KLASSZIKUS ÖRÖKMOZGÓK

KLASSZIKUS ÖRÖKMOZGÓK

Talán ennyi példa elegendő volt ahhoz, hogy lássuk, hogyan, milyen alapelveken működnek a szimmetriacsökkentést felhaszná­ló energiatermelő készülékek, és láttuk, hogy az energiamegmara­dás törvénye igaz ugyan, de csak konzervatív er 454b13e őterekre. Nem kon­zervatív, nem potenciálos erőterek esetén, ahol például örvényes idő-, és sebességfüggő mezők vannak, ott megfelelő szimmetria csökkentéssel elő lehet állítani azt a szerencsés esetet, amikor több­letenergia keletkezik. Az már műszaki feladat, hogy ezt a többlet­energiát az energiatermelő ciklus megszűnése nélkül vegyük ki a folyamatból. Mindezeket azonban nem tudták az úgynevezett "klasszikus örökmozgók" feltalálói. Mindegyiküknél az a hiba, hogy naiv módon konzervatív erőterek segítségével próbálták eze­ket a találmányokat megvalósítani. Az ő tevékenységük csak az egész elv lejáratásához nyújtott segítséget, az ő ostobaságuk, hozzá nem értésük miatt lett az egész téma

VI/1. ábra: A középkor és újkor jellegzetes naiv vízkerekes örökmozgója. Leonardo is beleesett ebbe a tévedésbe, s még többszázan követték el ugyanazt a hibát.

köznevetség tárgya. Gyakran hivatkoznak ezekre az ostobaságokra a "tudósok , amikor lejárat­ják az "örökmozgókat . Érdemes megnézni a Leonardo által terve­zett örökmozgót (VI/1. ábra), ahol rögtön kiderül a tévedés. A víz­kerékre zúduló víz ugyanis a konzervatív gravitációs erőtérben áramlik, így eleve kizárt többletenergia keletkezése.

Még többen estek a 2. ábrán látható szerkezet csapdájába, bár látszólag itt megvalósul a spirálmozgás, valójában ennek hatása el­hanyagolható. Itt is a konzervatív gravitációs erőtér hatása a domi­náns, többletenergia nem keletkezhet. A 3. ábrán látható szerkezet csak látszólag szellemes. Egy vízzel teli tartályba gömb alakú bó­ják merülnek, és ezek úgy tudnak többletenergiát termelni a feltalá­ló szerint, hogy függőleges helyzetben mindig megemelkednek,

VI/2. ábra: Egyetlen potenciálos erőtérben mozgó, tömegpontokat hasz­náló, statikus örökmozgó. Talán Orffyreus is innen indult?

így a végükön levő súlyok mindig el tudják forgatni a készülék ten­gelyét, ami egy ékszíjat hajt meg. Itt is ugyanaz a probléma. Mind a felhajtóerő, mind a tömegpontok kizárólag csak konzervatív gra­vitációs erőterében működnek. A 4. ábrán látható trükkös megol­dásnál is ez a probléma, itt egy lejtőt próbáltak végtelen hosszúsá­gúra legyártani úgy, hogy a lejtő lényegében egy körgyűrű lett vol­na. Számos mágneses örökmozgó elképzelés is született, melyek közül a legegyszerűbb az 5. ábrán látszik.

Az oszlopon álló mágnesgömb vonzotta volna a kis ferromágneses golyót, s miután az beesik a lyukba, a vasból készült, mágnesesen izolált térben már nem vonzotta volna a külső mágnes ezt a kis golyót. Úgy gondolta a feltaláló, hogy ez a ciklus lezárható, és ha kihozza a kis vasgo­lyócskát a dobozból, akkor újra vonzani fogja a nagy külső mágnes. Sajnos ez a készülék sem mű­ködőképes, mert beáll valahol a golyócska egy egyensúlyi helyzetbe és onnan nem moz­dul el. Itt is csak konzervatív terek vesznek részt a folyamat­ban, ezért eleve reménytelen így többlet-energiát nyerni.

Amint megjelent az elektro­mosság, azonnal itt is megszü­lettek a hamis örökmozgók. A 6. ábrán látható rajz mutat egyet. Ennek a berendezésnek a fő alkatrésze egy elektro­mágnes. Amikor a tekercsben áram folyik, az elektromágnes mozgásba hozza a jobb oldali

üvegből készült kereket, ez

dörzselektromosság segítségével töltésszeparációt hoz létre a for­gás során, melyet az elektromágneses szolenoid tekercsébe vezet­nek. Természetesen ebben az elrendezésben sincs semmi olyan, ami az energiatöbblet létrehozásának kritériumait teljesíteni: Szá­mos más, eleve reménytelen dilettáns megoldást lehetne ismertetni, de ezt inkább meghagyom az ellentábornak.

Az eddigiekből azt gondolnánk, hogy csak szimmetriacsökken­téssel lehet többletenergiát létrehozni. A helyzet nem ez, bár a tör­ténelem során ilyen készülékek készültek leggyakrabban. Még há­rom olyan elv található, melyek a gyakorlatban is működtek, és többletenergia előállítását teszik lehetővé. Az egyik nagy csoport a vákuumenergia kinyerésére alkalmas, a másik a hidegfúzió folyamatait alkalmazza, a legutolsó az elektromágneses hullá-

VI/6. ábra: Amint megjelent az elektromosság, megpróbáltak itt is örök­mozgót készíteni.

mok inter­ferenciáját használja föl. Ez magyar találmány, Vajda János mér­nök munkájának eredménye, de ma még nem eléggé közismert. Amiatt kerültek ezek a találmányok is ebbe a könyvbe, mert igen komoly akadályok, elvszerűtlen kritika nehezíti terjedésüket. Ezek­ről a találmányokról szól a következő fejezet.