TESLA, A FELTALÁLÓ

TESLA, A FELTALÁLÓ

után Tesla már nem foglalkozott a váltóáram kérdéseivel. A Westinghouse-nál maradt még egy darabig konzultánsként, azonban idejének nagy részét New York-i laboratóriumában töltötte; ahol a nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű áramok kérdése foglalkoztatta 717j97h leg­inkább, de gyakorlatilag minden érdekelte, ami az elektromágneses­séggel kapcsolatos. Az elkövetkezendő néhány évben olyan alapvető találmányok és felfedezések sorát mutatta be, melyek később a tech­nika és a tudomány haladását jelentős mértékben befolyásolták. A feljegyzések szerint nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű generátorával a ciklotron ősét valósította meg, de nevéhez fűződik az elektronmik­roszkóp legelső verziójának feltalálása is. Különböző vákuumcsövek sorát próbálta ki és mutatta be előadásain. Ezeket a csöveket, melye­ket ma általában fénycsőként ismerünk, csak ötven év múlva kezdték ipari méretekben gyártani, felhasználni.

Ő ezeket az effektusokat arra használta, hogy a fénycsövekből kedvenc szerb költőjének nevét formázta meg és ez ott világított elő­adásain a háttérben díszletként. Gyakran tartott esténként, éjszakán­ként bemutatókat laboratóriumában barátainak. Edisont és a kor ke­vés fizikusát nem hívta meg ezekre a bemutatókra a köztük levő rossz viszony miatt. Olyan dolgokat tudott megcsinálni, amit azóta sem volt senki képes megismételni. Egyik kedvenc mutatványa alkal­mával két fémlapot tett le a helyiségbe és a körülvevő levegő nem­sokára egyenletes fényben izzott. Ma sem tudjuk, hogy mi lehetett pontosan ez a jelenség. Erre csak azt mondta, hogy semmiség, nem is érdemes vele foglalkozni és nem is szabadalmaztatta ezt a készülékét.

Olyan fénycsöveket mutatott be, melyek világítottak anélkül, hogy bármilyen vezeték csatlakozott volna hozzájuk; bárki a kezébe foghat­ta, vihette ide-oda, a cső vagy a gömb állandóan fényt sugárzott. Többször megismételte hallgatósága előtt, hogy egy lezárt dobozból kivett egy fénylő gömböt, majd betette egy másik lezárt dobozba, mi­közben a gömb tovább világított. A fénylő csövek titkát ma már is­merjük, és azt is, hogy induktiven kapcsolt nagyfrekvenciás áram folyt rajtuk keresztül, de a fénylő levegő titka a mai napig sem derült ki.

Tesla jelentős mértékben tovább fejlesztette William Crookes­nak, az ismeri angol kutatónak (a parajelenségek kutatásának egyik ismert úttörője) munkásságát. Tesla sohasem felejtette el megem­líteni, hogy Crookes munkáját viszi tovább.

Úgy tűnik, hogy néhány esetben inkább varázslónak, mint kí­sérletező kutatónak tartották kortársai. Több alkalommal bemu­tatta például, hogy a rajta áthaladó nagyfrekvenciás, nagyfeszült­ségű áram nem tesz benne semmi kárt, pedig szikrák pattogtak róla és a sötétben ő maga kísérteties fényárban úszott. Ennek ma­gyarázatát ma már tökéletesen ismerjük, hiszen a szervezetben az áramvezetés elsősorban ionokkal történik és a viszonylag nagy tömegű ionok a nagyfeszültségű, nagyfrekvenciás áram hatására nem mozdulnak el, így az élő szervezetet nem érintik. Az úgyne­vezett "skin -hatás, vagy bőrhatás miatt csak a bőrfelület legkül­ső rétegeiben áramlik az energia, így a test belsejében nem tesz kárt az energiának ez a fajta terjedése.

Olyan motorokat mutatott be például, melyek csak egy dróttal voltak a hálózathoz kötve, a másik vezeték helyett a levegőben terjedt az energia. Azonban - és ez számunkra nagyon fontos ek­kor kezdte emlegetni, hogy olyan motorokat is lehet csinálni, me­lyekhez egyáltalán nem kell semmiféle drót, sőt a térben energia van, mindenki számára elérhető módon. A következőképpen fo­galmazta ezt meg: "Eljön az idő, amikor majd nem kell (nagyfrek­venciás váltóáram segítségével) továbbítani energiát. Egyáltalán nem lesz szükség az energia szállítására.

Néhány generáció múlva gépeinket olyan energia fogja hajtani, ami az univerzum minden pontjában rendelkezésre áll. Ez az ötlet egyáltalán nem új. Anteus gyönyörű legendájában már megtaláljuk, aki a földből kapja erejét. A térben mindenütt energia van. Statikus vagy kinetikus ez az energia?

Ha statikus, akkor reményeink hiábavalóak, ha kinetikus, akkor - és ezt biztosan tudjuk pusztán idő kérdése, hogy az em­ber mikor fogja megoldani, hogy gépeit a természet kerekeihez közvetlenül kapcsolja.

Tesla gyakran bemutatta az úgynevezett "széngombos lámpáját, ami egy gömb alakú vákuumcső volt. Itt az egyetlen elektróda egy kör alakú, szénből készült lapos lemez volt, és a nagyfrekvenciás áram hatására a gáz folyamatosan rezegve a cső belsejében izzásba jött és gyönyörű fényt adott. Az elektróda állandó bombázása tette lehetővé ezt a jelenséget, az elektróda körül a ritkított gáz - plazma nagy sebességgel, frekvenciával

rezgésbe tudott jönni. Tesla tudta, hogy a töltött levegőrészecskék nemcsak itt, a lezárt üveggömbben mozognak, hanem a természetben is megtalálható ez a kozmikus su­gárzás, sőt az északi és déli fény is ezen a jelenségen alapul.

A hallgatóság persze kétkedve fogadta szavait, amikor azt állítot­ta, hogy megmérte a kozmikus sugarak energiáját és az több száz millió voltot tett ki.

Tesla bemutató előadásai után öt évvel Henry Becquerel Francia­országban

kimutatta a szurokérc sugárzását, majd a Curie-házaspár hosszas munkával felfedezte a radioaktív sugárzás egyik formáját. Robert Millikan harminc évvel később igazolta, hogy valóban létez­nek kozmikus sugarak és sugárzások: Bár ő úgy gondolta, hogy ez inkább csak nagyfrekvenciás sugárzás, azaz fotonok özöne. A negy­venes években a Nobel-díjas Robert Millikan és a szintén Nobel­díjas Arthur Compton között ezért kemény vita is dúlt. Végül is ki­derült, hogy mindkettőjüknek igaza van.

Az a furcsa kis gömb alakú lámpa az elektronmikroszkóp ősét is jelentette, mert az ionmikroszkóp néven ismert készülék hasonló el­ven alapul. Ennek a kis szerkezetnek fontos része volt a rezonancia elvének alkalmazása. Ez a rezonancia a későbbi ciklotronok alkal­mazásához elengedhetetlennek bizonyult.

Tesla másik találmánya a róla elnevezett Tesla-tekercs. Nagyon nagy feszültségű, nagyfrekvenciás áramot tudott adni, ez nemcsak a gyorsítókhoz volt elengedhetetlen - ez vetette meg a későbbiek so­rán a távközlés forradalmasításának alapjait, a rádió és a televízió jeleinek továbbításához is szükséges ez a készülék.

Tesla felfedezései nyitották meg az utat ahhoz, hogy olyan készü­lékeket lehessen készíteni, melyek sok más embernek Nobel-díjat hoztak, az ő nevét azonban ma már ritkán találjuk meg könyvekben. Például Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című munkájában Tesla neve egyáltalán nincs megemlítve. Valószínűleg azért, mert jóval megelőzte kortársai gondolkodását, nehéz volt beilleszteni az akkori gondolatmenetbe, másrészt Tesla nem publikált a kor tudo­mányos folyóirataiban. Szabadalmakat készített és előadás sokat tartott, hogy a szerkezeteket működés közben is bemutassa.

Az előadásoknak mindig óriási visszhangja volt. Angliában, Franciaországban a kor vezető tudósai is részt vettek ezeken a be­mutatókon, és mindig akadt a fiatalok között egy-két ember, akit a látottak további gondolkodásra és munkára serkentettek.