Az adatkezelés hagyományos módjai

A nagymennyiségű adat tárolásának és feldolgozásának igénye fontos szerepet játszott a számítógépek fejlesztésében. Hollerith az 1890-es években az általa kialakított lyukkártyát has 434g64e ználta az Amerikai Egyesült Államok népszámlálási adatainak tárolására. Azonban a lyukkártyás és lyukszalagos adattárolás nagyon kényelmetlen volt. Az olvasók lassúak voltak, hibáztak, begyűrték a kártyát, vagy elszakították a szalagot. Nagy mennyiségű adat tárolása már sok doboz kártyát, vagy több tekercs szalagot igényelt. Ezért gyorsan előtérbe kerültek a mágneses adathordozó eszközök. Az első mágneslemezek még elég kis kapacitásúak voltak, ezért nagy mennyiségű adat tárolására elsősorban mágnesszalagot használtak.

Adattárolás mágnesszalagon

A mágnesszalagos adatrögzítés elve hasonló a magnószalagéhoz. A mágnesszalag egy kemény mágneses anyaggal bevont műanyag szalag. A mágnesszalag írás vagy olvasás közben áttekeredik az egyik orsóról a másikra, miközben elhalad a mozdulatlan író/olvasó fej előtt. Az adatok a szalagon kilenc hosszanti sávon, úgynevezett csatornán kerülnek felírásra. Az egymás melletti kilenc bitből nyolc egy byte-ot alkot, a kilencedik az ellenőrzésre használt paritásbit. A mágnesszalag nem címezhető adathordozó, ezért az adatokat csak a szalag végigolvasásával lehet megkeresni rajta. A mágnesszalagra az adatok blokkokban kerülnek felírásra.

Adattárolás mágneslemezen

A mágneslemez fémből vagy műanyagból készült, mágnesezhető réteggel bevont vékony tárcsa. A lemezfelületek logikailag koncentrikus körökre oszlanak, ezeket a köröket sávoknak nevezzük. Egy-egy sávra egyforma mennyiségű adat írható függetlenül attól, hogy a sáv milyen hosszú, ugyanis a belső sávokon nagyobb az írássűrűség. A sávok szektorokra vannak osztva. A lemezre az adatok blokkokban kerülnek felírásra. Mivel a sáv és a szektor címezhető, a lemezen elhelyezett adatokat közvetlenül, a többi adat végigolvasása nélkül is el lehet érni, ugyanis a fej rá tud pozícionálni a megfelelő címre. Ezért a nagy kapacitású mágneslemezek megjelenése döntő változást hozott az adatfeldolgozásban.

Optikai adattárolók

Az optikai adattárolók közül a legelterjedtebb a CD-ROM. Az 1.2 mm vastagságú polikarbonát lemezre gyárilag égetik rá az információt. Ezt a számítógéphez kapcsolt olvasó-berendezés lézersugár segítségével olvassa ki. Széles körben használnak újraírható CD lemezeket is. A lemezeken az információkat szektorokban tárolják, ezek a szektorok címezhetőek.

Pufferek

A számítógép memóriája és a perifériák közötti adatmozgatás során az adatok nem byte-onként, hanem nagyobb egységenként - általában blokkonként - kerülnek átvitelre. Ezért a memóriában az adatok átmeneti tárolására pufferterületeket jelöl ki az operációs rendszer. A pufferterületek mérete paraméterezhető. Az adatok a beolvasás során az adathordozóról a pufferterületre kerülnek, kiírás során pedig a pufferterületről történik az adatok tényleges kiírása az adathordozóra. A nagyobb mennyiségű adat együttes mozgatása gyorsítja a ki- illetve beviteli műveleteket.