A személyiségről alkotott összkép alakulasanak folyamata

A személyiségr l alkotott összkép alakulásának folyamata

A következ fejezetben olyan szociálpszichológiai fogalmak és jelenségek értelmezését ismertetjük, mint pl. szociális észlelés, beállítódás, el ítélet, amelyeket információink alapján alkalmazzuk, és amelyek az egyénr l alkotott kép megformálásában segítenek.

A sikeres kapcsolatteremtés els lépése, hogy képesek legyünk, mások észlelésére. A hétköznapi életben majdnem minden kapcsolat a másik észlelésével, a személypercepcióval kezd dik. Már az ókori filozófusok is foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mennyire vagyunk képesek a másikat, az embert megismerni, mire van szükség ahhoz, hogy embertársainkról benyomást gy jtsünk, kialakuljon bennünk a rokonszenv, a vonzódás, és el feltevéseket fogalmazzunk meg ahhoz, amelyek el segítik vagy gátolják kapcsolatainkat.

Fontos kérdés, els benyomásaink vajon lehet séget adnak-e arra, hogy olyannak lássuk a másikat, mint az valójában, vagy el z tapasztalataink, illetve mások tapasztalatait figyelembe véve alkotjuk-e ítéleteinket

Mások észlelése az interakció els lépése, célja, hogy a megismerés tárgyát egészében (összjellegében) fogjuk fel. Észlelésünk lehet fizikai és szociális. A fizikai észlelés lényege, amikor a tárgy, személy kizárólag küls tulajdonságait észleljük (szín, méret, súly, alkat, stb.) tehát a felszíni tulajdonságokra figyelünk. Szociális észlelésr l akkor beszélünk, amikor az emberek olyan jellemz it figyelhetjük meg így nyerhetünk tapasztalatot jellemükr l, attit djeikr l, amelyet közvetlenül, illetve rövid id alatt megfigyelhet k és megismerhet k. Tehát lehet ségünk van arra, hogy benyomást szerezzünk a másikról, másokról, amit kiegészítünk eddigi emberismeretünkkel, tapasz 525h75f talatainkkal.

Több jelent s szociálpszichológus foglalkozott személyészlelési vizsgálatokkal, ezek közül legismertebb Asch, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy észleléskor a részinformációkból vagy a centrális, központi vonások alapján vonjuk le következtetéseinket a másik személyre vonatkozóan (pl. a tartózkodó magatartásból a zárkózottságra, vagy a követel zésekb l az agresszivitásra következtetünk).Az emberek merev kategóriákat alkalmaznak, amikor másokról ítéletet mondanak. A burkolt személyiségelméletek azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy némely tulajdonság mennyire hozható összefüggésbe más személyiség jellemz kkel. Pl. ha valaki udvarias, az talán kedves, melegszív is lehet, gondolhatjuk még akkor is ha nincs közvetlen ismeretünk, illetve tudásunk az egyénr l.

Benyomásaink kialakulásában jelent s szerepe van a helyzetnek, alkalmaknak, hangulatnak is. Kutatók megfigyelése szerint az els találkozás, az els információk megszabják ítéleteinket és befolyásolják a másik megismerését Tehát az els információk gyakorolják a legnagyobb hatást összbenyomásainkra, amit els bbségi hatásnak is nevezhetünk. Ha els találkozásunk kellemes vagy kellemetlen élményt jelentett számunkra a másikról, valószín leg ennek hatására, már várni fogjuk a következ találkozást vagy kerüljük azt. Az információk közül azok lesznek ránk nézve nagyobb hatással, amelyek élénksége miatt nagyobb befolyással bírnak. Az észlelés során m k dnek sémák, amelyek eredeti észleléseink leegyszer sített képeinkként élnek bennünk. Az emberekr l alkotott véleményeinket is hajlamosak vagyunk sémákba helyezni., vagyis megalkotni a személyiségsémáinkat, vagyis sztereotípiánkat.

A sztereotípia, általános érvény nek vélt, túlzásokon alapuló leegyszer sített képet jelent. Pl. ha egy találkozás el tt azt közlik velünk, hogy egy introvertálttal emberrel fogunk megismerkedni, rögtön összeállítunk egy képet az introvertáltról, aki nehezen barátkozó, gátlásos, csendes vonásokat visel. Önmagunkkal kapcsolatban is rendelkezünk énsémákkal, mert egy álláshirdetés kapcsán ki tudjuk választani az énsémánk és az adott állásra jellemz sémák közül azt, ami illeszkedik vagy eltér egymástól. Észlelésünket többször irányítja a séma, mint az új adatok információ értéke.

Az észleléseink tehát függnek az észlel és észlelt személy interakciójától, intelligenciájától, tapasztalatától, érzékenységét l, társadalmi hovatartozásától, nemét l stb. Hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos tulajdonságokat más tulajdonságok együttjárásával értelmezünk, de az együttjárások felismerésében nem vagyunk elég pontosak.

A holdudvarhatás (halo effektus) észleléseink speciális esete, az észlel nek azt a szándékát fejezi ki, hogy feltételezi, ha valaki valamilyen jó vagy rossz tulajdonságokkal rendelkezik, az egyén egyéb tulajdonságai is összhangban lesznek ezzel. Dion, Berscheid és Walster (1972) a kísérleti személyeknek vonzó, csúnya és átlagos külsej egyének fényképeit mutatták, akiket a fényképen lév egyének tulajdonságaival kapcsolatos elképzeléseikr l kérdezték. A vizsgálatból kimutatták, hogy a megkérdezettek, a jó külsej emberekhez pozitív (pl. okos, intelligens), a rossz külsej ekhez inkább a negatív tulajdonságokat rendeltek. Vagyis a jó külsej eket kevésbé szigorúan bírálták még akkor is, ha az esetleg szabálysértést követ is el, ez másképpen megfogalmazva, valamilyen szembet n , egyéni tulajdonság "fényudvarként" elhomályosít egyéb tulajdonságokat, ami miatt a környezet egyoldalú, elhamarkodott ítéletet hozhat az egyénre vonatkozóan.

A pozitív viselkedések, illetve cselekedetek, jellemvonások összhangban vannak a társadalmi elvárásokkal az esemény, vagy egyén olyan amilyennek lennie kell. Viszont a negatív cselekedetek, jellemvonások eltérnek az elfogadhatótól, és aránytalanul nagy jelent séget tulajdonítunk neki, nagyobb információ értékmér nek tartjuk. A tapasztalatok szerint társaink észlelésekor törekszünk arra, hogy keressük annak okát, amiért így vagy úgy viselkednek. Feltevéseket fogalmazunk meg és következtetni próbálunk viselkedéseik okaira, ez az attribúció. Az attribució elmélet foglalkozik ennek a jelenségnek a magyarázatára. Heider (1958) vizsgálataival törekedett bebizonyítani az okkeresés és nyomozás jelent ségét a viselkedés bejóslásakor. A viselkedések magyarázatakor el ször a küls , a környezeti majd a bels a személyben rejl tényez ket, a képességet és az er feszítést keressük meg és alkalmazzuk magyarázatként a cselekvések bekövetkezésében. Több kutatásban, a szegénység-gazdagság, a siker-kudarc értelmezésekor, bekövetkezésekor alkalmazták az attribució, vagyis az okkeresés elvét.

Megfigyelték, hogy a siker és kudarc bekövetkezésében nagy szerepe van a nemnek is. N k szakmai sikerét kevésbé ismerik el, többször magyarázzák azt szerencsével, vagy a feladat könny ségével, mint a képességeivel. A n ket szakmai kudarc esetén gyakrabban hibáztatják, mint a férfiakat. Egy adott foglalkozáson belül a n k magas létszáma csökkentheti a foglalkozás presztízsét, amit a képesség attribuciójával is magyarázható.

Forgas, Morris, Furhman (1982) a szegénységre és a gazdagságra vonatkozó kutatásai alapján a gazdagság okát négy tényez vel magyarázták: küls -, családi háttér szociális, bels -individuális, szerencse-kockázat­vállalás. A teljesítménnyel kapcsolatos attribuciók er sen függnek a nemt l, a jövedelemt l, a megítél k politikai nézetét l, a személy etnikai és társadalmi hovatartozásától. Az attribuciónak vagy oknyomozásnak célja a másik, mások viselkedésének értelmezése is. Ezt én-attribuciónak nevezzük, vagyis saját cselekedeteink okait is igyekszünk feltárni, de ezt sohasem találjuk olyan problematikusnak mint esetleg másokét. Az attribució elmélet tehát arra feltevésre épül, hogy az emberek viselkedését küls , illetve bels okok idézik el

Skinner úgy véli, hogy a küls , megfigyelhet viselkedés mindig az els dleges és a legfontosabb az adott pillanatban, a bels állapotok, és a létrehozók a másodlagosak.

A személyekkel kapcsolatos észleléseinkben Allport szerint a következ knek van jelent sége:

a másik személy nyitottsága,

els benyomások, a megítélés képessége,

a jó megítél sajátosságai,

nemi eltérések,

az észlelés folyamata,

kit ismerünk legjobban, és

az észlelés hibaforrásai.

A másik személy nyitottsága jelent sen befolyásolja az észlelés pontosságát. Az emberek különböznek abban, hogy mit, és mennyit mutatnak meg magukból. Az önfeltárás függ a kulturális különbségekt l, az igényt l, a másikkal való rokonszenvt l, hangulatunktól, a problémától, ami esetleg nyomaszt bennünket. A megfigyelések szerint a n k többet tárnak fel magukkal kapcsolatosan mint a férfiak.

Az els benyomások jelent ségér l már irtunk, a legrövidebb rezdülés is elegend ahhoz, hogy ítéletet alkossunk a másikról. Ez arra is elegend , hogy a megítél megkísérli kategóriába sorolni a másik személyt. Az els benyomásokat követ en nagy jelent séggel bírnak a fokozatosan érkez információk, amelyek módosíthatják a megítélést. Ha sikerül pozitív benyomást kialakítani magunkról, magunknak, a társak is pozitívan kezdenek gondolkodni rólunk és ez meghatározza kés bbi kapcsolatunkat. A benyomáskeltés nem fogható fel manipulációnak, hanem olyan társas viselkedés kialakításának kezd lépése, amikor lehet ségünk van kialakítani önmagunkat és a környezetünk rólunk alkotott képét.

A megítélés képességét több tényez befolyásolja, úgy mint a másik iránti érzékenység, vagyis ráérzünk arra, hogyan viselkednek általában az emberek, ennek következtében olyan jártasságra teszünk szert, amellyel képesek vagyunk pontosabban " leírni" a másik tulajdonságait, viselkedését, vagy annak okait. A személyiség tanulmányozásánál szerepet játszik

az egyetemes,

a csoport és

az egyéni norma.

Az egyetemes norma azt jelenti, hogyan viselkednek általában az emberek. A csoportnormák megmondják, hogy egy adott nemzet, kultúra, foglalkozási csoport vagy társadalmi osztály esetében mi az uralkodó gyakorlat, az egyéni normák az adott személyre jellemz viselkedésformákat tartalmazza.

Felmerülhet az a kérdés, hogy milyen képességekkel, tapasztalatokkal kell rendelkeznie a jó megítél nek

Fontos a tapasztalat, ami nem feltétlenül életkor függvénye, érettségre van szükség, ami az emberekkel való széleskör kapcsolat során alakul ki.

A hasonlóság szerepét úgy fogalmazhatnánk meg, hogy minél jobban hasonlít az egyén valakire annál több tapasztalata lehet vele kapcsolatosan. Pl. hasonló életkorúak, azonos nem ek, ugyanabba a csoportba tartozók egymásról alkotott véleménye korán megfogalmazódik.

Az intelligencia és mások megítélése közötti összefüggést több vizsgálat bizonyította. A mások megítélésekor azt is tapasztalták, hogy a t lünk " összetettebb, bonyolultabb" egyéneket nem nagyon tudjuk megismerni, pontosabban észlelni. Akiknek a kognitív stílusa, ízlése bonyolultabb, jobb megítél k, mint akiknek terveiben, esztétikai ítéleteiben egyszer bb a felfogásúak.

A társas készségek, jártasságok, stabil érzelmi élettel bíró egyének szintén jó megítél k közé tartoznak. Az önismeret fontos tényez mások megítélésben, pontosság csak akkor várható el, ha önmagunkról is pontos énképet közvetítünk. Esztétikai attit ddel és az intraceptivitással (az intraceptivitás, olyan vonás, vonás­együttes, ami bizonyos pszichológiai beállítódásra utal) rendelkez egyének érzékenyen reagálnak a másikra, megítélésükben jó képességekr l adnak visszajelzést.

A nemi különbségekre irányuló kutatások szerint, a n k érzékenyebben észlelnek mint a férfiak. Ebben a szocializáció, a tanulási folyamat, az intuíció fontosságát kell hangsúlyozni. Amikor észlelünk, ítéletet alkotunk és az ítéletalkotásainkban a célok korlátózó tényez k, vagyis az, hogy "mit akarunk meglátni a másik emberben". Emiatt id nként igen sajátos lesz személyészlelésünk. Észlelésünk sajátságos voltát az is meghatározza, hogy ítéletalkotásaink közben sok információtöredéket illesztünk egymáshoz, amelyet utána a másik személlyel kapcsolatos múltbeli tapasztalatunk segíti.

Felmerülhet az a kérdés, kit ismerünk és ítélünk meg a legjobban. Itt f leg a korábbiakban már említett hasonlóságnak van dönt jelent sége. A túlegyszer sítések, vagyis mások megítélésében gyakran használjuk sémáinkat, a kategóriáinkat, amivel az egyénr l olyan képet alakítunk ki, melyben kevés igazságtartalom van, s ezzel megfosztjuk az egyént egyéni sajátosságaitól. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a viselkedések értelmezése az inger-válasz viszonyában fogható fel. Az egyén cselekedeteit, és viselkedését, az eltér küls feltételek mellett is meghatározott irányulás jellemzi. A szociálpszichológián belül a fenti kérdésekkel az attit dkutatás foglalkozott.

Az attit d definíciójaként Allport a következ ket írja: az attit d, beállítódás, viszonyulás, tapasztalat révén szervez dik, dinamikus és irányító hatást gyakorol az egyénre, tárgyakra, helyzetekre, személyekre és azok reagálására. Az, attit d értékel viszonyulás, beállítódás, ami szervezi, szabályozza a viselkedést, tanult prediszpozició (hajlamosság, fogékonyság) amely, a társas, és társadalmi környezet közvetítésével alakul ki. Az attit d három fontos elemet tartalmaz,

a kognitív,

az affektív és

a viselkedés-készenléti elemeket.

Ezek rövid értelmezése: a kognitív elem utal az attit dtárggyal kapcsolatos ismeretekre, az affektivitás a tárggyal kapcsolatos érzelmi viszonyulás összessége, a viselkedés, pedig a viszonyulás küls megnyilvánulása.

Az attit dök számos pszichológiai funkciót látnak el ezek az instrumentális, ismereti, értékkifejez , énvéd , szociális igazodási funkciók

Az instrumentális funkció lényege, hogy attit djeinket id nként csak azért tartjuk fenn, hogy el nyöket szerezzünk, jutalmakat kapjunk és elkerüljük a büntetést.

Az ismereti funkcióhoz a sémák tartoznak, amelyek lehet vé teszik, hogy a sokféle funkciót fel tudjuk dolgozni hatékonyan. A sémákról már korábban írtunk, valójában ezek gyakran túlságosan leegyszer sítik és torzítják az eseményeket.

Az értékkifejez funkció az egyénr l, értéktudatáról szól, arról ahogyan az egyén bemutatja magát a társadalom el tt.

Az énvéd funkciók a szorongástól, önértékelésünket fenyeget veszélyekt l védenek bennünket S. Freud munkáiban (ahogyan már korábban ismertettük) több énvéd mechanizmust ismertetett meg a pszichológiát tanulmányozókkal. Énvéd mechanizmusként kell értelmezni b nbakelméletét is, amelyre a kés bbiekben térek ki. A szociális igazodási funkció lényege abban van, hogy a valahová tartozás érdekében vállaljuk a csoport viszonyulását, beállítódást. Az attit dök elég pontosan bejósolják a viselkedést, amikor er sek, amikor közvetlen tapasztalatokon alapulnak és amikor specifikusan kapcsolódnak az el re jelzett viselkedéshez.

A kognitív disszonancia elmélete hozzátartozik a beállítódásokkal kapcsolatos vizsgálatokhoz. Tudjuk azt, hogy az attit dök valamilyen viselkedést eredményeznek, de a viselkedés is hatással van az attit dre. Festinger szerint, a kognitív disszonancia lényege, ha az egyénnek két egymással össze nem egyeztethet ismerete van, amit másképpen inkonzisztensnek is neveznek, akkor feszültséget él át, kognitív disszonanciát, amit meg akar szüntetni. Pl. a dohányzás, ami káros az egyén egészségére, kognitív disszonanciát válthat ki az egyénb l, mert az a tudat, hogy er sen dohányzik, annak ellenére, hogy már az orvosa is felhívta a figyelmét a dohányzás veszélyére, disszonanciát jelent számára.

A disszonancia csökkentésének legjobb módja, ha a bizonyítékokat elutasítja vagy eltorzítja., vagy egyszer en racionalizálja A dohányzás esetében pl. kétségbevonja annak rákkelt hatását, illetve szükségesnek tartja a saját szempontjából, mert oldja a feszültségét. Gyakorlatilag az emberek döntést követ en gyakran disszonanciát élhetnek át, de igyekeznek a pozitív információkat el térbe helyezni, amit önmegnyugtatásukra tesznek. Pl. a vásárláskor csak a pozitív információkra figyelnek, igyekeznek a negatívokat elhárítani, ami azt is jelenti, hogy a választott tárgy pozitív tulajdonságait felnagyítjuk, a negatív tulajdonságokat lekicsinyítjük.

Attit djeink jelent sége f leg a másik emberhez f z d viszonyunkban a legfontosabb, amelyet a vonzalom témája dolgoz fel. Miért lesz valaki vonzó számunkra, miért táplálunk ellenérzést bizonyos egyénekkel szemben, ez a kérdése a vonzalom kutatásának. A kutatások különös nagy figyelmet szenteltek, a fizikai vonzer jelent ségének, összehasonlítva a szociális készséggel, az intelligenciával. A megfigyelések azt igazolták, hogy a vonzalom vonzalomhoz vezet, vonzódunk azokhoz, akik hasonló véleménnyel vannak bizonyos dolgokat illet en. Rendkívül fontos az, hogy tudjuk, szeretni fogunk-e valakit, ez els sorban attól függ, hogy az a másik szeret-e bennünket, vonzódik-e hozzánk, kapunk-e t le pozitív meger sítéseket.

A vonzalmat meghatározza a fizikai vonzóság, emellett a közelség, az ismer sség, és a hasonlóság. A közelség teremti meg a partnerkapcsolatok lehet ségét, amit még kiegészít az ismer sség, amely a leghatékonyabb fegyvernek bizonyul kapcsolatfelvételkor. Minél közelebb vagyok térben, minél több ismeretségi motívummal rendelkezem az egyénnel kapcsoltban, annál nagyobb az esélyem a találkozásra, a kommunikációra. A vonzalom kialakulásában fontos szerepe van a hasonlóságnak. Amikor azt mondjuk, hogy " a hasonló hasonlónak örül" vagy az ellentétek vonzzák egymást, akkor az utóbbival kapcsolatos vizsgálatok nem igazolják annak helytállását. Bizonyos ellentétes vagy egymást kiegészít vonások talán hatékonnyá tehetik az együttm ködést, de sokkal inkább igaz a vonzalom kialakulásában a hasonlóság. Az emberek inkább értékelik saját véleményüket, illetve preferenciájukat, és szívesen találkoznak olyanokkal akikt l ugyanezt kapják vissza, illetve meger sítik választásaikat, mert ez önbecsülésüket emeli. Bármilyen ellenpéldát hozó vizsgálat ellenére, a szociális normák és körülmények a hasonló emberek interperszonális kapcsolatára hívja fel a figyelmet. A vonzalom mellett, amely pozitív beállítódás fontos szerepet szán a szociálpszichológia az el ítéletnek, amelyr l a kés bbiekben beszélünk.