Osztott adatbázisok

A számítógép-hálózatok kialakulásával felmerült az igény arra, hogy fizikailag különböző helyeken tárolt adatokat együtt használjanak. Így jöttek létre az osztott adatbázisok.

Az osztott adatbázis különböző adatbázis-serverek által vezérelt adatbázisok hálózata, amely a felhasználó számára egy logikai adatbázisként jelenik meg. A fizikailag különböző helyeken található adatokat a felhasználók logikailag összekapcsolhatják a különböző lekérdezések során. Egy lekérdezés eredményeként kapott tábla alapulhat fizikailag különböző adatbázisokban levő adatokon is.

Azokat a számítógépeket, amelyek az osztott adatbázisban található adatokhoz hozzáférhetnek, node-oknak nevezzük. Azt az adatbázist, amelyhez a felhasználó közvetlenül hozzákapcsolódik, lokális adatbázisnak hívjuk. Az ezen felhasználó által elérhető többi adatbázist pedig távoli (remote) adatbázisnak nevezzük. Amikor egy lokális adatbázis egy távoli adatbázis adataival dolgozik, akkor a lokális adatbázis a kliens, a távoli adatbázis pedig a távoli server (remote-server). Egy node lehet server, kliens, vagy mindkettő.

Az osztott adatbázisok kezelésének egyik legnagyobb problémája a fizikailag különböző adatbázisokban végzett egyidejű, összefüggő módosítások kezelése. Ugyanis előfordulhat, hogy a módosítás sikeresen lezajlik az első adatbázisban, azonban hiba történik a második adatbázisbeli módosítás esetén. Ekkor az első adatbázisba a módosítások belekerültek, míg a másodikba nem. Így az adatok integritása már nem áll fenn. Ezért olyan megoldásra van szükség, amely garantálja, hogy az összefüggő módosítások minden adatbázisban megtörténjenek. Erre szolgál a két fázisú commit (two-phase commit) eljárás, melyet az ORACLE adatbáziskezelő rendszer bemutatásánál ismertetünk.

Az osztott adatbázisok tipikus példái a banki rendszerek. Egy banknak számos városban lehet fiókja. Minden bankfiók a saját adatbázisában tartja nyilván az ügyfeleinek adatait. Általában a bankfiókban van egy központi számítógép, amelyen ez az adatbázis található, ehhez kapcsolódhat a bankfiókban található többi számítógép. Ha a bankfiókok között nincs számítógépes kapcsolat, akkor két különböző fiókban vezetett számla közötti átutalást úgy kell kezelni, hogy az egyik bankfiókban a számláról leemelik az összeget, ezt a saját adatbázisukban átvezetik. Értesítik a másik bankfiókot (pl. postai úton), hogy az összeget írja jóvá a másik számlán. Ezután a másik bankfiókban is megtörténik az adatbázisban az adatmódosítás. Mivel a pénzügyi tranzakció rögzítése kétszer történik meg, előfordulhat hiba (pl. a két összeg eltér egymástól), továbbá időbe telik, míg a leemelt összeg a másik számlán megjelenik.

Ha a bankfiókokban található számítógépeket illetve hálózatokat összekapcsolják egy számítógépes hálózatba, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a fizikailag különböző városokban található adatbázisokat logikailag összekapcsolják egyetlen adatbázissá. Így a különböző helyeken vezetett számlák között történő tranzakciók könnyen kezelhetővé válnak. Egyetlen bankfiókban elegendő rögzíteni a tranzakciót, a módosítás meg fog történni mind a két adatbázisban.

Ebben a példában a bankfiókokban található adatbázisok együttesen osztott adatbázist alkotnak. Egy bankfiókban található adatbázis annak a bankfióknak a lokális adatbázisa, míg a többi bankfiókban levő adatbázis ennek a bankfióknak távoli adatbázis.