KIHÍVÁSOK

KIHÍVÁSOK

A természettudományban sajnos fokozottan igaz hogy a törté­nelmet mindig a gyõztesek írják, ezért bármit ki lehet törölni, bár­mit el lehet hallgatni, nagyon kevés ember lát be a színfalak mögé:

Talán az egyetlen könyv, ami ebben a témában született, Serge Lang mûve, amely a Springer kiadónál jelent meg Challenges címmel. A több mint nyolcszáz oldalas könyvben Lang a humán tudományok és a biológia területén elkövetett visszaéléseket, elvtelen összefonódásokat, 343c29d hatalommal való visszaéléseket vizs­gálta. Lang (aki civilben matematikus) a következõ konklúziókra jutott: "A tudomány színvonaláért a felelõsség az egyének kezé­ben van. Tekintve, hogy a múltban számos alkalommal az intéz­mények hibáztak, nem számíthatunk a hivatalos szervezetekre, vagy a tudomány vezetõire, sem erkölcsi vezetésben, sem támo­gatásban. Minden egyénnek meg kell találnia saját lehetõségeit, és szövetségeseit, hogy a hibákat a felszínre hozzák, és ugya­núgy dokumentálják, mint ebben a könyvben. Mindnyájunk felelõssége, hogy egy olyan tudományos atmoszféra alakuljon ki, ahol mások is szabadon kifejthetik véleményüket."

Három általános törvényszerûséget állapított meg Lang:

1. törvény: A hatalmi struktúra azt csinál amit akar, akkor, amikor akar, és utólag igazolja azt. Ha ez valami miatt nem mûködik, akkor is azt tesznek amit akarnak, ahol akarnak, utána falaznak.

2. törvény: Az intézmény, a vezetés mindig védeni fogja bármelyik tagját addig, amíg ez a védekezés az egész intézményt nem ve­szélyezteti; utána már áldozati bárányként odadobják a hibázó tagjukat, de mindent megtesznek, hogy az intézményt meg­õrizzék.

törvény: Minden úgy megy, mint a videojátékoknál az ember sose lõhet elég gyorsan.

A tudománytörténet legszomorúbb tanulsága az, hogy az intéz­ményes tudomány nem termékeny, amikor friss, új ötleteket kellene megfogalmazni, kitalálni ennek éppen az ellenkezõje igaz. A már meglevõ és mûködõképes ötleteket, újdonságokat inkább legázolja, csak ne kelljen szembenézni a korábbi végzetes tévedésekkel. Az intézményes tudomány csak akkor lenne mûködõképes, ha az alulról és kívülrõl jövõ ötleteket is képes lenne befogadni. De nem ez a helyzet. Az a tapasztalat, hogy minél alapvetõbb, minél fontosabb fogalmat kezdünk megkérdõjelezni, annál ellenségesebb az intéz­ményrendszer, felszínesebb és szakmailag igénytelenebb, viszont emberileg annál keményebb az ellenállása. Sok esetben az ellenállás hisztérikus mint például az energia, az impulzus, a töltés, a tér struktúrája, az elektrodinamika kiterjesztése, az atommag szerkezete és mûködése a rendszer a vita elfojtására azonnal hatalmi eszkö­zökhöz folyamodik. Látjuk, hogy a kemény diktatúrák összes ismér­vét megtaláljuk a természettudomány intézményeiben vegytiszta formában. A teljes sajtócenzúra, a személyes gondolkodási szabad­ság hiánya, a retorziók teljes skálája mind elõfordul a természettu­domány mint intézmény esetében. (Vajon milyen lehet akkor a tár­sadalomtudomány mint intézmény, ami sokkal szubjektívebb?)

Azért veszélyes a szervezett, intézményes tudomány reakciós szerepe, mert a társadalom teljesen kiszolgáltatott, védekezésre képtelen ezen a téren. A diktátorokat is csak kívülrõl könnyû fel­ismerni, csak külországokból lehet tiltakozni, az ott élõ alattvalók semmit sem tehetnek. A tudományban viszont, aki kint van az intézményekbõl, arra könnyen mondják, hogy kívülálló, s nem a vélemény maga számít, hanem az, hogy ki mondja a kritikát.

Ebben a könyvben a fontos dolgok szisztematikus elnyomására láttunk néhány példát, de ez egész biztosan nem az összes megtör­tént eset. Ez azt mutatja, hogy nem a rendszerben, nem a tudomány rendszerében van a hiba, hanem a rendszer maga a hiba. Ezek az esetek minõsítik a kutatás, az oktatás, a publikáció rendszerét is, de az ezt felügyelõ politikai vezetést is minden korbán minden or­szágban. Világosan mutatják Orffyreustól kezdve a sok bemutatott (és a sok be nem mutatott) esetnél az elvi, a fundamentális fogal­makban való gondolkodás hiányát is. Jól látszik az, hogy ezt a "mérkõzést" a jelenlegi intézményrendszer mûködése mellett az emberiség nem tudja megnyerni. A kreatív emberek, azaz a felfe­dezõk és feltalálók, és az eredményre váró emberiség közé a tudo­mányos vezetõk áttörhetetlen falakat építettek.

Látszik, hogy nyerési esély kizárólag a hivatalos, "szolgálati út" megkerülésével adódik, kizárólag "gerilla-hadviseléssel és a je­lenlegi szabályok megszegésével érhetõk el. Az, ami a most publi­kált irodalomban történik (legalábbis a fizikában) gyakorlatilag lé­nyegtelen, s mivel elfedi a lényeget, így káros is, hiszen az igazán fontos témáktól vonja el a pénzt és a figyelmet.

Ma a fizikusok figyelme, a publikációk zöme a kölcsönhatások egyesítésére irányul, ez az elfogadott legfontosabb cél. Holott jóval fontosabb lenne megérteni alapvetõ fogalmaink jelentését: az energia, az impulzus vagy a töltés fogalmát. Csak ezek tisztázása után szabad tovább haladni, mert így homokra építkezünk, s nem kõsziklára.