Sorsszerûség és szabadsag

Sorsszerûség és szabadság

Régóta foglalkoztatja az embert a szabadság. A köznapi gondolkodásban a függetlenség és a körülményektõl, kötöttségektõl való mentesség.

Felmerülhet-e reálisan az igény, hogy tudjuk-e magunkat függetleníteni? Tudunk-e teljesen függetlenül élni a társadalomban?

A teljes szabályozatlanság, függetlenség illúziónak tûnik. Hiszen az egész társadalom szabályokon, törvényeken, erkölcsi normákon alapul.

A politikában a liberalizmus (szabadelvûség) valósítja meg a szabadságot.

A filozófia azt vizsgálja, hogy a sorsszerûség mellett ill. ellene milyen érvek hozhatók fel. Milyen kompr 222e42c omisszumos szabadság-felfogások léteznek?

1. Sorsszerûség:

Fátum fatalizmus = végzet, sors irányítja az életünket

Pl.:

jósokhoz jártak az emberek, hogy megtudják a sorsukat

a középkorban a kereszténység határozta meg

katolikus keresztények  protestánsok

(szabad döntés joga)     (predeterminizmus = elõre meghatározottság)

Aki elfogadja ezt a felfogást, akkor annak azt is el kell fogadnia, hogy nincs felelõsség. A felelõsségnek mint fogalomnak nincs értelme. Mindegyik tett alól felmenthetjük magunkat Þ nincs erkölcs!

Erre a filozófiára nem lehet felépíteni sem felelõsséget, sem erkölcsöt.

Törvényszerû rend a világban:

Isteni teremtés nélküli determinista állapot. A világban semmi sem történik ok nélkül. A világ kozmosz, ok-okozati összefüggések sorozata.

A történés pillanatában vannak meghatározva a dolgok. Mindig minden meg van határozva. Programszerûen lefutó jelenségnek tartja a történéseket.

Törvényszerûség:

a hasonló okok hasonló okozatokat eredményeznek. Szükségszerûségekben lévõ ismétlõdések. Pl.: 1 magból 1 csíra lesz; sok magból sok csíra lesz; minden magból csíra lesz.

Francia felvilágosodás idején (Hollbach, Voltaire, Laplace) valósítják meg a determinizmus mechanikáját Þ NEWTONI TÖRVÉNYEK

Ellenérvek:

A tudomány szerint a világ sem nem kozmosz, sem nem káosz. Egy egyetemes determinizmusban nem lehet fejlõdés, csak körforgás, holott a világban a fejlõdés nem állt meg.

Ha a társadalom ok-okozati viszonyon alapulna, akkor elõbb-utóbb a dolgok bekövetkeznek.

Az emberi cselekedetek nemcsak okszerûek, hanem célszerûek is, hiszen gondolkodunk. ÞAz emberi cselekedet kettõs meghatározottságon alapul. Nem igaz a csak ok-okozati összefüggés.

Ez a felfogás sem áll meg a "lábán" a világban!

Öndetermináltság:

Maga az ember a tudatával aktívan vagy passzívan részt vesz a sorsa alakításában. Az ember a saját drámájának nemcsak szereplõje, hanem írója is.

Vannak külsõ és belsõ okok.

n    passzív: a külsõ körülmények túlságosak, a belsõk nem igazán tudnak módosítani.

n    aktív: a külsõ-belsõ okok együtt determinálják az ember mindenkori sorsát.

Öndetermináltság:

Felismerjük az alternatívákat. Van összehasonítási alapunk Þ kiválasztjuk a legmegfelelõbbet. "Rászedjük a természetet, társadalmat, mert átlátjuk az egészet."

Az ember képes arra, hogy beavatkozzon a meghatározó dolgokba. Þ az ember befolyásolni tudja a folyamatokat.

Pl.: szenvedélyek

Ki szabadabb, az aki a szenvedélyének él, vagy az, aki nem?

Pl.: alkoholista, kábítószeres

Nem tudjuk, hogy a gondolkodás hogyan vezérli a cselekedeteinket.

Akarat és egzisztenciális szabadság:

Istentõl megkaptuk a szabad döntés jogát. Ezzel megalapoztuk az Istennek tetszõ és nem tetszõ dolgokat, vagyis az erkölcsöt.

Ha teljesen szabad az akarat, mi befolyásol?

Egzisztenciális szabadság:

az ember szabadságra született lény. Beleszülettünk egy idegen világba, sok veszély leselkedik az emberre, cselekednie kell. Cselekedeteiben válaszút elé áll, de a döntésben nincs segítség. A lét az individuális, segítségre nem lehet számítani.

Az ember saját maga dönt, függetleníti magát a külsõ dolgoktól.

Ellenérvek:

Van-e értelme az olyan szabadságnak, mely a fizikai létünk szabadságát nem jelenti? Ha tényleg korlátlan mindenkinek a szabadsága, akkor van-e értéke a szabadságnak?

Van-e értelme a tanulásnak? Þ Hiszen a döntésben nem segít.

Öndetermináltság

Ami a jelenben történik, az nem történhetett másképpen abban a pillanatban.

10 évvel ezelõtt nagyon kicsi valószínûsége van annak, hogy abban a pillanatban a jelenben megtörténik a dolog.

Múlt Jelen Jövõ

10

A történéseket megelõzõ tartományok feloszthatók:

Lehetséges

Lehetetlen          véletlenszerû szükségszerû

Valószerûtlen bizonytalan valószerû

teljesen determinált

teljesen determinált

részlegesen determinált

teljesen

indeterminált

0 0,5 1

részlegesen determinált

Ezzel a modellel értelmezhetjük a világ történéseit, mûködését. Az idõben folyamat közben az ok-okozati viszonyok változnak. Végtelen sok ok és feltétel az idõben zárja ki az alternatívákat.

Van értelme, hogy tudással magunk is próbáljuk belátni a történéseket.

Determinációban való okos belenyúlás a szabadság!