TESLA BUDAPESTEN

TESLA BUDAPESTEN

Alexander Graham Bell nem sokkal azelõtt talála fel a telefont, és az akkor már mûködõ telegráfhálózatok segítségével az új be­szédtovábbítási módszer gyorsan terjedt. Különösen jelentõs volt Puskás Tivadar találmánya, a telefonközpont, mert így nemcsak egy-egy ember tudott kommunikálni, hanem bárki bárkivel képes volt kapcsolatot teremteni. Családi szálak révén Tesla ismerte a Puskás testvéreket, így az akkor épülõ budapesti telefonközpont építésén munkát kaphatott. 1881 januárjában jött Prágából Buda­pestre.

A szokásos módon, nagy intenzitással vetette magát a mun­kába, azonban hamarosan a pihenés nélküli túlfeszített munka megroppantotta egészségét és ahogy ma mondanák idegössze­roppanást kapott. Ennek nagyon furcsa tünetei voltak tapasztalha­tók Teslánál. Érzékszervei ebben az állapotban hihetetlenül kifi­nomultak, döbbenetesen érzékenyek lettek.

Három szoba távolság­ról hallotta az óra ketyegését, egy légy repkedése erõs fájdalmat okozott a fülében, egy távoli vonatfütty annyira fájt neki, hogy képtelen volt elviselni. Erõs fejfájással járt, ha híd alatt kellett át­mennie, és a szeme nem bírta elviselni a napsugarakat. A sötétben megérezte, hallotta a denevéreket, és több méteres távolságból sö­tétben is észrevette a tárgyakat úgy, hogy homlokában ezt egy fur­csa érzés kísérte. Ilyen állapotban pulzusa másodpercenként 260-ra emelkedett és állandóan remegtek az izmai.

A pesti orvosok tanácstalanul álltak az eset elõtt. Volt, aki nagy adag káliumot adott neki, míg mások gyógyíthatatlannak vélték. Tesla azt írja naplójában: "Kár, hogy nem láttak pszichológusok és fiziológusok ekkor, mert bár nagyon szerettem volna meggyógyulni, de nem bíztam benne. A szerencse azonban egy barátság formájá­ban rámosolygott, mert egy Szigeti Antal nevû mûszerészmester, akivel gyakran együtt dolgozott, kihúzta a bajból. Szigeti maga is atléta lévén arra biztatta Teslát, hogy mozogjon, sportoljon. Ettõl Tesla állapota hamarosan javulni kezdett. A hosszú séták és futások, testedzések segítségével nemcsak teljesen rendbejött az egészsége, hanem újra a régi problémán, az egyenáramú motoron kezdett el gondolkozni. Egy csöndes délutánon Budapest egyik parkjában sé­tálgatott Szigetivel. Miközben kitárt karral Tesla Goethe Faustjából idézett, hirtelen megmerevedett, mert megjelent neki a megoldás, azonnal tudta, hogyan kell "orvosolni a szikrázó problémákkal küszködõ egyenáramú motor gondjait. A park porába rajzolta le elõ­ször egy darab bottal a váltóáramú dinamó és motor vázlatát, azét a motorét, amely az egész mûszaki civilizációban fordulópontot je­lentett. Tesla ekkor jött rá a forgó mágneses mezõk használatára, ek­kor döbbent rá, hogy többfázisú áramot is lehet használni.

Bár mások is próbáltak már váltóáramú motorokat építeni, ezek azonban a gyakorlatban nem váltak be, mind sikertelen konstrukció volt. Tesla nagyon megörült felfedezésének. Azt hitte, azonnal gaz­dag és híres lesz, hogy megszûnnek anyagi gondjai. Mint írja: "A hánap utolsó 29 napja mindig nehéz volt. Kevesebb mint két hó­nap alatt részletesen kidolgozta a váltóáramú motorok és generáto­rok egész családját, és az akkor már létezõ egyfázisú transzformáto­rok segítségével az áram elosztásának módszereit is. Így aztán az ötletére alapozott energiatermelési és -szállítási rendszer már készen is volt, ám még évek teltek el, mire erre valaki is odafigyelt.

Tesla rendszerét az tette sakkal jobbá és elvileg versenyképes­ebbé, hogy a transzformátorok segítségével nagyobb feszültséget lehetett elérni a váltóárammál, és így a szállitás, továbbítás veszte­ségei lecsökkentek, valamint pontosan a transzformátor segítségé­vel szét lehetett osztani különbözõ fogyasztóknak más-más feszült­ségen a szükséges áramot.

Továbbá a konstrukciók egyszerûbbek és biztonságosabbak voltak, ezenkívül gazdaságosabban is lehetett mûködtetni ezt a rendszert. Azonos súlyú generátor vagy dinamó nagyobb teljesítménnyel tudott dolgozni.

1882 õszén mire teljesen kidolgozta ezt a rendszert munkája Budapesten befejezõdött. Több hasznos találmányt is kidolgozott, de nem volt továbbfejlõdési lehetõsége: Nyomorúságos fizetésébõl még csak a modelljét sem tudta megépíteni a váltóáramú dinamó­nak és motornak, így a Puskás testvérek segítségével el kellett hagynia a Monarchiát, külföldre ment.

Párizsban az Edison Telefontársaságnál talált munkát 1882 õszén. Úgy hitte, hogy a társaság örömmel fogja venni váltóáramú rendszerét, de egyáltalán nem így történt. Az új munkák és új ba­rátok azonban megvigasztalták, sokat úszott a Szajnában, sétált és biliárdozott. Néha az Edison-féle kis erõtelepeket kellett javítania, melyeket Franciaországban és Németországban telepítettek. Nem szabad persze ezeket a mai méretû erõmûvekkel összevetni. Ezek a kis egyenáramra alapozott szerkezetek csak nagyobb épületek, ki­sebb épülettömbök áramellátását voltak képesek fedezni, hiszen az egyenáramot nagyobb veszteség nélkül csak pár száz méter távol­ságra lehetett továbbítani. Így aztán szóba sem jöhetett például a vízi energia felhasználása, mert a nagy városok, a nagy fogyasztók nem mindig települtek a megfelelõ helyekre, hõerõmûveket pedig nem lehetett minden utcasarkon építeni.

Ennek ellenére terjedt az Edison-féle egyenáramú rendszer. Mi­vel az elektromosság új technológia és új ipar volt, ezért gyakran hibáztak, a szigetelések és a konstrukciók nem mindig voltak tö­kéletesek. Így aztán a fiatal Teslának többször volt módja ezeket a készülékeket közelrõl, mûködés közben szemrevételezni, kijavíta­ni. További elõnye volt ennek a munkának, hogy konstrukciós anyagokhoz is juthatott, és megépíthette elsõ modelljét, ami ponto­san úgy mûködött, ahogy azt évekkel azelõtt elképzelte. Többször is bemutatta váltóáramú rendszerét különbözõ embereknek, de senkinek nem keltette fel az érdeklõdését.

Egyik alkalommal az Edison cég Strassbourgban kapott megbí­zatást, és az öreg I. Vilmos uralkodó avatta fel az új berendezést. A ceremónia során azonban a szerkezet felrobbant. A francia Edison Társaság ezért súlyos anyagi nehézségek elé nézett. A fiatal Teslá­nak sikerült az Edison-féle konstrukciót úgy megjavítani, hogy a németek végül átvették a berendezést.

Annyira megkedvelte a polgármester Teslát, hogy több helybéli gazdag polgárt is igyekezett meggyõzni, ismerjék meg Tesla váltó­áramú rendszerét, és támogassák tovább a fejlesztésben. Azonban a német polgárokat sem érdekelte ez az új találmány. Tesla így visz­szatért Párizsba, hogy a beígért jutalmat felvegye és tovább dolgoz­zon. Fõnökei azonban csak egymásra mutogattak, a jutalmat egyi­kük sem volt hajlandó kifizetni, így aztán Tesla dühösen otthagyta õket. Egyik barátja unszolásának engedve Amerikába indult, az "Ígéret Földjére . Huszonnyolc éves kordban érkezett meg New Yorkba úgy, hogy alig volt zsebében néhány cent. A lehetõségek viszont mindennél jobbnak mutatkoztak.