A szerepfogalom hatarai és külsö szerepkonfliktusok

Készítette:Alföldi Linda  Pszichológia II.

Forrás: László János: Szerep, forgatókönyv, narratívum; Scientia Humana,Bp.1998. 9-23old.

A szerepfogalom határai és külsö szerepkonfliktusok

I.A szerepkategória keletkezésének körülményei

-1930-as években Linton, Mead és Moreno munkássága indította el; olyan analitikus fogalmat találtak, amely a társadalmi-kulturális struktúrát és az egyéni viselkedés szabályozását, társadalmi természetü és társadalmilag közvetített viselkedési elöírásokkal, norma együttesekkel írja le.

Azaz szereppel színpad analógia

- társadalmi normák szerint elöre meghatározott viselkedésmódokat kell "eljátszani""

- a szerepek csak szerepek rendszerében funkcionálnak, a szerepet gyakorolni kell, és kell egy a hibákat kijavító oktató is

Banton

-szerep és járulékos 535g67f szerepfogalmak, melyeket Lintontól, a szerepelmélet megalapítójától   vett át

a szerep a státusz dinamikus aspektusa, a státusz pedig valamely kulturális együttesben elfoglalt helyzet, melyhez meghatározott jogok és kötelezettségek tartoznak (differenciálatlan definíció)

- más a szerep és a járulékos szerepfogalom vonatkozási kerete és érvényessége, ha a társadalmi tagolódást, és a viselkedés normatív szabályozottságát tanulmányozzuk

- más, ha ezeket a fogalmakat a szociális interakció vagy személyiség kontextusába helyezzük

Nadel:

- társadalmi struktúrában elkülönített pozíciók és ezekhez kapcsolódó normák empirikusan léteznek

- A kutató által valamilyen kategóriába sorolt személy önmagát hová/máshová sorolná?

Merton:

- csoporttagság mérése (a személyt a társak a csoport tagjának tekintik); objektív ismérvek

Tajfel:

- a csoporttagság kritériumai szubjektív szféra részei (az egyén csoporttagnak definiálja önmagát)

- érzelmi jelentöség

Pataki:

- az objektív csoporthelyzet és az arra vonatkozó személyes értékelés és azonosulás többé-kevésbé eltérhet egymástól

Thomas:

szubjektív helyzet- és szerepdefiníció (viselkedés pragmatikai oldala)

A szerepelmélet normatív paradigmája: ebben a normák valamiféle "automatizmusának" gondolata fogalmazódik meg. (Kimarad az egyén!)

Ellentábor: ök a normákról mondanak le, és a szociális viselkedés szabályszerüségeit az egyéni interpretációs sémákban keresik.

Szimbolikus interakcionizmus: (G.H. Mead) szerintük a humán interakciókba olyan "dramaturgiai" változók lépnek be, melyek az adott helyzetben az interakciós szerepek sajátos arculatának kialakulásáért felelösek.

Ide tartoznak: (technikák), helyzet, másik személy interpretálása.

A személyek sohasem egy "elöre elkészített" norma együttessel ellátott pozíciót töltenek be; a kapcsolataik síkján kell cselekedniük. A szerepeket a mások akciói tükrözik.

II. A szerepkonfliktus problémája

- a konfliktus mindig az egyén élményvilágában lejátszódó folyamat

vizsgálata: a személyiség "pszichikus munkájával" és a szociális erötér objektív sajátosságaival

együtt lehetséges

- szerepkonfliktus hagyományos értelmezése a szerepelvárásokat elemzi, megkülönbözteti az elöírásokat az érvényesítés érdekében kifejtett nyomástól, és az elvárások jogosságát és jogtalanságát

- ragaszkodik a tradicionális pozíció- ill. szerepstruktúra elképzeléséhez

DE: nincs fejlödési aspektus, nincs identitás (hiányoznak)

- " aktor " = szerepet viselö személy

- " partner " =társszereplö

vizsgálódás terepe: szerepváltás, szerepvesztés.

t A szerepkonfliktus leírása + értelmezése Merton nyomán:

- egy szerep különbözö viszonylatoknak megfelelö "rész-szerepekböl" áll (Pl.: tanár szerepe)

- Pozícióháló:

-egy szervezeten belüli viszonylatokat, viselkedést írja le

-a pozícióhálót a szerepkonfliktus szempontjából vizsgált "központi" pozíció körül jelölik ki

-a háló különbözö pontjait betöltö személyek a szerepküldök (sz.kü.)

-a szerepet betöltök a központi személyek (kp.sz.)

-a sz.kü.-k a kommunikációban nyomást fejtenek ki, hogy a kp.sz.-t az elöírások teljesítésére ösztönözzék

-a sz.kü.-k nyomása a személyben (kp.sz.) "pszichikus energiává", az adott cselekvést serkentö, vagy gátló motívummá válik.

a)      Ha a nyomást a személy jogosnak és veszélyesnek észleli, annál erösebb lesz a motivációja a cselekvés végrehajtására.

b)      Ha a nyomást a személy jogtalannak és veszélytelennek észleli, ellenáll a cselekvésnek.

-Belsö szerepkonfliktus: ha a személynek olyan viselkedési alternatívák közül kell választania, melyek mögött egymásnak ellentmondó motívumok állnak, és ezek keresztezik egymást, konfliktus áll elö.

-Külsö szerepkonfliktus: a szerepküldö ellentmondó elvárásaiból fakad.

Konfliktus, melyet egy szerepküldö ellentmondó elvárásai okoznak:

Pl.: a tanártól elvárja az igazgató, hogy menjen továbbképzésre, de iskolai kötelességeinek hanyagolása miatt meg is rója egyidejüleg.

Konfliktus, melyet több szerepküldö ellentmondó elvárásai okoznak:

-a kp.sz.-hez a háló több pontjáról érkeznek egymásnak ellentmondó elvárások

- a sz.kü.-ktöl nagyszámú jogos elvárás érkezik, amik túllépik a személy idö- és energiakapacitását

szereptúlterheltség konfliktusa ( a szerepküldök között is lehet ellentmondása)

A szerepek közötti ellentmondás:

-a személy lehet egy idöben a társadalom számos eltérö alrendszerének is tagja, számos szerepet teljesíthet, ezek pedig ellentmondásba kerülhetnek egymással (pl.: családi szerep ütközik a hivatásbeli szereppel)

Egyén

Szerepambiguitás és külsö szerepkonfliktus:

Szerepambiguitás: ha a személy sz.kü.-i a viselkedésére, cselekvésére vonatkozó elöírásokat nem határozzák meg pontosan, viszont a kp.sz.-t esetleges hibáiért utólag szigorúan megbüntetik. A kp.sz.-nek az ellentétes viselkedések között nagy kockázattal kell választani.

A külsö szerepkonfliktust eredményezö ellentmondó szerepelvárásokat egyidejüség jellemzi.

Utasítás?

hiba

büntetés

-Kérdések konfliktushelyzetben:

1.Hogyan észleli a személy az ellentmondó helyzetet? 2.Ez mit vált ki belöle?

3.Mit tesz a konfliktus elhárítása érdekében?

konfliktusélmény forrása lehet olyan külsö nyomás is, amely a szerepet viselöben soha nem is tudatosul

az elvárások szelektív észlelése perceptuális hárítás

a szélsöséges és ellentétes elvárásoknak való megfelelési képtelenség a személyt patológiás állapotba is sodorhatja

t Szerepkonfliktus elhárításának stratégiái:

"Idöleges visszavonulás": azaz eljárás, amikor a személy szerepfunkcióit minimálisra csökkenti,

"fagyasztja", míg az ellentmondó elvárások nem tisztázódnak.

"Egymás ellen kijátszhatja" a személy a szerepküldöket, ha a konfliktus egy szerep együttesen

belül van.

- szereprelációban nyújtott térbeli és idöbeli elválasztás "részleges intimitás"

"Lokomóciós" kezelési mód a "manipulációs" konfliktuskezeléssel szemben. Ez regresszív megoldásnak tünhet, de pozitív változáshoz vezethet.

Szereptávolítás: Goffman írta le, a szerepet viselö függetleníteni igyekszik magát a szerepben elöírt viselkedéstöl. Személyiség és szerep kapcsolata: a hagyományos elemzés a szinkron szerepstruktúrára korlátozódik, és a személyiség aktuális állapotát is az egyidejüség szerint kezeli.

V. A szerepek elsajátítása, szerep-internalizáció

A szociális viselkedés és attitüdök elsajátításának leírása. A G.H.Mead-i szerep-internalizációs koncepcióból az individuális elem müködése több irányba is kifejleszthetö.

-Az internalizált szerep beépül az énbe, a személy énidentitásának, önazonosságának részévé válik.

-Pszichológiai szempontból a társas- /szociális interakcióban az egyén fontos része az identitás

Az identitást két oldalról határozhatjuk meg:   Társak az egyént elhelyezik a társadalmi kategóriák egyikébe.

Az egyén önmagát azonosítja valamilyen szociális terminussal.

-Szimbolikus interakcionista megközelítés: átdolgozták a státusz és pozíció fogalmát. (Goffman)

Stone: A szociális identitás, mint a személyhez kapcsolódó bármely szociális objektiváció. (Pl.:név)

- A szerep helyhez kötött, ezt mozgósítja a szociális helyzeti identitás.

- A szituatív vagy személyi jellemzöknek a társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjai által minösített szimbolikus értéke van, ezek alapján kategóriák képezhetök; a kategóriákkal azonosított személyektöl pedig meghatározott viselkedés várható el. Pl.:a név annak az egytagú kategóriának a szimbóluma, amelynek egyetlen eleme a név birtokosa.

- A különbözö szerepek internalizáltsági foka eltérö lehet; a fontosságuk is más lehet az egyén számára. Felerösödnek a szereppel kapcsolatos személyiségvonások is.

- A mindennapi interakciókban a partner viselkedését nemcsak az aktor helyzetnek megfelelö pozícióidentitása, hanem az aktor "egész" szociális identitása határozza meg.

- A partnerben lezajló folyamatot szerepintegrációnak, a helyzetben kialakuló szerepet internalizált szerepnek nevezzük.

w Feltételezzük, hogy a partner szerepintegrációja olyan kognitív folyamat, amely két, egymástól független mozzanatot tartalmaz:

Az aktor pozícióidentitásának és személyes objektivációjának észlelése alapján a partner létrehozza az aktor egységes kognitív reprezentációját. (=cselekvö személy képe)

A kép elemeihez rendelt viselkedési szabályokból kell egységes szerepet szerveznie, amit ezután saját viselkedésével tükröz a cselekvö személynek.

-Az interakciós identitás "kétoldalú meghatározása értelmében az aktornak is integrálnia kell önmagában azokat a szociális kategóriákat, amelyekkel az adott helyzetben azonosnak érzi önmagát, vagyis énképét valamilyen módon "aktualizálnia" kell.

- Ahogyan a szociális szerepek (életkor, nem, család, hivatás) bekerülnek az énképbe, az énidentitás szerves részét alkotják, a szociális identitás más elemei és a hozzájuk kapcsolódó szerepek is az énidentitás részévé válnak.