Osztott adatbázisok

A számítógép-hálózatok kialakulásával felmerült az igény arra, hogy fizikailag különbözö helyeken tárolt adatokat együtt használjanak. Így jöttek létre az osztott adatbázisok.

Az osztott adatbázis különbözö adatbázis-serverek által vezérelt adatbázisok hálózata, amely a felhasználó számára egy logikai adatbázisként 444e46e jelenik meg. A fizikailag különbözö helyeken található adatokat a felhasználók logikailag összekapcsolhatják a különbözö lekérdezések során. Egy lekérdezés eredményeként kapott tábla alapulhat fizikailag különbözö adatbázisokban levö adatokon is.

Azokat a számítógépeket, amelyek az osztott adatbázisban található adatokhoz hozzáférhetnek, node-oknak nevezzük. Azt az adatbázist, amelyhez a felhasználó közvetlenül hozzákapcsolódik, lokális adatbázisnak hívjuk. Az ezen felhasználó által elérhetö többi adatbázist pedig távoli (remote) adatbázisnak nevezzük. Amikor egy lokális adatbázis egy távoli adatbázis adataival dolgozik, akkor a lokális adatbázis a kliens, a távoli adatbázis pedig a távoli server (remote-server). Egy node lehet server, kliens, vagy mindkettö.

Az osztott adatbázisok kezelésének egyik legnagyobb problémája a fizikailag különbözö adatbázisokban végzett egyidejü, összefüggö módosítások kezelése. Ugyanis elöfordulhat, hogy a módosítás sikeresen lezajlik az elsö adatbázisban, azonban hiba történik a második adatbázisbeli módosítás esetén. Ekkor az elsö adatbázisba a módosítások belekerültek, míg a másodikba nem. Így az adatok integritása már nem áll fenn. Ezért olyan megoldásra van szükség, amely garantálja, hogy az összefüggö módosítások minden adatbázisban megtörténjenek. Erre szolgál a két fázisú commit (two-phase commit) eljárás, melyet az ORACLE adatbáziskezelö rendszer bemutatásánál ismertetünk.

Az osztott adatbázisok tipikus példái a banki rendszerek. Egy banknak számos városban lehet fiókja. Minden bankfiók a saját adatbázisában tartja nyilván az ügyfeleinek adatait. Általában a bankfiókban van egy központi számítógép, amelyen ez az adatbázis található, ehhez kapcsolódhat a bankfiókban található többi számítógép. Ha a bankfiókok között nincs számítógépes kapcsolat, akkor két különbözö fiókban vezetett számla közötti átutalást úgy kell kezelni, hogy az egyik bankfiókban a számláról leemelik az összeget, ezt a saját adatbázisukban átvezetik. Értesítik a másik bankfiókot (pl. postai úton), hogy az összeget írja jóvá a másik számlán. Ezután a másik bankfiókban is megtörténik az adatbázisban az adatmódosítás. Mivel a pénzügyi tranzakció rögzítése kétszer történik meg, elöfordulhat hiba (pl. a két összeg eltér egymástól), továbbá idöbe telik, míg a leemelt összeg a másik számlán megjelenik.

Ha a bankfiókokban található számítógépeket illetve hálózatokat összekapcsolják egy számítógépes hálózatba, akkor lehetöség nyílik arra, hogy a fizikailag különbözö városokban található adatbázisokat logikailag összekapcsolják egyetlen adatbázissá. Így a különbözö helyeken vezetett számlák között történö tranzakciók könnyen kezelhetövé válnak. Egyetlen bankfiókban elegendö rögzíteni a tranzakciót, a módosítás meg fog történni mind a két adatbázisban.

Ebben a példában a bankfiókokban található adatbázisok együttesen osztott adatbázist alkotnak. Egy bankfiókban található adatbázis annak a bankfióknak a lokális adatbázisa, míg a többi bankfiókban levö adatbázis ennek a bankfióknak távoli adatbázis.