A személyiségfejlődés alapjai

A személyiségfejl dés alapjai

Vitatott kérdés napjainkban is, hogy az öröklés vagy a környezet (a nevelés) az egyén fejl désének legfontosabb tényez je. A XVII. századi filozófusok, pl. J. Locke szerint minden tudáshoz ismereteinken, érzékszerveinken keresztül jutunk hozzá. C. Darwin hangsúlyozza az örökl dés gondolatát, amelyben kiemeli a fejl dés alapjait. A XX. századi behavioristák a környezeti tényez kre hívják fel a figyelmet.

Skinner és Watson szerint a gyermek megfelel környezet hatására és neveléssel bármilyen feln tté válhat. Több vizsgálati eredmény azt bizonyítja, hogy a fejl désben az örökl désnek és a környezetnek együttesen van jelent sége, tehát együttes hatással kell számolni. A fogamzás pillanatában a személyes jellemz ket a megtermékenyített petesejt genetikus szerkezete határozza meg, pl. a b r- és a hajszínt, testünk méreteit, nemünket, értelmi képességeinket, érzelmi reakcióinkat és temperamentumunkat is. Ezek a genetikus meghatározottságok az érés folyamatában fejez dnek ki. Az érés viszonylag független a környezeti hatásoktól. Az emberi mag az anya testében szigorúan meghatározott rendben fejl dik, ha bármilyen károsodás lép fel a méhen belül, akkor az érési folyamatban zavar áll be.

A fejl dés filozófiai fogalom, a változások olyan sorozatát jelenti, amikor a jelenség min ségileg más fokozatot ér el, magasabbat vagy alacsonyabbat. A fejl dés pszichológiai értelemben olyan rendezett, id ben iránnyal rendelkez változási folyamat, amely a testi változások mellett magában foglalja azokat a feltételeket és bels folyamatokat, melyek befolyásolják a megismerést és a viselkedést. A változások szakaszai törvényszer en következnek egymásból, meghatározott viszonyban vannak egymással, egész fejl dési szakaszt kihagyni, átugrani nem lehet. A pszichikus fejl dés hajtóereje az egyén bels ellentmondásai. Az egyén igyekszik meg rizni bels egyensúlyát mint önszabályozó rendszer. Az egyensúly felbomlása ellentmondásokat, feszültségeket eredményez.

A fejl dést küls és bels feltételek határozzák meg. A bels feltételek az öröklés és az érés, a küls a természeti és társadalmi környezet. A személyiség életében jól elkülöníthet k az egyes életkorok, a tipikus és kevésbé törvényszer jellegzetességeket mutató szakaszok (pl. kisgyermekkor 1-3 évig, óvódáskor 3-6 évig, serdül kor stb.) Ezek jellegzetességeivel a fejl déslélektan foglalkozik. A szakasz fogalma tehát arra utal, hogy a viselkedés egy adott id szakon belül valamilyen uralkodó jellemz körül szervez dik, és az adott szakaszra jellemz viselkedés min ségileg tér el a korábbi vagy a kés bbi szakaszokra jellemz viselkedést l. Freud, Erikson, Piaget kiváló pszichológusok hangsúlyozzák, hogy a fejl désnek elkülönül és min ségileg különböz szakaszai vannak. A környezeti tényez k gyorsíthatják és lassíthatják a fejl dést, de a szakaszok sorrendje nem változhat. Vannak a szakaszolásnak kritikus periódusai, amelyek az ember életében olyan id szakok, melyek sajátos történeteket jelentenek.

A fejl dés folyamatában a viselkedés és a tulajdonságok differenciálódnak és integrálódnak, fokozatosan elkülönülnek egymástól, egyre magasabb egységekbe szervez dnek.

Az érés és a tanulás

Az öröklés szerepe fontos az érés folyamatában, mert biztosítja azokat az alkati sajátosságokat, adottságokat, amelyek a pszichikus fejl déshez szükségesek. Az érés biológiai program alapján történik, lehet szomatikus (testi növekedés, a serdül kori nemi érés) pszichikus (az egyes lelki funkciók kibontakozása, pl. az emlékezés, a gondolkodás magasabb szintre emelése).

A fejl dés legfontosabb tényez je a tapasztalatszerzés, a küls hatásokra létrejöv tanulás. Az érés az egyén fejl désében másfél-két évig áll fenn. Ezt követ en a tanulás hatása jelent sebb. Az érés és a tanulás kölcsönhatásban van egymással, az érés alapja a tanulás, a tanulás visszahat az érésre. Az érés feladata, hogy megteremtse a tanulás feltételeit. Pl. minden emberi csecsem veleszületik a beszédtanulás képességével, míg más fajok nem. Az ember beszédre csak akkor képes, ha neurológiailag bizonyos fokot elért, vagyis egyéves kor el tt még nem jellemz , hogy mondatokat alkotnak. Aki olyan környezetben nevelkedik, ahol a feln ttek gyakran beszélnek hozzá, nyilván korábban kezd el beszélni. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a beszédfejl dés a veleszületett jellemz k és a környezeti tényez k kölcsönhatásának következménye.

Az öröklés és a környezeti hatások kapcsolata

Több elmélet foglalkozott azzal, hogy a személyiségre az öröklött vagy a szerzett vonások jellemz k-e inkább. Az els elmélet hangsúlyozza, hogy az ember minden vonása örökl dik, tehát a személyiség biológiailag meghatározott, a gének hordozzák jellemz vonásainkat. Ez a biogenetikus vagy preformizmus elmélet.

A szociáldeterminizmus elmélete szerint a környezet alakítja ki a személyiség jellemz vonásait, minden ember olyan lesz, amivé a környezete teszi. A két széls séges nézet egyeztetésére vállalkozott W. Stern, a kéttényez s konvergenciaelméletével, amely felfogás szerint az egyénben az öröklés és a környezet hatása egymással konvergál, 60-40%-ban az öröklés javára.

Mint azt az el z fejezetben is tárgyaltuk, a génkutatók is foglalkoztak a fenti kérdésekkel. Arra az eredményre jutottak, hogy a gének és a személyiségvonások között nincs egyértelm összefüggés. Ezt bizonyították az ikerkutatások is. Zazzó kutatásai hangsúlyozzák, hogy a két tényez kölcsönhatásában az öröklésnek akkor van meghatározó szerepe, ha az patologikus (kóros, normálistól eltér ), és lehetetlenné teszi a nevelés hatékonyságát (veleszületett súlyos értelmi fogyatékosság esetén).

A társadalmi környezet nagy hatással van a gyermek fejl désére, függ attól, hogy hová születik a gyermek. Befolyásolja a közvetlen környezet, a személyek közötti viszonyok, amelyek az egyént körülveszik. Így pl. az óvoda, iskola, munkahely, baráti kapcsolatok.

A fejl dés üteme és iránya eltér . A küls hatások, a tanulás és az érés befolyásolja a fejl dési folyamat ütemét. A fejl dés felgyorsulását akcelerációnak, a fejl dés lelassulását retardációnak, a visszaesést regressziónak nevezzük.

Amennyiben a fejl dés iránya megváltozik, akkor az egyén viselkedése eltérhet a társadalom által elvártaktól, vagyis deviálhat, els sorban érzelmi és akarati életét illet en állhat be változás. Az egyén viselkedése ekkor deviánssá válik, jellemezheti az alkoholizmus, a b nözés stb.

A személyiség fejl désének folyamatát a tanulási tevékenység befolyásolja. A tevékenység változásai az egyén helyzetét l és az életkörülményekt l függnek. Az elsajátítás folyamatában beszélhetünk életkori és egyéni sajátosságról. Az életkori sajátosság lényege, hogy az azonos korcsoporthoz tartozó egyének viselkedésmódja és teljesít képessége közös vonásokkal rendelkezik. Az egyéni sajátosságok, amelyek csakis az egyes egyénekre jellemz ek, és aszerint értékeljük, hogy mennyire térnek el vagy egyeznek meg az életkori jellemz kkel.

Az emberi tanulás eltér volta miatt beszélni kell azokról a tanulási formákról, amelyek jellemz k az egyén ismeretelsajátítására, tapasztalatszerzésére. Tanulási kapacitásunk felülmúlja más él lények tapasztalatszerzését. Már a csecsem is próbálkozik tanulással, ilyen számára a testmozgása, annak kontrollja. Az adaptáció, vagyis alkalmazkodás segítségével adja reakcióit, és fogadja el a környezet elvárásait. Az adaptációnak komoly feltétele, hogy környezetükben lév személyekkel kapcsolatfelvételük kölcsönös legyen, vagyis tranzakcióba kerüljenek. A csecsem tanulásakor bizonyos tényez k, események, tevékenységek együtt következnek be, vagyis együtt járnak, amelyek ügyességüket fejleszti, jártasságuk alapja lehet. Amikor a gyermek tanul, az elvárások és a valóságos események között felléphet némi eltérés, diszkrepancia. A kismérték elvárások serkent en hatnak, de a nagy eltérések felboríthatják az addig jól és gondosan felépített rendszert.

Az olyan gyermekek, akiket sikeres tranzakciókkal, együttjárásokkal, és érdekl dést serkent diszkrepanciával nevelnek jobban be tudnak illeszkedni a környezetbe, viselkedésük sikeresebb lesz mint más társaiknak, és könnyebben fogadják a nehézségek és a csalódásokat is.