ORFFYREUS TÖRTÉNETE

ORFFYREUS TÖRTÉNETE

A fizika és a technika története nagyon hasonlít a Szovjetunió kommunista pártjának történetírásához ahol, jól tudjuk, nem ra­gaszkodtak mindig mereven az igazsághoz. (Itt Kelet-Európában azt mondják, hogy csak a jövő biztos, a múlt mindig bizonytalan.) Amint egy-egy erős ember kiesett a hatalomból, azonnal átírták a történelemkönyveket, és kiretusálták a Kreml mellvédjéről vagy a kínai történelemből azokat, akik kegyvesztettek lettek, akik nem az uralkodó irányvonalat képviselték. A technikában és a tudo­mányban is teljesen megszokott ez a módszer. Fontos felfedezé­seket tüntetnek el utólag, és csak a legnagyobb nehézségek árán lehet valamiféle nyomot t 414b19e alálni. Ilyen az első mechanikus örök­mozgó feltalálójának, Orffyreusnak a története is. Szerencsére Orffyreus történetét feldolgozta egy angol szerző, John Collins [1]. Ebből a forrásból merítettem a legtöbbet. Bár több, mint száz évvel ezelőtt egy másik kifejezetten a mechanikus örökmoz­gókkal foglalkozó technikatörténeti könyvben [2] már megem­lítették Orffyreus történetét, azonban Collins műve minden eddi­ginél részletesebb, alaposabb munka, hiszen több mint tíz éven át dolgozott a történeten, bújta a levéltárakat.

Az első készülék, mely állandóan forgott, a krónikák szerint az angol Worcester gróf munkájának eredménye. Az 1640-es években építette. A 14 láb átmérőjű kerékben 40 darab ötven fontos ólomgolyó mozgott. I. Jakab és az udvar szeme láttára működött a szerkezet, de semmilyen vizsgálati eredmény nem maradt fenn erről, így Orffyreus munkája tekinthető az első hite­lesen bemutatott, dokumentált szerkezetnek, mely külső energia­forrás nélkül munkát tudott végezni.

Orffyreus talán 1680-ban vagy 1681-ben született Németor­szágban, amikor a harmincéves háború és a nyomában járó pes­tisjárványok után Németország éppen kezdett újra talpra állni. Jóva1 kevesebbet tu­dunk erről az ember­ről, mint például New­tonról, annak ellenére, hogy hasonló nagyság­rendű dolgokat vittek véghez. (Newton meg­alapozta, megindította az elméleti és kísérleti fizikát, és nem rajta múlott, hogy a mecha­nika bizonyos dolgok­ban azóta sem fejlő­dött.) Orffyreus mun­kássága, az ő örök­mozgója jelentősen kiterjeszthette volna lá­tókörünket a fizikában s emiatt a techniká­ban is. Ám ennél az út­elágazásnál rossz irányt vett az emberiség, emiatt majd újra vissza kell fordulni a három­száz évvel ezelőtti helyre, ahol egyszer már utat tévesztettünk. Dióhéjban előrebocsátva annyit érdemes Orffyreusról tudni, hogy többször is megépítette örökmozgó kerekét, ám sohasem fedte föl a nyilvánosságnak a kerék szerkezetét. Nagyon nagy teljesít­ményt tudott belőle kivenni, nehéz zsákokat és kődarabokat emelt föl a gépe folyamatosan. Kizárólag mechanikus alkatrészekből állt, és valamiféle trükkös pályán haladó súlyok tartották moz­gásban a készüléket.

Orffyreus vándorló életet folytatott, városról városra járt. Mint tanonc, Németország kisebb várósaiban és Prágában is megfordult, többféle szakmát is kitanult, és nagyon vonzották a titkos iratok. Rabbikkal, papokkal, titkos tanok tudóival kereste a kapcsolatot, és talán ők keltették föl érdeklődését egy olyan gép iránt, amely ál­landóan mozgat, de őt magát nem kell mozgatni. Vándorévei

Orffyreus, amikor pályája csúcsán állt.

alatt gyógyításból élt, tehát vándororvosnak is mondhatjuk. Abban az időben még nem különült el a természettudomány több ága egy­mástól olyan élesen, mint manapság. Gyógyítani mindenki gyó­gyíthatott, akinek volt valami varázskúrája vagy receptje. Faluról falura, városról városra vándoroltak az ilyen doktorok. Huszonéves korában aztán Orffyreus úgy érezte, hogy újra vissza kell mennie Németországba. Letelepedett régi szülőhelyé környékén, és teljes erővel az örökmozgón kezdett el dolgozni.

Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a munka állandó si­kertelenséggel járt, ez nyomasztotta, többször is mély depresszióba esett. Ez a motívum is állandóan ismétlődik az ebben a témában dolgozó kutatóknál. A sikertelen munkái félbehagyva egy rokoná­hoz állt be, aki orgonajavító volt, és így korának "csúcstechnológiá­jaként" megismerkedett a mechanikával és a mechanizmusok sok-­sok vállfajával. Igen széles körű gyakorlati jártasságra tett szert az erők, emelők és erőátviteli szerkezetek építése és működése terén. Állítólag ebben az időszakban egy álmot látott, aminek a segítségé­vel megkapta a döntő ötletet, és így újult erővel látott munkához. Keményen dolgozott, és végre siker koronázta a munkát: elindult az első piciny, körülbelül 1 méter átmérőjű gép. A szerkezet tulaj­donképpen egy forgó kerék volt, amiben súlyok mozogtak speciális pályán. Ez a bizonyos speciális pálya a titka ezeknek a szerkeze­teknek, és bár Orffyreus nem hagyott semmiféle konkrétumot a ti­tokkal, azaz a pálya alakjával és a szerkezet megoldásával kapcso­latban, a később kitalált szerkezetek azért mégis adnak támpontot az Orffyreus-féle készülék lehetséges felépítéséről.

Amikor Orffyreus elérte célját, és működésbe hozta első gépét, nagy megnyugvás szállt rá. Ez idő tájt két gazdag beteg jelentke­zett nála, így abba is hagyta a munkát. Újra elment gyógyítani, hogy az így szerzett pénzből további munkát, fejlesztést tudjon fi­nanszírozni. Egyik betege Anhaberg Buchorz városkában, a pol­gármester lánya volt, aki mindenféle görcsökben rángatózott. Ahogy említi, Isten segítségével gyorsan meggyógyította, mi több nemsokára feleségül is vette 1711-ben. Ekkor körülbelül 30 éves lehetett. Feleségével egy Gera nevi kis német városkában, tele­pedtek le, és Orffyreus ott építette meg az első kis méretű örök­mozgó kerekét, amit már be is mutatott a nagyközönségnek.

1712. június 6-án láthatták az érdeklődők először a körülbelül 1 méter átmérőjű gépet, kereket, ami egy állványon nyugodott, és ál­landóan, megszakítás nélkül forgott. A gépet nem kis erőfeszítéssel lehetett csak megállítani. Ezután, ha kihúztak belőle egy rögzítő pecket, újra elindult, és zakatolva, a benne levő súlyok puffanásai­tól kísérve forogni kezdett a kerék. Hamarosan nagy tömeg lepte el a házát, hiszen mindenki látni akarta a különös szerkezetet, vasár­naponként hosszú sor állt a háza előtt. Természetesen nagyon so­kan kritizálták, úgy gondolták, hogy bizonyára egy felhúzott rugó mozgatja, vagy valami más, titkos szerkezet. Mások pedig azt hangsúlyozták, hogy ez nem jó semmire, ez csak játék. Kevesen szóltak róla elismerően és ebből sem lett semmi haszna. Ezért mérg­ében darabokra törte a gépet, és el is hagyta a városkát. Egy Draschwitz nevű helységbe költözött, ahol már egy nagyobb mére­tű készüléket épített meg. Itt is bemutatta a működő, impresszív, forgó kerekét a benne hallhatóan mozgó súlyokkal, de a titkot ter­mészetesen ekkor sem akarta elárulni.

Most már nemesemberek is beálltak a nézelődők sorába, s így eljutott a hír Andreas Gärtnerhez, aki később Orffyreus habzó szá­jú, esküdt ellensége lett. Ez egy újabb olyan vonás, amit minden egyes történetben újra és újra meglelhetünk. Gärtner maga is kép­zett mechanikus volt. Szellemes szerkezeteket tudott készíteni, ezért azt gondolta, hogy ő mindent ért, ami a mechanikában elkép­zelhető. Úgy vélte, hogy ő mint a lengyel király udvari mechaniku­sa, kikezdhetetlen tekintély. A természet olyan, és csakis olyan, mint amilyet ő elképzel, és az, csakis az létezhet, amit ő ismer. Számára elfogadhatatlan volt, hogy egy fiatal vándorlegény, korát, származását és műveltségét tekintve is egy "senki", valami olyat alkosson, amit ő, a királyi mechanikus nem tudott megcsinálni. Így tehát a természetes irigység és a féltékenység együtt olyan gyűlöle­tet ébresztett Gärtnerben Orffyreus személye és találmánya iránt, hogy egész környezetét arra mozgósította, tegyenek meg mindent Orffyreus és találmánya lejáratására. Gärtner számos levelet kül­dött Orffyreusnak, amikben a készülék tulajdonságait megpróbálta részletesen megtudni. Orffyreus természetesen igyekezett a konkrét válaszokat elkerülni, csak azt állította, azt mondta, amit mindenki látott; hogy a készülék energiabefektetés nélkül, állandóan tud mű­ködni, és nagy terheket képes megemelni.

Itt álljunk meg egy pillanatra. "Helyezzük képbe" magunkat, hogy megértsük, milyen helyen, milyen időben, milyen körülmé­nyek között dolgozott Orffyreus. Mit tudott akkor a tudomány, milyen volt a politikai helyzet, hiszen ez a két dolog minden találmány sorsát döntően befolyásolja.