ÚJABB SZEMTANÚK BESZÁMOLÓI

ÚJABB SZEMTANÚK BESZÁMOLÓI

Orffyreus tehát két vizsgálatban is bizonyította, hogy súlyok, rugók, ferde pályák segítségével örökmozgót lehet létrehozni, de azt már könyvei ellenére sem tudta elérni, hogy valaki is megve­gye nem kis pénzért a szerkezetét. 1721-ben az uralkodó aztán a feltalálónak egy kertes házat adományozott, melyhez egy legelő is tartozott.

Bár ez a magánéletében jelentős könnyítést hozott, ennek ellenére az ügy nem haladt tovább. Ebben az évben azon­ban a kor két tudósa is meglátogatta Orffyreust, és fennmaradt leveleikből újabb csipetnyi információt kapunk, újabb bepillan­tást a gép működésébe.

Az egyik egy Joseph Emmanuel Fischer nevű fiatal építész és technikus, aki Desaguliers-rel együtt dolgozott, hogy Savery és Newcomen gőzgépének szabadalmát kiértékelje, megértse. Fischer tehát maga is értett valamennyire a gőzgépekhez, az erőgépekhez, a fizikához. Huszonnyolc éves volt, amikor az ud­var, azaz Károly herceg szolgálatába állt. Fischer a következő le­velet küldte Desaguliers-hez Angliába: "Nagyrabecsülésem jele­ként írom Önnek ezt a levelet, valamint a kasseli örökmozgóról szeretnék tudósítani, amit már akkor ajánlottak nekem, amikor Londonban voltam. Bár nagyon hitetlen vagyok olyan dolgokban, amelyeket nem értek, biztosítanom kell Önt, hogy nincs olyan ok, ami miatt ezt a gépet ne nevezhetnénk örökmozgónak, és jó okom van arra, hogy ezt higgyem. A kísérletek miatt, amelyet őfelsége engedélyével megnézhettem, aki az egyik legrendesebb herceg, akit életemben ismertem, és aki kegyeskedett részt venni a vizs­gálatokban, amit két órán keresztül én elvégezhettem. Ez egy olyan kerék, aminek 12 láb az átmérője és olajos vászonnal van leborítva. A kerék minden egyes fordulatánál legalább 8 súly esé­sének hangját lehet hallani, amelyek gyöngéden esnek le azon az oIdalon, amerre a kerék forog. A kerék meglepő gyorsan forog, fordulatot tesz meg percenként, amikor a tengelyt nem terhe­lik. Amikor a tengelyre helyeznek egy ékszíjat, kötelet, hogy egy archimedesi csavart hajtson meg, ami vizet emel, akkor csak 20 fordulatot tesz meg percenként. Ezt többször is kimértem az rámmal, és mindig ugyanezt találtam. Aztán megállítottam a ke­reket jó nagy erőfeszítéssel úgy, hogy a kerületét fogtam mindkét kezemmel. Olyan erős volt, hogy ha hirtelen akarnánk megállíta­ni, akkor egy embert felemelne a földről.

Miután megállítottam, stacioner maradt (és ez Uram a legna­gyobb bizonyíték arra, hogy ez örökmozgó), újraindítottam na­gyon óvatosan azért, hogy vajon önmagától visszanyeri-e az előbbi gyorsaságát. Ez iránt kétségeim voltak, hiszen Londonban azt mondták nekem, hogy csak addig forog, amíg az elején átadott len­dület értéke ki nem merül.

De legnagyobb csodálkozásomra a ke­rék egyre gyorsabban és gyorsabban forgott, és két teljes fordulat után visszanyerte a teljes sebességét, amit kimértem az órámon. 26 fordulatot tett meg percenként teher nélkül, és 20 fordulatot tett meg, amikor egy archimedesi csavarhoz kötötték, hogy vizet emeljen.

Ez a kísértet, Uram, azt mutatja, hogy a kerék gyorsan kezd forog­ni az általam adott igen lassú kezdősebességtől, és ez mindennél job­ban meggyőz engem, annál is inkább, mintha egy egész évig láttam volna forogni a kereket. Az nem győzött volna meg, mert egy éven át apránként lassulhatna. De azok után, hogy sebességet nyert a se­besség vesztése helyett, és nőtt a sebessége a súrlódás ellenében, nem látom, hogy bárki is kételkedhetne a dolog igazában. Amikor az ellenkező irányba fordítottam, a kerék ugyanazt a hatást mutatta. Megvizsgáltam ennek a keréknek a csapágyait, hogy megfigyeljem, van-e valamiféle rejtett szerkezet, de semmi mást nem vettem észre, mint két pici csapágyat, amin a kerék fel van függesztve.

Őfelsége, aki egy igazán nagy herceg tulajdonságával bír, mindig kedvezően nyilatkozott a feltalálóról, és nem használja addig a gé­pet, amíg a feltaláló nem kapta meg az őt megillető jutalmat. Őfel­sége, aki jól érti a matematikát, biztosított engem, hogy a gép olyan egyszerű, hogy egy asztalossegéd is megértheti, ha látta a kerék bel­sejét, és egyébként sem kockáztatná a nevét adni ilyen állításokhoz, amennyiben nem lenne teljes biztonságban ebben a dologban.

Azt mondtam Őfelségének, hogy úgy vélem, valamilyen társa­ságot lehetne alapítani Londonban, hogy megvegyük a titkot. A herceg nagyon boldog lenne, ha egy ilyen társaság átadna húsz­ezer fontot a feltalálónak, és akkor a gépet meg lehetne vizsgálni, a titkot fel lehetne fedni. Ha a mozgását valóban örökmozgónak tekinthetnénk, akkor a húszezer fontot megkapja a feltaláló, amennyiben nem, a pénzt visszaadja: Ezt megfelelő törvényes dokumentumokkal előtte rögzítenénk. Mondtam Őfelségének, hogy senki se tudna jobban összehozni egy társaságot, mint Ön, mivel Ön mindig a közjóért fáradozik. Gondolja el, hogy milyen jó lenne, ha Európa legfelvilágosodottabb nemzete ilyen feladatot kapna, ha birtokába kerülne az örökmozgás titka, mivel az azt je­lentené, hogy végtelen számú, gyönyörű találmányt lehetne csi­nálni, melyek ma még ismeretlenek: Mivel nem leszek itt sokáig, arra kérem, vegye fel a kapcsolatot Roman úrral, Őfelségének az építész intendánsával. Ő meg fogja mutatni az összes levelet, ami a hercegnek szólt, és megállapodásra tud jutni Önnel, amit leg­mélyebben az Ön figyelmébe ajánlok. Kérem, szintén beszéljen barátjával, Sir Newtonnal, és mondja el a véleményemet a gépről. Remélem, hogy hamarosan hallani fog a leideni Gravesande úr­ról, barátunkról, aki egy körúton van, és Őfelségének a hercegnek az udvarába tart. Őfelsége küldött neki Roman úr által egy leve­let, melyben kéri, hogy látogasson el ide. "

Sajnos Fischer nem tudta, hogy Desaguliers már elkötelezte ma­gát a Savery-Newcomen gőzgép mellett és abban dolgozik aktívan, így nem állt érdekében, hogy az Orffyreus-féle megoldást népsze­rűsítse. Ez az ipari ellenérdekeltségnek egy korai példája.