EMBERI KAPCSOLATRENDSZEREK

EMBERI KAPCSOLATRENDSZEREK

(interakció, kommunikáció, vonzalom, hasonlóság, függ ség)

A szociálpszichológia a társas interakciókkal és az emberek közötti kapcsolatrendszerek kialakulásával, jelent ségével foglalkozik.

Az ember társas lény, ezért igénye van társaskapcsolatok kialakítására és fenntartására. Sokféle társas készséggel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy kapcsolattartásunk hatékony legyen. Szükségünk van olyan ismeretekre, amelyek segítséget nyújtanak kapcsolataink kialakításához.

A kapcsolat nem más mint két vagy több személy között létrejöv viszony, ismeretség, vagy összeköttetés. A kapcsolatok általában nem véletlenszer ek, hanem valamilyen céllal köttetnek, és többször általunk irányítottak, de el fordul közöttük olyan is, amely véletlenszer en alakul ki. Sok ember küzd problémákkal a társas érintkezés során mert, nem tudják helyesen teszik-e, ha kapcsolatba lépnek a másikkal. Az egyének között nagy különbségek, eltérések vannak, arra vonatkozóan, hogy rendelk 444b19e eznek-e, és milyen szinten társas jártassággal. A személyek egymástól való elszigetel dése gyakran a hiteles kommunikáció hiánya, és ez a társas vagy interaktív jártasság hiányát vagy gyakorlatlanságát jelzi, vagyis azt, hogy az egyén félénk az interakcióban.

A félénkség okát az interakcióban több pszichológus vizsgálta, Zimbardo szerint a félénkség kellemetlen érzéseket vált ki, és legtöbbször olyan helyzetekben jön el , amikor idegennel vagy a másik nemmel, vagy magasabb státusú személlyel kerülünk kapcsolatba. Az is el fordulhat, hogy az idegen helyzet váltja ki az egyénekb l. a bizonytalanságot.

Az interaktív jártasság megszerzése a szociális tanulás folyamatában történik. Ez azt is jelenti, hogy a szociális ügyesség, jártasság megszerzésének szenzitív id szaka a gyermekkor, ahol a család, illetve a szül k modell érték ek, és meger sít , motiváló funkciót teljesítenek. Az egyének nem születnek félénkeknek, a szociális ügyesség a szocializációban alakul ki. Általános tapasztalat, hogy az egyének a saját státusszintjükhöz közeli helyzet eket választanak a kapcsolatok kialakítására.

Az interakció, olyan társas kölcsönhatás, amely létrejöttében befolyásoló szerepe van az ÉN-nek, a MÁSIK-nak, és a HELYZET-nek. Pl. az olyan tényez k, mint a jövedelem, a társadalmi osztály meghatározza az interakció létrejöttét A társas kölcsönhatás stílusát, a társaskapcsolatot kialakító egyének társadalmi hovatartozása is jellemzi. Másképpen köt kapcsolatot egy serdül mint egy középkorú egyén vagy egy fiú, illetve egy lány, másképpen kommunikál és másképpen közvetíti az igényeit. A folyamat értelmezésében olyan pszichológiai jellemz k feltárására is szükség van, mint pl. a küls megjelenés jelent sége, egyéni attit dök, kommunikációs jártasságok, neveltetés, intelligencia stb. A megjelenéssel kapcsolatban szociálpszichológiai tény, hogy másképpen reagálunk egy jól öltözött egyénre, mint egy " szakadtra", és hajlamosak vagyunk az egyiket hamarabb elfogadni, és a másikat kizárólag küls jellemz k alapján elutasítani.

A kapcsolat akkor kezd megszilárdulni, ha a személyek több alkalommal találkoznak, amelyben a felek kölcsönösen érdekl dése, hasonló nézeteinek megléte van jelen. Interakció indul be, a társas kölcsönhatásban, a személyek hasonlósága és a kölcsönösen el nyös kiegészítés elvének alapján.

Az emberi viselkedéssel foglalkozó pszichológiai elméletek különböz magyarázó elveket próbálnak találni arra vonatkozóan, hogy miért keresik az emberek az örömöt, miért kerülik a fájdalmat. Erre a hedonizmussal, az örömelvvel, próbáltak magyarázatot adni. Az emberek gyakran addig igyekeznek fenntartani a kapcsolataikat amíg az el nyt jelent számukra és f leg, ha jutalmat, és meger sítést nyernek általa. Az emberek együttm ködési igénye sokkal er teljesebb mint az ellentmondás, gyakran azért nem mondunk ellent a másiknak, mert félünk, hogy ellenkezésünk kellemetlen következményekkel járna. Az interakció tehát nyereséges folyamat is lehet, amit a megfelel partner kiválasztásával érhetünk el.

Az interakció igen szelektív folyamat, ezért különböz képpen produkálhatja a nyereséget, a vállalt befektetés arányába. Az interakcióban az egyének hatást gyakorolnak egymásra és függ ségi viszony alakul ki közöttük. E Jones szerint négyféle függési viszonyt különböztetünk meg:

álfügg ség - amikor a kapcsolatban lév személyek viselkedését konkrét el írások szabályozzák, nincs lehet ség személyes kapcsolat kialakítására,

asszimetrikus függ ség - amikor az interakcióban lév felek közül az egyik kiszolgáltatott helyzetben van, csak reagálási lehet ség adott számára pl. f nök, beosztott viszony,

reaktív függ ség - amikor partneri kapcsolat alakul ki a résztvev k között, vagyis csak egymás figyelembevételével történhetnek a dolgok pl. t zsde helyzetek,

kölcsönös függ ségi helyzetek - a cél közös, így a felek cselekedeteit az összehangolás, az egyeztetés jellemzi.

A társas viselkedés létrejöttében szerepe van a kíváncsiságnak, az önérvényesítésnek, a jutalmazásnak a meger sítésnek stb. A társas viselkedés megértéséhez, és kezeléséhez, rendelkezni kell önismerettel, mások viselkedésének értelmezésével, hatékony észlelésével (melyre a következ fejezetben térek ki), mert az interakció els síkja, a másik ember észlelése, percepciója.

Hogyan is történik egy kapcsolat alakulása:

személyészlelés (percepció) - interakció - benyomás - vonzalom - választás

kommunikáció - attit d.

A fenti felsorolás általában a sorrendiséget jelenti.

Az interakciót, amely két személy közötti társas kölcsönhatás egy vagy két alkalommal létrejöv találkozás eredményeként jön létre.

Az interperszonális vagy személyközi kapcsolat lényege, hogy a személyek ismételten érintkeznek egymással. A kapcsolatok lehetnek formálisak vagy informálisak. A formális kapcsolat lényege, hogy társadalmi szabályokhoz kötötten, kényszerhelyzet hozhatja létre. Az informális kapcsolatban a partnerek kölcsönös, szabad választása, és érzelmi indíttatása a fontos. A formális kapcsolatra példa a szervezeti, munkahelyi, hivatalos kapcsolatok. Az informális kapcsolatok, a baráti társaságok vagy a család által irányítva, vezérelve alakulnak ki.

Az interperszonális kapcsolatok tartósságát és mélységét DAVIS szerint a partnerek közötti összeillés, a szenzitizáció (érzékenység) befolyásolja. Az összeillés akkor jön létre, ha a partnerek egymás irányába rendelkeznek szenzitív tényez kkel, érzékenységgel, fogékonysággal. Ilyen szenzitizátorok lehetnek pl. a test, a pszichológiai jegyek, társadalmi hovatartozás, attit dök, nézetek. Az interperszonális kapcsolat alakulásában a következ tényez k hatnak. mint pl.

a fizikai távolság, mert könnyebb észrevenni azokat akik a közvetlen környezetünkben vannak,

a gyakori találkozások,

a térbeli faktorok azok, amelyek szabályozzák a kapcsolattartást.

Fontos a társadalmi és demográfiai hovatartozás, hasonlóság is. Nagy a valószín sége annak, hogy gyakran olyan egyénekkel kerülünk szívesen kapcsolatba, akik családi, foglalkozási, anyagi státusukat tekintve hasonlóak hozzánk. Több szociálpszichológiai vizsgálat bizonyította, hogy a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok így alakulnak ki az " egymásra találásban" fontosnak tartják a küls t, a fizikai vonzer t, a jó megjelenést. A testi vonzer nehezen definiálható tulajdonság, a szépség, a különböz egyéneknél különböz megítélés alá esik. Nem biztos, hogy egy formás arc, mindenki számára fedi a szépség fogalmát, mert amit egyszer vonzónak találunk, lehetséges, hogy legközelebb vagy egy más pillanatban nem olyan szép számunkra. A szépség adódhat, a tekintet "varázsából", a bels kisugárzásból, ami az egész személyiséget áthatva pozitív benyomást gyakorol a környezetére. Több megfigyelés bizonyította azonban, hogy a szép és jó megjelenés emberek a legkülönböz bb területeken el nyben részesülhetnek pl. iskolában, munkahelyen stb. Heider szerint a hasonló attit dök és értékek kedvez hatással vannak az interperszonális kapcsolt kialakulására.

A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy az emberek általában eléggé bizonytalanok véleményeiket, nézeteiket, beállítódásaikat tekintve, s ezért szívesen veszik, ha azokban mástól, a másiktól is meger sítést kapnak. A kapcsolat korai alakulásában fontos szerepe van a vonzalomnak és az attit dhasonlóságnak. Miért vonzódunk bizonyos emberekhez, vagy kihez vagy kikhez vonzódunk Aronson szerint azokhoz vonzódunk, akik hasonló érdekl dés ek és nézet ek mint mi, akiknek szakértelmük, bizonyos képességeik vannak, és fontos számunkra, hogy csodálatra méltó tulajdonságokkal rendelkezzenek, h ségesek, becsületesek, szinték. Az amerikai szociálpszichológia kiemeli, hogy a vonzalom alapja a jutalomelmélet. A jutalomelmélet szerint, azokat az embereket kedveljük és azokhoz vonzódunk, akik a legkisebb költség mellett a legnagyobb nyereséget adják számunkra, azzal, hogy vélekedéseinket, és nézeteinket igazolják, valamint meger sítenek abban, hogy higgyünk azok helyességében. Ha valaki kételkedik önmagában, bizonytalan, annál jobban vonzódik ahhoz, aki meger síti, elfogadja t.

J. Thibaut és H. Kelley cserelmélete szerint az emberi kapcsolatok befektetési-nyereség haszna sok interperszonális kapcsolat alapja. Az elmélet azonban nem ilyen egyszer és racionális, mert túlságosan leegyszer síti a kapcsolatok lényegét, mert sok esetben figyelmen kívül hagyja az értéket, az érzelmet, vagy azt a tényt, hogy egy megromlott kapcsolat (pl. házasság) fenntartása jobban elfogadhatóbb, mint egy új, ismeretlen és anyagilag is bizonytalan kapcsolat megkezdése vagy kialakítása. Ilyen esetben már nem vonzalomról van szó, hanem az újtól való félelemt l.

A vonzalommal kapcsolatos kutatások azt is bizonyították, hogy az embereknek fontos a dicséret, de nem szeretik a manipulálást. Aronson a Társas lény cím könyvében több megfigyelés és vizsgálat bizonyítja, a vonzalom jelent ségét az interperszonális kapcsolt kialakulásában és megszilárdulásában. A kompetencia (hozzáértés, szakértelem) is érdekes kérdése a vonzalomnak, pl. szeretjük a kompetens embereket, vonzódunk hozzájuk, de nem szeretjük azokat, akiknek magasak a képességei, zavarnak bennünket. Az egyént ér meger sítések akkor hatásosak, ha nem mindig attól kapjuk, akit l általában, hanem aki ezt ritkán teszi. A kapcsolatteremtésben fontosak tehát az els benyomások, de még fontosabbak, azok az állandó találkozások is, amelyek a partnerek bens séges, elfogadó, hiteles együttm ködését teszik lehet vé. Az interakció és az interperszonális viszony nem jöhetne létre kommunikáció nélkül, amely az észlel és cselekv viselkedés mellett az egyének kölcsönhatását biztosítják.

A kommunikáció lényege a közlés, az információcsere, amely a kommunikációs felek között különböz formában mehet végbe. Szociális jelenség, hogy a közvetítésében jelek szerepelnek, az adó és a vev között.

Minden kommunikációnak négy fontos eleme van : az adó, aki kódolja az üzenetet, ami meghatározott csatornán jut a vev höz, aki dekódolja ezt. Festinger szerint a kommunikációnak három típusa van: a járulékos, a kifejez , és az eszköz jelleg

A járulékos kommunikáció lényege, hogy az adó anélkül küld üzenetet, hogy azt tudná.

A kifejez kommunikáció az egyén motivációs és érzelmi emocionális állapotát fejezi ki.

Az eszköz jelleg lényege, mindig valamilyen konkrét céllal történik. A kommunikációnak két alapvet formája van a közvetlen és a közvetett.

Közvetlenr l akkor beszélünk, ha a kommunikáló felek között lehet ség van a visszacsatolásra, közvetett esetében valamilyen kommunikációs eszköz játszik szerepet az információcserében pl. levél, telefon. A kommunikációban az üzenet küldése történhet verbálisan, szavakkal, illetve non-verbálisan, vagyis szavak nélkül. (Nemcsak azzal váltunk ki hatást az emberekb l, amit mondunk, hanem azzal is ahogyan és amilyen körülmények között továbbítjuk mondanivalónkat.)

A verbális kommunikációban a beszéd, és a nyelv tölti be az információ közvetít szerepet. A kommunikációban résztvev felek közötti hierarchikus különbségek a kommunikáció min ségére utalnak. A társadalmi osztályok nyelvhasználatával kapcsolatos vizsgálatok (Bernstein, 1970) bizonyították, hogy vannak kidolgozott és korlátozott kóddal rendelkez egyének. A kidolgozott kóddal rendelkez egyénekre a kifejez készség gazdagsága, sokszín sége jellemz , a korlátozott kóddal rendelkez egyénekre, a kifejezés szegénysége, kevés szókincs a jellemz . A kutatást a középosztálybeliek, illetve a munkásosztályhoz tartozó gyermekek vizsgálatával igazolta Bernstein, és hangsúlyozta, hogy a meghatározó kód, segíti vagy nehezíti az egyének kommunikációját. A beszéd információt ad az egyénr l. Tartalma, tempója, kifejez készsége utalhat az egyén iskolázottságára, intelligenciájára, személyiségére, attit djére, érdekl désére, élményeire, érzelmi állapotára. A társas interakcióban az emberek megszólítása, a különböz nyelvi készlett l, és a kapcsolat jellegét l függ, utal az egyén státusára, a formális vagy informális kapcsolatra, s arra, hogy mennyire intim a kapcsolat a felek között. A különböz társadalmi csoportok kommunikációs rendszerét a környez kultúra alakítja, illetve befolyásolja. Egy csoport közös társas környezete kialakítja a "csoportszlenget", a szubkulturális szótárt. Pl. a diákok vagy különböz szakmák zsargonjáról beszélhetünk. A zsargon használata mindig arra utal, mennyire tartozik az egyén az adott csoportba.

A verbális kommunikáció jelent s kísér je a non-verbális kommunikáció, amely egyes pszichológiai vizsgálat szerint az össz-kommunikáció 93%-át jelenti. A szavakat, mondatokat nagy mennyiség nem verbális jelzés kíséri, pl. hangsúly, hanglejtés, mimika, testbeszéd, ami kiegészíti a szóbeli közlést. A nonverbális kommunikáció, lehet direkt és nondirekt.

A direkt kommunikáció, szándékos egy-egy kultúrán belül azonos a jelentése, pl. egyezményes jelek, a béke jele, az egyenruhák, amelyek szintén jelzésérték ek.

Az indirekt kommunikáció, az melyeket önként és spontán módon használunk, a mimika, a hangsúly. A nonverbális jelzéseket gyorsabban küldjük, mint a verbálisakat. A metakommunikáció azon jelzések együttese, amelyek elmélyítik, kísérik a közlést. Ez olyan közlésen túli információ, amely a kommunikáló felek bels állapotára, a kapcsolat jellegére utalhat. A szociális környezet, a tanulás lehet vé teszi, hogy az egyén elsajátítsa a kultúra viselkedési szabályait, és használja a metakommunikáció jelzéseit. A különböz kultúrájú csoportok, eltér en használják a metakommunikációt, és ez függ a hagyományoktól, a kultúrától, a társadalmi berendezkedést l. A metakommunikáció közvetít i

a mimika, (az arc mozgása, tekintet, stb.),

a pantomimika, gesztusnyelv (végtagok, test mozgása),

a vokális jelzések (a hangsúly, hanger , hanglejtés),

a proxemika (távolságszabályozás).A kommunikációs felek közötti távolság kultúrafügg

E. Hall négyféle távolságot figyelt meg a kommunikációs felek között:

az intim,

a személyes,

társasági és

nyilvános zónákat,

amelyek átlépése egy meghatározott kultúrával bíró közegben kellemetlen következménnyel járhat. Az egyének közötti különböz viselkedésmódok másképpen társas készségek, a kapcsolataink szabályozására szolgálnak. A társas készségek segítségével megpróbáljuk befolyásolni partnerünk viselkedését, szabályozni érintkezésünket. A különböz verbális és nonverbális jelzések hatására hatékonnyá válhat kommunikációnk. A viselkedés szociális tanulás eredménye.

A tanuláselméletek szerint mások irántunk való viselkedését az határozza meg, hogy hogyan reagálunk rá. Azok a viselkedések, amelyeket büntetünk általában ritkábban fordulnak el , kivéve, ha az egyén fel akarja hívni magára a figyelmet. A negatív visszacsatolások ritkán eredményesek, mert az egyént rászoktatja az óvatosságra, gátlásosságra, és gyakran kudarcorientációt alakit ki.

A tapasztalt kommunikátor jó emberismer , a találkozás els pillanatában fel tudja mérni, mely viselkedésmódot válassza ki repertoárjából ahhoz, hogy sikeres legyen. Amennyiben a helyzet újabb találkozást sürget, szükség van a kölcsönös és összehangolt kommunikációra, amiben a konkrét szituáció, a felek motivációja, célja, kulturáltsága lesz a dönt ., a külön

A társas készség tanulható, és tanítható különböz tréningek által alakítható, és finomítható. A hatékony kommunikációban szükség van az egymásra figyelésre, és az összehangoltságra. Érdekes megfigyelés, hogy a kommunikációban el fordul az, hogy a nem beszédes is beszédessé válhat, vagy a túl beszédesek kevesebbet beszélnek, ha hasonlóakkal találkoznak.

A kommunikációval történ befolyásolás esetében a befolyásolónak irányítani kell a kommunikációt akkor is, ha az nem találkozik a másik tetszésével. Az együttm ködésre törekv felek els sorban a következ szempontokat tartják fontosnak: bizalmat, az összehangoltságot, és az alkudozást.

A bizalom, a kapcsolat együttm ködésének alapja,

az összehangoltság lényege, a különbségek átértelmezése,

az alku, a célhoz vezet út érdekében, az elvárások egyeztetésével történik.

Amikor kialakul a társas kapcsolat, létrejön a kommunikáció, a sikeres, hatékony együttm ködés, és ekkor figyelembe kell venni a befolyásolhatóság és meggy zhet ség kérdését

A meggy zés, a közlés elfogadtatására irányuló törekvés, amelyben az a meggy zhet , aki erre rá tud hangolódni. A meggy zhet ség nem azonos a konformitással, amely az egyén alkalmazkodását jelenti a csoportnormákhoz, hanem a közlés elfogadását jelenti. Felmerül az a kérdés, kik azok akik könnyen meggy zhet k, mit l függ mindez.

Megfigyelések szerint ez függ

a szituációtól,

a meggy z hitelességét l,

a személyiségét l.

A befolyásolás, meggy zés által érhet el. A befolyásolás három tényez függvénye,

a kommunikátoré,

a kommunikációé, és

a befogadóé.

A kommunikátor minden energiáját igyekszik hangulatkeltésre fordítani, igyekszik hatással lenni az egyénre vagy a csoportra. Pl. a reklámok hasonló elvek szerint dolgoznak. Több megfigyelés utal arra, hogy a befolyásolásnál figyelembe vehet , a nem (férfi v. n ), életkor, a tapasztalat, ismeret, személyiség stb.

A befolyásolás folyamatát Kelman három kulcsfogalommal definiálja:

a behódolás (engedelmesség),

az azonosulás (identifikáció) és

a bels vé tétel (interiorizáció) által.

Az engedelmességre magyarázat, hogy azért vetjük alá magunkat mások befolyásának, mert így szeretnénk kedvez reakciót kiváltani a másikból. A hozzánk képes hatalmi helyzetben lév embereknek akkor is engedelmeskedünk, ha személy szerint nem értünk vele egyet.

Az engedelmesség a behódolás egyik formája. Azok az emberek engedelmeskednek, akik úgy gondolják kevés az ismeretük, tapasztalatuk egy témában, alacsony az önértékelésük.

Milgram kísérleteinek lényege az volt, hogy a kísérletben a helytelen válaszok adását áramütéssel büntette, s igazolta, hogy emberek hajlandóak másoknak engedelmeskedni, akkor is ha nem ésszer a végrehajtás, és fájdalmat okozhatnak. Ilyen helyzetben, illetve a hasonló helyzetekben az egyének feladják cselekvési szabadságukat, viselkedésük ellen rzését másokra bízzák.

Az engedelmességet több tényez befolyásolja

az egyén nem érez felel sséget cselekedeteiért,

alulértékeli cselekvési szabadságát,

kevés ismeret birtokában van,

igen er teljesen tekintélytisztel

A hatalom el tti behódolás jelent ségére, példa Milgram amerikai szociálpszichológus (1963) vizsgálata, amely miszerint a kísérleti személyeknek növekv elektrosokkot kellett adni a szomszéd szobában ül elektródákkal felszerelt "résztvev knek", meglep eredménnyel zárult. A résztvev k, szópárok tanulása közben hibát vétettek, erre kellett a kísérleti személyeket növekv elektrosokkal figyelmeztetni. A kísérleti személyek tisztában voltak az áramütés fájdalmával mégis igen magas áramütésig elmentek. Milgram ezt azzal magyarázta, hogy a kísérleti személyek nem éreztek felel sséget személyes cselekedeteikért, másrészt nem szembesültek közvetlenül a résztvev szenvedéseivel, ez megkönnyítette a feladat végrehajtását. Könnyebb szenvedést okozni annak aki távol van t lünk, nem tudunk szembesülni fájdalmával. Ilyen pl. a levélben vállalt döntéshozatal, ahol nincs szükség további azonnali magyarázkodásra, indoklásra. Az engedelmességben fontos az elvárások megfogalmazása, amikor az egyén saját véleményét háttérbe szorítva igyekszik eleget tenni a mások elvárásainak, mert reméli, hogy jutalmat nyerhet.

Vannak események, amelyekben nem hajtjuk végre a cselekedeteinket, nem törekszünk megfelelni az elvárásoknak, fellázadunk.

Neveltetésünk szerepet játszik abban, hogy olykor engedelmeskedünk, és olykor vesszük a bátorságot és önállóan cselekszünk. Felmerülhet az a kérdés, mikor és miért állunk ki igazunk mellett. Ezt a szociálpszichológusok a szociális exspektancia jelenségével magyarázzák, vagyis az elvárásoknak igen nagy hatalmuk van az események felett és valaminek az elképzelése önbeteljesít jóslattá válhat attól, hogy az egyén elképzeli viselkedését és annak megfelel en cselekszik és a bejósolt következmény, viselkedés megtörténik.

A másik tényez , a neveltetés, hozzászoktunk ahhoz, hogy engedelmeskednünk kell feljebbvalónknak, megtesszük amit kívánnak t lünk, és nehezen viseljük el, ha esetleg ellent kell mondanunk, ez pedig nem más, mint szociális kondicionálás. Az emberek kommunikációs stílusa feler síti az engedelmességre törekvésünket. A Milgram féle kísérletben a kísérletvezet ruházata is közvetítette a távolságtartást, a hatalmat, a hivatali stílust, mert szürke köpenyt, munkaruhát hordott.

Az azonosulás esetében, azért követi az egyén és teszi magáévá a másik viselkedését, mert akit utánoz rendelkezik olyan jellemz kkel és képességekkel, ami bel le hiányzik. Az egyén tudatos er feszítések tesz arra, hogy a kívánt és vállalt szerepet utánozza. A kölcsönös szerepviszonylat a klasszikus azonosulásnak egyik formája, nemcsak egyéni modell választását jelenti, hanem azt is, hogy az egyénnek fontos lehet az adott személyhez vagy csoporthoz f z d viszony fenntartása, ezért ki kell alakítania azokat a viselkedési elvárásokat, amelyek konkrét szerepekhez kapcsolódnak.

Az identifikáció (azonosulás) az, amikor az egyén elfogadja a befolyásolást, mert a kívánt viselkedés lehet vé teszi, hogy a választott modell elvárásainak megfeleljen. Mint arra a korábbi fejezetben már utaltam, az azonosulásnak vannak különböz formái, el ször a gyermek akaratlanul spontán módon veszi át a kiválasztott személy viselkedésmódját, elvárásait, tulajdonságait, majd a kés bbiekben már fontos lesz és megjelenik a tudatosság és a szándékosság. Minden ami velünk történik, életünk legf bb eseményei úgy m ködnek, mint egy szociális, társas forgatókönyv. A feln tté válásunkban legfontosabb folyamat az, amikor elsajátítjuk a társadalom elvárásainak megfelel viselkedést. Az említett forgatókönyv felel s pl. azért, hogy szokatlan módon viselkedünk bizonyos helyzetekben. Orne (1972) vizsgálatai szerint, ha egy embert megkérnek arra, hogy adjon össze meghatározott oszlop számot és utána a papírt összetépik a kísérleti személy a következ kérésre valószín fellázad. Ha azt mondják, ez egy pszichológiai kísérlet része, a feladatot akkor is elvégzi, ha az értelmetlennek t nik. Tehát el ször felmérjük a helyzetet, amelybe kerültünk, megállapítjuk saját cselekvési lehet ségeinket és szociális sémáink segítségével kiválasztjuk a megfelel cselekvésformákat. Id közben értelmezzük a feladatot, a cselekvések sorozatát, ami visszahat viselkedésünkre, és a legközelebbi reagálásunkra.

Az interiorizációról (küls , bels vé tétele) akkor beszélünk, ha az egyén a modellált és elsajátított normákat és értékeket azért vállalja, és viselkedik ennek megfelel en, mert az már beépült személyiségébe, és maga is ezt vállalja és vallja. Az értékek elsajátítása a szocializáció folyamatában történik és tükrözi az egyén környezetének viszonyulásait pl. munkához való viszonyát vagy olyan emberi értékeket, mint a becsületesség fontosságát, a segít készséget stb.

Az el z ek azt bizonyítják, hogy társas viselkedésünk mennyire bonyolult, összetett, nem kevés magyarázatot kíván. A korai kondicionálás, a verbális és non-verbális kommunikáció együttm ködése, a társas szerepekkel hozza létre az emberi interakcióink bonyolultságát.