NÉHÁNY KÖVETKEZTETÉS

NÉHÁNY KÖVETKEZTETÉS

Azt láttuk az ellesett mozzanatokból, hogy ebben a dobban ferde pályán, egyszerû mechanikus szerkezet segítségével súlyok mo­zognak, és úgy tûnik, hogy a folyamat egy szakaszában acélrugók is részt vettek. A sok-sok vizsgálat alapján állíthatjuk, hogy nem a csapágyakon át, kívülrõl 252b13c hajtották a készüléket, hiszen többen is állították, hogy gyenge nyomás után, magától is felgyorsult a for­gás. Éppen akkor, amikor egy minimális erõvel meglökték. Ezért nehéz elhinni bármilyen olyan híresztelést, hogy kívülrõl hajtották volna a szerkezetet. Az igen hosszú idõtartamú kísérlet pedig azt bizonyítja, hogy nem a szerkezetben elrejtett sûrített levegõ segít­ségével ment a készülék, és az egyetlen szemtanú, Karl õrgróf sze­mélyes megfigyelései is erre utalnak. Kétségtelen, hogy nem terhelhetõ akárhogyan a szerkezet, hiszen az archimedesi csavart (mint szivattyút) rárakva lassult a forgása. Elképzelhetõ, hogy még nagyobb terhelésnél teljesen leállt volna.

Kétségtelen, hogy nagyon sokan, akik olvassák ezeket a sorokat, hitetlenkednek, vagy felháborodnak a szemtanúk leírásain, hiszen legjobb tudomásunk szerint a tudomány régóta bizonyította, hogy sem mechanikus, sem más típusú örökmozgó nem létezik. Lehetet­len, hogy több százezer kutató, több millió mérnök ne jött volna rá a titokra, fõképp, ha ez olyan egyszerû.

A valóság szerintem nem ilyen. Igenis el lehet venni a kedvét sok százezer értelmes embernek attól, hogy ilyen irányban kutakodjanak, gondolkodjanak. A könyv hátralévõ részeiben még épp elég példával fogunk találkozni arról, hogy valaki mégis rájött egyfajta energia­nyerõ, azaz "örökmozgó" készülék titkára, de a kor "gärtnerei nem engedték meg a találmány elterjedését. Kétségtelen, hogy ennek a felfedezésnek az értéke önmagában egy jelentõs akadály. Ilyenkor presztízs, irigység, butaság oly mértékû egyvelege jön létre, ami szinte bármit meggátolhat. A sok jó szándék kevés, egy kis gonosz­ság viszont mindent megakadályozhat, Vajon mi lehet az a titok, amit majd háromszáz éve annyi fizikus és matematikus nem tudott megfejteni? Remélem, a könyv II. fejezetének végén ez már világos­sá válik, de most kövessük még tovább Orffyreus sorsát.

Annyit láttunk az eddigiekbõl, hogy Orffyreus szélmalomharcot folytatott. Egyrészt a Newcomen-féle gõzgép szép lassan, de ter­jedni kezdett, bár rendkívül primitív, igen alacsony hatásfokú szer­kezet volt még akkor. James Watt majd csak az 1770-es években születik meg, és a jobb hatásfokú gõzgép valójában csak az 1800­as évek elején kezd terjedni, de akkor is inkább csak Angliában és Európa nyugati felén. Ezért nem rázhatunk le mindent azzal, hogy a gõzgép-lobby elnyomta az Orffyreus-gépet, sokkal inkább az em­beri tudatban, az irigységben és a butaságban kell keresni a bukás egyik okát.

Tekintve, hogy a Newtonnak írt Gravesande-levelet megírása után egy hónappal publikálták Hollandiában, olyannyira megnõtt az Orffyreus-gép ismertsége, hogy az állandóan gyanakvó Orffy­reus, nehogy ellopják a titkát, újra összetörte a gépét. Most már harmadszor. Nem tudni, hogy ez azért történt-e, mert kapott egy új házat egy kis faluban a kastély mellett, és szokásához híven min­den egyes költözés elõtt összetörte a régi gépet, vagy pedig valóban a Gravesande-levél által keltett kíváncsiskodásnak akarta elejét venni.

Késõbbiekben Gravesande így ír az örökmozgó problémájá­ról: "Az örökmozgó lehetségességérõl vagy lehetetlenségérõl sze­rintem kár beszélni, de az, hogy matematikailag kimutatható a le­hetetlensége, nem szabad, hogy meggátoljon minket abban, hogy megvizsgáljuk a kasseli meglepõ gépet: egy olyan kereket, amelyet belsõ mozgás elve irányít, és ami a legkisebb erõfeszítés segítségé­vel elindul, bármely irányban, és még több millió fordulat után is nagyon nagy erõvel kell megállítani. Úgy tûnik számomra, hogy egy ilyen gép mindenképpen dicséretet érdemel, habár nem pont olyan, amilyennek a feltalálója állítja. Ha ez örökmozgó, akkor megérdemli az érte elkért árat. Ha nem, akkor is a környék megis­merhet egy érdekes találmányt.