ÚJABB VIZSGÁLATOK

ÚJABB VIZSGÁLATOK

Közben tovább folytak az események. Gärtner és társai újabb pamfleteket és újabb kihívásokat gyártottak, kijelentették, hogy nem működik a gép két hétnél tovább, éppen ezért Orffyreus megkérte új uralkodóját, Károly herceget, hogy támogasson egy olyan vizsgálatot, amelynek keretében több mint két héten át, ellenőrzött körülmények között, lepecsételt szobában működhet a gépe. Ez az újabb, sikeres vizsgálat is megtörtént. Az uralkodó ekkor a következő dekrétumot bocsátotta ki: "Az említett gép nemes, személyes tekintetünk előtt forgott, és gondosan megvizsgáltuk azért, hogy bármiféle jövendőbeli kétségeinket kielégítsük, és a vizsgálatnál mindent lezártunk és lepe­csételtünk úgy, hogy a gépet senki ne érhesse el, valamint minden egyes lezárt ajtóhoz, ablakhoz őrt állítottunk. Az előre megállapodott idő után újra meg fogjuk vizs 121e42b gálni a gépet, és amennyiben rendben lesz, akkor garantáljuk a feltalálónak, hogy egy hercegi aláírással el­látott, hiteles dokumentumot adunk neki, amire szüksége van, hogy a megalapozatlan kritikákat visszautasítsa... Miután az eszközt három hónapig látták működés közben nagyon sokan, innen és más vi­dékekről is, alacsony és magas rangú emberek, ezért 1717-ben, az elmúlt év november 12-én megparancsoltuk, hogy pecsételjék le, és hadd menjen két héten át a gép. Azután személyesen és néhány mi­niszterünk társaságában ismét megnéztük november 26-án, ugyana­zon a helyen, és akkor felnyitottuk a pecséteket, és igazoltuk, hogy ugyanúgy működik.

Mindent nagyon gondosan megvizsgáltunk, és saját kezünkkel állítottuk meg a gépet. Kis erő segítségével, a felta­láló segítsége nélkül újra megindítottuk a gépet. Aztán újra lepecsé­teltük a helyiséget, az összes ablakot és ajtót a bizonyos szobán és az összes mellette levő részeken. Aztán teljes hat hét múlva ezután, mi­közben senki sem nézhette meg a gépet, azaz 1718. január 4-én Isten akaratából újra megérkeztünk a helyszínre. Újra elmentünk weissen­steini kastélyunkba, ahol nemcsak azt vettük észre, hogy a pecsétünk érintetlen, de azt is láttuk, hogy Orffyreus örökmozgója ugyanúgy fo­rog, mint azelőtt. Azt is találtuk, hogy sem a szobán belül, sem kívül semmiféle gyanús jel nincs. A feltaláló szívesen hozzájárult volna egy hosszabb vizsgálati periódushoz, figyelembe véve azt, hogy el­lenségei négy hetes vizsgálatot követeltek, ami már nyolc hétre nyúlt, mi kegyesen hozzájárultunk és beleegyeztünk, hogy ilyen meg­hosszabbítás szükségtelen írott tanúbizonyságunk megtételéhez."

Károly herceg ezután számos lehetőséget említ, hogy mire lehet felhasználni a gépet, többek között archimedesi csavar segítségé­vel vizet emelhet. Nem fejezte ki kétségét afelől, hogy amint Orffyreus gépét eladják, egy sokkal nagyobb gép épülhet majd, ami többre képes, feltéve, hogyha nagyobb kísérleti helyiséget és több asszisztenst adnak a feltalálónak. A tanúsítvány vége felé a herceg egy királyi parancsot bocsátott ki: "Elvárjuk mindenkitől, bármilyen rangban és pozícióban legyen, de különösen saját alatt­valóinktól, hogy tartózkodjanak Orffyreustól, kereskedelmi tanácso­sunktól, a feltalálónak a zavarásától, nagyszerű eszközének méltatlan említésétől, ami még nem ismert széles körben, és in­kább segítsék és tegyék lehetővé, hogy Orffyreus élvezze sikeré­nek gyümölcsét, védelmezzék és jóindulattal támogassák munkás­ságát. Bárki, aki ilyen támogatást ad neki, azt mi is támogatjuk, rangra való tekintet nélkül, sőt, attól függetlenül is, hogy a mi alattvalónak-e vagy nem. Dátum: Kassel, május

Négy hónap telt el a demonstráció óta, amikor a hercegnek más Diplomáciai feladatai lettek. Egy négyes szövetség jött létre a hannoveri választófejedelem valamint Nagy Péter cár, XII. Kár­oly svéd király és VI. Károly a szent Római Birodalom választott fejedelme között, és számos kisebb fejedelemség, Poroszország, Szászország, Lengyelország és Litvánia valamint a lengyel trón között. Ezt a szövetséget Károly őrgróf, Hesse-Kassel ura, Orffy­reus protektora hozta létre.

Egy téves korabeli elképzelés szerint a kerékben felhúzott rugók is fogaskerekek rejtőztek. Ám az összes szemtanú mozgó, csúszó, zuhanó sú­lyokról számolt be.

Így egy darabig elhallgattak Orffyreus ellenségei, a "Gärtner-cso­port Néhány nyugalmas év következett, ami sajnos nem járt je­lentős áttöréssel. Ám most egy hosszabb cikk jelent meg Orffyreus készülékéről (a merseburgi vizsgálatokról) az Acta Eruditorum című folyóiratban 1715. október 31-én. A cikk címe: Johann Ernst Elias Orffyreus örökmozgójáról szóló beszámoló. A beszámoló röviden ismerteti Orffyreus találmányát, a Gärtner-csoport támadását, mely szerint egy titkos kamrából mozgatták a szerkezetet.

A cikk áttekinti a feltaláló munkásságát, azt, hogy állandóan javított a készüléken, és nem szavakkal, hanem tettekkel hallgattatta el a kritikát. A cikk le­irta, hogy milyen kiváló emberek vettek részt a vizsgálatokban, s hogy Orffyreus nem titkolta: a gép súlyok segítségével mozog. A szerző megjegyzi, hogy közvetett bizonyítékok szerint a súlyokat a közepükön kilyukasztották, és összekötő rugókhoz kapcsolták.

Orffyreus könyvének borítója. A feltaláló ebben az írásban dicséri saját magát, ellenségeit szidja, de a titok lényegéről semmit sem ír.

Ettől a ponttól kezdve azonban már Orffyreus nyakasságán is múlt a sikere, mert bár többen felkínálták, hogy valamilyen felté­tellel megveszik a gépét, egyetlen üzlet sem jött létre. Az első be­mutató után hét évvel, 1719-ben publikálta Orffyreus a könyvét, "A győzedelmes Orffyreus-örökmozgó -t, ami német és latin nyelven is megjelent.

A latin szöveg természetesen korának tudósaihoz szólt, a német nyelvű pedig az átlagembernek. A könyvnek több példánya megtalálható az Egyesült Államokban, Oroszországban és Európában. Bár a titkot itt sem árulta el, hosszan leírja, hogy mi mindenre lehetne felhasználni a gépet, de a kötet általában csak retorikai fordulatokat tartalmaz. A könyvben leírja az örökmozgó szerkezetek történetét, sőt ellenségeit is számba veszi, és négy cso­portba osztja: egy részük a tudományos világhoz, más részük a nagyhatalmú emberekhez tartozik, harmadrészük az átlag közön­séghez, valamint a sajtóhoz. Így szinte a teljes emberiséget ellen­ségei között említi, ami azért már zavart lélekre utal. Egyedül Kár­oly herceget méltatja mint protektorát és védelmezőjét, de itt már Leibniz neve nem szerepel. Leírja, hogyan kezdte el építeni az örökmozgókat, ám a belsejéről nagyon szűkszavúan nyilatkozik: "Olyan a kerék belső szerkezete, hogy az örökmozgás törvényei szerint alakítottuk ki, és úgy van elrendezve, hogy bizonyos módon elhelyezett súlyok, amint forogni kezdenek, saját mozgásukból erőt nyernek, és folytatják a mozgásukat addig, amíg elrendezésük nem veszti el a megfelelő helyet és geometriai elrendezést. Míg az au­tomatákban, mint például az órákban vagy rugókban, mindig szük­séges újra és újra felhúzni a szerkezetet, addig a súlyok Orffyreus szerkezetében másként működnek. Ezek a súlyok fontos részei a szerkezetnek, és ezek teszik lehetővé az örökös mozgást. Belőlük jön az az univerzális mozgás, amit addig kell végezniük, amíg a gravitáció centrumán kívül vannak, és úgy kell őket együtt elhe­lyezni, hogy sose álljon be egyensúly, amit ezek a súlyok csodála­tos, gyors mozgásukkal meg is tesznek. Egyik vagy másik a súlyá­val a tengelyre függőlegesen nehezedik, és ez a tengely is mozog."

Ezzel persze nem lettünk okosabbak, csak azt tudjuk a szerzőtől, hogy valóban különleges pályán mozgó súlyok segítségével való­sította meg ezt a feladatot. A részletes technikai megoldást azonban esze ágában sincs közölni.