A vektorgrafika

Miért éppen vektorgrafika? A kérdésre azzal válaszolhatnánk, hogy azért, mert a kép elemeit matematikai vektorok írják le. Ez így szép, csak a hétköznapi ember nem igazán van otthon a vektorelméletben. Tehát megpróbálom ennél egyszerűbben me 414h74e gfogalmazni: a rajz minden egyes elemét egyenesek és görbék építik fel. Több egyenes természetesen alkothat egy mértani alakzatot is, pl. téglalap, kör, ellipszis stb. A zárt alakzatoknak lehetséges kitöltést is adni, gondoljunk itt arra, hogy például ha rajzolunk egy kört, akkor megmondhatjuk a programnak, hogy azt szeretnénk, a kör belseje legyen piros.

Ezt az elméletet egyébként Philippe Bézier francia matematikus dolgozta ki (adalék, hogy a módszert az autógyártásban karosszériaelemek tervezésére javasolta). Az elmélet lényege: minden egyenest meghatároznak a végpontjaik, a görbéket pedig a végpontokon kívül úgynevezett töréspontjaik, valamint az ezekhez tartozó segédpontok vagy vezérlőpontok. Az alábbi rajzon látható, hogy mit kell érteni végponton és segédponton:

A folyamatos fekete vonal a rajzolt görbe, a szaggatott vonalak csak akkor látszanak, ha megfogjuk valamelyik végpontot (természetesen nyomtatásban sem látszanak). Mint a képen látható, töréspontot nem kötelező felvenni, csak akkor kell használni, amennyiben szükség van rá.

A vektorgrafikus programok ilyen szempontból felfoghatóak objektumos rajzolóprogramnak is, ugyanis a kép objektumok (egyenesek, görbék) sokaságából épül fel. Ennek számos előnye és hátránya is van. Előnyei: a vektoros kép korlátlan méretben nagyítható és kicsinyíthető minőségromlás nélkül. Ez nagyon fontos szempont a tervezőirodák szempontjából (gondoljunk itt az építészekre, gépészeti tervezőkre, nyomdászokra). Mivel a képet leíró matematikai vektorok viszonylag egyszerűen leírhatók, ezért általában a vektoros rajzok sokkal kisebb méretűek, mint a velük összemérhető pixelgrafikus grafikák.

Az alábbi képen látható egy vektoros rajz és ugyanez kinagyítva:

A vektorgrafikus kép (file)méretét alapvetően a benne lévő ún. "csomópon­tok" száma határozza meg. Csomópontnak minősül minden végpont és töréspont is. Egy bonyolultabb grafika könnyen lehet több megabájtos is, sőt akár a több száz megabájt nagyságú állomány is elképzelhető (gondoljunk például a digitális térképekre).

Fontos megjegyezni, hogy a kép mérete nem függ a nagyságától. Tehát a fenti példára utalva, a két kép mérete teljesen egyforma is lehet.

Ennyi előny mellet természetesen szót kell ejteni a hátrányokról is: mivel minden objektum határozott körvonalakkal bír, elmosódott, bizonytalan szélű objektumok ábrázolása csak nagy nehézségek árán oldható meg. Ezért van az napjainkban is, hogy tipikusan a fotók (fényképek) esetében szinte kizárólag pixelgrafikus formátumokkal találkozunk. Egy fotón nagyon kevés határozott körvonal van, alapvetően foltokból épül fel a kép (fekete-fehér és színes fotónál egyaránt.). Ezen kívül különböző fotótechnikai trükkökre sincs lehetőség vektoros formátum esetén (pl. elmosás, élesítés stb.).

Természetesen a vektorgrafikus programok készítői is tisztában vannak ezekkel a nehézségekkel, ezért minden vektoros rajzolóprogram képes a saját formátumú rajzot legalább egy pixelgrafikus formátumba exportálni (átalakítani). Sajnos ez egyirányú folyamat, innen tökéletesen visszaalakítani vektorosra már nem lehet.

Vektorgrafikus formátumok

A formátumok tekintetében hihetetlen sokszínűség uralkodik a vektoros rajzolóprogramok piacán. Gyakorlatilag ahány program, annyi formátum. Szerencsére vannak olyan formátumok, amelyek szabványként vagy "de facto" szabványként honosodtak meg. A másik előny, hogy a konkurens programok általában ismerik egymás fileformátumát, és gond nélkül olvassák-írják azokat. Az alábbiakban a legfontosabb vektoros formátumokat tekintjük át.

EPS - Encapsulated Postscript. Az Adobe cég fejlesztette ki ezt a formátumot. Sajátossága, hogy segítségével egyszerű szöveges állományban írható le a file, ami megkönnyíti a különböző operációs rendszerek közötti átvitelt. (Ide kapcsolódik az is, hogy az ilyen formátumú képek csak Postscript[1] nyomtatókon nyomtathatók ki.

WMF - Windows MetaFile. A Windows operációs rendszerrel terjedt el, minden vektoros rajzprogram ismeri. Emellett az MS Office clipartja (képtára) is ilyen formátumban tárolja a rajzokat.

CDR, CMX - A Corel cég CorelDraw nevű programja használja ezeket a formátumokat.

AI - Az Adobe cég Illustrator nevű programjának a formátuma.

DWG, DXF - Az Autodesk cég Autocad programja által használt formátum. A DXF gyakorlatilag szabvány a mérnöki tervezés területén.

CGM - Computer Graphics Metafile. Kicsi, hordozható vektoros formátum, eltűnőben van, egyre kevesebb alkalmazás támogatja.

DRW - A Micrografx cég rajzolóprogramjának formátuma. Az olcsó rajzolóprogramok közül talán az egyik legjobb.

EMF - Enhanced Windows Metafile. A WMF formátumot leváltani igyekvő formátum, amely a Windows95-ben jelent meg először.