A viselkedés biológiai alapjai

A viselkedés biológiai alapjai

A viselkedést és a különböz mentális funkciók m ködését biológiai folyamatok szabályozzák.

Az idegrendszer, az érzékszervek lehet vé teszik a környezet észlelését és az ahhoz való alkalmazkodást. E fejezet els részében rövid áttekintést adunk az idegrendszerr l és a viselkedés genetikai tényez ir l.

Az idegrendszer

A lelki jelenségek alapvet funkciója a viselkedés irányítása és az alkalmazkodás biztosítása.

Az idegrendszer idegsejtek, idegvezetékek, szinapszisok, ganglionok és idegszövetb l álló struktúrák összessége. Az idegrendszer alapegysége az idegsejt vagy neuron. Többféle neuronról beszélhetünk. A szenzoros neuron (érz idegsejt) információt szállít az agy és a gerincvel felé, a motoros neuron (mozgató idegsejt) jeleket visz az izmokhoz, a mirigyekhez az agyból és a gerincvel b l, az idegsejtben zajlanak le az ingerlés és ingervezetés folyamatai.

Az idegrendszer központi idegrendszerre (agy és gerincvel ) és perifériális idegrendszerre (az agyból és a gerincvel b l kiinduló, a testrészekhez vezet idegek) oszlik.

A perifériális idegrendszer szomatikus (receptorokból, izmokból, idegekb l) és vegetatív részekb l (bels szervek és mirigyek m ködésének szabályozása) állnak. A két rendszer autonóm módon szabályozza az anyagcsere-m ködést, a vérnyomást, a szívizom, a mirigyrendszerek és a sima izomzat m ködését. Fontos szerepük van az érzelmi reakciókban.

A szomatikus rendszer idegei szállítják a küls ingerekre vonatkozó információkat a b rb l és az izületekb l a központi idegrendszerbe, vagyis ezek az idegek tájékoztatnak a fájdalomról, a nyomás és a h mérséklet változásairól. A szomatikus rendszer motoros idegei szállítják az impulzusokat a központi idegrendszert l a test izmaihoz, és beindítják az akciót, a testtartásért, az egyensúlyozásért felel sek stb.

2. sz. ábra. Az idegrendszer felépítése

A vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részekb l áll, és az érzelmi reakciókért felel s. A bels elválasztású mirigyek hormonokat választanak ki, m ködésük a viselkedésben fontos szerepet játszanak. A hipotalamusz és a vegetativ idegrendszerhez szorosan köt dik. A következ részben a viselkedés genetikai lapjait ismertetjük.

A központi idegrendszer az agy és a gerincvel idegsejtjeit foglalja magába. Az agy a koponyában elhelyezked idegvezetékek és sejtegyüttesek összessége. Három fontos rétegb l áll: a központi magból, a limbikus rendszerb l és a nagyagyból. A központi mag részei: nyúltagy (a légzésért és a testtartásért felel s), kisagy  (mozgáskoordináció), talamusz (az érzékleti információk átkapcsolása), a hipotalamusz (az érzelmek és a homeosztázis fenntartása). A retikuláris rendszer a személy ébrenléti állapotát szabályozza. A limbikus rendszer az ösztönös tevékenységet irányítja, fontos szerepet játszik az érzelmekben és az emlékezésben. A nagyagy két féltekére oszlik, az agykéregre és az asszociációs kéregre. Az agykéreg vezérli a mentális folyamatokat, a tanulást és a gondolkodást, a kéreg bizonyos speciális mozgásokat vezérel. A kéregestest elmetszésekor a két félteke különböz sége figyelhet meg. A bal félteke a nyelvi és a matematikai képességekért, a jobb félteke a térbeli és a mintaészlelésért felel s.

A test és az agy különböz részeit összeköt idegrostok a gerincvel ben gy lnek össze. A gerincvel kb. kisujjnyi átmér j szerkezet. Van néhány egyszer inger-válasz reflex, ami a gerincvel szintjén valósul meg. Ilyen például a térdreflex.

Az él lények viselkedésének megértéséhez szükséges a szervezet felépítésének és m ködésének megértése. A viselkedés genetikai alapjainak ismerete alapján feltárhatjuk az olyan pszichológiai jellemz ket, mint pl. képesség, temperamentum, emocionális stabilitás, és hogy ez mennyire befolyásolják az örökletes tényez k.

A kromoszómák és a gének

Galton vizsgálta az értelmi és egyéni különbségek alapját. Az örökl désnek, a veleszületett képességeknek nagy jelent séget tulajdonított, de nem számolt a környezet hatásaival.

A viselkedés mindig a gének és a környezeti tényez k kölcsönhatásában nyilvánul meg. Amikor a gének jelent ségét emeljük ki, gondolni kell azokra a jellemz kre, amelyeket mint örökletes egységeket, mint kromoszómákat említhetünk és amelyeket a test minden egyes sejtjének magjában megtalálhatunk, ezeket szüleinkt l kapjuk és utódainknak adjuk tovább. A legtöbb testi sejt 46 kromoszómát tartalmaz. Fogamzáskor az emberi lény 23 kromoszómát az apa spermájából, 23 kromoszómát az anya petesejtjéb l kap. A gyermek szüleit l, azok génjeinek csak felét kapja, így a gének nagy száma miatt valószín tlen, hogy két ember azonos örökletességgel rendelkezik, akár testvérek, akár nem. Kivételek az egypetéj ikrek, akik ugyanabból a megtermékenyített petéb l fejl dnek ki, tehát teljesen egyforma génekkel rendelkeznek.

Bármilyen génpár lehet domináns vagy recesszív. Amikor egy génpár mindkét tagja domináns, az egyén a domináns gén által meghatározott vonást örökli. Amennyiben az egyik gén domináns, a másik recesszív, a domináns gén határozza meg az eredményt. A recesszív forma csak akkor fejl dik ki, ha mindkét szül t l származó gén recesszív. Pl. a szem színének meghatározásánál a kék szín recesszív, a barna domináns, vagyis egy kék szem gyermeknek, két kék szín , recesszív gént hordozó szül je van. A recesszív gént hordozó jellemz k pl. a kopaszság, vagy az, hogy valaki albínó lesz-e vagy sem.

A kromoszómák örökl dési egységekb l, génekb l áll. A gének, az enzimek és más kémiai anyagok (hormonok) kölcsönhatásából alakulnak ki a szervezet anatómiai, viselkedésbeli jellemz i. El fordul az, hogy az emberi jellegzetességet egyetlen génpár határozza meg, pl. pszichológiai szempontból érdekes a fenolketonuria (PKU) és a Huntington kór. Mindkett idegrendszeri, viselkedésbeli, kognitív rendellenességet jelent. A PKU-ban szenved gyermekek súlyosan visszamaradottak, és általában nem érik meg a 30 éves kort. A Hungtington korban szenved k jellemz i, hogy bizonyos agydegenerációra kerül sor, fokozatosan elvesztik beszédkészségüket, mozgásuk feletti uralmukat, emlékezeti és mentális képességbeli zavarokat mutatnak. A kór általában 30-40 éves kor körül jelentkezik, korábban nem azonosítható. Fontos tudni, hogy a nemek közötti különbségeket is gének határozzák meg. A 23-as számú kromoszómapár határozza meg az egyed nemét, és közvetít bizonyos jellemz ket, amelyek a nemi jellegben jelentkeznek. A normális n i kromoszómapárt xx, a normális férfi kromoszómapárt xy szimbólummal jelöljük. Minden egyes petesejt tartalmaz egy x kromoszómát és minden egyes spermium tartalmaz vagy egy x, vagy egy y kromoszómát. Ha egy x kromoszómát tartalmazó hatol be el ször a petesejtbe, a megtermékenyített petesejt xx kromoszómapárral fog rendelkezni, ezért lány lesz. Amennyiben y kromoszómát tartalmazó spermium termékenyíti meg a petesejtet, akkor a 23. kromoszóma xy lesz, tehát a gyermek fiú lesz. Néhány genetikailag meghatározott rendellenesség a 23. kromoszómapárhoz kapcsolódik, ezért ezt nemhez kötött rendellenességnek nevezzük.

A vizsgálatok azt bizonyították, hogy az ember jellemz it a gének együttesen határozzák meg. Pl. genetikai rendellenesség eredménye lesz az értelmi fogyatékosság. A problémák úgy jelentkeznek, hogy a sejtosztódáskor a megtermékenyített petesejt rendellenességében pl. a kromoszómák megduplázódnak, ez kromoszóma-aberrációt eredményez, ami a kognitív képességek, a megismerési képességek hibáit eredményezi. Igen jellemz rendellenesség pl. a Down-kór, amikor 46 kromoszóma helyett 47 van. Jellemz i: jellegzetes, mongoloid arc, törpe növés , rossz hallás, hajlam a szívbetegségre, fogékonyság a fert z megbetegedésekre. Turner-szindróma, az egyik x kromoszóma hiányakor lép fel (xo). Az ilyen rendellenességgel bíró lányoknak nincsenek menstruációik, gyakorlatilag medd k. Verbális teljesítményeik viszont igen jók. Problémát okozhat az x, illetve y kromoszómatöbblet vagy -hiány. Férfi esetében az x többlet (xxy, xxxy) a n i karakter meger sítését vagy a kevésbé agresszivitást jelenti. Az y többlet pedig az er szakos karakter kialakulásához vezethet.

A humángenetika több módszerrel dolgozik: családi hasonlóság vizsgálatával, amikor genetikailag rokon családtagok személyiségjegyeit, mentális képességeit hasonlítja össze, az ikerkutatással vagy az örökbefogadás módszerével. A humángenetika egyik igen régi vizsgálati területe az intelligencia kérdésköre is. Azt próbálja megvizsgálni, hogy az öröklött és a környezeti tényez k milyen szerepet játszanak az intelligenciaszintben. Igen sok családfakutatás esetén találtak jelent s egybeeséseket a szül k és a közvetlen rokonok intelligenciaszintje között.

Az intelligencia (Atkinson nyomán) nem más, mint olyan képességek és környezeti tényez k együttese, amelyek meghatározzák az egyén környezethez való viszonyát. Az intelligencia elemei e szerint a következ k:

a tapasztalatokból való tanulás és ennek alkalmazási képessége,

az absztrakt gondolkodás és következtetés képessége,

a változó és bizonytalan világhoz való alkalmazkodás képessége,

az a képesség, hogy az ember képes önmagát úgy motiválni, hogy eredményesen tudja végrehajtani a feladatot. Az eddigiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy a viselkedés az örökl dés és a környezet kölcsönhatásától függ.