Állománykezelés

A háttértárak elhelyezett állományok rendszerét, az elhelyezés módját és nyilvántartását fájl­rendszereknek nevezzük Ezek operációs rendszertől és az adathordozó típusától függően na­gyon sokfél 555d35f ék lehetnek.

FAT

A DOS operációs rendszer állományszervezését FAT (File Allocation Table) rendszernek ne­vez­zük. A FAT rendszer az adathordozót, a winchestert egyenlő nagyságú blokkokra, klasz­te­rekre bontja és minden klaszterhez hozzárendel egy-egy 16 bites mutatót. A klaszter az operá­ciós rendszer számára az a legkisebb lemezterület lesz, amit címezni lehet. Ha a klaszter üres, akkor a mutató 0. Ha a klaszteren valamelyik fájl adatai vannak, akkor a mutató vagy azt jelzi, hogy a fájl milyen sorszámú klaszteren folytatódik, vagy ha itt vége van, akkor egy csupa 1-es (FFFF) értéket tartalmaz. A formázáskor hibásnak talált klasztereket is egy speciális bejegy­zéssel jelöljük. Így nem szükséges, hogy egy fájl egymást követő adatai egymásra következő klasztereken legyenek. A fájlok méretét és legelső klaszterének címét a katalógus tartalmazza, az operációs rendszer ezek alapján megkeresheti a teljes adat­állo­mányt. A fájl bővítése sem okoz gondot, csak szabad klasztereket kell keresni hozzá valahol az adathordozón. Tipikus klaszterméretek: 2 Kbyte, 4 Kbyte vagy 8 Kbyte.

A 16 bites FAT bejegyzés miatt a winchester maximális kapacitása 512 Mbyte le­het. Na­gyobb merevlemezeken ezért hosszabb, 32 bites FAT bejegyzéseket használunk, amelyekkel 2 Tbyte (Terabájt) kapacitás címezhető. A 32 bites FAT táblát azonban kisebb lemezeken is használhatjuk, ezáltal kisebb klaszterméret és így jobb helykihasználás érhető el.

A FAT rendszer egyik hiányossága, hogy ha egy mutató megsérül, a fájl további klasztereit nem lehet elérni. Ezért, biztonsági okokból két példányban helyezzük el minden adathordo­zón.

VFAT

VFAT-nak (Virtual FAT) nevezik a WINDOWS 95-től kezdve a FAT típusú fájlrendszereket. Ezek abban különböznek a FAT-tól, hogy a katalógusok megengedik a hosszúabb és esetleg ékezetes karaktereket tartalmazó fájlneveket is.

NTFS

Az NT operációs rendszer fájlrendszere. Felülről kompatíbilis a FAT és a HPFS rendsze­rek­kel. Ezen túl:

Nem egyszerű listába, hanem egy B+Tree-nek nevezett fastruktúrába szervezi a klasztereket

Nemcsak adatfájlok, hanem másféle adatok is tárolhatók a klasztereken

Nagyon-nagy állományok tárolására képes (16 Gbájt)

Tartalmaz egy Access Control List (ACL) -nek nevezett kiegészítést, a tárolt objek­tu­mok­hoz fűződő jogosultságokról.

Integrált tömörítési lehetőséggel rendelkezik

UNICODE támogatás az objektumnevekhez

Hosszú fájlnevek

Adattitkosítási lehetőség

HPFS

A HPFS (High Performance File System) az OS/2 operációs rendszer fájlrendszere, az IBM terméke. Kötetenként 2 gigabájtos, több kötetre átnyúlóan 2 terabájtos fájlméretet is támogat. A fájlnevek 256 bájt hosszúak is lehetnek. Az NTFS-hez hasonlóan B+tree szerkezetbe szer­vezi a klasztereket. Hagyományos FAT rendszerekkel is tud dolgozni. Továb­bi jellemzők:

Folyamatos állomány-elhelyezés és további fájl attribútumok

Nincs fregmentáltság

Kis klaszterméretek

Maximum 512 Gbájtos lemezméretek

Nagyon gyors lemezműveletek

Hátrányai:

Nagyobb operatív tárat igényel

A HPFS partíciók DOS rendszerből nem láthatók, illetve csak speciális utility-kkel érhe­tők el.

ISO 9660

A fájlrendszert a CD-ROM-okhoz fejlesztette ki a High Sierra csoport, IBM PC és Macintosh környezetre. Ma már minden operációs rendszer tartalmazza. Több szintje létezik:

Level 1: a fájlnevek a DOS-nak megfelelően 8+3 karakteresek lehetnek, a katalógusne­veknek nagybetűsnek kell lenni, nem lehet kiterjesztésük és az alkatalógusok legfeljebb 8-as mélységben lehetnek egymásba ágyazva.

Level 2 and 3: maximum 32 karakter hosszú fájlnevek

Joliet: maximum 64 karakter hosszú fájlnevek és UNICODE karakterek a katalógusok­ban

UDF

Universal Disk Format. CD-ROM és DVD fájlrendszer-szabvány, az ISO/IEC 13346 szab­vány megvalósítása. A DVD ROM-okhoz és az MPEG kódú audió/videó anyagokat tartal­mazó DVD-khez kötelező. Használhatjuk újraírható CD-khez is. A CD-RW-k UDF fájlrend­szerrel teljesen hasonlóan viselkednek, mint egy írható-olvasható háttértár.