Természetvédelmi vizsgatételek

1.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse az általános és hagyományos természetvédelem sajátosságait, valamint a másodlagos és elsődleges természetvédelmi jogi szabályozás különbségeit.

A természet védelmét szolgáló jogszabályoknak hagyományosan egyik legfontosabb alapkérdése, hogy milyen természeti tárgyakat kíván oltalomba részesíteni. A Tvt. A törvény céljai körében két területet jelöl meg. Külön tárgyalja a természet általános védelmét (ami kiterjed - a kiemelten védetté nyilvánítástól függetlenül - valamennyi természeti értékre és területre), másfelől a hagyományos természetvédelmet (ami a külön jogszabályokkal kiemelt védelemben részesített, azaz védett természeti értékeket és területeket jelenti). E konstrukció az általános védelmi elv alapján biztosít egy "védelmi minimumot" valamennyi természeti érték és terület számára, míg a különleges jelentőségű (ritkaságú, veszélyeztetettségű, stb.) értékek, területek megóvását a kiemelt védettséget - az ehhez kapcsolódó szigorúbb jogkövetkezményeket meghatározó - biztosító jogi formák ( pl. védetté nyilvánítás) garantálják.

Az általános természetvédelem körébe tartoznak:

-   &n 212g64c bsp;   &n 212g64c bsp; a tájak általános védelmét (tájvédelem)

-   &n 212g64c bsp;   &n 212g64c bsp; a vadon élő élővilág általános védelmét,

-   &n 212g64c bsp;   &n 212g64c bsp; az élőhelyek, illetve természeti területek általános védelmét,

-   &n 212g64c bsp;   &n 212g64c bsp; a földtani természeti értékek általános védelmét.

A hagyományos természetvédelem körébe tartoznak:

-   &n 212g64c bsp;   &n 212g64c bsp; a védett természeti területek,

-   &n 212g64c bsp;   &n 212g64c bsp; védett természeti értékek.

A másodlagos természetvédelmi szabályoknak mindazon jogszabályok tekinthetőek, amelyek szabályozási célja, tartalma elsősorban nem természetvédelmi indíttatású, de indirekt formában mégis kivált ilyen jogi hatást. Ebbe a körbe tartoznak mindazok a jogszabályok, amelyek valamely környezeti elemre vonatkoznak ( pl. Vízgazdálkodási törvény), vagy valamely természeti erőforrás igénybevételét szabályozzák (pl. bányatörvény, erdőtörvény, termőföld törvény)

A másodlagos természetvédelmi jogi szabályozás korábban már, a korai jogalkotások és ezen belül is a természet védelemmel foglalkozó jogi szabályozások alkalmával is történtek, amikor a szabályozás tárgya nem a természet védelme volt, hanem az ember számára hasznot hajtó élőlények fenntartása, vagy a természet javaihoz való hozzáférés (pl. erdő- és vadászati törvényekkel való) biztosítása volt. E korai természetvédelmi jogalkotási folyamatok megindulása azt jelentette, hogy ezek az új jogszabályok - már elsődleges szabályozásként - a védetté nyilvánított növény- és állatfajok, természeti területek "öncélú" oltalmát szolgálták.

Elsődleges természetvédelmi tárgyú jogszabálynak a Tvt. És a felhatalmazása alapján kiadásra került önálló vagy végrehajtási típusú rendelete tekintendők, amelyeknek a kimondott, deklarált célja a természet általános vagy kiemelt védelmének biztosítása. Ugyanakkor a természet védelmének kettős jellege (általános, kiemelt) miatt az elsődleges és másodlagos szabályozás szerinti megkülönböztetés határvonalai már elmosódnak (pl. vadászati jogszabályok élőhely-védelmi rendelkezései a természet általános védelmét is szolgálják)

2.   &n 212g64c bsp;  Melyek a természetvédelem alapelvei a Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció szerint? Röviden ismertesse az egyes alapelvek tartalmát.

Magyarországon az 1994-ben megjelent Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció újrafogalmazta a természetvédelem korábbi alapelveit, amelyek ezután kihatottak a jogalkotás folyamatára is.

Ezek az alapelvek a következők:

1)   &n 212g64c bsp;  holisztikus elv: amely megállapítja, hogy a természetvédelmet nem lehet pusztán a "kiválogatott" és különleges védetté nyilvánított természeti értékekre, objektumokra korlátozni. Az egyes természeti rendszereket általában kell védelemben részesíteni, ezen belül lehetséges megkülönböztetett védelmi formákat érvényesíteni.

2)   &n 212g64c bsp;  folyamat elv: amely rögzíti, hogy a természet állapotának a megőrzése nem egy pillanatnyi helyzet konzerválását, hanem a természeti rendszer működésének folyamatosságát biztosítja, ún. funkcionális épség biztosítására hivatott

3)   &n 212g64c bsp;  komplementer elv: azt jelenti, hogy " a környezetvédelem és a természetvédelem két egymást kiegészítő terület, amelyeknek a tevékenységét, stratégiáját és intézkedési tervét - a mellérendeltség és egyenrangúság szigorú tiszteletben tartásával - szorosan össze kell hangolni, mert a két terület tevékenysége kölcsönösen hat egymásra".

4)   &n 212g64c bsp;  az elegendő méret elve: amely értelmében a megóvandó természeti értéknek, területnek elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy a természeti rendszerek folyamatos működését biztosítsák és a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges populációméret is garantálva legyen.

5)   &n 212g64c bsp;  globális szemlélet elve: amely értelmében a természeti rendszerek működésével kapcsolatos elveket a helyi, regionális és régiók feletti stratégiákban is érvényesíteni kell.

6)   &n 212g64c bsp;  a fenntartható természet és racionális tájhasználat elve: amely egyértelműen rögzíti, hogy a természetvédelmi stratégiáknak törekedniük kell az ésszerű területi arányok meghatározására a humán környezet, a természeti gazdálkodás és a védett természeti területek között. Ezzel biztosítható és optimalizálható a természeti erőforrás és tájhasználat anélkül, hogy a természeti értékek degradálódnának.

A Koncepció számos más elvet is megfogalmazott (pl. használó fizet elv, a károsító többet fizet elv, stb.) de a hazai jogalkotást elsősorban a fenti elvek befolyásolták markánsan.

3.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, ún. Ramsári egyezmény tartalmát.

Az 1979. évi 28. Törvényerejű rendelettel került kihirdetésre "A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről" szóló, Ramsárban (Irán), 1971. Február 2.-án elfogadott egyezmény ( melyet az 1993. évi  XLII. törvény kihirdette).

Az egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének előmozdítása, valamint ésszerű hasznosításuk elősegítése, továbbá az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek kialakítása. Az egyezmény, leszögezve az ember és környezete közötti kölcsönös kapcsolat és az ép bioszféra ökológiai jelentőségét, kimondja: a vízimadarak időszakos vándorlásuk idején országhatárokon repülnek át, ezért nemzetközi vagyonnak kell tekinteni őket. Az egyezményből a szerződő felekre ( az egyes államokra) az alábbi alapvető kötelezettségek hárulnak:

a)   &n 212g64c bsp;  A szerződő felek aláíráskor (csatlakozáskor) legalább egy vadvizes (vizes terület) - az egyezmény által létrehozott - "Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek jegyzékébe" jelölni. A szerződő felek által jelölt területnek az egyezményben meghatározott kritériumoknak meg kell felelnie.

b)   &n 212g64c bsp;  Hazánk a jegyzékbe felvett területek felsorolását a 8001/1997. (K.É.Ért.4.) KTM tájékoztató tartalmazza .

c)   &n 212g64c bsp;  A b) pont szerinti jegyzékben szereplő területek státusának a megváltoztatására csak fontos közérdekből kerülhet sor és ebben az esetben is hasonló jellegű, és kiterjedésű területet kell a helyett jelölni a jegyzékbe. (Természetesen arra lehetőség van, hogy a szerződő felek a jegyzékben szereplő területeket bővítsék, hazánk is folyamatosan él ezzel a lehetőséggel.)

d)   &n 212g64c bsp;  A vadvizekkel (vizes élőhelyekkel) kapcsolatos különböző terveket úgy kell elkészíteni és megvalósítani, hogy azok elősegítsék a területek ésszerű hasznosítását és ökológiai jellegének megőrzését. Abban az esetben, ha a területek ökológiai jellege emberi behatás következtében megváltozik, erről a tényről az Egyezmény Titkárságát tájékoztatni kell.

e)   &n 212g64c bsp;  A vizes területek - különösen a jegyzékben szereplők - védetté nyilvánításával is elősegítendő megőrzésük, továbbá gondoskodni kell a területeket kezelők továbbképzéséről is.

f)   &n 212g64c bsp;    A szerződő felek kötelessége az is, hogy az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben egyeztessenek, elsősorban a határokat átszelő vizes területek, a vonuló fajok védelmével kapcsolatban, valamint különböző segélyek, támogatások ügyében.

g)   &n 212g64c bsp;  Minden szerződő fél nemzeti vadvíz (vizes élőhely) leltárt készít, továbbá a részletes felek konferenciája számára tájékoztató jelentést ad.

h)   &n 212g64c bsp;  A szerződő felek gondoskodnak a jegyzékben felvett területeik kezelési terveinek kidolgozásáról, továbbá - összhangban a d) pontban meghatározott kötelezettséggel -  figyelemmel kísérik e területek ökológiai jellegének változását.

Az egyezmény, továbbá a szerződő felek konferenciái által hozott határozatok végrehajtásának koordinálását - a nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) keretein belül működő - Titkárság látja el a szerződő felek által életre hívott Állandó Bizottság általános irányításával. Az egyezmény végrehajtásának szakmai-módszertani elveit Tudományos és technikai Testület dolgozza ki.

4.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény természetvédelmi tárgyú rendelkezéseit.

Az Egyesült nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO)  széleskörű szervező munkájának az eredményeképpen 1972. November 16.-án Párizsban írták alá; "A világ kulturális és természeti örökségének védelméről" szóló multilaterális nemzetközi egyezményt, melyhez Magyarország 1985-ben csatlakozott és az 1985. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetett.

Az egyezmény célja a kiemelt jelentőséggel bíró kulturális és természeti értékek védelme az ehhez szükséges nemzetközi együttműködés előmozdítása, abból a felismerésből levezetve, hogy a kulturális és természeti örökség nem csupán egyetlen ország, nemzet, hanem az egész emberiség pótolhatatlan és felbecsülhetetlen kincsét képezi. Ezzel összhangban állapítja meg az egyezmény, hogy a "kulturális és természeti örökség bármely részének elpusztítása vagy eltűnése súlyosan csorbítja a világ valamennyi nemzetének örökségét".

Az egyezmény a világörökség körében tartozó kulturális és/vagy természeti örökségnek minősített értékeket a Világ Kulturális és Természeti Öröksége Jegyzékében tartja nyilván, amelyre a tagállamok javaslata alapján - szigorú kritériumrendszer és előkészítés után - kerülhetnek fel értékek. A veszélyeztetett helyzetbe került értékek külön jegyzékben is helyet kapnak (veszélyeztetett Világörökség Jegyzéke).

Az egyezménnyel kapcsolatban az alábbi főbb kötelezettségek hárulnak az egyezmény tagállamaira:

a)   &n 212g64c bsp;  A jegyzékbe való felvételi javaslat benyújtása előtt a kivételes, egyetemes értékkel bíró területeknek, javaknak a megfelelő színvonalú felmérése, dokumentálása, valamint a javaslattétel előtti egyeztetési eljárás lefolytatása (előzetes tájékoztató jegyzék a Világörökség Bizottság számára megfelelő csoportosításban).

b)   &n 212g64c bsp;  A Világörökség Jegyzékbe felvett területek, értékek kiemelt védelmet, megőrzését, fenntartását biztosító környezet kialakítása. Ez tulajdonképpen állami megőrzési garanciaként is felfogható kötelezettség a tagállam részéről.

c)   &n 212g64c bsp;  Más országok területén található világörökség védelmében való közreműködés, együttműködés más tagállammal.

d)   &n 212g64c bsp;  Az adott tagállam vagy együttműködés alapján tagállamok területén található újabb értékek feltárása, valamint a jegyzékben történő felvételre való előkészítése.

e)   &n 212g64c bsp;  Az egyezmény által létrehozott Világörökség Alap, mint pénzügyi támogatási forrás számára kötelező (legfeljebb a tagállam UNESCO tagdíjának 1%-áig terjedő összeg), valamint önkéntes hozzájárulások teljesítése.

Az egyezménnyel kapcsolatos koordinációs és operatív feladatokat az UNESCO Világörökség Irodája látja el. Az egyezmény legfőbb döntéshozó és végrehajtó szerve a Világörökség Bizottsága.

A Világörökség Jegyzékében Magyarország területéről a Budai Várnegyed és a Duna két partjának panorámája, Hollókő védett faluközpontja és táji környezete, a Pannonhalmi Apátság és táji környezete, az Aggteleki és Szlovák Karszt barlangjai - Szlovákiával közösen -, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park szerepelnek.

5.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény rendelkezéseit, különös tekintettel az egyezményből fakadó engedélyeztetési kötelezettségekre.

Az UNESCO közreműködésével jött létre 1973. Március 3.-án, Washingtomban "A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről" szóló egyezmény, melyhez hazánk 1985-ben csatlakozott és az 1986. évi 15. törvényerejű  rendelettel kihirdette.

Az egyezmény alapvető célja, hogy a Föld természeti rendszerének pótolhatatlan részét képező veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok megóvja a kereskedelmi célú kihasználástól, a jelen és jövő nemzedék számára fenntartsa, valamint az ezekhez szükséges nemzetközi együttműködés rendszerét kialakítsa. Természetesen ezeket a célokat elsősorban az egyezmény hatálya alá tartozó fajok élőhelyén (in situ) tartásával lehet a legmegfelelőbben biztosítani, bár ezt az egyezmény indirekt (korlátozás, tilalom) eszközökkel tudja csupán befolyásolni.

Az egyezmény három függelékben sorolja fel a hatálya alá tartozó fajokat. Az I. függelékben a kipusztulással közvetlenül fenyegetett, a II. függelékben az aktuálisan veszélyeztetett, a III. függelékben pedig bármely részes állam által veszélyeztetettnek tartott fajok felsorolása szerepel.

Az egyezményből a tagállamokra háruló alapvető kötelezettségek a következőkben foglalhatók össze:

a)   &n 212g64c bsp;  Az egyezmény által meghatározott kereskedelmi engedélyezési rendszer betartása és betartatása. Ennek lényege, hogy az I. függelékben szereplő fajok exportját, importját, re-exportját, továbbá nyílt tengerről való behozatalát az egyezmény szigorú feltételekhez - többek között hatósági engedélyhez - köti. Hasonló, de valamivel enyhébb szabályok irányadóak a II. és III. függelékbe felvett fajokra is.

b)   &n 212g64c bsp;  A tagállamoknak ki kell jelölniük egy ún. Igazgatósági Hatóságot, amely az egyezményből fakadó engedélyezési és egyéb hatósági feladatokat ellátja. (Hazánkban az egyezmény végrehajtási szabályait meghatározó 4/1990. (XII.7.) KTM rendelet Igazgatási Hatóságként a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalát jelölte ki.)

c)   &n 212g64c bsp;  Az Igazgatási hatóság a b) pontban meghatározottakon túlmenően, illetve azok végrehajtása érdekében:

• nyilvántartást vezet az I.,II. és III. függelékben szereplő fajok forgalmáról, az egyezmény végrehajtásáról és erről az egyezmény titkárságát évente tájékoztatja, kétévente jelentést ad az adott tagállam szabályozási és igazgatási intézkedéseiről;
• A tagállam területére jogellenesen behozott - egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedeit - elkobozza, az elkobzott példányokat az egyezmény előírásainak megfelelően elhelyezi, és az élő állatok elhelyezése érdekében nemzetközi pontot létesít vagy jelöl ki;
• Tájékoztatja a közvéleményt az egyezmény jelentőségéről, végrehajtásáról;
• A hatósági munka segítésére Tudományos Testületet hoz létre.
• Stb.

A tagállamok az egyezmény végrehajtása érdekében saját jogszabályokat is alkothatnak, amelyek szigorúbb elvárásokat tartalmazhatnak, mint az egyezmény előírásai (pl. Magyarország  a hivatkozott KTM rendelet az elefántcsont vagy egyes ragadozó madárfajok esetében szigorúbb feltételeket tartalmaz, mint az egyezmény).

Az egyezmény legfőbb döntéshozó szerve a Részes Felek Konferenciája, amely kétévente ülésezik. Az egyezmény végrehajtását az Állandó Bizottság, növényekkel, továbbá állatokkal, illetve állatszállítással foglalkozó bizottságok segítik elő. Az egyezmény koordinatív, ügyviteli feladatait a genfi székhelyű Titkárság látja el.

6.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény tartalmát, valamint a kapcsolódó megállapodásból fakadó főbb kötelezettségeket.

Az 1986. évi 6. törvényerejű rendelettel kihirdetett, "A vándorló vadon élő állatfajok védelméről" szóló egyezményt 1979. június 23.-án Bonnban kötötték meg, Magyarország 1983-ban csatlakozott hozzá.

Az egyezmény célja, hogy megteremtse a nemzetközi jogi kereteket a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelmére, azok teljes vonulási útvonalán, mivel azok a Föld természetes rendszereinek nélkülözhetetlen részét képezik. Az egyezmény szempontjából vándorlónak kell tekinteni azokat a vadon élő állatfajokat, melyek egyedei bizonyos időközönként és előre jelezhetően egy vagy több országhatáron átlépnek.

Az egyezmény I. függelékben a veszélyeztetett vándorló fajok felsorolása található. Az itt felsorolt fajokat egész elterjedési területükön egészben vagy részben a kipusztulás veszélye fenyegeti. A II. függelékben szereplő fajok védelmi helyzete kedvezőtlen és ezt az egyezménnyel kedvezően lehetne befolyásolni.

Az egyezményből fakadó kötelezettségeket az alábbiakban lehet összefoglalni:

a)   &n 212g64c bsp;  A részes felek biztosítják az I. függelékben felsorolt vándorló fajok azonnali védelmét, a kipusztulási veszély elhárítása szempontjából fontos élőhelyek megőrzését, illetve élőhelyeik helyreállítását, továbbá vándorlásukat jelentősen gátló tevékenységek, akadályok káros hatásának a megelőzését, kiküszöbölését, ellensúlyozását vagy minimalizálását.

b)   &n 212g64c bsp;  További kötelezettség az I. függelékben felsorolt fajokat veszélyeztető vagy valószínűleg veszélyeztető tényezőknek a csökkentése, szabályozása, beleértve az I. függelékben szereplő fajokat veszélyeztető nem őshonos fajok betelepülésének vagy betelepítésének ellenőrzését, illetve a már betelepített, betelepült fajok ellenőrzését, állományának esetleges felszámolását.

c)   &n 212g64c bsp;  Az egyezmény a II. függelékben szereplő vándorló fajok védelme és gondozása érdekében az előírások az előbbinél általában enyhébbek, itt - a nemzetközi együttműködés keretében - elsősorban külön megállapodások megkötése az államok feladata.

Az egyezmény legfőbb döntéshozó testülete a Felek Konferenciája. Az egyezmény végrehajtásának koordinálásával, ügyviteli feladatainak ellátásával a Titkárság foglalkozik. Az egyezmény részes felei által létrehozott konzulaktív, tanácsadó testület a Tudományos tanács, melynek főbb feladatai a következők:

• tudományos tanácsadás a Felek Konferenciája, a Titkárság és bármely Fél számára;
• Kutatási ajánlások, különleges védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó ajánlások;
• Ajánlások készítése az egyes fajok I. vagy II. függelékébe való felvételre;
• Ajánlások készítése az egyezmény végrehajtása során felmerülő szakmai problémák megoldására.

A bonni Egyezményhez kapcsolódik "Az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről" szóló megállapodás, melynek hazai közzétételére  1994-ben került sor. A megállapodás a Bonni Egyezmény speciális, regionális végrehajtási megállapodásaként fogható fel, melyet a részes államok az egyezmény II. függelékébe felvett európai denevérfajok védelmi helyzetének javítására kötöttek.

7.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény tartalmát.

Ez az egyezmény már nem globális, hanem regionális, európai egyezmény. 1979 szeptember 19.-én Bernben került aláírásra.

Magyarországon "Az európai vadonélő növények és állatok és természetes élőhelyeik védelméről" szóló egyezmény közzététele 1990-ben történt.

Az egyezmény célja az állat- és növényfajok és különösen természetes élőhelyeik számára a védelmi minimum garantálása, a veszélyeztetett fajok esetében a kiemelt védelem kialakítása, valamint a természetvédelmi érdekek becsatornázása az ágazati tervezési rendszerekbe és a politikába.

Az egyezmény I. fejezete az általános védelmi követelményeket, a II. fejezet az élőhelyek védelmének, a III. fejezete a fajok védelmének, a IV. fejezete pedig a vándorló fajok védelmének speciális elveit, szabályait határozza meg. Az egyezményt 4 függelék egészíti ki. Az első és a második felsorolja azokat a növény, illetőleg állatfajokat, amelyeknek a szándékos pusztítását, zavarását stb. tiltja, a harmadikban pedig azoknak a fajoknak a felsorolása található, melyeknek igénybevétele, meghatározott feltételek mellett, engedéllyel lehetséges. A negyedik függelék rendhagyó módon nem fajokat, hanem tiltott befogási eszközöket és módszereket nevesít.

Az egyezménnyel kapcsolatban hazánk fenntartásokat tett - részben fajok, részben módszerek tekintetében - .

Az egyezmény végrehajtásának koordinálását, ügyviteli feladatainak ellátását Állandó Bizottság és a Titkárság biztosítja.

8.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse a biológiai sokféleségről szóló egyezmény tartalmát, főbb rendelkezéseit.

Rió de Janeróban 1992. június 5-14. között aláírták "A biológiai sokféleségről" szóló egyezményt, melyet hazánk az 1995. évi LXXXI. Törvénnyel hirdetett ki.

Az egyezmény alapvető célja az élővilág - beleértve a növény- és állatfajokat, élőhelyeket, mikroorganizmusokat - védelme, a biológiai sokféleség - amely magában foglalja a fajok, társulások sokszínűségét és a genetikai sokféleséget - megőrzése.

A szerződő felek elsődlegese arra vállaltak kötelezettséget, hogy gondoskodnak a természetes élőhelyek védelméről, az egyes fajok életképes populációinak a fenntartásáról, továbbá kialakítják azt a szabályzó rendszert, amely biztosítani képes a fajok és populációk megóvását. Ennek érdekében nemzeti stratégiát alakítanak ki a biológiai sokféleség védelmére és fenntartható hasznosítására, integrálják a megőrzést a különböző ágazati politikában, tervekben, azonosítják, megfigyelik a biológiai sokféleséget meghatározó összetevőket, illetve az azt közvetlenül befolyásoló tevékenységeket, folyamatokat, megőrzést elősegítő kutatási-képzési programokat indítanak és támogatják az így szerzett ismeretek terjesztését, információcserét.

A fentieken túlmenően - az in situ védelem érdekében - kialakítják a védett természeti területek országokon belüli és országok közötti rendszerét is. Az egyezmény külön foglalkozik a genetikai erőforrások védelmének és hasznosításának kérdéskörével. Rögzíti, hogy az egyes államok területén található genetikai erőforrások felett az adott állam szuverén jogokat gyakorol, de rendelkezik a nemzeti fennhatóság alá nem tartozó területeken található biológiai erőforrásokhoz való hozzáférés alapvető kérdéseiről is.

A szerződő felek kötelezettsége az is, hogy országhatáron belüli tevékenységük ne okozzon környezeti kárt az országhatáron kívül, továbbá azonnal értesíteni a területén keletkező, a biológiai sokféleséget más államok területén is veszélyeztető helyzetről a potenciálisan érintett országokat.

Az egyezmény végrehajtásának koordinálásával, ügyviteli feladatainak ellátásával az ENSZ Környezeti Programjának keretében működő Titkárság foglalkozik. Az egyezmény külön pénzügyi-támogatási rendszerét a Globális Környezeti Alap működteti.

9.   &n 212g64c bsp;  Ismertesse a magyar természetvédelmi jogi szabályozás fejlődésének főbb elemeit 1935-ig.

Az 1935-ben történő átfogó szabályozásig, a korábbi természetvédelmi szabályozások nem elsődleges természetvédelmi célokat szolgáltak.

Az európai kontinentális szabályozási szisztémához hasonlóan hazánkban a természetvédelmi jogi szabályozás gyökereit elsősorban a erdőtörvényekben és a vadászati jogszabályokban találjuk meg.

Ilyen jellegű szabályozás volt Zsigmond király 1426-ban megjelent rendelkezése, amely az erdők kíméletes használatára, racionális használatára szólítja fel a tulajdonosokat. Kimondta, hogy a főispán "azon erdőrésznek, amelynek fái kivágattak, felszántását semmi szín alatt meg ne engedje, hogy ott újra erdő nőhessen fel".

Hasonló tartalmú szabályokat állapítottak meg az 1565 és az 1669-is erdőrendtartási törvények is.

Az erdők védelmének szabályai között feltétlenül meg kell említeni II. Lipót 1790. évi dekrétumát, melynek LVII. Cikke rendelkezik az erdők pusztításának megakadályozásáról.

A cikk kimondta, hogy a pusztító ellen ügyészi kereset terhe alatt, a szükségeshez képest erdei zárlatot alkalmazva, akadályozzák meg a pusztítást. Az erdei zárlat részletes szabályozására az 1807. évi XXI. törvénycikkben kerül sor, amely felhatalmazza a törvényhatóságokat a tulajdonosok rendelkezési, illetve hasznosítási jogának felfüggesztésével. A szigorú szankció alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az erdők kezelése szakszerűtlenül történt, és a pusztítás az illetékes hatóság tudomására jutott. Ebben az esetben az erdők kezelésére gondnokot kellett kirendelni. A fentieken túl az elkövetőre 200 Ft pénzbírság kiszabható volt.

Az 1791. évi XXXI. erdélyi törvénycikk a vitás tulajdonjogú erdők pusztítása megelőzésére született. Ez a rendelkezések több mit fél évszázadig voltak hatályba.  Az 1840. évi IX. törvénycikk is csak a büntetési tételeket szigorította.

Mindenesetre szigorítás ellen, a törvény az erdőterületek rohamos csökkenését nem tudta megállítani.

A vadászati jogi szabályozásában III. Károly 1729-es dekrétumának a vadászat és madarászat szabályairól szóló cikkére lehet hivatkozni, amely általános vadászati tilalmat ír elő az állatok szaporodási idejére, illetve egyéb tilalmi időket állapított meg, pl. a szarvastehenekre, őzsutákra, szarvasbikákra. A tilalmi időket további állatfajokra is kiterjesztette az 1802. évi XXIV. törvénycikk.

A vizek és ezen belül a vízi élővilág védelmét is szolgálták az 1840. évi X. törvénycikk folyók és tavak szennyezését tiltó rendelkezései.

A vesztes szabadságharc után három esztendővel hazánkra nézve is hatályba léptették az osztrák erdőtörvényt (1852. December 3.-i pátens), de a végrehajtása megbukott a magyar földtulajdonosok passzív hozzáállásán, noha a törvény a kor követelményeinek megfelelően szabályozta az erdők védelmét.

Az 1879. évi XXXI. törvénycikk a kiegyezést követő első önálló magyar erdőtörvényt foglalta magában.

E törvény - melyet többen az első természetvédelmi jogszabálynak tekintenek - egyes erdőket véderdőknek nyilvánított és tiltotta a tarvágásukat. A védőerdőkben tilos volt az alomgyűjtés és a legeltetés is. Szigorú szabályok vonatkoztak az erdőkben való tűzgyújtásra, és a törvény általános tűzoltási kötelezettséget írt elő. Ezek az előírások elősegítették a vadon élő élővilág egyik legfontosabb élőhelyének, valamint a tájképi értékek védelmét, noha maga a törvény kifejezetten sehol nem említette a természetvédelmet.

Önálló vadászati törvény született 1872-ben (1872. évi VI. tc.), amely vadászati tilalmi időt határozott meg február 1. és augusztus 15. között. Pénzbírság és az okozott kár megtérítésének terhe mellett tilalmazta az orvvadászatot, a madarak fészkeinek szétrombolását, a tojások gyűjtését, a fiatal állatok befogását, valamint a tilalmi idők áthágását.

Az 1883. évi XX. törvénycikkel elfogadott újabb vadászati törvény a korábbi szabályoknál szélesebb körben élt a védelem lehetőségével, oltalomban részesítve az énekes madarakat, valamint a költési időtartamára más madárfajokat. E törvényt azonban már 3 évvel megelőzte egy korábbi földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszteri rendelet, amely korlátozta az énekes madarakkal kapcsolatos kereskedelmet.

A vizek állatvilágának védelmét jelentette az 1888-as halászati törvény azon rendelkezése, amely valamennyi nyílt vízre halászati tilalmi időt vezetett be, minden év április 1. és június 15. között. A törvény felhatalmazást adott FM-Ip-Ker miniszterek számára, hogy rendeleti úton, valamely területen, legfeljebb 3 évre megtiltsák a halászatot, ha ezzel veszélyeztetett halfajokat kívántak megoltalmazni. A törvény a fentieken túlmenően méretkorlátozásokat is bevezetett.

Az 1894. évi XII. törvénycikk 57. és 58 §-a, amely a mezőgazdaságra hasznos állatok, illetve a hasznos homokkötő növényeket helyezte oltalom alá. A törvény kihágásként rendelte büntetni azon cselekményeket, melyek a hasznos madarak és fészkeik, tojásaik elpusztítására, elszedésére, illetve forgalomba hozatalára irányultak. A törvénycikk felhatalmazást adott az FM miniszter számára, hogy rendelettel állapítsa meg a védelemben részesítendő fajokat és a védelem kereteit.

E felhatalmazás alapján jelent meg a; 24.655/1901. FM rendelet, amely tartalmazza a védelembe részesítendő madár- és emlősfajok felsorolását, valamint a velük kapcsolatos főbb védelmi előírásokat. A rendelet 132 madárfajt helyezett védelem alá, emellett valamennyi denevért és a vízicickány kivételével minden rovarevő kisemlőst. Rögzítette a jogszabály a védelem alá helyezett állatfajok elpusztítása, fészkeinek, tojásainak, utódainak "elszedése", hatósági engedély nélkül forgalomba hozatala esetén alkalmazandó szankciót.

Felsorolta továbbá, hogy mely tevékenységek végzéséhez szükséges hatósági (pl. elfogás, elpusztítás) engedély. A védett állatfajok körét 1906-ban és 1912-ben tovább bővítették.

További természetvédelmi jogszabálynak tekinthető a 21.527/1900. FM rendelet, amelyben felhívták az államerdészeti szervek figyelmét, hogy az emlékfákat, valamint oly fákat és facsoportokat, melyekhez valami történelmi emlék, monda, vagy szájhagyomány fűződik, vagy melyek igen magas kort, rendkívüli nagyság, vagy a rendestől eltérő formájuknál fogva kiválnak, továbbá az egyes tájképek szépségét emelő faegyedeket, avagy földrajzi elterjedésüknél és fekvésüknél fogva azon a vidéken ritka és érdekes fapéldányokat vagy facsoportokat a fenntartás és megóvás érdekében írják össze.

A természetvédelem gondolatának a népszerűsítését szolgálta a 26.120/1906. VKM rendelettel bevezetett Madarak és Fák Napja.

Ezt követő időben az első világháború kitöréséig egy modernebb természetvédelmi szervrendszer kialakítása volt a cél, ennek értelmében az FM miniszterhez tartozott volna továbbra is a természetvédelem, de a központi közigazgatási feladatokat önálló hatáskörrel és apparátussal rendelkező miniszteri biztos látta volna el. Tanácsadó szervként az Országos természetvédelmi és Természeti Emlékek Bizottsága járt volna el, a helyi értékek felkutatása viszont a megyei bizottságok feladata lett volna. Erre vonatkozólag a miniszter megtette az intézkedést, de a háború megakadályozta a megvalósulását.

A világháborút követően a természetvédelem közigazgatási kérdéseit az 1923. évi XVIII. törvénycikk rendezte, amely az állami erdészeti hatáskörbe utalta a hatósági feladatokat.

A természetvédelem első és átfogó, bár még nem önálló törvényi szabályozása, az erdőről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvénycikk megszületésekor jött létre.

A törvény külön címben (VI. cím) foglalkozott a természeti értékek védelmének, szabályaival, meghatározva a természetvédelem célját, tárgyait és a védetté nyilvánítási eljárás szabályait.

Ismertesse a magyar természetvédelmi jogi szabályozás fejlődését 1935-től 1996-ig.

A természetvédelem első és átfogó, bár még nem önálló törvényi szabályozása, az erdőről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvénycikk megszületésekor jött létre.

A törvény külön címben (VI. cím) foglalkozott a természeti értékek védelmének, szabályaival, meghatározva a természetvédelem célját, tárgyait és a védetté nyilvánítási eljárás szabályait.

A törvény alapvetően két védelmi formát ismer;

A területi védelem (Természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet), amely azonban magában foglalja az egyedi természeti értékek védelmét (egyedi természeti alkotások, tárgyak, pl. szikla, fa, facsoportok) is.

A fajok védelme (kipusztulással fenyegetett, vagy hasznos fajok).

Meghatározta, hogy a védett természeti területeken, illetőleg a védett fajokkal kapcsolatban melyek a tiltott tevékenységek (pl. elpusztítás, rongálás, eredeti állapotában való megváltoztatás), valamint milyen beavatkozások engedélykötelesek (pl. üzem, épület, létesítmény létrehozása, védett faj tudományos célra való megszerzése).

A törvény részletesen meghatározza a magántulajdonban álló védett természeti területeken található természeti értékek jogállását, illetve azt, hogy a tulajdonosok a természetvédelmi előírások folytán bekövetkezett tulajdonjogi korlátozásuk miatt milyen módon juthatnak kártalanításhoz. A törvény a kárenyhítési kötelezettség kimondása mellett rendelkezett a védett természeti területek állam javára közérdekből történő kisajátításáról, továbbá a természetvédelem alá vont barlang használati jogának közérdekből történő elvonásáról, természetesen mindkét esetben megfelelő kártalanítás mellett.

Meghatározta a védetté nyilvánítási eljárás legfontosabb elemeit, a védetté nyilvánítható határozat tartalmi kellékeit és elrendelte a védett természeti területekről, illetve értékekről természetvédelmi törzskönyv felállítását. Terület védetté nyilvánítására az érintett ingatlantulajdonosok meghallgatását követően, az Országos Természetvédelmi Tanács javaslatára, a FM miniszter a vallás és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben jogosult. A törvény a természetvédelmi igazgatási szervezetrendszert gyakorlatilag az 1914-es tervezet szerint szabályozta (központi irányítás, FM miniszter, Országos Természetvédelmi Tanács, helyi végrehajtás: helyi erdőigazgatóságok, Természetvédelmi Bizottságok).

A természetvédelmi előírások megsértését kihágásként büntette a törvény.

A törvény hatályosulását akadályozta, hogy csak három évvel később jelent meg a végrehajtási utasítása (35.000/1938. FM rendelet), így csak ezt követően 1939-ben került sor az első védetté nyilvánításra; Debreceni nagyerdő egy része.

A végrehajtási rendelet részletesen meghatározta a védelemre érdemes területek, értékek összeírásának, felmérésének szabályait, a védetté nyilvánítási eljárás során meghallgatandó érintettek körét, a védetté nyilvánítást kimondó határozat - törvényben meghatározottakon túlmenően - Kötelező tartalmi elemeit. Továbbá, a védett természeti területet természetben is meg kell jelölni, valamint a területek és értékek kezelésének, a velük kapcsolatos engedélyezés főbb szabályait. A jogszabály tartalmazza a kártérítésre (kártalanításra) vonatkozó részletes előírásokat is. A fenti jogszabály alapján 1945-ig összesen 219 természeti értéket, 2844 ha összterületen helyeztek védelem alá hazánkban, ami meglehetősen szegény eredmény az összes védelemre érdemes természeti értékekhez képest, továbbá számos olyan terület védetté nyilvánítására került sor, amely a bécsi döntésekkel visszacsatolt területeken helyezkedett el.

A II. világháborút követően háttérbe szorult a természetvédelem és a védetté nyilvánítás kérdése, amellett, hogy a háborús események ,iatt számos védett természeti érték megsemmisült, vagy jelentősen megrongálódott.

A természetvédelmi jogszabályok kisebb módosításaira 1949-ben került sor, de a végrehajtás lassú fejlődése csak 1950 után indult meg (első tájvédelmi körzet létrehozása; Tihany 1952).

Említésre méltó az 59/1954. (IX. 9.) MT rendelet, amely védelembe részesítette a mező- és erdőgazdasági, illetve természetvédelmi szempontból értékes madarakat.

Tiltotta a vadonélő madarak lövését, fogását, fogva tartását, fészkeik, tojásaik pusztítását.

Egyes madárfajokat (pl. fekete gólya, holló, nagy kócsag, parlagi sas, uhu) természetvédelmi értékként fokozott védelemben részesített. Költési időben megtiltotta a növényzet irtását a madarak fészkelő helyein, és 1906 után ismételten kimondta a Madarak és Fák napjának a megrendezését, valamint azt, hogy a madárvédelmet tömegmozgalommá kell szervezni. Kimondta, hogy a madarak védelmének szabályait minden oktatási intézményben, a megfelelő tárgy keretében oktatni kell.  A rendelet főbb előírásainak megszegőit szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal lehetett súlytani, továbbá a madárfogásra vagy pusztításra használt eszközöket és a befogott, vagy kitömött madarakat el kellett kobozni.

1961-ben különvált egymástól az erdők és a természetvédelem jogi szabályozása. A természetvédelemről az 1961. évi 18. törvényerejű rendelet került elfogadásra.

E rendelet szerkezetében hasonlóságot mutat az 1935-ös erdőtörvény természetvédelmi rendelkezéseivel, annak egy rövidített és nem mindenben sikeres utódjának tekinthető.

Jelentős újdonsága volt, hogy a barlangokat a jogszabály erejénél fogva védett természeti értéknek minősítette (ún. ex lege védelmet mondott ki rájuk), amely a mai napig az egész világon egyedülálló ilyen tartalmú rendezés.

E jogszabály hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatalt (OTvH), melyet nem államtitkár vezetett, országos hatáskörű szarvként működött. Fő feladata  a központi természetvédelmi közigazgatási feladatok ellátása és a védetté nyilvánítás volt. Az OTvH elnökét a Kormány nevezte ki és a szerv felügyeletét is a Kormány látta el.

A helyi természetvédelmi hatósági feladatok ellátására első fokon a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági feladatokat ellátó szakigazgatási szervéhez került, másod fokon az OTvH járt el. Az új szabályozás is fenntartotta a Természetvédelmi Tanács intézményét, az OTvH véleményező, tanácsadó szerveként.

23/1962. (VI.17.) Korm. Rendelet részletesen szabályozta védetté nyilvánítási eljárást, illetve a természetvédelem tárgyaival, a védett természeti területek kezelésével kapcsolatos feladatokat. Lehetőséget biztosított a veszélyeztetett természeti értékek idéglenes védetté nyilvánítására, mely hatáskört az OTvH elnöke gyakorolta. Valamint lehetővé tette a természetvédelmi őrök alkalmazását is.

A végrehajtási rendelet a gyakorlati élet követelményeinek nem mindenben felelt meg, ezért kilenc év múlva új végrehajtási rendelet kiadására került sor.

A 12/1971. (VI.1.) Korm. rendelet különválasztotta a helyi (megyei -fővárosi- tanács végrehajtó bizottsága gondoskodott) és az országos jelentőségű természeti értékek védelmét( továbbra is a OTvH elnöke kezében maradt).

Ebben a rendeletben jelent meg elösszőr jogi szabályozásban a nemzeti park, mint a terület védelem újabb kategóriája.

A végrehajtási jogszabály hatálybalépését követően létesült 1972-ben az első nemzeti parkunk; a Hortobágyi Nemzeti Park.

A rendelet fenntartotta az idéglenes védelem jogintézményét, a természeti értékek nyilvántartási rendszerét és külön rendelkezéseket tartalmazott a barlangokra, a vadon élő védett madárfajokra.

Hazánk első és 1995-ig hatályos környezetvédelmi törvényének elfogadására 1976-ban került sor (1976. évi II. törvény), amely közvetlenül és közvetve is kihatással volt a természeti értékek védelmére.

Védett környezeti elemként nevesítette - többek között - a földet, a vizet, az élővilágot, a tájat, amelyek mindegyike megjelenik és jelentős szerepet játszik a természetvédelemben.

Az 1977. Évi 23. Törvényerejű rendelet összevonta a természet és környezetvédelmet, az OTvH és az Országos Környezetvédelmi Tanács összevonásával létrehozta az országos Környezet és Természetvédelmi Hivatalt.

Az OKTH államtitkári vezetés alatt állt, országos hatáskörű természetvédelmi és környezetvédelmi szervként működött.

Tanácsadó szervként, kibővült feladatkörrel, az országos természetvédelmi tanács helyébe, az országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács lépett.

1979-es OKTH elnöki utasításra, területi igazgatási rendszert hoztak létre, melyek Környezet- és természetvédelmi felügyelőségekként látták el az országos jelentőségű természeti értékekkel kapcsolatos elsőfokú hatósági feladatokat. A természetvédelem átfogó és 1996. december 31.-éig is hatályos szabályozására 1982-ben került sor (1982. évi 4. törvényerejű rendelet és a végrehajtásra kiadott 8/1982. (III.15.) MT rendelet által), melyhez kapcsolódott a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, egyedeik értékéről, a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról, valamint egyes védett állatfajokkal kapcsolatos korlátozások és tilalmak alóli felmentésekről 1/1982. (III.15.) OKTH rendelkezés formájában, mely minden szempontból korszerűbb volt a korábbi jogi szabályozásoktól.

A jó jogi környezet ellenére a kilencvenes évek elején elkerülhetetlen volt a jogi felülvizsgálata a törvénynek. Fő irányadó elmélet az volt, hogy a természetvédelem feladta már nem csupán a passzív megőrzés, hanem a természeti erőforrások felhasználásához, megóvásához szükséges feltételrendszer kialakítása. Ehhez járult , hogy hazánk számos nemzetközi egyezményhez csatlakozott, mely további többlet jogi feladatot is jelentett. Nem utolsó sorban sürgette a a jogalkotás modernizálását az Európai Közösség jogrendszeréhez való közelítés, jogharmonizáció. Végül a politikai, társadalmi, gazdasági változás (1989-90) is indokolta a jogrendszer korszerűsítését.

Az országgyűlés 1996-ban elfogadta az új természet védelméről szóló törvényt, mely 1997. Január 1-jén lépett érvénybe.

Ismertesse a magyar természetvédelmi jogi szabályozás alkotmányos alapjait.

Az Alkotmány 18§-ában; "A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg. Az Alkotmány deklarálja  a jogalkotást és a jogalkalmazási gyakorlatot. Mindkettőhöz kapcsolódik az Alkotmánybíróság tevékenysége, ami a természet védelme tekintetében eddig kiemelt jelentőségűnek mondható. Az Alkotmánybíróság ugyanis a 28/1994. (V.20.) AB határozatában rögzítette, hogy az Alkotmány 18. §-ban megállapított, az egészséges környezethez való jog az államnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjén nem csökkentheti, kivéve, ha az más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen". A védelmi szint csökkentésének a mértéke az elérni kívánt célokhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. A fentiek figyelembe vételével, az AB egyértelműen jelzi, hogy a környezetjogi és különösen a természet védelmét szolgáló jogi szabályozásban nincs helye a visszalépésnek, azaz a hatályos szabályozást, csak szigorúbb rendelkezések válthatják fel.

Ismertesse a természet védelmének a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényen alapuló rendszerét.

A természet védelmére vonatkozó konkrét jogi szabályozás rendszerénél beszélhetünk az eddigi alkalmazott kettőségről (elsődleges-másodlagos természetvédelmi jogszabály), amelyek másodlagosan tartalmaznak természetvédelmi előírásokat, illetve amelyek kifejezetten természetvédelmi érdekeket szolgáló normák (elsődleges szabályozás) tartalmaznak.

Másodlagos természetvédelmi szabályoknak mindazon jogszabályok tekinthetők, amelyek szabályozási célja, tartalma elsősorban nem természetvédelmi indíttatású, de indirekt formában mégis kivált ilyen joghatást. Ebbe a körbe tartoznak mindazok a jogszabályok, amelyek valamely környezeti elemre vonatkoznak (pl. vízgazdálkodási törvény), vagy valamely természeti erőforrás igénybevételét szabályozzák (pl. bányatörvény, termőföld törvény).

Elsődlegesen természetvédelmi tárgyú jogszabálynak a Tvt. És a felhatalmazása alapján kiadásra került önálló vagy végrehajtási típusú rendeletek tekintendők, amelyeknek a kimondott, deklarált célja a természet általános vagy kiemelt védelmének a biztosítása. A természet védelemnek kettős jellege (általános és kiemelt) miatt az elsődleges és másodlagos szabályozás szerinti megkülönböztetés határvonalai már elmosódnak. (pl. vadászati jogszabályok élőhely-védelmi rendelkezései a természet általános védelmét is szolgálják).

Természet védelmének rendszere:

A természet általános védelme

Földterülethez kötött

Táj (tájak általános védelme, egyedi védelem);

Földtani értékek általános védelme;

Természeti terület

Élőhelyek általános védelme

Földterülethez nem kötött

Élőhelyek általános védelme

Földtani értékek általános védelme

Élő szervezetek általános védelme

Hagyományos természetvédelem

(a természet kiemelt védelme)

védett természeti területek

Országos jelentőségű   Helyi jelentőségű

fő kategória járulékos kategória

Nemzeti park               Fokozottan védett Természetvédelmi terület

Tájvédelmi körzet        Bioszféra rezervátum Természeti emlék

Term.véd. terület          Erdőrezervátum

Természeti emlék         Tudományos rezerátum

Védett természeti értékek

n   &n 212g64c bsp;  Barlang

n   &n 212g64c bsp;  Élő szervezetek

n   &n 212g64c bsp;  Életközösségek

n   &n 212g64c bsp;  Ásvány, ásványi társulás

n   &n 212g64c bsp;  Ősmaradvány

Mi a természet védelmének a célja és melyek az általa érintett értékek, a természet védelméről szóló 1996. évi  LIII. törvény alapján?

A törvény célja(1. §)

"a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános,

b)     a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megőrzése, fenntartása és fejlesztése.

Természeti érték: a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más a törvényben meghatározott természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem, bele értve a védett természeti értéket is.

Védett természeti érték (természetvédelmi érték): a törvény, vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított - kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő - élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány. "

A védetté nyilvánítható értékcsoportok:

a)     földtani, felszínalaktani és talajtani értékek: pl. Földtani képződmények és alapszelvények, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok továbbá lelőhelyeik, tipikus sé ritka talajszelvények, barlangok, felszíni területek, más karsztjelenségek, továbbá felszíni, felszínalaktani képződmények.

b)     víztani értékek: pl. források, álló és folyóvizek, így különösen a tavak, patakok, mocsarak vagy más olyan vizes élőhelyek, amelyek elsősorban védett növény- és állatfajok élőhelyéül szolgálnak.

c)     növénytani értékek: pl. vadonélő növények és társulásaik, élőhelyeik, növénytelepítések, így különösen parkok, arborétumok, történelmi vagy botanikus kertek, egyes növények, növénycsoportok, régi hazai növények.

d)     állattani értékek: pl. vadon élő állatfajok, életközösségeik, régi hazai háziállatfajok, fajták és változatok, valamint a vadon élő szervezetek tartózkodó és élőhelyei, továbbá élőállatgyűjtemények.

e)     tájképi értékek: pl. különösen szép, természetes és természetközeli tájak, tájrészletek, természeteshez közelálló kultúrtájak.

f)    &n 212g64c bsp;  kultúrtörténeti értékek: pl. a természethez kötött kultúrtörténeti emlékek, történelmi emlékhelyek, műemlékek természetes környezete.

A természeti érték, valamint a földterületek különleges oltalma általában védetté nyilvánítással jön létre.  Kivételt képeznek ez alól azok az értékek, területek, amelyeknek a védelméről maga a Tvt. Rendelkezik (ún. ex lege védett értékek, területek)

a)     barlang: a földkérget alkotó kőzetben kialakult, olyan természetes üreg, melyeknek hossztengelye a két métert meghaladja és mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást. A barlangok 1961 óta ex lege természetvédelmi oltalom alatt állnak.

b)     forrás: a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet (akkor is ha időszakosan elapad)

c)     víznyelő: az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye.

d)     láp

e)     szikes tó

f)    &n 212g64c bsp;  kunhalom

g)     földvár

Ismertesse a tájak általános védelmére vonatkozó előírásokat.

A rendelkezés hatálya egyfelől kiterjed a tájak teljes körére, illetőleg az egyedi tájértékekre.

A táj fogalma:

"A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátságú része, a rá jellemző természeti értékekkel, és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek."

Általános érvényű előírás, hogy a tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról.

A Tvt. Bevezeti az egyedi tájérték jogintézményét, melyek körének megállapítása és nyilvántartásba vétele a nemzeti park igazgatóságok feladata, de jegyzékét a területrendezési tervnek is tartalmaznia kell. Egyedi tájértéknek az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem minősül, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van.

A Tvt. 7. § (2) bekezdése tartalmazza a konkrét tájvédelmi követelményeket, amely értelmében a táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében:

a)     gondoskodni kell az épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések külterületi elhelyezése során azoknak a természeti értékek, a mesterséges környezet funkcionális és esztétikai összehangolásával történő tájba illesztéséről;

b)     gondoskodni kell a használaton kívül helyezett épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések új funkciójának megállapításáról, illetve ennek hiányában megszüntetésükről, elbontásukról, az érintett területnek a táj jellegéhez igazodó rendezéséről;

c)     A település-, a területrendezés és fejlesztés, különösen a területfelhasználás, a telekalakítás, az építés, a használat során kiemelt figyelmet kell fordítani a természeti értékek és rendszerek, a tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megőrzésére;

d)     művelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének, szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélő használata által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a figyelembevételével lehetséges;

e)     Biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggő épületek, építmények, létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája, funkciója és száma alkalmazkodjon a táj jellegéhez;

f)    &n 212g64c bsp;  a táj jellegének megfelelően rendezni kell a felszíni tájsebeket;

g)     autópálya, valamint vadon élő állatfajok ismert vonuló útvonalait keresztező vonalas létesítményt úgy kell építeni, hogy a vadon élő állatfajok egyedeinek átjutása - megfelelő térközönként - biztosítva legyen;

h)     biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását.

A fenti elvek végrehajtása érdekében született a tájvédelmi szakhatóság hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásokról szóló 166/1999. (XI.19.) Korm. rendelet. Amely meghatározza, hogy az igazgatóságok milyen hatósági eljárásokban vesznek részt szakhatóságként.

Ismertesse a természeti területekre, valamint az élőhelyek és a földtani értékek általános védelmére vonatkozó főbb előírásokat a természet védelméről szóló 1996. évi  LIII. törvény alapján.

Természeti területnek minősül, ha a természetközeli állapot feltételeinek megfelel:

a)     az erdő, gyep, nádas, művelési ágú termőföld;

b)     a művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál vagy, ha e törvény hatálybalépésekor, jogerősen jóváhagyott bányászati műszaki üzemi terv alapján nem áll bányaművelés alatt;

c)     a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület.

A természetközeli állapot a Tvt. Értelmében az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természethez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.

Az élőhelyek egy része természeti terület, ezért az élőhelyvédelmi rendelkezések egyidejűleg  a természeti területek védelmét is szolgálják.

A mező-, erdő-, nád-, hal-, vad-gazdálkodási körbe tartozó tevékenységek végrehajtása során biztosítani kell a fenntartható haszonállatok, továbbá a talajfelszín, a felszíni és felszín alatti formakincs megőrzését, valamint a természetes élővilág maradandó károsításának, a védett élő szervezetek, életközösségek tömeges pusztulásának, biológiai sokféleségük számottevő csökkenésének az elkerülését.

A Tvt. a gyep-, erdő- és vízgazdálkodás, vízépítési munka során a természetkímélő megoldások alkalmazását írja elő, illetve ezek alkalmazását preferálja.

A Tvt. rögzíti, hogy erdő telepítése őshonos fafajokkal, természetes elegyarányban, természetkímélő módon történjen, ha  ezt a termőhelyi adottságok lehetővé teszik.

Gyepek esetében a gyeptípushoz igazodó legeltetés, kaszálás, illetve a vegyi anyagok mérsékelt természetkímélő használatát írja elő.

A vizes élőhelyek védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely az ökológiai célú vízkészlet mesterséges beavatkozással történő elvonásának tilalmát írja elő, valamint természetes és természetközeli állapotú vizek partvonalától 50;100 méteren belül megtiltja az új építmények elhelyezését, tilalmazza a veszélye vegyi anyagok kijuttatását, elhelyezését.

A természeti területek, ill. élőhelyekkel kapcsolatos legfontosabb természetvédelmi hatósági hatáskörök:

a)     természeti területeken az igazgatóság engedélye szükséges:

ˇ   &n 212g64c bsp;    a gyep és nádas művelési ág megváltoztatásához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a gyep, valamint a nád és más vízinövényzet égetéséhez.

b)     természeti területen az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges:

ˇ   &n 212g64c bsp;    a termőföld más célú hasznosításához, művelés alól kivett terület újrahasznosításához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a földtani kutatáshoz és az ásványi nyersanyag kutatáshoz

ˇ   &n 212g64c bsp;    vizekben a halászati üzemterv jóváhagyásához

c)     az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges természetes és természet közeli állapotú

ˇ   &n 212g64c bsp;    vizes élőhelyek, különösen folyóvizek, tavak partvonalak, valamint a vizeket kísérő természetes életközösségek (növénytársulások) állapotának megváltoztatásához

ˇ   &n 212g64c bsp;    vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 m belül, tavak partjától számított 100m belüli meglévő épületek, építmények, létesítmények átépítéséhez, átalakításához, vízi létesítmények, kikötők, ill. a halászati hasznosítást szolgáló létesítmények létesítéséhez, kivitelezéséhez

d)     a miniszter egyetértése szükséges a körzeti vadgazdálkodási terv természeti területet érintő részének jóváhagyásához.

e)     a Környezetvédelmi Minisztérium hozzájárulás a szükséges a növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok forgalomba hozatalához, felhasználásához. Alkalmazásához.

A földtani természeti értékek védelme egyfelől a tájvédelemhez, másfelől az élővilág abiotikus életfeltételeinek biztosításához kapcsolódik, de az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások önálló védelme legalább ilyen súllyal esik latba.

A földtani értékek védelme magába foglalja:

ˇ   &n 212g64c bsp;    a földtani felszínalaktani képződmények

ˇ   &n 212g64c bsp;    ásványok, ásványtársulások

ˇ   &n 212g64c bsp;    ősmaradványok védelmét.

A védelem alapvetően in situ, azaz ezeknek az értékeknek a természetes előfordulási helyükön való megtartását jelenti, de az utóbbi két kategória esetében az ex situ védelem is szóba kerül.

A Tvt. kimondja többek között:

ˇ   &n 212g64c bsp;    földtani természeti értékek, valamint a nyilvántartott ásványvagyon csak a lehető legkisebb mértékben károsodjon a természeti erőforrások, értékek igénybevétele esetén.

ˇ   &n 212g64c bsp;    a fedetlen karsztos kőzetből álló felszínen tilos a karsztos kőzet, ill. a karsztvíz szennyezése, vagy állapotának jogellenes megváltoztatása. Ill. általában tilos az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok jogellenes károsítása is

a bányászati tevékenység során a minimális követelményeket. Ez egyfelől a természeti területek ilyen célú igénybevételének minimalizálását, másfelől a működő bányák esetében a természeti érték megóvásához szükséges mértékű korlátozás, tiltás, bányatelek módosítás lehetőségét, harmadsorban pedig felszíni tájsebek folyamatos megszüntetését jelenti.

Ismertesse az élő szervezetek általános védelmével kapcsolatos, a természet védelméről szóló 1996. évi  LIII. törvényben szereplő főbb védelmi előírásokat.

Az élő szervezetek általános védelme mindenütt és területi megkötés nélkül érvényesül.

A Tvt. a vadon élő élővilág védelmével kapcsolatos szabályokat elsősorban anyagi jogi szabályozással (pl., tilalmak megállapításával, konkrét magatartási szabályok előírásával), másodsorban eljárásjogi rendelkezésekkel (pl. hatósági engedélyezési kötelezettség) biztosítja.

A vadon élő szervezetek igénybevétele és terhelése kapcsán alapfeltétel, hogy ez a természeti értékek és rendszerek működőképességét, valamint biológiai sokféleségét ne veszélyeztesse.

Ennek érdekében tilos a vadon élő szervezetek gyűjtésének, pusztításának, vadon élő állatok befogásának, életük kioltásának olyan eszközét, módszerét alkalmazni, amely válogatás nélkül, vagy tömeges pusztulásukat, sérülésüket, kínzásukkal jár, továbbá a vadon élő szervezetek genetikai állományának mesterséges úton történő megváltoztatása az így keletkezett egyed terjesztése, életközösségek közötti szándékos áthurcolás.

A tilalmak alól három esetben ad felmentést a Tvt. :

ˇ   &n 212g64c bsp;    emberi egészség

ˇ   &n 212g64c bsp;    termesztett növények

ˇ   &n 212g64c bsp;    tenyészett állatok védelme.

Tilos továbbá a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli állapotú vizekbe telepítése, továbbá halgazdálkodási célú halastavakból ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása.

A vadon élő szervezetek, állományai és életközösségei fennmaradásához, az élőhelyük védelme is alapvető védelmi szempont.

Vadászható állatfajnak nem minősülő, nem őshonos élő szervezetek betelepítéséhez, vagy élő szervezet visszatelepítéséhez a miniszter kiadott engedélye szükséges.

Ez akkor adható ki, ha megtelepedésük, alkalmazkodásuk a hazai életközösségben, a természetes folyamatokban az őshonos fajok rovására nem módosítják károsan.

Melyek a védett természeti területek kategóriái (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. Törvény szerinti osztályozások alapján)? Röviden jellemezze őket.

1.)   &n 212g64c bsp;   A védett természeti terület a védelem jelentősége és a védetté nyilvánításra jogosult szerint az alábbi két típusba sorolható:

a)   &n 212g64c bsp;  országos jelentőségű természeti területek (valamennyi ex lege védett természeti terület országos jelentőségű)

b)   &n 212g64c bsp;  helyi jelentőségű védett természeti terület (települési önkormányzatok rendeleti döntése alapján, illetve a jogelődi területek)

2.)   &n 212g64c bsp;   A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet

a)   &n 212g64c bsp;  Nemzeti park: az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területét jelenti, aminek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. Valamennyi nemzeti park területét természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriába kell sorolni. 9 Nemzeti parkunk van: Hortobágyi NP 1972; Kiskunsági NP 1974; Bükki NP 1976; Aggteleki NP 1984; Fertő-Hansági NP 1991; Duna-Dráva NP 1996; Körös-Maros NP 1997; Balaton-felvidéki NP 1997; Duna-Ipoly NP 1997.

b)   &n 212g64c bsp;  Tájvédelmi körzet: ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és a természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése. (200-ig 38 tájvédelmi körzetünk létesült)

c)   &n 212g64c bsp;  Természetvédelmi terület: az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. (2000-ig 140 term. véd. Terület létesült)

d)   &n 212g64c bsp;  Természeti emlék: amely valamely különlegesen jelentős egyedi érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület.

3.)   &n 212g64c bsp;   Ha nemzeti park, tájvédelmi körzet, vagy országos jelentőségű természetvédelmi terület vagy annak egy része megóvásához különleges intézkedés szükséges, a területet a miniszter rendeletben fokozottan védetté nyilváníthatja. A törvény erejénél fogva (ex lege) fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra rezervátum magterülete, továbbá az erdőrezervátum magterülete.

4.)   &n 212g64c bsp;   Különleges védelmi kategóriák:

a)   &n 212g64c bsp;  Tudományos rezervátum: Nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek vagy országos jelentőségű természetvédelmi területet a miniszter rendeletben tudományos célokra kijelöl.

b)   &n 212g64c bsp;  Bioszféra rezervátum: Nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek vagy országos jelentőségű természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott része, ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel, a miniszter által bioszféra rezervátummá minősíthető. A bioszféra rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására, magterületet kell kijelölni.

c)   &n 212g64c bsp;  Erdőrezervátum: A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgáló erdőterületeket a miniszter, a FM miniszterrel egyetértésben rendeletben erdőrezervátummá nyilvánítja. Az erdőrezervátumot valamely védettségi kategóriába (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék) is be kell sorolni.

Ismertesse a védett természeti területekre vonatkozó előírásokat, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényből származó példákkal.

A Tvt. Kimondja, hogy a természeti értékek és területek védelme, illetve ennek megóvását szolgáló szabályok megtartása minden természetes és jogi személynek, valamint más szervezetnek kötelezettsége. Továbbá, hogy a védett természeti terület jellegét és állapotát tilos a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.

A védett természeti területeken a természetvédelmi követelmények, a természetvédelmi célok megvalósítása alapvetően kétféleképpen, de végül is három féleképpen biztosítható:

a)   &n 212g64c bsp;  a védett természeti területeken (ezen belül is elsősorban a nemzeti parkokban) az állam tulajdonjogának, tartós bérleti jogának stb. és állami természetvédelmi szervek természetvédelmi szervek természetvédelmi kezelési jogának biztosításával, kiegészítve egyes kisebb területeken más, elsődlegesen természetvédelmi célokra létrehozott szervezetek tulajdonjogával.

b)   &n 212g64c bsp;  A természetvédelmi célok tisztán közigazgatási eszközökkel, hatósági, szakhatósági előírásokkal, azok ellenőrzésével való megvalósítása. Ebben az esetben a tulajdonjog indifferens, az előírások egyaránt köteleznek mindenkit.

c)   &n 212g64c bsp;  az előző két megoldás kombinációja. A legértékesebb védett természeti területeken biztosítani kell az állam tulajdonjogát és a természetvédelmi szervek természetvédelmi kezelés jogát. Azokon a területeken, ahol az alacsony intenzitású, extenzív, ill. biogazdálkodási formák a természetvédelem  érdekeit és céljait nem sértik, elegendő a hatósági eszközök alkalmazása megfelelő ösztönző-támogató rendszerrel.

A természeti területekre vonatkozó korlátozások és tilalmak, ill. a tájak általános védelmére vonatkozó rendelkezések a védett természeti területekre is alkalmazandóak, kivéve, ha a Tvt. ennél szigorúbb előírást tartalmaz.

A természetvédelmi területek  természetvédelmi követelmények és célok megvalósítása céljából a következő közigazgatási eszközök segítik elő:

a)   &n 212g64c bsp;  Bejelentési kötelezettség előírása: célja a hatósági informáltságnak a növelése, valamely természeti érték vagy tevékenység regisztrálása. (pl. növény- és állategészségügyi karantén fertőzés és járványhelyzet elhárítása során a természetvédelmi hatóságnak be kell jelenteni a felhasználandó készítmény fajtáját). Amennyiben a hatóság a bejelentés alapján olyan tevékenységről szerez tudomást, amely a természetvédelem érdekeivel ellentétes, jogosult a Tvt. és más jogszabályok szerinti intézkedések foganatosítására (pl. korlátozás, tiltás).

b)   &n 212g64c bsp;  Természetvédelmi hatóság előzetes engedélyének beszerzése: célja hogy a védett természeti területen ne kerülhessen sor olyan tevékenység végrehajtására, amely a természetvédelem céljaival nincs összhangban, a terület vagy az azon található természeti érték veszélyeztetésével, károsodásával jár. Az engedélyt a tevékenységet folytatni kívánó személynek, szervezetnek kell beszereznie a természetvédelmi hatóságnál. A hatóság a kérelemről érdemben köteles dönteni. Az engedély elbírálása során a természetvédelmi hatóság helyszíni szemlét tarthat, szakértőt vehet igénybe vagy más bizonyítási cselekményt folytathat le.  Ide tartozik; a kutatás, gyűjtés, kísérlet, a gyep feltörése, felújítása, felülvetése, öntözése, legeltetése, kaszálása, a terület helyreállítása, jellegének, használatának megváltoztatása, termőföldnek nem minősülő földterület rendeltetésének, termőföld művelési ágának a megváltoztatása, az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágása, telepítése, nád és más vizinövényzet égetése, irtása, gyep- és parlagterület, tarló és szalma égetése, - valamint a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével - erdőterületen tűz gyújtása, növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználása, horgászat, közösségi és tömegsportesemények rendezése, sport verseny, technikai jellegű sporttevékenység folytatása. Fokozottan védett természeti területek vonatkozásában a területre történő belépés is engedélyköteles!

c)   &n 212g64c bsp;  Természetvédelmi hatóság hozzájárulásának beszerzése: ebben az esetben az Áe. szerinti érdemi határozatot valamely más hatóság hozza meg, de a jogszabály előírja számára, hogy ehhez a természetvédelmi szakhatóság hozzájárulását szerezze be. Az eljáró hatóság kötve van a szakhatóság hozzájárulásához. Ha az eljáró hatóság a szakhatóság nyilatkozatát nem veszi figyelembe, törvénysértést követ el.

A természeti területekre kihatással levő, vagy közvetlenül érintő hatósági eljárás során a

természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges még:

ˇ   &n 212g64c bsp;    földrészlet megosztás, alakjának, terjedelmének megváltoztatása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    telekalakítás, területfelhasználás, építés és használatbavétel;

ˇ   &n 212g64c bsp;    nyomvonalas létesítmény és földmű építése;

ˇ   &n 212g64c bsp;    vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat;

ˇ   &n 212g64c bsp;    ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során;

ˇ   &n 212g64c bsp;    az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban;

ˇ   &n 212g64c bsp;    bányaügyekben

ˇ   &n 212g64c bsp;    termőföld más célú hasznosításának;

ˇ   &n 212g64c bsp;    külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának, tárolásának engedélyezésekor.

d)   &n 212g64c bsp;  Valamely tevékenység korlátozása: természetvédelmi érdek megvalósítása érdekében előfordulhat, hogy adott védett természeti területen valamilyen, általában jogszerűen folytatható tevékenységet korlátozni kell. Pl. védett természeti területen, vagy annak meghatározott  részén közlekedés, tartózkodást, stb. a természetvédelmi hatóság korlátozhatja. Védett természeti területen a hatáskörrel rendelkező hatóság építési, telekkialakítási tilalmat, ill. egyéb jogszabályokban meghatározott használati korlátozást köteles elrendelni. A tevékenység korlátozása már a tevékenyég előtt is ismerté válik a tevékenységet kívánó számára.

e)   &n 212g64c bsp;  Valamely tevékenység megtiltása, eltiltás: védett természeti területen egyes, a természetvédelmi célokkal ellentétes tevékenységek megtilthatók. A megtiltásra irányadóak a korlátozásnál írottak, azaz van ahol a természetvédelmi hatóság saját hatáskörben tilthat meg valamely tevékenységet és van ahol kezdeményezheti valamely tilalom kimondását; pl. építési tilalom elrendelése. A megtiltás is preventív (megelőző ismeret) úgy mint a korlátozás. A tiltás sajátos formája az eltiltás, amelyre akkor kerülhet sor, ha a védett természeti területet jogellenesen zavarják, veszélyeztetik, károsítják. Ebben az esetben a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani. Az eltiltás a jövőre nézve tartalmaz rendelkezést, ami feltételezi, hogy a tevékenységet már megkezdték, folytatták.

f)   &n 212g64c bsp;    Kötelezés: valamilyen jogszabályi rendelkezésen alapuló cselekvést, magatartást, kötelezettség teljesítését írja elő a hatóság. A kötelezésben meg kell határozni a kötelezettség teljesítésének módját, így különösen a tevékenység abbahagyását, az eredeti állapot helyreállítását, valamint ennek határidejét.

Ismertesse a védett természeti területeken található erdők, vadászterületek, valamint a tájak védelmére vonatkozó speciális előírásokat.

Védett természeti területen lévő erdőkben:

ˇ   &n 212g64c bsp;    kerülni kell a teljes talaj-előkészítést és a vágásterületen az égetést,

ˇ   &n 212g64c bsp;    az erdőnevelés során a természetes erdőtársulások fajösszetételét és állományszerkezetét megközelítő, természetkímélő módszereket kell alkalmazni,

ˇ   &n 212g64c bsp;    az erdőfelújítás a termőhelynek megfelelő őshonos fajokkal és néhány kivételtől eltekintve természetes felújítási módszerekkel végezendő,

ˇ   &n 212g64c bsp;    erdőtelepítés kizárólag őshonos fafajokkal, természetkímélő módon és a termőhely típusára jellemző elegyarányoknak megfelelően végezhető,

ˇ   &n 212g64c bsp;    fakitermelést vegetációs időszak alatt csak kivételesen indokolt esetben, a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával lehet végezni,

ˇ   &n 212g64c bsp;    tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban engedélyezhető,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a fokozatos felújítást követő végvágás összefüggő kiterjedése az 5 hektárt nem haladhatja meg,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a végvágással, illetve tarvágással érintett erdőterülethez kapcsolódó állományrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor kerülhet sor, ha a korábban véghasznált területen az erdőfelújítás befejeződött,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a nem őshonos fafajokból álló erdőkben a természetközeli állapot kialakítására a pótlás, az állománykiegészítés, az erdőszerkezet átalakítása, a fafajcsere, az elegyarány-szabályozás és a minokultúrák felszámolása útján kell törekedni,

ˇ   &n 212g64c bsp;    véghasználat csak a biológiai vágásérettséghez közeli időpontban végezhető.

Az a vadászterület (vagy része), amely fokozottan védett természeti területen, nemzeti park területén, bioszféra rezervátum vagy erdőrezervátum, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területen található, a miniszter kezdeményezésére természetvédelmi érdekből különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánítható. A különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánított természeti területeken a vad állományszabályozását, a vadászatot az igazgatóság kezdeményezésére, illetve az általa meghatározott természetvédelmi feltételekkel a vadászati hatóság határozata alapján, a vadászatra jogosult köteles elvégezni. Ha a védett természeti érték megóvása más módon nem érhető el, az igazgatóság kezdeményezésére a vadászati hatóság állományszabályozást köteles elrendelni.

Tájvédelmi szempontból a Tvt. a védett természeti területek esetében is visszautal a tájak általános védelmére vonatkozó rendelkezésekre és azokat az alábbiakkal egészíti ki:

Védett természeti területeken

ˇ   &n 212g64c bsp;    tilos olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni, vagy üzembe helyezni, amely annak jellegét és állapotát veszélyezteti, károsítja vagy ott tájképi egységet megbontja;

ˇ   &n 212g64c bsp;    gondoskodni kell a vadon élő szervezetek, életközösségeik, a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről;

ˇ   &n 212g64c bsp;    a terület, vagy annak meghatározott része felett a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére vagy szakhatósági hozzájárulásával repülés számára tiltott, vagy korlátozott légteret kell kijelölni.

A védett természeti terület tulajdonosa, vagyonkezelője, használója túrni köteles a természetvédelmi hatóságnak a védett természeti terület, vagy érték oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, pl. megközelítés, bemutatás, őrzés, hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák elhelyezése, stb. Az e tevékenység során okozott tényleges kárt a tulajdonosnak meg kell téríteni.

A védett természeti területekhez kapcsolódik a védőövezet megállapításának lehetősége is.

A védőövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolják.

Ismertesse a védetté nyilvánítási eljárást (elsősorban a terület védetté nyilvánítása tekintetében). Melyek az ex lege védett természeti területek, értékek?

A védetté nyilvánítás során természeti értékek és földterületek kerülhetnek jogszabályi oltalom alá.

A Tvt. 23. § (2) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Ezek közül a védett természeti területnek minősülők - a barlang kivételével valamennyi - országos jelentőségű védett természeti területnek tekintendő.

A természeti értékek (élő szervezetek, életközösségek, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok, mesterséges üregek) védetté, fokozottan védetté, továbbá a barlangok fokozottan védetté nyilvánítását a minisztérium természetvédelmi szakmai szerve végzi.

Ezek pénzben kifejezett értékének a megállapítása miniszteri rendelettel történi.

A védetté nyilvánítást általában két tényező tehet szükségessé; a különleges természeti értékesség, vagy a terület, értékek veszélyeztetettsége.

A védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet.

A természetvédelmi fejlesztési program keretében közigazgatásilag előre ütemezik a védelemre tervezett területek védetté nyilvánítását.

A védett természeti területté nyilvánítás szakmai előkészítését országosan a természetvédelmi hatóság helyi igazgatóságai, helyi vonatkozásban a területileg illetékes jegyző (főjegyző) végzi.

Helyi védetté nyilvánítást a jegyző (főjegyző) készíti elő, mellékelve indokoltságot alátámasztó iratokat, de előtte a helyi igazgatóságot meg kell keresnie azzal, hogy az igazgatóság az adott területet kívánja-e országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítani. Az igazgatóság a nyilatkozatot 60 napon belül köteles megadni. Ha az országos jelentőségű védelem indokolt, akkor az igazgatóság ennek előkészítését hivatalból folytatja le.

Az előkészítés során meg kell vizsgálni a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételeket, pénzügyi eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét.

A terület védetté nyilvánításának előkészítése során az előkészítést végző egyeztető megbeszélést és a szükségeshez képest helyszíni szemlét tűz ki, amelyre meghívja a javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érint.

Az előkészítést végző az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet és összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal együtt előterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.

Az előkészítést végző hatóság az előkészítés eredményéről előterjesztést tesz a védetté nyilvánításra jogosulthoz.

Ha a terület országos jelentőségű, annak védetté nyilvánításáról a jogalkotási törvény által megkívánt közigazgatási egyeztetést követően a miniszter rendeletben rendelkezik.

Ha a terület helyi jelentőségű, akkor további egyeztetés nem történik, hanem a védetté nyilvánításról az illetékes települési önkormányzat képviselőtestülete rendelettel dönt.

A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza:

a)   &n 212g64c bsp;  a védetté nyilvánítás tényét, a természetvédelmi érték megnevezését

b)   &n 212g64c bsp;  a terület jellegét, kiterjedését, a védetté nyilvánítás indokát, természetvédelmi célját,

c)   &n 212g64c bsp;  a földrészletek helyrajzi számait,

d)   &n 212g64c bsp;  a Tvt.-ben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentéseket, továbbá azoknak a tevékenységeknek a felsorolását, amelyek a Tvt.-ben foglaltakon túlmenően, csak a természetvédelmi hatóság engedélyével vagy hozzájárulásával folytathatóak,

e)   &n 212g64c bsp;  lehetőség szerint a földrészlet határvonalának töréspont koordinátái.

Az a)-c) pontok feltüntetése minden esetben kötelező, míg a további pontok csak értelemszerűen alkalmazandók, ha van ilyen.

A terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának a tényét kötelező bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba.

Ismertesse az ideiglenes és az átmeneti védetté nyilvánítás feltételeit, valamint az eljárást.

Természeti értékek veszélyeztetése esetén két fontos intézkedés lehetséges:

a)   &n 212g64c bsp;  Ideiglenes védetté nyilvánítás

Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha valamely védelemre tervezett területre jelentős károsodásnak a veszélye áll fenn. Ebben az esetben a természetvédelmi hatóság a terület azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban a természetvédelmi hatóság előírhatja a terület kezelésével, természeti értékének megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja. E határozat legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Országos jelentőségű védelemre tervezett természeti terület esetén a miniszter további 2 hónappal meghosszabbíthatja az ideiglenes védettséget.

b)   &n 212g64c bsp;  Átmeneti védetté nyilvánítás

Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha valamely terület időszakosan fokozottan védett élő szervezetek élőhelyéül szolgál, amelyek megóvása másként nem biztosítható. Ebben az esetben az igazgatóság a területet, vagy annak egy részét meghatározott időre, de legfeljebb 3 hónapra, azonnal végrehajtható határozattal átmenetileg védetté nyilvánítja.

Fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét, fokozottan védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldására a védetté nyilvánításra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy helyi jelentőségű védett természeti terület védettségének feloldása előtt az igazgatóság véleményét ki kell kérni. A védettség feloldása nem járhat a védettségi szint csökkentésével, annak csak alkotmányjogi vagy természetvédelmi szakmai érdekei lehetnek.

Ismertesse a védett élő szervezetekre vonatkozó előírásokat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint az alacsonyabb szintű jogszabályok rendelkezései alapján.

Ezek a rendelkezések nem csupán a védett természeti területen, hanem az ország teljes területén megilletik a védett és fokozottan védett fajokat.

A védett élő szervezetek értéknek pénzbeli kifejezése, az ún. eszmei érték, lehetővé teszi, hogy ezeknek a fajoknak a jelentősége számos területtel összehasonlítható és a gazdasági struktúrába beilleszthető legyen. Szerepe van a szankcionálás szempontjából is.

A védelem kiterjed a védett vagy fokozottan védett növényfaj minden egyedére, illetve az egyed minden részére (pl. gumó, gyökér, hagyma, hajtás, levél, mag stb.), illetve bármely állapotára (élő egyed, preparátum). Állatfajok esetében a védettség szintén kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi fejlődési alakjára (pete, lárva, báb, tojás, fióka, kifejlett állat, stb.), bármely állapotára ( élő vagy elpusztított egyed, preparátum) stb.

A Tvt. 43. § (1) bekezdése kategorikusan tiltja a védett állatfajok szaporodásának és más élettevékenységének a veszélyeztetését, a lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő-, vagy búvóhelyeinek lerombolását, károsítását.

A Tvt. a védett (fokozottan védett) fajok esetében meghatározza az igazgatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységének körét.

Az igazgatóság engedélyhez kötött:

a)     védett (fokozottan védett) , illetve - ha nemzetközi egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének, virágának, termésének vagy szaporítására alkalmas szervének gyűjtése;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének külföldre vitele, az országba behozatala, az országon való átszállítása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének preparálása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének betelepítése, visszatelepítése, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítése, termesztésbe vonása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlet;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének biotechnológiai célra történő felhasználása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    természetes állományai közötti mesterséges géncseréje.

b)     védett (fokozottan védett), illetve - ha nemzetközi egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj:

ˇ   &n 212g64c bsp;    állományának szabályozása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedeinek gyűjtése, befogása, elejtése, birtokba tartása, idomítása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedeinek mesterséges szaporítása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének kikészítése, preparálása, a preparátumok birtokban tartása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének élő állat gyűjteményben történő tartásához;

ˇ   &n 212g64c bsp;    hazai állatfaj állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítése;

ˇ   &n 212g64c bsp;    állományai közötti mesterséges géncsere;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének cseréje, adásvétele;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének külföldre vitele, onnan történő behozatala, az országon való átszállítása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyede visszatelepítése, betelepítése;

ˇ   &n 212g64c bsp;    kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazása;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyede fészkének áttelepítése;

ˇ   &n 212g64c bsp;    egyedének háziasítása.

Ugyancsak az igazgatóság engedélye szükséges:

ˇ   &n 212g64c bsp;    védett (fokozottan védett) növényfajokból álló gén-és szaporítóanyag bank létrehozásához;

ˇ   &n 212g64c bsp;    védett (fokozottan védett) növényfaj gén- és szaporítóanyag bankban történő elhelyezéséhez;

ˇ   &n 212g64c bsp;    fokozottan védett növényfaj egyedének, virágának, termésének, vagy szaporításra alkalmas szervének eltávolításához, elpusztításához, megszerzéséhez;

ˇ   &n 212g64c bsp;    állatgyűjtemények, állatkertek, illetve egyéb vadon élő védett állatok tartására, idomítására, szolgáló létesítmények, telephelyek kialakításához, fenntartásához, üzemeltetéséhez.

Védett növény- és állatfajnak nem minősülő élő szervezetekre a fenti előírásokat értelemszerűen kell alkalmazni (tilalmak és korlátozások, valamint engedélyköteles tevékenységek tekintetében).

Fokozottan védett vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó élő szervezet esetén a fenti engedélyek csak természetvédelmi vagy más közérdekből adhatóak meg. Nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj esetében akkor is megadható az engedély, ha az a természetvédelem érdekeivel nem ellentétes.

A fent felsorolt engedélyköteles tevékenységek közül egyes esetekben nem az igazgatóság, hanem a Minisztérium jár el első fokon, mint engedélyező szerv, ha a fokozottan védett élő szervezetekre vonatkozik (pl. külföldről történő behozatal, egyedek mesterséges szaporítása, betelepítése, nemesítési kísérlet, stb.)

A védett állatfajokkal kapcsolatos speciális előírásokat a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó kormányrendeletek szabályozzák. E tevékenységeket, csak hatósági engedélyek birtokában végezhetőek. Az engedélyek csak akkor adhatóak ki, ha azok összhangban állnak a természetvédelmi érdekkel, és nem járnak az adott állatfaj természetes állományának tartós sérelmével, illetve közérdekből szükséges.

Közérdekből - annak jellegére tekintettel - elsősorban sérült, élőhelyére vissza nem juttatható egyed tartása, bemutatása, hasznosítása engedélyezhető.

A Tvt. értelmében védett, fokozottan védett állatfaj egyedének a tartására az a közhasznú szervezet kaphat engedélyt, amelynek tevékenysége közérdeket szolgál és rendelkezik olyan felelős személlyel, akik a törvény által előírt feltételeknek megfelel, továbbá az előírt tartási feltételeket tartósan biztosítani tudja.

Természetes személy általában csak védett állat tartására kaphat engedélyt - kivéve a solymászati célú tartás - ha a törvény által előírt feltételeknek megfelel.

Felelős személy az lehet, aki nagykorú, cselekvőképes, büntetlen előéletű, vele szemben természetvédelmi szabálysértés elkövetése miatt szabálysértési bírságot vagy természetvédelmi bírságot 2 éven belül nem szabtak ki, továbbá a törvény által előírt szakirányú végzettséggel rendelkezik. A törvény a felelős személyben bekövetkezett változást és a külföldi állampolgár felelős személlyé válást is meghatározza.

A rendelet 3. Számú melléklete felsorolja milyen állatfajokra adható ki solymászati célú tartási engedély, továbbá rögzíti, hogy természetes személy, vagy közhasznú szervezet egyidejűleg 2 pld. vadászmadarat és 2 pár tenyészmadár tartására jogosult, melynek további 2 madárral történő bővítése csak sérült madarak esetében, ill. természetvédelmi érdekből engedélyezhető.

Solymászati célú tartási engedélyt csak az a természetes személy kaphat, aki; nagykorú, cselekvőképes, büntetlen előéletű, természetvédelmi szabálysértés elkövetése miatt 2 éven belül szabálysértési bírsággal, vagy természetvédelmi bírsággal nem sújtották, természetvédelmi, állami solymász-vadász vizsgákkal rendelkezik, és a tartás feltételeit tartósan biztosítani tudja.

Meghatározza a jogszabály továbbá a bemutatás engedélyezésének feltételrendszerét, továbbá az engedély kiadásának megtagadásának mérlegelési szempontjait. Részletességgel szól a végrehajtási utasítás a védett, fokozottan védett állatfaj állománya hasznosításának engedélyezési feltételeiről is.

Szintén e szabályozás rendelkezik a hatálya alá tartozó állatfajok gyűrűzéséről, melyre az a közhasznú szervezet kaphat engedélyt, amelynek a gyűrűzési irányításával megbízott tagja, továbbá a gyűrűzést végző személyek rendelkeznek a jogszabályban meghatározott feltételekkel.

Külön foglalkozik a végrehajtási utasítás a sérült, beteg, vagy egyéb okból a természetbe vissza nem juttatható védett, fokozottan védett állatok tartásának engedélyeztetésével is. Elsősorban természetvédelmi, vagy tudományos célra történő felhasználhatóság, vagy a bemutatására, szaporítására való alkalmasság az engedélyeztetési szempontok. Ha ezen hasznosítási formák alkalmazására nincsen lehetőség, akkor az általános szabályok alkalmazásával helyezhetőek el, ill. ha erre sincs mód, akkor az állat életének szakszerű és fájdalommentes kioltásáról kell gondoskodni.

Ismertesse a védett életközösségekre vonatkozó előírásokat.

A védett életközösségekre vonatkozó jogi szabályozást a TVt. két módon tartalmazza.

Egyfelől rögzíti, hogy a védett, illetve fokozottan védett életközösségekkel kapcsolatos korlátozásokat és tilalmakat külön jogszabály határozza meg. Másfelől viszont kimondja, hogy eltérő rendelkezés hiányában az ilyen életközösségekre a védett növény- és állatfajokra vonatkozó Tvt.-ben található rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni (pl. védett növénytársulások).

Az említett külön jogszabály; a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról szóló 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet (Ékr.).

Az Ékr. értelmében a védett életközösségek megóvását, azok biológiai sokféleségének megőrzésével, a növénytársulások esetében, az azokat alkotó növényfajok természetesen kialakult arányának fenntartásával, a természetes vagy természetközeli állapotú élőhelyeik fenntartásával és védelmével kell biztosítani.

Az Ékr. részletesen meghatározza a védett növénytársulásokban tiltott tevékenységeket, beavatkozásokat. Speciális szabályként jelenik meg a vizes élőhelyeken található fokozottan védett növénytársulások tekintetében tiltott, valamint a fokozottan védett gyepterületeken tiltott tevékenységek, beavatkozások maghatározásai.

További speciális elvárásokat tartalmaz az erdőterületeken található védett növénytársulásokra vonatkozólag is.

A védett növénytársulások fennmaradását veszélyeztető vagy károsító tájidegen állatfajok állományának vadászati módszerrel történő csökkentését, felszámolását, vagy az élőhely vadeltartó képességéhez mérten túltartott vadászható vadfaj állományának csökkentését természetvédelmi okból az igazgatóság kezdeményezi a vadászati hatóságnál. Az állomány csökkentését vagy felszámolását a vadászatra jogosult - a természetvédelmi feltételek betartásával - a vadászati hatóság határozata alapján köteles elvégezni.

A védett növénytársulások megóvása, védelme és fennmaradása érdekében, a növénytársulások élőhelyeinek elhelyezkedésében érintett terület tulajdonosa bevonásával tervet kell készíteni, amelyben az Ékr. alapján tiltott tevékenység folytatása igazgatóság engedélyéhez, vagy szakhatósági hozzájárulásához köthető. A terv szakmai előkészítését a nemzeti park igazgatóság végzi, és a miniszter az életközösségek védetté nyilvánítását kimondó rendeletben állapítja meg.

Ismertesse a barlangok, valamint a védett ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok védelmére vonatkozó előírásokat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvénye alapján.

A barlangok, 1961 óta - a világon egyedülállóan - ex lege kiemelt természetvédelmi oltalmat élveznek Magyarországon. Az első barlangvédelmi örvény 1929-ben készült.

A Tvt. szerinti kiemelt védettség kiterjed a barlang valamennyi részére, képződményére, kitöltésére, a befoglaló kőzetre és az élővilágára. A Tvt. lehetőséget teremt arra is, hogy a részben vagy teljesen mesterségesen létrehozott, barlang méretű üregek is védetté nyilváníthatók legyenek, ha jelentős képződményekkel rendelkeznek, pl. felhagyott művelésű bányajáratok, vagy természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségűek. Ebben az esetben azonban szükséges a védetté nyilvánítási eljárás lefolytatására.

A barlangok kizárólag állami tulajdonban állnak, emiatt a Tvt. külön rendelkezést állapít meg az ingatlantulajdonosokra, akiknek az ingatlanaikról nyílik a barlang bejárata. A barlang bejáratát az ingatlan tulajdonosa nem veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem tömheti el, nem zavarhatja a barlangot élőhelyéül használó állatokat és nem akadályozhatja a barlang hasznosítását.

A barlangok felszínének a védelme is fontos, ezért védőövezeteket lehet felettük kijelölni, melyet ingatlan nyilvántartásba kell vezetni.

Egyes barlangok klimatikus sajátosságaira tekintettel gyógybarlanggá nyilvánítható.

Barlangokkal kapcsolatos hatósági hatáskörök a következők:

a)     barlang, barlangszakasz felfedezését 8 napon belül be kell jelenteni az igazgatóságnak;

b)     a Minisztérium engedélye szükséges:

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód megváltoztatásához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlang, barlangszakasz kiépítéséhez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlangi képződmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez, külföldre juttatásához;

c)     az igazgatóság engedélye szükséges a barlang állagára, állapotára, természetes élővilágára kiható valamennyi tevékenység megkezdéséhez, így különösen:

ˇ   &n 212g64c bsp;    jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlangban, barlangszakaszban végzendő kutatáshoz, kísérlethez, gyűjtéshez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlangi búvármerüléshez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    kiépítés kivételével műszaki beavatkozáshoz, így különösen bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, műtárgy elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    filmezés, elektronikus képrögzítés,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben meghatározott tevékenységekhez;

d)     az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása kell:

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlangban végzendő robbantás engedélyeztetéséhez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlangban vízjogi engedélyhez kötött tevékenység megkezdéséhez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    barlang védőövezetében végzendő valamennyi tevékenységhez, így különösen:

ˇ   &n 212g64c bsp;    az építési, fennmaradási engedély kiadásához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    vegyi anyag tárolásához, felhasználásához, illetve hulladék elhelyezéséhez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    terület felhasználás, telekalakítás engedélyezéséhez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    ipari, mezőgazdasági, erdőgazdasági, szolgáltató tevékenység gyakorlásához szükséges telep létesítéséhez, berendezéseinek felújításához, az alkalmazott technológia megváltoztatásához,

ˇ   &n 212g64c bsp;    nyomvonalas létesítmény és földmű építéséhez,

ˇ   &n 212g64c bsp;    a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben meghatározott tevékenységhez.

A védett ásványok, ásványi társulások (röv. ásványi képződmények), ősmaradványok kiemelt védettséget élveznek.

A ritka, különleges nagyságú, kifejlődésű vagy tudományos szempontból kiemelkedő értékkel bíró ásványi képződmények, ősmaradványok védetté nyilvánítására a miniszter jogosult. E rendeletben meg kell határozni a képződmények eszmei értékét is.

A védett ásványokat, ősmaradványokat lehetőleg eredeti lelőhelyükön - in situ - kell megőrizni, ha ez nem lehetséges, akkor a legkisebb károsodást okozó módszerrel a lelőhelyről eltávolítva úgy kell elhelyezni, hogy a természetvédelmi, oktatási, tudományos és bemutatási célokat szolgáljon.

A bányászati tevékenység során feltárt szakmai tudományos szempontból kiemelt jelentőségű, illetve védett ásványokat, ősmaradványokat az igazgatóságnak be kell jelenteni és lehetővé kell tenni a leletmentésüket.

A Tvt. Értelmében a védett ásványok, ősmaradványok forgalomba hozatalához, külföldre viteléhez az igazgatóság engedélye szükséges, azzal a megkötéssel, hogy végleges kiviteli engedély a képződményekre nem adható.

Ismertesse a természet védelmét szolgáló felelőségi rendszer struktúráját, valamint a polgári jogi felelőségi formákat.

A jogkövetés hatékonyságának biztosítása érdekében valamennyi jogszabály mögött, közvetlen vagy közvetett módon helyet kap az a felelőségi rendszer, amely a jogszabály előírásaitól való jogellenes eltérést hivatott szankcionálni.

A természetvédelmi előírások megsértése esetén különböző felelőségi formák alkalmazására van lehetőség. A természet védelmével kapcsolatos felelőségi formák az alábbi fő csoportokba oszthatóak.

Ismertesse a természetvédelmi bírságra vonatkozó főbb rendelkezéseket.

Természetvédelmi bírság kiszabására azzal szemben kerülhet sor, aki tevékenységével vagy mulasztásával:

a)     a természet védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásait megsérti;

b)     a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja, elpusztítja vagy védett természeti terület állapotát, minőségét jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz;

c)     a védett természeti területet, továbbá barlangot jogellenesen megváltoztatja, átalakítja, illetve azon vagy abban a védelem céljával össze nem egyeztethető tevékenységet folytat;

d)     a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja;

e)     a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül, vagy attól eltérően végez.

A bírságot a természetvédelmi hatóság szabja ki, az előzőekben meghatározott cselekménytől való tudomásszerzéstől számított 1 éven belül. Az elkövetéstől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.

A természetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályok, valamint a bírság mértékét és megállapításának módját a 33/1997. (II.20.) Korm. rendelet állapítja meg. A bírság összege alapbírságból és az ehhez kapcsolódó szorzószámok alkalmazásával állapítandó meg, természetesen egyedileg.

Ismertesse a természetvédelmi szabálysértésre vonatkozó rendelkezéseket.

A természetvédelmi bírsággal szemben, szabálysértési felelősség megállapítására kizárólag természetes személlyel szemben kerülhet sor.

A természetvédelmi szabálysértést az a cselekvőképes, nagykorú, természetes személy követjeti el, aki:

a)     a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, vagy szakhatósági hozzájáruláshoz kötött tevékenységet engedély, vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, szakhatósági hozzájárulástól eltérő módon végez, vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget;

b)     természeti területen - beleértve a védett természeti területet is - a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak;

c)     a védett, vagy fokozottan védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen megrongálja, elviszi, állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja, valamint a védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja;

d)     a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti, feltéve, hogy a cselekmény nem minősül bűncselekménynek.

A természetvédelmi szabálysértés elbírálására és a szankció alkalmazására az igazgatóság jogosult. Szabálysértés elkövetése tényének megállapítása esetén az elkövetővel szemben - többek között - szabálysértési bírság megállapításának van helye, melynek mértéke legfeljebb százezer forint.

A b) pontban meghatározott szabálysértés elkövetőjére a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.

Azt a védett, illetőleg fokozottan védett növény- és állatfaj egyedet, annak bármely fejlődési alakját, származékát, védett ásványi képződményt, amelyre nézve a természetvédelmi szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

Melyek a természetkárosítás törvényi tényállásának az elemei és a büntetési tételei?

A hatályos Büntető Törvénykönyvben található a természetkárosításra vonatkozó paragrafus (281.§)

Ennek értelmében természetkárosítást követ el, aki

a)     nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó, vagy fokozottan védetté nyilvánított

élő szervezetet,

élő szervezet bármely fejlődési alakjában, vagy szakaszában lévő egyedét,

fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetet,

élő szervezet származékát

jogellenesen megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, azzal kereskedik, vagy azt elpusztítja.

b)     védett

természeti területet,

élő szerveztek életközösségét,

barlangot

jogellenesen jelentős mértékben megváltoztat.

A fenti esetekben a büntetés mértéke - bűntett elkövetése miatt - legfeljebb 3 évi szabadságvesztés büntetés lehet.

A büntetés, bűntett miatt legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a természetkárosítás az a) pontban meghatározott növény, vagy állat tömeges pusztulását, b) pontja esetében az értéke helyrehozhatatlan károsodását, vagy megsemmisítését idézi elő. Ha ezt a természetkárosítást gondatlanságból követi el, az elkövető vétség miatt legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő.

A természetkárosítás bűntette a vagyon elleni bűncselekményekkel halmazatot alkothat. Pl. fokozottan védett állatfaj egyedének gyűjtése jogtalan eltulajdonításból történik.

Ismertesse a természet védelmével kapcsolatos hazai közigazgatási szervezetrendszert.

Kiegészítés
-bj-  2007.09.26. 10:04

a jogi vizsgához

Kiegészítés a Természetvédelmi Jogi Ismeretekhez

Solymász természetvédelmi vizsgára Jelentkezőknek

Magyarország 2004. május 1-i európai uniós csatlakozásával jelentős mértékben megváltoztak a solymászati célra tartott madarak kivitelével, behozatalával, tartásával, kereskedelmével kapcsolatos szabályok. A csatlakozás kapcsán több, a témakört érintő hazai jogszabályt is módosítani kellett. Tekintettel arra, hogy a vizsga tananyaga a csatlakozást és az ahhoz kapcsolódó jogszabály módosításokat megelőzően került összeállításra, szükségesnek tartom a vizsgázók rövid tájékoztatását a változásokról.

Alig másfél éve, 2002 végén jelent meg a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) azon végrehajtási rendelete (271/2002. (XII. 20.) Korm rendelet (a továbbiakban: Vhr.), mely a korábbi időszakhoz képest teljesen új alapokra helyezte az Egyezmény hazai végrehajtását. A Vhr. az uniós szabályozásnak megfelelő előírásokat vezetett be, azonban akkoriban ezeket még nem mint uniós tagállam, hanem attól független államként hajtottuk végre. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak köszönhetően egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.

A vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét - tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyik célja egy közös kereskedelmi szabályokat tartalmazó belső piac kialakítása - rendeletek szabályozzák. Ezek a rendeletek a csatlakozás napján, azaz 2004. május 1-én automatikusan hatályba léptek hazánkban is. Ezzel egyidejűleg a hazai végrehajtási rendelet azon paragrafusai, amelyek az uniós rendeletekkel lefedett szabályozást tartalmaztak, hatályukat vesztették. A jelenleg hatályban lévő közösségi joganyag az alábbi rendeletekből áll:

   &n 212g64c bsp;    a Tanács többször módosított 338/97/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (a továbbiakban: a Tanács rendelete)

   &n 212g64c bsp;    a Bizottság 1808/2001/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK rendelet végrehajtásának részletes szabályairól (a továbbiakban: a Bizottság rendelete)

   &n 212g64c bsp;    a Bizottság többször módosított 349/2003/EK rendelete egyes vadon élő állat- és növényfajok egyedeinek a Közösség területére történő bevitelének felfüggesztéséről.

A másfél évvel ezelőtt kihirdetett hazai végrehajtási rendelet - az európai uniós joganyaggal összhangban - az Egyezmény alapelőírásainál számos ponton szigorúbb, részletesebb szabályozást vezetett be. Így az EU rendeleteinek több előírása bizonyára sokak számára ismerős lesz.

I. 1.           Függelékek helyett mellékletek:

A Tanács rendelete A, B, C, D mellékleteket használ az Egyezmény I. II. és III. függelékei helyett. (A Vhr. 2004. május 1-vel hatályon kívül helyezett 1. számú mellékletének "A-C" oszlopai feleltek meg az EU "A-C", míg a rendelet 2. számú melléklete az EU "D" mellékletének.)

A tanácsi rendelet A-C mellékletei tartalmazzák a CITES I-III. függelékén szereplő összes, továbbá számos, az Egyezmény hatálya alá nem tartozó fajt, melyek kereskedelmét különböző okok miatt szabályozni kell (pl. az európai vadon élő élővilágra ökológiai veszélyt jelentő fajok, egyéb ritka, a kereskedelem által potenciálisan veszélyeztetett fajok stb.). A rendelet ugyanakkor a mellékleteken belül is számos ponton szigorítja egyes fajok, rendszertani kategóriák besorolását. Ez annyit jelent többek között, hogy egyes eredetileg a CITES II., illetve III. függelékében szereplő fajok az A mellékletbe kerültek besorolásra, tehát ezekre is a CITES I. függelékes fajokra vonatkozó előírásait kell alkalmazni. Ide tartozik az EU területén előforduló, valamennyi, eredetileg II. függelékes ragadozó madárfaj (pl. a héja, a kerecsensólyom vagy a szirti sas) is, melyek így a II. függelékből kerültek át az A mellékletbe, tehát azokra a legszigorúbb előírások vonatkoznak. Ez azonban a hazai szabályozás szempontjából nem jelent változást, hiszen már az Egyezmény első hazai végrehajtási rendelete (4/1991 (XII. 7.) KTM rendelet) is kimondta, hogy a ragadozó madárfajokra az I. függelékre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

A D melléklet azokat a nem CITES-es fajokat sorolja fel, melyek Közösségbe történő behozatalát monitorozni kell annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítható legyen azok fenntartható mértékű kereskedelme.

I.2.                        A mellékleteken szereplő fajok kereskedelmének szabályozása

A mellékleteken felsorolt fajok vonatkozásában a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre, exportra, re-exportra és importra vonatkozó szabályok lényegében megegyeznek a Magyarországon 2002. december 28. óta érvényes szabályozással. Ennek alapján az A és B mellékletbe tartozó fajok közösségi behozatalához az importáló EU tagállam CITES importengedélyére és az exportáló ország CITES export engedélyére van szükség.

Hazánk szempontjából teljesen újak azonban a példányok Közösségen belüli mozgására és a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó szabályok.

I.2.1.   Az A mellékletbe tartozó fajok:

Az Unió alapelvként rögzíti a tőke és a munkaerő mellett az áruk és szolgáltatások szabad áramlását. Ebből következően a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó szabályok lényegesen enyhébbek az ún. harmadik államokkal folytatott kereskedelem szabályozásánál. A tagállamok egymás között folytatott kereskedelméhez az uniós rendeletek nem követelik meg az export, re-export és import engedélyek meglétét, ehelyett bizonyos esetekben más dokumentumokhoz kötik a példányok adás-vételét, cseréjét.

A Tanács rendelete alapelvként rögzíti az A. mellékletben szereplő fajok kereskedelmi tilalmát. Ez a tilalom vonatkozik az eladásra, a vételre, a vételi ajánlattételre, a kereskedelmi célú megszerzésre, a kereskedelmi célú bemutatásra és a kereskedelmi nyereséget célzó hasznosításra. A rendelet meghatározza a kereskedelmi tilalom alóli mentességeket.

Általános mentesség vonatkozik néhány, könnyen tenyészthető madárfaj fogságban szaporított és a rendeletnek megfelelően zártgyűrűvel megjelölt példányaira (ezeket a fajokat a Bizottság rendeletének VIII. melléklete sorolja fel, ilyenek pl. kecskepapagáj, himalájai fényfácán, tűzcsíz stb.). E példányok a Közösség területén belül szabadon mozoghatnak és kereskedelmi forgalomba is kerülhetnek. E fajok között ragadozó madarak nincsenek.

Meghatározott esetekben (pl. fogságban szaporított példányok vagy Egyezmény előtti példányok stb. esetén), kérelemre a tagállamok igazgatási hatóságai egyedi elbírálás alapján felmentést adhatnak a kereskedelmi tilalom alól. Ilyenkor a példányhoz az igazgatási hatóság a Tanács rendeletének 10. cikke értelmében egy EU bizonylatot állít ki, amellyel a példány a Közösség területén belül elidegeníthető, ill. forgalomba hozható. Ki kell hangsúlyozni, hogy a bizonylatot kizárólag az A mellékletben felsorolt fajokhoz lehet kiállítani.

Amennyiben tehát a solymász a saját madarát, vagy annak szaporulatát szeretné eladni, vagy más EU tagállamba kiszállítani, EU bizonylatot kell kérnie. A bizonylat akkor adható ki, ha a tulajdonos rendelkezik a madárra vonatkozó tartási (szaporulat esetén tenyésztési) engedéllyel és igazolja, hogy a madár legalább a második generációból származó fogságban szaporított vagy a jogszabályoknak megfelelően befogott egyed (héja esetében). Bizonylat kizárólag a Bizottság rendeletében előírt egyedi jelöléssel ellátott példányokhoz állítható ki. Solymászmadarak esetén ez a jelölés az egyedileg számozott zárt lábgyűrű.

Az EU bizonylatot a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya állítja ki az erre vonatkozó kérelem alapján. A dokumentum kiállításának illetéke 2000 Ft.

Az igazgatási hatóság a bizonylat kiállításával egyidejűleg a példányhoz korábban kiállított származási igazolást, illetve tenyésztői bizonylatot bevonja.

I.2.2.   A B-D mellékletekben felsorolt fajok:

A B-D mellékletekben szereplő fajok Közösségen belüli mozgása nincsen hatósági engedélyhez, illetve az A mellékletes fajoknál leírt EU bizonylathoz kötve. Amennyiben ezek jogszerű megszerzését (a rendelet szerinti behozatalát vagy az Unióban történt szaporítását), illetve legális eredetét a tulajdonos dokumentummal tudja igazolni, a példányok a Közösség területén belül szabadon mozoghatnak, adhatók, vehetők. Fontos, hogy a jogszerű eredetet a Közösség területén belül bárhol dokumentummal kell tudni igazolni. A rendeletek nem írják elő, hogy bizonyítékként milyen dokumentum fogadható el. Erre vonatkozóan az államigazgatási eljárásról szóló törvényünk az irányadó. A dokumentum lehet hatóság által kiállított okmány (pl. a hazai származási igazolás, illetve tenyésztői bizonylat), állatorvosi engedély, számla, adásvételi szerződés stb. Fontos, hogy az okmányokból egyértelműen meg lehessen állapítani azt, hogy az állat fogságban szaporított, vagy külföldről hozták be. Az utóbbi esetben az eredeti exportengedély számának és kiállítási dátumának kell szerepelnie a dokumentumon. Ez azért is nagyon fontos, mert egy későbbi re-export esetén az engedély csak ezen adatok ismeretében állítható ki.

I.3.          Bejelentési kötelezettség

A 271/2002.(XII. 20.) Korm. rendelet alapján előírt bejelentési kötelezettség, mely valamennyi ragadozó madárra kiterjed, továbbra is él. A bejelentést a rendelet 2004. decemberi módosítása (340/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó szervek feladat- és hatáskörének felülvizsgálatáról) alapján a lakóhely, székhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez kell megtenni. A módosítás alapján a felügyelőségek vezetik a bejelentés-köteles fajok nyilvántartását és állítják ki a származási igazolásokat, illetve tenyésztői bizonylatokat is.

A solymászokat érintő fontos változás, hogy a Vhr. 2004. november 4-én hatályba lépett módosítása alapján a Tanács rendeletének A mellékletében felsorolt ragadozó madarak (a héja kivételével) szaporulata esetén a fogságban szaporítás tényét a tenyésztőnek genetikai vizsgálattal kell igazolnia. Ezt követően kerülhet csak sor a szaporulat nyilvántartásba vételére és a származási dokumentumok kiadására. A vizsgálat bármelyik erre szakosodott laboratóriumban elvégeztethető.

Fontos, hogy az EU rendeletek nem érintik a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény és a végrehajtására kiadott 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet tartási, illetve hasznosítási engedélyre vonatkozó előírásait!

A hazai természetvédelmi szabályozásban bekövetkezett változások elsősorban az egyes tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos hatásköröket módosították.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítása (2004. évi LXXVI. törvény) a fokozottan védett állatfajokkal kapcsolatos elsőfokú engedélyezési jogköröket (a fészekáthelyezések kivételével) 2004. július 16-tól a nemzeti park igazgatóságoktól, illetve a Minisztériumtól az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőséghez (2005. január 1.-től Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség - a továbbiakban: Főfelügyelőség) telepítette. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fokozottan védett solymászmadarak, a szirti sas, a vándorsólyom, a feldegg-sólyom és az északi sólyom tartásához, tenyésztéséhez, kiviteléhez, behozatalához, hasznosításához, adásvételéhez, cseréjéhez stb. szükséges engedélyt már nem a Minisztériumtól, illetve az igazgatóságoktól, hanem a Főfelügyelőségtől kell megkérni.

A védett fajokkal kapcsolatos engedélyek kiadására a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (a továbbiakban: felügyelőségek) jogosultak. A héja és a karvaly tartásához, tenyésztéséhez stb. szükséges engedélyeket tehát a felügyelőségektől kell megkérni.

A fokozottan védett fajok esetében a hatáskörök szétválasztásának megszüntetésével egy könnyebben átlátható rendszert sikerült kialakítani. E szerint a védett fajokkal kapcsolatos hatásköröket a felügyelőségek, a fokozottan védett fajokkal kapcsolatos hatásköröket pedig a Főfelügyelőség gyakorolja.

A többi védett és fokozottan védett ragadozó madárfaj solymászati célú hasznosítása nem engedélyezett.

Összeállította: Kőrösi Levente

2005. január 14.

348/2006. Korm. rend.
-bj-  2007.09.26. 09:49

a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására

348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet

a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 10. §-ának (1) bekezdésében, 44. §-ának (6) bekezdésében, valamint 85. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

A rendelet hatálya

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed
a) a védett, fokozottan védett, illetve az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok egyedeire;
b) az a) pontban nem szereplő, nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő állatfajok egyedeire;
c) az a)-b) pontok szerinti állatfajok és a természetvédelmi oltalom alatt nem álló állatfajok közötti kereszteződésekből és keresztezésekből létrejött hibridekre

[a továbbiakban a)-c) pontok együtt: védelemben részesülő állatfajok].

(2) E rendelet hatálya kiterjed azon természetes személyekre, költségvetési szervekre, illetőleg közhasznú szervezetekre, amelyek a védelemben részesülő állatfajok egyedét tartják, hasznosítják, bemutatják.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában
a) védelem: a védelemben részesülő állatfaj egyedének vagy állományának megőrzését, fennmaradását és fenntartását szolgáló tevékenység vagy intézkedés;
b) természetvédelmi érdek: valamely állatfaj természetes állományának fennmaradása, szaporodása, illetőleg az adott állatfaj egyedének vagy állományának védelme, továbbá valamely védett vagy fokozottan védett faj egyedét, állományát veszélyeztető helyzet elhárítása, ideértve a védett vagy fokozottan védett fajok egyedei és élőhelyeik védelme érdekében szükséges intézkedéseket;
c) közérdek: a természetvédelmi érdek, valamint a természetvédelmi érdekekkel és célokkal összeegyeztethető oktatási, ismeretterjesztési, tudományos célú, illetőleg kultúrtörténeti hagyományápolásnak minősülő tevékenység, továbbá a közegészségügyi, környezetvédelmi vagy állategészségügyi veszélyhelyzet elhárítása;
d) származék: az elpusztult élőlény, az élettelen egyed azonosítható része, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat vagy körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz;
e) tartás: a hasznosítás, valamint a bemutatás kivételével a védelemben részesülő állatfaj egyedének birtokba, illetve élőállat gyűjteményben tartása - ideértve az eladásra történő tartást is -, különösen az egyed gondozása, országhatáron belüli, nem eladásra történő szállítása, idomítása, továbbá preparátumának birtokban tartása;
f) hasznosítás: a védelemben részesülő állatfaj egyedének - a bemutatás kivételével történő - bármilyen igénybevétele, amely az egyed élettevékenységét, túlélési vagy szaporodási esélyeit, fennmaradását befolyásolja, így különösen
fa) elpusztítás, gyűjtés, befogás, csere, adásvétel, eladásra történő szállítás, eladásra történő felkínálás, külföldre vitel, onnan történő behozatal, az országon való átszállítás,
fb) tenyésztés,
fc) élettelen egyed kikészítése, preparálása,
fd) visszatelepítés, betelepítés, állomány-szabályozás, hazai állatfaj állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítése,
fe) háziasítás,
ff) állományok közötti mesterséges géncsere,
fg) kutatás;
g) bemutatás: a védelemben részesülő állatfaj egyedének közszemlére tétele;
h) kutatás: a védelemben részesülő állatfaj egyedének tudományos célú hasznosítása, különösen a vérvétel, gyűrűzés, egyéb jelölés - kivéve a fogságban lévő egyedek azonosításához szükséges jelölés -, biometriai adatok megfogással járó felvétele, vegyi, biokémiai készítményekkel történő kezelés, szabadtéri kísérlet;
i) szelektív kutatási módszer: olyan kutatási módszer, amelynek alkalmazása esetén a kutatás tárgyát képező állatfajok köre már a kutatás tervezésekor pontosan behatárolható.

Általános rendelkezések

(1) Védelemben részesülő állatfajok egyedének tartásához, hasznosításához, bemutatásához, valamint az egyed tartójának, hasznosítójának személyében bekövetkező változáshoz - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység - a természetvédelemért felelős miniszternek a Tvt. 44. § (4) bekezdése alapján kiadott rendeletében foglalt tevékenység kivételével, illetve ha az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajokra vonatkozó külön jogszabály másként nem rendelkezik - akkor engedélyezhető, ha közérdekből szükséges, nincs más kielégítő megoldás, és nem jár az adott állatfaj természetes állományának tartós sérelmével.
(3) Tartási, hasznosítási, bemutatási engedély csak a jogszerűen megszerzett, illetőleg külföldről jogszerűen behozott egyedre adható. Az engedély kiadását meg kell tagadni, amennyiben a tartás, hasznosítás, illetve bemutatás jogszabályi feltételei nem biztosítottak.
(4) A tartási, hasznosítási, bemutatási engedélyt az engedélyes köteles hatósági ellenőrzés során a hatóság részére felmutatni.

4. § (1) Védelemben részesülő állatfaj egyedének tartása, hasznosítása, bemutatása költségvetési szerv, valamint közhasznú szervezet részére engedélyezhető, ha
a) tevékenysége közérdeket szolgál;
b) a védelemben részesülő állatfaj egyedének gondozását, ellátását felügyelő személyt (a továbbiakban: felelős személy) foglalkoztat; valamint
c) az adott faj egyedére vonatkozó, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban az adott faj egyedére meghatározott feltételeket tartósan biztosítja.
(2) Védelemben részesülő állatfaj egyedének a tartása, hasznosítása, illetve bemutatása a (3) bekezdésben foglalt kivétellel természetes személy részére akkor engedélyezhető, ha
a) tevékenysége közérdeket szolgál;
b) nagykorú;
c) az adott faj egyedére vonatkozó, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban az adott faj egyedére meghatározott feltételeket tartósan biztosítja.
(3) Természetes személy fokozottan védett állatfajok egyedének tartására, hasznosítására, bemutatására - a természetvédelmi érdekből végzett kutatás, valamint a solymászati tevékenység, sérült egyed tartása kivételével - engedélyt nem kaphat.
(4) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában, valamint a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételeket a védelemben részesülő állatfaj egyede származékának esetében nem kell alkalmazni.

5. § (1) Nem kaphat tartási, bemutatási és hasznosítási engedélyt, illetőleg nem lehet felelős személy, akit
a) természetkárosítás, állatkínzás bűncselekménye elkövetése miatt jogerősen felelősségre vontak, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítéséig, de legalább az ítélet jogerőre emelkedését követő öt évig;
b) a természet védelmével kapcsolatban elkövetett szabálysértésért jogerősen felelősségre vontak, a határozat jogerőre emelkedését követő három évig;
c) természetvédelmi, illetve állatvédelmi bírsággal sújtottak, a határozat jogerőre emelkedését követő három évig.
(2) Felelős személy az lehet, aki
a) nagykorú;
b) rendelkezik - a gyűrűzési és jelölési tevékenység kivételével - az 1. számú melléklet szerinti szakirányú végzettséggel és gyakorlattal.

A tartásra vonatkozó szabályok

6. § (1) Védelemben részesülő állatfaj élő egyedének tartására vonatkozó engedély a kérelemben meghatározott időtartamra, de legfeljebb négy évre adható.
(2) A védelemben részesülő állatfaj élő egyedét olyan körülmények között kell elhelyezni, amelyek biztosítják az állat jólétét és a természeteshez hasonló élettevékenységének feltételeit.
(3) A védelemben részesülő állatfaj élő egyede elhelyezésének - a 8. § (5) bekezdése, valamint a 16. § (5) és (6) bekezdése szerinti kivétellel - az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban foglalt rendelkezéseknek kell megfelelni.
(4) Amennyiben a védelemben részesülő állatfaj a (3) bekezdésben meghatározott külön jogszabályban nem szerepel, vagy annak valamelyik kategóriába való besorolása nem egyértelmű, a tartás minimális feltételeit a természetvédelmi hatóság a (3) bekezdésben meghatározott külön jogszabály szerinti tartási feltételek figyelembevételével állapítja meg.
(5) Közhasznú szervezet, illetőleg költségvetési szerv esetében a védelemben részesülő állatfaj egyedének tartási helye a felelős személy foglalkoztatásának helye.
(6) A felelős személy köteles az állat rendszeres felügyeletét biztosítani.
(7) A védelemben részesülő emlős, madár, hüllő faj fogságban tartott élő egyedét az 5. számú mellékletben meghatározott módon kell az egyed tartójának megjelölni.
(8) A természetvédelmi hatóság a tartási feltételeket rendszeresen - szükség szerint a helyszínen - ellenőrzi.

7. § Az elpusztult állat tetemét, ha jogszabály elérően nem rendelkezik, a természetvédelmi hatóság intézkedéséig, azonban legfeljebb 30 napig mélyhűtött állapotban kell tartani, vagy egyéb módon kell a tetem állagát megőrizni. Az állat tetemének jogszerű megsemmisítéséről a tartási engedély jogosultjának kell gondoskodnia.

8. § (1) Sérült, beteg vagy egyéb ok miatt szabad életre alkalmatlan, védelemben részesülő állatfaj egyede tartásának engedélyezésekor - az engedéllyel tartott egyed kivételével - vizsgálni kell a természetvédelmi és tudományos célra történő felhasználás lehetőségét, az egyed bemutatásra, valamint hasznosításra való alkalmasságát.
(2) Amennyiben az egyed az (1) bekezdés szerinti célok valamelyikére alkalmas, azt a természetvédelmi, az állatvédelmi és az állat-egészségügyi feltételeket tartósan biztosító költségvetési szervnél, illetőleg költségvetési szerv által megbízott vagy felhatalmazott, e célra alkalmas intézménynél lehet elhelyezni és tartását engedélyezni.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti elhelyezésre nincs lehetőség, az egyed a természetvédelmi, az állatvédelmi és az állat-egészségügyi feltételeket tartósan biztosító közhasznú szervezetnél, illetőleg természetes személynél is elhelyezhető és tartása engedélyezhető.
(4) Amennyiben az egyed az (1) bekezdés szerinti célra történő felhasználásra nem alkalmas, vagy a (2)-(3) bekezdés szerinti elhelyezés nem lehetséges, az egyed életének szakszerű és fájdalommentes kioltásáról, tetemének természetvédelmi célú vagy közérdekű felhasználásáról a természetvédelmi hatóságnak kell gondoskodnia.
(5) Sérült, beteg vagy egyéb ok miatt szabad életre alkalmatlan, védelemben részesülő állatfaj egyede tartásának engedélyezésekor a természetvédelmi hatóság az adott faj egyedére vonatkozó, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti feltételek tartós biztosításától eltekinthet, amennyiben az állat fiziológiai tulajdonságai másfajta elhelyezést kívánnak meg.

A hasznosításra vonatkozó szabályok

9. § (1) Védelemben részesülő állatfajok keresztezésére, illetve hibridjeik tenyésztésére csak természetvédelmi érdekből adható engedély.
(2) A védelemben részesülő állatfajok tenyésztésére adott engedély a szaporulat tartására nem jogosít, ezt külön kérelmezni kell a természetvédelmi hatóságnál. Tenyésztési engedély csak akkor adható, ha az engedélyes a szaporulat jogszerű elhelyezéséről gondoskodni tud, és az erre vonatkozó szándéknyilatkozatot kérelméhez mellékeli.

10. § (1) Védelemben részesülő állatfaj kutatásának engedélye iránti kérelemhez kutatási tervet kell csatolni, amely tartalmazza a kutatás irányítójának, valamint a tevékenységben részt vevő személyeknek a 4. számú melléklet 1-6. pontjában meghatározott adatait, az adatkezeléshez való hozzájáruló nyilatkozatait, a kutatott állatfajok felsorolását, a kutatás helyét, időpontját, időtartamát, célját és módszerét. A kutatást végző közhasznú szervezetnek, illetve költségvetési szervnek a kutatás irányítását végző személyt ki kell jelölnie. Amennyiben a kutatást természetes személy végzi, maga minősül a kutatás irányítójának.
(2) Amennyiben a kutatás nem szelektív módszerrel történik, a kutatási tervben a kutatott állatfajnak a faj feletti rendszertani egységét (taxon) is elegendő meghatározni.
(3) Kutatási célból olyan nem szelektív módszer, amely szükségszerűen a begyűjtött egyedek pusztulásával jár, kizárólag gerinctelenek és halak esetében engedélyezhető.
(4) Védelemben részesülő gerinces állatfajra vonatkozó, az állatkísérletekről szóló külön jogszabály szerinti kísérlet kutatási tervéhez csatolni kell az illetékes megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás engedélyét.
(5) A kutatás irányítójának az 5. § szerinti előírásoknak meg kell felelnie.

11. § (1) Védelemben részesülő madár-, valamint denevérfaj egyedének gyűrűzésére, illetőleg jelölésére az kaphat engedélyt, aki a tevékenységet természetvédelmi vagy tudományos céllal végzi, és érvényes gyűrűző vizsgával rendelkezik. A gyűrűző vizsga feltételeit, rendjét, tematikáját a 2. számú melléklet tartalmazza.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vizsgával egyenértékűnek minősülhet az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban, továbbá az olyan államban tett vizsga, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott vizsga elismeréséről az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) dönt szükség szerint különbözeti vizsga előírásával.

12. § (1) Védelemben részesülő madárfajok egyedei jelölőgyűrűvel történő jelölésének az országos koordinációját kizárólag a madarak tudományos célú jelölésének nemzetközi koordinációját ellátó szervezet hazai tagszervezete végezheti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szervezet az országos koordináció keretében végzi:
a) a jelölőgyűrűk központi beszerzését és kiadását, a gyűrűk egységes, a nemzetközi előírásoknak megfelelő minőségének biztosítását;
b) az országos gyűrűzőprojektek központi, egységes koordinációját, engedélyeztetését, színesgyűrűs, nemzetközi jelölőprogramok esetén a külföldi részprogramokkal való összehangolását;
c) a hazai gyűrűzési adatbázis folyamatos karbantartását, fejlesztését;
d) a kapcsolattartást a hazai gyűrűzőkkel és a külföldi gyűrűzőközpontokkal (gyűrűzési jelentések befogadása és feldolgozása, megkerülések adatcseréje), illetve nemzetközi szervezetekkel.
(3) Védelemben részesülő madárfajok vadon élő egyedeinek gyűrűzése kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott szervezet által kiadott jelölőgyűrűkkel végezhető.
(4) Az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás végrehajtása érdekében a védelemben részesülő denevérfajok egyedei gyűrűzésének országos, központi koordinációját a Magyar Természettudományi Múzeum végzi.
(5) A (4) bekezdésben foglalt országos koordináció keretében a Magyar Természettudományi Múzeum az alábbiakat végzi:
a) az országos gyűrűzőprojektek központi, egységes koordinációját, engedélyeztetését, nemzetközi jelölőprogramok esetén a külföldi részprogramokkal való összehangolását;
b) a hazai gyűrűzési adatbázis folyamatos karbantartását, fejlesztését;
c) a kapcsolattartást a hazai gyűrűzőkkel és a külföldi gyűrűzőközpontokkal (gyűrűzési jelentések befogadása és feldolgozása, megkerülések adatcseréje), illetve nemzetközi szervezetekkel.
(6) A madár- és denevérgyűrűzési alapadatok és az azokból származtatott adatok hozzáférését, továbbá felhasználásuk jogát az országos koordinációt végző szervezetnek folyamatosan biztosítania kell a természetvédelemért felelős minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) számára.
(7) Védelemben részesülő állatfaj egyedének a megfogása, amennyiben az egyedet a megfogást követően közvetlenül jelölik, illetve adatait rögzítik és szabadon bocsátják, nem minősül tartásnak, illetőleg befogásnak.
(8) Védelemben részesülő madár- és denevérfajok egyedei jelölőgyűrűvel történő jelölésére engedély annak a személynek adható, aki az általa fogott és jelölt állatokkal kapcsolatos adatait minden évben eljuttatja az (1) és (4) bekezdésben meghatározott szervhez.

A bemutatásra vonatkozó szabályok

Védelemben részesülő állatfaj egyedének bemutatása akkor engedélyezhető, ha összhangban van a természetvédelmi érdekekkel, és oktatási, ismeretterjesztési vagy tudományos célból szükséges, valamint a kérelmező rendelkezik tartási engedéllyel, továbbá élő egyed esetében az adott fajra vonatkozó, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti feltételeket a bemutatás helyén és annak teljes időtartama alatt biztosítja.

A solymászatra vonatkozó szabályok

14. § (1) A tartás, hasznosítás, bemutatás engedélyezésére vonatkozó rendelkezéseket a solymászati célú engedélyezés esetén az e cím szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Solymászmadárnak kizárólag a (3) bekezdésben felsorolt madárfajok azon egyedei minősülnek, amelyeket az (5) bekezdés szerinti célra tartanak.
(3) Solymászati célra - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - tartási, hasznosítási, bemutatási engedély kultúrtörténeti hagyományápolás céljából kizárólag természetes személynek, csak héjára (Accipiter gentilis), karvalyra (Accipiter nisus), szirti sasra (Aquila chrysaetos), északi sólyomra (Falco rusticolus), Feldegg-sólyomra (Falco biarmicus), valamint vándorsólyomra (Falco peregrinus) adható. Szirti sas (Aquila chrysaetos), északi sólyom (Falco rusticolus), Feldegg-sólyom (Falco biarmicus), valamint vándorsólyom (Falco peregrinus) esetében a tartási, hasznosítási, bemutatási engedély további feltétele, hogy a solymászmadár természetvédelmi hatósági engedéllyel működő hazai tenyészetből, illetőleg jogszerűen működő külföldi tenyészetből származzon.
(4) Karvaly (Accipiter nisus) tenyésztésére engedély nem adható. Héja (Accipiter gentilis) esetében kizárólag annak törzsalakjára (Accipiter gentilis gentilis), a hazai solymászati igényeknek megfelelő mértékig adható tenyésztési engedély.
(5) A (3) bekezdés szempontjából kultúrtörténeti hagyományápolásnak minősül a solymászatnak mint történelmi vadászati módszernek a természetvédelmi jogszabályokkal összeegyeztethető gyakorlása, az ehhez szükséges solymászmadarak hazai létszámának fenntartására irányuló befogás, tenyésztés, idomítás, illetve a solymászat mint vadászati módszer - szervezett rendezvényen történő - ismeretterjesztési célú gyakorlati bemutatása.

15. § (1) Természetes személy egyidejűleg legfeljebb 2 példány vadászatra használt solymászmadár és 2 pár tenyésztésre használt solymászmadár tartására jogosult.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti mennyiséget az engedéllyel tartott solymászmadár szaporulata túllépi, az engedélyes 3 hónapon belül gondoskodni köteles a jogszerűen tartható egyedek számát meghaladó egyedek jogszerű elhelyezéséről.

16. § (1) Solymászati célra tartási, hasznosítási, bemutatási engedélyt az a természetes személy kaphat, aki a 4. § (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott feltételeken túl,
a) a minisztérium által szervezett vizsgabizottság előtt sikeres természetvédelmi vizsgát tett;
b) a solymászmadarat vadászat vagy tenyésztés céljából tartja;
c) vadászati célú tartás engedélyezése esetén érvényes vadászjeggyel rendelkezik;
d) tenyésztés kérelmezése esetén legalább 3 év solymászmadár-tartási gyakorlattal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti vizsga feltételeit, rendjét, tematikáját a 3. számú melléklet tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti vizsgával egyenértékűnek minősülhet az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban, továbbá az olyan államban tett vizsga, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott vizsga elismeréséről a Főfelügyelőség dönt szükség szerint különbözeti vizsga előírásával.
(5) A tenyésztésre használt solymászmadarakat páronként szirti sas (Aquila chrysaetos) esetében minimum 28 négyzetméter alapterületű és 3,5 méter magas röpdében, míg északi sólyom (Falco rusticolus), Feldegg-sólyom (Falco biarmicus), vándorsólyom (Falco peregrinus) és a héja törzsalakja (Accipiter gentilis gentilis) esetében minimum 12 négyzetméter alapterületű és 2,7 méter magas röpdében kell elhelyezni. Egy tenyészröpdében maximum 2 tenyészmadár, illetve függetlenné válásukig a tenyészpár utódai tarthatók.
(6) A vadászati célra tartott solymászmadarak esetében a hagyományos tartásnál alkalmazott kerti ülőke, magasállvány, illetve repítődrótos elhelyezés rendszeres röptetés mellett alkalmazható.
(7) A vadászati célra használt solymászmadarat - a karvaly (Accipiter nisus) és a szirti sas (Aquila chrysaetos) kivételével - a vadászat során rádiótelemetriás jelzőrendszerrel kell ellátni.

Eljárási szabályok

17. § (1) A tartási, hasznosítási, bemutatási engedély iránti kérelmet a 4. számú melléklet szerinti formanyomtatványon kell benyújtani a (2) bekezdésben meghatározott természetvédelmi hatósághoz.
(2) Fokozottan védett állatfaj egyedének tartását, hasznosítását, valamint bemutatását a Főfelügyelőség, egyéb védelemben részesülő állatfaj egyedének tartását, hasznosítását, valamint bemutatását a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) engedélyezi.
(3) Amennyiben a védett állatfaj egyedének hasznosítására, bemutatására vonatkozó tevékenység több hatóság illetékességi területéhez tartozik, az engedélyező hatóság a Főfelügyelőség.

18. § A védelemben részesülő állatfaj egyedének tartását, hasznosítását, bemutatását engedélyező határozatban rendelkezni kell:
a) az állatfaj egyedének tulajdonjogi viszonyairól;
b) az egyed tartásának helyéről, körülményeiről, az egyedről való gondoskodásról;
c) a tartás, hasznosítás, bemutatás feltételeiről;
d) a tevékenységet végző személyről;
e) az egyeddel végezhető tevékenységekről, azok módszereiről, eljárásairól, eszközeiről, időbeli és térbeli körülményeiről, esetleges kockázati tényezőiről;
f) emlős-, madár- és hüllőfajok esetében az egyed 5. számú melléklet szerinti egyedi jelöléséről;
g) az ellenőrzés feltételeinek biztosításáról;
h) az engedély érvényességi idejéről;
i) tenyésztés engedélyezése esetén a szaporulat tartásáról, a tenyésztésre használható hím- és nőivarú példányokról;
j) kutatás engedélyezése esetén a kutatási jelentés, illetve a kutatás eredményéből származó adatok tartalmáról, formájáról, gyakoriságáról, címzettjéről és a kutatási jelentés készítésére kötelezett személyről.

19. § (1) A szaporulat tartására irányuló engedélykérelmet a szaporulat születését (kelését) követő 15 napon belül kell a természetvédelmi hatósághoz benyújtani.
(2) A védelemben részesülő állatfaj egyede tartására, hasznosítására, bemutatására jogosult a jogszabályokban vagy az engedélyben előírt feltételek megváltozását (különösen a pusztulást, elszökést) 8 napon belül, a felelős személyében bekövetkezett változást a változás megtörténtét követő 15 napon belül köteles bejelenteni a természetvédelmi hatóságnak.

20. § (1) A természetvédelmi hatóság a tartási, hasznosítási, valamint bemutatási engedélyt visszavonja, ha
a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn;
b) az engedély jogosultja a tevékenységét az engedélytől eltérően, a természetvédelmi érdekkel nem összeegyeztethető módon gyakorolja;
c) az engedély jogosultja a tartott, hasznosított, bemutatott állatfaj egyedét jogellenesen veszélyezteti, továbbá tevékenységével más védelemben részesülő állatfaj egyedét vagy élőhelyét szándékosan veszélyezteti;
d) az engedély jogosultja a felelős személyében bekövetkezett változás bejelentését követő 30 napon belül nem gondoskodik megfelelő felelős személy alkalmazásáról;
e) az engedély jogosultja az engedélyben foglalt, valamint az adott faj egyedére vonatkozó tartási feltételeket hatósági felhívás ellenére sem biztosítja.
(2) A természetvédelmi hatóság a tartási, bemutatási, hasznosítási engedélyt visszavonhatja, ha a tartási, bemutatási, hasznosítási engedély jogosultja
a) nem tesz eleget a jogszabályban vagy az engedélyben előírt adatszolgáltatási kötelezettségének;
b) megakadályozza a hatósági ellenőrzést;
c) tevékenységével más védelemben részesülő állatfaj egyedét vagy élőhelyét gondatlanul veszélyezteti.
(3) A természetvédelmi hatóság az engedély kiadását legfeljebb két évre megtagadhatja, ha az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alapján az engedélyt visszavonták. Az engedély kiadásának megtagadásánál a hatóságnak figyelemmel kell lennie a jogsértés súlyára, céljára, időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására.

21. § A fokozottan védett állatfajok engedéllyel tartott egyedeiről a Főfelügyelőség, az egyéb védelemben részesülő állatfajok engedéllyel tartott egyedeiről a felügyelőség nyilvántartást vezet.

Átmeneti és záró rendelkezések

22. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult ügyekben kell alkalmazni.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg
a) a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet, az azt módosító 139/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet, a 100/2001. (VI. 20.) Korm. rendelet, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó szervek feladat-és hatáskörének vizsgálatáról szóló 340/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése;
b) A Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Egyezmény végrehajtásáról szóló 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet 1 §-ának felvezető szövegrészében, valamint a 17. §-a (4) bekezdésének a) pontjában szereplő "többször módosított" szövegrész

hatályát veszti.

23. § (1) E rendelet hatálybalépése előtt jogszerűen megszerzett és tartott, de e rendelet szerint már nem tartható fajú egyedek tartására vonatkozó engedély kérelemre meghosszabbítható a 6. § (1) bekezdése szerinti időtartamra. A meghosszabbítás az egyed élete végéig ismételten kérhető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély meghosszabbítása iránti eljárás során a 4. § (1) bekezdése a) pontjában, (2) bekezdése a) pontjában és (3) bekezdésében előírtakat nem kell alkalmazni.
(3) A 6. § szerinti tartási feltételeket a rendelet hatálybalépése előtt jogszerűen megszerzett és tartott egyedekre az engedélyesnek e rendelet hatálybalépését követő két éven belül kell biztosítani.
(4) Az e rendelet hatálybalépésekor felelős személy köteles az 1. számú melléklet szerinti szakképesítések valamelyikét a rendelet hatálybalépésétől számított 5 éven belül megszerezni. Azon felelős személy esetében, aki legalább 10 év igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, a képesítés megszerzésétől a hatóság eltekinthet, amennyiben a felelős személy továbbra is azon állatfajok egyedeiért felel, amelyek mellett a szakmai gyakorlatot szerezte.

24. § (1) A Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Egyezmény végrehajtásáról szóló 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §-ának a) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"a) Igazgatási Hatóság: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint - az Egyezmény, a Tanács rendelete és e rendelet végrehajtása során végzett hatósági ellenőrzések és nyilvántartások tekintetében - a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek is;"

(2) A Korm. rendelet 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség nem terjed ki az e rendelet 4. számú mellékletében, valamint - a böjti réce (Anas querquedula), a cigányréce (Aythya nyroca), a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) kivételével - az Európai Bizottságnak a vadon élő állat- és növényfajok számára, kereskedelmük szabályozása révén biztosított védelméről szóló 338/97/EK rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szóló 865/2006/EK rendelet (a továbbiakban: a Bizottság rendelete) 62. cikkének (1) bekezdésében szereplő fajok példányaira."

(3) A Korm. rendelet 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az ország területére behozott élő példányok esetén a bejelentést követően a lakóhely, székhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség mint Igazgatási Hatóság minden példányhoz származási igazolást állít ki és ezen példányokról nyilvántartást vezet. Az Igazgatási Hatóság a származási igazolást a Tanács és a Bizottság rendeletének megfelelően kiállított dokumentumok, illetve nyilvántartott hatósági engedélyek és bizonylatok alapján állítja ki."

(4) A Korm. rendelet 12. §-a (13) és (14) bekezdésében a "VI. fejezetében" szövegrész helyébe a "XVI. fejezetében" szövegrész lép.

(5) A Korm. rendelet 12. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(15) A Tanács rendeletének 6. cikk (1) bekezdésében, illetve a Bizottság rendeletének 69. cikkében foglalt esetekben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tájékoztatja az Európai Bizottságot."

(6) A Korm. rendelet 17. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe pedig a következő rendelkezés lép:
"b) A Bizottság 865/2006/EK rendelete (2006. május 4.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról".

25. § (1) Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 79/409/EGK irányelve (1979. április 2.) a vadon élő madarak védelméről 1. cikk (1) bekezdése, 5. cikk e) pontja, 6. cikk (1) bekezdése, 7. cikk (4) bekezdése, 9. cikkének (1)-(2) bekezdése;
b) a Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről 12. cikkének (2) bekezdése, 14. cikke, 16. cikkének (1) bekezdése.

(2) E rendelet 24. §-a a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. május 4-i 865/2006/EK bizottsági rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.

Gyurcsány Ferenc s. k.,
miniszterelnök

1. számú melléklet
a 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A felelős személyre vonatkozó képesítési előírások

Felelős személy lehet, aki az alábbi egyetemi vagy főiskolai végzettségek valamelyikével és a végzettségének megfelelő szakterületen eltöltött legalább 3 éves gyakorlattal rendelkezik:
- tudományegyetemen vagy főiskolán biológiai vagy ökológiai szakterületen, állatorvosi egyetemi (MSc) vagy állat-egészségügyi főiskolai szintű végzettség, felsőoktatási intézményben szerzett természetvédelmi, mezőgazdasági, állattenyésztési, kertészeti, erdészeti, vadgazdálkodási egyetemi, főiskolai, illetve alap (BSc) vagy mester (MSc) végzettség,
- vagy a felsorolt szakterületeken szerzett szakirányú felsőfokú szakképesítés.

2. számú melléklet
a 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A madarak és denevérek természetvédelmi vagy tudományos célú gyűrűzésére jogosító vizsgáról

A madarak és denevérek természetvédelmi vagy tudományos célú gyűrűzésére jogosító vizsgáról

A vizsgabizottság 5 tagú, amelynek elnökét és további 2 tagját a minisztérium, további 1-1 tagját a minisztérium felkérésére a szakmai-tudományos fórumok, illetve a tudományos célú jelölést végző szervezetek jelölnek.

A bizottság ügyrendjét maga állapítja meg.

A minisztérium évente 2 vizsganapot ír ki, ezek időpontját és a vizsga díját hivatalos lapjában, legalább 30 nappal a vizsgát megelőzően közzéteszi.

A vizsgadíj összegét a minisztérium Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01468216-00000000 számú számlájára kell befizetni. A vizsga magyar nyelven zajlik.

A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll.

A madárgyűrűzési vizsga tematikája:

-  Madárfajismeret

-  A madárgyűrűzés gyakorlata és etikája

-  Egészség- és balesetvédelem

-  Természetvédelmi jogi ismeretek

A denevérgyűrűzési vizsga tematikája:

-  Denevérfaj-ismeret

-  A denevérgyűrűzés gyakorlata és etikája

-  Egészség- és balesetvédelem

-  Természetvédelmi jogi ismeretek

Az eredményes vizsgáról a vizsgabizottság bizonyítványt állít ki, amelynek mintája a következő:

3. számú melléklet
a 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A solymászati tevékenységre jogosító természetvédelmi vizsgáról

A solymászati tevékenységre jogosító természetvédelmi vizsgáról

A vizsgabizottság 5 tagú, amelynek elnökét és további 2 tagját a minisztérium, 1 tagját a földművelésügyért felelős minisztérium, további 1 tagot a minisztérium felkérésére a szakmai-tudományos fórumok és a solymászati célra alakult társadalmi szervezetek együttesen jelölnek.

A bizottság ügyrendjét maga állapítja meg.

A minisztérium évente 1 vizsganapot ír ki, ennek időpontját és a vizsga díját hivatalos lapjában, legalább 30 nappal a vizsgát megelőzően közzéteszi.

A vizsgadíj összegét a minisztérium a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01468216-00000000 számú számlájára kell befizetni. A vizsga magyar nyelven folyik.

A vizsga tematikája:

-  Ragadozómadárfaj-ismeret

-  Természetvédelmi jogi ismeretek

-  Egészség- és balesetvédelem

A tananyag a minisztérium kiadványa, amely helyben megvásárolható.

A vizsgára jelentkezés előfeltétele a vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 66. §-ának (2) bekezdése szerinti solymász-vadász vizsga elméleti részének eredményes letételéről szóló igazolás benyújtása.

A solymászati tevékenységre jogosító eredményes természetvédelmi vizsgáról a vizsgabizottság bizonyítványt állít ki, amelynek mintája a következő:

BIZONYÍTVÁNY

P. H.

vizsgabizottság elnöke

4. számú melléklet
a 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelethez

Formanyomtatvány a védelemben részesülő állatfajok tartásának, bemutatásának, hasznosításának engedélyezéséhez

Formanyomtatvány a védelemben részesülő állatfajok tartásának, bemutatásának, hasznosításának
engedélyezéséhez