|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
SZOCIALIZÁCIÓ ÉS SZEMÉLYISÉG-JELLEMZ K
Szocializáció és személyiségjellemz k
Az ember társadalmi lény, beleszületik a szociális környezetébe, ennek segítségével megvalósítja önmagát.
A genetikai és környezeti tényez k nem egymástól függetlenül hatnak az egyénre, hanem a megszületést l kezdve összekapcsolódnak. A gyermek genotípusát és a környezete közötti kölcsönhatást a szül k génjei és környezete biztosítja. a személyiségbeli jellemz knél, különbségeknél a temperamentum jellemz i játszanak szerepet. Vannak biológiai jellemz k, amelyek abban játszanak f 222b19c ontos szerepet, hogy egyedivé, másoktól különböz vé tesznek bennünket. Ezek közül legfontosabb a genotípus, melyet szüleinkt l génjeit l örököltünk és jellemz ek ránk nézve. Pl. az újszülött gyermek rendelkezik olyan jellegzetességekkel, mint temperamentum, vagy hangulattal kapcsolatos személyiség jellemz k, amelyeket részben a genetikai tényez k határoznak meg, részben a környezet.
Genetikai örökség eredménye az egyén emocionalitása, szociabilitása, aktivitása is. A korábban már jelzett ikerkutatások bizonyítják, hogy a külön nevelt egypetéj ikrek személyiségjellemz i jobban hasonlítanak, mint a kétpetéj ek, mert genetikailag hasonlóbbak egymáshoz. Legnagyobb az örökletesség a képességek és az intelligencia esetében tapasztalhatók. A temperamentum alakulása az egyén genotípusa és a környezet kölcsönhatásának következményeként jelentkezik, vagyis, ha a gyermek temperamentuma és az otthoni környezet egymásnak megfelel, lehet vé válik az egészséges fejl dés. A csecsem k már korán rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kimutassák, keresik vagy elkerülik az emberek közelségét. Akinek a közelségét keresik és nagy biztonságban érzik magukat, köt désnek nevezzük. Biztosan köt d gyermekek gondozói rendszerint érzékenyen reagálnak gyermekeik szükségleteire.
A viselkedés értelmezésénél ismerni kell a szocializációra jellemz sajátosságokat. Az els és legfontosabb a szocializáció fogalmának értelmezése.
A szocializáció, tanulási folyamat, a megszületést l a halálig tart., olyan folyamat amely során az egyén elsajátítja a társadalom normáit, szokásait, a társadalmi együttélés szabályait. Az egyén ebben a folyamatban fejl dik, változik, formálódik. A tanulási folyamatban a legfontosabb közvetít a család, aztán következik az iskola, a munkahely baráti közösségek. A tanulás mindig felgyorsul, ha az egyén új környezetbe kerül, mert újabb és újabb elvárásoknak kell megfelelnie. A szociális tanulásnak különböz formái vannak.
Az utánzás, azonosulás, internalizálás
Az utánzás (imitáció) a tanulás egyik fajtája. Lényege az észlelt viselkedésmódok, cselekvések lemásolásra kerülnek, a tanulás többszöri ismétlés alapján megy végbe. Az utánzás célja nem az ismeretszerzés, hanem a modell követése. A modell választásának különböz szempontjai vannak pl. a vonzódás, áttételes meger sítés, büntetés elkerülése, szeretet megvonás, státus irigység, szociális hatalom stb. Az utánzás spontán megy végbe, az egyén számára a legközelebb álló személy választása alapján történhet.
Az azonosulás vagyis, identifikáció, amely alapja az utánzás, a modellkövetés és a modellhez f z d érzelmi köt dés. Azonosuláskor az egyén kiválaszt egy neki megfelel modellt, és megpróbál olyan lenni, mint a választott személy. A cél a modellül választott személyhez f z d viszony fenntartása. Az azonosulás részben tudatosult megnyilvánulás.
Az internalizálás a modellkövetés legmagasabb rend formája, az egyén azért fogadja el a másik személy befolyását, mert az megegyezik saját bels értékrendjével. Lényege, hogy az egyén bels leg is azokat az értékeket tartja elfogadhatónak, amelyek valaki (fontos személy) számára közvetített. Ez határozza meg viselkedését, normáit, értékeit, e szerint él és cselekszik.
A szocializáció alapfogalma a státus és a szerep. Az egyénnek a társadalomban meghatározott helye, pozíciója van, ez adja meg számára a rangot, amit státusnak nevezünk. Ilyen státussal rendelkezik az egyén, azáltal hogy férfi vagy n , öreg vagy fiatal stb. Az egyénnek sokféle státusa van a társadalomban és ezáltal többféle szerepe is.
A
státushoz kapcsolódó társadalmi elvárásokat, normákat és ennek megfelel tipikus magatartásformát szerepnek nevezzük.
A szerepek között vannak alapvet ek, amelyek a következ ek: adott szerepek pl. a nemi szerepek, valaki férfi, illetve n , ezeken nem tudunk változtatni. Vannak kivívott szerepek, általában ezért tennünk kell valamit, pl. szakemberré válás, vagy vezet szerep vállalása. Spontán szerepek, amelyek alkalmakhoz köt dnek, egy-egy helyzetb l adódnak. Az egyén többféle társadalmi státust foglal el egyszerre a társadalomban, így többféle szerepelvárásnak kell megfelelnie pl. egy n egyszerre lehet anya, feleség, de munkahelyén esetleg vezet is.
A szerepek vállalása magával hozhatja az ellentmondásokat is, amelyek mint szerepkonfliktusok jelentkeznek, és a szerepkonfliktusokat fel kell oldani. A szerepek közötti ellentmondást pl. valamelyik szerep leértékelésével tudjuk feloldani, vagy az elvárásokban megmutatkozó türelem segít a partner részér l. A szerepen belüli konfliktus (bels ellentmondás) csökkenthet , ha a személy a teljesíthetetlen elvárásokat leértékeli, nem próbál azoknak megfelelni, vagy kompromisszumokat köt, vagyis az elvárásokból lefarag és valamilyen köztes viselkedést alakit ki.
A társadalmi szerep olyan elvárás, amelyet az adott státust betölt személy iránt támasztanak, amelynek meg kell felelni. A szereppel kapcsolatos elvárások nem függnek az egyéni tulajdonságoktól, ez egyéni abból a szempontból, hogy az egyén milyen helyet szán egy-egy szerepnek, hogyan tudja összehangolni más szerepeivel.
A szereptanulás tehát az a folyamat, amely során megtanuljuk, hogy velünk hasonló helyzetben lév személyekhez hasonlóan viselkedjünk. Pl. a nemi szerepek tanulása (n i, férfi) az azonos nem szül kt l történik, a lány az anyjától, a fiú az apjától tanulja. A szerepek tanulásánál a tanulók aktív részesei, közrem köd i a folyamatnak. Valamilyen szerep eljátszásánál az egyén bizonyos módokat választ ki a viselkedéstartományból, átveszi, át is alakítja azt.
A szerepek tanulását bizonyos tényez k gátolják, illetve segítik: a szerep tisztázottsága, amely szerint értelmezhet és egyértelm ek az elvárások a szereppartnerek fel l. Pl. a n i szerep megtanulása nehezebb mint a férfié, mert más vidéki környezetben más városban, közrejátszhat a család munkamegosztása is. A serdül vel kapcsolatos elvárások gyakran ellentétesek lehetnek, egyszer feln ttként, máskor gyerekként van kezelve.
Az elvárások összeegyeztethet sége befolyásolja a szereptanulást vagyis az egyid ben vállalt szerepek, illetve egymást követ szerepek egyeztetése probléma lehet. Ha a gyermek az egyik életkori szakaszból a másikba kerül, általában az elvárások között nincs összhang. Minél nagyobb az eltérés egy ember laikus szerep elképzelése és a tényleges elvárások között, annál nehezebben illeszkedik be a környezetbe.
Az egyén miel tt elfoglalja státusát, számtalan szerepelemet tanul meg. Így a szerep átvétele el tti tanulás segíti a státus betöltését. Amikor szerepünk viselkedésünk teljes egészére kiterjed, ezeket mindent átható szerepeknek nevezzük, amelyekre legjobb példa a foglalkozási szerep.
A szerepek betöltése konfliktust jelenthet az egyénnek, fel kell oldania. A konfliktus feloldásának módjai a következ k lehetnek:
kompromisszum képzés, amikor az egyén igyekszik igazodni az elvárásokhoz, elutasítja az illegitim elvárásokat
kibúvókeresés, az egyén igyekszik kikerülni a súlyosabb büntetéseket, és minimálisra csökkenteni azokat
morális kibúvó, az egyén igyekszik figyelembe venni a büntetéseket és a legitimitást és e szerint cselekedni
figyelem-megosztás, amikor az egyén próbálja kiiktatni az ellentmondásokat, tehát energiáját, figyelmét próbálja egyenl arányban szétosztani a szerepek között
kábítás, amikor az egyén gyógyszert, alkoholt, kábítószert használ konfliktusának feloldásában
menekülés, ami a legdrasztikusabb formáját jelentheti a konfliktusnak, kilépés a szerepb l, pl. öngyilkosság.
Találat: 2374
