AZ INTERFERENCIA-GÉP

AZ INTERFERENCIA-GÉP

A radartechnika a II. világháborúban fejlődött ki, és legalább annyi erőfeszítést igényelt, mint az atombomba előállítása. Jelentős része volt a radarnak abban, hogy a szövetségesek és nem a néme­tek nyerték meg a lI. világháborút. Használata drámai módon vál­toztatta meg az erőviszonyokat például a Csendes-óceánon, ahol a számbeli fölényben levő japánokat a rad 949i83j ar használatával tudták megverni az amerikaiak a döntő midway-i ütközetben.

Az úgyne­vezett angliai csatát is azért tudták megnyerni a brit repülők, mert egy lépéshosszal megelőzték a német radarfejlesztést. A mikro­hullámú technika, a jel- és adatátvitelben, a repülésbiztonságban ma már nélkülözhetetlen hétköznapjainkban.

Több ezer mérnök dolgozik, dolgozott a radarral kapcsolatos kutatási, műszaki, fej­lesztési munkákon. Ebből a több ezer, több tízezer mérnökből egyetlen egy vette észre azt a fontos effektust, amiről most szó lesz. Vajda János körülbelül tizenöt évvel ezelőtt antennafejlesztési mérések során vette észre, hogy bizonyos visszaverő felületek ese­tén érdekes módon javult a kimenő teljesítmény. Ezt az effektust kollégái mérési hibának gondolták, s csak az ő kitartása és konok­sága tette lehetővé, hogy lépésről-lépésre felderítse, megértse az ef­fektus lényegét. A hatás elvileg nagyon egyszerű. Ha veszünk két sugárforrást, például sugárzó antennát, amelyek, egymástól nagyon kis távolságra helyezkednek el, akkor ha mindkét sugárforrás azo­nos fázisú és azonos amplitúdójú, azonos hullámhosszú jelet sugá­roz, akkor környezetükbe úgy sugároznak energiát, hogy bizonyos helyeken a két forrásból kiinduló hullám erősíti, máshol meg kiolt­ják egymást.

Ha azonban eléggé ügyesen alakítjuk ki azt az üreget, amiben ez az interferenciajelenség létrejön, akkor többletenergiá­hoz jutunk: Természetesen a rendszert hangolva olyan állapot is előállhat, amikor tiszta energiaveszteség áll elö, azaz több lesz a ki­oltási, mint a hullámerősítési hely. Ez az eljárás csak gigahertz fe­letti hullámhosszaknál adhat jelentős energiatöbbletet, alacsonyabb frekvenciáknál az effektus gazdaságilag nem nagyon érdekes, rész­ben a nagy méretek, részben a kis energiasűrűség miatt.

Ennek az effektusnak az a tudományos érdekessége, hogy a ma használatos Maxwell-egyenletekből leszármaztatható az energiatöbblet, és ezt Vajda János egy kis könyvben nyilvánosságra is hozta. [6] Ez az egyetlen eset, amikor mai ismereteinkből elindulva; feketén-fehé­ren bizonyítható energiatöbblet vagy energiahiány léte. Ám, mint ahogy az sejthető, itt senki föl sem tételezte, hogy interferencia esetén nem szükségszerűen marad meg az energia.

Vajda János és feltalálótársa, Muhr Ferenc olyan kísérleti beren­dezést hoztak létre, amely teljesen egyértelműen mutatja egyes esetekben az energiatöbblet létét, más esetekben az energiahiányt. Elvileg ez az effektus is használható lenne sorozatban gyártott, vi­szonylag_, egyszerű energiatöbbletet előállító készülékhez, ám itt is a pénzhiány hátráltatja a fejlesztést. A pénzhiány pedig az eddig már ismert okok következménye.

Látszik tehát, hogy a természet nem egy, hanem legalább négy különböző utat engedne az olcsó és szennyezésmentes energia előál­lításához, ám nem kizárt, hogy további lehetőségek is léteznek, ha már idáig négyet lehetett találni. Az ötödik lehetőség, ha ipari mére­tekben elő tudnánk állítani mágneses töltéseket, azaz mágneses mo­nopólusokat. A következő történet tehát nem egy tiltott találmányról, hanem egy tiltott effektusról szól, melynek hatása az elektromos áraméval lenne összemérhető, ha hagynák kifejlődni.