A UNIX és a LINUX operációs rendszer

I. A Unix

A Bell Laboratóriumból származó operációs rendszer. 1965-töl az AT&T Bell Laboratórium is részese volt annak a fejlesztésnek, melynek célja egy óriási, univerzális, mindenre alkalmas operációs rendszer, a MULTICS megalkotása volt. 1969-ben világossá vált, hogy a készülõ rendszer túl bonyolult, ezért túl drága, és 222b14c mérsékelten hatékony lenne, így a Bell Laborató­ri­um visszavonult. Egy csoport azonban, Ken Thompson vezetésével a megszerzett tapasztala­to­kat felhasználva, de reálisabb célokat maga elé tûzve olyan rendszeren kezdett dolgozni, mely alkalmas a programfejlesztés hatékony támogatására. A Multics-ra rímelõ Unix nevet Brian Kernighen adta az új operációs rendszernek. Átírták a Unix-ot C nyelvre, ami lehetõvé tette, hogy a rendszert viszonylag kis erõfeszítéssel más gépekre is adaptálni lehessen, így nagyban elõsegítette a rendszer elterjedését.

Az AT&T jelképes összegekért az egyetemek rendelkezésére bocsátotta a Unix-ot, annak for­ráskódjával együtt, megnyitva ezzel a folyamatos újítás, fejlesztés - és mellesleg a számtalan Unix változat kialakulásának lehetõségét is. A Unix továbbfejlesztésébe késõbb több nagy cég is beszállt, így az egyre jobb és biztonságosabb lett. A kernel TCP /IP protokollt átvéve háló­zatkezelõ funkciókkal bõvült. Késõbb a "C" nyelvû kernel és a shell szabványosítását is elvé­gezték Portable Operating System Interface (POSIX) néven.

A Unix-ot olyan nagy számítógép gyártók gépein kezdték alkalmazni, mint az IBM és a SUN. A Unix hálózati filozófiája szerint a kliens alkalmazások mindegyike egy központi gé­pen, a "hoston" fut, a felhasználói kapcsolatokat pedig "terminálok", egyszerû megjelenítõ eszközök biztosítják. Ezek persze lehetnek akár önálló operációs rendszerrel rendelkezõ szá­mítógépek is. A TCP/IP protokoll és ez a hálózati filozófia különösen alkalmassá tette a Unixot az Internetes környezetben való használatra, hiszen a terminálok és a host-ok közti adatforgalom így nem jelentõs, ami az Internet-et összekötõ távközlési rendszerek használati költsége miatt nem lebecsülendõ szempont.

A Unix shell leginkább a DOS-ra hasonlított. Ez nem véletlen, hiszen a DOS fejlesztésekor a Unix volt az egyik minta. A kernel azonban teljesen más, mint a DOS-é. Mára a Unix is ren­delkezik grafi­kus, X­-Windows-nak nevezett felhasználói felülettel, de a régi szöveges parancs­sor felületeket is széleskörûen használják.

II. A Linux  

Az 1980-as évek végén a személyi számítógépek piacán is megjelentek a 32 bites processzo­rok (Intel 386), melyek kellõen nagy teljesítményûek voltak ahhoz, hogy egy finn diák, Linus Torvalds 1991-ben hozzáfoghasson egy új Unix változatot készítéséhez, melyet Linux névre keresztelt.

1991-ben a Linux 0.01 free szoftverként az Interneten forráskódban is szabadon elérhetõ volt, így fejlesztõ kedvû számítógépbarátok széles köre kezdett a kiterjesztésén dolgozni. A fej­lesztés fõ célpontja a kernel volt, hiszen a Linux, bár korrekt folyamat- és memóriakezelést valósított meg, nem tudott hálózatot kezelni, a perifériáknak csak egy nagyon kis hányadát támogatta, és a fájlkezelés területén is hagyott még kívánni valót maga után.

1994 májusában jelent meg a Linux 1.0. A legfontosabb változást a hálózati protokollok, és a hálózati kommunikáció megvalósítása jelentette, de számos hardvertámogatással is bõvült a Linux eszköztára: (természetesen az alapvetõ perifériák mellett) ismerte már az egeret, a CD-ROM-ot, a hangkártyát, a modemet, a hálózati kártyát. A siker hatására nemsokára megjelent az 1.1 változat, de annyi hibát tartalmazott, hogy a felhasználók inkább visszatértek az elõzõ­höz. A Linux 1.1 emlékét õrzi az a hagyomány, hogy azóta a páratlan sorszámú Linux-ok mindig egy kísérleti változatot jelölnek.

1996 júniusában, a Linux 2.0 lényegesen javított memória- és fájlkezelõ rendszert alkalma­zott, és már kitört a PC-k világából, elkészültek a MIPS, Alpha, PowerPC, Motorola.

Az Linux életútja során megszerzett rugalmassága, stabilitása (és persze nem utolsó sorban ingyenes terjesztése) tette lehetõvé, hogy napjainkra a hálózati szoftverek piacán elért részese­dése elérte az összes többi Unix változat együttes részesedését.

Manapság a legismertebbek a Red Hat, a Suse, Debian és a Caldera Linux névre hallgatnak. A

Linux szabad, tehát free szoftver, azonban nem mentes minden kötöttségtõl. A licenc leg­fontosabb eleme, hogy a Linux-ból senki nem húzhat anyagi hasznot és nem korlátozhat má­sokat abban, hogy az általa létrehozott terméket tovább fejleszthesse. Ha tehát valaki elkészít egy saját Linux változatot, azt nem adhatja el, köteles a programmal együtt annak forráskódját is ingyen vagy jelképes összegért biztosítani.

A Linux a Unix hagyományok megtartásával összeállított olyan többfeladatos, többfelhasználós operációs rendszer, amely rendelkezik a teljes Unix eszköztárral. Kialakulá­sának körülményeibõl adódóan máig tervezési alapelve a lehetõ legjobb hardver kihasználás, a legújabb változatok is futnak egy 4 MB-tal felszerelt 386-os PC-n. A másik alapelv a szabad terjesztés, fejlesztés és az ingyenesség. A Linux fejlesztésének legfontosabb jelenlegi célja a szabványosítás. annak érdekében, hogy se a programozókat, se a felhasználókat ne érjék kü­lönösebb meglepetések, a Linux-ra készült (általában szintén ingyenes) alkalmazások gond nélkül fussanak az eltérõ változatokon is.