CSOPORT, CSOPORT MŰKÖDÉSEK

CSOPORT, CSOPORT M KÖDÉSEK

Az el z fejezetben már irtunk a társas befolyásolás módjáról, az interakció és interperszonális folyamatok jelent ségér l, eszerint mások jelenléte befolyásolja viselkedésünket, hatékonyságunkat.

Az emberek társaskapcsolatokban élik le életüket, kapcsolataik társas és társadalmi színtere a csoport. A csoportban az emberek viselkedését er teljesen meghatározza az adott közeg tevékenysége, célja, és normája. Minél er sebben azonosul valaki a csoporttal, annál valószín bb, hogy a viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni. A vizsgálatok kiterjedtek a figyelem konfliktus elméletére is, miszerint mások jelenléte eltereli a személy figyelmét a tevékenységr l, de emelheti is a drive (ösztönzés) szintjét, és mások értékelése is fontos tényez je lehet a viselkedésének. A szociálpszichológusok többféleképpen értelmezték a csoport fogalmát.

Sherif szerint, a csoport olyan társadalmi egység, amely meghatározott státusú és szerepkapcsolatot alkotó egyénekb l áll, akik viselkedését a csoport normái, értékei szabályozzák.

A csoport felosztása többféle lehet.

Toennies a csoport két fajtáját a közösséget (Gemeinschaft) és a társaságot (Gesellschaft) különbözteti meg. A közösségi csoportra a meleg, összetartó baráti kapcsolat jellemz , a társaságra pedig a formális kapcsolat-felvételi lehet ségek.

Colley (1902) is a csoportok két típusát különbözteti meg, az els dleges és a másodlagos csoportokét. Az els dleges csoportokban a kapcsolatot a személyek érzelmi viszonyulásai a közvetlenség hozzák létre, leginkább a család sorolható ide. A másodlagos csoportokban a kapcsolatokat a személytelenség és a szervezeti szabályzók mozgatják, pl. ilyen csoport az iskola, vagy bármely intézmény.

A csoport struktúrája három tényez t l függ en alakul,

az értelmi képességt l,

a szociabilitástól, és

a politikai nézett l.

Egy csoport akkor m 232j94c ködik hatékonyan, ha m ködnek a kommunikációs csatornái, vagy több kompetens egyénnel rendelkezik. Az egyén annál jobban érzi magát egy csoportban, minél több információ birtokába jut, vagy pozitív meger sítéseket kap.

A csoporttagok érdekeltsége a csoportban különböz , mert a csoport nem törekszik és nem is tudja kielégíteni minden csoporttag igényét. A csoportkohézió akkor alakul ki, ha a tagok elkötelezettséget és pozitív érzelmeket éreznek a csoport közös normái és céljai iránt. Az elkötelezettség következménye, hogy a csoport teljesítménye megn

A csoporthoz tartozás élménye különösen akkor jelent s, amikor feszült és veszélyes helyzet alakul ki a csoport körül. Egy jó m köd , összeszokott csoport kevésbé fogadja el a normáktól eltér viselkedést, és er teljesebben fordulnak a konformitás irányába.(Festinger, 1950)

A csoport fajtánál meg kell említeni a vonatkozási vagy referencia csoportot, amellyel az egyén azért azonosul, hogy átvegye a vonatkozási csoport attit djeit, normáit, és viselkedésmódjait

Mindenkinek van vonatkozási csoportja, a serdül nek egy beategyüttes, a feln ttnek egy hasonló elveket valló csoportosulás. Ebbe a csoportba nem biztos, hogy térben beletartozunk. Bármely csoport képes arra, hogy megjelenítse magát, ez megmutatkozhat a különböz jelzésekben, jelvényekben, ruhákban, jól látható viselkedési sajátosságokban. Az ilyen megjelenítéseket stigmáknak, stigmatizációnak nevezte Goffmann (1963). Fontos kérdés lehet, hogy az egyén képességei milyen pozícióba juttatják t egy adott csoporton belül, ez függ a csoport kohéziójától, a csoporttagok egymáshoz való viszonyától, az életkortól, foglalkozási összetételét l, és hogy mennyire tekintélyelv a csoport. Az egyén képességei a csoporton belül kamatoztathatók, vezet i beállítottsága kijelölheti a csoportban betölthet státusát. A csoportkohézió nem minden esetben el nyös, mert adott esetben az er s vezetés alatti csoport hamar elszigetel dhet környezetét l. Ugyanígy nem tartják szerencsésnek a csoportlélektannal foglalkozók, a csoportgondolkodást sem. A sok hasonló gondolkodású és azonos döntésre hajló csoporttag nem engedi be az ellenkez véleményt, ami miatt nem feltétlenül születnek racionális döntések. A csoport védelmet jelenthet az egyén számára, a felel sség áthárítás területén is.

A század elején Le Bon, és Tarde tömegkutatásai azt hangsúlyozták, hogy a csoportból n het ki a tömeg, amely nagyszámú egyének halmaza, ahol az egyének ún. kollektív, érzelmi állapotba kerülve olyan viselkedésre is képesek lesznek, amelyre egyénileg nem. A tömegviselkedés társadalmi csapda, mert nem együttm ködésr l van itt szó, hanem kollektivitást mutató természetellenes viselkedésr l. A tömegviselkedésnek vannak tipikus helyzetei mint pl. a katasztrófahelyzet, pánikhelyzet, vagy a lincselés.

Hogyan is viselkednek az egyének katasztrófahelyzetben. a katasztrófahelyzet szakaszai: az els szakaszban, az egyén igyekszik visszautasítani a veszély gondolatát (hitetlenkedés) vagy a veszélyt l való túlzott félelem jellemzi hozzáállását. A második szakaszban az egyének három reakciót adhatnak, vagy meg rzik hidegvérüket, vagy a bénultság állapotába kerülnek, vagy tehetetlenek lesznek: a megnyilvánulási formák, különböz érzelmi reakciók, sírás, ájulás, kiabálás stb.

A pánikhelyzet tömegben jelentkezik, oknélküli, túlzott félelem, gyakran az egyének képesek lesznek életük megmentése érdekében könyörtelenekké válni, szinte másokat eltaposni. A pánikhelyzet többféle lehet, van úgynevezett szituációs és a hangulati pánik. Az els eset akkor léphet fel, ha az egyének cselekv képessége korlátozva van térben és id ben, pl. t z egy zárt helységben. A második eset pedig, ha válsághelyzet lép fel mint pl. a bevásárlási láz, valamilyen hiány cikk beszerzéséhez kapcsolódik vagy híresztelés.

A tömegagresszivitás legdrasztikusabb példája a lincselés, amely nem más mint kegyetlen önbíráskodás, leszámolás egyik módja. Lehet jól szervezett, de spontán megnyilvánulás is. Több vizsgálat bizonyította (Stoetzel), hogy a lincselés lényegében intézményes eljárási mód, nem feltétlenül ösztönök által vezérelt, hanem tudatos felkészülést feltételez

Az individiuum a társadalmi beilleszkedést, a csoporthoz tartozás élményeként éli meg. A csoport tagság egy olyan létforma, amely lehet séget ad a személyes el nyök, elképzelések megvalósítására a csoportban.

A csoporttagság vállalását több tényez is motiválja így pl. térbeli közelség, életkor, nem beli azonosság stb. Az életkori jellemz kb l adódóan több olyan csoportról beszélhetünk amelynek hatása az egyénre igen er teljes személyisége fejl dése szempontjából.

Az els szocializációs közeg a család, ahonnan a meghatározó csoport, illetve szocializációs élményeket kapja, tapasztalja. a gyermek. A családi interakciók, státusok, szerepek, kommunikációk, célok, tapasztalatot adnak más csoportokhoz való tartozásukhoz és viszonyulásainkhoz.

A kortárscsoportok szerepe és jelent sége az egyén életében a családtól való elszakadás id szakában jelent s. Pl. az óvodáskorú gyermek (3-6 évesek) csoporthoz tartozásának különböz formái vannak mint pl. együttmozgás, összever dés, együttm ködés, amelyek meghatározott viselkedést, cselekvési formát várnak el a gyermekt l. Az el z ek esetében a gyermek cselekedeteit az együttes élmény, a közös tevékenység határozza meg.

A kortárscsoportban a fiatalok (12-17 évesek) a kölcsönös megegyezés és választás elve alapján kerülnek. Itt tanulják meg a partnerválasztás fontosságát, mint jelent választottnak, illetve nem választottnak lenni (Pataki 1976).A választott csoport hatással van a fiatal véleményére, nézeteire, viselkedésére, befolyásolja személyisége fejl dését is.

A csoportkutatások különösen nagy figyelmet fordítottak az egyén és a csoport kapcsolatára. Mayo a munka termelékenységét fokozó emberi kapcsolatok rendszerével foglalkozott. Moreno csoportkutatási technikája, a szociometria, amely feltárja a spontánul kialakuló kiscsoportok jellemz it. Moreno foglalkozott a kiscsoportokon belül az egyének helyzetével, a csoport szerkezetével, a társaskap­csolatok létrejöttével.

A társaskapcsolatok felmérése, a rokonszenvi és ellenszenvi választások alapján történik, amelyet a szociogram segítségével tudunk felrajzolni. A társas pozícióból kit nik, hogy az egyénnek vannak-e választói, vagy választ-e valakit, akivel esetleg kölcsönös kapcsolatot tud kialakítani. A csoporton belül a kapcsolatok térképe több féle lehet.

A csoport struktúrája különböz variációt mutat, beszélhetünk zárt alakzatról (három, négy vagy több f b l áll), amelyben csillag (egy központi személy körül több személy található), láncszer (több csoporttag közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódik egymáshoz) kapcsolatok létezhetnek. Ezenkívül beszélhetünk halmaz (teljesen kezdetleges), laza szerkezet (kialakulóban lév ), tömbszerkezet (többé-kevésbé kialakult struktúrájú) csoportokról. Mérei Ferenc, "A közösségek rejtett hálózata" c. könyvében részletesen foglalkozik a szociometria leírásával.

A csoport interakciós hálózata azt jelzi, hogy a csoportban kialakult szerepek meghatározhatják a csoport tevékenységének sikerét és céljának elérését. Brocher (1975) szerint a csoportban a szerepek lehetnek konstruktívak és destruktívak. A konstruktív szerepet betölt személyek el bbre viszik a csoport életét, pozitív hatást gyakorolnak a csoport tagjaira.

A konstruktív szerepek fajtái:

Kezdeményez az aki szívesen változtat, újításokat vezet be.

Véleménynyilvánító: el ször szólal meg, véleménye mellett kitart, vitatkozik.

Kérdez : minden részlet érdekli, információkat gy jt.

Informátor: több információ birtokában kielégíti az érdekl d k információ igényeit.

Szabályalkotó: felvállalja a szabályok, normák, értékek kimondását.

Általánosító: összefoglal, tisztáz bizonyos kérdéseket, csoport el tt.

Engedelmesked : ez ugyan passzív szerep, de a feladat eredményes végrehajtásánál szükség van rá. A destruktív szerepet mutató egyének viselkedése gátolja a csoportmunkát és negatívan hat a csoporttagokra.

A destruktív szerepek a következ k:

Akadékoskodó: a vélemények eltorzítása jellemz rá, túlzásba viszi azt.

Vetélked : olyan túlbuzgó személy, aki túlzásba viszi az engedelmességet, vagy elégedetlen státusával a csoportban.

Mindentudó: aki mindenr l értesült, és akadályozza a tevékenységet.

Hírharang: nemcsak informáló, hanem dezinformáló is.

A csoport életében fontos szerepük van a csoportnormáknak, értékeknek, és azoknak a folyamatoknak, melyek befolyásolják a csoport fejl dését.

A csoporttagok viselkedését, a csoporthoz való alkalmazkodását a normák meghatározzák.

A normák szabályok, elvárások rendszere, amelyeket a csoport hoz létre, és a tagok ezt magukra nézve kötelez nek tartják. A normáknak meghatározott funkciói vannak, ezek a következ k, a csoport fenntartása, a célok elérése, a megfelel viselkedés létrehozása, a csoporthoz tartozás el segítése, a rend és fegyelem fenntartása. Betartásukat szankcióval er sítik.

A normaalakulását több kísérlettel vizsgálták. Ezek közül legismertebb Sherif (1966) kísérlete, amelynek lényege, hogy kísérleti személyekt l (el ször) egyenként becslést kértek arra vonatkozóan, hogy az elsötétített szobában észlelik-e egy fényl pont mozgását.(A pont egyébként nem mozgott, de ilyen helyzetben az "autokinetikus effektus" következtében a fényl pontot mindenki mozgónak vélheti.) A kísérletet többször megismételték, a kísérleti személyek kialakítottak egy mércét, miszerint a pontot mozogni látták.

A csoporthelyzetben az egyén véleménye, hatással lehet a csoport tagok véleményére annyira, hogy. kialakíthat egy egységes vélemény. Ennek következménye az lett, hogy az újbóli egyéni vizsgálatban az egyén a csoportból hozott véleményét fogadta el.

A normaalakulás jellemz je tehát, ha az egyén csoporthoz tartozva tanul meg egy normát, azt egyéni helyzetekben érvényesíteni is fogja, és e szerint viselkedik, fogalmazza meg állításait. A normához igazódás tehát egy viszonyítási keret, amely a valahová tartozás érzését er síti meg az egyénben és segít abban, hogy az elvárt viselkedést produkálja. Az önmagunkról alkotott képünket is a csoport, illetve más egyének visszajelzései hozzák létre. Minél kevésbé vagyunk biztosak magunkban annál inkább rávagyunk szorulva a csoport támogatására.

A konformizmus és az engedelmesség valójában a csoporttámogatás iránti szükséglet kifejez dése. A konformitás egy személy viselkedésének vagy véleményének, más egyén vagy csoport nyomására bekövetkez változása. A konformizmus eredetileg alkalmazkodást jelent. Ennek bizonyítására (Asch 1969) kísérletet végzett, amelyben a kísérleti személyeknek el kellett dönteniük, hogy egy kártyán felmutatott három vonal közül melyik hosszúsága felel meg egy negyedik vonalénak. A csoport tagjai hasonlóan vélekedtek, annak ellenére, hogy az adható válaszokban csak egy lehetett volna elfogadható. A konformista szó értelmezése lehet pozitív és lehet negatív, el fordul, hogy a túlzott alkalmazkodás, mások szemében negatív tulajdonságként fogható fel.

A konformista és nonkonformista magatartás helyzett l függ, összefüggésben van az önértékeléssel, a feszültségt r képességgel, az ilyen egyének t gyakran tekintélytisztel k, és el ítéletesek. A nonkonformisták vakmer ek, követel dz ek, ingerlékenyek, hajlamosak széls séges reakciókra.

Csoportközi viszonyok

Az egyén szocializációja során több csoportba tartozik. A csoport-hovatartozáskor és más egyének helyzetének megítélésekor kategóriákat alkalmaz, amelyek a csoporttal való azonosulását, azonosságtudatát, és biztonságérzetét szolgálja. A csoportközi helyzetben kialakuló kategorizá­ció a megkülönböztetés kiváló lehet sége, amikor a saját csoport felértékel dik és egy másik csoport le- vagy átértékel dik, illetve er södik a csoportkohézió. Az el z helyzet, vélemény olyan viselkedést eredményezhet, amelynek következményei a sztereotípiák és az el ítéletek megjelenése.

A sztereotípia W. Lippmann megfogalmazása szerint, mint azt korábban említettük, a fejünkben lév képek leegyszer sített, sematikus, egyoldalú változatai, amelyek egy adott kultúra értékel és tipizáló el feltevései. Tehát véleményalkotásaink túlzásokon alapulnak, leegyszer sítettek, mert nincs kell ismeretünk, tapasztalatunk a tárgyat, illetve személyt illet en. Az emberek hajlamosak irracionális véleményt alkotni olyan egyénekr l, és els sorban embercsoportokról, melyekr l nincsenek ismereteik pl. etnikai csoportokat illet en.

A sztereotípiák, csoport hovatartozásra utaló tulajdonság-együttesek, vonatkozhatnak társadalmi csoportokra, rétegekre, vallási, világnézeti csoportokra, kisebbségekre, deviáns, és nemi csoportokra egyaránt. A csoportközi sztereotípiák képz désének különféle módjai ismertek (Holfstatter, 1949, in Csepeli 1997).

Az els módszer, amikor kis különbségek felnagyítására kerül sor, a második a tényleges különbségek túlzott kiemelése (b rszín), harmadik pedig, amikor hamis ok-okozati kapcsolatokat feltételezve a tényleges különbségeket, önkényesen társítjuk valamilyen feltételezett vonásokkal, a negyedikként, amikor egy adott csoportban, a valóban er teljesen jelen lev egyéneket el térbe állítjuk, és azok jelent ségét túl hangsúlyozzuk.

A sztereotípiák lehet séget adnak az egyénnek arra, hogy másokkal azonosságot vállalva könnyen, gyorsan és felszínesen eligazodjon, tájékozódjon a környezetben, a világban. A sztereotipizálás meger södve el idézi az el ítélet létrejöttét.

Az el ítélet kedvez vagy kedvez tlen érzelmi beállítódás egy személlyel, csoporttal, vagy tárggyal kapcsolatban, amely nélkülözi az ismeretet, tapasztalatot, valamint figyelmen kívül hagyja a megbízható ismereteket, általánosításokon alapszik. Az el ítélet gyermekkorban, a szocializáció során alakul ki, olyan hamis általánosításokon alapul, amelyeket igen nehéz megváltoztatni. A pozitív el ítélet alapja az elfogult, kritika nélküli viszonyulás. A negatív el ítélet el fordulása társadalmilag veszélyes, mint azt a viselkedésben megnyilvánulási formaként jellemezzük.

Az el ítéletnek több fajtája van:

egyéni el ítéletek, amelyek egyéni érzések és vélekedések következtében alakulnak ki, természetesen társadalmilag determináltak (pl. ha valaki nem rokonszenves számunkra és nem tudjuk annak okát megmagyarázni, csak ellenérzésünket racionalizálni próbáljuk)

a társadalmi el ítéletek, olyan kollektív tudatjelenségek, amelyeket az egyén a társadalomtól kapja, itt nem az ellenérzés dominál, hanem a sztereotípia és az el ítéletes magatartás

csoportítéletek, a nemzeti, faji és vallási el ítéletek, amelyek történelmileg kialakult ítéletek és úgy léteznek mint csoport és mint a csoportot alkotó egyének ítéletei (pl. gyakran alkalmazott négerekre, zsidókra és cigányokra).

Az el ítélet létrejöttében fontos indok, hogy az egyén igyekszik önmaga igazolására olyan elméletet gyártani, amely biztonságot jelenthet számára, létrejön tehát mint a személyiség önigazolási szükséglete.

Az el ítélet a személyiség önigazolási szükséglete. Különösen akkor van szükségünk önigazolásra, amikor az én védelemre szorul, amikor találni kell valakit, vagy valakiket a hiba okozására. Ezt hívjuk b nbakelméletnek. A b nbakképzés eredete a héber mitológia szerint az Engesztelés Napján játszódik le, amikor is egy pap felolvasta a nép b neit, közben a kezét egy kecskebakon tartotta, majd azt szabadon engedte a pusztába, hogy vigye magával a nép b neit, és elnevezték b nbaknak. Az el ítélethez kapcsol-dik a hatalom és a státus.

Az el ítélet kialakulásának okai többfélék lehetnek

Gazdasági, politikai okok, konfliktusok, alakulhat úgy a társadalom élete, hogy a rendelkezésre álló er források hiányosak, ennek következtében egyesek gyorsabban jutnak el nyökhöz, juttatásokhoz mint mások. Így a konfliktus, feszült helyzet összet zésre ad lehet séget, és arra, hogy verseny alakuljon csoportok között pl. a munkahelyek vagy bizonyos el nyök megszerzéséért.

Áthelyezett agresszió, frusztráció ("b nbak elmélet"), az el z ekben fellép konfliktus, feszült helyzet azt idézi el az egyében, hogy keressen egy olyan személyt, vagy csoportot, amelyik felel ssé tehet az elégtelen szociális és én állapotáért, vagyis valakit vagy valakiket okolni kell olyanért, amiért nem is hibáztatható. A "b nbak " kifejezés a héberek szertartásából ered, mint arról már az el z fejezetben írtunk. A különböz kutatások igazolják azokat a tényeket, amelyek szerint az emberek agresszivitásukat igyekeznek nem kedvelt, vagy viszonylag gyenge csoportokra, egyénekre áthelyezni. Az hogy milyen formában teszik, attól függ, hogy a környezet mit enged meg, tolerál, fogad el.

Az el ítéletes személyiség. Az egyéni különbségek, a tekintélyhez való viszonyulás szintén okai az el ítélet kialakulásának. Vannak emberek, akik bels bizonytalanságuk, önelfogadásra képtelenségük miatt másokat keresnek saját hibáik magyarázatára, illetve felmentésére. Adorno ezeket tekintélyelv , autoritariánus személyiségeknek nevezte. Az agresszivitásra hajlamos egyének gyakrabban el ítéletesek, mint a másokat figyelembe és tiszteletben tartó egyének. Az ellenségesség gyakran olyan formában jelentkezik, hogy az egyén a személyes, illetve társadalmi problémáért a kisebbségeket hibáztatja. Adorno, Levinson és Sanford kutatásaikban, az autoriter személyiséggel foglalkoztak, és igazolták, hogy az ilyen személyiség eket a családi nevelés, a szociális tanulás alakítja agresszívvá. A tekintélyelv vé, és agresszív személyiség ek lenézik azokat, akiket alsóbbrend nek tartanak. Jellemz ik a következ k: agresszivitásra hajlamosak, gondolkodásmódjuk merev, gyanakvó, értékrendszere konvencionális, igen nagy tiszteletet mutat mindenféle tekintély iránt. A tekintélyelv személyiség mérésére szolgál az "F" skála, amely azt vizsgálja, mennyire értenek egyet az emberek a különböz tekintélyelv ségre utaló állítással. Allport (1977) skálájában a következ csoportosítások találhatók, zsidók, a nagycsoport, feketék (négerek), más kisebbségek, hazafiság.

A tekintélyelv séggel szemben a tekintélyellenesség vagy demokratikus személyiség jellemz i a következ k: szeretetorientáció, agresszivitás hiánya, a megértésre törekvés jellemzi. A demokratikus személyiség számára fontos a társadalom által elvárt norma, társadalmi érték, és az, hogy nem táplál el ítéletet a kisebbséggel szemben.

A fennálló társadalmi normákhoz való alkalmazkodás. A konfor­mitásról már az el z ekben szó volt. Az el ítéletes magatartás kialakulásában tehát szerepet játszik a normákhoz való igazodás, olyan célból, hogy nem tudunk semmi konkrétumot egy adott jelenséggel, személlyel vagy csoporttal kapcsolatban, téves vélemények vannak túlsúlyban, ennek következményeképpen alakul ki az el ítélet.

Az el ítélet különböz fokozatokban nyilvánul meg:

szóbeli elutasítás, vagyis ami kommunikációban jut kifejezésre, mely lehet nyilvános, vagy informális befolyásolás egy meghatározott környezetben.

diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés, amely olyan magatartás, viselkedésformában jut kifejezésre, hogy az adott személy nem kívánatos a környezetben, vagy jogi kereteket öltve, egy csoport tagjait kizárjuk valamely nemzet közösségéb l pl. letelepedés megtagadása stb.

személyi bántalmazás, fizikai agresszió. A hátrányos helyzetben lév csoport vagy egyén irányába er szak és brutalitás formáját alkalmazva, kényszerítik lakóhelye elhagyására.

üldözés kiirtás, lincselés. Az el ítélet legdrasztikusabb állásfoglalása, mely el re eltervezett, szervezett, végrehajtott gyilkosság, mellyel a csoportot vagy a csoport tagját megfosztják az élett l.

Ellen rz kérdések

1. Mi a szocializáció, hogyan megy végbe a szociális tanulás?

2. Mi jellemzi az interakciót és az interperszonális viszonyt?

3. Milyen folyamatai vannak az emberek közötti kapcsolatok alakulásának?

4. Hogyan jön létre a vonzalom, ismertesse az erre vonatkozó elméleteket!

5. Mi a kommunikáció lényege, jellemezze azt!

6. Hogyan történik a befolyásolás folyamata?

7. Milyen módon történik a személyek észlelése, részletezze a személypercepciót!

8. Hogyan alakul beállítódásunk, másokhoz való viszonyulásunk?

9. Mi az el ítélet, melyek kialakulásának okai?

10. Beszéljen a csoport m ködésér l, ismertesse felosztását, és a csoportban lejátszódó folyamatokat!