|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A képernyőtervezés elemei
A fejezet tartalma
A vizuális tervezés elemei, a szimbólumok használata, a vizuális objektumok jelentéstartalma. A szövegkiemelés típusai és lehetőségei. A szövegek megjelenítésének irányelvei, a képernyőn való elhelyezésük, a színek használata. A multimédia, a hivatkozás és a hiperhivatkozás fogalma.
Egy jó és hatékony prezentáció elkészítése előtt a legfontosabb tevékenység az, hogy kialakítsuk az egyedi és jól megkülönböztethető megjelenési stílust. Ez többek között azt is jelenti, hogy bemutatónkban egységesen kell kezelnünk a diacsoportok elemeit.
Az egységesített diasorozatok hátterének alakja, színe és fontosabb jellemzői egyenként is azonosak legyenek. Ehhez hasonlóan vagy egységesen kell kezelni a különböző vizuális objektumokat is. A képernyő látványtervezésének egyik legfontosabb szempontja, hogy a rajta elhelyezett szöveges vagy grafikus jelképrendszer és a közvetített információk világosak, érthetőek és egyértelműek legyenek.
Kép: 411.jpg
Feladatok: 22. feladat
A prezentációkban használt szimbólumokat - mivel ezek sűrítve tartalmazzák a jelentést - úgy kell megtervezni, hogy az előadó szöveges kísérete mellett a megcélzott hallgatóság számára szinte azonnal érthetők legyenek. A tervezés során tehát azt is figyelembe kell venni, milyen közegben kerül majd sor a bemutatóra és milyen fizikai körülmények között fogjuk levetíteni.
Egyes szimbólumok, mint a szem képe és funkciója, a születést követő legrövidebb időn belül tudatosul az emberekben. A legtöbb szimbólum jelentését azonban már később, a szocializáció időszakában, asszociáció útján kell megtanulnunk, pl. a galamb olajággal mindenkinek a béke jelét szimbolizálja. Ha a szimbólum egy kevésbé sikeres rajz, akkor nehezen felismerhető, vagy szélsőséges esetben jelentése meghaladhatja a néző korábbi tapasztalatát (entrópikus információ). Ilyenkor nem történik meg a felismerés, esetleg téves asszociáció történik. Téves felismerés történhet akkor is, ha a rajz sikeres, és a néző tudja is, mit ábrázol, azonban nem a megszokott helyzetében ábrázoljuk, vagy egyszerűen kiragadjuk abból - megszűnik az összefüggés a környezet és a szimbólum között, nincs meg a kontextus. Az ellentmondást tartalmazó kép bemutatásakor nem feltétlenül segít a magyarázó szöveg. Ilyenkor, ha értelmező szöveget fűzünk a képhez, az inkább magyarázkodásnak tűnik.
Kép: 412.jpg
Feladatok: 24. feladat
A prezentációtervezésnél előfordulhat, hogy olyasmit kell ábrázolni, aminek nincs vizuális megfelelője. Az általunk "kitalált" szimbólumokhoz mindenképpen célszerű valamilyen egyszerű, szöveges magyarázatot is közölni, és ezt mindaddig meg kell tenni, míg a hallgatóság vizuális eszköztárába be nem épül a szimbólum a tartalmával együtt.
A szimbólumok között találhatók olyanok, amelyeknek nincs nyilvánvaló képi vagy ideologikus kapcsolata, de egy korábban megszerzett információ alapján a felismerése könnyedén megtörténhet (redundáns információ). Ilyenek a pártok szimbólumai, vagy a multinacionális cégek emblémái.
Amint azt korábban láttuk, az üzenetnek a képi megjelenése jelentősen befolyásolja a megértést, vagyis az üzenet hatékonyságát. Ennek megfelelően a prezentációk tervezése nem más, mint üzenettervezés. Ez a munka esztétikai érzéket, kreativitást, ergonómiai ismeretekben való jártasságot, grafikai és szerkesztői tapasztalatot követel.
Kép: 412_1.jpg
Feladatok: 25. feladat
Egy helyesen megtervezett, képernyőn megjelenített bemutatóval hatékonyabb előadás valósítható meg, mint egy nyomtatott anyaggal, bármennyire jól van az előkészítve. Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy ha a prezentáció tervezése vagy kivitelezése rossz, akkor a megértés hatékonysága gyengébb lehet, mint egy kevésbé jól sikerült szétosztott nyomtatványé.
A képernyőn megjelenő szöveg olvasása sokkal nehezebb és fárasztóbb, mint a kinyomtatott szövegeké. Az elektronikus megjelenítés lehetőségeit figyelembe véve viszont ezek a hátrányok kiküszöbölhetők. Míg a nyomtatott dokumentumok esetében az oldalak mérete, addig a számítógépnél a monitor nagysága határozza meg az egyszerre megjeleníthető információ mennyiségét, az üzenetátadás felületét.
A hagyományos írott szövegek esetében az információegységek tetszés szerinti megválasztásával szinte korlátlan lehetősége van a prezentáció készítőjének, hogy a témát miképpen dolgozza fel, milyen sorrendi megoldást válasszon, mi legyen a szöveg súlyponti része és ezt hogyan jelölje meg.
A szövegek elhelyezkedésének formáját és általános szempontjait már a tervezés elején fontos meghatározni. Az információközlés egyik döntő eleme az, hogyan helyezkedik el a textus a képernyőn. Az általunk előre meghatározott és rögzített szabályok és módszerek következetes alkalmazásával elérhetjük azt, hogy elkészült bemutatónk egységes képet mutasson.
A szabványos külalak érdekében meg kell meghatároznunk, hogy mennyi hely és idő áll rendelkezésünkre. Egy dia (vagy képernyő) megadott helyére beillesztett szövegblokkot csak akkor tudunk hatékonyan megtervezni, ha ismert a blokk számára kijelölt terület mérete és fontosabb paraméterei. Ha ezeknek az információknak már birtokában vagyunk, akkor meghatározhatjuk a szövegrész szükséges jellemzőit: betűtípus, betűstílus, szín, sorköz, betűtávolság, betűméret, térköz, behúzás, igazítás típusa. Amint meghatároztuk a szövegblokk jellemzőit, az összetartozó szövegrészeket blokkokba szervezzük, és ezeket - amennyiben lehetséges - megpróbáljuk egy hasábba összefogni. Az így megalkotott hasábok hossza ne legyen túlságosan nagy, mert rendkívüli mértékben ronthatja az olvashatóságot.
Soha ne töltse ki egyetlen nagy szövegtömbbel a képernyőt! A képernyő területének 25%-ánál nagyobb szövegrész használata nem ajánlott!
Hibásan kialakított szövegtömb
Kép: 413.jpg
Helyesen kialakított dia
Kép: 414.jpg
Ellenőrző kérdés: 29-31. kérdés
A szövegtervezés során vizsgáljuk meg, hogy az adott vetítési környezetben (monitor mérete, felbontóképessége) melyik az optimális betű-, sorköz-, és térközméret, amely még jól látható és nem fed le túl nagy területet. Amennyiben a vetítési környezetet nem ismerjük előre, semmiképpen ne használjunk 20 pontosnál kisebb méretű betűt!
A betűmérethez szorosan kapcsolódik a hasábon belüli sorhossz is. Ügyeljünk arra, hogy egy sorba ne csak 1-2 szó, vagy szótöredék kerüljön, hanem hosszabb mondatrészek legyenek. A túltördelt információ megismerése az olvasó számára időigényes, mivel a szétbontott szövegrészekből össze kell állítani az eredeti tartalmat. Ez a tevékenység elvonja a figyelmét és eközben elveszítheti azt a gondolati fonalat, amit a prezentációval megcéloztunk.
Ellenőrző kérdés: 32-33. kérdés
A megjelenítendő szövegekben mindenképpen kerüljük el azokat a rövidítések és a mozaikszavakat, amiket csak azért használunk, hogy tömörebb legyen a bemutató. Természetesen ez nem vonatkozik a cégnevekre vagy termékjelekre, stb. Törekednünk kell az egy sorba kerülő betűk számának optimális meghatározására, ami a gyakorlatban - mint tapasztalni fogjuk - sok kompromisszummal jár.
A betűvel szemben támasztott legfontosabb elvárásaink:
legyen jól olvasható (a szókép is),
legyen szép formája,
legyen határozott vonalvezetése,
legyen önálló jellege,
ne legyen mesterkélt.
A betűk jellemzői:
betűtípus: reneszánsz, barokk, klasszicista, betűtalpas, talp nélküli, írott, dekoratív,
betűméret: mértékegysége a pont,
betűstílus: álló, dőlt, félkövér, kövér, félkövér dőlt, kiskapitális.
Kép: 415.jpg
Lényeges a betű megfelelő típusának megválasztása. Könnyen és jól olvasható betűtípusokat célszerű használni. Az elektronikus prezentációs eszközök egyik előnyének tekinthetjük, hogy a rosszul megválasztott betűméret könnyedén módosítható. Ha utólag vesszük észre, hogy a díszes megjelenésű betűtípus amit alkalmaztunk nem igazán megfelelő olvashatóság szempontjából, akkor ajánlatos azt gyorsan megváltoztatni.
Olvashatóság szempontjából érdemes kiemelni a betűtípusokból a talpas (serif) és a talpatlan (sans serif) betűket. Tulajdonképpen minden betűfajta besorolható vagy egyik, vagy másik típusba aszerint, hogy a betűvonal végződése milyen. A talpas betűk vonalának lezárásra egy rövid keresztvonalat alkalmazunk, ami segíti az olvasást, hiszen sorvezetőként viselkedik. Ezt a betűfajtát általában folyószöveg (kenyérszöveg) szedésére használjuk és olyan helyen alkalmazzuk, ahol a 8-12 pont nagyságú - viszonylag apró - betűk jelenítik meg a mondanivalót.
Kép: 416.jpg
A talpatlan betűket általában 18-72 pont (vagy ennél nagyobb fokozatú) betűk szedésére használhatjuk, elsősorban rövid szövegekben, címekben. Itt hiányzik a betű vonalát lezáró apró vonal, ezért nehezebben olvasható, de ezt a nagyobb betűfokozat ellensúlyozza. Óriásplakátokon, hirdetéseken, képernyőszövegeken (tévé sms-csík, multimédia, prezentáció és nagybetűs kézírás) fedezhetjük fel.
Kép: 417.jpg
A tervezés során figyelembe kell venni, hogy bizonyos betűméreteket kizárólag monitoron való megjelenítésre terveztek, a többi méretet pedig egy alap betűminta nyújtásával vagy kicsinyítésével származtatják az alaptípusokból. Egy ilyen származtatott betűtípus soha nem mutat olyan szép, "sima" képet mint az, amelyiket eredetileg a képernyőre tervezetek. Jól gondoljuk meg azt is, hogy milyen betűtípusoknál használunk döntést vagy vastagítást, mert az előbb leírt jelenség mutatkozik bizonyos betűtípusoknál a dőlt és kövér betű típus változatban.
Ellenőrző kérdés: 77. kérdés
Azokat a megkülönbözetett szövegrészeket nevezzük kiemeléseknek, amelyek bizonyos szövegrészekre külön is felhívják az olvasó figyelmét, segítik a lényeges információk felismerésében, valamint gátolja figyelmének elkalandozását. Ilyen vizuális elemeket a hagyományos nyomtatott médiában is alkalmaznak.
A prezentációtervezés egyik általános hibája is a kiemelésekhez kapcsolódik. Gyakori használatuk megzavarhatja a lényeges elemek felismerését és elválasztásukat a kísérő, kiegészítő információktól. A szövegrészek kiemelése megkönnyíti a memorizálást, de a kiemelés teljes szövegkörnyezetének rögzülését sajnos nem segíti. A túlságosan hangsúlyosan kiemelt szövegrész elnyomja a szöveg környezetét és gyengíti a teljes szöveg megértését. A kiemelő módszereknek meg kell felelniük a kiemelt információ fontosságának és az alkalmazott grafikai eszközöknek, valamint a választott egységesítési szabályoknak.
Ilyenek lehetnek például, a betűk vastagon szedése, az aláhúzás, a döntés, az eltérő betűtípus alkalmazása, vagy az eltérő betűnagyság alkalmazása.
A képernyőtervezés során természetesen sokkal több, változatosabb kiemelési eszközkészlet áll a tervező rendelkezésére. Alkalmazásuk közben fontos, hogy legyünk mértékletesek és csak annyi információt emeljünk ki, amely ténylegesen biztosítja, hogy a fontos részek jobban felismerhetők legyenek. Túlzott használatuk során már nem egyértelmű, mit szerettünk volna kiemelni. A használt eszköznek mindig meg kell felelnie a kiemelt információ fontosságának!
A kiemeléseket alapvetően három csoportba oszthatjuk:
elsőrendű figyelemfelkeltő eszközök: a ritmus (színváltás, színintenzitás növelése), méretkülönbség, hangeffektus,
másodrendű figyelemfelkeltő eszközök: az inverz megjelenítés (háttér és betűszín csere), keret használata,
harmadrendű figyelemfelkeltő eszközök: betűtípus-váltás, aláhúzás, nagybetűk használata.
Ellenőrző kérdés: 78., 81. kérdés
A képernyőn megjeleníthető legegyszerűbb ritmuselem a villogás és a színváltás. Az egységes színsémára épülő képernyőn egyenletesen, de nem túl gyors ütemben villogó szövegrész a figyelmet a megjelölt elemre irányítja, jelezheti, hogy valamilyen fontos kezelési funkció tartozik az objektumhoz, de jelentheti azt is, hogy ez a szöveg hordozza a legfontosabb információt. Igen gyakran használjuk arra is, ha kritikus hiba- vagy figyelmeztető üzeneteket kívánunk környezetéből kiemelni. Szintén hatékonyan használhatók a ritmuseszközök megerősítést igénylő helyzetekre, vagy ha a kezelő figyelmét egy általános, szokásos helyzettől eltérő jellemzőt takaró információra szeretnénk felhívni. Vigyázzunk vele, mert gyakori alkalmazása háttérbe szoríthatja a kiemelés jelentőségét, így csak nagyon fontos üzenetek esetében alkalmazzuk!
A szövegelem képernyőn való megjelenésekor vagy az információ képernyőn való ottléte alatt hangeffektus, beszédkíséret is kiemelheti a kívánt objektumot. A jól megválasztott és nem túl gyakran használt effektus hatékonyan segíti a figyelem ráirányítását a lényeges elemekre. A villogás és a hangjelek feltűnőségük miatt kerültek az elsőrendű figyelemfelkeltő eszközök közé. Szintén ne használjuk túl gyakran, mivel elvonhatja a figyelmet vagy a kiemelő szerepet csökkentheti.
Kontraszthatást érünk el, ha a kijelölt szövegrészt és közvetlen környezetét egymástól a "legtávolabbi" színtónusúra választjuk. Ha a szövegrész hátterének és betűszínének más színt adunk, mint a közvetlen környezetének színe, inverz kiemelésről beszélünk. Ez utóbbi a kontraszthatás "gyengített" változata, de jó hatékonyságú kiemelést készíthetünk ezen a módon is. Az inverz megjelenítésnek a legegyszerűbb esete az, amikor a háttér- és betű színét megcseréljük. Ez utóbbi a leggyakoribb kiemelésfajta monochrom környezetben. Színes felület esetében vezérlő funkciók megjelölésére is használják az inverz megjelenítési módot, pl. a web hiperlinkjei ilyenek.
Ellenőrző kérdés: 79-80. kérdés
Egy kiválasztott szöveg- esetleg objektumelem kiemelése elvégezhető oly módon is, hogy egy aránylag egységes sötét tónusú háttér mellett közepesen világos szövegkörnyezethez egy sokkal világosabb színtónust rendelünk hozzá. A fordított színtónusú kiemelés is hasonló jó hatás ér el.
Köztudott, hogy minden szín eltérő pszichológiai hatást vált ki az "olvasóból". Sőt, bizonyos színek már korábban kialakult képzeteket vonnak maguk után (vörös-vér, kék-ég, sárga-nap stb.). Ezért, ha kiemelést eltérő színekkel oldunk meg, a kiemelt szövegrészek különböző hatást válthatnak ki. A kiemeléshez használt szín minden esetben olyan legyen, amely tónusában is eltér a közvetlen környezetétől. Éppen ezért a prezentációtervezés első lépéseként készítsünk egy monochrom előtervezést (fekete-fehér vagy szürke tónusú képtervezést). Ezt különösen a kiemelések esetében fontos megtenni, és különösen azokban az esetekben nélkülözhetetlen, amikor nem tudjuk előre, hogy a prezentációs megjelenítő eszközön pontosan hogyan jelenik meg az, amit szeretnénk. Ilyen előtervezés nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor nem tudjuk, hogy milyen eszközön fogjuk levetíteni a prezentációt.
Kép: 418.jpg
Szintén jó eredményt érhetünk el a figyelemfelkeltés területén, ha a kiemelendő szöveget nagyobb betűméretben vagy beritkítva jelenítjük meg. Nem annyira feltűnő, mint az eddig említett típusok, de jól alkalmazható hosszabb szövegekre is. Ezzel az eszközzel gyakran találkozunk hagyományos írott médiumok esetében is.
Ha egy megadott szövegrészt körülhatároló vonallal látunk el, akkor a szövegrészt csak ezzel a zárt síkrésszel együtt tudjuk környezetétől leválasztani. A prezentációs fejlesztő eszközök nagyon sokfajta szöveghatároló keretet biztosítanak a kiemelés számára.
Keretkiemelést se alkalmazzunk túl gyakran, mivel nehezíti az olvasást. Fontos, hogy ne tűnjön teljesen önállónak a megjelölt rész. Veszély forrása lehet a megértésben, mivel erőltetett használata megtörheti az olvasási szekvenciát.
Keretkiemelések
Kép: 419.jpg
Egy objektum kiemelhető úgy is, hogy a kijelölendő szöveget más betűtípussal, vagy egységesen nagybetűvel, illetve kiskapitális stílusban jelenítjük meg. Ám ügyeljünk a típusváltásokra! A nagybetűs kiemelést leggyakrabban "szegényes" eszközkészlet esetén használjuk főleg szakszövegekben, ahol más, speciális információt is hordozhat (például a matematikai szövegekben a nagybetűk jelenthetnek halmazt, vagy mátrixot).
A vastag kontúr vagy vonal kifejező ereje szintén hatásosan alkalmazható a prezentációkban. Általában szegényes színkészlet esetén használjuk. Bekeretezéssel, alá-, föléhúzással vagy árnyékolással a megadott szöveg könnyen kiemelhető. Speciális vonal a nyíl. Segítségével különböző objektumok összekapcsolhatók, továbbá az elemek között sorrendiség jelölhető ki.
A helyesen megtervezett grafika hatékonyan használható prezentációkban és esztétikus megjelenést biztosít. A ma használatos leggyakoribb operációs rendszereket és az ezekhez kapcsolódó fejlesztő, illetve vetítő alkalmazásokat már eleve olyan grafikus felhasználói felülettel látták el, amelyek képesek megfelelő minőségben képeket, filmeket, animációkat megjeleníteni. Az idő múlásával bizonyos grafikai objektumok szabványosodtak, így alakultak ki az ablakok, a legördülő és kinyíló menük, a nyomógombok, az ikonok és a szövegmezők. Ezek kezelése egységes lett, használatuk a felhasználók számára megszokottá vált. Prezentációinkban ezeket az elemeket tetszés szerint használhatjuk, nincs szükség az elemek külön magyarázatára.
A grafikai elemek esztétikai megjelenése nagyon fontos: a sokadszor másolt kép, vagy egy rossz minőségű kép, amelynek információi elmosódottak ronthatja a megértést, a "nézők" számára fárasztó, nehezen olvasható és ezért félreérthető.
Ellenőrző kérdés: 39., 40., 42. kérdés
A multimédia - a 80-as évek egyik korszakalkotó informatikai újdonsága - teljes mértékben betört nemcsak a számítógépet használók világába, hanem szinte az élet minden területére, így természetesen része lett az üzleti életnek és az oktatásnak is.
A multimédia név gyűjtőfogalom, amely magában foglalja az olyan új számítástechnikai, távközlési termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket a média területén használunk fel. Ezenkívül az információk megszerzését, illetve a tanulási folyamatban a média újszerű felhasználását is jelenti. Négy fontosabb jellemzője van:
Fő jellemzője, hogy az eltérő típusú médiumok egyidejű (szinkron), valamint egymást követő, aszinkron használata egy egységes megjelenítő platformon történik.
A különböző adatok tárolása, feldolgozása és megjelenítése a digitális technikák felhasználásán alapul. Egyre tökéletesebb számítógépek segítik a megjelenítés tökéletességét, gyorsaságát és komplexitását, valamint vizuális- és hanghatásainak közvetítését.
A felhasználó interaktív kapcsolatban van a teljes rendszerrel, amelynek használata során képes befolyásolni a rendszer működését, hatásokat válthat ki és felidézhet már korábban megismert információkat. Ezt interaktivitásnak, a választás szabadságának nevezzük.
Az információk elérése nem lineáris. A korábban felhasznált információk eredeti formájukban bármikor visszaidézhetők. Kikerülhetők azok a területek, amelyek az aktuális információközlésben lényegtelenek.
Ellenőrző kérdés: 41., 43., 44., 46., 56., 57. kérdés
A multimédia programok alapvetően vizuális, illetve auditív elemeket alkalmaznak. Hagyományosan egy könyv olvasásának folyamata egy előre megadott sorrendben történő, folytonos tevékenység, lineáris szerkezetű, azaz az elejétől a végéhez a közbenső részek végigolvasásával juthatunk.
Egy multimédiás prezentáció során a sorrendbe való beavatkozás lehetősége, valamint a prezentáció különböző részeire való ugrások lehetősége biztosítja azt, hogy egy bemutató bármely része bármikor áttekinthető, újból előhívható.
Ez sajnos azzal a problémával is jár, hogy az ugrások közben a szerző által kialakított gondolatmenet megszakadhat. Ezért a multimédiás prezentáció során figyelembe kell vennünk azt, hogy egy oldal milyen közvetlen környezetben helyezkedik el. Ezért a tervezés folyamata alatt oda kell figyelni az alkalmazandó szerkezeti- és tervezési stílusra, mivel az elemek között meg kell teremteni a szerkezeti hierarchiát. Emellett biztosítani kell azt az egységes megjelenést, amely segítséget nyújt az összetartozó elemek megtalálásához.
Ellenőrző kérdés: 45., 47., 53., 55. kérdés
Az interaktív multimédia rendszerek használata az egységes kezelő- és megjelenítő felület miatt könnyű. A bemutató során használt számítógép az összes funkció ellátására képes, így nem kell különböző egységeket kezelni.
A hagyományos audiovizuális szemléltetés során a különböző kódolású és típusú információhordozó-berendezéseket nehéz volt egymással szinkronizálni vagy összekapcsolni. Ezzel ellentétben a multimédiás rendszerekben megjelenítendő információk digitalizált formájúak ezért ezek egymásba illesztése könnyedén megoldható, és egyszerűen szinkronizálhatók is.
Ellenőrző kérdés: 54. kérdés
Az alkalmazás olyan eleme, amely nem csak információként szolgál, hanem egy hivatkozást is tartalmaz. Alapvetően nem más, mint a szövegeknek és a hivatkozásoknak egyfajta kapcsolata. A szövegre való hivatkozás során a további információk a megadott helyről - a linkről - lesznek elérhetők. A hiperhivatkozást tartalmazó dokumentumban az információs egységek hierarchikus kategóriákba, illetve logikailag egybefogott kapcsolatokba szerveződnek. A hiperhivatkozás egy logikailag összetartozó információs egységet több kisebb információrészre tagol, mégpedig úgy, hogy közöttük egy hálózatrendszert hoz létre.
Ellenőrző kérdés: 48-51. kérdés
A hipermédia alatt hiperhivatkozásokat tartalmazó multimédiás eszközt értünk. Egy hipermédia rendszerben a szövegegységek és hiperhivatkozások mellé különböző típusú információegységek is társulhatnak (pl. képek, grafikák, zenei hangeffektusok, beszéd, animációk, videoelemek stb.). Az ilyen típusú elemeket objektumnak nevezzük. A szövegek mellett tehát az objektumok is rendelkezhetnek hivatkozással, így a hiperhivatkozás fogalma kiterjeszthető az objektumokra is.
Ellenőrző kérdés: 52. kérdés
Találat: 2935
