Az iskola mint mentalhigiénés intézmény

Az iskola mint mentálhigiénés intézmény

Az iskola feladatköre az utóbbi évtizedekben jelentősen kibővült. Régóta vita tárgya, mi is az, amit az iskolának fel kell vállalnia, de egyre nyilvánvalóbb, hogy az oktatás mellett a gyermek személyiségfejlődését meghatározó tényezővé vált mint a szocializáció egyik fontos "terepe".

Az iskola intézményére többféle e 353h74d lvárás "nehezedik" rá: mind a szülők, mind a társadalom egésze megköveteli, hogy az itt tanuló gyermek naprakész tudással rendelkezzen, ismereteit hatékonyan tudja alkalmazni, de emellett az iskola nevelje is fel a gyereket, hogy érett személyiségként produktív munkát végezzen. Mindehhez a szülők biztosítják a megfelelő anyagi hátteret -gyakran erejükön felül is-, de a nevelési feladatok egy részével már nem tudnak megbirkózni, esetenként nem is akarnak. Buda Béla hívja fel arra a figyelmet, hogy gyakran a gyermek iskolás éveiben a szülők második ifjúságukat élik, " ha ugyan az "ifjúkori kultúra" tartósított "félkészségéből" már kilábaltak." (Buda, 1998. p.17.)    

Kézdy Balázs szerint "az iskola nemcsak közoktatási "műhely", hanem a társadalmi-kulturális valóság reprezentációja, ha úgy tetszik, metaforája." (Kézdy, 1988. p.10.) Gondoljunk csak azokra a filmalkotásokra - Ha, Megáll az idő, Cha, cha, cha -, amelyek fő színtere az iskola mint a társadalmi viszonyok leképeződése.

Az iskolában mindenki egyre hosszabb időt tölt, terjed az egész életen át tartó tanulás elve. Ha valaki félbehagyja iskolai tanulmányait vagy átjelentkezik más iskolatípusba, később alkalma van rá, hogy folytassa, illetve befejezze korábban megkezdett tanulmányait. Gyakran előfordul, hogy egy személy többféle szerepben is kapcsolódik az iskolához: tanulóként és szülőként. Így nem meglepő, ha az egészségvédelemmel foglalkozó szakirodalom az iskolának, mint "nagyhatású mentálhigiénés intézménynek" kitüntetett szerepet tulajdonít.

" A mentálhigiéné lényege: a lakosság széles rétegeinek az egészséget megőrző magatartásra törekvő, kedvező irányú befolyásolása; az iskola a fenti jellemzők miatt tehát kulcsfontosságú az egészségvédelem számára.

A mentálhigiéné (egészségvédelem) fő feladata három prevenciós (megelőzési) szintre bontható:

Az elsődleges megelőzés azoknak a tényezőknek a megszüntetésére törekszik, amelyek egészségvesztést (betegséget vagy viselkedési zavart) okoznak, illetve hozzájárulnak ezek kifejlődéséhez. Szűkebb értelemben vett megelőzésen általában primer prevenciót értünk.

Gyakorlata két csoportra osztható: egyrészt olyan tevékenységekre, amelyek az általános egészséget segítik elő (health promotion), ezáltal növelik a megbetegítő tényezőkkel szembeni ellenállást, másrészt azokra, amelyeknek célja specifikus betegségek megelőzése. A másodlagos megelőzés a betegségek és zavarok korai felismerésével (pl. szűrővizsgálatok) és kezelésével azok lefolyásának időtartamát és súlyosságát igyekszik csökkenteni. A harmadik megelőzés célja a betegségek okozta károsodások, maradvány tünetek megszüntetése és a további egészségkárosodás lehetőségének csökkentése. Fő módszerei: a rehabilitáció és a gondozás. Az iskolai mentálhigiéné legfontosabb feladatterülete a primer prevenció.

A mentálhigiéné célja: minél több ember számára lehetővé tenni az optimális intellektuális és érzelmi fejlődést, a testi-lelki és szociális kibontakozást; fenntartani egy olyan teherbíró, küzdőképes személyiséget, amely alkalmassá teszi az embert társadalmi feladatainak maradéktalan teljesítésére, miközben belső harmóniában, önmagával és környezetével egyensúlyban él." ( Bagdy-Telkes, 1990. p.21-22. )

Az idézett szerzők megfogalmazásából is nyilvánvalóvá válik, hogy a mentálhigiénés törekvések egybevágnak a pedagógia általános célkitűzéseivel, ezért is nagyon alkalmas az oktatási rendszer a mentálhigiénés szemlélet befogadására. A két területen felvázolt elképzelések egymást erősítik, kölcsönhatásban valósulhatnak meg a legoptimálisabban.

A médiától a politikai fórumokig közkedvelt téma az oktatás, az iskolarendszer válságáról beszélni, vitatkozni. A mentálhigiénés szemlélet térhódítása, a szociális zavarokra való odafigyelés, a klasszikus pszichoterápiás módszerek továbbfejlesztése segíthetnek a válságjelenségek megoldásában, sőt a későbbiek elkerülésében is.

Természetesen a mentálhigiéné és pedagógia szemléletének közeledése nem azt jelenti, hogy az iskolát "terápiás intézménnyé" kellene átalakítani, hiszen a társadalmi elvárások továbbra is azt követelik az iskolától, hogy elsősorban oktatató intézmény legyen. Azonban az oktatás is hatékonyabb lehet az iskola "mentálhigiénés potenciáljának" növelése esetén, hiszen a pedagógusok s az egész iskolai környezet így jobban hozzájárulhat a gyermekek személyiségének fejlesztéséhez.

Gerevich József sorra veszi azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák egy iskola mentálhigiénés "aktivitását". Az egyik tényező az iskolát körülvevő társadalmi környezet elvárásai és kulturális mintái. Más-más tevékenység és módszer kívánkozik egy nagyvárosi lakótelep több száz gyermeket befogadó intézményében vagy egy kistelepülés alacsony létszámú iskolájában.

A másik tényező a mentálhigiéné tudományának fejlesztési szintje: a pszichológia humanisztikus áramlatának elvei eredményezték a pozitív mentálhigiéné szemléletének kialakulását.

Figyelembe kell venni iskola innovációs készségét, és azt a külső környezet részéről az iskolára nehezedő nyomást, melyet Gerevich az iskola "sebezhetőségének" nevez.

Az iskolai mentálhigiéné feladatait, fejlődéstörténetét tehát egy tágabb társadalmi kontextusban kell elhelyezni.