MILYEN HÍRFORRÁSOKAT ISMER? A HÍRFORRÁSOK KÖZÜL MELYEKET KELL ELLENŐRIZNI ÉS HOGYAN?

Hírforrás igazság szerint bárki és bármi lehet. Akár a sarki fűszeres, az önkormányzati dolgozó, a minisztériumi illetékes, "jól értesült körök" . stb.

Azonban manapság leggyakoribb hírforrás a hírügynökség.

A hírügynökség olyan tudósítói, újságírói hálózattal dolgozó, üzletszerűen tevékenykedő szervezet, amelynek célja, hogy híreket szerezzen és azt a szerkesztőségének eljuttassa.

A hírügynökségtől kapott híreket nem kell ellenőrizni, de fel kell tüntetni, hogy melyiktől, honnan származik.

Hírforrás még:  - más sajtóorgánum (írott és elekrtonikus)

hivatalos állami, - kormány és pártszóvivők

egyéb hivatalos szervek szóvivői

tudósítók

informátorok

magánemberek

hírpiac (hírügynökségek egymást közt)

A hírügynökségi híreket nem kell ellenőriztetni, a hivatalos forrásból származó híreket, információkat azonban kell abban az esetben, ha egy kicsit is gyanús, túlzottan bizalmasnak tűnik. Az összes többi hírt ellenőrizni kell!

Ha saját, originális információt szerzünk be, legalább két, egymástól független hírforrásra támaszkodjunk.

A HÍREK MILYEN TULAJDONSÁGAI (ELEMEI) HATÁROZZÁK MEG A HÍR ÉRTÉKÉT?

A hír attól válik hírré, hogy hírértéke van. A különböző szerkesztőségeknek időről időre felméréseket kell készíttetnie az olvasóközönségéről, hallgatóiról vagy nézőiről, hogy az milyen nagyságú, milyen összetételű, ugyanis csakis így lehet eldönteni, hogy kinek mi a hír. A hírré válás döntő kritériumai:

Ø      Újdonság: az eddigi, megszokottól való eltérés

Ø      Fontosság: ami az olvasó életét befolyásolhatja

Ø      Aktualitás:  időszerű legyen (nem azonos a frissel!)

Ø      Szokatlanság (érdekesség):            szokatlan dolog egy közönséges, átlagemberrel

Közönséges dolog egy híres emberrel

Ø      (érdekeltségi kör)

A fenti kritériumok eldöntése, hogy hír-e a hír, a szerkesztőségek munkatársainak feladata.

Az ő szakmai, emberi kvalitásuk, az orgánum hatósugarának jó bemérése, a közvélemény fogadó és érdeklődő készségének ismerete - a közvélemény állapota határozza meg azt, hogy a hír közölhető, közlendő-e vagy sem.

MI A HÍR? (definíció vagy jellemzés) MIRE VALÓK A HÍREK, HOGYAN KÖZLI A HÍREKET AZ ÚJSÁG, A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ?

A sajtót azért "találták ki", hogy híreket, információkat közöljön, továbbítson, tehát alapvető funkciója a tájékoztatás. Alapegysége a hír. A hír fogalmát nagyon nehéz definiálni, talán a következő megfogalmazás a legpontosab 818d37i b: "tényközlés; jelentés, beszámoló valamely valóságos, reális, időszerű (aktuális), friss, az embereket érdeklő eseményről, problémáról, gondolatról".

A hír egy közlés, tehát önmagában tényközlés, melyet aprólékos pontosságú jelentésbe foglalunk, de lehet ennél élményszerűbb, lazább, színesebb is, ekkor már beszámolónak nevezzük. Valóságos, reális, mert pontosan utána kell járnunk, ellenőriznünk, hogy nem valótlan, hamis tényeket közlünk. Eközben az újságíró egyik fő hitvallásáról soha nem szabad elfeledkeznünk, hogy csakis tökéletesen igaz, igazolt hírt közölhetünk ("igazat-csakis az igazat-a teljes igazságot"). Időszerű, aktuális, mert a levegőben van, pontosan most van itt az ideje, hogy beszéljünk, írjuk a témáról, eseményről, ami az embereket érdekli. Az események sokaságából áll össze a probléma, ami újságírói szempontból fontos katalizátor

A tájékoztatás alapegysége a hír.

Gyors, pontos, információközpontú, legobjektívebb, csak tényeket közöl, véleményt nem tartalmaz. Összefüggéseket, magyarázatokat, értékítéletet sem sugalmaz. A hír tényközlés, jelentés, beszámoló, valós, időszerű, friss, az embereket érdeklő eseményről, problémáról, gondolatról.

A hírnek 6 dolgot (6 W) kell tartalmazni:     1. kivel, mivel   - who

2. hol - where

3. mikor - when

4. mi - what

továbbá: 5. hogyan - how

6. miért - why

A hír attól válik hírré, hogy hírértéke van. A különböző szerkesztőségeknek időről időre felméréseket kell készíttetnie az olvasóközönségéről, hallgatóiról vagy nézőiről, hogy az milyen nagyságú, milyen összetételű, ugyanis csakis így lehet eldönteni, hogy kinek mi a hír. A hírré válás döntő kritériumai az újdonság, fontosság, aktualitás, érdekeltségi kör. A hír megközelítése más, ha írott ill. elektronikus sajtónál dolgozunk.

A hír attól hír, ha hírértéke van. Más a megközelítése, ha írott ill. elektronikus sajtó közli.

A hírré válás követelményei:    

- tényszerűség

pontosság, hitelesség

aktualitás

érdeklődési kör

A hír kibocsátásának indokát meghatározza:

a szerkesztőkben kialakult szakmai, emberi kvalitások

az orgánum hatósugarának jó bemérése

a közvélemény fogadó és érdeklődőkészségének ismerete

a közvélemény állapota

A hírek "szavatosságáról" azt mondhatjuk, hogy a napilapok hírei is már "szakállasak", mert előző nap a rádió és a televízió már beszámolt az eseményekről.

(Hírekben a rádió a leggyorsabb, mivel minimális az eszközigénye, akár egy ember, egy mobil telefonnal és csekély technikai felszereltséggel képes a híradásra, ellentétben a televízióval - amely szinte már át is vette a vezetést a "gyorsasági versenyben" a vezető pozíciót, lásd: CNN -, ahol több, mint százszoros szorzóval kell számolni a technikai költségek terén. A televízió előnye a mozgóképekkel és az attraktivitással magyarázható. A tv sekélyesíti a híreket, szinte azt mondhatjuk, hogy amiről nincsenek képek, az nem is hír. Vannak viszont olyan esetek is, amikor a kép elnyomja, elvonja a hír valódi hatását. Fontos, hogy a rádióban és a televízióban is úgy kell megszövegezni a hírt, hogy az emberek megértsék, helyesen értelmezzék. Itt sem tehet hozzá az újságíró semmit a tárgyhoz, mentesnek kell lenni mindenféle érzelmi felhangtól.)

Objektivitás:

a.)    a szerkesztő arányérzéke

b.)    a lényeglátás

c.)    a saját érdeklődési köre kicsit előtérbe kerül(het)

A hírszerkesztőt befolyásoló tényezők:

a.)    a lap profilja (divat-, női-, gazdasági-, irodalmi-, tudományos magazin)

b.)    a külső ráhatások (gazdasági, esetleg politikai)

Tilos a tájékoztatást összekeverni a véleményformálással! A szerkesztő egyéni és szakmai tisztességére van bízva, hogy amit közölni akar, a társadalom nagytöbbségét érdekli-e.

Közvéleménykutatások, hallgatói felmérések alapján:

érdeklődési kör

műveltségi szint

politikai érdeklődés

korosztály

Az újságírónak tudnia kell, hogy a közönség számára mennyit és hogyan kell elmondani ahhoz, hogy a hallgató/olvasó információ-éhségét kielégítse.

ÚJSÁGHÍR:

Mínuszos hír - tömör és tényszerű, csak az első 4 legfontosabb kérdésre ad választ

(kivel, hol, mikor, mi történik).

Címes hír - ha már a további két (hogyan, miért) kérdésre is ad választ.

A hír tartalma és hírértéke fontosabb annál, hogy a többi között közöljük.

Címe tartalomról szóljon, tájékoztassa az olvasót, szűkszavű, csak a tárgyra

koncentráljon, sem jelző sem hangulati elem nem lehet benne.

Információ:       - tágabb lehetőséget ad a tájékoztatásra, részletesebb, mint acímes hír.

Kitér az összefüggésekre, körülményekre, következményekre. Tájékoztat.

Fontos a források megnevezése!

Az információ két csoportra oszlik:

KISinformáció: az újság belső lapoldalain, a hírről bővebben tájékoztat.

NAGYinformáció: bővebb tartalmú, kikerülhet a lap címoldalára is.

A hír szerkezete:

A következő típusú híreket ismerjük:

Kivel?               Itt a hír alanya a fontos.

Mikor?                         X időben...

Mi?                   Mi történt?

Hol?                 Itt, ott, amott típusú...

Hogyan?           A módra utalok.

Miért?               Magyarázom

II. Hol tesszük közzé a híreket:

A hírek felületei:

Televízió,

Rádió,

Nyomtatott sajtó.

III. A hír felépítése:

FONTOS!

A hírt soha nem kezdem névvel! (Kivételt képez az a speciális eset, ha ez feltétlen indokolt. Ilyen eset lehet egy közéleti személyiséget érintő fontos esemény, pld.: elhalálozás, politikai téren sorsdöntő történés...)

A hírt soha nem kezdem számmal! (Kivételt képez az a speciális eset, ha ez feltétlen indokolt. Ilyen eset lehet egy olyan történés, mint a hétvégi capruni tűzest (tudjuk, hogy a felvonón keletkezett tűzben több százan lelték halálukat!!!!!), mert ilyenkor kezdhetem úgy: "178 áldozatot követelt az alagútban kitört tűz!".

BBC etikai kódex: a 4 fő szempont az információ továbbításra.

tisztesség

függetlenség

megbízhatóság

érzékenység

MIT TUD A HÍREK "FELADÓJÁNAK" ÉS "BEFOGADÓJÁNAK" VISZONYÁRÓL? HOGYAN KELL ELJUTTATNI AZ ÜZENETET A CÍMZETTEKHEZ?

A hírek feladójának, tehát a sajtóorgánumnak minden esetben figyelembe kell vennie, hogy a hír mást jelent pl. egy gazdasági lapnál, egy felekezeti újságnál vagy egy országos napilapnál. Nagyon fontos tehát eldönteni, hogy az orgánum melyik, milyen stílusban akar tájékoztatni, és mit tart elsődlegesen profiljának. A másik nagyon fontos tennivaló, hogy az adott terület - a megcélzott terület - befogadó közegét, összetételét feltérképezzük, megismerjük. Tudnunk kell, hogy van-e olyan réteg/közeg, amely befogadja az általunk kibocsátott hírt, információt.

Közvéleménykutatások, hallgatói felmérések alapján:

érdeklődési kör

műveltségi szint

politikai érdeklődés

korosztály

A befogadó közeget 4 féleképpen csoportosíthatjuk:

aktívak, feltételezzük, hogy egyetértenek

aktívak, sok mindenben egyetértenek, némely dologban nem

aktívak, nem értenek egyet

passzívak, nem értenek egyet

A feladó számára a 2. és a 4. csoport az, akikre befogadóként számíthat.

Mivel a sajtó által közvetített hírek, információk birtoklása is döntően segít abban, hogy az emberek szelektáljanak és a feldolgozott információ birtokában alakítsák egymáshoz, a valósághoz való viszonyukat, ezért ezeket az információkat, híreket az alábbiak szerint kell eljuttatni a címzettekhez:

- gyorsan

- pontosan

- érthetően

- tömören

- tényszerűen

- hitelesen

- objektíven

MIT JELENT A TÉNYKÖZLÉS TÁRGYILAGOSSÁGA, HATÁSOSSÁGA, A TÉNYEK VALÓSÁGOSSÁGA ÉS IGAZSÁGA?

A meggyőzés legbiztosabb módja, ha az ember tárgyilagosan közöl tényeket. A tájékoztató műsoroknak, TV híradóknak, rádiós krónikáknak, az újságok híreinek, információinak és tudósításainak éppen ezért a lehetőségek határait figyelembe véve az objektivitásra kell törekedniük.

Tilos a tájékoztatást bármi módon összekeverni a véleményformálással! Az információkat tényszerűen, pontosan, hitelesen, az aktualitás tükrében kell közreadni.

Akkor közlünk egy tényt tárgyilagosan, ha pontosan azt és annyit közlünk, ami megtörtént és ahogy megtörtént. Soha nem közölhetünk tényként olyan információt, amely nem történt meg, még ha "megtörténhetett volna", akkor sem.

A tényeket válogatjuk, válogathatjuk, de nem manipulálhatjuk. (nem kell megírni pl. a parlamentben zsidózó képviselő nyakkendőjének mintáját. De meg kell írni akkor, ha a minta pl. horogkeresztes, mert akkor mint ténynek, adott szituációban jelentősége van, nem hallgathatjuk el.)

Minden esetben vizsgálnunk kell a tények összefüggéseit, és a tények objektív feltárásával le kell vonnunk a helyes következtetéseket.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az újságírás alapelveit (BBC etikai kódex) tisztesség, függetlenség, megbízhatóság, érzékenység.

A TÉNY esetén meg kell tudni állapítani valódiságát, kiválasztani fontosságát, felismerni lehetőségét.

"Az igazat mond, ne a valódit!"

FEJTSE KI MIT JELENT A HÍREKNÉL A FRISSESSÉG, FONTOSSÁG (jelentősség), AZ ÉRDEKESSÉG, AZ AKTUALITÁS (időszerűség), A KÖZELSÉG, A SÚLY?

A hír tényközlés, jelentés, beszámoló valós, időszerű (aktuális), friss, az embereket érdeklő eseményekről, problémákról, gondolatokról. A sajtót azért "találták ki", hogy híreket, információkat közöljön, továbbítson, tehát alapvető funkciója a tájékoztatás. Alapegysége a hír. A hír fogalmát nagyon nehéz definiálni, talán a következő megfogalmazás a legpontosabb: "tényközlés; jelentés, beszámoló valamely valóságos, reális, időszerű (aktuális), friss, az embereket érdeklő eseményről, problémáról, gondolatról".

A hír egy közlés, tehát önmagában tényközlés, melyet aprólékos pontosságú jelentésbe foglalunk, de lehet ennél élményszerűbb, lazább, színesebb is, ekkor már beszámolónak nevezzük. Valóságos, reális, mert pontosan utána kell járnunk, ellenőriznünk, hogy nem valótlan, hamis tényeket közlünk. Eközben az újságíró egyik fő hitvallásáról soha nem szabad elfeledkeznünk, hogy csakis tökéletesen igaz, igazolt hírt közölhetünk ("igazat-csakis az igazat-a teljes igazságot"). Időszerű, aktuális, mert a levegőben van, pontosan most van itt az ideje, hogy beszéljünk, írjuk a témáról, eseményről, ami az embereket érdekli. Az események sokaságából áll össze a probléma, ami újságírói szempontból fontos katalizátor

A hírré válás követelményei:

a frissesség:

"a tegnapi újság, nem újság, az csak egy papírdarab!" A hír akkor hír, ha azonnali, megfogható, még "meleg", ha akkor informál, amikor az esemény megtörtént, hiszen a napi sajtó legfontosabb feladata eljuttatni a legfrissebb és hiteles információkat, híreket az olvasónak. Friss egy hír akkor, ha még "életszaga" van. Az a hír, ami tegnap történt, és mi ma karjuk közölni, nem friss, nem hír, csak abban az esetben, ha újabb (amit még előző nap nem tudtunk) fontos információval kibővítve adjuk közre.

a fontosság:

Fontos az, ami az olvasó életét befolyásolja, a közvélemény széles rétegét érinti, közérdeklődésre tart számot. Nem fontos pl. a tőzsdeárfolyamok minden napi ismertetése. De fontossá válik, ha a tőzsdeindex olyan mértékben zuhan vagy emelkedik, ami már átcsaphat a tőzsdei szférán.

az érdekesség:

"Az nem hír, ha a kutya harapja meg a postást, az viszont igen, ha a postás harapja meg a kutyát!" Abban a pillanatban érdekessé válik valami, mihelyst nem megszokott, hanem valami szokatlan történik pl. egy átlagemberrel. A hétköznapi emberek mindennapi cselekedetei nem érdeklik a közvéleményt, nem számítanak hírnek. Ha azonban egy teljesen közönséges dolog történik ugyan, de egy ismert személlyel, híres emberrel, rögtön érdekessé válik.

aktualitás:

Először is tisztázni kell, hogy ami aktuális az nem friss! Aktuális az a hír, amely lehet hogy már napokkal korábban megtörtént, de most vált időszerűvé a közlése, illetve az újbóli közlése. (Ilyenek a régóta ismert és tudott események.) Friss a hír, ha közöljük, hogy árvízkészültséget rendeletek el a Tiszán. Aktuális a hír, ha közöljük, hogy az árvízkészültség kapcsán milyen intézkedéseket terveznek, hogyan próbálják a gátakat megerősíteni.

közelség:

súly:

7. MI AZ A HEADLINE? MI A SZEREPE A RÁDIÓBAN , A TELEVÍZIÓBAN?

HOGYAN KÉSZÜL, MI A SZEREPE A RÁDIÓBAN, A TELEVÍZIÓBAN ÉS AZ ÚJSÁGBAN? HOGYAN ÉPÜL FEL A KLASSZIKUS HÍRADÁS A RÁDIÓBAN?

A headline - lehet mondani - , tipikusan rádiós és televíziós szakkifejezés, ott használjuk. Előzetes tartalomjegyzék, kivonat a hírekből. Kiemeli a legfontosabb hírek lead-jeit, egy-két mondatban ismertet minden fontosabb dolgot, eseményt, ami a műsorban szerepelni fog.

Célja a figyelem felkeltése és a lényeg közlése, elmondása. A headline-ba kiemelt hírek lead-jei a híradás folyamán esetenként máshogyan is szerepelhetnek. Mostanában egyre gyakrabban alkalmazzák a rádióban és a TV-ben is az utó - headline-t, amely a hírműsor végén egy-két mondatban, tömören összegzi az elhangzottakat, elismétli miről volt szó a hírekben.

A headline lehet:

- 1 mondatos: egy bővített mondatból áll

- 2 mondatos: egy rövid talányos, és egy hosszabb kifejtő mondatból álló

Az egy és kétmondatos headline hossza megegyezik (időben).

A TV-s headline természetesen kiegészül az aktuális lead-ekhez kapcsolódó képpel is. A kép megválasztása legalább olyan fontos, mint a lead-é.

A headline-t az újságban viszonylag ritkán alkalmazzák, de ha mégis, akkor abban a headline az első oldalon, jól elkülöníthetően, általában bekeretezve található. Egymondatos, vastagon szedett leadekből és egy-két rövid magyarázó mondatból áll; valamint megjelöli, hogy az adott hír melyik oldalon található. Segít eligazodni az olvasónak abban, hogy az őt érdeklő újságcikk hol található, van-e egyáltalán olyan írás, ami érdekelheti és megveszi érte a lapot.

A rádióban a klasszikus híradás sémája:

head-line

hírek    lead

body

utó head-line

A híradás időtartama 3-5 perc.

A head-line után következnek az országos politika legfontosabb eseményei, majd a külpolitikai hírek. A külpolitikai összefoglaló után ismét hazai beszámolók, színes hírek és sport.

A sorrend felbontását csak az indokolja, ha olyan jellegű események történnek, amelyek valóban nagy jelentőséggel bírnak.

Headline

A műsor a figyelemfelkeltésével indul mindjárt az elején.

Például 12 hírt szeretnénk közölni, ezekből kiválasztunk 3-5-öt, melyekből elkészítjük a szalagcímet, amiben benne van minden fontos információ (ne keverjük össze a lead-del, mert ehhez nincs body). Majd következik a 12 hír, melyek így épülnek fel:

Lead-body-lead-body-lead-body-igényesebb helyeken középen is van headline az addig elhangzott hírekkel együtt-lead-body-lead-body-lead-body stb. a végén szintén headline minden hírről.

Fő kritériuma a rövidség. Címszerűen utaljon arra, mit fog hallani a hallgató vagy néző.

MI AZ A "LEAD" ÉS MI AZ A "BODY"? MILYEN LEADEKET (BEVEZETŐKET) ISMER?

A lead és a body a hírműsorok anyagának felépítése, maga a közlendő szöveg. A lead a hír címe, a body a hír teste, minden szükséges részletet közlő információ tartomány.

A lead a legfontosabb mondat a hírekben, az információ legfontosabb részét kell tartalmaznia.

A leadeket szerkezetük szerint csoportosíthatjuk:

- who: a lead középpontjában az alany van

- what: a lead középpontjában az esemény áll

- where: a helyszínnek van különleges jelentősége

- when: az esmény időpontja dominál

- why: az ok a legfontosabb

- how: az esemény körülményei játszanak főszerepet

blind: "vak lead" - nem tudunk semmit kiemelni, a részletek többségét mellőzve csak

lényegre utaló lead.

I.           A hír szerkezete:

II. Hol tesszük közzé a híreket:

III. A hír felépítése:

. A lead fajtái:

IV.1 A meglepő lead:

Ne legyen szokványos, unalmas kezdés... ("Ma reggel, már nem is kérdeztük Torgyán Józsefet, hisz maga is csak a lényeget takarta volna el, úgy mint a ma reggeli derékig érő köd, az utakat...")

IV.2 A Vak, vagy "fedő" lead:

Ez a fajta kezdés, eltakarja a lényeget.

IV.3 Az 1-2-3, vagy felsoroló lead:

Ezt a kezdést, döntően a rádióban, és a tévében alkalmazzuk... (Ma erről, arról, amarról tárgyalt a parlament.)

IV.4 Átütő, vagy kartács

(a kartács: agyúba töltött fémdarabok halmaza kilőve az ellenségre, mely a nagy mérvű szórásnak köszönhetően, iszonyú mérvű pusztításra képes) lead:

Ezt a kezdést, a figyelem és a lényegi infó iránti érdeklődés felkeltése érdekében alkalmazzuk.

IV.5 A kérdő lead:

Döntően olyan kérdést alkalmazok a kezdésben, amire nem várok választ, vagy egyáltalában nincs is válasz, az általam feltett kérdésre. (Jellemzően költői kérdés.)

IV.6 Az idéző lead:

Az informátor szavaival kezdünk. (Döntően a rádióban és a tévében alkalmazzuk.)

(pld.: "Helyszíni informátorunk elmondta, hogy a "Környéken szórványos harcokból eredő puskalövések...", vagy "George Bush elmondta, hogy a Georgiai szavazatszámláló bizottság által közzétett eredményeket, pártjuk a mai nap reggelén megkérdőjelezte, ezért...")

IV.7 A fejlemény, vagy bevezető lead:

A hírnek, amit közölni akarunk, van előzménye, tehát visszautalunk. (pld.: "Amint arról múltheti híradásainkban is beszámoltunk....")

MI A TUDÓSÍTÁS, HOL HELYEZKEDIK EL AZ ÚJSÁGÍRÓI MŰFAJOK KÖZÖTT? MILYEN ESETEKBEN, MIRE HASZNÁLJUK AZ ÚJSÁGBAN, A RÁDIÓBAN ÉS A TELEVÍZIÓBAN?

A tudósítás az információs műfajcsalád tagja, a riport őse. Pontos információkat közöl, a tárgyra szorítkozik, lényeglátóan emeli ki a legfontosabb momentumokat, érzékelteti az esemény hangulatát. De a tudósításból az is kitűnik, hogy a tudósító a helyszínen van, saját benyomásait, élményeit közli, azok alapján készíti el a tudósítást.

A tudósítás a valóságban megtörtént esemény valósághű visszaadása, a tényleges szerkezeti arányok és összefüggések érzékeltetése és megjelenítése, az olvasó, a hallgató, a néző tájékoztatására az objektivitás kritériumainak szigorú figyelembevételével.

Ha szükséges, akkor a tudósító felhasználhat bármit más újságírói műfajból, idézhet hírt, interjúrészletet, publicisztikát, stb. A lényeg, hogy mindez szervesen illeszkedjen tudósításába, részét képezze annak. Vélemény nyilvánítás nem lehetséges!

A tudósítást akkor használjuk fel az újságírásban, ha jelezni akarjuk, hogy a helyszínen vagyunk, át akarjuk adni az olvasóknak a hangulatot, a tapasztalatot és egy kicsit bele karjuk vinni az olvasót a történésekbe. Akkor tudósítunk, ha azt szeretnénk, hogy az olvasó is kicsit jelen legyen, mélyebben átérezze az esemény jelentőségét. A tudósítást illusztrálhatjuk egy fotóval, ami szintén erősíti a helyszínen tartózkodás érzését.

A rádiós tudósítás: hír, információ az esemény helyszínéről, esetleg a helyszínről visszaérkezett tudósító utólagos, tárgyilagos hírszerű beszámolója a stúdióból. Tartalmazhat hangbejátszást, beszédrészleteket, de alapvetően arra épül, hogy a tudósító mondja el mit tapasztalt.

A rádiós tudósítás sémája

A tudósítás

A hír az emberek tudósítására szolgál ugyanígy a tudósítás is. Nem jelentős a különbség a kettő között, de a tudósítás terjedelmesebb, eseményről, történésről szól.

Két alapvető dolog viszont megkülönbözteti a tudósítást a hírtől:

A tudósításnál jelen van valamiféle exkluzivitás, igényesebb, költségesebb kivitelezésű.

A tudósító a helyszínen van (volt), saját benyomásai, élményei alapján készíti el a tudósítást. Ez fontosságot és abszolút megbízhatóságot ad a közlendőnek. Fontos, hogy a jelenlétnek nem szabad túlhangsúlyozottnak lennie. A tudósított esemény információt hordozó tartalmi része, objektív tárgyszerűsége, valamint a helyszínt megjelenítő elemek megfelelő arányban álljanak egymással. Ügyelni kell a arra, hogy a tudósító a helyszínt és a jelenlétet funkcionálisan használja fel.

Kétféle tudósítást ismerünk: esemény- és állapottudósítást.

Az eseménytudósításnál mindig van valamilyen action, esemény. Az állapottudósítás pedig egy helyzetről számol be. (Egy egyszerű példán illusztrálva: hetek óta tart a kamionosok sztrájkja, utakat torlaszoltak el, ez egy állapottudósítás, de mikor megállapodás születik, a követeléseik teljesülnek, megindul a forgalom, az már eseménytudósításnak számít.)

A helyszínről való tudósítást a hitelesség jellemzi, soha nem keveredhet bele kiszínezett, érzelmektől fűtött vélemény, kommentár. Bár kommentárt fűzhetünk hozzá, de ez élesen különüljön el a valódi tényektől, eseményektől.

A hír és a tudósítás tehát objektív, tudatunktól független dolog, tárgyilagos, pontos, tárgyszerű, melyek tapasztalaton alapulnak. Az újságíróknak át kell gondolnia, hogy az általa látott eseményeket jól értelmezi-e, mindezt rendkívüli gyorsasággal.

Az újságíró tulajdonságai: független, rettenetesen kíváncsi és kitartó, nem lehetnek prekoncepciói. Nyitott és hagyja magát a tényektől befolyásolni. Soha nem szabad a cselekménybe nagyon belebonyolódnia, túl okosnak lennie. Mindig kívülállónak kell maradnia. (Érdekességképpen az USA-ban voltak törekvések, hogy az újságírók azt vallották, hogy benne kell lenniük a történésekben, eseményekben, különben nem tudják hitelesen visszaadni azokat.)

Végezetül tehát, a tudósítónak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy hozzájusson információkhoz és nyilvánosságra hozza azokat. Nem sérthet törvényt, s el kell fogadnia a szakma etikai szabályait.

MILYEN ISMÉRVEI VANNAK AZ ESEMÉNYTUDÓSÍTÁSNAK, AZ ÁLLAPOT (helyzet) TUDÓSÍTÁSNAK? HOGYAN FÜGG ÖSSZE A "HELYSZÍNI" TUDÓSÍTÁSBAN A HITELESSÉGRE TÖREKVÉS A "SZEMÉLYESSÉGGEL"?

Az eseménytudósítást nem lehet szigorúan meghatározott szerint végezni. Természetesen vannak olyan irányelvek, amelyeket szem előtt kell tartani a tudósítónak, és jó, ha birtokában van olyan gyakorlati tapasztalatoknak, amelyek megkönnyítik munkáját.

Az eseménytudósítás középpontjában maga az esemény áll. Nem az eseményen résztvevő emberek, nem a külsőségek, nem a protokoll, hanem az esemény.

Természetesen mind részei az eseménynek, de a tudósító fő feladata ebben az esetben abból áll, hogy az esemény előzményeiről, a történésekről, az összefüggésekről és az esetleges utóhatásokról tájékoztassa a közönséget oly módon, hogy a hangulatot is becsempéssze az információk közé. Megengedett a tudósításban az egyéb illusztáció (pl. interjúrészlet, idézet más lapokból ... stb.) de ezeknek is az adott eseményről kell szólniuk, nem az emberekről.

A tudósító részéről óriási felelősséggel jár egy helyszíni tudósítás készítése. Ő ugyanis saját magára van utalva, pillanatnyi szituációk játékának van kitéve. Az adott pillanatban kell döntenie arról, mit és hogyan fog mondani.

A közönségnek éreznie kell az ő személyes jelenlétét, de a tudósítónak kell megtalálnia azt a pontot, amikor már a háttérben kell maradnia.

Általában véve a helyes az a törekvés a szerkesztőségek részéről, hogy adott területre specializálják munkatársaikat, hiszen így jobban megismerhetik a környezetet, meg- és átélnek olyan dolgokat, amelyeket csak többszöri munka alkalmával lehet. Megismernek olyan személyeket, akik a közönség is hetelesnek fogad el.

A tudósításnál jelen van valamiféle exkluzivitás, igényesebb, költségesebb kivitelezésű.

A tudósító a helyszínen van (volt), saját benyomásai, élményei alapján készíti el a tudósítást. Ez fontosságot és abszolút megbízhatóságot ad a közlendőnek. Fontos, hogy a jelenlétnek nem szabad túlhangsúlyozottnak lennie. A tudósított esemény információt hordozó tartalmi része, objektív tárgyszerűsége, valamint a helyszínt megjelenítő elemek megfelelő arányban álljanak egymással. Ügyelni kell a arra, hogy a tudósító a helyszínt és a jelenlétet funkcionálisan használja fel.

Kétféle tudósítást ismerünk: esemény- és állapottudósítást. Az eseménytudósításnál mindig van valamilyen action, esemény. Az állapottudósítás pedig egy helyzetről számol be. (Egy egyszerű példán illusztrálva: hetek óta tart a kamionosok sztrájkja, utakat torlaszoltak el, ez egy állapottudósítás, de mikor megállapodás születik, a követeléseik teljesülnek, megindul a forgalom, az már eseménytudósításnak számít.)A helyszínről való tudósítást a hitelesség jellemzi, soha nem keveredhet bele kiszínezett, érzelmektől fűtött vélemény, kommentár. Bár kommentárt fűzhetünk hozzá, de ez élesen különüljön el a valódi tényektől, eseményektől.

A hír és a tudósítás tehát objektív, tudatunktól független dolog, tárgyilagos, pontos, tárgyszerű, melyek tapasztalaton alapulnak. Az újságíróknak át kell gondolnia, hogy az általa látott eseményeket jól értelmezi-e, mindezt rendkívüli gyorsasággal.

Az újságíró tulajdonságai: független, rettenetesen kíváncsi és kitartó, nem lehetnek prekoncepciói. Nyitott és hagyja magát a tényektől befolyásolni. Soha nem szabad a cselekménybe nagyon belebonyolódnia, túl okosnak lennie. Mindig kívülállónak kell maradnia. (Érdekességképpen az USA-ban voltak törekvések, hogy az újságírók azt vallották, hogy benne kell lenniük a történésekben, eseményekben, különben nem tudják hitelesen visszaadni azokat.)

Végezetül tehát, a tudósítónak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy hozzájusson információkhoz és nyilvánosságra hozza azokat. Nem sérthet törvényt, s el kell fogadnia a szakma etikai szabályait.

HOGYAN KÉSZÜL FEL A TUDÓSÍTÓ A TUDÓSÍTÁSRA, HOGYAN HOZZA TUDOMÁSUNKRA AZ ESEMÉNY ÉRDEKES RÉSZLETEIT, ÉS EKÖZBEN MENNYIRE MARAD KÍVÜLÁLLÓ?

Egy tudósítás nagyon jól felkészült szakembert igényel. A helyszínre utazás előtt alaposan bele kell mélyedni a témába, kutatómunkával megismerni az előzményeket, feltárni az okokat, megbróbálni kibogozni az összefüggéseket. Nem árt, ha - persze csak ha van rá idő - a téma itthoni szakértőivel is konzultálni, hogy a helyszínen pontosan lényeglátóan tudjon tájékozódni, tájékoztatni, tudja azt, hogy ki a hiteles személy az ügyben, akit érdemes lenne megszólaltani, hol kellene megjelenni és mikor.

Természetesen a helyszínen tartózkodva szerzi meg a tudósításhoz szükséges legfontosabb információkat.

A tudósítás

A hír az emberek tudósítására szolgál ugyanígy a tudósítás is. Nem jelentős a különbség a kettő között, de a tudósítás terjedelmesebb, eseményről, történésről szól.

Két alapvető dolog viszont megkülönbözteti a tudósítást a hírtől:

A tudósításnál jelen van valamiféle exkluzivitás, igényesebb, költségesebb kivitelezésű.

A tudósító a helyszínen van (volt), saját benyomásai, élményei alapján készíti el a tudósítást. Ez fontosságot és abszolút megbízhatóságot ad a közlendőnek. Fontos, hogy a jelenlétnek nem szabad túlhangsúlyozottnak lennie. A tudósított esemény információt hordozó tartalmi része, objektív tárgyszerűsége, valamint a helyszínt megjelenítő elemek megfelelő arányban álljanak egymással. Ügyelni kell a arra, hogy a tudósító a helyszínt és a jelenlétet funkcionálisan használja fel.

Kétféle tudósítást ismerünk: esemény- és állapottudósítást.

Az eseménytudósításnál mindig van valamilyen action, esemény. Az állapottudósítás pedig egy helyzetről számol be. (Egy egyszerű példán illusztrálva: hetek óta tart a kamionosok sztrájkja, utakat torlaszoltak el, ez egy állapottudósítás, de mikor megállapodás születik, a követeléseik teljesülnek, megindul a forgalom, az már eseménytudósításnak számít.)

A helyszínről való tudósítást a hitelesség jellemzi, soha nem keveredhet bele kiszínezett, érzelmektől fűtött vélemény, kommentár. Bár kommentárt fűzhetünk hozzá, de ez élesen különüljön el a valódi tényektől, eseményektől.

A hír és a tudósítás tehát objektív, tudatunktól független dolog, tárgyilagos, pontos, tárgyszerű, melyek tapasztalaton alapulnak. Az újságíróknak át kell gondolnia, hogy az általa látott eseményeket jól értelmezi-e, mindezt rendkívüli gyorsasággal.

Az újságíró tulajdonságai: független, rettenetesen kíváncsi és kitartó, nem lehetnek prekoncepciói. Nyitott és hagyja magát a tényektől befolyásolni. Soha nem szabad a cselekménybe nagyon belebonyolódnia, túl okosnak lennie. Mindig kívülállónak kell maradnia. (Érdekességképpen az USA-ban voltak törekvések, hogy az újságírók azt vallották, hogy benne kell lenniük a történésekben, eseményekben, különben nem tudják hitelesen visszaadni azokat.)

Végezetül tehát, a tudósítónak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy hozzájusson információkhoz és nyilvánosságra hozza azokat. Nem sérthet törvényt, s el kell fogadnia a szakma etikai szabályait.

FEJTSE KI ÉS ÉRTELMEZZE EZT AZ ÁLLÍTÁST: "A RIPORTER KIVÁNCSISÁGA OTT KEZDŐDIK, AHOL A TÖBBI ÚJSÁGÍRÓÉ VÉGET ÉR!"

Amikor valahol valami olyan történik, ami érdemes arra, hogy megírják azt (hír, interjú, tudósítás) tájékoztassák az újságírók, a TV-s, rádiós munkatársak a közönséget - olvasókat, hallgatókat, nézőket - , akkor sok munkatárs indul a helyszínre. Azért hogy a tényeket pontosan (időben és térben) felidézve tájékoztassák a közönséget.

Az esemény megtörtént, megtudtuk, megírtuk, elolvasták, esetleg néhány kommentár is született a történés kapcsnán, de idővel mégis feledésbe merül.

Továbblépünk. Újabb és újabb dolgok történnek, melyekről ismét informálunk, informálódunk. Mindenki megtette azt, ami a kötelessége: az újságíró tájékoztatott, az olvasó tájékozódott. De - néhány esetleges hangulati elem felvillanását kivéve - kizárólag a valós, rideg tényeket tartva szem előtt, tájékoztatott az újságíró; hiszen ez volt a feladata.

A riporter, a RIPORTER azonban az az újságíró, aki (majdnem) mindent tud, amit más újságírók, és ezáltal más mint ők. Nem elégszik meg azzal, amit az eseményről hírként adni akar önmagából.

Csalhatatlan érzékkel megtalálja azt a témát, amelyből riportot tud készíteni. Amire csak Ő képes. Mert meglátja azt is, ami a hír mögött van, és be is akarja mutatni. Hiszen a riport "érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel".

A riporter kifejez, feltár, bemutat, s ehhez olyan képességekkel rendelkezik, melyek erre őt felhatalmazzák. Igaz ugyan, hogy nem specialista, de nagy tájékozottsága, élettapasztalata és emberismerete.

Szükséges visszamennie a helyszínre, többször is tud újabbat és újabbat kérdezni, megtalálja a kulcsot az emberekhez, hogy azok megnyíljanak neki. Figyel hogy mit mondanak, hogyan mondják. Érzékeny, van fantáziája, beleérzőképessége, ami szintén segít abban, hogy a dolgok mögé tudjon nézni. Nem tanulható és nem tanítható tulajdonsága, hogy jó szimata van, ráérez arra, hogy mikor, hol, mit, kitől kell kérdezni. Tárgyilagos, nem elfogult.

Riportalanyában mindig tisztelnie kell az embert.

A többi újságíró kiváncsisága véget ér amikor az adott eseményről tudósított. A riporter azonban ekkor kezd igazán kíváncsi lenni, mivel a riport gravitációs központja az az ember, akivel az esemény megtörtént, vagy történik. Ami a többieknek megírt anyag, az neki csak az anyaggyűjtés kezdete. Az igazi munka - a riport elkészítése - még csak ezután kezdődik.

FEJTSE KI, MIT ÉRT AZON, HOGY A RIPORTNAK "ÍZE - SZÍNE - SZAGA" VAN!

A riport egy nagyon különleges újságírói műfaj. Magában ötvözi szinte az összes más újságírói műfajokat, megtalálható benne más műfajok jellemző elemei, mégis azoktól különböző. Közelít a szépirodalmi műfajok felé is, főleg a novellákkal mutat hasonlóságot. Ám valóságtartama miatt nem azonos azzal. Dialógus, miliőfestés, feszültségteremetés, késleltetés, fordulat, cselekmény, képek, metafórák, fontos és korrekt információ, valódi nevek, helységek, valóban elhangzott mondatok, megtörtént események, valóság.

Sztori, miniatűr dráma, konfliktus. Ember, viselkedés, környezet, jellemösszefüggések. Ábrázolásmód, időrend felcserélése, mondanivaló.

Szereplő: olyan "színészek" akik, hús-vér emberekérzésekkel, érzelmekkel.

RIPORT célja

Amikor valahol valami olyasmi történik, ami érdemes arra, hogy megírják, az mt hírként,

interjúként, tudósításként azzal a céllal, hogy tájékoztassanak az eseményről akár a TV-ben, a rádióban vagy a nyomtatott sajtóban. Sok újságíró indul a helyszínre azért, hogy a tényeket pontosan, időben és térben felidézve közöljék a közönséggel. Ha az esemény megtörtént, az újságírók megtudták, megírták, mi elolvastuk, esetleg néhány kommentár is született az esemény kapcsán, de azután az egész a feledés homálya merül. Újabb és újabb dolgok történnek, melyekről ismét informálunk és informálódunk. Mindenki megtette azt, ami a kötelessége: az újságíró tájékoztatott, az olvasó tájékozódott. De néhány esetleges hangulati elemet kivéve kizárólag a rideg tényeket tartották szem előtt az újságírók, hiszen ez volt a feladatuk.

A riporter azonban az az újságíró, aki minden tényt ismer, amit más újságírók. De nem elégszik meg azzal, hogy erről beszámol. Meglátja azt is, ami a hír mögött van és be is akarja ezt mutatni. Hiszen nemcsak az egyszerű hírközlést tartja feladatának, hanem az egyes hírek mögötti indítékokat, hátteret, részleteket, okokat igyekszik felkutatni, bemutatni.

Mert mi is a riport? Érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel.

A riporter feltár, bemutat. Nagy a műveltsége, élettapasztalata és emberismerete. Ráér visszamenni a helyszínre, akár többször is, tud jókat és jól kérdezni, meg tudja találni a kulcsot az emberekhez, hogy azok megnyíljanak neki. Figyel arra, hogy mit mondanak, de arra is, hogyan mondják. Érzékeny, van fantáziája, beleérző-képessége, ami szintén segíti abban, hogy a dolgok mögé tudjon nézni. Ez a tulajdonság nem tanulható és nem tanítható; a jó újságírónak szimata van, ráérez arra, hogy mikor, hol, kit kell kérdezni. Tárgyilagos, nem elfogult, riportalanyában mindig tiszteli az embert.

Ami a többieknek megírt anyag, egy-két flekk, az neki még csak az anyaggyűjtés kezdete. Az igazi munka - a riport elkészítése - még csak ezután kezdődik.

MIÉRT MONJUK AZT, HOGY A RIPORT "KOMPLEX MŰFAJ"? MILYEN ÚJSÁGÍRÓI ELEMEKET ÖTVÖZ MAGÁBA, ÉS HOGYAN?

A riport komplex műfaj, hiszen megtalálható benne minden újságírói műfaj, valamint a szépirodalmi műfajok is. Rokonságot mutat a novellával, hiszen alig hiányozhat belőle bármi, aminek a novellában is helye van. Viszont többminden van benne, ami a novellába aligha kerül: pontos és konkrét információ, valódi nevek, helységek, valóban elhangzott mondatok, megtörtént események, a konkrét valóság.

Mivel a riport érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel, ezért ötvözi magában szinte minden újságírói műfaj elemeit.

Megtalálható benne:

-a tudósítás, hiszen a riport is leír, közöl és regisztrál, továbbít információt és szenzációt. De a riport felderít, kinyomoz, értékel és általűánosít is. Amíg a tudósítás naptári értelemben friss, addig a riport a szó gondolati értelmében az.

- az interjúban is és a riportban is sokminden kiderül az alany környezetéről, külsejéről, de a riportban a riporter ugrálhat térben és időben. Nemcsak az alany szavai által ábrázolhatja az embert.

- a portré is tartalmazza az ember arcát és személyiségét, de kizárólag önnön valóját, míg a riport túlmutatva, túlnőve ezen, az okokat is kutatja. Megragadja az ellentmondásosságot, mint ábrázolásának tárgyát.

- a publicisztika valamely jelenséget, tényt elemez, és ennek nyomán következtetésre jut, addig a riport ezen túlmenően ábrázol, véleményt alkot, de azt inkább csak sejteti, sugallja.

- az útleírás lát, tudósít, de csak ennyit tesz. A riport azonban hozzáteszi a téma leleplezését, felkutatja a kulisszatitkokat, kinyomozza az esmény vagy a jelenség okát.

riport komplex műfaja riport egy érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az elven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel

A riport komplex műfaj, mert megtalálható benne minden újságírói műfaj és sok irodalmi műfaj elemei is. Közelít a szépirodalmi műfajok felé is, főleg a novellával mutat rokonságot, ám mégsem az, éppen valóságtartalma miatt. Sztori, miniatűr dráma, konfliktus, viselkedés, környezet, jellem, összefüggések, időrendek felcserélése, mondanivaló. A szereplők: hús-vér emberek érzésekkel, érzelmekkel. Dialógusok, feszültségteremtés, késleltetés, fordulat, cselekmény, képek, metaforák, fontos és korrekt információ, valódi nevek, helyek, valóban elhangzó mondatok, megtörtént események, valóság.

Van benne viszont sok minden, ami a novellába aligha kerülhet bele: pontos és konkrét információ, valódi nevek, helyszínek, valóban elhangzott mondatok, megtörtént események a konkrét valóság. Élményszerű ábrázolás jellemzi. Míg az irodalom fikció, addig a riportban semmi sem fikció. Minden valóság.

Nem feltétlenül kell követnie az időrendet, a sorrendet, új hangsúlyokat teremthet. Ezzel szemben soha nem teheti meg azt, hogy a riportalany szájába olyan dolgokat adjon, amelyeket az soha nem mondott.

A jó riport nem nyilvánít véleményt, de nem hagyja, hogy az olvasóban a végén más kép alakuljon ki, mint amit eredetileg szándékozott sugallni.

Ötvözi magában szinte minden újságírói műfaj elemeit.

Megtalálható benne a tudósítás, hiszen a riport is leír, közöl és regisztrál, továbbít információt és szenzációt, de a riport felderít, kinyomoz, értékel és általánosít is. Amíg a tudósítás naptári értelemben friss, addig a riport a szó gondolati értelmében tekinthető annak.

Az interjúban is és a riportban is sok minden kiderül az alany környezetéről, külsejéről, de a riportban a riporter ugrálhat a térben és időben és nemcsak az alany szavai által ábrázolhatja az embert.

A portré is tartalmazza az ember arcát és személyiségét, de kizárólag önnön valóságát, míg a riport az okokat is kutatja, megragadja az ellentmondásosságot, mint az ábrázolás tárgyát.

Amíg a publicisztika valamely jelenséget, tényt elemez, és ennek nyomán jut következtetésre, addig a riport ezen túlmenően ábrázol, véleményt alkot, de azt inkább csak sejteti, sugallja.

Az útleírás lát, tudósít a háttér feltárása ellenére is inkább csak az egzotikumokra koncentrál de az okokat nem akarja kinyomozni, a riport azonban hozzáteszi a téma leleplezését, felkutatja a kulisszatitkokat, kinyomozza az eseményt vagy a jelenség okát.

Veszélyes műfaj. Arra nézve veszélyes, akiről szól, hiszen egy kendőzetlen leírása annak, ami van és nagyon emocionálisan hat ránk.

Riportok készíteni időigényes dolog. Pl. Moldova, Szabolcs megyében a legszegényebb vidéken élt fél évig - ebből írta az "Európa hátsó udvara" c. könyvét.

Drága, strapás munka (Sánta F. 20 óra c. film)

Riporter hihetetlen kíváncsi legyen, beleélőképesség, tapasztalat kell. Meg kell szerkeszteni, szelektálni, leírni, összeállítani - de csak az igazságnak megfelelő lehet! Ez is hihetetlen türelmet és kitartást kíván!

Ellenállást, támadást válthat ki.

(Népi írók: Illyés Gyula: Puszták népe - szociográfia (egy picit módszeresebb mint a riport) (egy foglalkozás, életforma v. egy tájegység - szociográfiája) Szabó Zoltán: Tardi helyzet és a Cifra nyomorúság.)

MILYEN, AZ IRODALOMBAN IS HASZNÁLATOS ELEMEKET ÉPÍT MAGÁBA A RIPORT? FEJTSE KI, MIÉRT TARTJÁK A RIPORTOT INKÁBB "ÁBRÁZOLÓ" , MINT "MAGYARÁZÓ" MŰFAJNAK?

A riportban, mint sajtóműfajban megtalálhatók bizonyos elemek, melyeket a szépirodalmi műfajban is megvannak. A "sztori" lényegében miniatűr dráma, amely azt is jelzi, hogy valamilyen konfliktus van a centrumában. Van hőse(i), találhatók benne dialógusok, miliőfestés, feszültségteremtés, késleltetés, fordulat, cselekmény. Tartalmaz képi leírást, metafórát, emberábrázolást, jellmek és sorsok mondanivalóját. Aligah hiányozhat belőle bármi, aminek a novellában is helye van.

A sajtóműfajokat aszerint is két csoportra lehet osztani, hogy a világot magyarázzák-e vagy ábrázolják. Míg a magyarázó műfaj a tudomány, a tudományosság eszközeivel is él. Addig a riport nem magyarázni akar, hanem bemutatni, ábrázolni. Sorsokat, jellemeket, történeteket úgy, hogy a középpontjába mindig az embert állítja. Az embert és cselekedeteit, melyek által - bárminemű minősítés nélkül - kirajzolódnak a jellemek, felvillannak az érdekek, értékelődnek és átértékelődnek az összefüggések. Megvilágosodnak a konfliktusok okai. Ezalatt mindvégig megmarad az emberközpontúság, megmarad az ember tisztelete.

a riport inkább "ábrázoló", mint "magyarázó" műfaj

A sajtóműfajokat aszerint is két csoportra lehet osztani, hogy a világot magyarázzák e vagy ábrázolják. Míg a magyarázó műfaj a tudomány, a tudományosság eszközeivel is él, addig a riport nem magyarázni akar, hanem bemutatni, ábrázolni. Sorsokat, jellemeket, történeteket, úgy hogy a középpontba mindig az embert állítja. Az embert és a cselekedeteit, melyek által - bárminemű minősítés nélkül - kirajzolódnak a jellemek, felvillannak az érdekek, értékelődnek és átértékelődnek az összefüggések, megvilágosodnak a konfliktus okai. És mindvégig megmarad az emberközpontúság, megmarad az ember tisztelete.

HOGYAN KÉSZÜL A RIPORT AZ ÚJSÁGNAK, A RÁDIÓNAK, A TELEVÍZIÓNAK? (Módszerbeli és ábrázolási hasonlóságok, különbségek)

Először is definiálnunk kell a riport fagalmát az újságban, a rádióban, és a televízióban.

Újság: a riport érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel.

Rádió: helyszíni beszámoló, amely általában az egyidejűség élményét nyújtja. Lehet benne rövid tudósítás, helyzetkép, egy vagy több rövid kérdés-válasz arról, ami ott történik.

Televíziós riport esetén ugyanezeket mondhatjuk el.

Az újságban megjelenő riport megfelelője a rádióban és a TV-ben sugárzott dokumentumfilm.

riport a TV-nek, rádiónak vagy újságnak

Riport az újságban: érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel.

Rádióba. Helyszíni beszámoló, amely általában az egyidejűség élményét nyújtja. Lehet benne rövid tudósítás, helyzetkép, egy vagy több rövid kérdés-válasz arról, ami ott történik.

A TV ugyanerről szól.

Az újságban megjelenő riport megfelelője a TV-ben és a rádióban a dokumentumfilm / dokumentum-hangjáték.

MIRE VALÓ ÉS HOGYAN KÉSZÜL A TÉNYFELTÁRÓ, (oknyomozó) RIPORT?

XX. sz. végi találmány. A tudósító leírja, hogy ki, mit, hol, hogyan, mikor, miért, majd utána jön a riporter. A riport megjelenhet nyomtatott formában (újság, könyv), rádióban.

Fajtái: Eseményriport (tudósításnál több, mert leírja a miértet is)

Állapotriport (a szociológiánál, saját tapasztalatokra alapozva mutat be, nem használ statisztikai adatokat)

Módszerek: Induktív: bemutatja a témát, majd levonja a következtetéseket

Deduktív: a riport elején állít valamit, aztán ezt bizonyítja

Szabályok: A riporternek a helyszínen kell lennie, tapasztalatok, kapcsolatok, "riporteri szem"

Emberközpontú, mindig egy ember van a központban és ép konfliktust derít fel.

MI AZ INTERJÚ, ÉS MILYEN CÉLBÓL KÉSZÍTÜNK INTERJÚT?

Az interjú egyenrangú felek, beszélgetőpartnerek nyilvánosságra szánt beszélgetése. Olyan témáról szól, ami közérdeklődésre tarthat számot. Az interjú jelent egyrészt műfajt, valamint jelent anyaggyűjtési módszert is. Interjú - nem közlésre szánt - minden olyan beszélgetés, telefonon való érdeklődés, amely ahhoz szükséges, hogy cikkünket, tudósításunkat meg tudjuk írni.

Célok:

- ha az interjú abból a célból készül, hogy információt adjon közre, hozzon nyilvánosságra

- véleményt hozzon nyilvánosságra

- nem az új információk nyilvánosságra hozatala a célja.

Interakció két ember között, a kérdező szeretne valamiféle tudás birtokába jutni, amit véleménye szerint az interjú-alany birtokol. Általában az újságírók legtöbbet használt eszköze, de mégis keveset találunk belőle, mivel a 80-90%-uk soha nem közlődik. (Interjú: két ember közérdeklôdésre számottartó és nyilvános közlésre szánt) beszélgetése.

Születése: 1836 James Gordon BENNETT - skót újságíró New York-ban (Négyszemközt az
anyával.) (Egy gyilkosság kapcsán, sorra kikérdezte az ügy szereplőit, és naponta közzé is tette őket)

Maga az interjú szó az angol interview-ból ered, melynek több értelme is elterjedt. (tárgyalás, megbeszélés, de kikérdezés, kihallgatás, sőt újabban: rákérdezés pl. HR-es interjúkon). Műfaji szempontból a hírközlő és tájékoztató jellegű írások között helyezkedik el, de a megír interjúk már állást foglaló, publicisztikai jellegű közlemények vagy portrék. Funkció szerint beszámolót, tudósítást, cikket helyettesít, formáját tekintve lehet nyilatkozat, megjelenített beszélgetés, párbeszédes portré vagy körinterjú. De mindenképpen az újságíró és az informátor kérdés-felelet formájában közölt dialógusa. Vigyázat nem minden interjú, ami az előbb említett kérdés-felelet formájában van, lehet, hogy csak információ.
Tartalom szempontjából is csoportosíthatjuk őket, de itt elég önkényes a felosztás és átjárhatóak a különbségek:

(egyfajta megközelítés szerint:

Aktuális, hírközlő, telefonon szerzett értesüléseket tartalmazó

Alkalmi jellegű, spontán találkozás eredményeként született

Híres személyekkel készített portré jellegű dialógusok

Előre benyújtott kérdésekre kapott (félhivatalos) válaszok

Közvéleménykutató kérdések

Sajtókonferencián tartott, közös, nyilvános interjúk feldolgozása

Valamennyi megjelenési formában készülô interjú két nagy csoportra osztható (CÉLOK):

a.       Az interjú kizárólagos célja, hogy információt adjon közre. Ebben az esetben az újságíró megszólaltat egy szaktekintélyt, aki az adott területen vagy kérdésben a legelismertebbnek számít és a beszélgetés folyamán közzéteszi azokat az információkat, melyek az adott ügyben és esetben közérdeklôdésre tarthatnak számot. Ezekben az esetekben vigyázni kell arra, nehogy álinterjú szülessen. Nagy az esély arra, hogy a párbeszédes formát olyan anyag közreadására használjuk, minthogy inkább a hírforrásra hivatkozva párbeszédes forma nélkül adnánk közre az anyagot. Már az anyag felvételénél az újságírónak el kell döntenie, hogy az interjúalany csak mint hírforrás szerepel-e vagy majd az élôbeszéd sajátosságait visszaadó formában fog megjelenni. Az interjúalanynak joga van a megjelenés elôtt az anyagot látni, és esetleg nem
hozzájárulni a közléshez.

b.      Véleményt hozzon nyilvánosságra

c.       elsôdleges cél nem új információk nyilvánosságra-hozatala, hanem portrékészítés az interjúalanyról. Ez a forma tág teret ad a hangulati elemeknek.

SOROLJA FEL AZ INTERJÚ FAJTÁIT, ÉS MONDJA MEG, MELYIKNEK MI A LÉNYEGE?

Fajtái:

nem közlésre szánt interjú (alapinterjú)

közlésre szánt interjú

- új információk nyilvánosságra hozatalát szolgálja, ilyenek a körinterjú, a intejúsorozat.

Probléma felismerő és a probléma feltáró interjúk. Az új információ mindig valamilyen problémát jelent, amivel szemben valamilyen ellenvélemény vagy ellenérzés van.

- véleményinterjúk: kérdő-, reagáló-, kikényszerítő. Köztes forma a tény és a személyiség interjú között. Már benne van egy kicsi a személyiségből. Minden véleményt kötelező közölni, kivéve, ha alkotmányba, vagy törvényekbe ütköző!

- nem az információk nyilvánosságra hozatalát szolgálja, ilyenek az életút-, a

személyiség-, portré interjúk.

MIRE VALÓ ÉS HOGYAN KÉSZÜL A "SZEMÉLYISÉG" INTERJÚ? MI JELLEMZI A "PORTRÉ " INTERJÚT ÉS MIRE VALÓ AZ "ÉLETÚT" INTERJÚ?

Személyiség interjú:

Ekkor nem az illető státusa érdekes, magát a személyt akarjuk megmutatni. Olyan emberrel készítünk személyiséginterjút, aki nem különösebben ismert, de valamilyen cselekedete miatt reflektorfénybe került, vagy olyannal akinek az életműve, pályája nagyon tanulságos.

Az alany felkérése legyen udvarias, mondjuk meg mennyi időt szánunk rá, a leendő kérdéseinket elküldhetjük neki előre.

Fontos a találkozás pillanata. Kezdetben általános témák, témakörök legyenek a társalgás felvezető része, melyek elősegítik a hangulat oldódását. Készülhetünk beszélgetőpartnerünk magánéleti, szakmai irányultságáról, tudjunk hobbyjáról, szabadidős tevékenységéről, étkezési szokásairól. Hagyjuk, beszéljen folyamatosan, így sok fontos információt tudhatunk meg ezáltal is. Figyeljük az őt körülvevő tárgyakat, lessük mozdulatait.

Nem feltétlenül szükséges szóról szóra, élő interjúként viszaadni az elhangzottakat. Leírhatjuk a gondolatok lényegét más szavakkal is, de ne használjunk olyan kifejezéseket, melyeket partnerünk sem használt, használna.

Portré interjú:

Ez nem azonos az életút interjúval. Terjedelme max. 60 perc. Nem életrajzot akarunk bemutatni, hanem mögötte az embert. Beszéltethetjük bármiről. Beszéltetése által hagyjuk, megengedjük, lehetővé tesszük, elősegítjük, hogy saját magáról egy arcképet rajzoljon. Ennek a műfajnak igazi terepe a TV és a rádió!

Életút interjú:

Nem újságírói műfaj. A történettudomány egyik segédtudománya. Idős, közéletet élő emberekről szól, akik fontos események tanui voltak. Az életútról szól: megszülettem, elvegyültem, kiváltam. A történelmet színesíti meg, rengeteg fontos, érdekes adalékot tud elárulni a korszakról.

MIÉRT ÉS HOGYAN KÉSZÍTÜNK "VÉLEMÉNYINTERJÚT"? (Mi a véleménykérés és a vélemény kikényszerítés?)

A véleményinterjú egyértelműen közlésre szánt anterjú. Köztes intejúforma a tényinterjú és a személyiséginterjú között. Kiváncsiak vagyunk valakinek a véleményére valemilyen esemény, tény alapján. A személyiségből is tartalmaz valamit. Minden véleményt kötelesek vagyunk - kivéve ha alkotmányba vagy törvényekbe ütköző vélemény - nyilvánosságra hozni.

Az újságíró nem várja meg, míg a vélemenyek szabadon elindulnak, hanem megpróbál eléje menni véleménykéréssel. Megpróbálja szabályozni, irányítani - nem meggátolni - azokat. Tudatnia kell a közönséggel a véleményeket, hiszen ez a feladata.

A véleménykikényszerítő interjúban rá kell venni az alanyt, hogy véleményét elmondja, hiszen akinek véleménye van, képviselnie is kell azt. El kell hogy mondja, mert a közvéleményt érdekelheti. Más megvilágításba helyeződhetnek a dolgok új vélemények megismerésével. Az újságírónak ki kell kényszerítenie a véleményt, ha kell akár szélsőségekig elmenni ezért.

MILYEN MÓDSZEREKKEL ÉS MILYEN ESZKÖZÖKKEL KÉSZÍTI EL AZ INTERJÚT, HA AZ ÚJSÁGBAN, A RÁDIÓNAK VAGY A TELEVÍZIÓNAK KÉSZÜL?

Figyelembe kell venni, hogy más anyagfelvételi technikát kíván, ha információtartalma miatt készítünk interjút, ha személyiséget bemutató ill. portré intejút készítünk.

Újság számára:

El kell döntenünk, hogy szóról szóra közlünk, vagy megpróbáljuk a gondolat lényegét visszaadni. Lehet, hogy ez utóbbival jobban sikerül az interjú.

Soha ne akarjuk oly módon, mint egy diktafon szövege (feltesszük a kérdést, válaszolnak, magyarítjuk és kész).

Tehát egyik módja:

- eljuttatjuk a kérdésköröket az alanyhoz, a válaszokat akár írásban akár szóban is fogadhatjuk.

- leülünk és beszélgetünk. Kezünkben jegyzetfüzet, használhatunk magnót és ebből az anyagból konstruálunk egy interjút.

Igaz ezek a módszerek sokkal kevesebbet érnek, mert nincs hang. Nem biztos, hogy helyes azzal kezdeni, ami a magnón van. Össze kell szerkeszteni a begyűjtött anyagot.

Rádió számára:

Lehet rögzített és élő. A rögzített történhet stúdióban és stúdión kívül. Lehet szerkeszteni rajta. Az élő sokkal nagyobb rutint, felkészülést kíván, mert a rádió mindent közvetít. Megfontoltan, pontosan kell a beszélgetésnek megtörténnie. Semmit se bízzunk a véletlenre.

TV számára:

Szintén lehet rögzített és élő, egyenes adás. Legalább 3 kamerát használnak. A rögzített ezesetben is vágható, szerkeszthető. Az élő adásnál nincs mód sem gesztusok, sem elhangzott kijelentések meg nem történté változtatására.

Az interjúkészítés két formája:

Írott interjú (hírlapi, kötetbe való)

Audiovizuális (rádió- és tv-interjú)

A két csoport nagyon eltér egymástól, más az

Elkészítés módja

Hatásmechanizmusa

Készítéshez szükséges tudás

Írott interjú készítésének fázisai:

A személy kiválasztása (általában a lap profilja, aktualitás, a szerkesztő koncepciója mérvadó, de a kérdéskörben az illetékesség illetve a személyiség is fontos)

Felkészülés az interjúra, ami mindenképpen több forrásból származzon (tehát megfelelő háttértudással rendelkezzünk mind a személyről, mind a témáról). (Az előre összegyűjtött anyagból aztán a gyakorlatban szinte semmi nem kerül bele az interjúba, mivel a cél az új információk, eddig még nem közölt adatok elsőként való közlése.) (Fel kell készülni a partner munkásságából, közéleti megjelenésébôl, esetleg
magánéletébôl, akár a hobbijából is.)

Az interjúkészítés akkor kezdôdik, amikor felkérjük az alanyt a szereplésre. Ez történhet személyesen, telefonon vagy írásban? nem agresszívan. Már ekkor meg kell állapodni az interjú várható hosszáról és a tárgykörérôl. Akár elôre a kérdéseket át is lehet adni, hadd készüljön fel a partner.

Megfelelő műszaki, technikai háttér biztosítása (diktafon, magnó, toll, ceruza stb)

A kérdezés, az interjú megkomponálása, dramaturgiai ívének kialakítása az újságíró feladata.

Helyszín és időpont egyeztetése, próbáljunk meg a lehetőségekhez képes természetes körülményeket teremteni

Az interjú előtt tisztázzuk a témát, hogy mi a fő csapásiránya a beszélgetésnek

Elkezdődik a beszélgetés, ilyenkor először általában "bemelegítő" kérdések, majd rátérünk a témánkra

Egyenrangú személyek nyilvánosságra szánt beszélgetésérôl van szó, sem a fontoskodó, sem a lekezelô, sem az alázatos magatartás nem megfelelô.

Az interjú után otthon többször lehallgtjuk, szerkezeti vázlatot készítünk, majd ebből megírjuk magát az interjút. Ez a munka tulajdonképpen a rekonstrukcón és konstrukción alapul.

A szó szerinti visszaadás helyett a gondolat lényegét kell más szavak használatával a lehetô legtökéletesebben visszaadni. Ha szükségesnek tartjuk, akár olyan szavak is használhatók, melyek el sem hangzottak. Viszont a jellegzetes szófordulatokat, beszédmódot alkalmazzuk bátran - ha van funkciójuk. Alapkövetelmény: a kérdések láncolata szervesen épüljön az interjú ívén. Az interjú "megírásakor' a legfontosabb: az elhangzottakhoz való hűség, ami elsősorban a gondolatok tartalmára, másodsorban a megfogalmazásra vonatkozik.

Kognitív információk közlésére szolgál, de nem alkalmas privát beszélgetések közlésére valamint az érzelmi, finom, árnyalt megközelítésre.

Hátránya: nagyon nehéz átadni a riportalany személyiségét.

A publikálás előtt mégegyszer ellenőrizzük az anyagot, tartalmilag, nézzük meg az anyagban szereplő nevek esetleg számadatok helyességét. Majd hívjuk fel partnerünket, hogy a közlés előtt szeretné-e látni az anyagot. Semmiképpen ne zárkózzunk el ez elől.

Ha az alany olyasmirôl beszél, amit késôbb nem tart közlésre méltónak, de szerintünk mégis az, próbáljuk az okot kideríteni, és ha úgy gondoljuk, hogy a motívumnak funkcionális szerepe van, próbáljuk megmagyarázni, és az engedélyét megszerezni. Ha nem, hát nem! Soha ne legyünk ellenségesek! A hangnem az egész interjú alatt legyen egységes.Ha óhajtja látni, bocsássuk rendelekezésére, esetleges korrekciónál hajtsuk végre (a jó ízlés és az optimális kereteken belül)

Milyen a jó interjú?

Hiteles, pontos, az írásból megismerhető maga az írója is, és a nyilatkozó is. Egyszerű szerkezetű, nincsenek benne figyelmet elterelő, bonyolult kitérők és nyakatekert mondatok. Feszes a szerkezete és a párbeszéd sémájára épül.

Audiovizuális interjú készítésének fázisai:

"Az interjú nem a kamerák/mikrofon előtt kezdődik és nem ér véget a piros gomb kialvásával" - Vitray Tamás

Helyszíni előkészítés - ha stúdióműsor lesz odaviszem, megismertetem a helyszínnel, ha helyszíni közvetítés, akkor én látogatok el hozzá, ahol én ismerem meg az ő környezetét és a kapcsolatát az embereivel

A megismerkedéskor a riporter sok hibát elkövethet a beszélgetőtársával szemben:

Ø      A bizalmaskodó - elvész a riportalany önmagába vetett hite

Ø      A fontoskodó - idegessé, zavarttá válik a riportalany

Ø      A leereszkedő - kis pontnak érzi magát a riportalany

Ø      A fennkölt - az adásban már csak kinyilatkozni tud, nem pedig beszélgetni

Ø      A nagy riporter - nem lehet se túl szerény, se nagyképű, egyenrangú félként kell kezelni a riportalanyt

A riporter/interjúkészítő magatartása mindig legyen azonos általános emberi magatartásával. Legyem kíváncsi, érdekelje partnere és érdeklődjék!

Információgyűjtés, több forrásból, a témának megfelelő helyeken (100x annyit kell megtudni a témáról/emberről, mint amennyi egy 5 perces műsorhoz elég)

A kérdezés, az interjú megkomponálása, dramaturgiai ívének kialakítása az újságíró feladata.

Soha ne áruljuk el előre a kérdéseket, hiszen úgy nem sikerülhet őszinte, hangulatos beszélgetést átmenteni az adásba.

Soha nem próbáljuk el a beszélgetést, ha adás előtt a technikai személyzet igényli a próbát, ez idő alatt magyarázzuk el a körülményeket, a műszaki paramétereket, mondjuk el, hogy ki-mivel foglalkozik, melyik lámpa miért van stb.

Ha észrevesszük, hogy rosszul érzi magát, próbáljuk nyugtatni, elterelni a figyelmét.

Adás előtt közvetlenül soha nem beszéljünk a műsorról, egy pillanatra se hagyjuk egyedül, beszélgessünk vele általános témákról, csak vele legyünk.

Adás alatt természetesen ugyanúgy önmagunkat adjuk, mint ahogy már eddig is tettük, kérdéseink egyszerűek, keresetlenek legyenek. Próbáljuk őt oldani a lehetőségekhez képest legjobban

Ha lement az adás, ne "rázzuk le", ne gratuláljuk és ne búcsúzzunk el. Úgy váljunk el, mint hogy ha csak befejeztük volna a beszélgetést és bármikor ugyanígy folytatni tudnánk.

Ha nem élő adásban ment a műsor, és utána vágásra, szerkesztésre kerül, ugyanúgy járunk el, mint az írott interjú esetében.

KIT KÉPVISEL A KÉRDEZŐ AZ INTERJÚBAN ÉS MIRE TERJED KI, HOGYAN OSZLIK MEG A FIGYELME? MILYEN TULAJDONSÁGAI VANNAK A JÓ KÉRDEZŐNEK?

A kérdező minden esetben a közvéleményt képviseli, értük, miattuk kérdez, hogy az őket érdeklő témákat és a témákhoz kapcsolódó véleményeket, személyeket bemutassa. Természetesen figyelembe kell venni az alanya érzéseit is, de meg kell próbálni azokat is felhasználni ahhoz, hogy tájékoztatni, ismertetni tudjon.

Vannak közös érdekeik, és ez az együttműködésük alapja: mindeketten a bőrüket viszik a vásárra. Esetlegesen mindkettőjük kudarca lesz, ha nem tudnak együttműködni. A kérdező megbukik emberileg és szakmailag egyaránt, a kérdezett alany pedig szintén, hiszen nem tudta azt a hatást elérni az embereknél, amit akart.

A kérdező figyelme kiterjed:

- az előzetesen megszerzett információkra,

- a válaszadó személyre (megvan-e még a kontaktus, válaszol-e a kérdésre

- megkérdezett-e mindent, ami a témához kapcsolódik, felmerülehet-e újabb kérdés a kapott válaszokból

- figyelni a válaszokra, esetleg megszakítani, figyelmezetetni a válaszolót

- ébrentartani a érdeklődést

- nem megfeledkezni az idő múlásáról

Tuladonságok:

szakmai:                 - felkészültség

- tárgyi ismeretek

- általános műveltség

2.) egyéb:                    - szerencse

- kapcsolatok, kapcsolatrendszerek

- alanyhoz való viszony

keresni az érdekességet;    emberi vonatkozásban: - empátia

- kapcsolatteremtő képesség

- határozottság

- elfogulatlanság

- ne legyen bőbeszédű, se szűkszavű

- tudja mikor szólhat közbe

Milyen a jó kérdés?

A kérdőjel az újságíró mesterségének "címere".

Legyen rövid, egyszerre lehetőleg csak egy. (lehet hosszabb is, ha ez egy másik kérdést vezet fel, vagy ha a kérdés polemizál azáltal, hogy a távollévő ismert ellenvéleményét is beleveszi)

Ne lehessen rá igennel vagy nemmel válaszolni

Frappáns, célratörő (Mondás: "az ember a legjobb rögtönzéseire hosszú ideig szokott készülni")

Szerény, de nem alázatos

Az újságíró maga is legyen benne, felvállalva önmagát

Az utóbbi években az interjúkészítők 3 csoportja ismeretes:

A zavarba hozó - mindig a jó ízlés határát súrolja

A présmester - mindig felül akar kerekedni az alanyán, nem a riportot csinálja meg, hanem önmagát

A légkörteremtő - a legrokonszenvesebb, ebben a helyzetben létrejön az embernek ember által való ábrázolása kérdés-felelet formájában

24. FEJTESE KI, HOGY MI A JELENTÉSE ÉS AZ ÉRTELME ENNEK A MONDATNAK: "A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD!"

A hír tényeket közöl és az alábbiakra válaszol:

- kivel, mivel? = Who?

- hol?               = where?

- mikor? = when?

- mi                  = what?

- hogyan?         = how?

- miért? = why?

Objektív tájékoztatás, gyors, pontos, hiteles információ, tényszerűség, pontosság, hitelesség, aktualitás.

Tisztesség - függetlenség - megbízhatóság - érzékenység.

A hír szent, nem elferdíthető, közölni kell a fentiek szerint.

A vélemény szabad!

Az EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATÁ-nak 19. Cikkelye kimondja;

"Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, ami magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon."

Az újságírónak lehet véleménye, állásfoglalása valamilyen ténnyel kapcsolatban. Megpróbálhatja formálni a köz véleményét, megpróbálhatja megygőzni azt az újság segítségével, a publicisztikai műfajokat felhasználva.

A hír tényeket közöl, és arra válaszol kivel, mikor, hol, mi, hogyan és miért történt.

Célja az objektív tájékoztatás, gyors, pontos, hiteles, tényszerű, aktuális információszolgáltatás.

Ugyanakkor fontos a hírt közlő tisztessége, függetlensége, megbízhatósága, hiszen a hír nem elferdíthető, minden részét közölni kell - egy híren belül nem lehet szelektálni az információk közül egyedi ízlésünk, véleményünk szerint.

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához. mindenkinek joga van a véleményét elmondani, kijelenteni bármiről, de a hír szent, senki nem tévedhet a tényekben. (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. Cikkelye.) Ha tévedett, bocsánatot kell kérni, helyre kell igazítania. A tényeket ellenőrizni kell, különben a hitelünk aláásódik. (Egy forrás nem forrás.)Egy újságírónak is van véleménye minden ténnyel kapcsolatban. Ezt ki is fejtheti, saját véleményével megpróbálhatja formálni a közvélemény véleményét - ehhez azonban a megfelelő sajtóműfajt kell használnia; a publicisztikai műfajcsaládot.

Német gyakorlat Minden nyilvános, művelt, másokat befolyásolni szándékozó vélemény. TCR-ek (társadalmi célú reklám) minden, ami az én véleményemet befolyásolja, írás, beszéd, kép)

Angolszász gyakorlat Ebben a folyamatban, annak a mozzanatnak, hogy publikus - nyilvános, nincs semmi értelme az újságírásban, vagy véleménynyilvánításban.

Opinion-writer Publicista, véleményírást jelent, pl. New York Times-ban még épületileg is elkülönülnek a tényújságíróktól. Mo-n viszont összehangolják a tevékenységüket. Tehát ott nincs befolyásolás.

25. MILYEN ADOTTSÁGOKKAL ÉS FELKÉSZÜLTSÉGGEL KELL RENDELKEZNIE A PUBLICISTÁNAK?

-szakmai felkészültség

-érdeklődés a téma iránt

-eredeti, sajátos látásmód

-irodalmi beállítottság, (rokonság a szépirodalommal)

-kiváló memorizáló és emlékező képesség

-kiváló asszociációs készség

-átlagosnál nagyobb műveltség

-tájékozottság

-élettapasztalat

-remek íráskészség

-humorérzék

-személyiség

Ady Endre, Zsolt Béla, Móra Ferenc, Esterházy Péter

Szakmai felkészültség, Érdeklődés, Eredeti látásmód, Irodalmi beállítottság (rokonság a szépirodalommal), Kiváló emlékezőkészség, Kiváló asszociációs készség, Átlagosnál nagyobb műveltség, Tájékozottság, Élettapasztalat, Remek íráskészség, Humorérzék, Logikai gondolkodás

Személyiség

26. HONNAN ERED ÉS MIRE VALÓ A PUBLICISZTIKA? HOL VAN A MÉDIÁBAN KITÜNTETT SZEREPE?

A latin publicus - "nyilvános" - szó származéka. A publico ige jelentése: közzé teszek, nyilvánosságra hozok. Nyilvános közírás, nyilvános közbeszéd.

A publicisztika az értelmezés és a meggyőzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény.

Állásfogalalás, amely a szerző illetve a lap véleményét közvetíti az olvasóknak.

Az olvasók minél szélesebb körének meggyőzésére, esetenként mozgósítására hivatott, rendszerint közéleti töltetű, gyakran politikus, esetenként polemikus írás.

Megállapítások és vélemények a világról, megjegyzések az egyetemesről, az emberiség, nagy, közös magánügyéről.

A publicisztának a politikai szférán túltekintve, a kulturális, oktatási, sport, nemzetiségi stb. témákról is kell írnia. Csak az nem mindegy, hogy az adott pillanatban melyik lap számára készül az írás.

Kitüntetett szerepet élvez az újság, a nyomtatott sajtó.

A napilap előnye: frissesség, folyamatosság aktualitás. Éppen az írott forma miatt nagyobb a tér a gondolatok kifejtésének, kifejezésmódjának, az eredeti látásmódnak.

A publicistát opintion writernek, véleményírónak is nevezik.

Állásfoglalás, amely a szerző ill. a lap véleményét teszi közzé. Az olvasók minél szélesebb körének meggyőzésére, esetenként mozgósítására hivatott, rendszerint közéleti töltésű, gyakran politikus, esetenként polemikus írás.

Az értelmezés és meggyőzés szándékával formált a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény. Állásfoglalás, mely a szerző ill. a lap véleménytét közvetíti az olvasónak.

Megállapítások és vélemények a világról, időszerű, a társadalom éppen legégetőbb gondjait megfogalmazó írásművek. A publicisztikának a politikai témákon túl tekintve kulturális, oktatási, sport, nemzetiségi, stb. témákról is kell írnia, csak az nem mindegy, hogy az adott pillanatban melyik lap számára készül az írás.  Kitüntetett szerepe van minden sajtóban. Az írott forma miatt nagyobb tér jut a gondolat kifejtésének, a kifejezésmódnak, az eredeti látásmódnak.

Publicisztika megjelenhet napilapban (Gömöri Endre - Népszabadság, az ország legjobb publicistája), hetilapban, szaklapban. Ezért nagyon fontos, hogy közérthető legyen az adott célközönség számára. Napilapokban feltétlenül fontos a frissesség, folyamatosság, aktualitás. A hetilapok publicistáinak kevésbé kell kötődnie a napi eseményekhez, több lehetőségük van a háttér-információ összegyűjtésére, az alaposabb felkészülésre.

Napilapokban ez a legrangosabb műfaj. Művelői a szerkesztőség legtehetségesebb és legtapasztaltabb tagjai - akik véleményére az olvasó kíváncsi.

Más a vidéki és az országos napilapok helyzete. A vidéki lapok bár beszámolhatnak országos témáról is publicisztikáikban, mégis nagyon fontos, hogy a helyi lakosságot mélyen érintő, helyi témákról írjanak.

Magyarországon a publicisztika - magyarázatra szolgál, értelmezésre, rábeszélésre, meggyőzés céljából íródik. Azért jön létre, mert az emberek nagy része meggyőzésre szorul.

27. MI A GLOSSZA, HOGYAN KÉSZÜL ÉS MIKÉNT FEJTI KI HATÁSÁT?

A glossza = hozzászólás.

A glossza a publicisztikai műfajcsalád tagja, nagyon hasonló a jegyzethez, de attól meg lehet és meg is kell különböztetni. A glossza igazi célja a leleplezés. Általában egy- másfél flekk terjedelmű, enyhén humoros, csípős, könnyed, szellemes írás, csattanóval a végén. Általában egyetlen gondolat, vagy indulat miatt íródik. Le akarja leplezni a butaságot, az úrhatnámságot, az önkényt, a türelmetlenséget, a nagyképűséget, a képmutatást és minden egyéb emberi gyarlóságot.

Egyike a legnépszerűbb és legrangosabb sajtóműfajoknak. Témája kötetlen, egyaránt lehet politikai, közéleti és társadalmi, kulturális, vagy bármilyen aktuális kérdéshez kapcsolódó. A glossza hozzászólás ezekhez a témákhoz.

Készülhet kétféleképpen:

a glosszaíró mondandójához választja, keresi a tényeket

a szerző a felfedezett, észrevett tényekhez találja meg a mondandót.

Hatását rövidsége, tömörsége, humorossága folytán fejti ki, mert az olvasók méltányolják az író igazságát, tisztelik bátorságát, szeretik szellemességét, frappánsságát. A glossza úgy mulattat, hogy közben tanít is.

28. MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRUNK KOMMENTÁRT, EZ MIBEN HASONLÍT A HÍRMAGYARÁZATRA, ÉS MENNYIBEN KÜLÖNBÖZIK TŐLE?

Kommentár: " valamihez szóban vagy írásban fűzött magyarázó, közelebbről megvilágosító, kifejtő megjegyzés, fejtegetés, magyarázó jegyzet, értelmezés".

" Az újságban, rádióban közölt kommentár közéleti, politikai híreknek, eseményeknek a magyarázata, hírmagyarázat".

A hír és vezércikk között helyezkedik el.

Miről írjuk?: aktuális kül- és belpolitikai eseményekről, általában. De manapság már bármiről, ami olyan súlyú esemény, közügy.

Hogyan írjuk?: logikai rend alapján kezdeni a hír illetve az új tény közlésével kell. (kivéve, ha a hírhez közvetlenül kapcsolódik, de dőlt betűvel kiemelve) ezt követi a tulajdonképpeni kommentár, magyarázat. A tényeket minél konkrétabb forrásmegjelöléssel kell közölni.

- méltatjuk az esemény fontosságát

- értékeljük jelentőségét

- értelmezzük a történteket

+ tények hátterének ismertetése

+ összefüggések megvilágítása

+ egymásnak ellentmondó tények, nézetek ütköztetése

A kommentár nem csak tájékoztat, de a többletinformációkkal, rendelkezésre álló információk elmélyítésével és értékelésével véleményt is akar alakítani. Egyfajta állásfoglalás.

Stílusa higgadt, tárgyszerű, érzelmektől mentes, nem elfogult.

A hírmagyarázat:

A kommentárhoz képest bővített, alátámasztott információ.

Az első kommentár már az eseménnyel szinte egyidőben azonnal elkészülhet.

Stílusa higgadt, tárgyszerű, érzelmektől mentes, nem elfogult.

A hírmagyarázat viszont bővített, magyarázatokkal alátámasztott információ.

A szerkesztő dönti el, hogy mely hírhez szükséges kommentárt vagy magyarázatot írni.

Jegyzet: a kommentárhoz hasonló, de témaválasztása sokkal bővebb, stílusa közelebb áll a szépirodalomhoz

29. A VEZÉRCIKK CÉLJA, SZEREPE, FAJTÁI.

A vezércikk a véleményközlő műfajcsaládba sorolható.

A vezércikkben nyilatkozik meg az újság politikája, felfogása a társadalmi kérdésekről, véleménye minden eseményről, amely a közönséget foglalkoztatja. Szigorúan véve ez az egyetlen hely, ahol az újság filozofálhat, véleményt mondhat.

A jó vezércikk nemcsak szerzőjének, hanem a cikket közlő lapnak a karakterét, politikai állásfoglalását is kifejezi. Hosszútávon meghatározzák a közlő lap arculatát.

A vezércikk típusai, céljai:

- befolyásolás: elemzés és érvelés útján konkrét cél vagy politika érdekében. Ügyek és jelöltek támogatása

- elriasztás: az olvasók figyelmének felhívása valamilyen veszélyre tényanyaggal

- felvilágosítás: magyarázat, jelenségek, összefüggések megvilágítása

- ösztönzés: részvételre, adakozásra

- köszöntés: dicséret, gratuláció

- szerkesztőségi esszé: valamilyen lényeges és időszerű téma, konfliktus elemzése

- könnyed kommentár: bármilyen témában elképzelhető. Kellemes, oldott formában, humorosan történő kommentálás.

A szemlélet, a gondolat, a tudás és az ötlet művészi elegye.

A vezércikk A szemlélet, a gondolat, a tudás és az ötlet mûvészi elegye.

A vezércikk írójának határozott világnézete, hogy tudásra, tapasztalatra van szüksége. Ugyanilyen fontos az ötlet is. Stílusnak olyannak kell lennie, hogy a különböző műveltségűek is megértsék (itt fontos, hogy író vagy szakember írja a vezércikket)

A lap első oldalán (a magyar lapokban nem az első oldalon van, hanem belül - történelmi okokból), kifejezetten napilapokra jellemző, mert az aznapi mondanivalót mutatja be. Csak a lapban szereplő hírre vonatkozik, (egy számban nemcsak egy vezércikk lehet).

A vezércikket a lap vezető újságírója vagy egy felkért szakember írja. Mindig tükrözi a szerkesztőség véleményét, szemléletét. Szélsőségek is megjelenhetnek benne.

Komoly újságok vezércikkei komoly politikai tényezőnek tekinthetők. Az aláírás kérdése nem szabályozott, ha nem írják alá, akkor szerkesztőségi anyagnak számít. Ha aláírják akkor az újságíró véleménye, de egyetért vele az egész szerkesztőségé. (Itthon az aláírás nélküli cikk személytelennek számít.)

kk meggyőzés a meggyőződésről.

Amerikában interaktív újságírásnak nevezik, eljutunk a hírtől a befolyásolásig. Nagy háttérismeret kell hozzá, mert ellentmondó tényeket kell ütköztetni. Nem szabad jóslásokba bocsátkozni (csak a múlt és a jelen történéseit tartalmazhatja)

A kommentárban a véleménynyilvánítás mindig tényeken alapul, nem érzéseken. Tények nélkül tilos magyarázni. Információhalmazt, azok értelmezése nélkül nem szabad közölni. Az értelmezés nem azonos a véleménnyel.

A vezércikk készítéséről:

1, arról írj, ami az olvasót foglalkoztatja!

2, a kérdéseket minél élesebben fogalmazd meg, ne rejtsd a sorok közé az igazságot!

3, nyíltan vállald a nézeteidet, s azok egyértelműek lesznek!

4, törekedj a világos vonalvezetésre!

5, ha nem tudsz jobbat, akkor hidd el, hogy a deduktív szerkesztésmód nemcsak logikus, de célravezető is! Bevezetés - lead, test - body, konklúzió

6, igyekezz a témát minél több oldalról megvilágítani!

7, nem elég, ha igazad van, képviselned kell az igazságot lendülettel, szenvedéllyel, választékos és élvezetes formában.

8, a vita hevében is őrizd meg méltóságodat és tartsd tiszteletben vitapartnereidet!

9, ne légy terjengős! A vezércikk szikár, célratörő és tömör legyen!