GYERMEKKORI FIGYELEMZAVAR ÉS HIPERAKTIVITÁS

Gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás

A figyelemzavaros, túlmozgásos gyerek már korán problémát jelent a szülőnek és a közösségnek, mégis leggyakrabban e problémák elmélyülésekor, az iskoláskorban kerülnek szakemberhez az ilyen gyermekek.

A problémák özöne:

A tünetek változatosak, mégis jól körülírhatók. A gyermek észlelése ugrándozó, a feladatokat nem érti meg, vagy belekap, de nem képes folyamatosan odafigyelni. Képtelen sorrendis 515e47f éget felállítani, hogy mi a fontosabb, idejét nem tudja beosztani. Nem tud elhatározni és végrehajtani. Nem tudja viselkedésének következményeit a jövőre előrevetíteni. Ugyanígy a múltat sem tudja a jelenhez megfelelően kapcsolni, vagyis úgy tűnik, nem tanul az állandóan hangoztatott hibákból. Csak az "itt és most"-ban létezik a világ számára. Gyakran halljuk a szülőktől: "mindent megígér, de semmit nem tart be", "mindig halogatja a leckét azért, hogy kibújjon a feladat alól", "órákig ül a könyv mellett, mégsem jut előbbre". Mindezek mellett a gyermek számos dologban a korának megfelelő érettséget mutat, néha feltűnik, milyen ügyes valamiben, vagy különleges dolgokra tud emlékezni. Így a szülő értetlenül áll a gyerek viselt dolgaival szemben.

A problémák lényege:

A fenti tünetek a gyerek problémájának a lényegét képezik. A szülő gyakran követi azt a hétköznapi logikát, miszerint ha máskor tudja, akkor most is tudná, ha akarná, tehát nem akarja, tehát direkt csinálja. A szülőn múlik, hogy milyen nevelési módszerrel- jutalmazással, büntetéssel, megbeszéléssel él-e adott helyzetben. Másnap azonban marad minden a régiben.

A problémák háttere:

A kiváltó okok tekintetében többféle elmélet látott napvilágot. A legelfogadottabb a funkcionális éretlenség elmélete. Eszerint az ilyen gyermek idegrendszere lassabban ill. egyenetlenebbül fejlődik, érik. Ebből adódóan bizonyos területeken elmarad, más területeken viszont megfelelően érett. Hiperaktivitás esetén pl. a szenzoros területek nagyon aktívak, de az ingerszelekcióért felelős területek elégtelenül működnek. Ez az elégtelen működés idővel jelentősen normalizálódhat spontán módon is, a nemi éréssel párhuzamosan. Az agyi struktúrák érése tehát nagy szerepet játszik a hiperaktivitás csökkenésében. Ez az érés elő is segíthető speciálisan erre kidolgozott mozgásos fejlesztő terápiákkal.

Teendők:

- Megfelelő vizsgálatok elvégzése, a tünetek okának tisztázása, mert más betegség kísérő tünete is lehet pl. a figyelemzavar.

- A megfelelő nevelés. Amennyiben a gyermekről kiderül, hogy túlmozgásos figyelemzavarban szenved, a szülőnek át kell hangolódnia érzelmileg, el kell fogadnia, hogy a gyerektől nem várható pillanatnyilag és még hosszú ideig önállóság, neki kell alapvető dolgokat a gyermek életében számon tartania és számon kérnie. Nagy türelemmel, kevés szemrehányással. Mindez nagyon megterheli a szülőket, fontos önmagukról is gondoskodniuk, segítséget kérni, konzultációra járni. Időről-időre várható a fizikai és szellemi kifáradás, "belefáradás". Fontos rendszeresen pihenni, kikapcsolódni, egy-egy részfeladatra segítőt szerezni a család vagy a barátok közül (pl. aki sportolni viszi, vagy aki tanul vele). Sokat segít a jó napirend kialakítása.

Nehéz elviselni a gyerek állandó ellenállását a szabályokkal szemben, de ki kell tartani mellettük. Helytelen megoldani a feladatot helyette, de magára hagyni sem szabad addig, amíg meg nem értette, mi a feladat. Egyszerűen, röviden és érthetően mondjuk el, mit várunk tőle, a hosszú magyarázat összezavarja. Konfliktus esetén, ha nagyon izgatottá vált, nem érdemes elemezni a történteket, inkább célszerű olyan környezetbe áthelyezni, ahol könnyebben megnyugszik (pl. szobájába, egyedül).

- A sport nélkülözhetetlen esetükben. Fejlődik mozgáskészségük, figyelmük, kitartásuk, megküzdő képességük. Fontos, hogy büntetés esetén ne a sporttól legyen eltiltva a gyerek, hiszen ez számára "gyógyszer".

-Terápiák: legfontosabbak a rendszeres, az idegrendszer érési folyamatait speciálisan elősegítő, mozgásos fejlesztő foglalkozások és a gyógypedagógiai fejlesztés. Esetenként szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. A pszichológus munkájára az ún. másodlagos tüneteknél van szükség (pl. beilleszkedési nehézség, magatartászavar), valamint a szülőt segítő konzultációs beszélgetéseknél".