Szoftverek

Szoftvernek nevezzük a gépen futtatható programok összességét. A szoftver szellemi termék, amelyet általában szerzői joggal védenek. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy lehet használni, mint egy könyvet. A szerzői jog szem­pontjából az alábbi változatok jelentősen enyhíthetik a korlátozott használatot:

Shareware: Olyan szoftver, ami kipróbálás céljából szabadon terjeszthető, hogy a felhasználó el­dönthesse, hogy  később megveszi-e. 727g68h A próbaverzióba gyakran egy időkorlátot építenek be (30 nap), aminek lejárta után nem lesz használható. Más esetben korlátozott funkciókkal használható a megvásárlási, ezt a típust liteware-nak nevezik.

Freeware: Olyan program, amit ingyen letölthetünk és használhatunk az operációs rendszerek funkcióinak kiterjesztéseként. Azonban ezek általában szerzői joggal védettek és ettől függően használhatók fel más programfejlesztésekben. A legkevesebb megszorítást tartalmazó változatok nem védettek. Használatuk előtt érdemes meg­győ­ződni az eredetiségükről.

Free software: Olyan alkalmazás, ami szabadon használható, módosítható és terjeszthető, egyet­len megszorítással: minden másolata és változata csak az eredeti licencnek megfelelő módon kezelhető. A free software-ek némelyikéért jelképes árat (1$) kell fizetni. 

Postcardware: Olyan free software, amiért a felhasználónak csak egy levelet vagy E-mailt kell kül­deni a fejlesztőnek. Ez emlékezteti a felhasználót arra, hogy a szoftvert valaki más terjesztheti, il­letve tájékoztatja a fejlesztőt arról, hogy azt valaki használja.

Public Domain Software: A legkevesebb megszorítást tartalmazó változatok. Szerzői joggal nem védettek. Korlátozás nélkül felhasználhatók más programoban is.

A következőkben a teljesség igénye nélkül próbálunk meg áttekintést adni a szoftverek típusairól, előrebocsátva, hogy a tipizálás, csoportosítás teljesen önkényes lesz.

A szoftvereket a felhasználás célja szerint négy  csoportra bonthat­juk:

1. operációs rendszerekre,

2. fejlesztő rendszerekre, 

3. felhasználói programokra, vagy más néven alkalmazásokra, illetve

4. rendszerfüggetlen szoftverekre.

Operációs rendszerek

Az operációs rendszer olyan programok rendszere, ami a számítógépes rendszerekben a prog­ramok végrehajtását vezérli: ütemezi a végrehajtást, elosztja a rendszer erőforrásait, biztosítja a felhasználó és a számítógéprendszer közötti kommunikációt. Fejlesztésük hosszú és bonyolult folyamat, a szükséges időt ember/év egységben szok­ták mérni. Egy-egy operációs rendszernek rendkívül sok komponense lehet. Ezek között vannak nélkülöz­hetet­le­nek és kevésbé fontosak. A legfontosabb komponensek a rendszer indításakor az operatív tárba kerülnek és a ki­kapcsolásig ott is maradnak. Az ilyen komponenseket rezidenseknek a csak időnként szükséges és betöl­ten­dő­ket pedig tranzienseknek nevezzük. A tranziensek futás után törlődnek a tárból, ha ismét szükség lesz rájuk, újra be kell őket tölteni.

Az operációs rendszerrel együtt kaphatunk olyan programokat is, amelyek speciális feladatok elvégzésére: kar­bantartás, mentés, adattömörítés, hibakeresés és javítás, stb. készültek. Ezeket utility-knek vagy szerviz­prog­ra­moknak nevezzük.

Fejlesztő rendszerek

A programkészítés, vagy másképpen fejlesztés során valamilyen programnyelv szabályai szerint kell magadni a szükséges algoritmusokat. Hogy ebből a processzorral végrehajtható bináris kód legyen, az adott nyelvhez tar­tozó fordítóprogrammal át kell alakítani a gép számára értelmezhetetlen kódot. Ezt a műveletet a fordító­prog­ramok (compiler-ek) végzik el helyettünk. A fordítóprogramok bemenetét forráskódnak, a kimenetét gépi kód­nak hívjuk.

Egy másik megoldás az, hogy a programnyelvhez készítünk egy olyan szoftvert, ami a nyelv utasításait és paran­csait felismeri és egy adott gépen végre tudja hajtani. Az ilyen programot értelmezőnek (interpreter) hívjuk. Ilyenkor egy program végrehajtásához mindig az értelmezőt kell futtatni, ami átveszi a magas szintű nyelven megírt programszöveget és annak megfelelően elvégzi a processzoron a kért műveleteket. Egy programnyelvhez készíthetünk fordítót is és értelmezőt is.

Ha a programot fordítjuk, persze nem tudhatjuk előre, hogy amikor futni fog, hova kerül majd az operatív tár-ban. Másrészt előfordulhat, hogy egy programot többen készítenek, esetleg már megírt és lefordított részeket szeretnénk hozzákapcsolni, ezért a fordítás után még nem lesz betölthető állapotban. Egy szerkesztő­prog­ram­nak (linker) nevezett szoftver fésüli össze az esetleg különböző nyelven megírt és lefordított kódokat végrehajt­ható, betölthető programmá.

A programfejlesztéshez szükséges feladatokat egyetlen fejlesztő rendszerbe is összefoghatjuk. Ezt a szoftver rend­­szert Integrált Fejlesztő Környezetnek (Integrated Development Environment) nevezzük. Az IDE tar­talmaz egy speciális szövegszerkesztőt a program megírásához (editor), egy fordítóprogramot és/vagy egy ér­telmezőt, egy linkert és egy hibakeresőt (debugger). A negyedik generációs fejlesztőrendszerek (4GL) ezeken kívül lehetővé teszik programcsomagok (project) összeállítását is és tartalmaznak valamilyen grafikus szer­kesztőrendszert, amivel a forráskód nagy részét a programozó helyett generálni lehet.

A nagyobb programrendszerek tervezését segítő szoftverek a Computer Aided System Engineering, CASE eszközök.

Alkalmazói rendszerek

Az alkalmazói szoftvereket fejlesztő eszközökkel hozzuk létre. A szoftver alkalmazásokat  idegen szóval appli­káci­óknak hívják. Az alkalmazásoknak a fejlesztő rendszerekhez hasonlóan létezhetnek egy-egy programból, vagy egy programcsoportból álló változataik. Ez utóbbiak az Integrált Alkalmazások. A fentiekből következik, hogy az alkalmazások általában operációsrendszer- függők. A felhasználói rendszerek fejlesztésekor figyelembe kell vennünk az operációs rendszer tulajdonságait, a felhasználó felület sajátosságait. Ajánlott olyan környezetet kialakítani (menük, ablakok, gyorsbillentyűk, stb.), amilyet az adott operációs rendszer is használ.

A különböző alkalmazások integrálását szabványokkal segítik. Ilyen szabvány az OLE (Objectum Linking- Embedding), ami lehetővé teszi például a WORD, az EXEL és az ACCESS közti adatcserét. Az adatbázis-ke­zelő rendszerek közti kommunikációt biztosítja az ODBC (Open Data Base Connectivity) szabvány.

Rendszerfüggetlen szoftverek

Az eddigiekben feltételeztük, hogy a szoftverek valamilyen operációs rendszer támogatásával futnak. Ez nem mindig van így. Magának az operációs rendszernek is szüksége lehet olyan programokra, amelyek rendszer­függetlenek. Gondoljunk csak arra, hogy például a kezdeti betöltést is valamilyen program hajtja végre, de mi­vel ekkor kezdetben a tár üres, ennek operációs rendszer nélkül kell futnia. Ilyen rendszerfüggetlen programok például a BIOS, az operációs rendszer töltését elindító BOOT program, vagy a rendszer installálását előkészítő partíció menedzser programok.

Az alkalmazások között is találunk sok olyat, ami operációs rendszer nélkül fut valamilyen processzoron. Ezeket a programokat általában ROM-ba vagy EPROM-ba írva kapcsolják a processzorhoz (pl. mobil­telefon).