SPENCE ÉS TESLA

SPENCE ÉS TESLA

Nem véletlenül található ebben a fejezetben két feltalálóról szóló rész, hiszen van köztük néhány párhuzam. Először és rövidebben az angol Geoffrey Spence munkásságát ismertetem, mert nagyon erős a gyanúm, hogy Spence fedezte fel újra azt az effektust, amin Tesla energiakicsatoló készüléke alapulhatott. Spence és Schauber­ger találmánya között szembeszökő az azonosság: míg Schauber­ger esetében víz áramlott spirális csatornában, addig a Spence-ké­szülékben igen alacsony nyom 616d34g ásra, nagyvákuumra leszívott kamrá­ban, mágneses térben elektronok haladtak spirális pályán. Az ana­lógia a két megoldásnál szembeszökő. Az is összeköti Schauberger és Spence találmányát, hogy mindkét feltaláló nyilvánosságra hozta a megoldást, de egyikük sem jutott el a tömeggyártásig. Spence személyes ismerősöm, így többször meglátogattam, és gyakran beszélek vele telefonon, munkáját részletesen ismerem. Ő is a "kívülállók tipikus sorsát érdemelte ki, egy jó gyakorlati ér­zékkel és kevés elméleti háttérrel megáldott ember (ami ebben a témában feltétlenül szükséges).

A jó gyakorlati érzék ahhoz kell, hogy a számos technikai, technológiai akadályt valaki le tudja győzni, a gyönge elméleti háttér pedig azért szükséges, hogy az is­kolában megszerzett téves tudás ne zavarja, ne befolyásolja a mun­kát. Spence találmánya (IV/1. ábra) egyszerűnek tűnik. Csak nagy áramú elektronsugarat kell spirál pályán elengedni, és egy másik elektródon begyűjteni. Amilyen egyszerűnek tűnik a leírás, annyira nehéz a gyakorlati megvalósítás. Az elektronágyú létrehozása ön­magában egy komoly műszaki feladat - különösen akkor, ha vala­kinek egyedül, háttérismeretek és laboratóriumi lehetőségek nélkül kell megoldania. A nagyvákuum elérése, az optimális paraméterek beállítása, a megfelelő terhelés eltalálása, a gáztalanítás művelete mind-mind nehéz technikai fe-

ladat, ha valaki egyedül és jó labo­ratóriumi háttér nélkül próbálja mindezt elérni. Spence eljutott ad­dig, hogy nemcsak ő tudta demonstrálni az effektust, hanem Rodney Miller professzor is, aki Spence barátja és munkatársa.

IV/1. ábra

A tömeggyártásig azonban igen hosszú út vezetne, hiszen a ké­szülék prototípusának elkészítése is komolyan felszerelt, jó labo­ratóriumot igényelne fél tucat technikussal és kutatómérnökkel. Hiába kapta meg Spence a szabadalmat, hogyha nem tud elegendő pénzt összeszedni a megfelelő laboratóriumi háttér felállításához. A legjobb ötlet sem ér semmit ha a papíron marad. Hogy mikor va­lósul meg Spence ötlete a gyakorlatban, és mik lesznek a jellemzői, mennyire lesz vagy nem lesz gazdaságos, ma még nem lehet meg­mondani. Az is csak sejthető, hogy elődje Nikola Tesla ugyanezt a találmányt érlelte ki. Tesla élete végén legnagyobb találmányának egy különleges csövet tartott, amiből nagy feszültségen nagy telje­sítmény jött ki.

Sajnos semmi konkrétum nem maradt fönn Teslának erről a találmányáról, ezért valóban csak találgatásokba lehet bocsátkoz­ni. Számos Tesla-szabadalomban megtalálható a spirális alakú cső, a spirális alakú tekercs, valamint jól ismerte a nagyvákuum technikát, hiszen sokféle elektron és gázkisüléses csövet készített. Többször felemlítette, hogy rátalált az univerzumból történő energianyerésre.

1933. november 2-án, a philadelphiai Public Ledger című újság a következőket írta: "Nicola Tesla, az ismert fizikus és tudományos eszközök feltalálója a következő bejelen­tést tette ma. Megtalálta azt az elvet, amelynek segítségével koz­mikus energiából a világ gépeit lehet majd üzemeltetni.

Ez az elv lehetővé teszi, hogy megcsapoljunk hatalmas teljesítményeket az univerzumból; ahol ez az energia mindenütt végtelen mennyiség­ben van jelen. Ezt drót nélkül továbbítani lehet központi erőmű­vekből a földgolyó bármely részére, így megszabadulhatunk a szén, az olaj a gáz, vagy más ismert tüzelőanyag használatától.

Doktor Tesla kijelentette ma városunk szállodájában, hogy nincs messze az az idő, amikor ezt az elvet gyakorlati felhasználás cél­jára átadja . Amikor megkérdezték, hogy ennek az elvnek a hir­telen bevezetése vajon a jelenlegi gazdasági rendszert nem borít­ja-e fel, doktor Tesla azt válaszolta: "Ez már ma is nagyon zava­ros . Azt is hozzátette, hogy most az idő már elérkezett arra, hogy új energiaforrást vezessünk be. Jelen formájában az elmélet csak nagyméretű, központi erőművekben használható. De doktor Tesla azt is megemlítette, hogy ez az elv kimunkálható, finomítható úgy, hogy egyének is fölhasználhassák ezt az energiát. A Föld kozmikus energiájának központi forrása a Nap - ahogy mondta doktor Tesla-, de az éjszaka nem fogja megmegszakítani ennek az új energiaforrásnak a működését.

Úgy tűnik, Tesla beváltotta az ígéretét, és elkészítette azt az ener­giakicsatoló, -hasznosító készüléket, amely egy autót képes volt üzemeltetni. Az emberiség nagy tragédiája, hogy Tesla egy ma­gányos farkas volt, nem osztotta meg titkát másokkal, nem volt bi­zalmasa. Vele ellentétben Edison "csoportjátékos" volt, briliáns öt­leteit mindig több fejlesztőre, kutatóra bízta, akik a számos részletet kidolgozták, és eljutottak a gyártási fázisig.

Tesla csak néhány talál­mányát tudta a tömeggyártásig elvinni, és ezek közé nem kerültek be az energiakicsatoló készülékek. Tesla találmánya, a váltóáram jelen­tős hatással volt a XX. századi iparra, hiszen lehetővé tette, hogy tá­voli hő- és vízierőművek teljesítménye messzire eljusson, viszonylag kis veszteséggel. Ha az Edison által favorizált egyenáramú erőmű­vek terjedtek volna el, akkor kilométerenként kellett volna rossz ha­tásfokú, kis erőműveket létesíteni, ami a környezetszennyezést drá­mai mértékben megnövelte volna. Tesla találmánya, a váltóáramú dinamó, majd a mások által kifejlesztett többfázisú transzformátor lehetővé tette, hogy egy központi erőműből kis és nagy fogyasztónak egyaránt igénye szerint jusson energia, és így a gyárak megszaba­duljanak az alacsony hatásfokú gőzgépektől, melyek addig a gyárak mechanikai energiaszükségletét adták.

Igaz, létezett ekkor már egy lehetőség, a központi sűrített levegő-telep. Nagynyomású csöveken keresztül sűrített levegőt juttattak a gyárakba, és pneumatikus rendszerek segítségével állítottak elő al­ternáló és forgó mozgást. Am ez a megoldás, bár motorokat tudott volna viszonylag jó hatásfokon hajtani, a világítási problémákat nem oldotta volna meg, és nem tette volna könnyebbé például a rá­dió, vagy a radar, vagy más elektronikai találmányok elterjedését, hiszen azoknak mindenképpen elektromos teljesítmény bemenetre volt szükségük. Tesla találmánya tehát alapvetően befolyásolta a XX. század technikáját, technológiáját, de ugyanakkor majdnem ő rombolta le ezt az infrastruktúrát, amit régebbi találmányaival lét­rehozott. Túl ismert és túl híres ember volt ahhoz, hogy csak egy­szerűen megsemmisítsék, ezért minden kutatási lehetőségtől meg­fosztották, így szegényen és magára hagyatottan halt meg. Érdemes a sorsával kiesit közelebbről is megismerkedni, bár számos monog­ráfia ennél jóval részletesebben, finomabban ismerteti ennek a rendkívüli, magányos géniusznak az életét.