MIÉRT CSÖKKEN MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGE?

BEVEZETÉS

A népesedési folyamatok az újkori történelem fő problémái közé tartoznak. Mind a népesség csökkenése, mind a túlnépesedés súlyos problémákat okoz a világ társadalmaiban, melyeket törvényekkel, rendeletekkel, szociálpolitikai eszközökkel próbálnak kezelni.

Magyarországon 1981-től nagyobb a halálozás aránya, mint a születésé, tehát csökken a népesség. Ez a folyamat egyre súlyosabb gazdasági, társadalmi, politikai konfliktusokat idéz elő, hiszen csökken az aktív, munkavállalási korú népesség és nő az inaktív, idős korú népesség. Ez nem egyedi, csak kis hazánkra jellemző tendencia, a világ legtöbb fejlett országában is tapasztalható, egyedül Írország és Izland, ahol lényegesen nagyobb a gyerekszám, mint az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint.

A népességszám csökkenése a társadalmi, gazdasági, politikai konfliktusok mellett felszínre hoz egy másik súlyos problémát, a nemzethalál lehetőségét. Ilyen népességfogyási statisztikai adatok mellet, sajnos, foglalkoznunk kell ezzel a gondolattal is. A hétköznapi ember gondolataiban fel sem merül a nemzethalál lehetősége, de véleményem szerint, akiben tudatosul ez a lehetőség, annak el kell gondolkodnia a problémakör okain, megoldásán, nemzetünk jövőjén. Ez talán túl fennkölten hangzik egy fiatal szájából, de ezért választottam ezt a témát dolgozatom tárgyául. Bizonyos részein már többször törtem a fejem, de most "kénytelen" voltam alaposabban is körüljárni a témát. Interjú alanyaimul 18-26 éves fiatalokat választottam, akik még családalapítás előtt állnak. Kíváncsi voltam, hogy, ők, akiktől tulajdonképpen a nemzet jövője függ, hogyan gondolkodnak ezekről a dolgokról. Bár válaszaikban tükröződhet az, hogy mind színházi dolgozók, akik viszonylag rendszertelen életet élnek, és véleményem szerint családalapítási terveiket jobban befolyásolhatja a karrier, mint az átlag fiatalságot.

A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK VALÓZÁSA

Hogy a magyar népesedési folyamatokat megértsük ismernünk, kell a világ népességének változásait, az idők folyamán ezekre megalkotott elméleteket. Az emberiség történtének túlnyomó részében a népesség alacsony volt, és csak lassan nőtt, az első jelentős növekedés a mezőgazdálkodás megindulása idejére, 10 ezer évvel ezelőttre tehető. Később, 212b15c a XVIII. században indult meg újabb jelentős növekedés, 1800-ban 900 millió, 1900-ban 1625 millió, 1950-ben 2500 millió a becsült népességszám. 1994-re a világ népessége 5,6 milliárdra nőtt, tehát 40 év alatt megkétszereződött, mert visszaszorultak a járványos betegségek, javult a táplálkozás, a lakásviszonyok, az ivóvíz ellátás, szennyvízelvezetés, a közegészségügy, tehát lecsökkent a halálozás és nőtt a születések száma, az élettartam. Az ENSZ előrebecslése szerint 2050-ben a világ népessége 7, 8 milliárd, a magas becslés szerint 12, 5 milliárd is lehet. Jelenleg majdnem minden országban elindult a születési arányszám csökkenése, így nem tudni, mikor és milyen értéken fog stabilizálódni a világ népessége. Az általános nézet az, hogy a közeljövőben elérheti azt a határt, amit a Föld már nem tud eltartani, és amely a környezet teljes leromlásához, az ivóvízkészlet kimerüléséhez, a termőtalaj romlásához, és egyéb katasztrófákhoz, a nemzetközi vándorlás pedig súlyos politikai konfliktusokhoz vezet.

A népességszámot, népesedési folyamatokat vizsgálja a demográfia tudománya, melynek születését John Graunt 1662-ben megjelent könyvétől számítjuk, melyben a londoni halálozási adatok alapján vizsgálta a halandósági és népesedési folyamatokat. Többféle elmélet látott napvilágot a népesedési folyamatokról.

ELMÉLETEK:

Népesedési elmélet: Thomas Robert Malthus nevéhez fűződik, miszerint a halandóság javulása esetén a népesség növekedése meggyorsul, mert a termékenység változatlanul magas marad, ez halandósági katasztrófához fog vezetni. /Mivel a népesség korlátozta a születések számát, már Graunt korában is, az élelmiszertermelés gyorsabban nőtt, mint a népesség, így nem következett be a jövendölt katasztrófa/

A demográfiai átmenet elmélete: Landry fogalmazta meg először, lényege, hogy a halandóság hosszú távú javulás a népesség növekedéséhez vezet, de maga után vonja a termékenység csökkenését. /Jelenleg a demográfiai átmenet minden országban lezajlott, a termékenység a legtöbb országban már nem biztosítja a népesség újratermelődését./

A többtípusú demográfiai válasz elmélete: Davis Kingsley dolgozta ki, lényege, hogy a hasonló gazdasági és demográfiai helyzet kialakulására a társadalmak többféle választ, megoldást találnak.

A termékenység közgazdaságtani elmélete: Becker fogalmazta meg, lényege, hogy a házaspárok a gyermekek számának eldöntésénél figyelembe veszik a gyermekből származó hasznokat és örömöket, költségeket. Az elméletet Easterlin fejlesztette tovább, miszerint a házaspárok gyermekszámra vonatkozó elképzelései, igényei nemzedékről nemzedékre változnak.

A termékenység szociológiai elmélete: A családok nem gazdasági mérlegelés, hanem a társadalomban elfogadott normák, értékek alapján döntenek gyermekvállalásukról.

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK VÁLTOZÁSA

A honfoglaló magyarok számát a történészek 400 ezer főre becsülik, és 200 ezerre a Kárpát-medencében maradt lakosságot, 900 körül tehát megközelítőleg 600 ezer fő lehetett az ország lakossága. A kedvező körülmények között gyorsan nőtt a népesség, 1200 körül már 2 millió, 1500-ban 3, 5-4 millióra tehető. A kétszáz éves török hódoltság visszavetette a népességszámot, az 1715-1720-as népesség-összeírás mindössze 4 millió lakost regisztrált.

1784-1787-ben, II. József uralkodása alatt volt az első népszámlálás Magyarországon, 8, 1-8, 2 millió volt az ország lakossága, ez a mai országterületre vetítve 2, 7 millió.

A kiegyezés után, 1870-ben kezdődött el a tízévenkénti népszámlálás, a mai országterület népessége ekkor 5 millió volt. Az első világháborúig dinamikus volt a fejlődés, még a háború alatt is, a nagy veszteségek ellenére is növekedett a népesség. A második világháború 1 milliós vesztesége miatt lecsökkent, de a háború utáni években ismét növekedett a népesség de már lassabb ütemben. Két fellendülés tapasztalható. Az egyik az úgynevezett "Rakó-korszak" amikor politikai céloktól motiválva betiltották az abortuszt, amint a törvényt liberalizálták a születési szám csökkenni kezdett. A másik növekedés az abortusz törvény 1973-as szigorításakor indult meg, 1980-ban a népesség megközelítette a 11 milliót, azóta viszont radikális csökkenés tapasztalható, egyes előrejelzések szerint 2020-ig akár 8 millióra is csökkenhet az ország népessége.

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGCSÖKKENÉSÉNEK OKAI

A TERMÉKENYSÉG CSÖKKENÉSE

-A házasságkötések lecsökkenése, későbbre halasztása, mind befolyásolhatják a születések számát, hisz a gyermekek nagy része a házasságok első éveiben születik, de nehéz megjósolni, hogy az együttélésekből, halasztott házasságokból végül is hány gyermek fog születni.

Megkérdeztem a fiatalokat a házasság intézményéről, öten jó dolognak tartották, hárman szükségtelennek, ketten még túl fiatalnak érezték magukat, ahhoz, hogy ezen gondolkodjanak. Tehát némi túlsúly érezhető a házasság pártján, a harminc százalékos ellenzést viszont igen magasnak érzem. Kérdeztem azt is, hogy az együttélés vagy a házasság az ideálisabb szerintük, kiderült hogy a házasságot ceremóniának, az együttélés szentesítésének tartja az ötven százalékuk, negyven százalék az együttélést helyesli, mert könnyebb kilépni belőle, ha nem működik a kapcsolat. A házasságkötés időpontjára nyolcvan százalékuk a 25-30 év közötti életkort tartotta ideálisnak, de érdekesnek tartom, hogy sokan ellenezték a házasságot, mégis milyen kialakult véleményük volt az idejéről. Ennek okát a fiatalságukban látom, valószínűleg még nem érzik magukat érettnek, vagy még nem találkoztak olyan partnerrel, aki miatt mérlegelték volna a házasságról alkotott negatív véleményüket.

- A válások gyakorisága is csökkentő tényező, durva becslés szerint Magyarországon a házasságok 46 százaléka előbb-utóbb felbomlik. Megváltoztak a jogszabályok, könnyebbé vált a válás, az anyagi szempontok kisebb szerepet játszanak a házasságokban, így kevesebb kötelék tartja össze azokat. Az elváltak ritkábban házasodnak újra, nőtt az egy szülővel élő gyermekek száma.

Interjú alanyaim válaszai szerint hat főnek gyakori, négynek ritka a családjában a válás, ez valószínűleg alátámasztja a statisztikai adatot, de én többre számítottam a gyakoriságot illetően.   

- A születéskorlátozás különféle módszerei ismertek voltak, alkalmazták őket a modernizáció előtt is, csak még nem ilyen mértékben, mint manapság. A különböző italok, növényi anyagok, megerőltető testhelyzetek, megszakított érintkezés, hosszú szoptatási idő, késői házasodás, sokszor csecsemőgyilkosság voltak a módszerek.

Ma az egyre hatékonyabb fogamzásgátló szerek és eljárások széles körű elterjedése, és a művi abortusz hozzáférhetősége közvetítő tényezőként értelmezhető, mely befolyásolja a gyermekszámot, de hozzásegíti a házaspárokat, gyermekszámra vonatkozó terveik megvalósításához.

A világ országaiban mindenhol nagy vitát kavar a művi abortusz engedélyezésének szigorítása vagy enyhítése, szigorítást inkább a tradicionális, vallásos országok, pártok kívánnak.

Magyarországon az átlagnál nagyobb csecsemőhalandóság, a koraszülöttek magas száma egyrészt a művi abortusszal okolható, hiszen az hajlamosít rá a nem megfelelő életmód mellett. Tehát jó lenne, ha minél kevesebb abortuszra kerülne sor, de nem erőszakos, inkább felvilágosító módszerekkel élve.

A megkérdezett fiatalok több mint fele könnyítené az abortusz engedélyezését, többen írták, hogy az anyának kell eldöntenie, hogy vállalja-e a gyereket, nem idegen embereknek. Csak egy fő válaszolta azt, hogy szigorítaná az engedélyezést. Megkérdeztem tőlük azt is, hogy használnak-e valamilyen fogamzásgátló eszközt, és mindenki igennel válaszolt, tehát egyikőjük sem tervez a közeljövőben gyermekvállalást.

- A kétgyermekes családmodell a 70-es, 80-as években terjedt el. Minden társadalmi rétegben elterjedt, hogy átlagosan két gyermeket terveznek a házaspárok, mivel ennél nagyobb gyerekszám esetén nehezebbé válhat a lakáshelyzet, csökkenhet az életszínvonal, nehézzé válik a beiskolázás, a felfelé irányuló társadalmi mobilitás. A kétgyermekes átlag nem elég családonként az egyszerű reprodukcióhoz, hiszen nem minden nő házasodik meg, és a született gyermekek egy része meghal a felnőttkor elérése előtt.

A megkérdezett fiatalok családjában nyolcvan százalékos a két gyermekes modell, ötven százalék tartotta ezt az ideális számnak, a másik ötven pedig 2-3, 3 gyermeket családonként. Önmagára nézve ötven százalék szeretne 2, harminc 2-3, húsz százalék 1-2 gyermeket. Nagyon érdekesnek tartom, hogy arra a kérdésemre, hogy vállalná-e három vagy több gyermek nevelését csak negyven százalékuk mondta azt kategorikusan, hogy nem, a többiek vállalkoznának, többnyire akkor, ha lehetőségeik engednék. Ez talán lehet kedvező előjel a jövőre nézve, hogy a fiatalokban megvan a kedv több gyermek vállalására, csak a körülményeket, lehetőséget kellene megadni nekik hozzá.

- Az osztályhoz, réteghez tartozás, a lakóhely régiója, jellege, az iskolai végzettség, a mobilitás, belső vándorlás lehetősége, mind közvetítő tényező lehet, a termékenység alakulásában, a kívánt gyerekszám elérését gátolhatja, segítheti.

- A külső vándorlást igen fontos tényezőnek tartom, bár nincsen tömeges elvándorlás hazánkból, akik mégis elmennek, többnyire fiatalok, ezzel csökken a jelenlegi népességszám, és csökken a jövőbeli is. De a megoldás véleményem szerint nem a külföldi népesség betelepítése az országba, hiszen ők többnyire szegény, vagyonnal nem rendelkező emberek, akiknek itt meg kell teremteni a megfelelő életkörülményeket. Én inkább a hazai fiatalokat ösztönözném több gyermek vállalására, állami támogatásokkal, hosszú lejáratú kölcsönökkel.

- A gyermekek értéke a közgazdaságtani magyarázatok szerint megváltozott, gyorsabban nőnek költségeik, mint a hasznuk illetve a családok jövedelme, tehát a családok jövedelme, életszínvonala nagyon meghatározza, azt, hogy hány gyerekre vállalkoznak. Befolyásoló tényező a lakáshelyzet, Magyarországon ez nagyon érezteti hatását, hiszen csaknem megszűnt az állami lakásépítés, az önkormányzati lakásokat eladták, nincsen olcsó bérlakás a fiatalok számára, magánerőből építkezni egy fiatal párnak szinte lehetetlen. Tehát ha nem áll a fiatalok mögött megfelelő családi vagy állami támogatás, nem tudnak otthont teremteni.

- A normák, értékek változásának alapvető megjelenése a nők emancipálódása, kereső munkája. A modern ipari társadalmakban a családok elvesztették termelési funkcióikat, a nőknek a háztartáson kívül kell munkát vállalni, az otthoni munkák, gyermekszülés, gondozás mellett. Ma már igénylik a nők a saját karriert, keresetet. De valljuk be, ma Magyarországon nem sok család engedheti meg magának, ha csak nem kényszerül rá, hogy egy fizetésből éljen. Munka mellett nehéz is lenne több gyermeket vállalni.

A vallás, az etnikumhoz való tartozás is befolyásoló, hisz az egyén által elfogadott normákat ezek is meghatározzák.

Az új gyorsuló világ is befolyásolja a gyermekszülést, a mozgékony, kötetlen életmód, a fogyasztási igények emelkedése. A társadalmi, gazdasági adottságok létrehoznak egy normarendszert, közfelfogást, a kívánatos gyerekszámról ezek befolyásolják a családokat.

Az általam megkérdezett fiatalok a családalapításhoz legfontosabb dolgok között mindannyian említették a pénzt, az anyagi hátteret, legtöbben első, második helyen említették a biztos kapcsolatot, szeretetet, hetven százalékuk felsorolta a lakást. Nyolcvan százalékuk nagyban befolyásolónak érezte a munkáját, karrierjét családalapítási terveiben, hetven százalékuk egyetértett, azzal hogy a nők gyermek mellett is vállaljanak munkát, húsz százalék azon az állásponton volt, hogy csak akkor, ha ez nem megy a gyereknevelés rovására. Egyöntetű volt a véleményük abban, hogy egy gyermek felnevelése nagy anyagi terhet jelent.

2. A HALANDÓSÁG NÖVEKEDÉSE

- A környezeti tényezők erősen befolyásolják a halandóság arányát, ezek egyfelől természeti adottságok, mint az éghajlat, másfelől az ember hatása környezetére, például az ipari szennyezés, esőerdők pusztítása, ezek mind egészség károsítók lehetnek.

Interjú alanyaim mind igen fontosnak érezték a környezetvédelmet, legtöbben azt írták, nem szemetelnek, ennyit tesznek is érte, a dohányzás nem szerepelt a kérdések között, de többükről tudom, hogy erős dohányosok, úgyhogy bár fontosnak tartják környezetük egészségét nem, tesznek meg a megtartásáért mindent.

- Az életmód, életkörülmények is igen meghatározó szerepet játszanak a halandóság növekedésében. Az életkörülmények egészségkárosító elemein az egyén többnyire nem képes változtatni segítség nélkül, szegénysége, hátrányos helyzete miatt. Az életmód ezzel szemben változtatható. Az egészségtelen táplálkozás, a rendszeres mozgás hiánya, dohányzás, szeszesital, kábítószer-fogyasztás mind elkerülhető.

A megkérdezett fiatalok hatvan százaléka nem étkezik egészségesen, és nem sportol rendszeresen, pedig szintén hatvan százalékuk nem érzi leterhelőnek munkáját, így valószínűleg tudnának időt szakítani a mozgásra, ha táplálkozásukra nem is figyelnek oda annyira.

A rendszerváltás óta az egészségi állapot romlásának fő okai:

Túltápláltság és az elszegényedés miatti alultápláltság

A munkanélküliség stressz helyzete

Túlmunka, versenyhelyzet és a munkanélküliség -stressz helyzete

Kevés szabadidő, a munkanélkülieknél értelmetlen eltöltési formák

A halandósági okok között megnőtt a májzsugor és a tüdőrák szerepe, ez a dohányzás, alkoholfogyasztás megnövekedésére vezethető vissza.

Hosszú távon azonban a halandóság javulása nem tudja megakadályozni a népesség csökkenését, a termékenység ilyen alacsony állása mellett.

Az egészségügyi ellátás romlása növeli a gondokat, a fejlett országokban a GDP 10%-átfordítják egészségügyi ellátásra, Magyarországon ez 3-3, 5%. Az intézményeknek nem érdeke a hatékony gazdálkodás, viszonylag alacsonyak az orvosi fizetések, de megengedett a hálapénz, alacsony a középszintű személyzet bére, mindenki, de főkképpen a beteg elégedetlen, kiszolgáltatottnak érzi magát. Ha nincs megfelelő orvos beteg kontaktus, csökken a gyógyulás esélye, nő a halandóság.

Interjú alanyaim egybehangzó véleménye az volt, hogy nem megfelelő a hazai egészségügy működése, némelyek szerint egyenesen katasztrofális.

Statisztikai adatok: 1995-ig, a magyarországi halandósági helyzetet aggasztónak lehetett tekinteni. A férfiak élettartalma 1960 óta nem volt olyan alacsony, mint 1994-ben.

1996-tól elmozdulás tapasztalható. A korábban stabil 150 ezer fő körüli éves halálozásszám 1996 folyamán már 144 ezer fő, és ez a csökkenés folytatódott 1997-ben is. 1998-99-ben ismét többen haltak meg, csökkent az élettartam.

A NÉPESEDÉSPOLITIKA LEHETSÉGES ESZKÖZEI

A művi abortuszok számának lecsökkentése, a párok fogamzásgátlással, ne abortusszal valósítsák meg a tervezett gyerekszámot.

Csökkenteni az alkoholfogyasztást, drogfogyasztást, dohányzást.

Szemléletváltozás kialakítása, az egészséges életről.

Környezetvédelem

Egészségügyre fordított kiadások növelése, reform.

Családi pótlék és más pénzbeli és közvetett támogatások növelése.

Adókedvezmény

A lakáshelyzet reformja

Tisztában vagyok vele, hogy mindezt lehetetlenség megvalósítani, de szeretném remélni, hogy legalább apró lépésekkel lehet haladni a megvalósulásuk felé, csökkentve ezzel a magyar népesség fogyását.

Minden általam megkérdezett fiatal, arra a kérdésre, hogy mivel ösztönözhetné az állam családalapításra, több gyermek vállalására, anyagi támogatást írt, véleményem szerint hosszabb távon mindenképpen megérné a támogatások emelése, még ha a jelen pillanatban csak a ráfordítás összegét, terhét, látjuk is magunk előtt.

Egyetértek Andorka Rudolf tételével, miszerint a gyermekek "közjavak", "felnevelésük költségeit túlnyomó részben egyénileg, családilag hozzuk, viszont felnőtt korukban az egész társadalom jólétét fogják emelni, az általuk létrehozott nemzeti jövedelemből mindenki, nem csak szüleik fognak részesedni".

Népesség, népmozgalom

Növeli a népességcsökkenés kérdéskörének fontosságát az, hogy ezzel egyidőben és a fogyás által felerősítve zajlik a demográfiai öregedés folyamata.

1981- be az átlagos kor 36, 3 év, a 60 évesek és az idősek aránya 17, 3 % volt.

1999-ben ugyanezek az adatok 38, 5 év és 19, 6 %.

1980-as évek végére Magyarország a fejlett országok között az utolsó helyen állt az élet átlagos hosszát illetően.

Szerepe volt a fogyás megkezdődésében az emigrációnak, a nemzetközi vándorlás negatív egyenlegének.

A népességcsökkenés nem máról- holnapra következett be. Egyes demográfiai vizsgálatok, előrebecslések már az 1960-as évek elején rámutattak a két évtized múlva bekövetkező változásra.

Termékenység

1995-től a születések száma csökken. Az éves születésszám 110 ezer fő alá került 1996-ban. 1998-ban pedig 100 ezer fő alá esett. Ennek megfelelően az átlagos gyerekszám átlépte 1, 5-es határt, a jelenlegi adatok alapján 100 nő átlagosan 130 gyereket szül az élete során. A mélypont 2000-ben volt 1, 28-as szinttel.

A vizsgálatok szerint a termékenység fokozatosan emelkedhet a következő évtizedben, de várhatóan hosszabb távon sem éri el 2, 0 feletti átlagot.

Felhasznált irodalom:

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába

Osiris Kiadó Budapest, 2000.

Andorka Rudolf: Gyerekszám fejlett országokban

Gondolat Kiadó Budapest, 1987.

Andorka Rudolf: Merre tart a magyar társadalom?

Antológia Kiadó Lakitelek 1996.

Bőhm Antal: A XX. Századi magyar társadalom

Korona Kiadó Budapest 1999.

www. ksh. hu

Demogáfiai évkönyv 2000