Az MS-DOS operációs rendszer

Az MS-DOS (Disk Operating System) a Microsoft cég szoftverterméke. Napjainkban a DOS so­kat veszített jelentőségéből. A legutolsó verziója, a 7.0-s 1997-ben jelent meg, várható, hogy ezt már több nem is követi.

A DOS monoprogramozott, egy felhasználós operációs rendszer. A CP/M-ből, az első PC-k ope­rációs rendszeréből és a UNIX-ból kapta az alapjait. 727i86h

Nem rendelkezik védelmi mechanizmussal. Ez azt jelenti, hogy a rendszermaghoz (kernelhez), illetve magához a hardverhez is hozzá lehet férni a felhasználói szintről, az API (Application Programming Interface) megkerülésével.. Emi­att nagyon könnyen válik a számítógép vírusok és más rosszindulatú programok áldozatává.

A primitív, parancssor shellt már a kezdeti verziókban is megpróbálták barátságosabb felületekre cserélni, ilyen például a Norton Commander. Az egy felhasználós és egy feladatos környezet nem igényli, így a DOS nem is tartalmazza a CPU ütemezését, illetve a virtuális tárkezelést meg­való­sító kernel funkciókat. Néhány fontosabb DOS parancs, ami a WINDOWS parancssor shell-jével is használható:

DIR                                  lemez-tartalomjegyzék kiíratás,

EXIT                                visszatérés az elsődleges shell-hez,

CLS                                 képernyőtörlés,

CD az aktuális alkönyvtár megváltoztatása,

FDISK                             partíció menedzser,

FORMAT                        lemez formázása,

COPY                              fájlok másolását, összefűzését végzi,

DEL                                 fájlok törlése,

MD                                  alkönyvtár létrehozása.,

RD alkönyvtár törlése,

PATH                              elérési utak kijelölése. Ha egy programot a DOS nem talál az aktuális

könyvtárban, az itt megadott utakon fogja keresni, és csak akkor küld

hibaüzenetet, ha egyiken sem találja, stb.

A DOS fájl névként maximum 8 karakter hosszú azonosítót és egy ettől ponttal elválasztott maximum 3 ka­rakteres kiterjesztést enged meg. A kiterjesztést a fájlcsoportok jellemzésére szánták, de a fel­használó -bár nem ajánlott-, néhány speciális kiterjesztéstől eltekintve ezeket a fáj nevekhez hasonlóan szabadon megvá­laszthatja, illetve el is hagyhatja. A kis- és nagy­betűk között nem tesz különbséget, a hivatkozáskor minden kisbetűt nagybetűvé alakít át. Az alfabeti­kus jelek mellett a ~!@#$%^&_- jeleket is használhatjuk. Bár a nemzeti sajátosságok beállítása után a fájlnevekben és a kiterjesztésekben használhatunk ékezetes karaktereket is, ez nem teljesen biz­­tonságos. Csoportos fájlhivatkozásokhoz a  * és a ? karaktereket használhatjuk. A* után más karaktert a hivatkozásba már nem írhatunk be, de a *.* megengedett. Azt jelenti, hogy a * helyén és tőle jobbra tetszőleges megengedett írásjelek lehetnek a névben. A ? jelet a fájl azonosítóban többször is használhatjuk, de csak az egy megengedett karaktert helyet­te­sít.

A DOS az adathordozón elhelyezett állományok számára, ezek nyilvántartása és gyors elérése cél­­já­ból katalógusokat hoz létre, amelyeket directory-nak nevezünk. Az azonos directory-ban nyil­ván­tartott állományok összessége a könyvtár, vagy angolul library. Egy-egy directory-hoz tartozó fájlok fizikailag az egész adathordozón szét­szórtan is elhelyezhetők, ezért a library elne­vezést a DOS-ban nem is hasz­­­nál­juk. Sajnos, a magyar szakmai szóhasználatban a katalógus és a könyvtár fogalmak telje­sen össze­keveredtek, ezért gyakran könyvtárat mondunk akkor is, ha ka­talógust kell ér­te­ni alat­ta. A katalógusok speciális fájlok, amelyek egy kivétellel szintén katalógu­sokban vannak nyilván­tartva. A kivétel a fő vagy gyökér katalógus, ami az adathordozó formázá­sakor lesz kialakít­va. Ez rögzített helyre kerül a lemezen, nem törölhető, mérete nem változtat­ható meg és a \  karakter­rel hivatkozhatunk rá. A nem gyökér katalógusokat al-katalógusnak ne­vezzük. Az al-kata­ló­gusok az MD (Make Directory) DOS paranccsal hozhatók létre, ugyanolyan nevük lehet, mint a közönséges fájloknak, méretük nincs korlátozva, az RD (Remove Directory) paranccsal töröl­hetők és mindig tartalmaznak egy bejegyzést arra a kataló­gusfájlra, amelyikben nyilván vannak tartva (..), illetve egy olyat, ami saját magukat is azonosítja (.). A gyökérből eredő kata­ló­gus­szer­ke­zet így egy fá­nak nevezett gráffal szemléltethető:

A al-katalógust jelent, amiben további al-katalógus fájlokat tarthatunk nyilván.