|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Tartalomjegyzék
Éghajlatváltozás a Föld történelmében 939c27j 939c27j 939c27j 3
-Éghajlat az emberiség megjelenése óta 939c27j 939c27j 939c27j 3
-Éghajlat és a civilizáció 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 4
-Éghajlat és ember 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 4
-Tengerszint 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 5
-Mit tehet az emberiség 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 6
Globális felmelegedés 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 7
-Okai 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 8
-Közvetlen okok 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 9
-Természeti okok 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 9
-Természetes aeroszolforrások 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 11
-Emberi beavatkozás 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 11
-Közvetett okok 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 16
-Esőerdők irtása 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 16
-Ózonkoncentráció csökkenése 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 17
-Kölcsönhatások 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 17
-A napciklus 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 18
-A napállandó változása 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 19
-Vulkáni tevékenység 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 19
-A Föld pályaelemeinek nagyléptékű változása 939c27j 939c27j 939c27j 20
-Óceáni vízkörzés 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 20
A globális felmelegedés hatásai 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 21
-Golf-áramlat 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 22
-Tengerszint-emelkedés 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 23
-Gleccserek olvadása 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 24
-Szibéria jegének olvadása 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 24
-Tavak kiszáradása 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 25
-Biológiai hatásai 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 26
-Óceánok savasodása és felmelegedése 939c27j 939c27j 939c27j 27
-Hatások az emberi egészségre 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 27
-Élelmiszer és éghajlat 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 29
-Hőmérsékletnövekedés 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 29
-Aszály (kevés csapadék) 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 30
-Széndioxid növekedés 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 31
-A GDP esése 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 31
-Mezőgazdaság 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 32
-A Kárpát-medence helyzete 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 32
-Magyarország 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 33
Klímapolitika: A globális felmelegedés mérséklése és alkalmazkodás a globális felmelegedéshez 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 34
-Korábbi lépések 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 34
-Az IPCC és jelentései 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 35
-Hogyan mérsékeljük az éghajlat további változását? 939c27j 939c27j 36
-Mit tehetek személy szerint én az éghajlatváltozás ellen? 939c27j 939c27j 37
A Globális felmelegedés kutatása 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 41
Források 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 42
Környezeti hatások globális felmelegedés tanulmány
Azért választottam ezt a témát féléves tanulmányom megírásához,mert fontosnak tartom hogy a lehető legtöbb ember tisztábban legyen az emberiséget fenyegető veszélyekkel,amibe a globális felmelegedés is beletartozik. Igyekeztem a lehető legtöbb hiteles és tartalmas anyagot összeszedni ezzel a témával kapcsolatban,természetesen olyan szerteágazó körökből mint amilyen szerteágazó ez a hatás az élet sok területén.
Éghajlatváltozás a Föld történelmében
Most már bizonyított tény, hogy a Föld történelme során az éghajlat folyamatosan változott. Ennek megfelelően voltak olyan időszakok, amikor jégkorszak uralkodott, máskor az Antarktiszon melegebb időjárás volt, mint most nálunk. A legnagyobb jégkorszak idején a jég majdnem elérte az Egyenlítőt. A nagy jégkorszakok között erőteljes felmelegedések voltak a jellemzők. Megállapítható tehát, hogy a változás állandó. Ami lényeges az a változás sebessége. Kiszámolták, hogy több ezer éves távlatban, a változás 4-5 fokot jelent, tehát ez tekinthető normálisnak. Jégkorszakok a Földön 100-150 ezer évenként, vagy ennél ritkábban voltak.
Éghajlat az emberiség megjelenése óta
Az utolsó jégkorszak mintegy 75 ezer évvel
ezelőtt kezdődött, majd 40 ezer évvel ezelőtt egy rövidebb felmelegedés volt,
melyet 38 ezer éve egy hideg, száraz időszak követett, majd 13 ezer évvel
ezelőtt hirtelen véget ért a jégkorszak és beköszöntött a mai klíma. Észrevehető,
hogy amióta az ember benépesítette a Földet, az éghajlati ingadozások
minimálisak, igazából a hőmérsékletváltozás 1 fok alatt van, az utolsó tízezer
évet tekintve. Az utolsó ezer évben a legmelegebb a XII.-XIII. század volt, a
leghidegebb a XVII.-XVIII. század. Biztosan kijelenthető, hogy a XIX. századig
a hőmérsékletingadozásokat az emberi tevékenység nem tudta befolyásolni.
Éghajlat és a civilizáció
Az éghajlat igen erősen befolyásolja, vagy
inkább meghatározza a civilizációk létét.
Ha elemezzük a régi nagy civilizációkat, illetve gyors eltűnésüket,
megállapítható, hogy egy radikális éghajlatváltozás mindig segített a
kialakuláshoz, illetve a bukáshoz.
Az ember tömeges elterjedése a Földön erősen kötődött a 13 ezer évvel ezelőtt
hirtelen véget érő jégkorszakhoz, illetve az utána beköszöntő, maihoz hasonló
klímához. Ekkor keletkeztek jó feltételek az élethez. Jellemzően az első
civilizációk a sumer, ez egyiptomi, az Indus völgyi, mind a legkedvezőbb
éghajlati területen jelentek meg, Mezopotámia területén, illetve az ehhez
közeli helyen. 939c27j 939c27j
Ha elemezzük az eddig létező civilizációkat, megállapítható, hogy minden
társadalom esetén egységesen jellemző a gyors növekedés, a hosszútávon tartható
magas életszínvonal, és ennek megfelelően a túlnépesedés. 939c27j 939c27j Amikor
az illető társadalom egy olyan ponthoz ér, amikor már nem növelhető tovább a
föld termelékenysége, kezd kritikussá válni a helyzet. Az ekkor bekövetkező
hirtelen, abnormális éghajlatváltozás egyik pillanatról a másikra hozzájárul
egy civilizáció eltűnéséhez.
Éghajlat és ember
Napjaink kedvenc témája, hogy az ember tudja-e befolyásolni az éghajlatot
vagy nem, pedig nem ez az igazi kérdés.
Ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó tízezer év alatt 1 fokot változott az
átlaghőmérséklet normális keretek között, akkor megállapítható, hogy most tíz
év alatt ezen túlteszünk.
Azonban az utolsó jégkorszak, ezelőtt 13 ezer évvel, szinte egyik napról a
másikra véget ért, és beköszöntött a mai klíma, ez gyors melegedést jelentett,
sokkal gyorsabbat az átlagnál, de ez nem írható az akkori emberek rovására,
akik csak nyomokban voltak jelen a Földön. Ezért kérdéses, hogy mi legyen a
válasz arra, hogy az ember befolyásolja-e az éghajlatot. 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j
A választ máshonnan kiindulva
lehet megadni. A mai napokban az ember természetromboló tevékenysége olyan
méreteket, nagyságrendeket öltött, hogy szinte mindenki érzi, ez már sok. Egy
angol tudós fogalmazta meg jól: az éghajlat egy hihetetlenül instabil rendszer,
szinte végtelen sok, sokirányú erő eredője tartja meg egy instabil egyensúlyi
állapotban. Olyan ez, mintha egy domború felület legmagasabb pontjára tennénk
egy vasgolyót, és több irányból nyomnánk. Mindaddig egyensúlyi helyzetben van,
míg az összes rá ható erő eredője nulla. De ha csak egyetlen erő ereje, vagy
iránya minimálisan változik, akkor megszűnik az egyensúlyi állapot, és
valamerre legurul a golyó. Az utóbbi éveket átélve, a tudósok számára
egyértelművé vált, hogy ez az egyensúlyi helyzet kezd megbomlani, a vasgolyó a
tetőn már remeg, csak azt nem tudjuk merre fog elgurulni. Ezért aztán nem tudni
kinek van igaza, aki globális felmelegedést, vagy éppen ellenkezőjét, a lehűlést
valószínűsíti, egy biztos: változás lesz. Átlag ember is láthatja, hogy
időjárásunk szélsőséges lett (remeg a golyó), egyik nap a legmelegebb nyári
kánikula uralkodik, másik nap 25 fokos lehűlés, helyenként éves mennyiséget
meghaladó esők mosnak el településeket néhány óra alatt. Állandósultak a fél
országos árvizek. Nincs átmeneti évszak, megjelentek a más éghajlatra jellemző
események, és nagyon sokszor az időjárás lokális jelleget ölt, egy-egy
települést, vagy megyét érint csak, mellette teljesen ellentétes időjárás
uralkodik. Ezek mellett az összes híradás jelenti, hogy a föld
átlaghőmérséklete kimutatható módon kissé növekszik. Ez az ütem meghaladja a
több ezer éves átlagot. Természetesen nincs világvége, csak változik a klíma.
Ilyen régen is volt, mondják sokan, ez is igaz, hisz a Föld történelmében sok
volt a jégkorszak is, és a felmelegedés is, és egyikből a másikba az átmenet
mindig változás jelentett, csupán a mai emberiség ilyet még nem élt meg.
Tengerszint
Nem mellékes szempont az sem, hogy a melegedés miatt emelkedik a tengerek, óceánok vízszintje (hőtágulás, olvadás), itt a becslések 20-30 cm-ről szólnak 20 éven belül. A tengerszint mindig is változott, hisz a Földközi-tenger hol kiürült, hol megtelt az évmilliók során, ahogy az átlagos tengerszint akár 100 métereket is változott, így kötődtek időnként össze szárazföldek, lehetővé téve fajok vándorlását. 939c27j Az utolsó jégkorszak végén élte át az emberiség a Vízözönt, mint létező valós eseményt. A Vízözön története megtalálható a mezopotámiai régészeti leleteken, sumer és akkád ékírásos táblákon, a Gilgames eposzban, a Teremtés könyvében és természetesen a Bibliában. 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j 939c27j A jelenlegi kutatások szerint a Vízözön egy előre látható, kiszámolható természeti jelenség volt, a Föld éghajlatváltozásával magyarázható. A nagy víztömeget az okozta, hogy az Antarktiszon, illetve az Északi sarkon a felhalmozódott nagy jégmennyiség tekintélyes része, az enyhülés miatt belecsúszott az óceánokba. Az összes régészeti forrás és tudományos elemzés alátámassza egy ilyen irányú folyamat valószínűségét, illetve azt, hogy kellő tudományos ismeretekkel ez előre is jelezhető, kiszámolható. A Vízözön időpontja, kb. 13 ezer évvel ezelőttre tehető, éppen amikor hirtelen felmelegedés volt az utolsó jégkorszak végén. Figyelembe kell venni, hogy ez időben emberek igazából a Mezopotámiai területen és környékén életek, a legmagasabb pont az Ararát hegy csúcsa volt és akár 100 méteres vízszintemelkedés is vízözönt jelentett.
|
|
Mit tehet az emberiség
Figyelembe véve, hogy a mai technika és a
népszaporulat révén, az ember olyan nagymértékben tudja módosítani környezetét,
hogy annak hatása már látható, érezhető, biztosan befolyásolja az emberi
tevékenység az éghajlatot. 939c27j Mivel a mai
értékrendet a pénz, a tőke, a nyerség képviseli, ezért nem mutatkozik semmilyen
tendencia abba az irányba, hogy az emberiség visszafogná a Földet kizsákmányoló
tevékenységét. Másfelől nehezen is tudná visszafogni jelenlegi tevékenységeit,
hisz olyan nagy volumenű a Föld lakossága, hogy ezek ellátása érdekében
bizonyos tevékenységet nem tud elhagyni, akkora az energiaigény, hogy ezt
csökkenteni sem tudja, illetve rövid időn belül nem képes új energiahordozókra
átállni (más kérdés, hogy ez a hatalmon levőknek nem is érdekük). 939c27j 939c27j
Ha megfigyeljük a régi idők
civilizációit, és párhuzamot vonunk, akkor túl vagyunk már a gyors növekedésen,
a hosszú távú jólét miatt megvalósult és folyamatosan tart még a túlnépesedés,
lassan már gondot jelent az emberiség ellátása mind élelmiszerrel, mind
munkával. Ez a kritikus helyzet egy ideig fenntartható, de ha jön egy abnormális
éghajlatváltozás, akkor gond lehet.
Ilyen esetekben a régi civilizációk vagy elhagyták területeiket (maják), vagy
olyan újításokat vezettek be, amivel túlélték a változást (egyiptomiak),
amelyik társadalom nem tett semmit, az egyik napról a másikra eltűnt. Lassan
talán túl leszünk azon a kérdésen, hogy lesz-e változás és inkább azzal kezdünk
el foglalkozni, hogy mit kell tennünk bizonyos esetekben. Erre utal, hogy egyre
több kormány készíttet neves tudósokból álló csapattal tanulmányokat
klímaváltozás téren, illetve intézkedési tervet. Természetesen a tanulmányok
sokszor teljesen ellentétes megállapításokat eredményeznek (lehűlés,
felmelegedés), de ennek az a nagy előnye, hogy minél több a következtetés,
annál több lehetőségre gondolt már az emberiség, mert eljöhet a cselekvés
órája, egy-két generáción belül
Globális felmelegedés
A felszínközeli levegő átlagos hőmérsékletének emelkedése 1860 és 2000 között. A fekete görbe az éves, a vörös görbe pedig az ötéves átlaghőmérséklet növekedését mutatja
Globális felmelegedésnek az utóbbi évtizedek éghajlati változásait nevezzük: emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérséklete. A folyamat várhatólag folytatódik; végállapotát még becsülni sem tudjuk. Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény a globális éghajlatváltozás kifejezést az ember által okozott klímaváltozásra használja.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) adatai szerint a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal nőtt meg. A testület szerint ennek fő okai a XIX. század közepe óta légkörbe juttatott üvegházhatást okozó gázok. Az üvegházgázok növelik a légkör alsó tartománya, a troposzféra hőmérsékletét. A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek idézik elő. A legelfogadottabb vélemények szerint a globális felmelegedés emberi okokra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a naptevékenység és a vulkánosság alakulása a számítások szerint jelenleg a globális felmelegedés ellen hat.
Az IPCC által elfogadott éghajlatmodellek szerint a Föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között feltehetően 1,1-6,4 °C-kal nő majd. Bár a legtöbb tanulmány csak 2100-ig tekint előre, a felmelegedés utána is folytatódhat, a tengerek szintje pedig emelkedhet még akkor is, ha már nem bocsátanak ki több üvegházhatású gázt, hiszen a szén-dioxid (CO2) más üvegházgázokkal együtt hosszú ideig a légkörben marad.
A globális hőmérséklet-növekedés környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet. Várhatóan változik a mezőgazdaság termelőképessége is. Mindez komolyan hathat a gazdaságra, mérsékelheti a fejlett országok GDP-jének növekedését. Számíthatunk egyes természetes vizek kiszáradására, a gleccserek olvadására, az árvizek gyakoribbakká válhatnak. Állat- és növényfajok kipusztulásának sebessége jelentősen nő, ugyanakkor bizonyos invazív fajok elszaporodása felgyorsulhat, nagyot borítva ezzel az ökológiai egyensúlyon. Bizonyos betegségek könnyebben elterjedhetnek, több, eddig már "megfékezettnek" hitt betegség újra megjelenhet mutáns változataival együtt. A változások a Föld egyes területein különbözőek lehetnek.
Okai
A Föld-légkör rendszer energiamérlegében a XVIII. század közepe óta előidézett változások (sugárzási kényszer) és az egyes tényezők bizonytalansága a tudomány mai eredményei szerint. Ezeket a változásokat a melegedés miatt erősebb kisugárzás ellensúlyozza.
Az éghajlat stabilitásához egyebek közt az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebb részt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán −19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása befolyásolja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.
Az éghajlatra természetes és emberi tényezők is hatnak. A legfontosabb természeti hatások: a napciklus, a napállandó, a Föld pályaelemeinek változása és a vulkáni tevékenység. A recens felmelegedés részletes okairól számtalan elméletet dolgoztak ki, de a tudományos szervezetek többsége szerint a fő ok az üvegházhatású gázok koncentrációit növelő emberi tevékenység. Az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése is ezt az álláspontot támasztja alá: "Új, a korábbinál erősebb bizonyítékok utalnak arra, hogy az elmúlt ötven évben megfigyelt melegedés döntő része emberi tevékenység eredménye. A változások mérését és a kiváltó okok meghatározását célzó tanulmányok egybehangzóan emberi eredetű hatást mutatnak ki az utóbbi 35-50 év éghajlati adataiban. E tanulmányok számolnak azzal a bizonytalansággal, amely az emberi eredetű szulfát aeroszolok és a természetes tényezők (vulkánok és a Napból érkező sugárzás) mint éghajlati kényszerek miatt jelentkezik, de figyelmen kívül hagyják a többi emberi eredetű aeroszol, továbbá a földhasználat változásainak hatásait. A szulfátok és a természetes tényezők a vizsgált időszakban hűtő hatásúak voltak, tehát nem magyarázhatják a felmelegedést; e tanulmányok többsége szerint az üvegházhatású gázok koncentrációinak növekedése már önmagában magyarázhatja az elmúlt ötven év felmelegedését, sőt, ennek alapján akár nagyobb felmelegedés is indokolt lett volna."
A többségi állásponttal szembefordulók szerint a globális hőmérséklet növekedése természeti folyamatokra vezethető vissza. Érvelésük szerint a környezeti változások következményei hosszú távon mutatkoznak meg. A Föld óceánjainak pufferhatása és más közvetítő folyamatok lassúsága miatt a Föld éghajlata mindig valamilyen korábbi egyensúlynak felel meg. Ha ez igaz, úgy még akkor is további 0,5 °C-os melegedésre kell számítanunk, ha az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább nem emelkedik.
Egy harmadik vélemény, hogy a globális felmelegedés okait nem válogathatjuk szét természetesekre és emberiekre. E gondolatmenet szerint a természetes üvegházhatást a természetben előforduló gázok (H2O, CO2 stb.) okozzák. Az emberi eredetű üvegházhatást főleg a CO2, a metán és a dinitrogén-oxid idézi elő. A két hatás azonban nem különíthető el minden további (időjárási, éghajlati) tényező ismerete nélkül. Ráadásul az emberi tevékenységek befolyásolják a természeti folyamatokat, tehát a kétféle hatás egymásra rakódik.
Közvetlen okok
-Természeti okok
A Kilimandzsáró jégsapkájának visszahúzódása 1993 és 2000 között
A felmelegedési spirált a pozitív visszacsatolások okozzák. A legfontosabb ilyen folyamatok:
További fontos visszacsatolási folyamatok:
-Természetes aeroszolforrások
A természetes aeroszolok nagy része elsődleges forrásokból, tehát közvetlenül
jut a légkörbe. A sókristályok főleg az óceánokból származnak. A kontinenseken
a sivatagokban a legtöbb az aeroszol - sivatagok a szárazföldek közel
egyharmadát borítják. A bioaeroszolok közül a legjelentősebbek a pollenek, a spórák
és a baktériumok. Az elsődleges aeroszolrészecskék közös jellemzője, hogy
viszonylag nagyok (> 1 mikrométer).
A természetes aeroszolok kisebb része másodlagos forrásokból, azaz közvetetten kerül a légkörbe. Ezek magában a légkörben keletkeznek gázokból vagy illékony vegyületekből kémiai reakciók és a gázrészecskék átalakulása (kondenzáció) eredményeként. A legjelentősebb közülük a szulfátion, amely óceáni környezetben képződik az egyes algafajok által kibocsátott dimetil-szulfid fotokémiai oxidálódásával. A szervetlen aeroszolok közé tartozik még a természetes eredetű nitrogén-monoxidból ugyancsak kondenzálódással keletkező nitrátion.
-Emberi beavatkozás
Az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének aránya. A függőleges tengely a sugárzási kényszerben mért változásokat mutatja.
A Napról hozzávetőleg 126 ezer TW energia érkezik a Földre, és a Föld is ennyit sugároz vissza a világűrbe. Az emberiség (világgazdaság) teljes primer energiafelhasználása 2000-ben 10,2 milliárd tonna olajegyenérték volt, ami 13,6 TW-nak felel meg, vagyis az emberi energiafelszabadítás a Föld teljes energiaforgalmának alig egytízezred része. Ebből világos, hogy a globális felmelegedés oka nem lehet csupán az erőművekben felszabadított energia. A sugárzási viszonyok változása mellett a légkörben megnőtt az üvegházgázok mennyisége. Ezt tartják a globális felmelegedés emberi okai közül a legfontosabbnak.
Az üvegházhatás lényege, hogy az üvegházgázok a légkörbe belépő, és zömmel a látható fény tartományába eső napsugarakat nem nyelik el, a földfelszínről visszavert, nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzás egy részét viszont igen. Ez a hőenergia az alsó légrétegekben marad. Ahogy nő az üvegházgázok koncentrációja, úgy egyre kevesebb hő távozik a világűrbe, az alsó légkör és a földfelszín pedig egyre inkább felmelegszik. A legfontosabb üvegházgázok: a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O), a kén-hexafluorid (SF6), a halogénezett szénhidrogének (CFC-k), és az alsólégköri (troposzferikus) ózon.
A kék görbe mutatja, hogy 417 000 év alatt soha nem lépte túl a légkör szén-dioxid-koncentrációja a 300 ppm értéket, azonban mint a piros görbén látszik, 1800-tól napjaink meredeken növekedett 380 ppm-ig.
A légköri szén-dioxid-koncentrációt ábrázoló Keeling-görbe. A kisebbik grafikonon a szén-dioxid-koncentráció éves változása van feltüntetve. A mérések a Mauna Loa hegyen (Hawaii) készültek.
Szén-dioxid Meteorológiai vizsgálatokból tudjuk, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációja a 21. század elején 383 ppmv (térfogat-milliomod). A geológusok kimutatták, hogy ez több, mint bármikor az előző 417 ezer évben. Bár a természet körfolyamataiban hozzávetőleg harmincszor annyi szén-dioxid keletkezik, mint az ember tevékenységéből, az ember által okozott szén-dioxid emisszió eléri a 20 milliárd köbmétert.
Ennek nagy része elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, fekete- és barna kőszén, lignit) elégetése révén keletkezik. A kibocsátás további 15-20%-a a földterületek hasznosításában bekövetkező változásoknak, köztük az erdőirtásnak és fakitermelésnek tulajdonítható. Kisebb mennyiségű szén-dioxid szabadul fel a cement gyártása során. Ugyancsak növeli a szén-dioxid szintjét a légiforgalom, ez például Németországban 1980 és 1993 között megháromszorozódott. 1993-ban egyedül a német légiforgalom 19 millió tonna szén-dioxidot juttatott a légkörbe, ami a teljes német közlekedés szén-dioxid kibocsátásának 10%-át tette ki.
Az emberi tevékenység során légkörbe kerülő szén-dioxid-mennyiségnek csak a fele marad ott, a többi részben oldódik az óceánokban, részben a szárazföldi bioszférába kerül. A vegetáció, főként az északi félgömb mérsékelt égövi kontinentális területein, napjainkban nincs egyensúlyban a légkörrel, mert nettó szén-dioxid nyelőként viselkedik.
A szén-dioxid a természetes módon a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok 9-26 %-át jelenti, az emberi tevékenység miatti összes üvegházgáz-kibocsátásnak viszont mintegy 80 %-át adja. Az IPCC 2001. évi helyzetjelentése szerint a világ szén-dioxid emissziójának - a főbb fogyasztói szektorok szerinti - megoszlása a következő: ipar: 43%, lakóépületek: 21%, egyéb épületek: 10%, közlekedés: 22%, mezőgazdaság: 4%.
Elsőként Charles Keeling klimatológus mérte meg a légköri szén-dioxid-koncentrációt a hawaii Mauna Loa hegy csúcsán az 1950-es években. Az eredményeket grafikonon ábrázolta, amit ma Keeling-görbének neveznek. A mérések 1958 és 2000 között folytak. A grafikonon megfigyelhető az ún. fűrészfog-effektus, aminek az északi félteke erdeiben zajló évszakos változás az oka. Az erdők ugyanis minden tavasszal hatalmas mennyiségű szén-dioxidot vonnak ki az atmoszférából, ami a Keeling-görbén a koncentráció visszaesésében jelenik meg. Az ősz beköszöntével növekszik a szén-dioxid koncentráció, ami a lebomlással jár együtt. A Keeling-görbe azonban másra is rámutat: minden ősz végén kicsivel több szén-dioxid marad a légkörben, mint amennyi előtte volt. Charles Keeling úgy vélte, hogy ez a folytonos emelkedés egyértelműen a fosszilis tüzelőanyagok elégetésének a következménye.
A szén-dioxid által előidézett üvegházhatás okát sokáig nem ismerték fel a klímakutatók. A szén-dioxid a 12 mikrométernél hosszabb hullámhosszú elektromágneses sugárzást képes elnyelni, és ebben a hullámhossz-tartományban a teljes abszorpcióhoz már igen kis mennyiségű gáz jelenléte is elegendő. A laboratóriumi kísérletekben a koncentráció növelésével úgy tűnt, hogy nincs valódi különbség az elnyelt hőmennyiségre vonatkozóan. Ilyen eredmények mellett valószínűtlennek tartották, hogy a légkör összetételének kicsiny hányadát kitevő szén-dioxid hatással van a hőmérséklet növekedésére. A szén-dioxidot nem tekintették a klímaváltozásért egyedül felelősnek, hanem az általa megnövekedett vízpára általi pozitív visszacsatolási folyamatot tekintették a globális felmelegedés okának. Csak sokkal később ismerték fel a kutatók, hogy nagyon alacsony hőmérsékleten - mint például a sarkvidékeken vagy a magasabb légrétegekben - a hő vezetése éppen abban a hullámhossz-tartományban sokkal intenzívebb, ahol a szén-dioxid működése hatékonyabb.
Szén-dioxid Az éghajlatot befolyásoló emberi hatások körébe tartoznak az emberi eredetű aeroszolok (por, korom, szulfátok) is, amelyek a napsugárzás egy részét visszaverik, illetve a magasabb légrétegekben elnyelik, ezáltal csökkentik a földfelszínre érkező sugárzásmennyiséget, s ily módon az üvegházhatással ellentétes hatást váltanak ki. Az emberi eredetű, elsősorban szulfát-aeroszolok ugyanakkor megváltoztathatják a felhőzet szerkezeti és sugárzás-átviteli jellemzőit is, ami közvetett módon ugyancsak klímaváltozáshoz vezet. A légköri aeroszoltartalmat a térfogati koncentráció, a kémiai összetétel, a részecskék alakja és méret szerinti eloszlása együttesen határozza meg. A légkör aeroszoltartalma elsősorban az iparosodott területeken és azok tágabb környezetéhen magas, így ezeken a területeken gyengítik a legerősebben az üvegházgázok okozta felmelegedést. Az aeroszoloknak azonban melegítő hatása is lehet, mivel egy részük elnyeli az infravörös sugarakat. Az aeroszolok légkörbe kerülésével közvetlenül összefüggő, direkt hatás (sugárzásszórás és -elnyelés) összességében hűtő hatású.
A földfelszíni (felső ábra) és a sztratoszférabeli (alsó ábra) metánkoncentráció két számítógépes modellben.
Metán. A metán döntő része a légkörben zajló kémiai folyamatok során először szén-monoxiddá, majd szén-dioxiddá alakul. Az így keletkező szén-dioxid mennyisége azonban elhanyagolható az egyéb emissziókhoz képest. A metán kis részét a talajban lévő mikroorganizmusok megkötik. E két folyamat azonban nem képes ellensúlyozni a természetes és mesterséges forrásokból eredő mennyiséget, ezért a metán légköri koncentrációja napjainkban folyamatosan emelkedik. 2007-ben a légköri metán mennyiségének 60%-át az ember állítja elő.
Leginkább hulladéklerakókból kerül a metán a levegőbe, de a szennyvízkezelés, a fosszilis tüzelőanyagok égetése, a rizstermesztés, az állattenyésztés (a hígtrágya valamint a kérődzők bendőjében lévő erjesztőbaktériumok jelentős metántermelők), a szennyvízkezelés és bizonyos ipari tevékenységek (szénbányászat, szivárgó földgázvezetékek) is hozzájárulnak a kibocsátáshoz. Az emberi eredetű metánforrások egymás közötti arányai a következők: energiaipar: 18%, rizstermesztés: 28%, állattenyésztés: 22%, biomassza tüzelése: 20%, hulladékdepóniák: 12%. Az élő növényzet is termel bizonyos mennyiségű metánt. Egyes becslések szerint a szárazföldi növények esetében ez elérheti az évi 60-240 millió tonnát is, ami az éves légköri metántermelés 10-30%-át teszi ki. Ennek mintegy kétharmadát a trópusi területek adják, mivel ott képződik a legnagyobb mennyiségű biomassza. Az élő növényzet metántermelésénél lényegesen nagyobb az olvadó tundraövezet mocsári és tőzegláp-területeinek - eddig a permafroszt miatt minimális - jelentősen megnövekedett kibocsátása. Az olvadó területeken a metán mellett jelentős mennyiségű szén-dioxid is megjelenik, ezért olyan pozitív visszacsatolási folyamat alakulhat ki, amelynek egyik eleme a felmelegedést segítő gázok megnövekedése, aminek hatására újabb területek olvadhatnak meg, jelentősen növelve ezzel az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját. Ilyen folyamat játszódhat le például a szibériai örök fagytőzeg-mocsarak megolvadásakor, aminek során akár 70 000 millió tonna metán is a légkörbe kerülhet. A metánkibocsátás csökkentésére tett első lépések egyike, hogy a mezőgazdaságban megkezdődött a depónia és a biogáz nagyarányú hasznosítása.
Dinitrogén-oxid A dinitrogén-oxid (N2O) légköri koncentrációja még a metánénál is alacsonyabb, de mivel hatékonyan nyeli el a földfelszín infravörös sugárzását, szintén fontos üvegházgáz. Legnagyobb mértékben természetes forrásból, a denitrifikációból származik. Ezt a forrást az ember felerősítette a légköri nitrogént megkötő haszonnövények termesztésénél használt nitrogéntartalmú műtrágya alkalmazásával. A műtrágyagyártáson kívül fontos dinitrogén-oxid források még a műanyagipar, a salétromsavgyártás, valamint a fosszilis tüzelőanyagok és mezőgazdasági hulladékok égetése. Bár a légkör magasabb részébe kerülő dinitrogén-oxid elbomlik az ultraibolya sugarak hatására, a folyamat nem képes egyensúlyozni a jelenlegi évi 16 millió tonnás emissziót.
A CFC-12 és a CFC-11 gázok légköri koncentrációja. A függőleges tengelyen a CFC-gáz légköri koncentrációja van feltüntetve ppbv-egységben.
Halogénezett szénhidrogének (CFC-k). Ezek közé a vegyületek közé tartoznak például a CHF3 és a CF3CH2F. Ezeket a gázokat az 1930-as években kezdték gyártani, többek között hűtő és légkondícionáló berendezésekhez. Később oldószerként az elektronikai iparban, habosítóanyagként és aeroszolos spray-k hajtógázaként hasznosították őket. Felmelegedést okozó hatásuk több ezerszerese a szén-dioxidénak. Széleskörű használatuk magyarázata, hogy nincsenek hatással az emberi egészségre, mert ezek a gázok közömbösek, nem lépnek reakcióba semmilyen természetes vegyülettel. Ez az oka, hogy hosszú ideig tartózkodnak a légkörben: annak ellenére, hogy már kivonták a forgalomból ezeket a gázokat, még évezredekig ott lesznek a levegőben.
Kén-hexafluorid A kén-hexafluorid (SF6)
a polifluoroalkil (PFC) és a részlegesen fluorozott szénhidrogének (HFC) -
melyek a klór-fluor-karbon vegyületeket (CFC) hivatottak helyettesíteni -
gyártása során keletkezik.
Ózon. Az ózon nem csak az ultraibolya tartományban képes elnyelni a
fotonokat, hanem az infravörösben is. Következésképpen fontos üvegházhatású
gázként viselkedhet. Közvetlen forrásai nincsenek, a sztratoszférában kémiai
folyamatok során keletkezik oxigénből ultraibolya sugárzás hatására. Míg az
alacsonyabb légrétegekben (troposzféra) a nitrogén-monoxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid
és a reaktív szénhidrogének napfény hatására bekövetkező kémiai folyamatokban
képződik. Ezeket a gázokat indirekt üvegházhatású gázoknak is nevezik.
Az emberi eredetű üvegházhatású gázok légköri koncentrációja az 1990-es évekre elérte a valaha mért legmagasabb értéket, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetése, a mezőgazdasági tevékenységek, valamint a földhasználat átalakulása miatt. Az IPCC becslése szerint a levegőbe juttatott üvegházgázok 20%-a mezőgazdasági tevékenységek során szabadul fel, elsősorban a trágyázásnak, szarvasmarha-tenyésztésnek és rizstermelésnek tulajdonítható. További 14%-ért a földek hasznosításában bekövetkező változások a felelősek, például a növényzet kiirtása és elégetése. Ezek a változások legtöbbször új területek művelésbe vonásával járnak együtt.
Nagy bizonyossággal állítható, hogy a mesterséges eredetű gázok melegítenek. Az aeroszolok közvetlen hatása ugyan ellentétes, de ez a hatás kisebb mértékű az üvegházhatású gázok fűtő hatásánál.
Közvetett okok
-Esőerdők irtása
Tarvágásos erdőirtás Tanzániában
Az esőerdőket jelenleg óriási mértékben irtják, ami az üvegházhatás egyik fő okozója. Az őserdők égetéses irtása során az égéssel szén-dioxidtömeg jut a levegőbe. Amikor az erdőket kivágják és fölégetik, az elraktározott szén CO2 formájában kerül vissza a levegőbe. Az utóbbi 10-15 év során átlagosan évente 1 milliárd tonnával kerül több szén-dioxid a légkörbe. Az erdőirtás miatt keletkezett szén-dioxid mennyiségét a légkör teljes szén-dioxid mennyiségének egyharmadára becsülik. Az esőerdő fái a csapadékképzésben is fontos szerepet játszanak, ugyanis a gyökereiken keresztül magukba szívott talajvizet folyamatosan párologtatják, és az ebből keletkező esőfelhők az egész Földön szétterülnek, például még Észak-Európa fölé is eljutnak. Az esőerdők irtásával a nekik köszönhető csapadék- és felhőképződés is elvész a Föld számára, ami tovább növeli az üvegházhatást.
-Ózonkoncentráció csökkenése
Az ózonkoncentráció csökkenése közvetett hatással van a globális
felmelegedésre. Az ózonmennyiség csökkenése ugyanis pozitív visszacsatolásokat
eredményez a következő folyamatok segítségével:
1. A légkör alsóbb rétegeinek melegedésével párhuzamosan a sztratoszférában
lehűlés megy végbe. Amikor a napfény nélküli sarki teleken a hőmérséklet a
legmélyebbre süllyed, a száraz sztratoszférában a vízpárából felhők képződnek.
Ezekben a felhőkben felhalmozódnak a CFC-gázokból származó klórvegyületek. Az
ilyen vegyületekből tavasszal, a napsugárzás hatására felszabaduló instabil klóratomok
a sarki nyár ideje alatt folyamatosan bontják az ózonmolekulákat. Ugyanígy a
halonokból és a metil-bromidból származó bróm is romboló hatást fejthet ki.
2. Az ózonkoncentráció csökkenése miatt az UV-sugarak nagyobb intenzitással
jutnak a troposzférába, ennek hatására olyan, a tengerfelszín közelében élő
mikroszkopikus egysejtű növények pusztulása következhet be, amelyek az óceáni
tápláléklánc alapját képezik. A tengerek planktonja így kevesebb szén-dioxidot
tud kivonni a légkörből, (emellett megbomlik a tengeri tápláléklánc).
Az ózonkoncentráció csökkenéséért a légkörbe kerülő atomos klór, fluor és bróm a felelősek. Ezek az elemek főként a klórt és fluort tartalmazó gyorsan elpárolgó szénvegyületekkel, fluorkarbonokkal (CFC és HFC) kerülnek a levegőbe. A vegyületek a sztratoszférába feljutva az ultraibolya sugarak hatására elbomlanak, így felszabadulnak belőlük az ózonrétegre veszélyes elemek, amelyek gyorsítják az ózon bomlását.
Kölcsönhatások
A légkörben zajló kémiai folyamatokban kitüntetett szerepe van a hidroxilgyöknek, ami szinte valamennyi anyag oxidációs folyamatában részt vesz: oxidálja a metánt, a szén-monoxidot szén-dioxiddá alakítja. Emiatt a szén-monoxid-kibocsátás növekedésével lassul a metán oxidációja, légköri felhalmozódása pedig felgyorsul. A szén-monoxid-emisszió csökkenése kedvező hatást gyakorol a metánkoncentráció alakulására. A hidroxilgyök az előbbieken kívül még számos reakcióban részt vesz, így a folyamatok vizsgálata csak bonyolult matematikai modellezéssel lehetséges.
A napciklus
A napfoltok száma, a földfelszín hőmérséklete és a légkör szén-dioxid-koncentrációja. A vörös görbe a hőmérséklet változása celsius fokban, a sárga a napfoltok száma, a kék pedig a légkör szén-dioxid koncentrációja ppmv-ben. Utóbbit a hatvanas évekig tengerszinten, majd később a Mauna Loa hegyen (Hawaii) mérték.
A Föld éghajlatát befolyásolja a napsugárzás, a napállandó, valamint az, hogyan hasznosul a beérkező energia a földi szférákban. Ha ezek bármelyike megváltozik, akkor változik a Föld energiamérlege és ezzel éghajlata is.
A megfigyelhető napfoltok száma és intenzitása változó, elhelyezkedésük egyenetlen; a változás ciklusa 11,2 éves. A napciklus minimumán csak néhány napfolt látható, sőt, időnként egy sem. Később az egyenlítő két oldalán szimmetrikusan, magas szélességi körökön jelennek meg, és az egyenlítő felé vándorolnak, miközben újabbak alakulnak ki. A napfoltok általában párokban jelennek meg a két féltekén, és környezetükben ellentétes a mágneses töltés előjele. A legtöbb napfolt a napciklus végén, az északi és déli mágneses pólus felcserélődésekor látható. A 11 éves, rövid periódusú cikluson kívül ismerünk egy hosszabb, 72-82,5 év között változó hosszú ciklust is. Archív adatokból arra következtettek, hogy ez a ciklus 1784 és 1867 között volt a leghosszabb (82,5 éves), az azóta kimutatott hét periódus egyre rövidebb.
Elsőként Knud Lassen (Dán Meteorológiai Intézet) hívta fel a figyelmet arra, hogy a napfolttevékenység ciklusa a jelek szerint szinkronban van a globális hőmérséklet változásával. (A napfolttevékenység intenzitását az elmúlt 1000 évre az antarktiszi és a grönlandi jégminták berillium-10 izotóp-tartalmából becsülik.) Elméletét más tudósok is próbálták alátámasztani, az 1970-es években a Nap aktivitásának megfigyeléséből kiindulva próbálták magyarázni a globális felmelegedést. Knud Lassen azonban 2000-ben beismerte, hogy az eredetileg őáltala felállított hipotézisnek vannak gyenge pontjai, s az Európai Geofizikai Társaság kongresszusán bejelentette, hogy az 1980 óta végbement drámai hőmérséklet-növekedés már szerinte sem magyarázható a napfoltokkal és a napfolttevékenység ciklusaival. Az IPCC szintén behatóan tanulmányozta a naptevékenységet, és arra a következtetésre jutott, hogy bár a XX. század első felében valamelyest nőtt a szoláris besugárzás mértéke, ez önmagában nem ad magyarázatot a tapasztalt hőmérséklet-emelkedésre.
A napállandó változása
A mérésekből kiderült, hogy a napállandó értéke időben változik, fluktuációja néhány tized Wm−2 értékű növekedést mutat. Erre több tudományos magyarázat is született. 1. A Nap energiasugárzása évmilliókban mérhető időskálán növekszik. 2. A Nap - életének egy korábbi szakaszában - kozmikus porfelhőn haladt keresztül, amely akár évmilliókig is eltarthatott, és időszakosan a napállandó értéke kisebb is volt a mainál. A napállandó értékében történő 1%-os csökkenés hatása a földfelszín átlaghőmérsékletének akár 0,7-0,8 °C-os csökkenését is maga után vonhatja.
Vulkáni tevékenység
Vulkánkitörés, Kanaga (Alaszka), 1994
A globális felmelegedést visszájára fordító természeti okok közül a legjelentősebb a vulkáni tevékenység. A tűzhányók kitörésekor nagy mennyiségű vulkáni hamu, por és kén-dioxid jut a troposzférába. A por és a hamu idővel leülepszik, vagy az esők kimossák a légkörből, a kén-dioxid viszont a levegőben marad, és szétterülve megszűri a napsugarakat, csökkentve ezzel a földfelszín hőmérsékletét.
A Föld pályaelemeinek nagyléptékű változása
Ezt az elméletet Milutyin Milankovity szerb meteorológus dolgozta ki az 1920-as években. Az elmélet lényege, hogy a Föld pályaelemei változást mutatnak: az excentricitás 100 és 410 ezer éves periódusokkal változik, a földtengely és a pálya által bezárt szög 41 ezer éves periódussal változik, ezen kívül a Nap és a Hold tömegvonzásából, valamint a Föld lapultságából eredő precesszió 21 ezer éves ciklust mutat. Ezek a változások hatással vannak a napsugárzás földfelszíni eloszlására. Ennek az elméletnek súlyos hiányossága azonban, hogy figyelmen kívül hagyja az üvegházhatást előidéző szén-dioxid légköri koncentrációjának csökkenését, következésképpen nem ad kielégítő magyarázatot a jégkorszakok létrejöttére.
Óceáni vízkörzés
Wallace S. Broecker 1987-ben felvetette, hogy az elmúlt százezer évben lezajlott éghajlati változásokért az óceáni vízkörzés valamely ágának átváltódásai felelősek. Elmélete szerint a hőmérséklet nagy ingadozásait az okozhatta, hogy akkoriban az óceáni szállítószalag két állapot között ingadozott. Az egyik ilyen állapotban rendben folyt a hő szállítása az észak-atlanti térségbe, a másikban viszont legyengült, leállt a cirkuláció, aminek következtében erősen csökkent ezen térség teljes hőbevétele. Ez a hipotézis összhangban van a grönlandi jégmintákból nyert azon adatokkal, melyek a hőmérséklet ingadozására vonatkoznak.
A globális felmelegedés hatásai
Az évi globális középhőmérséklet az elmúlt 125 évben. Az 1951-1980 közötti időszakban stagnálás, majd jelentős emelkedés figyelhető meg
Az IPCC kutatóinak általános előrejelzései szerint a szárazföldek hőmérsékletének növekedése nagyobb mértékű lesz, mint a tengereké, ami a napfény-visszaverő képességükkel magyarázható. Az Északi-sarkvidéken elsősorban a téli átlaghőmérséklet fog növekedni. Az éjszakai átlaghőmérsékletek növekedése megfogja haladni a nappali középhőmérsékletekét. A közepes földrajzi szélességeken, vagyis Észak-Amerika és Európa nagy részén, továbbá Dél-Amerika egy részén nyáron több forró napra kell majd számítani. A legaggasztóbb előrejelzések azt mutatják, hogy több lesz a rendkívüli időjárási esemény, például tartós aszály és árvíz, s ezek hosszabb ideig fognak tartani. A hőmérséklet emelkedése fokozza a tengereken és a szárazföldeken a víz párolgását, ennek következtében több csapadékra számíthatunk. Nem csak a felmelegedés fog előidézni változásokat; a fokozott energiaáramlás következtében felerősödhetnek a hóviharok is. Nagy helyi hőmérséklet-ingadozásokra számíthatunk; néhol a heves áradások erodálhatják a talaj felső rétegeit, míg máshol a talaj elsivatagosodására számíthatunk a szárazság miatt. Gyakoribb és erőteljesebb szélviharokra kell majd számítanunk, a tengerparti területeket elmoshatja az eső, ezzel egyidejűleg hatalmas kontinentális területek még jobban kiszáradnak.
Az alábbiakban felsorolunk néhány, a XX. században bekövetkezett ökológiai változást, amelynek a globális felmelegedés lehet a fő oka.
Golf-áramlat
Az Atlanti-óceán hőmérsékleti eloszlását mutató képen narancssárga és sárga szín jelöli a Golf-áramlatot. Baloldalon alul a Floridai-fésziget látható.
A globális felmelegedés okozta jégolvadás miatt hatalmas tömegű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba, aminek következtében irányt változtathat, lelassulhat, vagy akár meg is szűnhet a Golf-áramlás. Emiatt több mint 10 °C-ot is csökkenhet Észak-Európa téli középhőmérséklete. A Golf-áramlást a Grönlandi-tenger jég borította vizeiben végbemenő folyamat tartja mozgásban. Amikor a tengervíz kezd megfagyni, a folyékony halmazállapotban maradó víz sótartalma és sűrűsége megnő. A sűrűbb víztömegek lassan lesüllyednek a tengerfenékre, és útjukat a Déli-sark irányába veszik, lehetővé téve ezzel meleg víztömegek vonulását a trópusokról a sarkvidékek felé. A Golf-áramlás egyik eleme a gigantikus "szállítószalagnak", amely átszeli az óceánokat az egyik sarkvidéktől a másikig. A Golf-áramlat, illetve meghosszabbításai jelentősen befolyásolják azon szárazföldi területek éghajlatát, amelyek közelében elhaladnak. Az észak-atlanti áramlat jóval melegebbé teszi Nyugat-Európa éghajlatát, és különösen az észak-európai teleket, mint amilyenek nélküle lennének. Például januárban Norvégia tengerparti területei átlagban mintegy 30 °C-kal melegebbek, mint az azonos szélességi fokon fekvő észak-kanadai kontinentális területek. Ha nagyobb ütemű jégolvadás miatt az Északi-sarkvidéken nagyobb tömegű édesvíz jut a tengerbe és felhigítja azt, akkor fokozatosan leállhat a sűrűbb víztömegek tengerfenékre való süllyedése, vagyis gyengülhet a Golf-áramlat. Egyes vélemények szerint a Golf-áramlás délebbre tolódása a következő néhány évtizedben már éreztetni fogja a hatását Észak-Európában, a nagy lehűlés pedig 200 év alatt következhet be.
Tengerszint-emelkedés
Hőmérséklet-változások az Antarktiszon
A jégtakaró olvadásának következtében emelkedik a tengerek vízszintje. Ennek egyrészt az az oka, hogy a melegebb tengervíznek nagyobb a térfogata, másrészt a nem úszó típusú jég (szárazföldi jégtakaró) elolvad. A vízszintemelkedés elsősorban a kicsi szigetországokat és az alacsonyan fekvő tengerparti területeket (például Hollandia, Florida) érinti. Az éghajlat-modellezés egyik vezető intézménye, a Hadley Központ (Brit Meteorológiai Intézet) előrejelzései szerint 2080-ig 40 cm-rel fog emelkedni a tengerszint, abban az esetben, ha nem sikerül korlátozni az üvegházgázok emisszióját. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi 13 millióval szemben 94 millió embert fenyegetnének évenkénti áradások. Ez a legsúlyosabban Dél- és Délkelet-Ázsia tengerparti területeit érintené, ahol jelentősek a szökőárak hatásai. A Worldwatch Institute jelentése szerint a Jeges-tenger jégtakarójának össztérfogata a 1970 és 2000 között 40%-kal csökkent, és néhány évtizeden belül a maradék jég is elolvadhat. Ez nem okozna azonnali tengerszint-emelkedést, mivel úszó típusú jégről van szó.
Egyes becslések szerint, ha Grönland összes jege elolvadna, hat méterrel nőne meg az átlagos tengerszint, ami azt jelentené, hogy Floridát és Hollandiát elöntené a tenger, Pekingből 20 millió, Sanghajból 40 millió, Kalkutta és Banglades területéről 60 millió embert kellene kiköltöztetni. Az Antarktisz jegének teljes elolvadásával 61 méterrel nőne meg a tenger szintje. Feltételezések szerint Kelet-Antarktisz jege külön fog válni Nyugat-Antarktisztól. Ha a körülbelül Grönland méretű Kelet-Antarktisz összes jege elolvadna, az újabb méterekkel növelné meg a tengerszintet. Veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek a Carteret-szigetek és az Északi-Fríz-szigetek. Az ENSZ környezetvédelmi programja szerint a csendes-óceáni Kiribatihoz tartozó Tarawa-atollt már most evakuálni kell. Kiribati térségében már több kis szigetet is elnyelt a víz. A legnagyobb szigeten a part menti utak számára beljebb kellett új nyomvonalat kijelölni a tenger terjeszkedése miatt.
Gleccserek olvadása
A gleccserek átlagos jégvastagságának évi változása.
A globális felmelegedés következtében nem csak a sarki jég olvad, hanem a gleccserek is visszahúzódnak, sőt eltűnnek szerte a világon, mivel nyáron több jég olvad el, mint amennyi télen újra megfagy. Rohamosan olvadásnak indult a Boulder-gleccser, a Columbia-gleccser (Alaszka), az Upsala-gleccser (Patagónia), a Muir-gleccser (Alaszka), a McCall-gleccser (Alaszka), Place-gleccser (Kanada), Centralnij Tujujszujszki-gleccser (Kazakhsztán), Midre Lovenbreen-gleccser (Norvégia), Austre Broeggerbreen-gleccser (Norvégia), South Cascade-gleccser (USA). A perui Quelccaya-gleccser kiterjedése napjainkban tízszer olyan gyorsan csökken, mint tíz évvel ezelőtt, veszélyeztetve ezzel Lima 10 millió lakosának vízellátását. A Glacier Nemzeti Parkban (USA) 1850 és 1979 között a jég területe 73%-kal csökkent. 2007-re csupán 27 gleccser maradt abból a 150 darabból, amit 1900 táján jegyeztek fel. 2007-re a gleccserek 90%-a elolvadt, derül ki Dan Fagre (az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának munkatársa) tanulmányából. Az ENSZ tanulmánya szerint a Himalája gleccsereinek zsugorodása gyorsabb, mint a gleccsereké általában. Így 35 év alatt akár teljesen el is tűnhetnek, ami emberek százmillióira lehet katasztrofális hatással, mivel a Tibeti-fennsíkon hét nagy folyót táplál a Himalája jege, amely a világ népességének 40%-a számára biztosít ivóvizet, továbbá fontos szerepe van ezeken a területeken a termőföldek öntözésében. A hőmérséklet-növekedés hatására egyes gleccsertavak kiönthetnek. Ilyen a nepáli Tsho Rolpa gleccsertó, amelynek túlcsordulása hatezer ember életét fenyegeti. De előfordulnak ilyen, az újabb történelmi időben keletkezett tavak tucatszám a Himalája magasabb tájain.
Szibéria jegének olvadása
Ha 5 °C-ot sikerül emelni a bolygó hőmérsékletén, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában. Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat (klatrát-szerkezet). Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat-Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki, azaz amikor ez megtörténik a légköri viszonyok annak felelnek majd meg, mintha a CO2 sűrűsége 3900 ppm lenne.
El Niño
A Catarina-hurrikán az Atlanti-óceán felett 2004-ben
El Niño-jelenségnek nevezik mindazokat az időjárási rendellenességeket, amelyek rendszerint Észak- és Dél-Amerika csendes-óceáni partjain viharokat és áradást, ezzel egyidőben pedig Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati medencéjében aszályokat idéznek elő. A jelenség akkor keletkezik, amikor valamilyen okból kifolyólag megjelenik a Csendes-óceánban egy nyugat-kelet-i irányú meleg tengeráramlás, amely elnyomja az Antarktisz felől érkező hideg Humboldt- ill. a Perui-áramlást. Ez a meleg áramlás olyan erős is lehet, hogy a mélyből a felszín felé tartó áramlatokat is megszüntetheti. A rendellenes tengeráramlás hatására fellépő rendellenes légköri jelenségek okozzák a szélsőségesen meleg időjárást szerte a világon. Ez az esemény rendszerint három-hét évenként ismétlődik. A kutatók szerint az El Niño hatásait a klímaváltozás felerősítheti, bár ez a feltételezés még nem bizonyított. Az adatokból arra következtettek a klímakutatók, hogy a Csendes-óceán viselkedése az elmúlt 100 évben atipikus, de nem mutatható ki egyértelműen, hogy mely tényezők befolyásolják. Egyes feltételezések szerint a globális hőmérséklet-növekedés hatására az El Niño sokkal rövidebb ciklusokban fog visszatérni. A jelenség okozta pusztítást az ökológiai károsodás és a szegénység is súlyosbíthatja. Példa erre a Mitch-hurrikán, amely Hondurasban és Nicaraguában 1998 októberében körülbelül 11 ezer ember halálát okozta.[58].
Tavak kiszáradása
A Föld negyedik (Aral-tó) és hatodik (Csád-tó) legnagyobb édesvizű tava a kiszáradás közelébe került. Ugyanerre a sorsra jutott a Gairdner-tó, és a Mackay-tó. Az időszakos tavak egyre nagyobb hányada szárad ki (pl. Poopó-tó). A tavak kiszáradásának okai egyrészt az antropogén hatások, mint a helytelen vízgazdálkodás (a mezőgazdaság nagyarányú öntözési igényei) és az üvegházhatású gázok emissziója miatti globális hőmérséklet-emelkedés. Másrészt az emberi tevékenységtől független, természetes folyamatok, elsősorban a földtörténet éghajlatváltozásai.
Biológiai hatásai
A jégmezők eltűnése számos faj kipusztulásával fenyeget
A globális felmelegedés biológiai hatásai a jegesmedvék élőhelyén, a sarkvidéken jelentkeznek a legsúlyosabban. A jégmezők fokozatos olvadásával beszűkül a ragadozók vadászterülete, amelyek így nem juthatnak táplálékhoz. Mivel egyre nehezebben és egyre kevesebb zsákmányt tudnak ejteni, ezért nem tudnak megfelelő zsírréteget felhalmozni az ínségesebb időkre, ami a pusztulásukhoz vezet.
Az északi tundrákon költő vándormadarak, például a nagy lilikek, fészküket a fagyott földekre rakják. A gyorsabb és nagyobb hőmérséklet-emelkedés következtében felolvad a fagyott talaj, ami számos fészekalj pusztulásához vezethet. Eközben a madarak nem tudnak új fészkelő helyet keresni és új vonulási stratégiát kifejleszteni. Emiatt a veszélyeztetett fajok a kihalás szélére kerülhetnek.
Egy tanulmány kimutatta, hogy 18% és 35% közötti az esélye, hogy 1103 állat- és növényfaj 2050-re várhatóan kihal az éghajlatváltozás következtében, mert nem bírnak elég gyorsan alkalmazkodni az új körülményekhez. Tanulmányok dokumentálják a jelenlegi klímaváltozás során kipusztult állatfajokat. McLaughlin két megzavarodott lepke populációt jegyzett le. Parmesan biológiai tanulmányát, kutatási eredményeit lásd a külső hivatkozásoknál.
Óceánok savasodása és felmelegedése
A Föld korallállománya
Az antropogén eredetű szén-dioxid-emisszió harmadát - naponta 25 millió tonnát - a tengerek nyelik el. Mivel a magasabb hőmérsékletű vízben a szén-dioxid rosszabbul oldódik, mint a hideg vízben, ezért az utóbbiak kémhatása jobban változik. A savas vízben a csigák, rákok, korallok, kagylók és tengeri sünök nem tudják kiválasztani a vízből a vázuk felépítéséhez szükséges karbonátokat. Becslések szerint az antarktiszi korallok vázkiválasztó képességének csökkenése 50-100 éven belül akár az 50%-ot is elérheti. A számos hal- és bálnafaj táplálékául szolgáló parányi szárnyas csigák, a pteropodák, könnyen az óceán savasodásának áldozatává válhatnak. Az óceánok savasodása mellett felmelegedésük is jelentős változásokat okoz. A korallok a vízhőmérséklet emelkedésének hatására kilökik szervezetükből az őket színező algákat, amelyeket addig befogadtak Ez a jelenség fehéredés néven ismert. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának jelentése szerint a világ korallállományának egyharmada már elpusztult. "A korallok fakulása a globális felmelegedés bizonyítéka" - állítja Edwin A. Hernández-Delgado tengerbiológus. A Puerto Ricóhoz tartozó Culebra-sziget vizsgált koralltelepeinek 97%-a fakult ki. 1998-ban - ami az eddigi második legmelegebb év volt - a világ korallzátonyainak 16%-a halt el.
A hőmérséklet növekedésével az elolvadt jégtáblák száma is nő. Emiatt fókapopulációk pusztulhatnak ki. Egyes becslések szerint 2000-ben 20 000 állat veszett oda a Kaszpi-tengerben. 2007 májusában 800 állat esett áldozatul a korai nyárnak.
Hatások az emberi egészségre
Egyre nagyobb bizonyosságot nyer,
hogy az éghajlati változások, valamint az időjárás változékonysága
befolyásolják az emberek egészségi állapotát. Az ENSZ Montrealban rendezett,
klímaváltozással foglalkozó csúcskonferenciáján a WHO Európai Regionális
Irodája közzétette az éghajlati változásokról és azoknak az egészségre
gyakorolt kedvezőtlen hatásairól szóló jelentését. Ez az első olyan tanulmány,
mely átfogóan elemzi a klímaváltozásból, valamint az időjárás
változékonyságából eredeztethető egészségügyi problémákat, valamint leírja,
hogy az egyes országoknak, illetve szektoroknak milyen intézkedéseket kell
tenniük a lakosság egészségének megóvása érdekében.
Az Európai Régió 890 millió lakosa ki van téve az éghajlati változásokból
fakadó, egészségre káros hatásoknak, így például a hőmérséklet emelkedésének, a
csapadékmennyiség ingadozásának, az egyre súlyosabbá és gyakoribbá váló
szélsőséges időjárásváltozásoknak - különösen a hőhullámoknak, a szárazságnak,
valamint a heves esőzéseknek. A jövőben Dél-Európában valószínűleg még inkább
növekedni fog a szárazság, miközben Észak-Európa éghajlata várhatóan melegebbé
és nedvesebbé válik. Ezek az éghajlati változások, valamint az időjárás
változékonysága számos módon befolyásolják az egészségi állapotot. 2003-ban az
Európai Régiót minden korábbinál erőteljesebb hőhullám sújtotta. A 2002-ben
bekövetkezett 15 áradás 250 ember életét követelte és további 1 milliót
károsított meg. Az 5 ºC fölötti környezeti hőmérséklet esetében a
szalmonellafertőzéses esetek száma a heti hőmérséklet 1ºC-os növekedésével
5-10%-kal nő. A Lyme-kór, valamint a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás
már átterjedt magasabb szélességi fokokra, illetőleg nagyobb tengerszint
feletti magasságokra is. Ráadásul a pollenveszélyes időszak az utóbbi 30 évben
átlagosan 10-11 nappal meghosszabbodott. Ezen változások némelyikére az egyes
országok egészségügyi rendszere nem volt felkészülve, ami pedig hozzájárult
ahhoz, hogy csak Nyugat-Európában a 2003-as hőhullámnak 35 ezer ember esett
áldozatul. Az éghajlati változások globálisak, így gazdasági-társadalmi
fejlettségre való tekintet nélkül minden országot sújtanak, épp ezért van
szükség arra, hogy az országok együttesen vegyék fel a harcot az egyre
súlyosbodó kihívásokkal szemben.
Egyre több bizonyíték van arra nézve, hogy ezek az éghajlati változások az
elmúlt 50 év gázkibocsátásának egyre növekvő mértékéből, az üvegházhatásból
eredeztethetők. Az egyes országok már tettek intézkedéseket a kibocsátás
mértékének csökkentése érdekében, azonban ezeknek a lépéseknek az eredményei
csak hosszú idő múlva mutatkoznak majd meg.
A WHO Európai Regionális Irodája által készített jelentés azonnali cselekvésre
szólítja fel az országokat, különösen az egészségügyi szektort. A reaktív
szemlélettel szemben a proaktivitást helyezi előtérbe, azaz a potenciális
rizikófaktorok korai felismerésével, előrejelzésével, valamint a még időben
történő válaszlépésekkel meg kell előzni az éghajlati változásokból, ill. az
időjárás változékonyságából fakadó betegségeket, illetve haláleseteket.
A tanulmány leírja, hogy az emberek, valamint rendszerek hogyan
alkalmazkodhatnak az éghajlati változásokhoz, hogyan vehetik fel a küzdelmet
ezekkel a kihívásokkal szemben, valamint hogy milyen közegészségügyi
óvintézkedések megtételére van szükség ezen tényezők egészségre gyakorolt káros
hatásainak kiküszöbölése érdekében. Konkrét lépéseket sorol fel, melyeket az
egészségügynek más szektorokkal (pl. energia, szállítás, ipar, mezőgazdaság)
együttműködve kell megtennie. Ide tartozik például olyan jelzőrendszerek
létrehozása, melyek nagyon korán előre tudják jelezni a hőhullámokat és
áradásokat, a betegség-felügyelet megerősítése, továbbá a helyi, regionális és
országos szinteken történő egészségügyi, meteorológiai, környezeti, valamint
társadalmi-gazdasági adatok szisztematikus gyűjtése. Mindemellett a jelentés
hangsúlyozza a közvélemény folyamatos tájékoztatását az éghajlati változásokkal
kapcsolatos betegségekről, valamint ezeknek a megelőzéséről.
|
|
|
|
|
|
|
A GDP esése
A Stern-jelentés a GDP jelentős visszaeséséről. A függőleges tengely a GDP százalékos változását mutatja.
A közgazdászok között nincs egyetértés a felmelegedésből származó károk nettó gazdasági költségeinek összegéről - 3 és 95 dollár közötti összegeket említenek egy tonna szén-dioxidra vetítve. A Stern-jelentés szerint a GDP 1%-át is kiteheti a károk mérséklésének költsége, és ha ez elmarad, a legrosszabb esetben a globális GDP akár 20%-kal is csökkenhet.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) kiemelte a biztosítók, viszontbiztosítók és bankok kockázatát a szélsőséges és költséges időjárási események miatt. Más gazdasági szektoroknak (például a mezőgazdaságnak és a közlekedésnek) is szembe kell néznie a klímaváltozás következményeivel. Nagyobb veszélynek vannak kitéve a fejlődő gazdaságok, mint a fejlett világ.
Mezőgazdaság
A klímaváltozás és a mezőgazdaság szoros kölcsönhatásban áll egymással. A globális felmelegedés jelentős és egyre növekvő mértékben kihat a mezőgazdaságra. Az üvegházhatású gázok - mint például a szén-dioxid, a metán - a koncentrációja az atmoszférában nő. Egy amerikai felmérés 23%-ra, míg egy másik, szintén amerikai felmérés 12,5%-re teszi, hogy a mezőgazdaság milyen arányban járul hozzá a felmelegedéshez.
A Föld lakossága átlépte a 6 milliárdot, 2050-re egyes becslések szerint 9 milliárdan fognak élni a bolygón. A víz és az ökoszisztéma készletek rohamosan fogynak a túlhasználat miatt, a mezőgazdasági termény és termelékenység szintén csökken, hiszen a klímaváltozás sok helyen kiégeti a termést, illetve nem jut a termőtalaj a hosszúra nyúló nyarak miatt megfelelő mennyiségű csapadékhoz.
Christopher Field (Stanford-i Carnegie Intézet), valamint David Lobell a (Lawrence Livermore National Laboratory) kutatója felmérést végzett, az 1980 és 2002 közötti időszakot vizsgálta, amikor globális átlaghőmérséklet 0,7 °C-ot emelkedett. Eredményük a következő: minden fél fokos átlaghőmérséklet emelkedés 3-5%-os terméshozam csökkenést von maga után.
A Kárpát-medence helyzete
A Kárpát-medencében az éghajlatváltozás hatásának megítélésekor lényeges, hogy a terület a nedves óceáni, valamint nyáron a száraz, télen a nedves mediterrán éghajlati területek határán helyezkedik el. Ebben a térségben az éghajlati övek kisebb eltolódása is komoly következményekkel jár a fizikai-földrajzi tényezők, a nagytérségű légkörzés illetve a teljes légkörzés hatásának változására nézve. Egyelőre még nem tudunk a globális változás vizsgálatára alkalmas eszközökkel megbízhatóan előre becsülni. Ennek az az oka, hogy az óceán-légkör modellek tényleges felbontása nem elegendő ahhoz, hogy a legkisebb csapadékhozókat és az időjárási frontokat regionálisan modellezni lehessen.
Magyarország
A Duna tetőzése Budapesten 2006 áprilisában
2012-ben jár le a Kiotói egyezmény, amely Magyarországnak 6%-os kibocsátás-csökkentést tesz kötelezővé, hat üvegházhatást okozó gázra vonatkozóan, a 2008-2012-es évek átlagában. Ezt az egyezményt az ország 2002-ben ratifikálta. Az 1985-1987-es bázisidőszakhoz kell a csökkentéseket mérni. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint Magyarország a bázisidőszakban szén-dioxid-egyenértékben kifejezve átlagosan 115,571 millió tonnát bocsátott ki évente. 2005-ben csak 80,219 millió tonna került a levegőbe Magyarországról, ez 30,6%-os csökkenés, azonban figyelembe kell venni, hogy a bázisidőszak óta a magyar nehézipar jelentősen visszaszorult.
Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ-jelentés készítésében résztvevő Közép-európai Egyetem docense kijelentette, hogy ökológiailag Magyarország a legmagasabb sérülékenységi területbe tartozik. A magyarországi átlaghőmérséklet növekedése majdnem másfélszer gyorsabb a globális klímaváltozás mértékénél. A hirtelen lezúduló eső nagyobb károkat fog okozni a jövőben. Az árvizek erősödésének orvoslására a magyar tudósok az Új Vásárhelyi-terv megvalósítását szorgalmazzák. Magyarország világszinten az üvegházhatású gázok kevesebb, mint 0,5%-ának kibocsátásáért felelős, ugyanakkor Magyarországot erősen sújtja a felmelegedés, egyre szárazabbá válik az éghajlat. Európában Magyarország a legveszélyeztetettebb a csapadékmennyiség csökkenésének szempontjából.
Klímapolitika: A globális felmelegedés mérséklése és alkalmazkodás a globális felmelegedéshez
A Kiotói jegyzőkönyvet aláíró országok: a sötétzölddel jelölt országok már ratifikálták, a sárga országok jelenleg készülnek rá, a piros színűek még nem tűzték napirendre a ratifikálást
Az éghajlattudósok egyetértenek abban, hogy a növekvő globális klímaváltozás nemzeteket, államokat, vállalatokat és egyéneket késztet arra, hogy radikális intézkedésekkel csökkentsék a hatásokat (üvegházhatású gázok emissziójának csökkentése) és felkészüljenek az alkalmazkodásra is. Sok környezeti csoport bátorít egyéni lépéseket is a globális felmelegedés ellen. Az 1992-es ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) globális intézményi kereteket biztosít az éghajlatváltozás kezelésére, a célok megfogalmazására. A keretegyezményt kiegészítő Kiotói jegyzőkönyvben az aláíró fejlett országok vállalták, hogy üvegházgáz-kibocsátásaikat átlagosan 5,8%-kal csökkentik 2012-ig. "Az éghajlatváltozás a legsúlyosabb probléma, amivel napjainkban szembe kell néznünk - még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetés" - állítja David A. King, a brit kormány tudományos főtanácsadója.
Korábbi lépések
A globális felmelegedés gyorsulásáról már 1952-ben bizonyítékok álltak a rendelkezésünkre. 1972 júniusában Stockholmban első alkalommal szervezett az ENSZ konferenciát az emberi környezet megóvása érdekében. A konferencián napirendre került az üvegházhatású gázok emissziójának és a légköri aeroszolterhelés csökkentésének kérdése. A résztvevők döntöttek egy környezetvédelemmel foglalkozó ENSZ-program, az UNEP elindításáról. Továbbá javaslatot tettek arra, hogy a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) és a Meteorológiai Világszövetség (WMO) együttműködésével létrejött terv, a Globális Légkörkutatási Program (GARP) keretében foglalkozzanak az éghajlati folyamatok behatóbb tanulmányozásával. A GARP irányító testülete 1974 novemberében Budapesten tartott ülésén elhatározta egy klímadinamikai alapprogram létrehozását, valamint ismertette az elvégzendő feladatokat. A WMO 1979-ben megrendezte az első Globális Éghajlati Konferenciát, ahol felhívást intézett az országok kormányaihoz, hogy "előzzék meg az ember előidézte éghajlatváltozás negatív hatásait, illetve készüljenek fel rájuk". Hat évvel később, a Villachban (Ausztria) megtartott konferencián valamennyi üvegházhatású gázt bevonták a globális felmelegedés értékelésébe. Ezt követően született egy becslés, miszerint a légkörben lévő üvegházhatású gázok száma 2030-ra megkétszereződik. Egyre sürgetőbbé vált az éghajlati válság elkerülésére törekvő nemzetközi együttműködés. A kérdéskörrel párhuzamosan haladt az ózonlyukak feltérképezése, növekedésük nyomon követése és problémáira való megoldások kidolgozása, mellyekkel többek között a montreali jegyzőkönyv is hivatott volt foglalkozni.
Az IPCC és jelentései
A WMO és az UNEP 1988-ban létrehozta az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testületet, az IPCC-t. A testület 3 fő témakörben készít átfogó elemzéseket:
Légszennyező hőerőmű Mexikóban
Az IPCC tudósok százainak munkáját koordinálja, és három munkacsoportot szervezett egy-egy feladattal. A munkacsoportok időnként részletes helyzetértékelő jelentést adnak ki, az elsőt 1990-ben, a másodikat 1996-ban, a harmadikat 2001-ben. Ezt röviden TAR-nak nevezik (Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change). A jelentések hitelességét két körülmény is erősíti. Egyrészt nemzetközileg elismert kutatókat kérnek fel ezek megírására, másrészt a világ legfejlettebb kutatóintézeteiből (pl. Max Planck Institut, Németország; Hadley Centre, Egyesült Királyság; NCAR, USA; CSIRO, Ausztrália) érkeznek a kutatási eredmények. A jelentéseket szakértőkkel ellenőriztetik, majd döntéshozó politikusokat kérnek fel. Az IPCC Első Értékelő Jelentése után a WMO és az UNEP között tárgyalások kezdődtek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményről, amit azután 1992-ben Rio de Janeiróban, az ENSZ Környezeti és Fejlődési Konferenciáján írtak alá. A második Értékelő Jelentés hozzájárult az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvének megszületéséhez (1997). A 2001 szeptemberében kiadott Harmadik Értékelő Jelentésben az IPCC megállapította, hogy a korábbinál erősebb bizonyítékok szólnak amellett, hogy a XX. század második felében tapasztalt felmelegedés oka emberi tevékenységben keresendő. Míg a Második Értékelő Jelentés kicsit enyhített a korábbi prognózison, addig a Harmadik Értékelő Jelentés ismét vészterhesebbnek mutatta a jövőt. Ennek elsősorban az az oka, - amire csak a későbbi kutatások mutattak rá - hogy a Második Értékelő Jelentés túlértékelte a légköri aeroszolok hűtő hatását. A légköri szén-dioxid koncentráció, és ebből következően a sugárzási mérleg változása és a globális felmelegedés is erőteljesebbnek mutatkozik. Ugyanakkor a tengerszint emelkedésének prognózisa - a várható erősebb melegedés ellenére is - kedvezően alakult. Ennek az az oka, hogy az újabb modellek jóslatai szerint a szárazföldi jég és a gleccserek olvadása kevésbé emeli a vízszintet. A Harmadik Értékelő Jelentésben szélesebb lett a becslések bizonytalansági sávja, aminek csökkentése a 2007 májusában kiadott Negyedik Értékelő Jelentésben kiemelten fontos téma volt. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy a globális felmelegedés és a hatásai és a szükséges intézkedések terén egyforma súllyal kezeljék a Föld minden egyes régióját. Fontosnak tartják a környezeti, illetve gazdasági nehézségekkel többszörösen sújtott térségek és ágazatok felismerését. A Negyedik Jelentés központi problémája az ivóvíz kérdése
Hogyan mérsékeljük az éghajlat további változását?
Üvegházgázok forrásonként
Szélerőművek Finnországban - egy lehetséges út a fenntartható fejlődés felé)
Geotermikus hőerőmű Kaliforniában
Az éghajlatváltozás megállításának egyetlen módja az üvegházgáz-kibocsátások radikális csökkentése. A vélemények megoszlanak arról, hogy milyen mértékű csökkentésre van szükség és milyen gyorsan. Az EU állam- és kormányfőinek találkozója, az Európai Tanács 2007. márciusi 8-9-ei ülésén úgy határozott, hogy 2020-ig 20%-kal kell csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Ezt a célkitűzést kiegészítette azzal, hogy a csökkentés mértékét hajlandó 30%-ra növelni, ha a többi fejlett ország (elsősorban az USA) és a gazdagabb fejlődő országok is arányos csökkentéseket vállalnak.
Az üvegházgázok elsósorban a fosszilis tüzelőanyagok, azaz a szén, a kőolaj és a földgáz elégetése során keletkeznek, ezért a mérséklés fő eszköze az ilyen tüzelőanyagok fogyasztásának csökkentése, vagy azok kiváltása megújuló energiaforrásokkal.
További fontos üvegházgáz-forrás a mezőgazdaság, amely jelentős menniségű metánt bocsát ki, illetve az erdőirtás, amelynek során a földi növényzet által megkötött szén-dioxid a légkörbe kerül.
Mit tehetek személy szerint én az éghajlatváltozás ellen?
Még a csapból is az éghajlatváltozás "folyik", így nem csoda, ha sokaknak már a szó hallatán is borsódzik a háta, és egy legyintéssel elintézi, mondván: nem egyedül rajta múlik. Borús jövőképfestés helyett az alábbiakban néhány egyszerű, olcsó ötletet mutatunk be azzal kapcsolatban, hogy mit is tehetünk mi magunk mindennapjainkban az éghajlatváltozás és a környezetpusztítás ellen.
A napokban indult az Európai Bizottság Az éghajlatváltozás rajtunk
múlik! jelmondatú kampánya, amely arra ösztönzi az embereket, hogy az
üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős mértékű csökkentése érdekében
változtassanak mindennapi szokásaikon.
Az öreg kontinensen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mintegy 16
százalékáért a háztartások tehetők felelőssé. Ennek legnagyobb részét az
energiafogyasztás adja, és további tíz százalékkal járul hozzá a kibocsátáshoz
a személygépkocsi-használat.
Bár keveseknek van lehetősége olyan házat építeni, amelyben maximálisan
érvényesülnek a környezetvédelmi szempontok a villamos- és hőenergia, valamint
a vízellátás terén, de egy átlagos lakásban is kis változtatással és
odafigyeléssel sokat tehetünk a víz- és energiatakarékosság érdekében. Lássunk
néhány példát:
A háztartásokban felhasznált energia több mint felét a fűtés viszi el. Bár sok lakás nem központi fűtésű, de ahol erre lehetőség van, érdemes az egyes helyiségek hőmérsékletét külön szabályozni. Gyakori jelenség a lakóhelyiségek túlfűtése; ha két fokkal lejjebb vesszük a hőmérsékletet, mintegy 10 százalékkal csökkenthető az energiaigény. Az ideális szobahőmérséklet 21 fok, ha fázunk, inkább öltözzünk fel jobban.
Ajánlott naponta többször, de rövidebb ideig tárva nyitott ablakkal szellőztetni, mintsem huzamosabb ideig résre nyitott ablakkal, ugyanis ez utóbbi esetén csak az utcát fűtjük, és a levegő sem cserélődik ki kellő mértékben. A fűtőtestet ne zárjuk körül bútorokkal, mert csökken a hatásfoka; ha párásítót teszünk a fűtőtestre, melegebbnek érezzük az adott hőmérsékletű levegőt.
Az energiatakarékos izzó kevesebb áramot fogyaszt és tartósabb is, de csak olyan helyiségekbe szereljük be, ahol sokat tartózkodunk, ugyanis a gyakori fel-le kapcsolgatás rontja a hatásfokát és megrövidíti az életidejét.
Egyre több elektromos
háztartási gép könnyíti meg az életünket (igaz, ezt sokan vitatják).Egy-egy
ilyen beruházás előtt érdemes végiggondolni, hogy - azon túl, hogy a
szomszédnak is van - tényleg szükség van-e rá, vagyis, hogy tényleg
megkönnyíti-e a munkánkat egy elektromos kenyérvágógép, morzsaporszívó vagy
villanyfogkefe. Ha vásárolunk, válasszunk energiatakarékos fajtát, és lehetőleg
szabályszerűen működtessük, hogy minél később kerüljön a szemétbe. A
hűtőszekrényt ne tegyük meleg helyre - fűtőtest, tűzhely mellé -, mert ezzel
növeljük az energiafogyasztását.
Hetente egy kádnyi víz is elcsöpöghet a
csapból
Egy kis körültekintéssel jelentős mennyiségű vizet takaríthatunk meg anélkül, hogy hiányozna, mivel gyakran észrevétlenül elfolyó mennyiségről van szó. Hetente akár egy kádnyi vizet is megtakaríthatunk, ha megjavíttatjuk a csöpögő csapot. Ha vízcsapot vásárolunk érdemes keverőfejeset venni, mert nem kell túl sok vizet kiengedni feleslegesen, ahhoz, hogy a kívánt hőmérsékletű vizet kapjuk.
Egy WC-tartályból
egyszeri ürítéssel 8-12 liter vizet használunk el, ez naponta mintegy 50-60
liter vizet jelent fejenként, amit víztakarékos (szabályozható) tartállyal akár
felére is csökkenthetünk. Mosás előtt gyűjtsünk össze egész adag ruhát, ugyanis
bár már a legtöbb mosógépnél van féladagos program is, ennek energia- és vízigénye
nem sokkal kevesebb az egész adagos mosáséhoz képest. Mosogassunk állóvízben;
elég, ha csak öblítéskor folyatjuk a csapot. Családi házaknál az összegyűjtött
esővízzel kiválthatjuk az öntözővíz jelentős részét.
Kukaügy
Minden háztartásban óhatatlanul keletkezik hulladék. Ennek egy része
csomagolóanyag, aminek előállítása energiát, nyersanyagot igényel. Más részük
kiöregedett háztartási gép, papír, szárazelem. Bár már egyre több helyen van
lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre, a hulladékkezelés problémája nem a
kukánál kezdődik.
Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy amikor kibugyolálták a csomagolásból a terméket, a szemetesvödör félig megtelt csak a csomagolóanyaggal. Már vásárláskor érdemes odafigyelni, hogy milyen terméket választunk. Igyekezzünk a legkevésbé agyoncsomagoltat venni; a zöldséget, gyümölcsöt vegyük inkább a piacon, ahol nem csomagolják előre, és persze ne felejtsük otthon a bevásárlószatyrot sem. Üdítő- és szeszesitaloknál érdemes a betétdíjas csomagolás mellett dönteni, ugyanis az üveg újratöltése kevesebb energiába kerül, mint az anyagában történő újrahasznosítás, nem is beszélve arról, ha a hulladéklerakóra kerül.
A termék származási helye sem utolsó szempont; ha van választási lehetőségünk, vegyünk inkább helyi (vagy legalábbis közeli területről származó) terméket a sok ezer kilométert utaztatott helyett.
Nem csak irodákban, de háztartásokban is keletkezik veszélyes hulladék, ilyen többek között a szárazelem vagy az elektronikai hulladék. Ezeket ne tegyük a kukába (pláne ne az erdőszélre), hanem gyűjtsük külön, és alkalomadtán - ha új elektromos berendezést vásárolunk - leadhatjuk az adott szakboltban; de sok boltban ill. hulladékudvarokban vásárlás nélkül is beveszik. Szárazelem helyett vehetünk újratölthető akkumulátort, ami jóval hosszabb életű.
Akinek van saját kertje, érdemes a konyhai (biológiailag lebomló)
hulladékot komposztálni. Ma már sok tájékoztató kiadvány van forgalomban, amely
beavat a komposztálás rejtelmeibe.
A számítógép-használat mindennapivá válásával igen
könnyen hajlunk arra, hogy mindent kinyomtassunk. Mielőtt rákattintunk a print
gombra, érdemes meggondolni, hogy tényleg szükség van-e az adott anyag
kinyomtatására; és ne feledjük, hogy egy papírlapnak két oldala van, használjuk
mindkettőt! Ha van lehetőségünk, nyomtassunk, illetve fénymásoljunk mindkét
oldalra, a már felesleges papír üres oldalát pedig használhatjuk firkapapírnak.
Ma már a legtöbb papír és írószer boltban lehet kapni újrahasznosított papírt
igényes kivitelezésben, amelyek nyomtatásra, fénymásolásra is használhatók. A
szelektíven gyűjtött papírhulladékot elvihetjük a legközelebbi hulladékudvarba
vagy hulladékszigetre.
Ezekkel a fogásokkal nem csak a környezetet kíméljük, hanem a hulladék és
egyben a szemétdíj csökkenése révén a pénztárcánkat is.
A kerékpározás lassan kezd kinőni a
hobbi kategóriából
Mindannyian naponta többször is közlekedünk elsősorban az otthonunk és a
munkahely vagy az iskola között. A légkörbe kerülő nitrogén-oxidok több mint
hatvan százalékáért, a por- és korom-szennyeződésnek pedig húsz százalékáért a
közlekedés felelős.
Nyugat-Európában a kerékpározás már kinőtt a hobbi kategóriából, és a
tömegközlekedéssel valamint az autóval megfelelően kombinálva egy gyors
közlekedési alternatívává vált; nálunk ez a folyamat még igencsak kezdeti
stádiumban van. A nagyvárosi agglomerációkból ingázóknak érdemes a város szélén
hagyniuk a gépkocsit és onnan kerékpárral vagy tömegközlekedéssel továbbmenni.
Ugyanez igaz a városon belüli közlekedésre is: nem muszáj a sarki közértig is
autóval menni, válasszuk inkább a kerékpárt, a tömegközlekedést, vagy a sétát,
ezzel nem csak a légszennyezést csökkentjük, de a zajterhelést és a
zsúfoltságot is, vagyis saját közvetlen környezetünket tesszük élhetőbbé.
A globális felmelegedés kutatása
A Globális felmelegedés kutatása
Svante Arrhenius, a globális felmelegedés elméletének megalkotója
Az üvegházhatás és a klímaváltozás közötti összefüggést először Svante Arrhenius svéd kémikus írta le 1896-ban. Az első komolyabb klímakutatások az 1950-es években kezdődtek. 2007 márciusától 2009-ig a "Nemzetközi Sarki Év" keretében 66 nemzet közel 55 000 tudósa végez komplex kutatásokat a sarkvidékeken. A Kanada és Szibéria közötti jégpáncélt Zeppelin léghajóval fogják vizsgálni. Christian Haas klímakutató célja egy átfogó térkép készítése a kanadai partoknál lévő jégolvadásokról.
Al Gore Nobel-békedíjas aktivista az 1992-es Mérlegen a Föld, a 2006-os Kellemetlen igazság könyve után 2008-ban jelenik meg a The Path to Survival műve. Al Gore a Szövetség az Éghajlat Védelméért, a Current TV alapítója. Előbbi a felmelegedés elleni küzdelem anyagi támogatója, utóbbi az egyik fóruma. The Climate Project keretén belül oktatókat képzett ki a témával kapcsolatban amerikában. 2007-ben a Live Earth koncertsorozatával koncentrálta a köz figyelmét a válságra. James Hansen klimatológussal sokat dolgozott.
Magyarországi kutatások. Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Meteorológiai Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem, az Env-In-Cent Környezetvédelmi Tanácsadó Iroda Kft. és az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) foglalkozik a felmelegedés problémájával.
Források
James Hansen, IPCC, 2001
Zöldmagazin Veszélyben a jegesmedvék
Hulladék Munkaszövetség
Energia Klub
Tudatos Vásárlók Egyesülete
National Geographic Online
www.kutmagazin.hu
www.eski.hu
www.greenfo.hu
www.atmosphere.mpg.de
www.sulinet.hu
Találat: 2708
