ORRFYREUS KÁROLY VÁLASZTÓFEJEDELEM UDVARÁBAN

ORRFYREUS KÁROLY VÁLASZTÓFEJEDELEM UDVARÁBAN

Ahogy életrajzírója is megjegyzi, Leibniz rátapintott a valóságra. Sajnos Orffyreus bizalmatlansága, a külvilág értetlensége és ellen­ségeskedése végül is oda vezetett, hogy Orffyreus titka, a szerkezet lényege a mai napig is ismeretlen. Orffyreus tehát miután gépét összetörte, egy új helyre, Kasselba utazott. 1716. július 3-án Leib­niz újra levelet írt Teubernek, melyben értesíti, hogy Hannoverből újra elutazik Zeitzbe, hogy a számológépével kapcsolatos még fennmaradt gondokat elsimítsa. Ez a számológép korának egy igazi csodája volt. Nemcsak összeadni és kivonni, hanem szorozni, osz­tani valamint gyököt vonni is tudot 838e43i t. Említi ebben a levelében, hogy Moritz Wilhelm grófot is meg akarja látogatni. Az udvari napló szerint Leibniz 1716. július 10-én érkezett, és tisztelt ven­dégként fogadták. Egy hétig maradt, módosított valamit a számo­lógépén, ami ott készült, és visszaútban újra meglátogatta Orffy­reust. 1716. augusztus 3-án így ír Teubernek:

"Beszéltem Orffyreus úrral, aki Kasselba kíván költözni. Nagy reményei vannak, mivel Őfelsége (a választófejedelem) támogatá­sával és tekintélyével több nemesemberhez juthat el a híre, és megkaphatja a jutalmát. De hogy ezt elérje, legalább két hétig kell a gépének működnie." Leibniz június 17-én hagyta el Zeitzet. Ek­kor már tudott arról, hogy Orffyreus Kasselba fog költözni. Leibniz is remélte, hogy az új szerkezet megépítése után egyenesbe jönnek a dolgok, és ő is részt tud venni a fejlesztésben és a szerkezet titká­nak megfejtésében. Leibniz részvételét azonban megakadályozta 1716. november 14-én bekövetkezett halála. Hetvenéves korában hunyt el, s ezzel megszűnt az a lehetőség, hogy a kontinens elis­mert, vagy talán legelismertebb tudósa részt vehessen a szerkezet titkának feltárásában. Leibniz tekintélye, tudása és látható érdeklő­dése, támogatása így mindörökre elveszett.

Újabb fejezet kezdődött ekkor Orffyreus életében, s bár Leibniz segítsége elmaradt, még mindig nem hunyt ki a remény. Új lehető­ségek, új horizontok nyíltak meg, amikor Orffyreus egy minden eddiginél gazdagabb és tekintélyesebb uraság, Hesse-Kassel ura, Karl választófejedelem szolgálatába állt.

A hesse-kasseli fejedelemség Weissensteinben levő kastélyában élt Károly, aki ekkor hatvankét éves korában európai szintű előkelőségnek számított. Kis fejedelemsége jó anyagi körülmények között élt, ami elsősorban zsoldoshadseregének volt köszönhető, hiszen ezt a zsoldoshadsereget mindig busás haszon fejében adta kölcsön az éppen hadakozó uraknak. Míg Angliában ekkor a rab­szolga-kereskedelem és a gyarmatáru-kereskedelem bizonyult a legkifizetődőbb vállalkozásnak, Hesse-Kassel tartomány ura törté­netesen zsoldoshadseregek felszerelésével és kölcsönzésével tett szert jelentős pénzre és tekintélyre. Szinte egész életét hadakozás­sal töltötte el, de élete második felében a választófejedelem már a művészetek és a tudomány felé fordult. Az ő kastélyába került a kontinentális Európa első gőzgépe. Ennek az az egyszerű feladata volt, hogy a kastély előtt lévő vízesésrendszer vizét kellett forgat­nia a nagyérdemű publikum csodálkozása közepette. Karl tizenöt gyermeke számos jó udvarba házasodott be, így egyik fiából pél­dául svéd király lett. Mondhatjuk tehát, hogy a rizsporos parókás korszak "krémjéhez" tartozott, a legfelsőbb, legelőkelőbb körök­höz, így komolyan tudta segíteni Orffyreus munkáját:

Valóban, Orffyreusnak ez volt az aranykora, egészen Karl 1730­ban, hetvenhat éves korában bekövetkezett haláláig. Az uralkodó fi­gyelt kis országára, és külön ügyelt a kereskedelmére. Ezért egy ke­reskedelmi kamarát is felállított, és Orffyreusnak itt ajánlott állást. Orffyreus így 1716-ban kereskedelmi tanácsos lett évi 300 talléros fizetéssel, ami akkor nem volt egy kis összeg. Tehát állást, fizetést és rangot kapott. Az uralkodó egész életét végigkísérte a technika iránti érdeklődés. Olyannyira, hogy mint lelkes protestáns meghívta a Franciaországból elüldözött hugenottákat. Így érkezett udvarába 1688-ban egy Denis Papin nevű hugenotta, aki a gőzgép fejlesztésé­ben jelentős érdemeket ért el. A Marburgi Egyetemen matematika professzor is lett, és húsz éven át szolgálta a fejedelmet. 1695-ben költözött Kasselba Papin, és ott több híres kísérletet végzett az ural­kodó segítéségével és támogatásával. Papin munkatársa volt Huy­gensnek Párizsban, Boyle-nek Londonban. Ő találta fel a biztonsági szelepet és a nyomás alatti főzést, a kuktafazekat.

Papin nem folytatta sokáig gőzgépes kísérleteit Karl fejedelmi udvarában, hiszen egy másik modell, Desaguliers találmánya jobb­nak bizonyult a Papin-féle gőzgépnél. Ebből láthatjuk, hogy az uralkodónak volt technikai vénája, érdeklődése. Kastélyában kiál­lított számos gépet, szerkezetet, technikai érdekességet. Harminc­nyolc évi házasság után azonban meghalt a felesége, aki tíz fiúval és öt lánnyal ajándékozta meg. Utolsó éveiben az uralkodó két hölgy kegyeit is élvezte, akik viszont állandóan civakodtak egy­mással, és a későbbiekben ez Orffyreus sorsát is sajnálatos módon rossz irányba befolyásolta.

Érdekes epizód történt a feltaláló és az uralkodó között. Az ural­kodó volt az egyetlen személy, akinek megmutatta Orffyreus a szerkezet belsejét, de nem ingyen, hanem állítólag négyezer tallé­rért, ami akkor szép kis summa volt. Az uralkodó, miután meggyő­ződött arról működés közben látva a szerkezet belsejét hogy tényleg nincs csalás a találmányban, és valóban csak súlyok moz­gatják mintegy "önmagától" a szerkezetet tehát valóban örök­mozgó ezután teljes tekintélyével a feltaláló és szerkezete mögé állt. Az a tény, hogy Orffyreus megengedte az uralkodónak, hogy betekintsen a gépbe működés közben, jelentősen javított ugyan helyzetén, de az alapvető gondokat ez sem oldotta meg.