AZ ALKOHOL Az alkohol egyike az ember által leggyakrabban használt pszichoaktív Drogoknak. Történeti áttekintés: Már a civilizáció kezdetei óta használjuk. Az emberek gyakorlati okok miatt kezdtek el alkoholos italokat inni. Arra is van bizonyíték, hogy a kökorszaki emberiség már készített alkoholtartalmú italokat. A hatezer éves egyiptomi civilizációban már megtalálható a borkészítés, rájöttek, hogy a szölölé hamar megromlik, de az erjesztett lé a bor sokáig megmarad. Az ivóvíz piszkos volt, sok fertözö betegséget terjesztett ekkor rájöttek, hogy ha bort isznak nem betegszenek meg. A történelem során a legtöbb társadalomban jelen volt az alkoholfogyasztás szokása, és hagyományosan nagy szerepet játszott sok társadalmi, vallási és orvosi tevékenységben. A római birodalomban nagy tisztelete volt a bornak. Hozzáférhetö volt minden társadalmi réteg számára. Késöbbi idök folyamán a bor nagy szerepet kapott a római katolikus egyház, késöbb a protestáns egyházban is A reneszánsz idején az alkoholos italok az európai társadalmak részévé váltak, az alkohol tömegtermék lett, céhekbe tömörült kereskedök forgalmazták, akik felügyelték az italok készítését is. A söripar 1300-ban jelent meg Európában. Az emberek kísérletezni kezdtek a különbözö alkoho 535f52f lfajták fogyasztásával, így a fogyasztásuk az európai kultúra részévé vált, melyben nagyon sokszor fogyasztásuk részegedéssé fajult. De nem csak az alkohol használatának, hanem a vele való visszaélésnek is megvan a története. Ennek megfelelöen azokban a társadalmakban, amelyekben jelen van/volt az alkoholfogyasztás, rendre megjelentek az ellenintézkedések is, jóllehet, a szokás teljes betiltása kivétel nélkül mindenütt sikertelen volt. Kanada 1878 óta kísérletezik az alkoholtilalom különbözö formáival. Jelenleg néhány "száraz" helység kivételével az egész országban legálisan kaphatóak az alkoholtartalmú italok. A drogok történelmének egy érdekes fejezete az alkoholtörvényekhez kapcsolódik: több, mint 300 évvel ezelött vezette be a kanadai törvényhozás az elsö alkoholtilalmat, mely megtiltotta, hogy az indiánoknak alkoholt adjanak el. Néhány hasonlóan diszkriminatív törvényt csak mostanában szüntettek meg. Az USA-ban 1934-ben zárult le az alkoholtilalom 15 éves periódusa. A program sikertelenségét késöbb a törvények betarthatatlan jellegével: a nem eléggé hatékony intézkedésekkel, a korrupcióval
leginkább a nép támogatásának hiányával magyarázták. A legális alkoholforgalmazás megszüntetése után gomba módra elszaporodtak a házi sör- és pálinkafözdék, ezzel együtt megjelent a feketepiacon a házi pálinka és egyes mérgezöhelyettesítöi, beindult a szeszcsempészet, a szervezett bünözés. Az alkohol a háború után az emberi problémák második legjelentösebb forrása lett. Az alkoholizmus tömegesen jelenik meg. A statisztikai adatok önmagukért beszélnek: hazánkban 800.000-2.000.000 közöttire becsülik az alkoholisták számát. Ez a szám 4-szeres az 1980-ban mért értéknek. A 25 év feletti magyar lakosság minden korosztálya csaknem minden más országot megelöz a májzsugorodásban meghaltak számát illetöen. A halandósági adatok mind a nök, mind a férfiak esetében ezt a tendenciát mutatják. (dr. Treure Tamás: Az alkoholfüggés kezelésének új lehetöségei) Az alkohol jellemzöi: Az etil-alkohol (C2H5-OH), melyet három egyszerü elem, a szén, a hidrogén és az oxigén alkot, színtelen, kellemes szagú, égetö ízü, vízzel bármilyen arányban hígítható, gyúlékony, szerves folyadék. Az "alkohol" kifejezés alatt többnyire az etil-alkoholt vagy másnéven etanolt értjük, bár az alkoholok családjába sok egyéb anyag is beletartozik, köztük olyanok is, amelyek már kis adagokba erösen mérgezöek. Ilyen pl: metil alkohol (CH3-OH)- kis mennyiségben vakságot okoz, nagy mennyiségben halálos kimenetelü mérgezést okoz (1 dl). Annak ellenére, hogy az alkoholtartalmú italok erjesztés útján való elkészítésének módja az elmúlt párszáz év alatt nem volt titok, a konkrét elöállítási folyamatot elöször Louis Pasteur írta le a XIX. század közepén. Kutatásai során kiderítette, hogy az alkoholt egy mikroszkopikus méretü egysejtü élesztögomba állítja elö, mely bizonyos cukrokat szén-dioxiddá és etil-alkohollá bont le, vagyis az alkohol általában növényi eredetü, cukor tartalmú, erjedés során keletkezö szerves vegyület. . A szén-dioxid miatt van kupak a sörösüvegen, és a pezsgö is ezért lövell ki nyitáskor az üvegböl. Mivel az élesztö nem tudja megemészteni a keményítöt, az olyan gabonafajták magjainak örleményét, mint az árpa, a rozs, a kukorica vagy a rizs, erjesztés elött malátázni(maltózzá alakítani) szükséges, és csak ezután lehet erjesztéssel sört, gint vagy whisky-t gyártani belölük. Az erjedés rendszerint addig tart, amíg el nem fogy az anyagból a cukor. Ahogy növekszik az erjedö anyagban az alkohol mennyisége, úgy lassul az erjedési folyamat. Az erjedés teljesen leáll, ha az alkoholszint eléri 14%-ot (vagyis a természetes erjedés során az alkohol max: 11-14 fokos lehet). Ez az érték felsö határt szab a természetes úton (desztillálás nélkül)elöállítható alkohol erösségének. A desztillálás során felforralják és elkülönítik az illékonyabb alkoholt az egyéb folyadékoktól (többnyire ez víz). Ez az eljárás az etanol további koncentrációját teszi lehetövé. Bár ezt az eljárást a Közel-Kelet már évszázadokkal elöbb megismerte, a pálinka desztillációja Európába csak 700 évvel ezelött jutott el. Ma az etanol szintetikusan is elöállítható. A kanadai sör kb. világos 4-7%-os, a barna 7-8%, a természetes borok 7-14%-os, a brandy-vel "feljavított" borok akár 20%-os, a nöies italok (Balis, chery...)40% alattiak, pálinka és az égetett szeszek pedig 40%-os (a bolti- mert a törvény többet nem engedélyez), de a házi 60, 70 %-os alkoholtartalommal rendelkezhet. A tiszta alkohol 98%-os ennél tisztább nem létezik, mert reakcióba lép a levegövel és rendkívül illékony. Más szavakkal, 12 uncia sör, vagy 3-4 uncia bor ugyanannyi alkoholt tartalmaz, mint 11/2 uncia whisky. Az "égetett szesz" kifejezés évszázadokkal ez elöttröl ered, egy durva, ám hatékony analizáló eljárásból, amely arra szolgált, hogy segítségével megbecsüljék valamely szesz alkoholtartalmát . Ha a szeszesitalba áztatott puskapor begyújtáskor felrobbant, ez bizonyítékként szolgált arra, hogy az italnak legalább a felét alkohol teszi ki. Kanadában és Angliában az égetett szeszek alkoholtartalma kb. 57%, míg az USA-ban a szeszek fokát az alkoholtartalom kétszereseként számítják (pl. egy 80%-os whisky valójában 40%-os alkoholtartalmú). Gyógyászati célú alkalmazása Az alkoholt az angliai és az amerikai gyógyszerlexikonok is nyilvántartják, mint hivatalos drogot, de a különbözö alkoho 535f52f ltartalmú italok már nem szerepelnek a gyógyászati célú felhasználásra alkalmas szerek között. Az alkoholt az elmúlt pár száz évben gyakran említették, mint olyan szert, amely majd minden betegség vagy kór gyógyítására alkalmas. A szer gyógyászatban kifejtett állítólagos hatásainak többsége valószínüleg a képzelet szülötte volt, és azon farmakológiai hatásainak elérésére, amelyek valóban használhatóak a gyógyászatban, ma már más, hatékonyabb drogokat használunk. Ennek ellenére az alkohol még mindig hasznos szerepet tölt be a gyógyászatban. Az alkoholt gyakran használják: tartósító- vagy oldószerként, illetve más drogokat oldanak fel benne, így állítanak elö különféle tinktúrákat, elixíreket, szeszeket és sokféle orvosi szirupot használható a bör tisztítására, fertötlenítésére és kiszárítására
láz esetén lehütésére
az izzadás csökkentésére (sok
desodoráló szer is tartalmazza)
ájulásos esetek kezelésére ideiglenes vagy tartós hatású idegnyugtatóként (injekcióban)
az étvágy és az emésztés fokozására
Kb. 70%-os koncentrációban hatékony baktériumölö szer, bár nyílt sebek ellátására kevéssé alkalmas, mivel roncsolja a bör alatti szöveteket.
Az alkoholt ma is javasolják, mint trankvillánst, nyugtató vagy altatószerként, viszont egyes személyek számára ellenkezö feldobó, enyhe hangulatjavító hatása van. Ma már nem használják biztonságos sebészeti érzéstelenítöként, mert az érzéstelenítéshez (tudatvesztéshez) szükséges dózis veszélyesen közel van a halálos szinthez. Alacsonyabb dózisban a drog enyhe fájdalomcsillapítóként használható.
A népi gyógyászatban ma is használják meghülések kúrálására, annak ellenére, hogy ha van is jótékony hatása, az legfeljebb a hangulat javításában és a beteg megnyugtatásában játszik szerepet.
A drog fogyasztása, felszívódása, terjedése és sorsa a testben Az alkoholt általában szájon át fogyasztják. Gyorsan felszívódik az emésztöcsatornából. Bár a gyomor is felszív egy kis mennyiséget (20-30%), a véráramba való átjutás nagyrészt a vékonybélben(70-80%) történik meg. Ennek következtében minél gyorsabban jut el az alkohol a gyomorból a vékonybélbe, annál gyorsabban jelentkezik a hatás. A testbe kerülö alkoholnak kb. 95%-a a májban lezajló oxidáció során bomlik le (bár kis mennyiség már a gyomorban is lebomlik) , a maradék 5% változatlanul ürül ki a bomlástermékekkel együtt a vizelettel és a kilélegzett levegövel, párologtatással. A felszívódás és az oxidáció közötti idöben lehet az alkohol hatását vizsgálni. Számos tényezö gyorsíthatja, lassíthatja a felszívódás idejét: Az alkoholfogyasztás tempója: minél gyorsabb az alkohol bevitele, annál magasabb lesz a vér alkoholtartalmának csúcsértéke. Alacsonyabb lesz az alkoholszint, ha kortyolgatva, kis adagokban vesszük magunkhoz. Testsúly: minél nagyobb súlyú a test izomzata, annál kisebb lesz az egységnyi alkohol concentrációja a vérben. Azonos körülmények között fogyasztó egyének közül a súlyosabb rendszerint alacsonyabb szinten marad, az alkohol hatása is kevésbé jelentkezik nála, mint a soványaknál. Az alkohol egy idöre felszívódhat a zsírszövetbe, ezért a sovány ember általában jobban megérzi az ital hatását, mint a kövér. Az utolsó étkezés ideje: Az étel késlelteti az alkohol felszívódását, különösen a borét és az égetett italokét. Ha böséges étkezés mellett iszunk, a vér legmagasabb alkoholszintjét akár 50% is csökkenthetjük. fogyasztó italozási múltja: azok akik már huzamos ideje isznak-türöképességük megnött, nagyobb mennyiségre van szükségük ahhoz, hogya kezdeti adagok hatását elérjék (aki italozási problémával küzd jóval nagyobb mennyiség tudja feldobni, mint aki nem iszik. testének kémiai müködése: fiziológiai funkcióink egyediek, így az egyénekben az alkoholra fellépö reakció is különbözö lehet (pl: a gyomor bizonyos feltételek mellett gyorsabban kiürülhet, ilyenkor az alkohol is gyorsabban szívódik fel)A gyomor kiürülési idejét: a düh, félelem, stressz, émelygés,a gyomorszövetek állapota növelheti vagy csökkentheti elfogyasztott ital fajtája, mennyisége, keverésük: A legtöbb szeszes italban (sör, bor, likör, égetett italok) fö eleme az etilalkohol, ez mellett más anyagokat is tartalmaznak. Vannak természetes anyagól, gabonából, szölöböl, gyümölcsböl készült italok. Vannak amelyeket kémiai úton, erjesztéssel, desztillációval készítenek, ízesítö, színezö anyagokat adnak még hozzá- melyek szintén hatást fejtenek ki- közvetlen hatás, vagy irányítják az alkohol felszívódásának és oxidációjának sebességét. Az alkohol oxidációs folyamata: Az alkoholfogyasztás elötti vagy alatti étkezés kb. a felére csökkenti az átlagos véralkoholszintet. A felszívódást követöen a drog viszonylag egyenletesen jut el minden testfolyadékba, könnyedén bejut az agyba és terhes nök esetén a köldökzsinóron át a magzatba is. Amíg egyes alkoholtartalmú italok, mint pl. a sör, tartalmaznak fehérjéket és szénhidrátokat is. Egy átlagos alkoholtartalmú ital, típusától és összetevöitöl függöen 90-150 kalóriát tartalmaz. Az alkohol szervezetböl való kiürülésének sebessége nagyjából állandó, egy átlagos, 150 font súlyú férfi szervezete óránként 9 ml alkoholt képes lebontani. A szervezetben lévö drog mennyiségét a véralkohol-szint jellemzi, ezt az értéket ezrelékben adják meg. Mivel a kilélegzett alkohol mennyisége egyenes arányban van a véralkohol-szinttel, a kilélegzett levegö vizsgálatával pontosan mérhetö a véralkohol-szint. Ezt az elvet alkalmazzák a közúti ellenörzés során (szondázás). Rövidtávú hatások Az alkohol jelentösebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. Ez a hatás rendszerint nyugtató, kábító, gátolja az idegrendszeri folyamatokat, bár bizonyos körülmények között jelentös mértékü izgatottság is felléphet. Keveset tudunk az alkohol hatásmechanizmusáról. Mint a legtöbb drognál, így az alkoholnál is a hatás, különösen az alacsony és közepes adagok hatása nagyrészt a fogyasztótól és a fogyasztás környezetétöl függ. Egy vagy két pohár ital néha levertséget és letargiát okoz, más körülmények között vagy más ember esetén ugyanez a mennyiség növekvö aktivitáshoz és feldobottsághoz vezethet. Ezen kívül egy kezdetben stimuláló hatású adag késöbb kábító hatásúvá válhat. Bizonyos társadalmi körülmények között az alkohol gyakran a gátlások csökkenéséhez, kellemes közérzethez, barátságos viselkedéshez vezet. Sok ember számára az alkohol feloldja a feszültséget, gyakran elöfordul, hogy a feszült, ideges embernek azt javasolják, "igyon egyet". Bár az alkohol kezdetben rendszerint javítja a hangulatot, késöbb beállhatnak érzelmi zavarok is, a fogyasztó képtelen az érzelmei kontrolljára, ez késöbb szorongáshoz, visszahúzódáshoz, önmarcangoláshoz és depresszióhoz vezethet. Az alkoholt gyakran hozzák összefüggésbe az öngyilkossággal. A kötözködésre való hajlam és az agresszív viselkedés is gyakran jellemzi az alkoholfogyasztókat, erös italosok körében gyakoriak a verekedések és az eröszakos cselekedetek más formái. Valószínüsíthetö, hogy vannak bünözök, akik a büncselekmények elkövetése elött itallal bátorítják magukat. Az alkohol jelentös szerepet játszik az eröszakos büncselekmények nagy részének (gyilkosságok, nemi eröszak, személy és vagyon elleni büncselekmények) elkövetésében. Az alkohol önmagában nem tekinthetö afrodiziákumnak (szexet stimuláló szernek), de az érzelmeket és a gátlásokat felszabadító hatása könnyen vezethet a szexuális aktivitás és más, egyébként elfojtott viselkedések elötöréséhez. A vágyat és a lehetöségek beteljesülését megakadályozhatja a fennálló impotencia. Bár egyes egyéneknél elöfordulhatnak érzékcsalódások, illúziók és amnéziával járó eszméletvesztések, az alkohol okozta tartós pszichózis a mérsékelt fogyasztók körében ritkaság. Ennek ellenére sokan tetszéssel fogadhatják Seneca római filozófus mintegy 2.000 évvel ezelöttröl származó megjegyzését, mely szerint "a részegség nem más, mint az örültség egyik jól leplezett válfaja". Közepes mennyiség (azaz néhány pohár ital) növelheti, de le is csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a börben lévö vékony hajszálereket (ez melegérzetet okoz), csökkenti a testhömérsékletet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, az EEG lassulását, növeli a reakcióidöt és rontja a mozgáskoordinációs képességet. Ezeken kívül az alkohol általában csökkenti az alapvetö pszichológiai funkciókat vizsgáló teszteken nyújtott teljesítményt. A nagy figyelemkoncentrációt igénylö teszteken különösen rosszul teljesítenek az alkohol hatása alatt állók, a legtöbb hibát azoknál a komplex feladatoknál vétik, amelyeket a közelmúltban sajátítottak el. Vannak olyan szituációk is, amelyekben kis mennyiségü alkohol növelheti a teljesítöképességet. Magas dózisokban az alkohol ittas állapotot, zavarodottságot, elfolyó beszédet, torzult látást, elégtelen mozgáskoordinációt eredményez, ezekhez a tünetekhez gyakran rosszullét vagy hányinger is társul. Még nagyobb mennyiségek elfogyasztása légzési nehézségeket, általános érzéketlenséget és eszméletvesztést okoz, viszonylag ritkán pedig légzésbénulásból vagy keringési zavarból eredö halált. A berúgást gyakran jelentös másnaposság követi, melynek leggyakoribb tünetei a rosszullét, gyengeség, szédülés, gyenge mozgáskoordináció és a legkülönfélébb fájdalmak. Egyes kutatók szerint a másnaposságot kísérö jelenségek akár elvonási tünetekként is kezelhetök. Az alkohol vezetési képességekre gyakorolt hatásai jól ismertek - sokaknál már közepes mennyiségek is komolyan befolyásolják ezeket. Egy újabb kutatás, amely az alkohol szerepét vizsgálta három kanadai tartományban történt halálos baleseteknél, hasonló eredményt hozott, mint amit szerte Észak-Amerikában hallhatunk. Sokan megfigyelték már, hogy az alkohol a halálos közlekedési balesetek nagy részénél komoly szerepet játszik. Az egy jármüvel kapcsolatos halálos balesetek 70%-ánál, a több jármü ütközéséböl fakadó balesetek 50%-ánál játszott szerepet az alkohol. A saját hibájukból elhalálozott vezetök 60-70%-ának a vérében találtak alkoholt. Ezen túl az úton halálukat lelt gyalogosoknak is több, mint a fele ivott. Számos jelentés utal arra, hogy az alkohol az üzemi baleseteknél is szerepet játszik. Az ilyen jellegü balesetek sérültjei között nagy számban találhatunk alkoholistákat is, bár a többségük alkalmi fogyasztó. Az alkoholfogyasztás akut tüneteinek erössége bizonyos fokig megjósolható a véralkoholszintböl, bár a vérben jelenlévö alkohol mennyisége és az idegrendszer reakciója közti kapcsolat egyénröl egyénre jelentös különbségeket mutat. A legutóbbi törvény megtiltja a vezetést 0. 08%-osnálmagasabb véralkoholszinttel. Ez a koncentráció személytöl függöen három-négy pohár ital elfogyasztásával elérhetö. Míg egyesek ezen alkoholszint mellett is képesek kielégítöen vezetni, a legtöbb embert már kisebb mennyiség is komolyan befolyásol. Bár az ittas állapot szondával könnyen kimutatható, nincs hasonlóan egyszerü módszer a másnaposság megállapítására, amelyröl szintén tudjuk, hogy erösen befolyásolja a pszichomotoros teljesítményt. Hosszútávú hatások Sok szaktekintély tesz különbséget az "alacsony veszélyességü" (mérsékelt) és a "nagy veszélyességü" (erös, krónikus) alkoholfogyasztás között, amikor a szer hosszútávú hatásait tárgyalja. A legtöbb, egyébként normális egyénnél a hosszú idön át tartó mérsékelt alkoholfogyasztás nem jár jelentös pszichikai vagy fiziológiai változásokkal. Az erös italozás (öt-hat vagy több pohár naponta) azonban különféle rendellenességekhez vezethet, ezek többségéhez az alkoholizmus fogalmát társítjuk. A szaktekintélyek között jelentös különbségek vannak az alkoholizmus fogalmának megítélésében - a definíciók között találhatunk olyan általánosságot, mely szerint az alkoholizmus "a krónikus, erös italozást kísérö rendellenességek csoportja", de vannak jobban körülhatárolt definíciók is, melyek említést tesznek a fizikai függöségröl vagy a pszichikai és fiziológiai károsodásról. Jeleinek az alkoholistákat a droghoz való viszonyuk alapján öt kategóriába sorolta. Észak-Amerika egyes területein az alkoholfogyasztók legalább 2-5 százalékából alkoholista válik és jelentös az ún. problémás esetek száma is. Nincs a drogfüggök között olyan, aki a pszichikai-fiziológiai leépülés tekintetében elkeserítöbb képet mutatna az idült alkoholistánál. Ezeknél a személyeknél gyakran megfigyelhetök az emésztörendszer, a keringési rendszer, a tüdök, a vesék, a hasnyálmirigy és az idegrendszer különféle rendellenességei, alvási zavarok és különbözö irreverzibilis agykárosodások. Jelentös figyelem irányult az erös italosok májkárosodására, és jól alátámasztott tény, hogy az alkohol a májzsugorodás egyik fö oka. Az alkoholistáknál kialakulhatnak különféle pszichotikus tünetek, mint pl. az emlékezetmüködés tartós zavara, epilepsziás rohamok, komoly koordinációs zavarok, impotencia, étvágytalanság és más táplálkozási zavarok, amelyek csökkentik a szervezet védekezöképességét más betegségekkel és fertözésekkel szemben. A múltban azt gondolták, hogy ezek a rendellenességek mind az alkohol közvetlen hatásai, de a mai álláspont szerint többségük másodlagos eredetü - gyakran a hiányos táplálkozás, a nem elégséges tisztálkodás és általában az alkoholisták életvitelének a következménye. Elöfordul, hogy az alkoholisták hetekig, söt hónapokig kizárólag alkohollal táplálkoznak, ezért a szervezetükben veszélyesen alacsony a fehérjék, a vitaminok, az ásványi anyagok és más fontos tápanyagok mennyisége. A megfelelö táplálkozás és az orvosi felügyelet önmagukban képesek lehetnek arra, hogy megelözzék vagy elhárítsák a krónikus alkoholizmussal összefüggö problémák jelentös részét (de nem mindet). Az alkoholistáknak csak kis százaléka válik képtelenné a társadalmi életre, rajtuk kívül minden társadalmi rétegben sok alkoholfüggövel találkozunk, akik szenvedélyük ellenére többé-kevésbé eredményesen be tudnak illeszkedni a társadalomba. Ezeknél a fogyasztóknál a pszichikai és fiziológiai rendellenességek kialakulása nagy mértékben életvitelüktöl, ivási szokásaiktól és esetleges öröklött tényezöktöl függ. Számos olyan alkoholista is van, aki nem mutat jelentös müködési rendellenességeket. Tolerancia és függöség Rendszeres használat esetén az alkohol legtöbb hatásával szemben fellép a tolerancia, de nem olyan gyorsan és nem is olyan mértékben, mint az ópiátoknál. A hozzászokás mértéke és sebessége a fogyasztási szokásoktól függ, azok, akik rendszeresen alkoholizálnak, kétszer-háromszor annyit is el tudnak fogyasztani, mint egy kezdö. A nyugati társadalmakban a tolerancia kiépülésének mértékét gyakran a férfiassággal kapcsolják össze: minél késöbb "döl ki" valaki, minél jobban "bírja az italt", annál "menöbbnek" számít. A legtöbb alkalmi vagy mérsékelt fogyasztó nem szokta emelni az adagját. A rendszeresen fogyasztó, erös italosok ezzel szemben a kívánt hatások elérése céljából olyan mennyiségeket is elfogyaszthatnak, amelyek már krónikus tünetekhez vezethetnek. A rendszeres használók esetében a tolerancia kiépülésében valószínüleg szerepet játszó neurofiziológiai és lebontó folyamatok mellett kiépülhet az alkohol hatásainak tanult kontrollálási képessége is. Ez tovább csökkentheti a drog viselkedésre gyakorolt befolyását. A tolerancia kiépülése nem befolyásolja a halálos dózis szintjét, az alkoholisták gyakran alkoholmérgezésbe halnak bele. Szerencséjükre a már jóval a mérgezést megelözöen beálló rosszullét, hányinger és eszméletvesztés sok esetben megakadályozza a halálos mértékü túladagolást. Néhány alkoholistánál megfigyelhetö, hogy a tolerancia idövel csökken és túlérzékenység, speciális reakciók alakulnak ki az alkohol egyes hatásaival szemben. Ezeknél a fogyasztóknál már egy pohár ital is a kontroll elvesztéséhez vezethet. A tolerancia kiépülését követöen egyes hosszú távon fogyasztó erös italosok esetében fizikai függöség is kialakulhat. Már a XIX. Században írtak a hallucinációkról, a delírium tremensröl és a görcsökröl, de egészen mostanáig nem volt egyetértés a tekintetben, hogy ezek a tünetek közvetlenül a krónikus alkoholfogyasztás következményei-e, esetleg az alkoholistáknál szokásos táplálkozási elégtelenségek okozzák öket, vagy talán az elvonási tünetek részei. Isbell és Mendelson külön-külön demonstrálták, hogy még ellenörzött diéta mellett is komoly és jellegzetes elvonási tünetek alakulnak ki akár néhány hétig tartó rendszeres, erös italozás utáni megvonást követöen. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezekben a kísérletekben a kísérleti személyek jóval több alkoholt fogyasztottak, mint amennyit általában az alkoholisták. A társadalmi körülmények között szokásos mértékü alkoholizmus esetében 3-15 év tartós fogyasztásra is szükség lehet, amíg a kísérletben megfigyelt mértékü fizikai függöség kialakul. Vannak erös italosok, akik sohasem válnak fizikailag függövé. Az alkohol esetében az elvonási tünetek a barbiturátoknál említettekhez hasonlóak. A kezdeti rosszullétet, idegességet, komoly nyugtalanságot, zavartságot, remegést és izzadást késöbb görcsök, hányás, érzékcsalódások és hallucinációk követik. Több nap múlva felléphet a delirium tremens, söt, rángatódzás, kimerültség és a keringési rendszer összeomlása is. A delirium tremens fázisa az esetek kb. 10%-ában halálos kimenetelü. A túlélök általában egy hét alatt szinte teljesen felépülnek, bár egyes pszichológiai jellegü tünetek hosszabb ideig is jelen lehetnek. Sokan kerülnek az alkohollal pszichikai függöségbe. Ezt a fajta függöséget a mai Észak-Amerikában általában tolerálják. Számos ember fordul rendszeresen az alkoholhoz, hogy könnyítsen a terhein vagy hogy eröt gyüjtsön valamilyen nehéz élethelyzetben való helytálláshoz, hogy megszabaduljon a szorongástól, kellemetlenségektöl vagy az unalomtól, hogy lazíthasson és jobban élvezhessen valamely társaságot, hogy tudjon aludni, és sokan úgy érzik, hogy bizonyos szituációkban az alkohol segítsége nélkül nem teljesítenének olyan jól, mint egy-két pohár itallal. Az alkoholizmus kialakulásánál erösen közrejátszanak a pszichológiai tényezök, ezt példázza a kezdö alkoholisták megrögzöttsége: többségük képtelen arra, hogy felhagyjon az ivással vagy változtasson fogyasztási szokásain, a nyilvánvaló várható következmények ellenére. Az alkohol és más drogok Bizonyos fokú kereszt-tolerancia és kereszt-függöség figyelhetö meg az alkohol és a nyugtató szerek között. Erös alkoholisták az alkoholon kívül általában ellenállóbbak a barbiturátok, az egyhe trankvillánsok, az illékony oldószerek és az érzéstelenítök hatásával szemben is, de ez a kereszt- tolerancia nem befolyásolja jelentös mértékben a halálos adag mennyiségét egyik szernél sem. Ennek következtében sok olyan túladagolásos halálesetröl tudunk, amikor krónikus használók együtt vettek be ilyen drogokat. A barbiturátok és az enyhe trankvillánsok jól használhatóak az alkoholelvonás tüneteinek kezelésére. Az alkoholisták gyakran nyugtatókon is élnek, könnyen váltanak egyik drogról a másikra, ha a szükség úgy hozza. Krónikus alkoholistáknál megfigyelték olyan más, erösen mérgezö alkoholok használatát is, mint a metil-alkohol vagy az autóknál használt jégoldó. Megfigyelték, hogy az ópiátfüggök között sok a hajdani alkoholista. Az amfetaminszármazékok, a koffein és más stimulánsok csökkenthetik az alkohol okozta levertséget, de nem képesek teljesen semlegesíteni a szer egyéb hatásait. A mai kanadai népesség 15 év feletti részének több, mint három negyede használ alkoholt. Bár a fogyasztók többsége a drogot minden bizonnyal farmakológiai hatásai miatt használja, jelentös szerepe van az olyan jellegü felhasználásnak is, amely nem kötödik szorosan az alkohol hatásmechanizmusához. Sok olyan hagyományos szokás, tradíció vagy babona él ma a nyugati társadalmakban, amelyhez szorosan kapcsolódik az alkohol fogyasztása. Mivel ez a drog kultúránk szerves részévé vált, az alkoholfogyasztás megítélése mind az egyén, mind a társadalom részéröl teljességgel eltér más drogok megítélésétöl. Az alkohol különbözö szociális helyzetekben más-más szerepet játszik. Az alkoholfogyasztás mind szimbolikus, mind farmakológiai értelemben gyakran kapcsolódik a születésekhez, a halálozásokhoz, a házasságkötésekhez és más társadalmi szerzödésekhez, a felnötté váláshoz, a baráti közösséghez, egyesek számára hozzátartozik a férfiassághoz, erösíti a maszkulin jelleget. Bár helyenként alkalmazzák egyes vallási szertartásokban, sokaknak morális fenntartásaik vannak az alkohollal szemben és elöfordulhat, hogy ingadoznak vagy büntudatuk van vele kapcsolatban. Egyesek szilárd elvek alapján megtagadják a használatát, mások úgy érzik, a mértékletes fogyasztás morálisan elfogadható. Szociális körökben sokszor elöfordul, hogy az absztinens emberek kényelmetlen helyzetbe kerülnek, és a többség gyanakvóan szemléli öket. Másik oldalról világosan látható, hogy Észak-Amerikában még a jelentös alkoholfogyasztást is tolerálják, elfogadják, söt, bizonyos szituációkban egyenesen támogatják is. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a sokféle hozzáállás erösen kötödik a drog farmakológiai hatásához és befolyásolhatja is azt, akkor látható, milyen nehéz Észak-Amerikában a drog pszichofarmakológiájának vizsgálata. Annak következtében, hogy az alkohol használatának szokása mélyen beépült a társadalom minden rétegébe, sok kanadai hajlik arra, hogy ne is tekintse az alkoholt drognak. Jaffe, a "Terápiás kezelés farmakológiai alapjai" c. müvében megjegyzi: "A jelentös szerep, amelyet az alkoholtartalmú italok termelése és fogyasztása a nyugati társadalmak gazdasági és társadalmi életében játszik, nem szabad, hogy elkendözze elölünk a tényt, miszerint az alkoholizmus nagyobb problémákat okoz, mint minden egyéb drogfajta együttvéve".
