COLORADO - VILLÁMOK KÖZÖTT

COLORADO - VILLÁMOK KÖZÖTT

A múlt század utolsó évében Tesla egy új, nagyszabású vállal­kozásba kezdett, aminek alapötletét horvátországi és magyaror­szági látogatása adta meg: a villámokkal kezdett foglalkozni, pontosabban azzal, hogy hogyan lehet óriási nagy szikrákat előál­lítani, és hogyan lehetne elektromosságot továbbítani drót nélkül.

Colorado Springsben hozott létre egy hatalmas laboratóriumot, ugyanis ott volt elegendő mennyiségű áram a kísérleteihez. Egy hatalmas méretű Tesla-tekercset épített, amiből több tíz méteres szikrák ugrottak ki. Ilyen nagyméretű generátort utána még évti­zedekig nem épített senki. A laboratórium bejáratára, amikor el­készült, Dante Infernójából írtak ki egy rövid idézetet: "Ki itt be­lépsz, hagyj fel minden reménnyel."

Természetesen azonnal elterjedt a pletyka, hogy olyan beren­dezést készített, ami egy szempillantás alatt száz embert tud megölni. A dolog így igaz is volt persze, de nem erre készült az óriási Tesla-tekercs.

Május 19-én érkezett meg Colorado Springsbe. Szokásos különcségeinek megfelelően a szállodában hárommal osztható szobaszámot kért és napi 18 tiszta törül­közőt, mivel betegesen félt a baktériumoktól; lakrészét ő maga takarította. A laboratórium a városon kívül épült, legközelebbi szomszédja a süketek és vakok iskolája volt, mondván, ho 545g64f gy így nem zavarja őket a hangos csattogás, ami a kísérletek várható eredménye volt.

Teslát nemcsak a rádiózás érdekelte ekkor, hanem megpróbált olyan eszközöket készíteni, melyek segítségével elektromos telje­sítményt lehet továbbítani. A nyár közepére szerelte össze Colo­rado Springs-i laborját és élvezte a száraz, tiszta, jó levegőt, ami elengedhetetlen volt kísérleteihez. Először elektromos méréseket végzett. Észrevette, hogy a föld atmoszférájában a térerősség nap­szakonként változik, és távoli zivatarok is befolyásolják.

A távo­lodó zivatarok vizsgálata vezette arra az eredményre, hogy egé­szen nagy távolságból is lehet energiát átvinni, mivel ezeket pontosan tudta érzékelni, mérni. Megfigyelte hosszú hullámhosz­szú állandó hullámok kialakulását is. Ez vezette arra az ötletre, hogy drót nélkül is lehet nagyobb távolságokra ilyen módon ener­giát átvinni. Ezt az elképzelését tovább csiszolta, sőt szabadalmat is nyújtott be rá (IV/5. ábra), azonban ez soha nem terjedt el.

Sajnos a mesterséges energiaátviteli kísérletei elején már gon­dok jelentkeztek. Ugyanis a legelső kísérletsorozatnál, amikor 20­30 méteres szikrákat tudott létrehozni, annyira túlterhelte a vá­roska generátorát, hogy az elromlott, kigyulladt. A városkára na­pokig sötétség borult, Teslának saját költségén kellett megjavít­tatnia.

IV/5. ábra: Vezeték nélküli energiaátvitel "adó -jának szabadalmi rajza. Kis méretekben kipróbálták, de ipari méretekben nem terjedt el. Valószí­nűleg nem lett volna gazdaságos, és az élőlényekre káros lehetett volna.

Gyakran érdekes, váratlan eredmények is születtek. Egy napon, a viszonylag tiszta levegőben kísérletezve észrevette, hogy olyan erős köd keletkezett a nagyméretű laboratóriumban, hogy a kezét alig látta. Bár nem indult el ebbe az irányba, de úgy érezte, hogy az effektus segítségével száraz helyeken is öntözni lehetne.

Másik érdekes dolog, amit a naplójából ki lehet deríteni, hogy kísérletei közben különös tűzgömbök jelentek meg, és viszonylag lassan mozogtak, általában vízszintes irányban. Ezeket a tűzgöm­böket gömbvillám néven már ismerték, Tesla is hallott róluk. Va­jon gömbvillámot állított volna elő Tesla? Ő mindenesetre világo­san leírja ezt naplójában. Úgy érvelt: lehet, hogy a kezdeti energia nem lenne elég a jelenség állandó ébrentartásához, de az újabb és újabb környező szikrákból állandó energiát kap, és így a jelenség folyamatosan létezhet. Ezt az elméletet évtizedekkel később a Nobel-díjas Pjotr Kapica is felelevenítette, kísérletileg azonban nem sikerült igazolni, hogy ezek a fénylő gömbök valóban azo­nos tulajdonságokat mutatnának a természetben megfigyelt gömbvillámmal.

Egyik éjszaka, amikor éppen környezeti feszültségméréseket végzett, különös, ritmikus jelekre lett figyelmes egy bizonyos frekvencián. Úgy gondolta, hogy távoli csillagoktól jeleket, de elképzelhető és valószínűbb, hogy valamelyik rádiócsillag jeleit fogta. Ezen a területen is évtizedekkel előzte meg kortársait - mondhatjuk, hogy a rádiócsillagászat első, bátortalan lépéseit tette meg. Hosszú méréseket végzett még, hogy megbizonyosod­jon igazáról. Amikor ezt nyilvánosságra hozta, természetesen a tudósok azonnal kikeltek ellene, mondván, hogy ez biztos csak mérési hiba és már megint nem figyelt a méréseire.

Ezekből a kellemetlen epizódokból, kisebb-nagyobb szurkálá­sokból, gyűlölködésekből Tesla lassanként megérezte, hogy hiába tesz újabb és újabb felfedezéseket, észrevételeket, kortársai, a kutatók mindig keresik a lehetőséget, hogy nevetségessé tegyék, lejárassák.

Amikor végre visszatért újra New York-i laboratóriumába, új­ságírók hada fogadta. Mindenki azzal volt elfoglalva, hogy vajon valóban földönkívüli jeleket detektált-e. Tesla makacsul kitartott állítása mellett, míg természetesen tudóstársai kinevették.

Természetesen újra előjöttek anyagi problémái, pénzre volt szüksége, hogy munkáját folytathassa. Újra Morganhoz ment, hogy egy világot átfogó rádió adó-vevő rendszert építhessen ki. Morgannak persze nem beszélt az energiaátviteli rendszeréről. Tudta, hogy Morgan nem támogatná azt, hiszen milliókat fektet­tek be a váltóáramú rendszer és a távvezetékek kiépítésébe, és most egy csapásra használhatatlan lenne ez a rendszer. És a pénz­emberek annak sem örültek volna, hogy bárki titokban rácsatla­kozhatna egy ilyen rendszerre és ingyen kaphatna energiát. A rá­dióadó azonban érdekelte Morgant, és százötvenezer dollárt aján­lott fei. De hozzátette, hogy ez az utolsó alkalom, és több pénzzel a továbbiakban nem halandó támogatni Teslát.

El is kezdődött a nagy épitkezés Long Islanden, a Wardencliff nevű kis helyen, ahol az első nagyméretű rádióadó torony épült meg. Tesla napjai pénzszerzéssel, a készülékek tervezésével, kí­sérletezéssel és kutatómunkával, valamint a kor elitjével való ta­lálkozásokkal teltek el. Energiamegtakarítási kampányba kezdett, mondván, hogy végesek a Föld tartalékai, érdemesebb lenne a szélenergiát is befogni az elektromos áram termelésébe. Edison - talán csak megszokásból - azonnal ellenezni kezdte ezt a tervet, arra hivatkozva, hogy Brazília őserdei legalább ötvenezer évre elegendő tüzelőanyagot biztosítanak.

Az állandóan erősödő infláció végzetes gondokat okozott Tes­lának, mert a Morgan által küldött százötvenezer dollár kevésnek bizonyult a rádióadó megépítésére, befejezésére.

Teslának újabb szerencsétlenségére az az építész, aki a magas adótornyot építette, meghalt, egy ismerőse lelőtte. Végül is soha nem tudott annyi pénzt összeszedni, amennyivel sikerült volna befejezni a torony építését. Hitelezői állandóan fenyegették. Vé­gül mindenét el kellett adnia, hogy legalább a hitelek egy részét visszafizethesse.

A nagy álom, a világot behálózó rádióadó csak évtizedekkel később valósult meg. Bár nem sok pénz kellett volna már a befejezéséhez, de nem talált olyan bankárt, aki ebben segí­tett volna. Az első világháború idején - attól félve, hogy német kémek valamire használhatják - valaki felrobbantotta a tornyot. Így elvágták annak a lehetőségét, hogy valaha is befejezzék ezt a korát messze megelőző tervet.

1915-ben felröppent a hír, hogy Tesla és Edison együtt Nobel­díjat kapnák eddigi munkásságukért. Végül is nem kaptak. Ha utólag ezt egyáltalán rekonstruálni lehet, akkor talán azért nem, mert Edison úgy nyilatkozott: ő nem hajlandó Teslával együtt át­venni ezt a díjat.

Mindenesetre Tesla valóban rászolgált volna, hiszen Marconi 1909-ben Nobel-díjat kapott a drótnélküli távíró kifejlesztésében való munkájáért. Tesla évekkel megelőzte Marconit, és számos olyan alkatrészt tervezett, ami nélkül a rádiózás nem jöhetett volna létre. Ha azt nézzük, hogy 1912-ben G. Talin svéd mérnök Nobel­díjban részesült azért, mert a világitó bóják gáztartályainak sza­bályozását megoldotta, akkor azt mondhatnánk, hogy feltétlenül érdemesek lettek volna mindketten a Nobel-díjra. Ám 1915-ben a Bragg testvérek kaptak fizikai Nobel-díjat a kristályszerkezetek röntgensugárral történő vizsgálati módszerének felfedezéséért.

Tesla sohasem kapott méltó tudományos elismerést munkájá­ért, és anyagilag sem lett sikeres.

Az I. világháború idején Tesla egy olyan szerkezeten dolgo­zott, ami rádióhullámok visszaverésével jelezte volna, ha valami nagyobb test, például hajó közeledik. Ez azért volt szükséges, mert a német búvárhajók rendre elsüllyesztették az amerikai szál­lítóhajókat. Kidolgozta a tervet, modellt is készített, ám a katonák nem érdeklődtek a találmány iránt (amit később, a második világ­háborúban radarként már alkalmaztak).

Sajnos az idő nem Teslának és a hozzá hasonló gyakorlatias embereknek dolgozott, lassan kezdett megjelenni egy olyan ku­tató fizikus generáció, amelyik egyre inkább eltávolodott a hét­köznapi élet problémáitól. Tesla elképzelése a gravitációról egé­szen más volt, mint amit Einstein hirdetett, és mint amit később a fizikusok elfogadtak. Tesla azonban már nem hozta nyilvánosság­ra, hogy mit is képzel ő a gravitációról, már tudta előre, hogy ne­vetségessé tennék.

Tesla elutasította Einstein nézeteit a fizikáról, ezért tudta, hogy nem lenne sikere a kutatók körében. Többször hangoztatta, hogy az atomenergia túlságosan veszélyes, nem ellenőrizhető. Ha a kor technikai szintjét vesszük, akkor azt kell mondanunk, igaza volt. A kor kutatói ekkor azon vitáztak, hogy az elektromágnesesség végül is korpuszkuláris vagy hullámjelenség-e. Bragg (aki 1915­ben Tesla helyett kapta a Nobel-díjat) így summázta a dolgot: "Is­ten hétfőn, szerdán és pénteken a hullámelmélet szerint működteti a világegyetemet, az ördög a kvantumelmélet szerint kedden, csütörtökön és szombaton."

Tesla későbbi éveiben sokat dolgozott azért, hogy valamiféle egységes fizikai leírást adjon az elektromágnesességről és a gra­vitációról. Úgy vélte, hogy az anyag minden formája valami kö­zös ősanyag, megjelenési formája az éter és ez a teret teljesen ki­tölti. Azt is állította, hogy a kozmikus sugarak és rádióhullámok néha gyorsabban mozognak, mint a fény. Kijelentése után nem tudott szót érteni kortársaival.

Tesla a huszas évek elején még bejelentett néhány érdekes sza­badalmat. Ilyenek voltak a termomagnetikus motorok, áram- és sebességmérő eszközök, nagyfrekvenciás mérőeszközök stb. Na­gyon érdekes találmánya volt a lapát nélküli turbina és szivattyú, amely a folyadékok viszkozitását használta fel arra, hogy vagy motorként vagy szivattyúként használhassák. Érdekes, hogy ez az eszköz nem terjedt el, pedig bizonyos tartományokban legalább olyan jó, vagy jobb hatásfokú, mint a szokásos lapátos szivattyúk vagy turbinák, de jóval olcsóbb, valamint a kavitációkra sem ér­zékeny. Mégis, ezek az eszközök még az egyetemi tananyagban sem szerepelnek, tökéletesen elfeledte őket a világ, csak néhány megszállott ember dolgozik az ötlet újraélesztésén.

Dokumentálhatóan kidolgozott egy különleges sugárfegyvert is, amit 1947-ben az amerikai hadsereg különösen fontosnak nyil­vánított. Az utóbbi években ötletét. újra feltámasztották, része lett volna az úgynevezett csillagháborús tervnek.

l 922-től kezdve már nem adott be új szabadalmat, és részben a világtól visszavonultan élt. Anyagilag helyzete nagyon erősen megrendült, egy olcsó szállodában kellett laknia. Rövid ideig még volt kutatási lehetősége, még folytatott kísérleteket, a későbbiek során azonban már erre nem tudott anyagi fedezetet találni. Ezek­ben az években készíthette el azt a készülékét, aminek segítségé­vel az általa éternek nevezett valamiből energiát vont ki.

Amikor a 80. születésnapján megkérdezték, hogy mit tart élete legfontosabb találmányának, a következőt válaszolta: "Ez egy új­fajta cső és a hozzá tartozó apparátus. Már 1896-ban használtam olyan csövet, ami 4 millió voltos feszültségen működött. Később aztán 18 millió voltot is sikerült elérni, azonban ekkor legyőzhe­tetlennek tűnő akadályokba ütköztem. Meggyőződtem arról, hogy valami teljesen más típusú csövet kell kifejleszteni ahhoz, hogy ezeket a problémákat leküzdjük. Ez a feladat jóval nehezebbnek bizonyult mint vártam, de nem elsősorban a cső elkészítésében, hanem a működtetésében.

Éveken keresztül csak lassan haladtam előre. Aztán teljes sikert értem el. Olyan csövet találtam fel, amit nehéz tovább javítani. Ideálisan egyszerű, nem gyengül az idővel és bármilyen nagy potenciálon, feszültségen működtethető. Egé­szen nagy áramok is átfolyhatnak rajta, és bármilyen reális szin­ten belül használható energiaátalakításra. Könnyen szabályozha­tó, és ezért nagyon nagy eredményekre számíthatok. Többek kö­zött lehetővé teszi, hogy olcsó sugárzó anyagokat állítsunk elő vele bármilyen mennyiségben, és sokkal hatékonyabb lesz, mint az anyag átalakítása mesterséges sugárzással.

Volt egy másik nagyon furcsa meglátása is. Azt állította, hogy különleges nagy vákuum segítségével érdekes, szókatlan effektu­sokat tud előidézni. Azt vallotta, hogy nem helyesek az akkori elméletek az elektronról. Véleménye szerint, amikor egy elektron elhagyja az elektródot, akkor elképzelhető, hogy töltése nagyobb a szokásosnál. Nehéz utólag megítélni persze, hogy mire gondolt. Mindenesetre 1977-ig szentségtörésnek számított kimondani azt, hogy az elektron töltésének töredéke vagy többszöröse létezhet egy részecskében. Azóta a kvarkelmélet általánosan elterjedt, és ma már nem szentségtörés kiejteni azt, hogy az elektron töltésé­nek törtrészei is létezhetnek valóságként.

Tesla biztos volt abban, hogy élet létezik más planétákon is. Többször megerősítette, hogy lehetséges velük kommunikálni. Ezt csak azért állította, hogy tovább erősítse különcségének hírét? Ma ezt már nem tudjuk megválaszolni. Mindenesetre a második világháború kitörése idején Tesla újra jelentkezett a hadügymi­nisztériumnál, hogy négy találmányát felajánlja. Ezek a követke­zők voltak:

1. Szabad (vákuum nélküli) levegőben halálos energiasugarak keltése (ezeket az előbb említettük, erről a vázlatok valóban ma is megtalálhatók).

2. Nagy elektromos feszültségek keltésére szolgáló módszer  (ilyenekkel biztosan rendelkezett, de nem tudni hogyan akarta ezt felhasználni).

3. Ezt a feszültséget erősítő, tovább fokozó módszerek.

4. Egy új módszer, ami rendkívül nagy elektromos tolóerőt ger­jesztene.

A hadsereg azonban akkor még nem volt kíváncsi Tesla talál­mányaira, így ezekből akkor nem valósult meg semmi.

Tesla idős kora sajnos egyre újabb és újabb betegségeket ho­zott elő, és egyre több időt töltött betegágyban.

Alvás közben érte az agytrombózis 1943. január 7-én. Semmi­lyen gyanús körülményt nem találtak, békésen távozott a földi létből.

Mi lehetett az a furcsa cső? Mik lehettek azok a nagy feszült­ségek, furcsa rezonanciák, amikről beszélt? Vajon igaz lehetett-e az a bizonyos akkumulátor nélküli elektromos autó?