ELSŐ LÉPÉSEK A RÁDIÓZÁSBAN

ELSŐ LÉPÉSEK A RÁDIÓZÁSBAN

Teslát ebben az időben már egyre inkább a rádiózással kap­csolatos technikai problémák kötötték le. J. C. Maxwell és Gustav Hertz munkája nyomán már ismeretes volt, hogy léteznek rádió­hullámok, azonban a Hertz által készített eszközök technikailag még tökéletlenek, a gyakorlatbán használhatatlanok voltak. Tesla bevezette a földelést, ami jelentősen 111b12b megjavította ennek az első szikratávírónak a hatékonyságát, nagyobb távolságokból lehetett a jeleket venni, és messzebbre adni. Mivel ekkor még nem voltak anyagi gondjai, délutántól reggelig mindennap a laboratóriumá­ban dolgozott, sőt, néha napokig nem aludt, állandóán a kísérle­teivel foglalkozott.

Egyik ilyen alkalommal, amikor a sok munkától teljesen kifá­radt, kimerült, egy kép ugrott be neki: egy párizsi hotelben egy telegramot kap, melyben értesítik, hogy édesanyja súlyos beteg. Mivel régóta hívták különböző tudós társaságok, végül is elfogad­ta a meghívásokat és több bemutató előadást tartott Európában. Egy angliai előadáson ismerkedett meg Sir William Crookesszal, aki azonnal kipróbálta Tesla szerkezeteit, megismételte kísérlete­it, és azok természetesen jól működtek. Crookes sokat beszélge­tett Teslával az ő parajelenségekkel kapcsolatos tapasztalatairól. Tesla maga is megerősítette hasonló élményeivel. Mindkettőjüket azonban elsősorban a rádiójelek, az elektromágneses jelek fel­használása, erősítése és továbbítása foglalkoztatta.

Párizsban, miután befejezte előadásait, ahogy előre látta, meg­jelent egy küldönc sürgönnyel a kezében, melyben értesítették, hogy édesanyja súlyosan beteg. Tesla az első vonattal hazaindult, hogy még életben találja. Néhány órát sikerült csak beszélniük, másnap reggelre az édesanyja meghalt. Máskor is előfordult már Teslával, hogy pontosan megérzett előre dolgokat. Ugyancsak a kilencvenes években, amikor egy alkalommal nagy fogadást adott, néhány vendége Philadelphiába készült, de Tesla valami­lyen módon megérezte, hogy nem szabad elmenniük. Határozot­tan lebeszélte őket arról, hogy vonatra szálljanak. Igaza lett. A vonat kisiklott és sok ember meghalt; megsérült.

Édesanyja halála után hosszú ideig ő sem tudott lábra állni. Hetek múlva, amikor már elég erősnek érezte magát az utazáshoz, Belgrádba látogatott, majd újra Budapestre ment. Budapesti láto­gatásakor kezdett el foglalkozni a természeti elektromos jelensé­gekkel, azaz a villámokkal. Hatalmas és heves villámokat figyelt meg Horvátországban és Magyarországon. Úgy gondolta, hogy érdemes lenne hatalmas energiájukat gyakorlati célokra is fel­használni.

Ezután visszautazott az Egyesült Államokba. St. Louisban egy bemutatón ismertette az első működő rádió távíróját, ahol 30 lé­pés távolságra egy Geisler-cső észlelte a leadott jeleket. A gya­korlatban ez jelenti a technikai rádiózás kezdetét. Marconi, akit ma szinte mindenki a rádiózás megteremtőjének tart, csak két év­re rá ismételte meg Tesla kísérletét. Tesla előadását persze sok nyelvre lefordították, nagyon sok emberhez eljutott, így Marconi is olvashatta ezt. Érdekes viszont, hogy a széles körben ismerte­tett előadás anyagát végül is csak két év múlva ismételte meg Marconi, és mások sem dolgoztak gőzerővel addig a témán. Egy év múlva Sir Oliver Lodge, a parajelenségek másik kiváló kuta­tója 1894-ben már olyan készülékkel dolgozott, ami 150 lépés tá­volságra vitté át a jeleket.

Tesla sajnos nem tudta folytatni kísérleteit, mert Westinghou­se-tól egy más típusú megbízást kapott. 1893-ban Chicagóban hatalmas világkiállítást szerveztek. A kiállítás fénypontja volt az a váltóáramú világítási rendszer, amit Tesla szabadalmai alapján készítettek.

Teslára hárult a feladat, hogy a pavilonok világítását megtervezze és a munkálatokat vezesse. Az akkor még tartó egyenáram-váltóáram konkurenciaharcban fordulópontot jelentett ez a kiállítás, fényesen igazolta a váltóáram előnyeit. Eddig a pontig ugyanis a Fehér Házban, ahová bevezették Edison egyená­ramú rendszerét, az elnöknek tilos volt a kapcsolókat megérinte­nie, külön szolgát tartottak erre a célra, mert veszélyesnek minő­sült még az egyenáram. Tesla váltóáramú rendszerének elterjedé­se után már az amerikai elnök is hozzányúlhatott a kapcsolóhoz.

A nagy kiállításon Tesla szinte összes váltóáramú találmánya szerepelt, sőt azt is bemutatták, hogy a váltóáram egyenárammá alakítható és kétfázisú, többfázisú motorok, dinamók sora műkö­dött a látogatók szeme láttára.

A kiállítás megtette hatását, mert a váltóáramú rendszer ezután töretlen diadalmenettel haladt előre. Az egyenáramú rendszerek fejlődése megállt, stagnált, majd nemsokára e rendszerek teljesen eltűntek. 1895-ben a Westinghouse már tizenötezer lóerőnyi elektromos teljesítményt szállított a fogyasztóknak, a Niagara-vízesés energiáját pedig egy ötvenezer lóerős váltóáramú egységgel akarták hasznosítani. Megkezdődött a váltóáram nagyméretű ipari alkalmazása is az első pittsburghi alumíniumkohóban. Pontosan azért, mert sokan látták ebben a rendszerben a jövőt, egyszerre húsz perben is érintve voltak azokkal szemben, akik a szabadal­makat kisajátították, vagy jog nélkül használták.

Azért, hogy egyre csökkenő pénzéből újabb kísérleteket, újabb kutatásokat végezhessen, külső pénzforrásokra volt szüksége. De ehhez meg kellett győznie az embereket, a közvéleményt arról, hogy érdemes ebben az irányban kutatni. Ekkor még nem léteztek nemzeti alapítványok, kutatási alapok, így kizárólag csak banká­rokhoz lehetett fordulni pénzért. Ők pedig általában rövidtávon gondolkoztak.

De Tesla nemcsak az azonnali alkalmazásokban volt érdekelt, őt általában érdekelte az anyag, a fény, az elektro­mosság, a mágnesesség fizikai természete. Egy interjúban - amit a New York Timesnak adott 1894 szeptemberében leírta vélemé­nyét az anyagról és a világegyetemről, elmondta, hogy az elekt­romos világításban az energia 90%-a gyakorlatilag nem haszno­sul, és olyan dolgokon gondolkodik, hogy ne kelljen az energiát drótokon vezetni. A következő fontos kijelentését megint megis­mételte: "Remélem, hogy megélem azt a pillanatot, amikor ennek a szobának a közepén egy olyan gépezet fog működni, melyet semmi más nem hajt, mint annak a közegnek az energiája, ami mindnyájunkat itt körbevesz.

Sikereinek csúcsán azonban váratlan tragédia történt. 1895. március l3-án hajnali 2 óra 30 perckor a laboratóriuma kigyul­ladt, majd porig égett, benne sok százezer dollár értékű kísérleti felszerelése, jegyzetei, mindaz, ami munkájának, feltalálói tevé­kenységének folytatásához szükséges lett volna. Az épület mint kiderült - nem volt biztosítva, így minden odaveszett. Anyagilag reménytelen helyzetbe került, kísérleteit nem tudta folytatni. Egy év is eltelt, mire új laboratóriumot tudott alapítani és a legszüksé­gesebb eszközöket le tudta újra gyártatni.

Ekkor elsősorban a rezonancia problémája foglalkoztatta. Mind a mechanikai, mind az elektromos rezonancia érdekelte és számos kísérletet végzett ezen a téren. Egyik alkalommal,. amikor egy pi­ciny elektromechanikai rezonátort erősített új laboratóriuma épü­letének tartóoszlopához, a környékbeli ablakok sorra kitörtek és a rendőrség is kivonult.

A piciny, mintegy ébresztőóra nagyságú rezonátor pontosan azon a frekvencián rezgett, ami az épület ab­lakainak saját rezgésszáma volt, így azok egymás után durrantak szét. A rendőrség már régóta figyelemmel kísérte és gyanús figu­rának tartotta Teslát, mivel furcsa zajok, zörejek jöttek ki labora­tóriumából.

Nemcsak a rezonancia jelensége kötötte le figyelmét, hanem a rádióhullámok egy érdekes gyakorlati felhasználása is, méghozzá a távirányítás, a távműködtetés, a robottechnika terén. A IV/3. ábrán látható a megadott szabadalom rajza, amit a gyakorlatban is kipró­bált, működő modell formájában.

Akkor tört ki az Egyesült Ál­lamok és Spanyolország között egy háború, és úgy gondolta Tesla, hogy a katonákat érdekelni fogja a távirányítású robbantóhajó. Eb­ben a reményében is csalódott. Évtizedek teltek el, mire a haditech­nikában elterjedtek az ilyen eszközök.                                -

Érdekes és fontos, hogy az elektromos eszközök egyre na­gyobb száma öntötte el a világot: Villámosok jártak az utcán, árammal világítottak, sőt megjelent a telefonhálózat és az első bá­tortalan lépésekkel megkezdődött a rádiózás is. De még mindig nem tudták, hogy mi is az az elektromosság. A problémát egysze­rűen lezárták azzal, hogy valamiféle fluidum, delej. A jelenséget Thomson fejtette meg 1897-ben. Az elektron felfedezésével ő mutatta ki, hogy ez a részecske felelős az elektromos jelenségek döntő többségéért.

A versengés Edisonnal tovább tartott és néha egészen humoros, túlzó megjegyzésekre ragadtatták magukat a feltalálók. 1898 új­évén Edison azt jelentette ki, hogy olyan szerkezetet talált fel, aminek segítségével a gondolatok lefényképezhetőek. Mára tud­juk, hogy nem volt igaza. Tesla azt jelentette ki, hogy a nap suga­rait munkába tudja fogni és szabadalmaztatja is készülékét. Ő igazat mondott (lásd a IV/4. ábra), valóban kidolgozott olyan szerkezeteket, melyek a levegőben levő töltéseket származza­nak bármilyen forrásból is összefogták, és ez nagy feszültséget, de igen kis áramokat adott. Mindenesetre az e területen végzett tevékenysége lökést adott a szabadenergia-kutatáshoz.

IV/4. ábra A "sugárenergia -hasznosító készülék első lépése. Az március 21-én beadott is 1901. november S-én megadott szabadalmi ok­iratok közül és számúak) a második rajza. Címe: "Su­gárzó energia hasznosítási módszere . Henry Moray ugyanezt a termi­nológiát használta, s nem kizárt, hogy a Moray találmányaiban felhasz­nált primer kör (vagy első lépcső) hasonló elgondoláson alapult.