonlítást, szinte azonnal megkapjuk a visszajelzést. Valójában a tudatalatti 30.000x gyorsabban működik, mint a tudatos ÉN. Egyetlen pillantás elegendő, vagy egy hang vagy egy halvány gondolat a tudatunkban, amely elindítja ezt a reakciót, ha ez nem lenne pusztán a tudatunkkal történő kiértékelés, rettentő sok időt igényelne. A tudat harmadik lényeges feladata, az elemzés. Ha már megvan a visszajelzés az összehasonlításról, a tudat elemzi a helyzetet. Átmegyünk az úttesten, halljuk egy közeledő autónak a hangját, odafordulunk, látjuk a felénk jövő autót. Összehasonlításunk közli, hogy az autó óránként 80 Km-es sebességgel közeledik, és egy pillanat múlva ott lesz, ahol állunk, hacsak vissza nem lépünk. Tehát elemezzük a helyzetet, és az mondjuk: "Mit tegyek? Visszalépjek, vagy ne?", a válasz persze igen. Természetesen visszalépünk, ami tudatunk negyedik feladatából következik. Ez a DÖNTÉS. A tudat miután elvégezte az elemzést, eldönti mi a teendő. Azt mondja, IGEN vagy NEM. A tudat olyan, mint a kettes számrendszer alapján működő gép. A bejövő tájékoztatásra vagy igent, vagy nemet mond. És egyszerre mindig csak egy gondolattal képes foglalkozni. Meglátják mennyire bámulatos, ez valóban egy briliáns szerkezet. Tehát átmegyünk az utcán halljuk a hangot, odanézünk, meglátjuk a közeledő autót, az összehasonlítás jelzi, hogy az autó gyorsan jön felénk, az elemzés jelzi, hogy ki kell térni az útjából, azt kérdezzük mozduljak, igen, vagy nem. A válasz igen. Esetleg előre menjek, a válasz nem. Hátra menjek, igen vagy nem. És ahogy kimondjuk, igen, hátra kell menni. Ezt az igent továbbítjuk a tudatalattinak, a tudatalatti, pedig azonnal mozgósítja az összes ideget, az összes izmot és az összes sejtet. Elmozduljunk hátrafelé. Ne kell ott állnunk és azon gondolkoznunk, hogy vajon a jobb vagy a bal lábunkat kell-e megmozdítanunk. Egyetlen dolgot teszünk, jelzést adunk a tudatnak. Ha úgy tetszik egy lökéssel, vagy egy érzelmi robbanással. Minél erősebb az érzelem annál gyorsabban reagál a tudatalatti a tudat jelzésére. A tudatalatti működése ugyanis az érzelmektől függ, olyanoktól, mint a félelem, a túlélési ösztön, a vágy ösztöne vagy a szeretet ösztöne. Mindig egy érzelem, ami módosítja a tudatalattit. Melyek a tudatalatti főbb tulajdonságai? A tudatalatti olyan, mint egy megbízható adatbank. Az adatbank feladata az, hogy tárolja és előhozza az információkat. Más szóval a tudatalatti az a szubjektív ÉN, ami azaz ÉN ami egyszerűen engedelmeskedik, ahogy a tudatos ÉN parancsba ad valamit. A tudatalatti engedelmeskedik, ugyanis önálló gondolata ugyanis nincs. Apropó, a tudatnak viszont emlékezete nincs. Az emlékezet tára a tudatalatti. A tudat egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni, míg a tudatalatti tények billióit tárolja. A tudat és a tudatalatti közötti kapcsolat olyan mintha a tudat lenne a kertész, a tudatalatti pedig a kert. Akármilyen magot ültetünk el a tudatalattiba, a tudatalatti egész biztosan meg fogja növeszteni. Tudatalattinkban különböző programok egész sora található. Először is énkép, amely tartalmazza az összes információt mindenről, ami számunkra fontos. Az összes korábbi tapasztalatunkat és az ezekre adott válaszainkat. Így ha egy új helyzet hasonlít egy régire, a tudatalattink feladata az, hogy viselkedésünket korábbi viselkedésünkkel összhangban tartja. Ha tehát egy helyzet félelemmel töltött el, és egy ilyenbe kerülünk, akkor gondolkodás nélkül félni kezdünk. Egy olyan helyzet, amiről semmit nem tudunk, számunkra nem lesz sem félelmetes, sem félelem mentes, mert nem tudunk róla eleget, amíg fel nem építünk egy tapasztalati bankot. És itt elérkeztünk három fontos törvényhez. A három legfontosabb lelki törvényhez, amiről már beszéltünk is, hogy mennyire befolyásolják életünket. E három lelki törvény közül az első a tudatalatti tevékenység törvénye. a tudatalatti tevékenység törvénye kimondja, hogy bármit ültetünk el a tudatalattinkba az azonnal azon munkálkodik, hogy a realitásunkba hozza, és a tudatalattink minden szavunkat és tettünket, minden szavunkat és tettünket hozzáigazítja az énképünkkel összhangban lévő mintához. Úgy tárolja tehát az összes szavunkat és tettünket, hogy azok az énképünkkel, vagy a korábban betáplált információkkal összhangban lévő mintához illeszkedjenek. Szavainkat és tetteinket céljainkkal is összhangban tartja. Amelyek végső soron az énképünk részévé válnak. Ez azt jelenti, hogy testtartásunk, beállítottságunk, energiaszintünk önbizalmunk szintje, a mód, ahogyan másokkal érintkezünk társadalmi ismereteink, mindenünk összhangban van énképünkkel. A tudatalatti, anélkül hogy egyáltalán gondolnánk rá, mindent összhangba hoz énképünkkel. Ha valóba jól érezzük magunkat, akkor énképünk pozitív, ruganyosan lépdelünk, testtartásunk magabiztos, bátor érzelmeinket kimutató.stb. Ha negatívan érzünk énképünk is negatív. És így is cselekszünk. Ez vezet el minket a második törvényhez, ami a koncentráció törvénye. Ez immáron a kilencedik törvény mióta elkezdtük. A koncentráció törvénye, nagyon-nagyon fontos, rendkívül fontos. Valójában a maga nemében minden törvény van olyan fontos, hogy önmagában elegendő ahhoz, hogy sorsunkat irányítsa. A koncentráció törvénye nagyon egyszerű. Minden, amin sokat gondolkodunk, az növekszik. Bármi, amin sokat töprengünk, az megnő. Bármi, amin újból és újból elgondolkozunk belenő a valóságunkba. Ez nagyon egyszerű. Tartottam egy tanfolyamot a kreatív gondolkodásról, amelyet úgy magyaráztam el. Képzeljék el, hogy ez itt értelmi képességeink összessége, és ha belehelyezünk ebbe egy gondolatot az valamekkora nagyságú helyet foglal el, de közben szellemi képességeink többi részét ez gondolat. Többi részét tehát egyéb gondolataink kötik le. De minél többet gondolunk rá a tudatunkkal le a tudatalattinkig, annál több szellemi képességünket foglalja le ez az egy bizonyos gondolatunk. És ha állandóan csak egy bizonyos gondolaton rágódunk, eljutunk arra pontra, hogy már semmi másra nem gondolunk. És ha semmi másra nem gondolunk. Lassacskán felépítünk egy vibráló mezőt, a tudatalatti vonzás törvényének a magja. És a vibrálás törvényének is és a sugárzás törvényének is. Lassan felépítjük ezt vibráló mezőt, amely az éppen minket foglalkoztató gondolatnak megfelelő gondolatenergiát sugározza belőlünk, ami valóságunkba vonz körülményeket és embereket, amelyek összhangban állnak az adott gondolattal. Csak körül kell néznünk, és azt kell mondanunk, mire gondolok folyton? Hol kalandoznak állandóan a gondolataim? A koncentráció törvényére vonatkozó alapszabály az, hogy mindig azon kell gondolkodnunk, amit el akarunk érni, amit szeretnénk, nem pedig azon, amitől félünk. És ezzel eljutunk e sorozat harmadik törvényéhez, a helyettesítés törvényéhez. A helyettesítés törvénye sok tanítványom állítása szerint a legfontosabb törvény a tanultak közül. Nagyon egyszerű törvény. Azon a tényen alapul, hogy a tudat egyszerre csak egy gondolattal képes foglalkozni. Legyen bár pozitív vagy negatív. Ha meg akarunk szabadulni egy negatív gondolattól, mivel az agy nem légüres tér, sosem maradhat üresen, ha meg akarunk szabadulni egy negatív gondolattól, ki kell ütnünk azt egy pozitív gondolattal. Az egyik gondolat helyébe másikat ültethetünk. Az egyik gondolatot lecserélhetjük egy másikra. Ha ezt következetesen végezzük. Ha lecserélünk minden negatív gondolatot, minden félelmet, minden szorongást, minden önkorlátozó gondolatot, az összes negatív elvárást, mindent ami visszatart minket, a kudarctól való félelmet, hiányt, szükséget, elutasítást vagy bármit, és ha ezt egy vágy gondolattal helyettesítjük, s ez a kulcs, félelem kontra vágy. Ha arra gondolunk, amit akarunk és nem arra, amit nem akarunk, ha folyton a vágyainkra gondolunk, félelmeink csökkenek, lassan eltűnnek. Ha mindig arra gondolunk, amit akarunk a helyettesítés törvényéből következően egyre kevesebb időnk és egyre kevesebb energiánk marad arra, hogy arra gondoljunk, amit nem akarunk. Vajon miért olyan sikeresek ezek az emberek? Nagyon egyszerű, a Biblia azt mondja: "Akinek van, adassék több, és akinek nincs amije van vétessék el." Ami egyszerűen azt jelenti, hogy a gazdag még gazdagabb lesz a szegény még szegényebb. Miért? Azért, mert a gazdag csak a jólétre gondol, újra és újra..és mire gondol a szegény???
Folyton csak a hiányra, veszteségre, korlátozásokra, veszélyre, félelemre és kockázatra és kudarcra gondol. Hogyha tehát fel akarjuk szabadítani lehetőségeinket, hogy a csillagos égig jussunk, a helyettesítés törvényével kell élnünk, arra kell gondolnunk, mit akarunk. A koncentráció törvényét arra használjuk, hogy állandóan vágyaink eredményére gondoljunk, legyünk megoldáskeresők, mint problémakeresők, a célokra koncentráljunk ne az akadályokra, és a tudatalatti tevékenység törvénye megváltoztatja szavainkat, tetteinket, érzéseinket, és érzelmeinket, és mindent. Addig a pontig, melyen el kezdjük életünkbe vonzani a vágyaknak megfelelő embereket és körülményeket. A leghatékonyabban akkor járunk el, ha a következőt tesszük: A siker akkor kezdődik, amikor tervszerűen és szisztematikusan kezdjük irányítani a tudatunkat elfoglaló gondolatokat. Ha tervszerűen kezdjük irányítani a tudatunkat elfoglaló gondolatokat. Minden visszavezethető az irányítás törvényére, amiről a tanfolyam elején beszéltünk. A tervszerű és szisztematikus irányítást úgy tudjuk a legjobban átvenni, ha mondogatjuk: " Szeretem magam, Én szeretem magam, szeretem magam.." Ha ezt ismételgetjük, hogy Szeretem magam. Újra és újra, egyre mélyebbre visszük ezt a gondolatot a tudatalattinkba. Egyre többet és többet gondolunk pozitív módon magunkra. Egyre inkább kilökjük a kisebbségi érzést, negatívitást, félelmet, kudarcot, a visszautasítást, és egyre inkább átprogramozzuk a korábbi adatokat komputerünkben, hogy a program összhangba kerüljön a nagyfokú önbecsüléssel. A személyes hatékonysággal és a kitűnő teljesítménnyel. Mert életünkben a siker titka az, hogy tudatalattink erejét olyan program írására használjuk fel, melyben gondolataink, szavaink, elképzeléseink és érzéseink összhangban állnak a csúcsteljesítménnyel. És gondolatainkat a vágyainkra tereljük ne a félelmeinkre, ne feledjék egyetlen dolog irányítható: a gondolkodásunk. Az egyetlen, amit irányíthatunk a tudati gondolkodásunk, és ha ezt megtesszük minden lehetségesé válik számunkra.

"Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük."

Samuel Smils