|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Kommunikáció és társadalom az Interneten, a XX. század végén
"Ahogyan a háló csomók sorozatából áll, úgy ezen a világon is mindent kötések sorozata tart össze. Ha bárki azt hiszi, hogy egy hálószem valami független, elszigetelt dolog, akkor téved. Azért nevezik hálónak, mert összekapcsolt hálószemek sorozatából áll össze, és minden csomónak megvan a saját helye és feladata a többi hálószemhez viszonyítva."
(Buddha)
A számítógép, amely előtt ülünk, már nem egyedülálló, magányos entitás. Az egyedüli haszna nem az, hogy a megírt szöveget képes programok segítségével az elvárt formátumba önteni, majd kinyomtatni. Része annak a nagy távolságokra ható számítógépes hálózatnak, mely lassan a teljes világot láthatatlan burokba fogja. És, ami mindenekelőtt fontos, rajta keresztül kapcsolatba lehet lépni a világon bárkivel, aki egy megadott címen, egy számítógép-terminál előtt ül.
"Teljesen új társadalmak épülnek manapság. Nem láthatod őket, csak a számítógéped képernyőjén. Nem látogathatsz el közéjük, csupán a billentyűzeten keresztül. Úthálózatuk drótokból és fénykábelekből áll, beszédüket egyesek és nullások sorozata továbbítja. Mégis, a kibervilágnak ezek a közösségei ugyanolyan valóságosak, és ugyanúgy vibrálnak, mint azok, amelyeket a földgömbön vagy a térképen lehet találni. Valódi emberek vannak a túloldalon, a monitorok mögött. És felszabadulván a fizikai korlátoktól, ezek az emberek összetartó és hatékony közösségek új típusait fejlesztgetik - olyanokat, am 353b12d elyeket sokkal inkább a közös érdeklődés és cél határoz meg, mint a véletlen földrajzi közelség; olyanokat, amelyekben igazán csak az számít, hogy mit mondasz, hogyan gondolkodsz és érzel, s nem az, hogyan nézel ki, hogy beszélsz vagy hány éves vagy."
(Mitchell Kapor)
A World Wide Web rohamléptekkel terjed (immár Magyarországon is), úton-útfélen találkozhatunk vele: újságok impresszumában, filmplakátok alján, az MTV (Music TV és a Magyar Televízió) teletextjén. Minden magára valamit adó cég elkészíti, elkészítteti a homepage-ét, honlapját, címlapját, azaz a saját internetes megjelenési helyét.
Az Interneten fellelhető homepage-ek (maradjunk egyenlőre ennél az idegen szakkifejezésnél) nagyjából három típusba sorolhatók:
Ilyen tehát a színtér. Úgy tűnik azonban, hogy eddig kevesen ismerték fel a WWW -ben rejlő igazi lehetőségeket, azt hogy a WWW egy új média. Ősei: az újság, a rádió, a TV, a CD-ROM vonásait mind-mind magán hordozza. Furcsa módon legjobban a legtávolabbi ősére, az újságra hasonlít. Olyan újság, amely lapjain, a cikkeken és a képeken kívül hangok és videók lehetnek, és ezen elemek "mögött-mellett" magyarázatképp további lapok. Mint a lexikonban a "lásd még", csak itt a számítógép lapozza fel a kapcsolódó lapokat, amelyek esetleg a világ másik végén, ismeretlenek által írott újságban vannak. Így az olvasás módja is megváltozik. Az óriási választékból mindenki csak az őt igazán érdeklő lapokat lapozza fel. Eleje van az újságnak, konkrét vége nincs. (Csak zárójelben merem megemlíteni: talán a Biblia által is használt oda-vissza utalások rendszerére hasonlít leginkább.) De nemcsak az újságolvasás változik meg, hanem az újságírás is. Megszűnik a lapzárta és a terjedelmi korlát. A rovatok folyamatosan bővülnek. Az új cikkek nem a régiek helyére, hanem azok mellé kerülnek a lapba. A szerkesztőség, ezen túl nem az ismeretlenség homályába vesző Kedves Olvasó -nak ír, hanem naprakészen tudja, tudhatja azok véleményét, hiszen közvetlen visszajelzést kaphat.
Magyarországon mostanában az egyik legizgalmasabb kérdés, hogyan fognak beilleszkedni azok, akik elsősorban üzleti lehetőséget látnak a hálózatban. Hiszen mostanáig a magyar számítógépes hálózat mottója csak két szót foglalt magába: tudás és szórakozás, lévén a számítógép mindkét tevékenység ügyes segítője. Egy, az Internetbe (vagyis a világ bármelyik pontjával való kapcsolatot létrehozó hálózatba) bekapcsolt gép más csodákra is képes. Megmutatja nekünk az e heti moziműsort, ma már szinte bármilyen terméket lehet rajta keresztül rendelni, villámgyors elektronikus leveleket küldeni, sőt akár napilapot is olvasni (a Népszava és a Népszabadság mindennap megtalálható a hálózaton).
S hogy a tudás se maradjon ki: speciális keresőprogramok segítségével - jelenleg a legújabb és legnépszerűbb a Google, melynek teljes információállománya több mint nyolcmilliárd (!) szó - mindent el lehet érni, ami a felhalmozott emberi tudásból valaha is számítógépen rögzült, legújabb szakirodalomtól egészen ételreceptekig. E mögött a hatalmas információhalmaz és lehetőség mögött pedig üzlet van.
A virtuális világ mellett a hálózatok egy újfajta kommunikációs eszközt jelentenek. Ez a csatorna olyan hatókörû és hatékonyságú, amilyennel korábban soha nem rendelkeztek ilyen széles tömegek, s ráadásul sokak számára (lásd oktatási és kutatóintézetek) gyakorlatilag ingyenes.
Létezik már olyan, papírformában meg sem jelenõ újság is, mint például az Internetto, a Magyar Narancs "leányvállalata". Olvasóinak száma talán heti ezer volt beindulásakor, de most már egyre szélesebb tömegeknek szól. Ez az újság ugyanis jó érzékkel az információs elit három rétegét célozta meg: az egyetemistákat, az újságírókat és az információt felhasználó vállalkozókat. Mivel e három réteg szüntelenül bõvül és tagjai a média, a tudomány és a gazdaság világában ténykednek, tulajdonképpen az egész ország befolyásolható révükön.
A kommunikáció egyre nagyobb hatalom, azoknak a kezében is, akik szolgáltatják és azokéban is, akik mûvelik. Ehhez köthetõ az az adat is, amely szerint egyre nagyobb a hazulról bedolgozók, az úgynevezett "teleingázók" száma. Õk azok, akik a kiterjedt információs hálózatok révén az otthon elkészített munkafeladataikat néhány mozdulattal bejuttathatják a munkahelyükre. 1993-as adatok szerint az USA-ban 1992-ben 4,2 millió volt a számuk, tehát az összlakosság 3,3 százaléka; az elõrejelzések szerint számuk 1995-re már 11 millióra nõtt - ez már a lakosság 9 százalékát jelenti; s feltételezik, hogy ez a szám 2000-re eléri a 25 milliót.
A téma mások érdeklõdését is felkeltette. Biacsi Dávid és Rohonzi András így írnak errõl A Mensa-tagok kommunikációs szokásai az Interneten c. írásukban.
"Marshall McLuhan, a tömegkommunikáció apostola a hatvanas években megjósolta a Gutenberg-galaxis végét. Úgy gondolta, hogy az elektronikus kommunikáció forradalma átvezeti az emberiséget egy alapvetõen vizuális, lineáris szerkezetû kultúrtérbõl egy akusztikus térbe, ahol az információ fõ megjelenési formája nem az írás, hanem a beszéd. Akkoriban a televízió volt a sláger, az új idõk hírnöke, a megváltó vagy a mindent elsöprõ "communications juggernaut", ma viszont, miután megjelentek és elterjedtek a személyi számítógépek, a világméretû hálózat játssza ugyanezt a szerepet.
A televíziót mára már megszoktuk, együtt élünk vele, de az újabb generációk élete talán mégsem különbözik nagyobb mértékben az elõzõekétõl ma, mint korábban, mondjuk a vasút, a nagyipari termelés, az autó, a rádió vagy az atombomba megjelenését követõ idõszakokban.
Most a digitális számítógépek és a hálózatok vannak soron. A Wired magazin statisztikája szerint négy másodpercenként születik egy újabb WWW homepage a cybertérben. Attól tartunk, hogy ez a hálózatos szép új világ gyökeresen megváltoztatja a gondolkodásunkat és az egész életünket. Valószínûleg így is lesz hosszabb távon, egyelõre azonban úgy tûnik, hogy éppen a valódi, interaktív elektronikus kommunikáció, a Net és az e-mail cáfolja a legékesszólóbban McLuhan prognózisát: mindenütt alfabetikus, lineáris, kinyomtatható szövegek uralkodnak az elektronikus képernyõkön. Valami azonban kétségkívül történik: mint láttuk, észlelhetõ némi elmozdulás a hagyományos értelemben vett írástól a beszéd felé. Az e-mail üzenetek sajátos jellegét talán az "írott beszéd" kifejezés tükrözi a leghívebben.
Egyelõre még nem tudhatjuk, hogy McLuhan, aki az irodalomtól érkezett meg a tömegkommunikációhoz, nem jutott-e mégis helyes következtetésre. Bebizonyosodhat, hogy a televízió helyett (esetleg vele együtt) az Internet és a számítógépek valóban magukkal hozzák a Gutenberg óta a legmélyebbre ható forradalmat az emberi kommunikáció történetében. Az is megtörténhet azonban, hogy a "networking" a kezdeti lelkesedési hullámok csillapodtával szép csendesen elfoglalja a maga helyét a többi között abban a civilizációs eszköztárban, amely megkönnyítheti és teljesebbé teheti, de alaposan meg is nehezítheti és bizonyos értelemben beszûkítheti az életünket. A "workstation" éppen annyira magától értetõdõen hozzátartozhat mindennapjaink lakberendezéséhez, mint a fürdõszoba, a televízió vagy a könyvespolc.
Addig azonban még van idõnk. A technológia gyorsabban fejlõdik, mintsem teljes potenciálját, kapacitását ki tudnánk használni. Várható, hogy még mielõtt jól megtanulnánk az Internettel együttélni, létrejön valami más, és Sziszüphoszként újrakezdhetjük a tanulást, a szikla görgetését fel a hegyre."
A rohamos térhódítást látva nem is csoda, hogy a világméretû hálózatokhoz kapcsolódva létrejött egy "virtuális" társadalom és egy sajátos (szub)kultúra. Ez természetesen állandóan változik, a jelen pillanatban pedig jobban, mint valaha: a felhasználók köre rohamosan szélesedik. Az elsõ szolgáltatások idején, a "hõskorban" kialakult kulturális világ, melyet alapvetõen technikai beállítottságú, angolul jól beszélõ fiatalok, többségükben férfiak teremtettek meg, azóta különbözõ külsõ hatások miatt változott meg (fõként a más társadalmi közegbõl származó új felhasználók nevezhetõk meg ennek okaként).
A nyelvismeret néhány éve gyakorlatilag létszükséglet volt a cybervilág minden állampolgára számára. Fõleg annak, aki olyan kicsi országban lakik, mint Magyarország. Mára - szerencse vagy nem - kezd változni a helyzet. Például az egyik legnagyobb szoftverfejlesztõ cég, a Microsoft igyekszik - alig néhány hetes késéssel - új programjait magyar nyelven is piacra dobni. Úgy látszik, hogy az Internetnek köszönhetõen, az eddigi szûknek nevezhetõ számítógépes kör monopóliuma megszûnik, s a számítógép egy mindenki által használt, közkeletû eszköz lesz.
Mindez pedig óhatatlanul is nyelvi változásokat gerjeszt. Egyrészt az eddig szakmai zsargonban megfelelõ idegen szavak használata a szélesebb - laikus - közönség számára már nem megfelelõ, nem érthetõ, s így biztosan lesz olyan rétege a számítógépes szakszókincsnek, amely átmegy a köznyelvbe is, ami kihat a szóhasználatra és helyesírásra egyaránt; másrészt a hálózat, mint új kommunikációs csatorna, új kifejezésmódokat követel.
Elég elolvasni egy newsgroupot, és kiderül, hogy a háló nyelve kicsit eltér a hétköznapi nyelvtõl, ha nem is bír hatalmas irodalmi jelentõséggel. Jellemzõ rá a sok rövidítés, egyszerûsítés, ami abból fakad, hogy a legtöbben gyorsan akarnak írni, és ezért olyan szavakat kellett kialakítani, amelyek rövidek és egyértelmûek. Sok helyen szükség van a gyors írásra (pl. IRC, ahol egyszerre több emberrel "beszélhetünk" és gyorsan kell reagálni).
Idézzük ismét Biacsi Dávid és Rohonyi András írását:
"Az elektronikus levelezésben a lezser stílus a divat. Gyakran fittyet hányunk a helyesírásnak (ó, magyar ékezetek!), sõt sok esetben az elemi nyelvtani és nyelvhelyességi szabályoknak is. Ezek a jelenségek a "nyelvi erózió" markáns tünetei. Ugyanakkor megfigyelhetõ egy olyan új nyelvezet és nyelvhasználat kialakulása, amely már szinte közelebb áll a szóbeliséghez, mint az írásbeli kommunikáció hagyományos formáihoz. Álljon itt egy példa arra, hogy milyen "e-levelek" forognak egymástól többszáz kilométerre élõ jóbarátok között:
Oda kell figyelni arra is, hogy egyelõre az ékezetes betûket nem támogatja a Net, nem írhatunk le olyan szavakat, amelyek többféleképpen értelmezhetõk. Van persze lehetõségünk arra, hogy ún. repülõ ékezetet alkalmazzunk, de ez elég gyengécske megoldás...
Mint már az elõbbiekben is látható volt, az hálózat nyelvezete két feltûnõ jellegzetességet mutat:
- erõs angol nyelvi hatást
- kizárólagos írásbeliséget.
Ami nyelvileg még sajátosnak mondható az az, hogy ennek a nyelvezetnek beszélt formája nem, vagy csak elenyészõ mértékben létezik. Ez természetesen hátrányokkal is jár, mindenekfölött azzal, hogy a metanyelv megszûnik, a mimika hiányában más eszközökkel kell kifejeznünk mondandónk érzelmi részét: gúnyolódunk vagy örvendezünk, komolyan sértegetünk valakit, vagy csak tréfálunk vele.
Ennek kifejezésére szolgálnak az emoticonok, melyeknek neve az angol emotion (érzés) + icon (kép) összetételbõl származik (A legtöbben azonban ezt smilie-nak, vagyis "mosolygós"-nak nevezik... ). Olyan, csak írásjelekkel és a keyboardon megtalálható grafikai jelekkel felírható kis ábrákról van itt szó, amelyek balvállra billentett fejjel szemlélhetõk és hangulatjelzõk:
"vigyorgás",
"kacsintás"
"szomorúság",
:-O "kiabálás".
A fentebb már tárgyaltakon kívül még tipikus számítógép-felhasználói fogás az
Ez a helyesírásbeli pongyolaság egyaránt fakadhat sietségbõl, vagányságból és tréfakedvbõl, egy dolog azonban bizonyos: ez tudatos nyelvi jelenség, ami a számítógépes hálózat terjedésével maga is terjed, egyes vélemények szerint színesítve, mások szerint rontva a magyar nyelvet.
Bizonyára ismeretes, hogy Franciaországban nem szabad írásmûvet, de még egy prospektust sem szennyezett francia nyelven megjelentetni, egy idõben az irományt nem csak elkobozták és megsemmisítették, de az "elkövetõjét" még jól meg is büntették. De lehet hallani, hogy a törököknek sikerült színtiszta török számítástechnikai nyelvet megalkotniuk, ami nagyon kemény csoportmunka eredménye volt, de a török nyelvbõl kiirtották a nyelvtõl idegen, fõleg angol kifejezéseket. A török "nyelvbizottság" folyamatosan dolgozik és alkot, ha megjelenik egy új angol számítástechnikai kifejezés, akkor néhány napon belül már megjelenik a török megfelelõje, és láss csodát, mindenki az új török szót és nem az angolt használja. Törökországban nem kell nyelvi törvény, nem kell büntetõ rendelet, ha van valamire török szó, akkor egy büszke török nem írna le egy idegen szót a török nyelvû szövegében.
Már nagyon sok író emberrel vitatkoztam, hogy ne írja le például azt, hogy computer vagy komputer, netán kompjúter (ez legalább szabályos, ha nagyon ronda is), hanem a helyette tökéletesen használható magyar szót, azt, hogy számítógép. Nem fog a szép szó, leírják. Mi magyarok nem vagyunk olyan öntudatosak, mint a törökök, de azt sem hiszem, hogy Magyarországon el lehetne érni, hogy a franciához hasonlóan szigorú törvény védje a nyelv tisztaságát, de valamit tennünk kellene nyelvünk tisztaságának a megóvása érdekében.
Talán az fáj a legjobban, amikor a magyar nyelv alapszabályainak ellentmondva képzünk új - akár színmagyar - szót. Például a "homepage" helyén Magyarország "hálókapujában" most is sokáig ott virított az "ottlap", hiába írták le, mondták el ezerszer, hogy csak két fõnév ragasztható össze büntetlenül. (A helyesírás-ellenõrzõk még a jelzõs szerkezeteket is visszadobják, pedig mást jelent a nagyszámítógép, mint a nagy számítógép). Az ott és a lap hiába két magyar szó, a határozószó összeolvasztása a fõnévvel magyartalan. (Majd késõbb játjuk, hogy a legjobb alternatívának a teljesen magyar, és teljesen köznyelvi címlapot tartják, ez azonban csak akkor helyettesítheti a homapage-et, ha azt egy "web-site" (Hálószem? Internet-kikötõ? Egy cég internetes bemutatkozó füzete?) fedlapjaként, induló oldalaként használjuk, s nem magáról a hálószemrõl van szó. Ez utóbbi esetben - ha nem tetszik a hálószem - még mindig ott a honlap, amit szerencsére egyre többen használnak ottlap helyett.
A gond egyébként az, hogy az ún. számítógépes szakértõk közül föláll XY, elmondja mi nem tetszik neki, NN hozzáteszi, hogy miben ért vagy nem ért egyet, az olvasók meg ugyancsak vagy egyetértenek, vagy sem, a nyelv pedig romlik, ahogy annak elõtte. A török megoldásban az a szép, hogy ott legalább hivatalból foglalkoznak a nyelvvel, és minden új fogalomnál megszületik az az ajánlás, ami valamilyen konszenzus eredménye. Ha csak ennyi elkezdõdne nálunk is, már elõrébb tartanánk. Ebbe a bizottságba bekerülhetne olyan, aki nem fél az idegen szavak beépítésétõl, és olyan is, aki mindent magyarítani akar, s az eltérõ nézetek ütközése mentén kialakulna valami olyasmi, ami legalább összhangban van meglévõ szókincsünkkel és szabályrendszerünkkel, kialakulna egy ajánlás, ami legalább az írott szó mûvelõi számára kötelezõ érvényû lenne...
Találat: 1652
