ÖNISMERET, TÁRSISMERET, EMPÁTIA

ÖNISMERET, TÁRSISMERET, EMPÁTIA

Már az ókori filozófusok is foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogyan ismerheti meg az ember önmagát. A delphoi jósdán olvasható a híres mondás,

"Ismerd meg önmagad!"

Az önismeret vezet el a személyiség változtatásához, fejlesztéséhez, mert általa tud az egyén arra a kérdésre válaszolni, hogy ki valójában, milyen képességekkel és adottságokkal rendelkezik, hogy képessé válik-e az önkiteljesítésre, valamint milyen akarater vel rendelkezik céljai eléréséhez

Az önismeret az embernek az a képessége, amely tartalmazza azokat az ismereteket, melyekkel önmagáról rendelkezik.

Az önismeret feltárásában fontos szerepe van az önpercepciónak.

Minden egyén törekszik az önmegvalósításra, önkibontakozásra. Az önkibontakozás feladata az, hogy környezetünket, alakítani tudjuk, er ink és képességeink birtokában. Az önkibontakozás eszköze, és megvalósításának útja, az önkifejezés, amely a személyiség szükségleteiben és kommunikációs igényeiben fogalmazódik meg. Minden embernek van valamilyen információja önmagáról vagyis énképe. Az énkép alakulásában a viselkedésre vonatkozó környezeti visszajelzések, a verbális és nonverbális jelzések fontossága jelent s. Az énkép viszonylagos állandósággal, konzisztenciával rendelkezik.

Mead szociálpszichológus szerint mindenki úgy reagál magára, ahogyan környezete viselkedik vele szemben, és olyan képet alakit ki magáról, ahogyan környezete min síti, ez a szociális feedback vagy visszacsatolás szociális normákat közvetít. A pozitív és negatív min sítés azt az igényt fejezi ki, amelyet a társadalom fogalmaz meg az egyénnel szemben. Az ideális személyiség képe, amelyet az egyén normaként elfogad "én-ideállá" válik, ez optimális esetben motiváló hatású. a személyiségre. Az én-ideál kialakulásával jelenik meg az önértékelés, amely megmutatja mennyire tartjuk magunkat hatékonynak vagy tehetségesnek egy-egy dolog elvégzésében.

Bandura (1989) kimutatta, hogy a magas önértékelés mindenképpen pozitív hatású, mert növeli önbizalmunkat és sikerorientációnkat. A pozitív önértékelés jó hatással van az egyénre, ha önértékelésünk magasabb mint amennyit teljesíteni tudunk, nagyobb a vállalásunk. Bandura kutatásai foglalkoztak a magas önértékelés gyermekek iskolai munkájával. Megállapította, hogy a magas önértékelés gyermekek teljesítménye képességeikt l függetlenül jobb, mint az alacsony önértékelés gyermekeké. A pozitív önértékelés gyermekek a megadott id n belül több példát oldottak meg, hamarabb jöttek rá a hibáikra, szívesebben nézték át feladataikat, mint az alacsony önértékelés társaik. Tehát a magas önértékelés a siker egyik feltétele lehet. A szül k nevelésének hatására alakul ki az egyén pozitív, illetve negatív önértékelése.

A segít , szeretetteljes légkör, pozitív hatással van az önértékelésre, a feszült, türelmetlen, túlkövetel családi légkör, negatív önértékelést alakit ki. Negatív önértékelés esetén az egyén hajlamosabb a negatív tulajdonságok felnagyítására, ingerlékenységre, alkalmazkodása nehézkesebbé válik. Az önértékelés és önkontroll, a magatartásszabályozás egyik alapja. A pszichológiai felfogások fontosnak tartják, hogy arra kell nevelni a gyermekeket és feln tteket is, hogy ismerjék fel és higgyenek saját képességeikben.

Az hogy, milyen eredményhez vezet a pozitív légkör és magas önértékelés, már tudjuk, de röviden jellemezni kell a negatív önértékelés eredményét is. Amennyiben valaki sorozatosan kínos és megalázó helyzetekbe kerül, hamarosan felhagy a próbálkozásaival. Kés bb már akkor is visszavonul, amikor esélye lehetne a sikeres feladatmegoldáshoz. Ebben az esetben tanult tehetetlenség jelenségével találkozunk, ekkor az az emberek meg sem próbálják irányítani sorsukat, passzívakká, tehetetlenekké válnak. Társas viszonyulásaikra igazolásokat keresnek, és a világot úgy képzelik el, mint amelyet ember feletti er k kormányoznak. Az egyéneknél jelen lehet az elhárítás, amely Erikson szerint akkor jelenik meg, ha magas önértékelésr l van szó és a pozitív énképet védeni kell A merev énképpel rendelkez személy igyekszik kizárni az énképének ellentmondó, disszonáns információkat. Az elhárító mechanizmusokat a korábbi fejezetekben már bemutattuk. Cselekedeteinket a társak, a környezet min sít reakcióin át ítéljük meg.

Motivációink jelent s mértékben társas eredet ek, és a társas elismerés mint szociális szükséglet jelentkezik az egyén életében. A gyermek, és a feln tt is fontosnak tartja azt, ha munkáját elismerik és nem "átnéznek" rajta. Nem könny eleget tenni a szociális elismerés iránti igényünknek. Fontos, hogy viselkedésünk hatásával számoljunk, de mi magunk is el tudjuk azt fogadni. Az önismeret mellet foglalkoztat bennünket az a kérdés, vajon megismerhet -e a másik. Másokkal való jó kapcsolatunk, szociális készségünk feltétele a jó önismeret. Minden csoport lehet séget ad az egyén számára önismeretének megszerzéséhez.

Luft és Ingham (1973) modellje arra ad magyarázatot, hogy énünknek, viselkedésünknek két dimenziója van, amit önmagunkról ismerünk és amit mások ismernek rólunk. Ennek alapján rajzolhatjuk meg a JOHARI ablakot, ami a személyiség viselkedésének négy területét adja.

5. sz. ábra: JOHARI ablak

A nyílt terület, a személy azon viselkedését tartalmazza, amelyeket maga ismer, a vele kapcsolatban lév személyek szintén. Ilyen pl. név, családi szerepek, munkahelyi pozíciók stb.

A "vak" terület mások által ismert, de az egyén által ismeretlen jegyeket tartalmazza Pl. a viselkedés furcsasága

A "zárt" terület az egyén által ismert és mások által rejtegetett tulajdonságokat tartalmazza.

A "sötét" terület olyan tulajdonságot jelent, ami ismeretlen az egyén és mások el tt.

Ez azt jelenti, hogy minden ember természetében van egy kevéssé megismerhet terület, és olyan amit elrejt mások el l. A folyamatos kapcsolattartás ad lehet séget arra, hogy megismerjük a másikat, viselkedésének okát, viszonyulásait. Ennek segítését szolgálja az empátia.

Az empátiával foglalkozó pszichológusok szerint, az empátia olyan képesség, amely segítségével képesek vagyunk bele élni magunkat a közvetlen kommunikáció során a másik ember helyzetébe. Ennek eredményeként, megértjük, és megérezzük a másik ember emócióit, indítékait, törekvéseit, felidéz dnek bennünk a másik érzelmei, feszültségei majd tudatosan feldolgozzuk és értelmezzük azokat. Az empátia mélysége függ az emberek egymás közötti kapcsolatától, akaratától.

A beleéléshez közvetlen kommunikációs kapcsolatra van szükség. Elengedhetetlen a személyek egymás felé irányuló figyelme, odafordulása. A lelki tartalmak nem mindig racionálisak, nem azonnal érthet k, és nem fejezhet ki feltétlenül szavakban. A racionalitás hiányát úgy kell értelmezni, hogy nem mindig szükséges az empátiához. Racionálisan sok mindent feltételezhetünk a másikról, feltevéseket fogalmazhatunk meg viselkedésének okairól, amir l, még maga sem tud. Ez már nem empátia, hanem belemagyarázás, és feltételezés. Nem empátia pl. ha arra gondolunk, hogy a jól öltözöttségünk miatt keltjük fel környezetünk érdekl dését. Ezt már tapasztaltuk vagy érzékeltük.

Az értelem sok esetben akadályozza az empátia kialakulását, mert ekkor a szabályok és a tanult ismeretek lépnek be az empátia helyére. Az empátia lényege a tehát kommunikáció, és a metakommunikáció, a közvetlenség, amelyben a látásnak és a hallásnak jelent s szerepe van, mert ennek segítségével az érzelmi, hangulati állapot megragadására van lehet ség

Buda Béla szerint az empátia minden ember képessége, de különböz képpen nyilvánulhat meg. Mélysége, jelenléte függ a gyakorlattól, tapasztalattól, és fejleszthet . A vizsgálatok szerint különböz kultúrákban és életkorokban más és más a megjelenési módja, szintje. A nyugati kultúrákban kötöttebb, és nehezebben jelenik meg mint más kultúrákban, ahol ez szabadabb teret kap. Az empátia jelenléte összefüggésbe hozható az életkorral, pl. a gyermekkorban nagyobb az empátiás készség mint feln tt korban. Mások elfogadásában hatékony kapcsolattartásunk érdekében szükségünk van empátiára.